Florence Knapp: Nevek

Bizalmat szavaztam a szerzőnek és milyen jól tettem! Ne keressétek a korábbi könyveit, illetve csak akkor ha több évszázados múltra visszatekintő steppelési technikáról szeretnétek információt gyűjteni. Ugye milyen cuki?

Nomen est omen vagyis nevében a sorsa, ki komolyan, ki kevésbé komolyan hisz ebben, de abban biztos vagyok, hogy mindenki legalább egyszer utána nézett a saját neve jelentésének.

Ebben a különleges történetben egy anya három választásáról olvashatunk. Három lehetőség, hogy esetleg  megváltoztassa a saját sorsát, és előre vetítse gyermekei jövőjét. 1987 -től indul a történet, és a három variációba hétévente pillanthatunk be. Az utolsó dátum 2022.

Cora, az anya az első esetben erőszakos férjével szembe szállva lánya által választott nevet ad második gyermekének; Bear. Másodszor a Julian név mellett dönt. A harmadik esetben félve férje haragjától az apai név lett tovább adva, vagyis Gordon.

Csak az alap felállás változatlan, vagyis egy bántalmazó házasság, egy okos és gyengéd nővér, egy nagymama, és egyetlen baráti házaspár.

Féltem, hogy a sok párhuzamos történet miatt hiányérzetem lesz, de mindegyik szál nagyon alaposan ki lett dolgozva, szépen, gördülékenyen haladtunk. Volt néhány nagyon szomorú pillanat is, amikor dühös is voltam a szerzőre, de belátom így volt ez jó. Beszippantott a nevek és sorsok láncolata, és amellett, hogy a sok gyereknek drukkoltam, ott volt még egy  házasság, amiből Corának így vagy úgy ki kell törnie. Mondanom sem kell, hogy ezt sem egyszerűen oldotta meg szerző, még egy plusz pont.

Pestiesen szólva nagyon egyben van a történet, az én szememben hibátlan.

Kerek egész történetet kaptunk, részletgazdagon kidolgozva és egyáltalán nem volt tippem, hogy melyik sors merrefelé veszi az útját. A szerző még meglepetést is tudott okozni!!

Remek gondolatébresztő a könyv, hiszen el lehet gondolkodni azon, hogy vajon ugyanazok az emberek lennénk más névvel is, vagy ez is csak egy eleme a személyiségünknek és semmi sincs kőbe vésve? Számít, hogy hogyan viszonyulunk a saját nevünkhöz? 

Gyerekként nem szerettem a nevemet, ódivatúnak, öregesnek éreztem. Felnőttként viszont megváltozott a véleményem és megszerettem. 

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy zseniális történetre vágyik, ahol minden apró mozaiknak jelentése van. 

Értékelés: 5 elnevezett cseresznye az 5-ből!!!

Chris Vuklisevic: Tea a szellemeknek

 

"Azelőtt minden út a távolba vitt.

Most minden út ide vezet.
Az otthonom barátságos, van néhány könyv,
És én magam készítem a teát a szellemeknek."
Mário Quintana

Először a könyv címén akadt meg a szemem, aztán megláttam ezt a gyönyörű borítót! Élfestett kiadás, a maga visszafogott módján tökéletesen illeszkedik az egész könyvhöz, szépen simul a borító színeihez.

A fülszöveg nagyon különleges történetet ígért, egyedi látásmód, misztikum.

1940 -ben járunk Franciaországban ahol egy éjjel iker lányok születnek. Felicia és Egónia akit csak Agónaiként emlegetett az anyjuk.  A két lány nem is különbözhetne jobban egymástól. Gyerekkoruktól kezdve harcban állnak egymással, felnőttként évtizedekig nem tartják a kapcsolatot, ám anyjuk halálhírére- aki gyilkosság áldozata lesz - kénytelenek találkozni. Nizzától Spanyolországig utaznak a válaszokért.

Picit mást vártam amit kaptam, de ez nem jelent sem jobbat, sem rosszabbat. Azt gondoltam, kicsit misztikus lesz, némi thriller beütéssel. Elég zord hangulatú, néhol kegyetlen, tele szellemekkel, na meg teával. Felicia a főszereplő, aki leegyszerűsítve teát készít a szellemeknek.

Bevallom, lassan haladtam vele nem egy gyorsan olvasós történet. Érdekes atmoszférája van, engem kicsit nyomasztott.

Szerintem, elég kevés a hasonló könyv ebben a műfajban, legalábbis én eddig kevés hasonlót olvastam. Azt gondolom, hogy újraolvasós lesz.

Kíváncsi leszek majd a szerző többi magyarul megjelenő könyvére is, egyelőre ez az egyetlen.

Értékelés:

4 szellemes cseresznye az5-ből!!!

Lisa See: A Lótusz leánya

 Büszkén jelentem, hogy a szerzőtől magyarul megjelent könyveit mind olvastam, ez öt darab könyvet jelent. Mint korábban most is az író egy teljesen új világot nyitott meg előttem. A történetei egyszerre mesések, történelmiek, izgalmasak. 

Ezen könyve a Covid járvány ideje alatt íródott a szerző saját bevallása szerint teljesen a véletlennek köszönhette, hogy megírta a  Ming - dinasztia korában élt női orvos történetét. Tan Jün-Hszien könyve a mai napig kapható!!!  1511-ben ötvenévesen írta a saját orvosi eseteiről. Hihetetlen igaz?

Tan Jün-Hszien  félárva, mindössze nyolcéves volt amikor az Aranyló Fény Palotába költözik apjával és öccsével. A család negyven tagot számlál! Húsz szolga teszi zökkenőmentessé a népes család életét. 

Hamarosan eljegyzik ( Ekkor még mindig nyolcéves!!) tizenöt évesen házasságot köt.

Nagyszüleitől megtanul írni és olvasni, nagyanyjától pedig az orvoslás tudományát veszi át. Rangban alatta álló, a bába lányában barátra talál.

A történet a lábelkötéssel indul - egy a nőktől elvárt borzalom egy a férfiak uralta világban, ahol pontosan meg volt szabva, hogy mit lehet egy nőnek és mit nem. Babonák, hiedelmek, ágyasok, feleségek.

Lélegzetelállító kaland, ami egyben egy egykor élt nő igaz története.

Értékelés: 5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

 

A szerző első regénye új köntösben, gyönyörű védőborítóval jelent meg. Ötmillió eladott példány, megfilmesítés, mi kell még, hogy kedvet kapjunk elolvasni?

Nagyon tetszik a szerző stílusa, így várom a jövőre beharangozott új könyvét.

"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 

1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszól, hogy megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 

Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.

Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.

Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja, hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet, mint az ígéret, hogy nem felejtünk. A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy, hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről, illetve törvénytelen testvérükről, aki tőlük nyolcvan kilométerre él, és egy másik férfi nevét viseli. A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Értékelés: 5 világító tornyos cseresznye az 5-ből!!!

Valérie Perrin: Colette

 

Szerintem nagyon sok könyvszerető ember új kedvence Perrin, válogathatunk négy könyve közül is. Jelentem nekem már csak egy könyve hiányzik a repertoárból ( A vasárnap koldusai) Én most nem avatok kedvencet, minden könyvében találtam valami jót, valami különlegeset ami megszólított. És ami garantálja, hogy ha megjelenik tőle valami beszerzem.

Colette - a cím tömör, és a lényeg benne van, a magányos, egyedülálló és szürke nagynéni élete akkor pezsdült fel amikor meghalt. Unokahúga Agnes ered a rejtélyes haláleset nyomába, és nem is sejti mi vár rá. A száz darab kétórás magnószalag csak egy szelete annak a titkos életnek amibe Agnes belép, és egyik ámulatból a másikba esik.

A két idősík és a nagyon sok szereplős történet biztosítja az olvasót arról, hogy hiába majd hétszáz oldal mindig történik valami, és egy percet sem unatkozunk.

Agnes a jelenben a széthullott házassága romjait takarítja, a múltban pedig egy teljes új szemmel nézhet nagynénje egyáltalán nem átlagos életére. Közben húsz év után találkozik három gyerekkori barátjával, akikkel újra felveszik a megszakadt fonalat -és ezáltal betekinthetünk a két fiú és egy lány jelenébe és gyerekkorukba is. És persze csatlakozik még a szereplőgárdához még jó pár ember.

Féltem, hogy a sok karakter miatt egy idő után követhetetlen lesz az események sorozata, de remek felépítése van a könyvnek,  így könnyen követhetők a történések.

Perrin minden könyvében minden arról (is) szól, hogy tulajdonképpen sosem tudhatjuk, hogy egy -egy emberi sors mögött mi húzódik meg, és  hogy egy átlagosnak tűnő élet is mennyi titkot rejthet.

Perrin könyveiben két momentum állandónak tűnik, az egyik a titok, rejtély, ami köré felépül a könyv, a másik pedig a szexualitás, ami hol így, de hol úgy komoly jelentőséggel bír.

Ez most sem történik másképp.

Mi a titka? Nem tudom, talán a hétköznapisága, aminek köszönhetően mindenki különlegesnek érezheti magát. Valamint a gördülékeny írásmód.

Colette kedvenc lett, nagyon megszerettem a karakterét.

Értékelés:

4 titkolózó cseresznye az 5-ből!!!

Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre!

 Viktor Emil Frankl 1997 -ben hunyt el, nekem ekkor született meg a fiam. 1946 -ban jelenik meg először ez a kötet, most 2025 van...és még mindig aktuális ez a könyv. Számunkra történelem a koncentrációs táborok borzalma. A szerző számára három év szenvedést jelentett, és több családtagja elvesztését.

Nem egy klasszikus regény amelyből oly sok született a fogolytáborokról. Egy lassan hömpölygő eszmefuttatás arról, hogyan tartja életben a testet a lélek, és a szellem. Hogyan nyújt menedéket nap mint nap az elme a valóság elől. 

Az élet velejárója a szenvedés, elkerülhetetlen, mindenki megtapasztalja a saját életében. Hol testi szinten, hol lelkileg. Kár versenyeztetni őket. Nemrég hallgattam egy egy pszichológust, aki egyszerűen kifejti, hogyan fonódik össze a testünk és a lelkünk jólléte, egysége -amit mi szeretünk külön választani - olyan egyszerű, mégis szó szerint leesett a tantusz ahogy hallgattam, hogy csak akkor lehetünk egészek, boldogok, ha a testünk is működik, illetve jól működik és a lelkünk is rendben van. Ezt nagy általánosságban mind tudjuk, ha beteg a lélek jajgat a test, és a többi, de tudatosan oda figyelve, törődve mindkettővel nagyon kevés idő, és figyelem jut.

A fogolytáborokban megtörik a test, és vele együtt a lélek is. Ezt járja körbe a szerző a saját tapasztalatait megosztva, a saját szenvedését bemutatva. Mélyen elgondolkodtató könyv, megrázó ugyanakkor tele van olyan dolgokkal ami egyértelműnek tűnik de olvasás közben úgy érezzük valami pluszt kapunk éppen, egy vértet, páncélt a saját nyomorúságunkhoz, szenvedésünkhöz. Egy útmutatót, hogyan lehet túlélni a felfoghatatlan szenvedést. Mindenki a saját szintjén nyomorog szokták mondani, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De ennél nagyobb, fájdalmasabb, borzalmasabb, kegyetlenebb mi lehet, mint éveken keresztül ázni, fázni, éhezni, nélkülözni, rettegni a nap minden órájában?

A szerző már a háború előtt elkezdte kidolgozni egyéni módszerét, logoterápia néven, ezen könyve a napokban jelenik meg szintén az Európa Könyvkiadónál. A módszerről tömören már ennek a könyvnek a végén is olvashatunk. A szerzőnek a legnehezebb időszakban ez adott értelmet, kitartást, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Ez volt a kapaszkodó.

Hitet kapunk, hogy bár törékeny, sérülékeny emberek vagyunk, mégis  hihetetlenül erősek is.

Értékelés:

5 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna

 

Egy szerelmi történet, - azt gondoltam, hogy a könyv egésze egy borzalmas háborúban született szerelem kiteljesedéséről szól. Meglepődtem, hogy a háborús viszonyok között gyorsan szárba szökken Tuyet és Takesi szerelme. 

Örülhet az olvasó, hogy lángokban állhat a világ az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ám ami ma még egyértelmű, az holnapra megváltozhat. (Egyetlen dolog zavart olvasás közben, az pedig az, hogy a szereplők nem kerültek közel hozzám. Takesi karaktere itt ott meg villan, de semmi több.)

Megszálló katona és a vietnami nő története nem egyedi, mégis milyen sokféle kimenetele lehet egy ehhez hasonló kapcsolatnak. Mennyi befolyásoló tényező ami nem rajtuk múlik. 

Zseniális a könyv címe utalva arra, hogy szereplőink folyamatosan abban a bizonyos szürke zónában mozognak, túlélve, kijátszva az éppen aktuális helyzetet.

Bölcs mondás, hogy semmi sem tart örökké, így szereplőinknek is nehéz döntéseket kell hozniuk.

                  "Ami ma lehetetlennek tűnik, az holnap talán elkerülhetetlen lesz."

Egy darabig pihentetem a háborús, szenvedős könyveket. Milyen "könnyű" felidézni az akkori borzalmakat. Az olvasó pedig rendesen bele éli magát.

Értékelés:

3,5  vietnami cseresznye az 5-ből!!!