2021. január 22., péntek

Almási Kitti: Hűtlenség...és ami mögötte van


 "Ha valaki elkötelezi magát egy ember mellett,akkor azt kell elfogadnia,amit tőle kap.De mi van,ha ez mindig kevés marad?" (Almási Kitti: Szeretők)

2013 -ban olvastam a Szeretők  c.könyvet, már akkor szimpatikus volt a szerző. Tárgyilagos, de mégis kellő empátiával tudja elénk tárni a párkapcsolatban felmerülő gondokat. Ebben a kötetben a hűség fogalmát járjuk körbe. 


Mélységesen egyetértek azzal, hogy manapság sajnos sokat beszélünk róla, elvárjuk a hűséget, jogos igénynek tartjuk ha párkapcsolatban élünk, mégis elképesztően magasak a számok ha a félrelépésekről van szó.
Van aki a kollégájával flörtöl, van aki a közösségi oldalakon ismerkedik, kacérkodik, van aki a pultos lánynak visz bonbont a felesége helyett- valahol már mindegyik hűtlenség, még ha testi kapcsolat még nincs is.
Ahol pedig már van, ott már nincs miről beszélni.

Szerintem ez is egy tabutéma, hiszen akit megcsaltak szégyelli, hogy egyrészt megtehették vele, másrészt nagy hatással van az ember önértékelésére- azt érezheti az ember, hogy nem elég jó, nem szerethető- éppen ezért
ritkán osztjuk meg a tágabb a környezetünkkel ha ebben a cipőben járunk.

Szerintem a hűség döntés kérdése. Van választásunk, és úgy gondolom ha párkapcsolatban élek-és nem másképp fektettük le a szabályokat- akkor nincs az az élethelyzet, botlás, rózsaszín köd amivel árthatnék magunknak.
Én mindig azt szoktam mondani, hogyha nehéz helyzetbe kerülök, ha a páromról van szó, felteszem magamnak a kérdést; Fordított helyzetben nekem milyen viselkedés esne jól??

Nagyon nehéz mindenkinek tanácsot adni, hiszen az az adott élethelyzettől függ. Szerintem egészen más feldolgozni, elviselni egy egyéjszakás kalandot, mint egy viszonyt, ami esetleg hónapokon át zajlott a hátunk mögött.
Az sem mindegy, hogy egy hónapja alkotunk egy párt, vagy tíz éve és még sorolhatnám. Tény, mindegyik fájdalmas.
Én befonom a hajam az olyan szövegektől, hogy az étlapot meg lehet nézni, nem vakságot fogadtam hanem hűséget,te sem eszed örökké ugyanazt az ételt életed végéig stb. Szerintem itt a saját magunknak felállított szabályról, morálról van szó.
Milyen embernek tartom magam? Bele tudok nézni a másik szemébe?
Mennyire igazságos,emberséges a másikkal szemben, ha az egyiknek jut az öröm, ajándék, lopott órák, a másiknak a gond? A szürke hétköznapok?
Ha annyira jó az a másik, miért nem visszük át rögtön az egész életünket, a nehézségekkel együtt???? Ha annyira varázslatos, meg megértő, akkor miért nem választunk tisztességesen?

Volt egy két dolog amivel nem értettem egyet, de ugye nem vagyunk egyformák.

Értékelés: 4,9 hűséges cseresznye az 5-ből!!

2021. január 15., péntek

Diane Chamberlain: Ellopott házasság

 

1944 -ben Hickory lakosai mindössze ötvennégy óra alatt építettek fel egy járványkórházat – e köré szőtte a szerző Tess történetét, aki egy döntésével romba döntötte jelenét és jövőjét.
A második világháború adja a szomorú háttérzenét. A személyes tragédiák, boldogtalanság, faji gyűlölet pedig lehetővé teszik az olvasónak, hogy válasszon melyik rosszat viselné el a szereplők helyett.

A könyv feléig levegővétel nélkül olvastam - jó ez túlzás - de aztán a sokadik tragédia és fordulat után elfáradtam már újra aggódni.


Nagyon tetszett viszont, hogy a világháború mellékszálként jelenik meg. Természetesen mindenkit érint, rátelepszik az emberek hétköznapjaikra, de ettől még a sors ugyanúgy méri a csapásait az emberekre. Mintha csak azt tesztelné mennyi terhet bírnak el az emberek.

A háború ellenére csalnak, hazudnak, önzőek és még sorolhatnám.

A gyermekbénulásról még nem olvastam, ez is teljes újdonság volt. Az akkori egészségügy ellátásról, a vastüdő használatról tudhatunk meg többet.

Kicsit távol maradt tőlem Tess. Voltak momentumok amikor nagyon jól sikerült átadni az érzéseket, de legtöbbször nem tudtam teljesen átadni magam a történéseknek.

Mindet összevetve maradok a szerző rajongója.
Úgy gondolom a borítón a főszereplő van…de mégsem, hiszen Tessnek a könyvben sötét, hosszú, zabolátlan tincsei vannak.

 Értékelés:

4 bajban hagyott cseresznye az 5-ből!!

2021. január 10., vasárnap

2021. január 9., szombat

Valami új, valami régi .


 Lassan hónap közepe van 2021!! Én pedig még csak most zárom a (tavalyi) évet... Negyvenöt!!! könyvet sikerült elolvasnom, ebben volt egy tankönyv. Igazság szerint több is, de lusta voltam felvinni a Moly-ra. Kevés idő jutott szegény blogkuckómra. És még van kettő tavaly olvasott  könyv ami értékelésre vár.

Szintén a Moly-on van egy Életemben először zóna, úgy döntöttem, én ide írom a tavaly Életemben először dolgokat-már ami eszembe jut. 

 

- Tanultam felnőtt fejjel új szakmát.

- Jártam egyedül Pestre tömegközlekedéssel. 

-Vettem részt felnőttoktatásban.

- Vizsgáztam kórházban.

- Vizsgáztam ötösre.

- Lettem egészségügyi dolgozó.

- Fizetek kamarai tagságot.

- Van MESZK kártyám.

- Kaptam ajándékba ünnepi ebédet barátnőmtől a jól sikerült vizsgáért.

- Utazhattam ingyen.

- Hordok maszkot.

- Teszteltek.(Többször is)

- Vettünk autót.

-  Főztem töltött káposztát.

- Sütöttem aszalt szilvával töltött csirkemellet.

- Éreztem át, milyen az igazi csalódás.

- Robbantunk le kocsival Pest kellős közepén.

- Használtam gyalogos GPS-t. (nem jött be:D )





Idén már elolvastam 1 darab könyvet- Moyes Áradó fény-ét. Értékelés még nincs. Nem változtatok azon a jó szokásomon, hogy párhuzamosan több könyvet olvasok. Már most január hónapban négy darab könyvet vásároltam, illetve ötöt. De nem szeretnék többet, egyrészt helyem sincs, másrészt nagyon sok az olvasatlan kötet. Jézuska is hozott öt darab könyvet. Bőség zavara!!!

A januárt új szemüveggel indítottam A képen a kékes-lilás az új, a fekete három éves. Sajnos fél dioptriát romlott a szemem, ezért kellett még egy...

A határidőnaplót már most imádom. Ez idáig nem jöttem rá mi bajom van mindegyikkel, hát az, hogy nem gyűrűs volt, így nem tudtam hajtogatni, kihajtani. A kicsikbe semmit sem tudtam írni, a nagyok meg elfoglaltak egy csomó helyett. Ez pedig közepes méret, tele hasznos funkciókkal, idézetekkel, szép, illusztrált havi elválasztó képekkel.

Mindenkinek legyen olyan éve, amilyet szeretne 😊

2020. december 30., szerda

Julia Gregson: A Naptól keletre

 


A szerzőnek nálunk korábban már megjelent két könyve, én mégis a legújabb mellett döntöttem. 

Az 1930-as években kezdődő történet Angliából a távoli Indiáig viszi a három főszereplőt. Viva határozott gardedámnak tűnik, de tulajdonképpen ugyan olyan kétségbeesett mint a rá bízott Rose- aki menyasszony, és az Indiában állomásozó vőlegényéhez utazik-, Viktória vagyis Tor, aki Rose gyerekkori barátnője és nagy álma, hogy anyja karmai közül kiszabadulva férjet fogjon magának. És a sorból kissé kilógó, dühös kamasz Guy. 

Már a fárasztó hajóút sem eseménytelen, de a szokásoktól eltérően az út végén nem szakad meg a szereplők kapcsolata egymással. Az igazi izgalmak csak ezután kezdődnek, hogy mindannyian partot érnek. 

Kijózanító újdonság volt, hogy abban a korban valóban ilyen kétségbeesett lépésre szánták magukat azok a lányok, akik a báli szezon alatt nem keltek el. (Mivel az otthoni létszámhoz képest háromszor annyi férfi közül lehetett választani, a siker szinte garantált volt. Az áldozat pedig amit hoztak a férjfogás oltárán, hogy lehetséges soha többé nem látták a családjukat, a honvágy,és egy teljesen új életforma elsajátítása.)

Az elején jókat mosolyogtam a naiv, de szerethető Rose aggodalmain, félelmein. Tulajdonképpen egyszer találkozott választottjával, akivel aztán összeköti az életét. A vagány Tor mindenre elszánt, ám úgy tűnik, hogy Indiában is csak szórakozni szeretnek a férfiak.Viva pedig egyre halogatja, hogy halott szülei után maradt utazóláda felfedhesse a titkait.

Ahogy haladt a történet úgy lett egyre komorabb és komolyabb a három nő élete. Mindhárman nehézségekbe, boldogtalanságba vergődnek. A nehezen kezelhető Guy pedig egyre vadabb helyzetekben bukkan fel.

Varázslatos tájleírások, szerethető karakterek. A majd ötszáz oldalon egyetlen üresjárat sincs. A lányok találkoznak, majd újra elszakadnak egymástól, utaznak, vívódnak az érzéseikkel,  próbálnak az ismeretlenben boldogulni.

Az akkori India számomra ijesztő. Az eltérő kultúrális háttér, és társadalmi szabályok. A fehér emberre sokan betolakodóként tekintettek, a nőknek pedig még inkább nehéz volt elfogadtatni magukat,pláne ha dolgoztak.

Az, hogy ennyire hiteles korképet kaptunk, valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szerző korábban újságíró és tudósító is volt. 

Értékelés:

4,9 Indiában érő cseresznye az 5-ből!!!


2020. december 26., szombat

Carlos Ruiz Zafón: A Köd hercege


  Már nagyon kíváncsi voltam a stabilan népszerű író valamelyik könyvére. A Köd hercege éppen jónak tűnt, ígéretes fülszöveg, és nem  túl vaskos.

1943. A Carver család új helyre költözik. Az órásmester apa az Atlanti -óceán partján szeretne műhelyt nyitni, a három gyerekére pedig kalandokkal teli élet vár.

A  ház furcsa múltja, a kertben lévő szoborkert, és a macska aki mindenkit szemmel tart..majd különös események egy megmagyarázhatatlan rejtély felé terelik a két testvért, és a helyi fiút. ( Szerintem a harmadik gyerek, és a szülők gyorsan el lettek tüntetve...)

              " A rossz emlékek akkor is veled vannak, ha nem viszed magaddal őket."

A gonosz megfoghatatlan alakja egyre másra új próbák elé állítja a gyerekeket. A tét a túlélés.

Én inkább ifjúsági irodalomnak nevezném, bár sok felnőtt szívesen olvas kalandregényeket, némi ijesztgetéssel.  Bár remek mese volt, valahogy nem tudtam beleélni magam, távolról figyeltem csak a szereplőket.

Az vitathatatlan, hogy a szerző nagyon szépen ír, érzékletesen, remek stílusban, így a "mese" fényét nagyban emeli a gyönyörű megfogalmazás. A borító remek lett.

Talán nem vagyok elég nyitott erre a műfajra, ezért kapott tőlem csak három és fél cseresznyét. 

Értékelés:

3,5 ködben úszó cseresznye az 5-ből!!!

2020. december 24., csütörtök

Kis Karácsony

 Ritkán történik meg, hogy a karácsonyi hangulatot erőltetni kell. De ennek is oka van, annyi minden történt ebben az évben, hogy idő lesz mire az ember utoléri magát. Megemészti a sok változást.

Emlékszem szeptemberben vizsgáztam, és a csoporttársaimmal azt hittük, ha túl leszünk rajta ott helyben nem fogunk majd bírni magunkkal az örömtől. Nem így történt. Napoknak kellett eltelnie mire tudatosult, vagy mertem örülni neki, elhinni, hogy sikerült. Valahogy így vagyok most ezzel az ünneppel is. Készülök rá, tervezgetem a menüt, az utolsó apróságok beszerzését, de valahogy a lelkem még nem ért el odáig.

Egy pillanatra elkapott a hangulat, amikor megvettük a karácsonyfát :-)

Idén úgy alakult, hogy huszonharmadikán még dolgoztam. Ez is jócskán vissza fogja a hangulatom. Pont azon agyaltam ma, hogy milyen jó lesz már újra órákra belemerülni egy egy könyvbe, anélkül. hogy állandóan motoszkálna az agyamban, hogy másnap mit kell elintézni. megtanulni, megnézni, felírni. Az egész év olyan nyögvenyelősen ment, egyet előre, kettőt hátra.

Egy kolléganőm nagy örömmel mondta, hogy 2020 az Ő éve lesz, mert a sok húszas a születési dátumában csak szerencsét hozhat. Pár napra rá, már az első hullám miatti értekezleten ültünk...

Remélem mindenkihez megérkezik a hangulat, és persze a Jézuska is:-)