2017. augusztus 16., szerda

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Korábban nem olvastam a szerző könyveit, a szép borítóra és a remek címre figyeltem fel.

Egy gyönyörű ház a  Casa D'Or,  egy szerelem a kilencvenes évek elején, egy szörnyű tragédia. A közönség pedig mind szép és gazdag, akiknek rengeteg titkuk van.

Jennifer az egyetem elvégzése után semmire sem vágyik jobban, mint hogy egy felejthetetlen és nyugalmas nyarat töltsön szüleivel a gyönyörű házukban. A Casa D'Or-ban azonban szeszélyes anyja miatt folyamatosan feszült a hangulat. Sylvia azt hiszi irányíthatja lányát, Jennifer azonban mindennek ellenáll amiről anyja azt hiszi boldog lesz, mint a gazdag férj és egy sznob galériában rá váró munka.
Bár Jennifer már rendelkezik az anyja által jó partinak tartott baráttal, a szomszédban nyaraló átlagos és cseppet sem gazdag Jim egy teljesen más világot mutat a lánynak. Jennifer egész nyáron őrlődik a két fiú között, ám épphogy eldöntötte kinek adja a szívét mikor darabokra hullik addig nyugalmas élete.

Az események két idősíkon futnak, a hangulatos és titokzatos múlt után a húsz évvel később lépünk be Jennifer és Jim életébe.
Látszólag egyetlen esemény borította fel a két fiatal kibontakozó szerelmét, ám ahogy halad a történet és a jelenben útjaik újra keresztezik egymást derül ki, hogy mennyi minden történt azon a végzetes nyáron, és tulajdonképpen nincs is szereplő aki ne titkolna valamit.

Aki szereti a szépek és gazdagok kegyetlen harcát a pénzért, na meg a szerelemért, és szeretik a titkokat azoknak a szerző kedvence lesz.
Számomra a történet múltban játszódó része tetszett, hangulatos és izgalmas volt. A jelenben a sok kiégett, pénzt hajszoló gazdag, szívtelen ember valahogy nem jött be. Unalmukban mintha csak azon járnak az eszük, hogyan kínozhatnának másokat.
Kicsit soknak éreztem a fordulatokat és az egyre furább titkokat is, van amit én kihagytam volna a történetből.

Értékelés:
3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!




2017. augusztus 13., vasárnap

Benedict Wells: És véget ér a magány

"A nehéz gyerekkor  olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

A fiatal szerző regényét nem ajánlom depresszióban szenvedőknek. Annak ellenére letehetetlen a könyv, hogy árad belőle a szomorúság, és igencsak kevés azon oldalak száma ahol valami felemelőről olvashatunk.

Narrátorunk Jules, aki szüleit tragikus hirtelenséggel elveszíti. Bátyja és nővére sem jelentenek nagy támaszt a fiúnak, mindhárom gyereket alapvetően változtatja meg a veszteség. Intézetbe kerülnek és  a korábbitól teljesen eltérő életformára mindhárman más és más túlélési stratégiát dolgoznak ki.

"Kilenc év után olyan tökéletesen alakítottam a gondtalan, életvidám intézetlakó szerepét, hogy olykor pár pillanatra magam is elhittem, hogy tényleg ilyen derűs vagyok."

Felnőttként aztán  próbálnak egymásban vigaszt keresni, bepótolni az elveszett és egyben elárult éveket, mikor nem voltak ott egymásnak.
Jules igazi magának való fickó lett, semmiben sem leli örömét, tehetséget pedig végképp nem érez semmihez. Még az intézetben egyetlen barátra tesz szert, a szintén különc Alva -nak is megvan a saját jól bejáratott tragédiája. Főleg róluk szól a történet, különös násztáncukról, ami hol közelebb hozza, hol elsodorja őket egymástól. Jules megszállottan ragaszkodik a lányhoz, felnőttként is Alvától reméli a boldogságot amit gyerekkora óta hiába hajszol.

"Percekért  harcoltam, ha arról volt szó, hogy elérjem a buszt. De éveket tékozoltam el, mert nem azt tettem, amit akartam."

Közben feltűnnek a színen Jules testvérei, az ő sorsukat, életük alakulását is nyomon követhetjük. lassan kovácsolódnak egy nagy családdá, amire mindig is vágytak.

A szerző elhiteti velünk, hogy megannyi szenvedés és szomorúság után igenis jár a boldogság, a gondtalan évek, nagy szerelem. Van aki aztán megkapja, van aki nem.
Sok mindenről szól ez a könyv, és nagyon szépen van megírva. Valahol mind egyformák vagyunk, mégis annyi mindenben különbözünk. Mindig vágyunk valamire ami éppen nincs, állandóan hátrafelé nézünk, a múltat elemezgetjük, hiányokat görgetünk magunk előtt ahelyett, hogy azt élnénk át amiben éppen vagyunk, azt vennénk száma mennyi mindenünk van. Talán az a boldogság kulcsa, hogy a szenvedést és veszteségeket mennyire tudjuk feldolgozni és magunk mögött hagyni.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 9., szerda

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

Mivel igazából nem számíthattam semmilyen nyaralásra, gondoltam akkor a szerző által prezentált váratlan nyaralással lepem meg magam.
Nagyon jól választottam, aranyos, kerek kis történet ami nemcsak egy nyaralásról szól.

Zoey huszonhat éves független nő, saját kis kávézóval, egy aranyos nagynénivel aki felnevelte, és egy remek barátnővel aki hamarosan az első házassági évfordulóját ünnepelheti.
Zoey sajnos a múltban ragadt, már egy teljes éve siratja volt barátját, aki látszólag nyomos ok nélkül hagyta faképnél a lányt. Egy végső összeomlás azonnali cselekvésre készteti Zoey szeretteit és elküldik a lányt a mexikói  Puerto Vallarta-ba, A  Zen Pillanata hotelbe, hogy végleg túltegye magát volt barátján.
Mindenki csodát vár ettől az úttól, ám maga Zoey rémül meg a legjobban mikor már a repülőn mintha maga Brandon kísértené egy jóképű férfi személyében.

Őrült és fergeteges egy hét veszi kezdetét, ahol a kötelező programok és a jóga várja orrvérzésig, ellenben nincs kávé és szabadidő. Zoey a túlélésre játszik, alkoholt, kávét és bambulásra alkalmas szabadidőt lopva magának és két kunyhó szomszédjának, aki nem más mint Shane, és Nate.
Az egy hét gyorsan elrepül és Zoey-nak ismét szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy nem hogy nem oldotta meg élete nagy feladatát, de még tovább is bonyolította azt...




Rég olvastam olyan szórakoztató könyvet ami egyszerre volt olvasmányos és vicces, anélkül, hogy átment volna bugyutába vagy idegesítőbe. Vallom, hogy kellenek az ilyen könyvek, főleg amikor a hőguta kerülget és meg szeretnénk feledkezni mindenről.

Zoey remek karakter, annak ellenére megkedveltem, hogy felnőtt létére nagyon sokszor viselkedett úgy, mint akit fejre ejtettek.
Egyetlen megérzésem volt a történet alakulását illetően- mondjuk ennél a műfajnál nem nehéz okosnak lenni - de nem bántam, hogy beigazolódott.

Ezek után kíváncsi vagyok a szerző másik magyarul megjelent könyvére is. (Sülve-főve mindörökre.)

Értékelés:
5 Zen cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 6., vasárnap

J. P. Delaney: A lány a múltból

Nem csodálkoznék azon ha ezt a könyvet kevesen olvasnák el. A lány innen onnan kezdetű címekkel az utóbbi időben tucatszám jelennek meg könyvek, egyik gyengébb mint a másik. Nem értem miért lett akkora divat ezt a címet használni, hiszen az első A lány... véleményem szerint egy közepes történet volt.

Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.

Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.

Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.

A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.

A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.


Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 4., péntek

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Fura kis könyv ez. Van ami nagyon tetszett a történetben, és van ami kevésbé.

Jubilee nem átlagos nő. Kilenc éve lakása rabja. Anyja magára hagyta, mivel Jubilee egy ritka allergiában szenved magányra van kárhoztatva.
Az élet úgy hozza, hogy életveszély ide vagy oda muszáj változtatnia remete életén ha pénzhez akar jutni.
Valahogy minden egyszerre történik vele - találkozik régi iskolatárnőjével, munkát kap, megment egy gyereket, és megismerkedik  valakivel, aki élete szerelme is lehetne, ha egyáltalán hozzá érhetne.

Nos ugye  Jubilee betegségére van alapozva a sztori. Milyen életet élhetünk, ha mindenki veszélyt jelent ránk? Nincs senkink csak a rettentő szomorú helyzetünk. Mit lehet ebből kihozni?

Nemcsak Jubilee problémás hanem Eric is. A nagy probléma halmaz folyamatosan változik, bonyolódik ahogy a történet halad. A szerelmi szál számomra elég langyos volt, hiszen abban a rejlett az erőssége, hogy szereplőink sohasem lehetnek egymáséi. Lehet, hogy ezt a fajta huzavonát sokan szeretik, én kevésbé preferálom.

Persze van a könyvnek mondanivalója, remek lett a könyvekkel kapcsolatos, könyvtáras körítés -mi lett volna ha Jubilee egy csavarboltban kap állást? - mégis azt éreztem, hogy túl porcukros lett, olyan minden egycsapásra megoldódik érzetem volt (annak ellenére, hogy Jubilee kezelése hosszabb időt vett igénybe.)
Nekem soknak tűnt az a kilenc év remeteség, Jubilee csak az emberekre allergiás, miért nem vette körbe magát állatokkal? Állítólag az interneten azért szerzett barátokat, miért nem mélyültek el ezek a kilenc év alatt? Oké, hogy iskolai éve alatt rettentő nagyot csalódott az emberekben, de érdekes módon hosszú évek után lazán kisétált az emberek közé egy szál kesztyűben, kilenc év alatt nem jutott eszébe egy újabb próba a kimerészkedésre?? És az anyuka megoldása a lánya problémájára annyi, hogy magára hagyta?? Bah.

Voltak nagyon olvasmányos részek, sőt humoros is itt-ott. Az utolsó oldalak nehezen fogytak.

Értékelés:
4 remete cseresznye az 5-ből!!!

2017. július 29., szombat

Katharine McGee: Az ezredik emelet

Éltes korom ellenére még mindig próbálkozom a YA kötetekkel. Sokszor ér csalódás, ám pár gyöngyszem eddig mindig kárpótolt, most is ez történt.

2118-at írunk. Manhattan közepén a Torony épülete egy egészen különleges és zárt világában öt tini életébe pillanthatunk be.
Minél magasabb emeleten élsz annál boldogabbnak kellene lenned, a felső szint lakói a modern technika minden vívmányát élvezik, a tehetős szülők akár meg is álmodhatják tökéletes külsejű gyereküket.
Az alsó szint lakói a mindennapi megélhetésért robotolnak a robotok helyett.

A Torony nem válogat, aki ma a többszázadig emeleten ébredt az estére már az alsó szinten találhatja magát.
Bár minden szereplőt -látszólag-szerető család és barátok veszik körül korán kiderül, hogy mindenkinek van mit rejtegetnie.

A szerző remekül fűzte össze a szereplők életének fonalát, körbe-körbe járnak a titkok, mindenki hozzáteszi  a magáét,  fogalmunk sincs ki az aki az első rész végén fellélegezhet, és ki az aki végleg elbukik.

Bár nem nagyon hittem, hogy a szerző tud még olyat írni amit nem durrantottak el a jövővel kapcsolatban - robotok és a többi- azért tudott olyasmit is amire nem számítottam. Apró finom kis dolgok amik teljesebbé tették a történetet.

A szerző már most, az első részben sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, de valami azt súgja, hogy az erős kezdés ellenére jut  majd a második részre is elég izgalom.

Értékelés:
4,9 cseresznye robot az 5-ből!!!

2017. július 20., csütörtök

Elin Hilderbrand: A pártaláló

Hilderbrand könyveiben  szerencsére csak a kedves kis sziget Nantucket állandó, a szerző viszont újra és újra tud újat mutatni a történetein keresztül.
Ez a könyve szerintem teljesen más mint a korábbiak, én teljesen mást vártam, és a fülszöveg sem sugallja, hogy ennyire komoly lesz a történet.

Dabney már nem kislány, nyugodt  házasságban él nála jóval idősebb Harvardi professzor férjével. Dabney a Kereskedelmi kamara élén kiélheti fanatikusan szeretett otthonának reklámozását.
Lánya Londonban él, ám a nyárra hazatér.
Dabney dolgos, de boldog nyár elé néz. Egészen addig míg lány be nem jelenti, hogy férjhez megy és fel nem bukkan gyerekkori szerelme a szigeten, akivel huszonhét év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást.

Dabney az évek alatt negyvenkét boldog párt hozott össze, de lehet, hogy önmagát viszont becsapta?
Clenderin felbukkanása teljesen felborítja a nő életét és sehogy sem tudja, hogyan terelje vissza életét a megszokott kerékvágásba.

Azt hittem, hogy a történet Dabney választása körül fog forogni, rágódás a múlton. A szerző remekül oldotta meg, hogy úgy mesélje el a jelent és a múltat, hogy közben folyamatosak a történések, és a rengeteg szereplő együtt mozogjon, mégse veszik el az olvasó a karakterek rengetegében.
A végkifejletet illetően nem is tévedhettem volna nagyobbat, teljesen más lett a végszó mint amit a szerzőzől a korábbi könyvei alapján megszokhattunk.

Ami magát Nantucketet illet teljesen odáig vagyok érte. Hihetetlen, hogy valaki ezen a csodás helyen élheti a "szürke hétköznapokat". Egy soha véget nem érő nyaralás.



Értékelés:
4,99 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!