2020. szeptember 13., vasárnap

Frida, a boszorkányok és az asztal


Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.


Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.


A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,



2020. szeptember 9., szerda

Az elmúlt (Hó)napok...

Körülbelül április óta várok arra, hogy végre megugorjak egy akadályt, és kijelenthessem, hogy ezt is megcsináltam.
Most, hogy kezemben a bizonyíték, hogy tudok valamit, már el is felejtettem milyen nem rettegésben élni...
Az olvasást, a blogot, a lazítást teljesen el kellett felejtenem, mostantól pedig próbálom magam utolérni.





2020. augusztus 15., szombat

2020. augusztus 14., péntek

Beth O'Leary: Otthoncsere

A szerző korábbi könyve - Ágybérlő   - még élénken él bennem, pedig tavaly nyári olvasmány volt!!  Így egyértelmű volt, hogy az új könyvét is el fogom olvasni. Kicsit komolyabb témákat feszeget ez a könyv. Az olvasmányos stílus maradt, akárcsak a finom humor. Néhol úgy éreztem, mintha egy remek vígjátékot néznék.

Az élet úgy hozta, hogy unoka és nagymama lakást, és ezzel életet cserélnek. Leena megy vidékre, Elieen nagyi meg felköltözik a zajos városba.
Az, hogy milyen lelki történések lappanganak a háttérben, arra is fény derül- erre utaltam a komolyabb témával.
Amit szerettem a történetben az, hogy sokszínű, és remek karaktereket alkotott a szerző. Ugyancsak pozitívum, hogy nemcsak a fiatal generáció képviselteti magát.

Természetesen ezeket a könyveket azért szeretik sokan mert tudjuk, hogy csakis boldog lehet a befejezés, legyen akármekkora baj, és tragédia. Nekem ez nem túl életszerű, sajnos nem mindenki kapja meg a boldogságot, bármennyire is jogosnak érezzük.
A fiatal és idős generáció sem mindig talál egymásra az életben, és az sem törvényszerű, hogy egy adott társaság minden tagja imádja a másikat, és persze az sem fordulhat elő, hogy valaki kilóg vagy valakit kirekesztenek.
Sokkal többet adna egy egy ilyen történet ha árnyaltabb lenne, ha több színt, és realitást vinne bele a szerző, attól még maradna szórakoztató és életigenlő.
A környezetváltozás, vagy az, hogy nyitottak vagyunk egy számunkra teljesen új élethelyzetre még nem jelent garanciát arra, hogy el is érjük vele a célunkat.
Ami a nagyi párkeresését illet, nagyon édesen volt tálalva, de ebben a korban nemcsak a digitális kihívás ami óriási akadály nekik, de például úgy adja elő az időskori testi kapcsolatot is mintha ez is csak szándék kérdése lenne. Akarom és úgy lesz.
A legtöbb idős ember attól még nem tanulja meg kezelni az okostelefont mert a kezükbe kerül, és nem egyszer, hanem egymilliószor kell elmagyarázni egyetlen funkció működését.
Az, hogy egy halom nyugdíjas mellé mégis jut egy szál jóképű, független agglegény már csodaszámba megy...

Mindent összevetve meg kapja a négy cseresznyét, mert olvasmányosan ír.

Értékelés:
4 csodás cseresznye az 5-ből!!!


2020. augusztus 10., hétfő

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye


Nemrég olvastam Alice hálózata  c. könyvet és valami hasonlóra vágytam, igaz ezúttal kémek nélkül, de maradunk a háborúnál, és az igaz történetnél.

A közelgő  második világháború és üldöztetés elől Franciaországból egy szervezet mentett ki olyan művészeket, mint Chagall  vagy éppen Max Ernst.

Varian Fry egy lista alapján személyesen járja végig a veszélybe került írókat, művészeket.

A könyv elég izgalmas így is, de párhuzamosan fut Fry személyes mentő expedíciója is, ugyanis segítséget kér tőle egy ismerőse is. Úgy tűnik az egész világ megmentésre vár. Nehéz teher lehetett az akkoriban, akárcsak a kémkedés.
A valóság és a képzelet remekül simul össze. Számomra a könyv erőssége az volt, hogy kézzelfogható közelségbe kerültek olyan művészek akiknek már csak a hátra hagyott műveit ismerhetem. Bepillanthattam az életükbe, gondolataikba, félelmeikbe.
Aprólékos mű, minden sietségtől mentesen kalauzol végig minket a történeten, néhol ezért picit lassúnak is éreztem.
Igazi belemélyedős olvasmány, a rohanós hétköznapokon kár kézbe venni, időt kell rá szánni.

                                                        Varian Fry (kép forrása : Google)

Akinek a  szerző neve ismerősen cseng az nem véletlen, korábban már megjelent tőle a Láthatatlan híd, és a Légzőgyakorlat fuldoklóknak, mindkettő remek értékelésekkel bír.

Értékelés:
4 üldözött cseresznye az 5-ből!!!

2020. augusztus 8., szombat

B. A. Paris: A dilemma

Valahogy, valamiért jók voltak a megérzéseim a könyvvel kapcsolatban. Igaz, korábban már olvastam a szerzőtől Zárt ajtók mögött   így nem volt egészen zsákbamacska egy újabb kötet.
Ezúttal sem csalódtam, egy igazán kivételes, csavaros és izgalmas történettel lepett meg.

Adva van egy négytagú család, akik látszólag tökéletes harmóniában élnek. Livia az anya negyvenedik pazar szülinapi partijára készülnek,  amit kis túlzással a nő évtizedek óta tervez.
Minden klappol, csodás időre ébredtek, a szervezés is flottul halad, ám Liviának szánt meglepetésbe hiba csúszik és rémálommá válik a várva várt nap.
Az, hogy a szereplőknek más más időpontban jut tudomásukra az a bizonyos dolog még feszültebbé, izgalmasabbá tette a történetet.
És ha ez nem elég a tökéletesnek hitt szereplők szinte mindegyike titkol valamit, őrizni a látszatot önmaguk, és a család előtt.

A történet elején szájhúzogatás közepette volt pár tippem a fő fő fő titokra de mellé lőttem, és onnantól már csak hagytam magam sodorni az eseményekkel.

Összetett "családregény", ahol a múlt éppúgy hat a szereplőkre, mint az aktuális helyzetük. A családi dinamika bonyolultsága remekül lett ábrázolva.

Most újra kedvet kaptam a szerző könyveihez, és a hasonló finom thrillerekhez.

Értékelés:
4 álruhás cseresznye az 5-ből!!!


2020. július 30., csütörtök

Josie Silver: Egy decemberi nap


Azt nem mondom, hogy nagyon időszerű és aktuális volt ez az olvasmányom. Az biztos, hogy régóta szemeztem vele.
Az elején azt éreztem, hogy akár kedvencet is avathatok, aztán ahogy haladt a történet, úgy lohadt a lelkesedésem is.

Adva van két barátnő, Laurie és Sarah és a férfi akit mindenki szeret; Jack.
Nos a tipikus szerelmi háromszög, évekig elnyújtva.
Nagyon hasonlít a Szerelem kölcsönbe könyvre. Mondjuk az valamiért jobban tetszett.

Nemcsak Laurie de Jack szemszögéből is megismerjük a kapcsolatuk alakulását. Egyébként nagyon idegesített, hogy Jack karaktere folyamatosan káromkodott, mintha ez az egyetlen ismérve lenne egy férfi szereplőnek...
Néha megcsillant a szerző remek stílusa, de agyonvágta a sok szerencsétlenkedés. Emberek akik évekig mást szeretnek, mégsem tesznek egymásért semmit. Mindezt azzal magyarázva, hogy a legjobb barátnőt és a barátnőmet nem bántom meg, de a háta mögött azért kavargatunk, sóhajtozunk...hazudunk.

Biztosan velem van a baj, de annyi alkohol fogyott a történetben, ami egy kisebb város lakosságának májának kuka.
Nem értem, hogy miért kell az élet minden pillanata  mellé egy poharat is szorongatni, lehet az öröm, bánat vagy éppen szürke hétköznap.

A könyv fülszövege nagyon sokat elárul, aki szeretne némi meglepit, ne olvassa végig! A borító viszont szép.

Értékelés:
3,5 félrenéző cseresznye az 5-ből!!!