Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre!

 Viktor Emil Frankl 1997 -ben hunyt el, nekem ekkor született meg a fiam. 1946 -ban jelenik meg először ez a kötet, most 2025 van...és még mindig aktuális ez a könyv. Számunkra történelem a koncentrációs táborok borzalma. A szerző számára három év szenvedést jelentett, és több családtagja elvesztését.

Nem egy klasszikus regény amelyből oly sok született a fogolytáborokról. Egy lassan hömpölygő eszmefuttatás arról, hogyan tartja életben a testet a lélek, és a szellem. Hogyan nyújt menedéket nap mint nap az elme a valóság elől. 

Az élet velejárója a szenvedés, elkerülhetetlen, mindenki megtapasztalja a saját életében. Hol testi szinten, hol lelkileg. Kár versenyeztetni őket. Nemrég hallgattam egy egy pszichológust, aki egyszerűen kifejti, hogyan fonódik össze a testünk és a lelkünk jólléte, egysége -amit mi szeretünk külön választani - olyan egyszerű, mégis szó szerint leesett a tantusz ahogy hallgattam, hogy csak akkor lehetünk egészek, boldogok, ha a testünk is működik, illetve jól működik és a lelkünk is rendben van. Ezt nagy általánosságban mind tudjuk, ha beteg a lélek jajgat a test, és a többi, de tudatosan oda figyelve, törődve mindkettővel nagyon kevés idő, és figyelem jut.

A fogolytáborokban megtörik a test, és vele együtt a lélek is. Ezt járja körbe a szerző a saját tapasztalatait megosztva, a saját szenvedését bemutatva. Mélyen elgondolkodtató könyv, megrázó ugyanakkor tele van olyan dolgokkal ami egyértelműnek tűnik de olvasás közben úgy érezzük valami pluszt kapunk éppen, egy vértet, páncélt a saját nyomorúságunkhoz, szenvedésünkhöz. Egy útmutatót, hogyan lehet túlélni a felfoghatatlan szenvedést. Mindenki a saját szintjén nyomorog szokták mondani, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De ennél nagyobb, fájdalmasabb, borzalmasabb, kegyetlenebb mi lehet, mint éveken keresztül ázni, fázni, éhezni, nélkülözni, rettegni a nap minden órájában?

A szerző már a háború előtt elkezdte kidolgozni egyéni módszerét, logoterápia néven, ezen könyve a napokban jelenik meg szintén az Európa Könyvkiadónál. A módszerről tömören már ennek a könyvnek a végén is olvashatunk. A szerzőnek a legnehezebb időszakban ez adott értelmet, kitartást, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Ez volt a kapaszkodó.

Hitet kapunk, hogy bár törékeny, sérülékeny emberek vagyunk, mégis  hihetetlenül erősek is.

Értékelés:

5 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna

 

Egy szerelmi történet, - azt gondoltam, hogy a könyv egésze egy borzalmas háborúban született szerelem kiteljesedéséről szól. Meglepődtem, hogy a háborús viszonyok között gyorsan szárba szökken Tuyet és Takesi szerelme. 

Örülhet az olvasó, hogy lángokban állhat a világ az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ám ami ma még egyértelmű, az holnapra megváltozhat. (Egyetlen dolog zavart olvasás közben, az pedig az, hogy a szereplők nem kerültek közel hozzám. Takesi karaktere itt ott meg villan, de semmi több.)

Megszálló katona és a vietnami nő története nem egyedi, mégis milyen sokféle kimenetele lehet egy ehhez hasonló kapcsolatnak. Mennyi befolyásoló tényező ami nem rajtuk múlik. 

Zseniális a könyv címe utalva arra, hogy szereplőink folyamatosan abban a bizonyos szürke zónában mozognak, túlélve, kijátszva az éppen aktuális helyzetet.

Bölcs mondás, hogy semmi sem tart örökké, így szereplőinknek is nehéz döntéseket kell hozniuk.

                  "Ami ma lehetetlennek tűnik, az holnap talán elkerülhetetlen lesz."

Egy darabig pihentetem a háborús, szenvedős könyveket. Milyen "könnyű" felidézni az akkori borzalmakat. Az olvasó pedig rendesen bele éli magát.

Értékelés:

3,5  vietnami cseresznye az 5-ből!!!

Romina Casagrande: A Freiberg -Villa öröksége

 

Rég olvastam már a második világháborúról szóló könyvet A borító sejtelmes, a fülszöveg meggyőző.

Váltott idősíkon ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, a múltban Kiki, egy befogadott testvérpár és a villa története bontakozik ki. A jelen szál egy építész Elisabeth és a villa különleges kapcsolatát kísérhetjük nyomon.

Egyrészt elég hamar megismerjük a szereplőket, másrészt ami a kulcsfontosságú eseményt illeti; vagyis, hogy egy kisfiú nyom nélkül tűnik el a villa falain belül lassan érünk el.

A villa öntörvényű fura lakója Kiki halála után Elisabeth egyértelmű és elég különös megbízást kap, hozzon létre múzeumot a villából.

"Nehéz idők jártak mindenkire, de a villában úgy élt az ember, mintha egy szigeten élne, távol minden mástól."

A dugig tömött és romos állapotban lévő villa nemcsak munkát hanem rengeteg meglepetést is tartogat az építész számára.

A fő szál mellett elég soka apró mozaik köti le az olvasó figyelmét, kutya, macskák, madarak, egy ismeretlen férfi aki szintén a villa rabja, Elisabeth kaotikus élete és kamasz fia...Elisabeth szimpatikus munkatársa és fő támasza.

Néha úgy éreztem, hogy nemcsak én hanem a szerző is elkalandozott az eredeti történettől. Nagyon lassan bontakozik ki a Freiberg - Villa története. Ugyanakkor olvasmányos, és hátborzongató ami kapcsán a szerző úgy gondolta, hogy minden a háborúban eltűnt gyermeknek emléket állít.

          "Emberek jöttek, emberek mentek, néha visszajöttek. Mások pedig örökre eltűntek." 

Értékelés: 4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!

Ariel Lawhon: A befagyott folyó

 

Nagyon vártam ezt a könyvet - aztán jól meglepődtem milyen szép a borítója, és micsoda féltégla, itt jegyzem meg, hogy a betű méret, sortávolság, tördelés - mind mind mintha engem kényeztetett volna.

Igaz történet, női főszereplő aki névrokonom! Mi kell még? (Sóhajtozva olvastam a negyven fokban, a farkasordító hidegről.)

Martha Ballard ezer gyermeket segített világra. Bába volt és gyógyító. Maga is édesanya volt, kilenc gyermeket neveltek férjével irigylésre méltó egyetértésben. 

Sikeres nő, mondhatnánk rá ma. A szerző a róla fennmaradt tényekből egy új történetet, egy olyan elégtételt adott ami minden nőnek jár egy férfiak uralta világban.

Az 1700 -as években nehéz volt a női szerep, a soha véget nem érő munka, feladat, gyerekhad mellett folyamatosan hátrányban voltak a nők a férfiakkal szemben. Vérlázító szabályok, büntetések amik a nőket sújtották- fattyúként született gyermek után a nőkre pénzbírságot szabtak ki paráználkodás címén. Ugye milyen kedves?

Szokásom, hogy a szerző jegyzeteivel kezdem a könyvet - már ha a szerző ír ilyet - ez esetben az írónő megkért, hogy ne tegyem, olvassam végig a könyvet és azután jöhet a jegyzet...nos igen, jól tettem. Martha Ballardot körülvevő világ jóval kegyetlenebb és gonoszabb volt mint amit a szerző alkotott. Elgondolkodtató, hogy mennyi mindent kellett elviselnie abban a korban egy nőnek. Marthanak sok esetben szerencséje volt, remek gyerekek, szuper férj, aki egyenrangú társként bánt a feleségével. Kivételes férfi lehetett. Ezt sajnáltam is, hogy róla vajmi keveset tudhattunk meg.

A szerző egy  fennmaradt napló alapján alkotta meg Marthat, aki a jegyzetei szerint alapos, szigorú időbeosztással, a kötelességének élő nő lehetett. Fáradhatatlan, hiszen abban az időben mindennapos dolog volt a szülés és a tucatnyi gyermek, ahogy az erőszak is. Itt bukkan fel az a bizonyos gyilkosság ügy is, ami nyomozásra sarkallja Marthat.

A gyilkosság és a nyomozás sem elhanyagolható a történet szempontjából, mégis annyi minden más is történik a lapokon. Szerettem, hogy a szerző belevitt egy csipetnyi egzotikumot, titkot, valami hatodik érzék félét ami Martha jelleméhez tökéletesen illet.

Összetett, kerek történet, remek érzékkel adagolt feszültség.

Értékelés:

4,9 ezüstrókás cseresznye  az  5-ből!!!

Jojo Moyes: Egy család vagyunk

 

A szerző hozta a kötelezőt - az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, Az utolsó szerelmes levél -számomra szerelem volt elsőre, és azóta sem okozott csalódást egyik könyve sem.

Gondolom sok új olvasót szerzett amikor remek érzékkel filmre vitték a Mielőtt megismertelek könyvét. Aki ez idáig nem olvasott tőle rohant a könyvesboltokba.

Ebben a könyvében egy kaotikus család zűrös időszakába csöppenünk. Lila az anya próbál életben maradni férje hűtlensége után, két kamaszgyerekét megfelelően nevelni, támogatni gyászoló nevelőapját és elviselni a soha nem látott igazi apját...ehhez a káoszhoz csatlakozik egy kutya, egy kertész, egy jóképű idegen, és egy barátnő aki hajmeresztő szituációkba keveredik. 

A limonádé, avagy stílusosan a chik lit műfaja szerintem a legnehezebb, hiszen kell lennie mondanivalónak, "rólunk szól" vagyis könnyen azonosulni tudunk vele, a saját problémáink köszönnek vissza - éppen ezért nagyon érdekesen kell megírni, hogy kiömlött a tej, hiszen ki szeretne unalmas, hétköznapi dolgokról olvasni? Pont azért olvasunk, hogy másról olvassunk, vagy éppen máshogy olvassuk, hogy másnál kiömlött a tej. És itt bizony gyorsan el lehet csúszni - nem a tejen! - mert ez a hétköznapi szürkeség és taposó malom ha megjelenik a történetben rózsaszínbe kell öltöztetni, fenntartani az olvasó érdeklődését. Igazi karaktereket kell teremteni. Moyes nagy erőssége ez, és pluszban ott a humor, amin érezni lehet, hogy szigerből jön, semmi erőlködés.

Könnyen azonosulunk, drukkolunk a szereplőknek, szorítunk, hogy lebukjon a a gonosz és a többi, és közben elhisszük, hogy ha a könyvben sikerült egy átlagos háziasszonynak újra kezdeni, talpra állni, akkor nekünk is sikerülni fog.

Tömören meg is fogalmaztam miért jó ez a könyv és miért is kedvelem a szerzőt.

Picit talán elnyújtottnak éreztem a végét, de lehet türelmetlen voltam.

A lényeg nem változik, ha a szerző éppen a bevásárló listáját írja azt is olvasnám.

A Libri Könyvkiadó új ruhában hozza a szerző korábban megjelent köteteit, nekem tetszenek a lágy pasztell színek, a minimalista borítók. Itt jegyzem meg, hogy erre a borítóra tökéletes, és cuki megoldás volt a kutya sziluett:-)

Értékelés:

4,9 családi cseresznyefa az 5-ből!!!

Alexandra Lapierre: Belle Greene Egy rendkívüli sors

 

A szerző első magyarul megjelent könyve igencsak részletgazdag, lebilincselő történelmi kötet. Egy elszánt nő története. Az írói fantázia határtalan, ehhez remek alapot nyújt Belle Greene élete.

Történt ugyanis, hogy az álmait követve kénytelen volt kitalálni egy teljesen új személyiséget, végképp eltörölve a múltját és származását. Így lesz egy afroamerikai nő fehér...és nem mellesleg egy könyvtárigazgató is. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

"Azok, akiknek az ereiben akár csak egyetlen csepp fekete vér is csordogált, mindörökre "négernek" számítottak Ez volt a kegyetlen One - Drup Rule, az "egy csepp vér" szabály..."

Nagyívű regény, részletgazdag. Néhol számomra kicsit lassúnak tűnt, de érdemes időt szánni rá. Sőt ha kitartóak vagyunk jutalom jó pár kép is Belle da Costa Greene életéből. Így még kézzelfoghatóbb lesz a történet.

Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket amik kiragadnak egy adott korszakot, embert és általa megismerhetünk valami régit, amiről nagy általánosságban tudunk valamit ( vagy tudni vélünk) de így, egy emberre, sorsra lebontva sokkal hatásosabb.

Minden történelmet kedvelőnek ajánlom ezt a kötetet. Kicsit el kell engedni a sodró lendületű regényről való elképzelésünket, és kicsit le kell lassúlni, úgymond tanulmányútra kell indulni a könyvvel.

Értékelés: 4 eltitkolt cseresznye az 5-ből!!!

Lisa See: Tealevelek szárnyán

 

"Különben is mi az igazi? Nem az, amiben éppen benne vagyunk?"

A szerzőtől olvasott első könyvre a mai napig emlékszem (Hóvirág és a titkos legyező) pedig nem most volt, pontosan 2006!!! Ilyenkor rettentő büszke vagyok magamra, hogy milyen régóta kísérnek a könyvek a mindennapokban, és mennyi olyan könyv, illetve szerző bukkan fel újra és újra akitől olvastam, akinek valamennyire ismerem a munkásságát.

Ezzel a könyvvel együtt összesen öt, magyarul megjelent könyve van szerzőnek, és én egy kivételével mindet olvastam. Lisa See olyan író akihez biztos kézzel nyúlok mert tudom nem okoz majd csalódást.

1988. ( Én ekkor 11 éves voltam) Kína egy eldugott hegyi törzsénél él Li-yan - áram, folyóvíz, és minden számunkra természetes vívmány nélkül. Családjából egyedüliként tanulni szeretne. 

Az ősi hiedelmekkel, babonákkal teli törzsi életből kitörni készülő lány gyakran vívódik önmagával, hiszen a családja a hagyományok mélyen élnek benne, ugyanakkor teljesebb életre vágyik...

2016 -ig hömpölyög Li -yan története amely tele van fordulatokkal, izgalmakkal. Néha el sem akartam hinni, hogy az éhező, magára hagyott fiatal lány, akkor élte kamasz éveit amikor én. A számtalan babona, hagyomány, gyógymód, elvárás sokkal maradibb, és kegyetlenebb ahhoz képest, hogy bőven a nyolcvanas években járunk.

A könyv címéhez híven a tea is nagy szerepet kap a történetben, érzékletesen, izgalmasan tálalva ezt az életformát, amely nehéz fizikai munka, és komoly tudást igényel. Ez a gyönyörű mesterség elkísér minket a történet teljes egészén.

    "A tea segít, hogy lelassuljunk, és magunk mögött hagyjuk a modern világ minden nyomását."

Egy óriási kört leírva térünk vissza oda ahonnan elindultunk, vagyis a hegyekbe a teafákhoz. Generációk találkoznak, politika, utazás, születésszabályozás, egyéni döntések, szerencse, és rengeteg munka, és persze szerelem - ez Li -yan lebilincselő története.

Utólag visszatekintve a könyv eleje kicsit elnyújtottnak tűnik,-  ez a leghosszabb etap- , a többi rész, ahol már nemcsak Li -yan sorsát követhetjük nyomon kevesebb teret kap, nagyobb léptékkel haladunk. Ez kicsit zavart.

Rendkívül olvasmányos volt, jó volt újra a szerzőtől olvasni. A könyv olvasása után már teljesen másképp nézek egy csésze teára.

Értékelés:

4,9 teafán termő cseresznye az 5-ből!!!