Sophie Kinsella:Csörögj rám!

 
Kinsella nekem sokáig kétséges volt, mármint, hogy szeretem-e,elolvassam -e a könyveit. 
Bevallom nekem a Boltkóros sorozat nem jön be,nem az én világom, ezért fenntartásaim voltak a többi könyvét illetően is.
De akit eddig hasonló indokok tartottak vissza az rohanhat is Kinsella könyveiért mert nekem nagyon bejöttek.

A másik szemlélet szerintem ami távol tartja az olvasókat ettől a műfajtól, az az,hogy azt hiszik,hogy bugyuta, pedig nagyon nem! Szórakoztató irodalom ami nem jelent egyet azzal,hogy unalmas,nyálas és a többi, szerintem van olyan érdekes,mint a mindenféle sötét meg hajlott hátú szeretők, vámpírok, kanos farkasemberek.

Ami a sztorit illeti, Poppy épp az esküvőjére készül,egy fogadáson azonban elhagyja a gyűrűjét - ami becses családi hozomány és nagy értékkel bír, aztán a gyűrűkeresés közben a telefonjától is megszabadítják.

A telefon problémát ugyan megoldja - talál egyet - de innentől kezdve veszi kezdetét az igazi káosz, ugyanis Poppy az idegen telefont nem csak arra használja, hogy Őt elérjék, hanem készségesen intézi az ismeretlen tulajdonos ügyeit is.
Válaszol az üzenetekre, legyen az munka vagy magánjellegű. Ebből persze egyre több félreértés kerekedik...

Poppy szépen halad az oltár felé, bár kétségei támadnak a felől, hogy anyósáék valóban örülnek -e ennek a frigynek,ahogy az is kétséges, hogy az esküvőszervezője képes-e Poppy nélkül bármit is elintézni.

Közben feltűnik a színen Sam a telefon tulajdonosa is....

Kinsella számomra előre lépett, és egyértelműen Marian Keyes mellé került a kedvenc szórakoztató irodalom műfaj szerzői közé.

Korábbi könyvei amiket szívesen ajánlok: Velem alszol? Segítség kísértet! Tudsz titkot tartani?

Ami a borítót illeti, egyértelmű javulás mutatkozik, ez is remekül sikerült, ahogy a Velem aszol? vagy a Segítség kísértet! Kétségtelen,hogy van pár Kinsella könyv aminek a borítója katasztrófa de úgy látom a tervező(k) egyre inkább magukra találnak!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Bridget Asher:Provence-i szerelembalzsam

            "A bánat nem más,mint egy szerelmi történet visszafelé elmesélve."

Azt hiszem ezeknek a könyveknek abban van az ereje,hogy kíváncsiak vagyunk arra ,hogy mások,hogyan oldják meg a gondjaikat,hogyan élik meg az életük egy-egy nehezebb szakaszát.
Ráadásul ebben a könyvben utazunk is ,gyönyörű tájak,szomorú szívek,dacos kamaszok társaságában. 
Tetszett a könyv stílusa-sokszor úgy éreztem Asher túlszárnyalta a szórakoztató irodalom nyelvezetét,stílusát-és tetszett benne,hogy igyekezett kihagyni a műfajra jellemző kliséket,egyedi volt és az újdonság varázsával hatott.

Heidi két éve gyászolja férjét,próbál újra önmaga lenni,teljes emberként fia, a nyolcéves Abbot mellett lenni.
Heidi úgy érzi elmegy mellette az élet,Ő pedig csak dermedten figyeli az eseményeket.Ezért nővére esküvőjén megfogadja,hogy visszatért az élők közé,és újra felveszi élete fonalát.
Nem is sejti,hogy anyjának éppen kapóra jön a tenni akarása.Ugyanis a család Provence-i nyaralójában tűz ütött ki,és valakinek oda kell mennie-a család egyöntetűen Heidit tartja a legalkalmasabbnak erre,és a fura nyaralásra még nővére mostohalányát is megkapja a saját fia mellé. 


A történetben nagy szerepet kap a múlt ,elsősorban anyja élete és a nyaralóban történtek.A múlt és a jelen eseményei együttesen alakítják a történetet.
A történet végén megtudhatjuk ,hogy nem minden a képzelet szüleménye,sok esetben valós események,helyszínek szerepelnek a könyvben.


A történet vége nekem picit sziruposra sikerült.


A borító egyszerűen tüneményes! Ha végig olvastuk a könyvet jutalmunk pár mennyei eredeti Francia recept!




Értékelés:4,9 csillag az 5-ből!!!

Jamie Ford:Hotel az Édes és Keserű út sarkán

                            
    "Azt teszi majd, amit mindig is szokott,megkeresi az édeset a keserűben."

Sosem keresem szándékosan a háborúról szóló könyveket,valahogy ezek a könyvek találnak rám.
Ezúttal is így történt,a könyv címébe és borítójába szerettem bele.Teljesen magával ragadott a történet érzékenysége,tárgyilagossága ahogy "csak" mesél.

Henry Lee egy Kínai kisfiú, Keiko egy Japán kislány. Mindketten Seattle-ben élnek,Henry a kínai negyedben,Keiko a japán negyedben.
Henry bár sosem járt Kínában ért kantoinul, Keiko viszont egy szót sem japánul.Mégis Amerikában ők az ellenségek,és gyakran Henryt is le japcsizzák...a két kisgyerek hamar összebarátkozik ,és ahogy a politikai események hatásai  egyre inkább elhatalmasodnak az életükben ,ők annál inkább ragaszkodnak egymáshoz.
Egy szörnyű napon aztán Keikot és családját a Perl Harbor miatti események kapcsán gyűjtő táborokba hurcolják, megfogadják,hogy várni fognak egymásra.

Henrynek ezek után csak Sheldon a színes bőrű zenész marad ,akinek elsírhatja bánatát.

Amerikában az a kis darab ,amit a két gyerek magáénak tudhat lassan eltűnik  a föld színéről,Henry családja mindent gyűlöl ami Japán,így Keikot is. Henry ugyan családban nő fel,de még sincs senkije,apja némasággal bünteti amiért az  lepaktált az ellenséggel,anyjának pedig a neveltetése nem engedi,hogy szembeszálljon a férjével.

Nem könnyen fakadok sírva,de olvasva a könyvet sokszor nyeltem a könnyeimet.Nem értettem Henry szüleit,főleg az apját,millió bűnt követett el a fia,a családja ellen.
A történet lehetne egy egyszerű szerelmi történet,bár Keiko és Henry mindössze tizenkét évesek voltak,de ez a történet sokkal többről szól.Ahogy halad a történet úgy derül ki egyre több szomorú tény, a háborúról és azokról az emberekről aki valamilyen meggyőződésük tudatában  valamelyik oldalon álltak.

Henry hol idősebb emberként,hol kisfiúként tűnik fel a könyv lapjain.Elmeséli milyen volt az élet Amerikában,ahol szülei Amerikait akartak nevelni belőle ,mégis "Kínai vagyok" feliratú jelvényt kellett hordani,ahol Sheldon volt az egyetlen ember aki mindent tudott Henryről,és az is kiderül mi volt az egyetlen mondat amit Henry megtanult japánul.
És persze,hogy mi lett Keikoval és vele.


Egyetlen épület marad ami emlékül maradt az utókornak  a Panama szálloda,ahová valóban lehordták több tucat Japán család értékeit.
A ma napig várják,hogy a tulajdonosok értük jöjjenek....

Bár Keikot és Henryt  a szerző alkotta, a körülöttük folyó események mind-mind megtörténtek.

                           Japán családok értékei a Panama szálloda alagsorában.

                             
 

                                                                 A   Panama szálloda

Julia Child:Életem Franciaországban

Nem igazán szeretem a gasztronómia könyveket,mert a főzésről unok olvasni,ugyanis nap mint nap főznöm kell,amit egyébként szeretek, csak leírva ,hosszú oldalakon keresztül unalmasnak találom.
Julia Child könyvére viszont nagyon kíváncsi voltam,hiszen 35évesen kezdett el érdeklődni a konyhaművészetek iránt,ráadásul egy idegen országban,úgy ,hogy még a nyelvet sem ismerte-igazán lenyűgöző volt olvasni ahogy szerelemebe esett a Francia ételekkel.A hab a tortán az volt,hogy Julia nemcsak francia ételeket nem tudott főzni,egyáltalán nem tudott főzni!!

 "Az volt a gyakorlat,hogy az ember türelmesen várt a sorára,majd érthetően és tömören leadta a rendelését.A madame zseniálisan értett a sajt érettségének elbírálásához.ha camember-t kértél,kérdően felvonta egyik szemöldökét és megkérdezte,melyik napszakban óhajtod majd felszolgálni:aznap ebédre akarod megenni,vagy aznap este vacsorára,vagy pár nappal később kívánod élvezni.Ha ezt megválaszoltad,ő kinyitott pár dobozt,mindegyik sajtot erősen megnyomkodta szippantott egyet,és-Voilá-pont a megfelelő sajtot nyújtotta át neked."

Férje diplomáciai munkája Párizsba szólította és Julia mint mindig,most is követte férjét.1948 novemeberétől otthona Párizs lett,amibe első pillantásra beleszeretett,az utcákba, a lustán napozó macskákba ,az emberekbe-a nőket nagyon irigyelte ,hogy mindig csinosak és olyan franciásak,-amit Ő hiába próbált elérni a 188centis  magasságával és a 43-as lábméretével-ennek  ellenére csodálta őket,hogy még a piacon is olyanok ,mint akik egy divatlapból léptek ki.
Majd miután megkóstolta a francia ételeket ,elhatározta,hogy Ő bizony megtanul főzni!
Beiratkozott egy főzőiskolába és innen jutott el odáig,hogy szinte a televízió megjelenésével egyidőben már a képernyő előtt ülőknek is főzött.
Közben zajlott a politika, a tágabb családja élete,megfordultakWhasingtonban,Norvégiában,Németországban


Juliában az tetszett leginkább,hogy amiben hitt azt nem eresztette el,bár sok éven át hiába főzött,és tanult vajmi kevesen látták benne a tehetséget. Volt olyan étel amikkel hónapokig kísérletezett mire érdemesnek találta,hogy bekerüljön a majdani szakácskönyvbe,ami kész enciklopédiává nőtte ki magát,hiszen minden alaposan le volt fektetve ,még az is honnan  szerezzük be az alapanyagokat.
Julia konyhája ha költözésre került sor,költözött vele ami több mint hetven!!! darabból állt,férje diplomata munkájának köszönhetően kilenc konyhát kellett Juliának berendeznie ,a legtöbbet úgy,hogy a tévés stábok is beférjenek.
Férje mindenben partner volt,igazi minta házasság volt az övék,éppúgy tudtak tökéletesen együtt dolgozni mint élvezni egy-egy jó könyvet vagy csak hallgatni.
Férje lelkesen fotózott, a könyvben számos hangulatos fekete-fehér fénykép van ,mind-mind életük apró mozzanatait,szereplőit örökítette meg.

Julia élete számomra maga volt a versenyfutás,bár több mint kilencven évet élt meg,mégis egyetlen napba egy egész hétre való munkát tudott belesűríteni.Szakácskönyve évek munkája volt,és saját bevallása szerint még a több éves munka ellenére is akadt benne hiba.

Igazi kulináris élvezet volt ez a könyv egy útikönyv alaposságával és egy vagány nő életszeretetével átitatva!

Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

Sophie Kinsella(Madeleine Wickham) :Velem alszol?

Néha annyira kell egy ilyen könyv az embernek mint egy kanálnyi tejszínhab. Könnyű, gyorsan halad vele az ember, minden sorral egyre távolabb kerül a napi gondoktól és megkönnyebbül,hogy a szépek és vékonyak sem mindig szerethetők.

Két nő, két férfi, négy gyerek és egy dada Spanyolországba tartanak, mindenki a saját családjával, mindkét családban vannak aktuális gondok. Mikor mindenki szinte egyszerre ér a kölcsönkapott nyaralóhoz akkor döbbenek rá, hogy lőttek az áhított magánynak és csendnek, hiszen vadidegenekhez kell alkalmazkodniuk más gyerekét kell kerülgetniük.
Ekkor még csak nem is sejtik,hogy sokkal több dolog köti össze őket mint azt hinnénk.

Lightosan van jelen a szex,szerelem,ármány árulás.Minden ami egy Kinsella könyv kapcsán eszünkbe jut.
Azt hiszem Kinsellától jó ötlet volt Wickhman néven is írni, mert sokaknak így nekem is a Boltkóros könyvek kapcsán jut eszembe. Az a sorozat valahogy nem nekem szól, ellentétben ezekkel a sztorikkal, amiknek nincsenek magasröptű fejtegetései de szórakoztat és a fiatal gyerekvigyázó csajszi beszólásaitól lefordultam a székről úgy röhögtem.
Jólesett azon az esős hétvégén. A borítóra jó ránézni, egyből melegünk lesz.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!

Jennifer Crusie:Álmaimban kísértesz

Jennifer Crusie ebben a könyvében megmutatta kicsit komolyabb oldalát is, főleg a könyv végénél derült ki számomra, hogy tud Ő komoly témákat is remekül tálalni.
És pont a komoly részek miatt nem tudom eldönteni, hogy mennyire laza, és szórakoztató ez a könyve.
Andie és North elváltak, a férfi munkamániás és Andie megunta, hogy évekig csak várt...North élete kész káosz, ennek is betetőzéseképpen "örököl" két gyereket, akik egy vidéki kastélyban várják, hogy valamelyik életben maradt családtagja befogadja. North mint gyám,úgy gondolja a sok házvezetőnő helyett volt feleségét kéri meg,hogy próbálja megszelídíteni Alicet és Cartert.
Andie úgy ahogy boldogul a fura gyerekekkel akik nemcsak édesanyjukat de nagynénjüket is elveszítik,utóbbit furcsa körülmények között....
A lakatlan ódon kastély egy idő múlva egész sor embert vonz,North öccsét, egy szenzációra éhes riporternőt, Andie anyját, Andie volt anyósát, egy volt szerelmet..és még sokan másokat.
A sok kacagtató helyzet mellett egyre komolyabb a szellemjárás is a házban. Vajon Andie csak képzelődik? Esetleg a házvezetőnő furcsa teái miatt lát Andie egyre több kísértetet? És hogyan halt meg a nagynéni?

A könyv végén már rendesen borzongtam! Crusie nagyon komolyan állt a szellem témához! Ezért sem tudom, hogy mennyire laza, könnyed ez a sztori....
Mindenesetre nagyon tetszett!
A könyv borítója nagyon szép lett!

Értékelés:
4,5cseresznye az 5-ből!

Ann Patchett:Életszonáta

A történet valahol Dél-Amerikában játszódik a pontos hely nincs megnevezve. Itt gyűlnek össze az előkelő vendégek,befolyásos üzletemberek, diplomaták, hogy megünnepeljék az országba látogató japán üzletember születésnapját.

A gyönyörű és tehetséges opera énekesnő Roxane Coss mindenkit elvarázsol, legfőképp az ünnepeltet akinek minden álma, hogy egyszer élőben találkozhasson titkos imádottjával.
A vacsora hirtelen félbeszakad mikor a pazar villát fegyveresek foglalják el, akik az elnököt kívánják elrabolni, aki egy banális ok miatt nem vett részt a vacsorán, ezért a terroristák kénytelenek tervet változtatni és immáron fogságba ejtik az összes vendéget.
Mivel túl sok a túsz és túl kevés a terrorista a nőket és a személyzetet elengedik, kivéve Roxane Cosst akitől azt remélik  mivel a világon mindenhol ismerik, a követeléseiket gyorsabban teljesítik.

Mivel a vendégek a világ minden tájáról érkeztek a nyelvi nehézségek miatt beszélgetni sem tudnak egymással. A vendégek között egyetlen tolmács van, Gen aki végül is főszereplővé lép elő. Mindent ő fordít mindenkinek, szinte napi huszonnégy órában megállás nélkül dolgozik. Ahogy telnek a napok, hetek mindenki feltalálja magát. Észreveszik hogy a terroristák dühös gyerekek csupán, kivéve a három parancsnokot akik megkeseredett, harcedzett katonák akiknek parancsaira kis terroristák gondolkodás nélkül hallgatnak.

Eleinte a kormány zokszó nélkül teljesíti a kívánságokat- a cigarettát, takarókat az ételt ami a dzsungelben felnőtt gyerekeknek maga csoda,a vízöblítéses wc-vel együtt amit itt láttak először, akárcsak szőnyeget,vagy éppen a televíziót.
Egyikük nagy álma a villában maradni mindörökre.
Valahogy úgy tűnik,mintha csak az időjárás okozta vihar miatt lennének kénytelenek együtt élni a villában.Senki sem lázad, vagy tervez szökést. Sőt a vendégek szimpatizálnak a terroristákkal annak ellenére, hogy fogalmuk sincs miért is raboskodnak.
Lassan szerelmek szövődnek és immáron Gen - nek már ezeket is tolmácsolni kell, együtt reménykedve a szerelmessel a pozitív válaszban.
És éppen mikor elhisszük,hogy ez a kényszerű rabság akár örökké is tarthat,lövések dördülnek...

A borító nagyon jól sikerült, de ez az egész történetről elmondható!

Értékelés:
5 túszul ejtett  cseresznye az 5-ből!!

Sarah Dessen:egy felejthetetlen év

Sarah Dessen ezzel a könyvével beírta magát a kedvenceim közé.Bár a mondandója inkább a fiatalabb korosztálynak szól,én mégsem bírtam letenni még meg nem tudtam hogyan is alakul a lányok sorsa.A szerző titka szerintem abban rejlik,hogy nagyon meg tudja érinteni,fogni az olvasót az érzésekkel,emlékekkel amik elkísérnek minket  még olvasunk.
Scarlett és Halley évek óta jó barátnők,egymással szemben laknak,ezernyi apró titkuk,szokásuk,rituáléjuk van amikkel egész jól kivédik a tinikor kisebb nagyobb katasztrófáit.
Scarlett anyja Marion inkább csak amolyan lakótársa a lányának,Scarlett volt az aki gondoskodott az anyjáról,és saját magáról.
Halley családja pont az ellenkezője ,talán túlságosan is rá telepdtek Hallyre,főleg anyja akinek foglakozása  lélekbúvár ,és könyvei alapjait mindig Hallyvel való kapcsolata határozta meg.
Azon a nyáron Halley épp  egy táborban van,ami anyja szerint nagyon hasznos lehet neki,amikor egy este Scarlett arra kéri barátnőjét azonnal menjen haza mert Michael ,Scarlett barátja meghalt.
"Vannak dolgok ezen a világon,amikben úgy bízik az ember,mint egy biztos fogadásban.Amikor ezek cserben hagyják ,amikor elmozdulnak onnan,ahová oly körültekintéssel helyezték őket,az megrendíti az ember hitét."
A két lány iskolakezdésre megpróbálja összeszedni magát,ám Ssarlettnek nemcsak a gyásszal kell szembenéznie,hanem a szerelem következményeivel is.Bár Michael halott Scarlett testében új élet kezdődik.
A lányok próbálnak felnőni a feladathoz,és jó döntéseket hozni.Halley pedig mindenben támogatja barátnőjét,miközben Michel barátja Macon állandóan Halley sarkában van.
A lányok bár egymás mellett,mégis külön utakon járnak,Halley ízlelgeti az első szerelmet,ami törvényszerűen az első csalódást is magával hozza,még Scarlett újra meg újra bebizonyítja anyjának,hogy sokkal felnőtteb mint Ő.
Számomra egy csomó gyerekkori,tini érzés  visszaköszönt miközben olvastam.A szülőkkel való kapcsolat,az elszakadás,az apróbb hazugságok, a tátongó szakadék ami a gyerek és szülő között tátong mind-mind ismerős lehet mindannyiuknak.
Ez a történet lehet egy kis kapaszkodó,remény hogy minden élethelyzetben kortól függetlenül vannak olyan dolgok,történések amik által fel tudunk nőni a feladathoz ami ránk vár.

Jennifer Weiner:Jó az ágyban

Nem tudom miért,de amint megláttam a könyvet,éreztem,hogy sokkal több van benne mint amennyit a cím elárul...sőt,valahogy a cím választást rossznak is tartom.Weinertől már olvastam a Kismamák pácban,és  valahol emlékeztem,milyen remek hangot ütött meg.
Cannie tulajdonképpen boldog volt,az átlagos életével egészen addig,míg barátjától azt kérte tartsanak egy kis szünetet,és ezalatt Bruce a barát úgy gondolta mindazt amit nem mondhat el Cannienek elmondja hát mindenkinek-erre pedig remek lehetősége nyílt a munkahelyén ,ahol újságíró volt és saját rovatában azt írt amit csak akart.
Cannie szó szerint összeomlott a cikktől amiben Bruce ,a lány testi adottságait vizslatta. És ha ez nem lenne elég,anyja közölte vele,hogy végre újra boldog,immáron egy nő oldalán.
Cannie próbál mindenhol megfelelni,a munkahelyén ,ahol egy rémes kolléganő mérgezi meg napjait,a családjában ahol még arra sem kapott választ miért ment el az apja,nemhogy arra mitől lett hirtelen az anyja leszbikus?
Elhatározza,hogy lefogy és megmutatja Brucenak ,hogy lehet őt szeretni.
Bruce apja váratlanul meghal,Cannie pedig mindent megtesz,hogy Bruce végre belássa,ketten együtt bármit túlélnek....
Lehetett volna egy sablonos,buta limonádé is de szerencsére,az írónő másik irányba indult el,és így megtudhatjuk -ha néha néha elfelejtenék,hogy mik is fontosak az életben,hogy nem  tehetünk boldoggá senkit,az akarta ellenére,és hogy tudni kell elengedni dolgokat bármennyire is fáj.Arról nem is beszélve ,hogy ne másoknak,hanem saját magunknak akarjunk megfelelni.
Cannie hosszú utat tesz meg,elbukik majd feláll,és mindezt végigkísérhetjük ha elolvassuk a könyvet,ami remek humorral,és kellő komolysággal lett megírva.
Sajnos jó pár bosszantó hibát is találtam a könyvben!! Lucy egyszer a hug másszor a nővér!!!???és jó pár értelmetlen mondatot is találtam.

Syrie James:Jane Austen naplója

A szerző nagy rajongója Jane  Austennak,sok időt töltött azzal,hogy alaposan feltérképezze Jane éltét,és munkásságát.Ebben a könyvben szeretné kicsit közelebb hozni a rajongókhoz,az igazi Jane Austent.Syrie James ez tökéletesen sikerült,az összes dátum,helyszín valós ,akár a személyek csupán egy-két olyan szereplő van akik a szerző képzeletének szüleményei.
A regény  végigköveti Jane életét, a fő motívumok Jane könyvei,azoknak létrejötte,és az a két év ami homályban maradt -ez az a két év mikor Jane Austentól semmilyen írásos feljegyzés nem maradt meg- Austen lelkes levélíró volt,és naplóféle feljegyzéseket is készitett.Ezt az űrt ,tölti ki a regény,a szerző részben a megmaradt feljegyzésekre,és levelekre támaszkodik,részben pedig a saját fantáziájára.
Jane Austen regényei a szerelemről szólnak,bár úgy tudni neki magának  ebben sosem volt része! Nem ment férjhez,és egy-két rövid románctól eltekintve nem derült ki,hogy volt-e férfi az életében.Nővére Cassandra ,Jane halála után jelentősen cenzúrázta Jane feljegyzéseit-persze mindenki azt gyanítja,hogy egy olyan szerelem miatt ami a férfira és Austenra is rossz fényt vetett volna.
Syrie James  ebben a regényben megajándékozza ezzel a szerelemmel Austent! Híven követve Austen stílusát remekül van megírva a szerelem beteljesülése,majd a szomorú elválás.Mivel a történet Jane életrajzába van beépítve teljesen hihető! Olvasás közben annyira beleéltem magam,hogy szinte elfeledkeztem arról,hogy nem egy Austen által irt könyvet olvasok,hanem egy róla szólót.
A könyvben sok érdekes dolog derül ki Austenról,többek között,hogy csak úgy volt hajlandó kiadatni a könyveit,ha ő maga névtelen marad! És az általunk ismert könyv címek hogyan születtek meg illetve mik voltak a könyvek eredeti címei.
Jane Austen 1817- negyvennégy évesen meghal. 
És bár olvastam Jane Austen könyveit,de nem mindegyiket,most teljesen a hatása alatt vagyok úgyhogy az összes művét el fogom olvasni!
A borító is remekmű!