2017. április 28., péntek

Elin Hilderbrand: Pletyka

"Honnan tudhat az ember bármit is? Az utcán hallottam. Az emberek beszélnek."

Mint ahogy már Hilderbrandt-tól megszokhattuk az események ismét Nantucket mesés kis szigetén játszódnak. Kicsit furcsa volt ugyan a tavaszi hóesésben napfényről, napernyőkről olvasni, de a történet miatt aztán el is felejtettem fázni.

Madeline és Grace hosszú évek óta barátnők, bár férjeik nem kötöttek egymással életre szóló barátságot, a két nő mindig is gondoskodott arról, hogy családjaikat is bevonják kettejük szövetségébe. Annál is inkább mert Madaline fia, Grace ikerlányai egyikével jár.

A könyv mondanivalója alapvetően egy adott közösségben belüli pletyka természetéről szól, nekem mégsem volt olyan érzésem, hogy ez irányította a sztorit. Sokkal inkább az emberek önzése, a családon belüli magány, az örök meg nem értettség került előtérbe.
Nekem mindig is furcsák voltak azok az emberek akik ugyan férj és feleség mégis mintha ez semmit sem jelentene, nem tudnak egymásról semmit, és nem is érdeklődnek a másik iránt. Ez történik a King és Panciket házaspárral is, bár Madeline férje csak néha vonul át a színen, nem kapott jelentős szerepet, szinte meg sem ismerjük.

Egyik házaspár sem volt szimpatikus, mind a saját kis pecsenyéjét sütögette, Madeline egy új könyvet ír, bár félő, hogy az ihlet hiánya miatt abból dolgozik ami épp van, Grace legnagyobb álma pedig, hogy kertje bekerüljön a Boston Globe hasábjaira, ő maga pedig a kertésze ágyába...
Aztán mikor borul minden, csak akkor kapnak észbe a szereplők, hogy valamit bizony rohadt rosszul csináltak.

Hilderbrand anélkül szórakoztat, hogy banális vagy túl nyálas lenne, kerüli a kliséket és szerencsére nem csak üres blabla a sok papírra vetett szó.

Értékelés:
4 sütiben sült cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 24., hétfő

Joel Levy : Ötven fegyver amely megváltoztatta a történelmet

A kötet a Kossuth kiadó Ötven dolog amely megváltoztatta a történelmet-növény, állat, vasút, fegyver -kötetek egyik kiadása.
Mindegyik kötetben azonos, hogy igényes és nagyon szép a kivitelezésük.


Ebben a kötetben a kőbaltától az atombombáig és robotokig bezárólag több ezer év technikai fejlődését történelmileg hitelesen tárja elénk ez a könyv.
Külön plusz pontot érdemel a szerző, amiért nem csak a technikai jelentőségét vizsgálja egy adott fegyvernek, hanem politikai, társadalmi és taktikai jelentőségükről is beszámol. 
Az képek kellően szemléletesen és korhűen ábrázolják a fegyvereket, a rajzok és illusztrációk meglepően igényesek, így egyszerűen áttekinthetővé teszik a felépítésük megértését.
A történelmi tények meggyőzően hiteles adatokkal vannak alátámasztva, az anatómiai leírások pedig világosan és értetően vannak fogalmazva, így könnyen megérthetővé teszi az egyes harci eszközök működési elvét.
Az írásmód élettel teli gördülékeny, élvezhető gyorsaságú tempóban halad, egy cseppet sem száraz vagy unalmas.
A fejezetek se nem túl rövidek, se nem túl hosszúak, terjedelemben pont megfelelőek, egyszerre pont kellő mennyiségű információt kapunk.
Az ötven fegyver minden esetben okkal, és igen változatosan lett kiválasztva és bemutatva. 

Véleményem szerint a bemutatottak közül egyik sem éppen lett volna elhanyagolható vagy kihagyható – sőt – a lista még jóval hosszabb is lehetett volna.
Valószínűleg éppen ezért a fegyvereknek maga az ötvenes listára való leszűkítése is hatalmas feladat elé állíthatta a könyv készítőjét – amit szerintem sikeresen megoldott
Jó volt észrevenni, hogy az olyan biológiai fegyverekről sem feledkezett meg, mint például a felsorolásban is szereplő himlő.

Azoknak ajánlanám akik eleve szeretik a történelmet és a fegyvereket , de azoknak is élvezetes időtöltés gyanánt szolgálhat, akik nem annyira tájékozottak a témában.

Értékelés:
5 történelmi cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 20., csütörtök

Franck Thilliez: Pandémia

A könyv beszerzése után derült ki számomra, hogy egy sorozat darabja  (bár állítólag a magyar kiadás hiányos) amiben két rendőr a főszereplő  Franck Sharko és Lucie Henebelle, akik történetesen házastársak. Olvasás közben nem volt hiányérzetem, mivel a történetek korábbi kapcsolódási pontjai meg vannak említve ebben a történetben is, éppen annyira részletesen, hogy az olvasó képben legyen.

A fülszöveg alapján engem a mikrobiológus nő, és a Pasteur-intézet fogott meg, biztos voltam benne, hogy valami nagyon izgalmas fog történni a lapokon. Arra nem számítottam, hogy ennyire összetett és szerteágazó lesz a történet. Hol a mikrobiológus Amadine és csapatát követjük Párizs utcáin, hol a rendőrséget, akikkel hamar összefut a szál a madár elhullások, és az emberi megbetegedések miatt.

A történet -sajnos - teljesen hihető. Reális veszély, hogy a mai világban bármiből lehet fegyver.
Az influenza minden évben felüti a fejét, folyamatosan mutálódik.

"Hatvan éve ugyanúgy szigorú megfigyelés alatt tartjuk az influenzát, mint ahogy a csillagászok távcsövei követik a meteorok mozgását. Ők a végtelent, mi a láthatatlanul parányit fürkésszük, kutatjuk."

 Épp a könyv olvasása előtt futottam bele egy újságcikkbe, amely szerint ausztrál tudósok szerint egy világméretű influenzajárvány  már a nyakunkon van, csak idő kérdése, hogy a spanyolnáthához hasonló szörnyűség lecsapjon ránk. Az már más kérdés, hogy a véletlenek összjátéka, avagy szándékosság áll -e majd a dolog mögött.



A szerző nagyon éles és ijesztő képet fest a világ romlottabb tagjairól, és ugyan ilyen hatásos volt a jók harca a gonosz ellen, akiknek a munkájukon kívül a magánéletükbe is bepillanthatunk. Amandine élethelyzete ráadásul nagyon különleges.
Bevallom a gyilkolászós részek nélkül is meglettem volna, a klasszikus krimi vonalat amúgy sem nagyon szeretem, viszont így a tudományos szállal keverve még elviseltem.

 Értékelés:
3,5 influenzás cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 18., kedd

Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos laktáséttermekhez

Üdítő kivétel ez a könyv a limonádék között. A szerelmi afférok mellé kaptunk egy csomó receptet és megfertőződhetünk a főzés örömével.

Hannah minden ami szülei és barátja nem. A professzor szülők a gazdag és sznob  környezet semmit sem jelentenek a huszonéves lánynak. Neki egészen más jelenti a boldogságot mint egy újabb doktori fokozat, egy újabb diploma, vagy éppen egy menő lakás. Hiába van komoly munkahelye, -amit  szülei intéztek neki- a fiatal lány nem találja a helyét.
Hannah imád főzni, szenvedélyesen gyűjti az új recepteket, a kikapcsolódás nála annyit jelent, hogy elvonulhat a konyhába.

Hannah és Adam hónapok óta együtt élnek, de a fiú még mindig nem merte szüleinek elárulni, hogy Hannah egy nap talán a felesége lesz. Hannah úgy érzi az utóbbi időben mindent rosszul csinál, nem tud megfelelni sem szüleinek, sem barátja elvárásainak.
A sorozatos nézeteltérések szakításhoz vezetnek. Hannah új lakás után néz, és úgy tűnik egyre messzebb kerül tőle az álma, egy lakásétterem.
Barátnője unszolására az apró bérleményébe mégis elkezdi megszervezni az első vacsoráját. Barátnője szervezi az "evőket" és a dekorációt, Hannah pedig kiteljesedhet a főzésben.

A főbérlő Blake sokat utazik, így Hannah feltűnés nélkül vághat bele új életének kezdeti szakaszába.

Nem várt nehézségek eleinte apró, majd egyre nagyobb hazugságokra kényszerítik a lányt, ami igazán veszélyessé teszi az éppen kibontakozó barátságukat Blake-el. És ha ez nem elég már az első vacsorán sikerül elcsavarnia egy férfi fejét, aki nemcsak a lányért, de a főztjéért is rajong.

Sem a könyv címe, sem a borítója nem tudja átadni, hogy mennyire jó ez a kis könyv. Igazi csemege volt, már csak a főzés miatt is. Hannah nagyon szimpatikus karakter, manapság csak úgy főzni nem divat, még akkor sem ha a különböző tévécsatornák ontják magukból a főzős műsorokat.  A szerző bebizonyította, hogy a szerelem és a főzés verhetetlen párost alkothat egy könyvben. Ráadásul Dana remek stílusban ír.
A szerelmi gubancok, és a párkeresés buktatóin túl is van a könyvnek mondanivalója.

Értékelés:
4,9 koktélcseresznye az 5-ből!!



2017. április 15., szombat

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét

Van pár könyv ami annyira sokrétű, összetett vagy éppen annyi minden történik a lapokon, hogy a legjobb lenne ha ilyenkor olvasás közben folyamatosan jegyzetelne az ember. Annyira beszippantott Gabrielle Bonheur Chanel története, hogy csak gyorsan cetlikre firkantottam a gondolataimat, meg néhány oldalszámot.
Coco Chanel élete tényleg kész regény..

Bár Gabrielle nagyon ragaszkodik testvéreihez a megélhetés és a saját álmai megvalósítása hamar elsodorja egymás mellől őket. Apjával való viszonya élete végéig elkíséri, akárcsak a  magány az elhagyatottság érzése, bármennyi barát és szerető veszi is körül. Családja hiányát tehetségével pótolja. Eleinte kalapokat készít. Az akkori divatnak épp az  ellenkezője inspirálja. A letisztult formák, praktikum és kényelem jellemzi a Chanel kalapokat, majd később a ruhákat, kiegészítőket.
Bár Coco egész életében azt hangoztatta, hogy egyedül érte el hihetetlen sikereit, és férfiakra sosem támaszkodott, az életrajzi könyvet olvasva hamar kiderül, hogy  ez csak a külvilágnak szóló hangzatos megtévesztés volt. Hiába volt őstehetség, nem volt szokványos akkoriban, hogy a nők önállóságra és karrierje vágyjanak. A kurtizán, színésznő, vagy feleség hármasból lehetett választani.
Coco ösztönösen megérezte, hogy a férfiakon keresztül vezetheti csak sikerre saját márkáját.
Az első szeretőjétől akkor vált meg mikor a férfi nem támogatta anyagilag. Coco ráadásul életében először szerelmes lesz.

Boy azaz Arthur Capell volt az aki felkarolta és támogatta nagyratörő terveit. Így nyílhatott meg az első kalapszalonja a Chanel Modes. Innentől kezdve nem volt megállás, egyre több üzlete lett, szélesítette a kínálatot. Megalkotta formabontó ruháit, mint például a kötött holmik,-amiket akkoriban csak a férfiak viseltek- de így született a kis fekete ruha is. A Chanel márkanév alkalmazkodott két háborúhoz, túlélt számos konkurenciát, élő modellek várták a betérő vásárlókat, akik nemcsak a ruhákat de a Chanel5 parfümöt is magukon viselték. (Eleinte ingyen osztogatta a vásárlóinak!)Maga a parfüm létrejötte is regénybe illő.




Minden ami Coco Chanel volt- a lógó, a parfümje nevében az ötös számjegy, a Coco név- mind mind Coco életének lenyomata amiről akkoriban sokan azt hitték csak kiváló reklámfogások.
Úgy tűnik Coco minél sikeresebb divattervező, annál boldogtalanabb a magánélete. Ideig-óráig érezhette csak, hogy fontos valakinek, hogy valóban szeretik. Aztán jött a hideg zuhany. A szeretői így vagy úgy de végül mindig magára hagyták. Örök szerelme Boy váratlan halála miatt Coco úgy gondolt rá, mint az egyetlen, elszalasztott boldogságra, ami nem teljesedhetett ki. Az igazság az, hogy Boy is más nőt vett feleségül. Egyik férfi sem vállalta, hogy nem a társadalmi rangjához méltó párt választ. Coco-nak tehát be kellett érnie a szerető státusszal, amit jó ideig önként is vállalt. Ám a lapokról kitűnik, hogy ő sem vágyott másra mint férjre és gyerekekre. Magánéleti tragédiáit vagyonával kompenzálta. Fényűző lakásokban élt, egyiket rendezte be a másik után. Az ópium és az altató rabja lett. Nagylelkű volt, nincstelen barátait, művészeket támogatott vagy éppen állta valaki temetési költségeit.
Az utolsó lapokon Coco a második világháború alatt vérfagyasztó taktikázásra kényszerül, hogy megmentse unokaöccse életét.
(Nővére, fia születése után öngyilkos lett.)

A szerző ezúttal is sikeresen tárt elénk egy izgalmas, és néha fájdalmas életet. Nemcsak alapos munkát végzett, de sikerült a lapokra varázsolnia Chanel személyiségét is.

(A kiadó gondozásában hamarosan újabb könyv jelenik meg a szerzőtől Marlene Dietrich életrajzi könyve, Az isteni Marlene címmel.)

2017. április 12., szerda

Hajdú - Antal Zsuzsanna: Léggömbök

"Az árnyékom hosszúra nyúlt alakja hazáig követett, mint minden napsütéses késő délután, amikor a fák kopasz ágai belekapnak a hajamba, az autók a pocsolyába gázolva lefröcskölik a szoknyám, és a városnak őszillata van."

 Kicsit meglepődtem a történeten, mert nem számítottam rá, hogy a szerző ennyire komolyra veszi Dorka és Matyi történetét. Lehetne ez a könyv is egy, a sok tiniszerelmes történet közül. Csakhogy ebben a történetben megvan az a plusz ami sok más társából hiányzik. Nemcsak, hogy fel van építve a történet de nagyon jól el is lett elmesélve. Nem mellesleg remek karakterek és humor jellemzi a könyvet.

A történet eleje nagyon tetszett, mintha újra olvastam volna múltam egy szakaszát. ( A sok iskolai hülyeség, osztálykirándulás, a közös élmények zseniálisan vannak előadva.) Sok minden pontosan velem is úgy történet ahogy az Dorkával és Matyival. Két fiatal, akik a középiskola utolsó évében észre veszik egymást. Kialakul a szerelem, de persze vannak kérdések és akadályok. Hogyan reagál a baráti kör, az osztály és a szülők?
Nekem kicsit feleslegesnek bizonyult Dorka apukája féle szigor, akitől csak látszólag kellett tartani, hiszen minden olyan simán ment vele.

A történetük aztán egészen máshogy alakul mint azt várná az ember. Az ilyen léggömbös, rózsaszín sztorik a könyvekben általában még cukormázasabban folytatódnak. Ám Dorkáék lába alól hirtelen kicsúszik a talaj és túlságosan gyorsan kell szembenézniük a valósággal. És mikor az ember már azt hiszi, hogy túl vannak a nehezén jön a ráadás.

Bár sokszor nehezteltem Dorkára és Matyira, be kellett látnom, hogy tizenévesen még hajmeresztőbb hülyeségeket tettem, vagy mondtam mint ők. Vissza gondolva az első szerelemre, az első igazi kapcsolatra tökéletesnek látjuk azt, minden kínlódás és esetleges csalódás ellenére is.

Egyetlen aprócska problémám, hogy azok az átkozott klisék csak bekúsztak ebbe a sztoriba is. Jani tettei annyira egyértelműek és ordítóak voltak, hogy nem is vártam mást tőle, mint amit a szerepe szerint leosztottak  neki. Számomra Vica is is a klisé barátnők táborát gyarapította.

(Lesz folytatás, várhatóan ősszel jelenik meg a második rész.)

Értékelés:
4 érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 9., vasárnap

Gilly Macmillan: Kilenc nap



"A lélek koromsötét éjszakájában pedig,
 mindig, mindennap hajnali három óra van."
 /F. Scott Fitzgerald/



A háromgyerekes anyuka első könyve tökéletesre sikerült. Pont azt kaptam ami ettől a műfajtól várható, vagyis izgalmas, idegőrlő, logikus és jól felépített.

Három szereplő szemszögéből ismerhetjük meg Benedict Finch eltűnésének krónikáját. Nem titok, hogy a könyv címében szereplő kilenc napot öleli fel a történet.
Rachel és Ben tíz hónapja alkotnak ketten egy családot, ekkor lépett ki a családból az apa és férj John.
Rachel kicsit depressziós és szétszórt, de semmi sem indokolta a túlzott óvatosságot azon az októberi napon. Kutyasétáltatás közben Rachel hagyta, hogy fia  hátra hagyva őt előbb érjen az ösvény végén lévő jól ismert kötélhintához, mire Rachel pár perccel később odaért Ben már sehol sem volt.

"Valójában az volt a legfurcsább, hogy rá kellett jönnöm, a sztori, ami a tévében megy, a saját történetem, hogy idegeneket bíztam meg a gyermekem megkeresésével, és hogy be kell ismernem a többi tévénézőhöz hasonlóan én is csak a távolból szemlélem a dolgokat, és lényegében tehetetlen vagyok."

Jim vagyis James Clemo nyomozó a történtek után pszichoterápiás ülésen idézi fel a nyomozás időszakát, ami rendkívül megviseli a férfit. A terapeutával elhangzott beszélgetéseket olvashatjuk párhuzamosan a kilenc nap történéseivel.

Az első napokban semmi nyomra nem bukkannak, felbolydul a város, a média természetesen felkapja a hírt. A rendőrség teljes erőbedobással kezdi meg a szinte bűnjel nélküli eset felderítését. Bár az ominózus napon többen is járnak a parkban mégsem látott senki semmit.







Egy rosszul sikerült sajtótájékoztató után a közvélemény Rachel ellen fordul. Az internetnek köszönhetően pedig egy furcsa blogger osztja meg gondolatait az eltűnt kisfiúval kapcsolatban, aki mintha túl sokat tudna az ügyről, annak ellenére, hogy semmilyen információt nem adott ki a rendőrség...
Rachel-ben testvére, és barátnője tartja a lelket miközben csigalassúsággal telnek a Ben nélküli napok.

Jim életébe is betekintést nyerünk, aki hivatása első igazán nehéz feladatát igyekszik tökéletesen megoldani, lassan megismerjük a nyomozót és szűk környezetét.

A rendőrség teljes megdöbbenésére Rachel családjáról derülnek ki furcsa titkok, Rachel barátnője pedig ebben a nehéz helyzetben érzi úgy, hogy meg kell osztani egy régi titkát barátnőjével.
Úgy tűnik, hogy bármennyire is ismerünk vagy ismerni vélünk valakit, a legnagyobb titkaik a hozzánk legközelebb álló embereknek vannak.

A könyv második fele igazi versenyfutás az idővel, hirtelen több gyanúsított is lesz a kelleténél, és Jim vállát nyomja a felelősség, hogy melyik forrónyomot tartja az igazinak.

Rachel karaktere tökéletesen lett megformálva, de ez elmondható az összes szereplőről.
Szó szerint a torkomban dobogott a szívem ahogy próbáltam követni a lapokon zajló eseményeket. Remek lett a befejezés, sikerült a szerzőnek meglepnie.
Eleinte kicsit túlzásnak tartottam Jim összeomlását az ügy kapcsán, de így pár nappal a könyv olvasása után már teljesen megértem őt.


Értékelés:
4,9 kötélhinta az 5-ből!!!

2017. április 6., csütörtök

Nyáron is lesz Picoult könyv!

Az Athenaeum kiadó idén elkényezteti a  Picoult rajongókat a   Magányos farkas  után július első napjaiban érkezik egy újabb könyve az Apró csodák




2017. április 5., szerda

Charlie Lovett: Első benyomások

"Én sose vezettem naplót, mert nekem a könyveim és a könyvjelzőim őrzik az életemet."

Eleinte úgy tűnt, hogy a könyv kivételesen megugorja az elvárásaimat, a jelen és a múlt szálai azonosan erősnek bizonyulnak. A történet vége felé szó szerint untam a főhősnővel történteket.

Sophie Oxfordban tanult, a könyvek iránti rajongásában gyerekkora óta bácsikájával osztozott. Bertram bácsi bevezette a könyvek és az olvasás mesés birodalmába.
Sophie lába alól kicsúszik a talaj mikor Bertram bácsi furcsa körülmények között meghal. Sophie örökli bácsikája házát, a könyveivel együtt, ám a lány döbbenten tapasztalja, hogy a házból minden könyv eltűnt.

1796-ban Jane Austen éppen megismerkedik Mansfield tiszteletessel. Az idős férfiban Jane lelki és szellemi társra talál. Órákat töltenek az írással, olvasással és persze Jane regényének csiszolgatásával.
Ahogy felváltva pillantunk be a múlt és jelen ablakán úgy fonódik össze Sophie és Austen története.

Sophie mellett hirtelen két udvarló is megjelenik, miközben a lánynak két fura megbízást kell teljesítenie, ami ugyanazon  könyv keresésére irányul. Miért olyan érdekes ez a könyv, amit egy ismeretlen tiszteletes írt, és mi fűzi az idős embert Austen-hoz?
Ahogy Sophie egyre több nyomra bukkan, úgy bizonyosodik meg egyre inkább arról is, hogy minden mindennel összefügg.

A könyv első fele teljesen magába szippantott, a szerző remekül helyezte be az idős mentort Jane Austen életébe. Bár a tiszteletes csak a szerzői fantázia szüleménye, minden egyéb hűen követi Austen életrajzát. Bepillanthatunk az alkotói munkába, Austen mindennapjaiba. Újra és újra rácsodálkozhatunk, hogy a könyvei mennyire kortalanok.

Talán azért is untam Sophie-t mert ami számára rejtély, azzal az olvasó tisztában van. Eric és Winston -utóbbi ráadásul egy görény- akárcsak a lány hidegen hagytak, nem sikerült beleélnem magam a fiatal lány hódításaiba, olyan butácska lett Sophie karaktere.
Egyértelműen érződik, hogy a szerző az Austen féle rejtéllyel foglakozott többet, szépen kidolgozva azt.

A könyvek, az olvasás, a korai nyomdai munka,-minden ami a könyvmolyokat összeköti- na és persze Bertram bácsi!!!-és  Austen-  tették élvezetessé a történetet.
Az embernek újra kedve támad Jane Austen könyveit olvasni.

(Általában átsiklom a hibák felett, ezúttal nagy csodálkozásomra több hibát is találtam a könyvben, a legviccesebb a leveses kanál alakult át leveles kanállá. Elég szokatlan a kiadótól, eddig úgy tűnt hibátlanok a könyveik.)



Értékelés:
4 korai cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 2., vasárnap

Charlotte Mendelson: Törtmagyar

"Hiába él több mint egy évtizede idős magyarokkal, és figyeli szokásaikat, mint valami kevésbé sikeres Jane Goodall; hiába volt valaha Rózsi fiának felesége, és hiába ő az anyja Rózsi egyetlen unokájának, Laura nem kapott becézést. Az ember nem tudja elkapni a "magyarságot": befogadták az otthonukba Marinával együtt, végeérhetetlenül puszilgatták és etették őket, de Laura akkor is valami fura háziállatka maradt."

Laura anyósával és anyósa két testvérével él egy Londoni bérház alagsori lakásában. A fura felállás akkor alakult ki, mikor Péter, Laura magyar származású férje lelépett. Anyósa befogadta menyét és unokáját a női kolóniába, így esett, hogy öt nő kényszerült egy fedél alá. Laura semmilyen kiutat nem lát arra, hogy élete jobbra forduljon. A három idős nő valami fura szimbiózisban él. Olyan nyelvet beszélnek amit rajtuk kívül nem ért senki, olyan szokásiak, ételeik vannak amiket Laura sosem tudott megszokni. Minden kínja és keserve ellenére hálásnak kellene lennie, hiszen az ő keresetéből lánya Marina aligha jelentkezhetne egy magániskolába. A bentlakásos középiskola Laura számára egyet jelent lánya elvesztésével. A csak a szünidőkre hazalátogató Marina néma és boldogtalan ember benyomását kelti. Rózsi, Zsuzsi és Ildi sem érti Marina bánatát, hiszen ha jól végez orvosnak tanulhat tovább ami mindegyikük álma.
Laura és Marina saját bejáratú boldogtalanságukban rekedtek.
Laura gyakran gondol szélhámos férjére, és lelki sebeire az sem vigasz, hogy nős főnöke szeretője lett.
Marina pedig nem találja helyét a bentlakásos elit iskolában, ahol minden lány gyönyörű és magabiztos, nem mellesleg gazdag családból származik. A tanulásnál sokkal jobban foglalkoztatja a szerelem, és az a fura félelem és rettegés ami áthatja a napjait.
Lehet félteni Marinát, vajon mibe sodorja a megfelelni akarás, az anyjának pedig drukkolni, hogy merjen végre a sarkára állni a három "nagymama" és a  gyáva férje ellenében.

Mendelson remek regényt írt, és nagyon szimpatikusan mutatta be generációk együttélését, a második generációs bevándorló lét nehézségeit, és a minden nyelven egyet jelentő akadályt anya és lánya között, akik sem egymással sem egymás nélkül nem boldogulnak. A két nő története hol szívszorítóan szomorú, hol megmosolyogtató.
Marina végtelenül naiv és befolyásolható kamaszlány, de nem tudtam rá haragudni, hiszen anyja nem igazán lehet számára követendő példa. Laura sem volt idegesítő, pedig valljuk be semmi felnőttes nem volt a viselkedésében.


Értékelés:
4,9 nyűgös cseresznye az 5-ből!!!