2018. augusztus 11., szombat

Gayle Forman: Eltévedtem

Biztos kézzel nyúlok Forman könyveihez, időről- időre jólesnek a sorai, még akkor is ha nagy többségben a fiatalokhoz szól- mint most is.

Két fiú és lány útjai keresztezik egymást a Central Parkban. Mindhárman válaszút elé kerültek, valamiért ragaszkodnak a jól bevált, általuk helyesnek vélt úthoz, nehezen hoznak olyan döntést ami új utat nyitna meg előttük. Találkozásuk azt erősíti meg bennük, hogy egymáson segítve talán a saját problémájukra és megoldást találhatnak.

Nem csak a történetei miatt szeretem a szerző könyveit, hanem azért is mert a szereplői -ellentétben a hasonló műfajban íródott könyvekben - értelmesek,keveset nyafognak.

Nathaniel sorsa rázott meg a legjobban, nagyon kemény éveken kellett keresztülvergődnie gyerekfejjel.

Jól szövött történet remek karakterekkel.


Értékelés:
5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 10., péntek

Marlen Haushofer: A fal

Megdöbbentő és hátborzongató kezdet. Egy negyvenes  nő unokatestvére vadászházba érkezik vendégségbe. A házaspár a falu kocsmájában tölti az estét, a neve nincs  főszereplőnk egy kutyával marad a házban. Reggelre megváltozik a világ... mindenki eltűnik... egy fal állja útját, ami láthatatlanul magasodik egy újfajta határt kijelölve.

Főszereplőnk viharos gyorsasággal alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Persze eszébe jutnak lányai, néhai férje, a másik élete, de annyira fél a rátörő gondolatoktól, hogy állandó munkába menekül.
Új életébe lassan új szereplők szivárognak: a kutya Hiúz, egy tehén és macskák. A családfenntartó már gondolni sem mer a gyors halálra, arra, hogy alagutat ás a fal alatt, hogy esetleg feladja mert gondoskodnia kell új családtagjairól.

Élet az Alpokban. Feldolgozni, hogy lehet teljesen egyedül vagyunk a világban. Magyarázatot találni valamire amit még felfogni sem tudunk.
"Marlen" -én így neveztem el a nőt a szerző után -  a felé fordul amit ismer. Kis gazdaságot teremt maga köré, figyeli az időjárást, a vadászházban maradt kalendáriumokból tanulja az állat tartást.
Elszántan védelmezi és tartja életben négylábú társait.

"És most, karácsonyesték tucatjain túl,  itt ülök az erdőben egyedül egy tehénnel, egy kutyával és egy macskával és semmivé lett mindaz, ami negyven éven keresztül az életet jelentette számomra."

Az a szeretet és ragaszkodás amivel Marlen fordul az állatok felé példamutató és rendkívül megható.
Jobban félt attól, hogy nekik baja esik, mint amennyire magát féltette. Csak azért evett, pihent, mert tudta a családja ki lenne szolgáltatva nélküle.
A kapcsolat közte és társai között lenyűgöző.
Drukkoltam, hogy ebben a fura életben ne érje Marlen-t több veszteség, hogy mindenre találjon megoldást.

A történet rátelepszik az emberre, fura módon keveredik a szomorúság és a remény érzése. Éjjel félálomban annyira valóságosnak tűnt, hogy Marlen valahol a világban egy fal mögött él az állataival, nem is sejtve, hogy én meg éppen róla olvastam.

Zseniális könyv!!

Értékelés:
5 Falon érő cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 7., kedd

Allen Eskens: Temetni jöttünk...

A történet végét leszámítva elmondhatom, hogy ez marha jó volt! Persze lesz akinek a vége is tetszeni fog, nekem kicsit túlírtnak tűnt. Na de kezdjük az elején.

Joe-t a csóró egyetemistát még az ág is húzza. Vacak család, gondok tömkelege, beadandó dolgozatok kupaca. Sivár napjaiban vagy az öccse, vagy a pénz miatt aggódik.
Aztán egy egyetemi feladat kapcsán felfordul az egész élete.
Meg kell írnia egy ismeretlen életrajzát. A közeli idősek otthona kézenfekvő megoldásnak tűnik, legalább egy olyan ember biztosan akad akinek az átlagostól kicsit eltér az élete, esetleg volt része némi kalandban.
Joe megdöbbenésére egy gyilkosságért elítélt idős férfi történetét írhatja meg.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy rakás kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

A fiatal srác profi nyomozókat megszégyenítő kitartással próbál egy harmincéves gyilkosság nyomait újraértelmezni.

A szerző már az első sorokkal megfogott. Mind a stílusa, mind a hangulata remek. Akárcsak Joe, én is belesodródtam Carl Iverson történetébe. És bármilyen borzasztó is amit Carl tett, tudni akarjuk az igazságot az elejétől a végéig.

A történetben Carl és Joe szála ugyanolyan erős, ezért is remek ez a könyv. A szerző nagyon figyelt arra, hogy mindkét karakter ki legyen dolgozva, a hátterük, a jelenük pont ugyanúgy hat az olvasóra.

Amint már említettem engem kicsit a történet vége eresztett el, itt voltak olyan fordulatok amiket szinte vártam. Gyorsabban is le lehetett volna zárni, és volt pár mesébe illő történés is.
Amire viszont nem számítottam az a krimibe illő jelenetek sokasága, nyersesége. Van pár kemény oldala a történetnek, amire thriller kapcsán nem mindig vagyunk felkészülve.

Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 4., szombat

Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el

A lélektani thrillerek virágkorukat élik, egyre-másra jelennek meg, ember legyen a talpán aki pontosan megítéli melyiket érdemes kézbe venni.
Ez a történet különlegesnek tűnt a témaválasztása miatt.

Susan Webster tizenkét hetes fiát ölte meg. Büntetése után új névvel, egy új életet szeretne kezdeni. Múltjából egyedül büntetése alatt barátnőjévé vált szobatársa maradt.
Susan az eltelt évek alatt sem tudott megbirkózni a lelki ismeretével, képtelen elfogadni, hogy nem emlékszik arra, hogy gyermeke életére tört volna. A bíróság a gyermekágyi pszichózissal  magyarázta az anya tettét.
A nő úgy érezte nem érdemli meg családja szeretetét, így nem is várta, hogy férje kitartson mellett.

Susan új életének felépítésében már az első napokban elakad, mikor új identitása ellenére valódi nevére érkezik küldemény, majd egyre másra ijesztő dolgok történnek körülötte, mintha valaki el szeretné üldözni, ugyanakkor azt is sugallja, hogy fia él. Kénytelen apját és volt férjét is felkeresni, hogy tisztán lásson. A véletlen egy újságírót sodor a nő útjába, így ketten próbálnak Susan életének legszörnyűbb fejezetére magyarázatot találni.

Egyrészt izgalmas, és nagyon mozgalmas a történet. És ahogy fentebb írtam a témaválasztás is különleges.
 Amit viszont sajnáltam, hogy a szereplők nem jutottak közel hozzám, valahogy a szerző nem tudta átadni a nő szenvedését, gyászát. Sokszor meglepődtem a szereplők döntésén és az újságíró Nick is olyan papírmasé figura, a kurtán furcsán kerül a képbe, akinek a gyanakvó Susan mégis rögtön bizalmat szavaz.


Értékelés:
4 Anya cseresznye az 5-ből!!!




2018. július 29., vasárnap

Rosie Walsh: Hét nap szerelem




 "Az ember sosem túl idős a vágyakozáshoz."



Teljesen mást vártam ettől a könyvtől. Kis habos -néha sírós- szerelmi sztorit. Az eleje még rendben is volt, aztán jöttek a titkok meg a tragédiák.

Sarah és Eddie hét napig élnek olyan szerelemben amit felnőttként maximum tinikorban tartunk elképzelhetőnek.  Tökéletes napokat töltenek együtt. Ám másik életük visszarántja őket ahol múltjuk, munkájuk, gondjaik és titkaik vannak.
Hét nap a világ Sarah számára, aki válása küszöbén úgy érzi a sors valamiért kárpótolta.

Nem tart sokáig a boldogság. Eddie amint elutazik mintha megszűnne létezni. Telefonja süket, Facebook profilja nem frissül. Sarah Eddie- nek szánt üzenetei valahol az éterben keringenek, anélkül, hogy Eddie egy pillantást vetne rájuk.
Sarah értetlenül áll a történtek előtt, képtelen belenyugodni Eddie döntésébe.

Lövésem sem volt, hogy mi fog kisülni ebből a nagy titkolózásból. Cseppenként adagolja a szerző az információkat Sarah gyerekkoráról és a jelen történéseiről, ahol Sarah megpróbál talpon maradni a csalódás után.
Egy ponton aztán tisztul a kép, lassan lehull a lepel minden korábbi takargatnivalóról, de még itt is kapunk csavarokat amiktől más színezetet kap az egész történet.

Mondhatnánk, hogy ilyen nincs is, de jól tudjuk, hogy a valóságban sokkal hajmeresztőbb dolgok is megtörténnek. Nem volt számomra idegen, hogy elhiggyem, a sors útja valóban annyira kifürkészhetetlenek mint Sarah és Eddie esetében.

A könyv borítója kicsit megtévesztő, túl színes és vidám ahhoz képest, hogy mennyi fájdalom, lemondás és bűntudat tölti meg a lapokat.

Értékelés:
4,9 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!

2018. július 27., péntek

Antoine Laurain: Az elnök kalapja

"Életünk minden fontos eseménye valójában jelentéktelen apróságok egymásutániságának következménye."

A  A piros notesz annyira tetszett, hogy úgy éreztem még el bírnék viselni hasonló stílust és kalandokat. A szerző ezúttal is bájosat, kedveset alkotott, főszerepben egy kalappal.

A nyolcvanas évek közepén járunk. Négy ember és a francia elnök kalapjának különös találkozása. A furcsa kabala kalap minden szereplő életére hatással lesz, legyen az munka vagy szerelem. Az évek óta terméketlen parfümőr, egy szeretői státuszban várakozó lány, egy átlagos könyvelő és egy idős férfi ideig-óráig birtokolja a becses tárgyat, természetesen következményekkel.

A szereplők közül Fanny volt a kedvencem, de minden szereplőről elmondható, hogy gyorsan az olvasó szívébe férkőznek.

"...a múltunk egy vonatbeli találkozás, a jelenünk egy szállodai szoba, jövőnk pedig nincsen."

Újra és újra elbűvölt a történet olvasás közben. Mikor már azt hisszük, hogy nem fog semmi érdemleges történni, jön egy újabb karakter, újabb kaland, kis szelet az illető életéből. Benne van az a pici varázs amire mindenki áhítozik a szürke hétköznapokban.




Értékelés:
4 Kalapos cseresznye az 5-ből!!!

2018. július 22., vasárnap

Minka Kent: A leskelődő

"Az Instagramon és a Facebookon mindig süt a nap, még ha ez a napsütés mesterséges is."

Autumn Carpenter a szomszéd családnak szenteli az életét. Így választott barátot, így választott életet, hogy McMullennék közelében lehessen. Örökbe adott kislányával így élhet át közös pillanatokat, a befogadó családon keresztül, akiknek megszállott a rajongója lesz. Hiszen mindegyikük tökéletes.

Lányának mostoha anyja tálcán kínálja fel életüket a nagyközönségnek. Instagram és Facebook fiókja naponta frissül. Tele az oldala csodás képekkel a remek életéről, és boldog családjáról.
Egy nap törlődnek a McMullen família képei minden felületről, Autumn pedig mindenre elszánt, hogy kiderítse mi történt a tökéletes családdal.

Ahogy az a valóságban sokszor lenni szokott a virtuális életünk pillanatfelvételei köszönő viszonyban sincsenek a zord valósággal. Kiszínezzük a szürke hétköznapokat, felnagyítjuk az apró örömöket, boldogságot kiálltunk akkor is, ha sírni lenne kedvünk.

 Az már az első pillanatban leesik az olvasónak, hogy Autumn  nem teljesen százas. Már csak az volt a kérdés, hogy mennyire, és hogy a szomszédai osztoznak-e ebben a zavarodottságban.

Jó pár meglepetést tartogat a történet, ám a végére szánt nagy csavart személy szerint könnyen kitaláltam. Ennek ellenére remek olvasmány, főleg a mai modern életről szóló mondanivalója miatt, hogy mennyire képesek vagyunk elferdíteni a valóságot, csakhogy irigyeljenek minket.

Értékelés:
4 elképzelt cseresznye az 5-ből!!!