2016. augusztus 28., vasárnap

Cecelia Ahern: A Vétkes

Celestine North egy -látszólag- tökéletes világban él. Családja és szűk környezete a kiváltságosok életét éli. Jómódban élnek nem fenyegeti őket a veszély, hogy hibát követnek el.
A fiatal lány születése előtt hatalmas káosz volt, összedőlt a gazdaság vezetők hazugságai és hibái miatt emberek milliói szenvedtek. Az új vezetés alatt felvirágzott a társadalom, így mindenki azon dolgozott, hogy a legapróbb hibát is elkerüljék. Aki viszont valamilyen módon vétkezett azt megtorolták. Az illetőt megbillogozták, a társadalom kitaszította,  gyakran a családjukat is sújtotta egyetlen ember rossz döntése.
Celestine élete egy pillanat alatt összeomlik mikor egy Vétkes idős embernek segítséget nyújt. Úgy tűnik a Vizsgálóbizottság Legfőbb bírája, barátjának apja sem mentheti meg a börtöntől, vagy a billogozástól.
A fiatal lány szeme lassan felnyílik és rádöbben, hogy a tökéletesnek hitt élete valójában csak manipulált, irányított, agymosott lét.

Amin nagyon meglepődtem, hogy Ahern milyen durva is tud lenni, dacára a rózsaszín szájfénynek. Nem kíméli szegény főhőst, nyersre és meglepően izgalmasra sikerült a sorozat első része. Nagyon remélem, hogy sikerül elkerülnie a disztópiás sikersorozatok kliséit, és újat, mást kapunk mint a korábbi társaitól. ( A Beavatott, Éhezők viadala.) erre az olvasottak alapján minden esély megvan.
Persze nem hibátlan a történet, vannak benne kis túlzások, számomra például a Vétkesek hibái, bűnei, de remélem a következő részekben kibomlik annyira a történet, hogy ez is értelmet nyer.
Mindent összevetve felkeltette az érdeklődésem és jó volt olvasni, főleg, hogy hosszabb szünetet tartottam ebből a műfajból.

Értékelés:
4,9  Vétkes cseresznye az 5-ből!!

2016. augusztus 26., péntek

Jön az Aranypinty !!

Október végén jelenik meg ez a gyönyörűség a Park kiadó jóvoltából.


A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja.

Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.

2016. augusztus 24., szerda

A Nagytestvér és egy kis sötét

Lionel Shriver: Nagytestvér

  "...emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek."

Első találkozásom Shriver kisasszonnyal meglehetősen felemásra sikeredett. Azt tudtam, hogy a Beszélnünk kell Kevinről könyvével nagy rajongótábort szerzett és sokan vártak már tőle egy újabb könyvet.

A Nagy testvér látszólag egy témát dolgoz fel, ez pedig a testvéri szeretet.
Az biztos, hogy ezek után már ezer közül is rá fogok ismerni a szerző stílusára. A látszólag könnyed mondatok végeláthatatlan füzéreket alkotnak, amik könnyedén siklanak egyik témáról a másikra, de közben eszünkbe sem jut, hogy eltértünk a tárgytól.
Mert ugye ha szóba kerül a család, akkor rögtön tisztázzuk saját helyzetünket az adott famíliában.

 Pandora egy férjjel rendelkezik, két mostoha gyerekkel- a tágabb családja pedig bátyja és húga. Miután felállítottuk a családfát jöhet egy kis házassági körkép, betekintés mások,hogy csinálják, jelen esetben Pandora és Fletcher. Szóba kerül a karrier, az élet aprócseprő gondjai, és akkor még a meg sem érkezett Edison a testvér, hogy átmenetileg menedéket találjon húgánál. Pandora férjének nagy ellenzése közepette.
Aztán összecsap a súlyosan elhízott testvér és az étkezésre, mozgásra kínosan ügyelő, és családját is szekáló Edison.
Pandora pedig választás elé kerül. Megmenti testvérét vagy tovább őrzi a szépen felépített életét, a kölcsönkapott gyerekeivel és uralkodó típusú férjével.

Igazából a rejtett dolgok, a menet közben felszínre törő igazságok miatt tetszett a könyv. Milyen fura, hogy mik késztetik az embert arra, hogy őszinte legyen mondjuk épp a házastársával. Milyen sérelmeket dédelgetünk, amik látszólag nincsenek hatással az életünkre, mégis ezekre építkezünk.

Értékelés:
4 felhúzhatós baba az 5-ből!!

Bernard Minier: Ne maradj sötétben
 

A kiadó mostanában elkényeztet a remek thrillerekkel, lásd például a Hiányzó láncszem. Bár ez a könyv egy nagyobb falat, több mint ötszáz oldal tömény izgalom.

 „Hagytad ​​meghalni…”
Christine Steinmeyer azt hitte, hogy a karácsonyeste a postaládájában talált levél nem neki szól, a férfi viszont, aki betelefonál az általa vezetett rádióműsorba, a jelek szerint éppen az ellenkezőjét gondolja… Rövid időn belül sokasodni kezdenek az aggasztó jelek, és Christine-nek egyre inkább olyan érzése támad, mintha valaki átvette volna az irányítást az élete felett. Minden összeomlik körülötte, majd elszabadul a pokol" 

A történet két idősíkon fut. Egyrészt egy rendőrt követhetünk, a másik szál pedig Christine-t.
Nehéz erről a könyvről írni, mert a történetről semmit sem szeretnék elárulni.
Rendkívül jól felépített és nagyon alapos.
Gyakran félre kellett tennem, mert muszáj volt kis adagokban megemészteni az olvasottakat.
Látszólag unalomig ismert krimi és thriller eszközöket használt fel a szerző, mint például a bántalmazás és a nyomasztó múlt, ami a jelenben is kísért. Itt nem ez volt a lényeg, hanem ahogy ez leírva, előadva van.


A kiadó gondoskodott a szerző könyveinek utánpótlásáról, így van miből válogatnom ha remek krimit szeretnék olvasni.

Értékelés:
5 gondoskodó cseresznye az 5-ből!!!


2016. augusztus 20., szombat

Ian McEwan: A Gyermektörvény

"És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog;
De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok."

/Egy régi dal visszhangja/

A Londoni,ötvenkilenc éves bírónő, Fiona Maye -aki főleg családjogra specializálódott - a sok kusza gyermekelhelyezés és válóper mellett néha erőt próbáló ügyeket kap. Eseteket amik a döntései után is hónapokig elkísérik. A középkorú, gyermektelen nő annyira belemerül munkája lelki terheibe, hogy észre sem veszi, hogy férje mennyire elhidegült tőle.
Egy nap aztán Jack előáll a nyitott házasság gondolatával, biztosítva feleségét arról, hogy a szeretet nem múlt el, csupán betöltve a hatvanat mámorra, izgalomra és nem utolsó sorban szexre vágyik, talán utoljára az életben.
Fiona árulásnak, piti élvhajhászásnak tartja férje ultimátumát, aki a pillanatnyi örömért talán már el is árulta, megcsúfolta évek óta tartó szövetségüket.

Magánéleti problémái mellé, még aznap éjjeli ügyelete alatt egy sürgős ügyet kell megoldania.
Egy Jehova Tanúi vallást gyakorló család egyetlen, tizenhét éves fia leukémiában szenved. A gyors lefolyású betegség nem tűr halogatást, ám a szülők, és a fiatal tini is elzárkózik a vérátömlesztéstől,-hitükre hivatkozva- ez utóbbi a fiú életét mentheti meg, ellenkező esetben biztos halál vár rá, kínok között.
A meghallgatások után, ahol a szülők kiállnak a hitük iránymutatása mellett, Fiona úgy dönt, a bírói gyakorlatban ritkán alkalmazott lépésként, hogy meglátogatja a kórházban fekvő fiút. Adam szájából akarja hallani,hogy tisztában van vele, hogy amit a vallása kíván nem kevesebb mint öngyilkosság.
A röpke együtt töltött idő alatt mindkét fél nagy hatást gyakorol a másikra. Fiona még nem is sejti mennyire kilép a törvény adta keretek közül, feltéve a kérdést, meddig vagyunk felelősek egy ember sorsáért? Lehet-e többféle jó döntés, vagy csak egyetlen jó döntés létezik?

A tömör, kétszáz oldalnál alig valamivel több oldalas művet villámgyorsan el lehet olvasni. Nincsenek benne hihetetlen csavarok csak emberek, érzések, döntések. Sorsok, amiknek látszólag semmi közük egymáshoz, mégis dominókét hatnak a szereplők életére.
Zseniális kis könyv, napokkal az elolvasása után is lebegett rajtam a hangulata.


Értékelés:
4,9 törvényes cseresznye az  5-ből!!!

2016. augusztus 17., szerda

Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet azonnal éreztem, hogy ilyen átéléssel, gondolatokat, érzelmeket közvetíteni, átadni nem lehet anélkül, hogy az ember ne legyen érintett a témában.
A könyv végére lapozva aztán a szerző meg is osztja velünk élete egyik legnehezebb aspektusát. Öccse tizenhét évesen öngyilkos lett.

Az öngyilkosság nem csak egyszerűen kényes vagy nehéz téma. Megérteni, felfogni, elfogadni egyenesen lehetetlen.
Aki itt maradt az azon gyötri magát, hogy talán nem adott elég szeretetet, minden túl kevésnek bizonyult  ahhoz, hogy szerette maradjon. És ott a düh is, hogy vajon aki megtette nem szerette őt eléggé ahhoz, hogy az élet mellett döntsön...patthelyzet. Mit lehetett volna másképp csinálni? Tenni?  Mondani? Jövőképet adni, biztonságot, és még sorolhatnám.

Nemcsak a főszereplő Lex, de családja, jövőjük is darabokra hullik mikor öccse agyonlövi magát a garázsukban. Nem hirtelen elhatározás, pillanatnyi vágy hajtotta. Tyler mindent alaposan megtervezett, előkészített.

"Ez a legförtelmesebb irónia: Ty annyira gyűlölte az életét, hogy úgy döntött véget vet neki, majd rögtön visszajön a házunkba, vissza a szobájába, és ott ragad, mégpedig olyan elkeseredetten, mint még soha, hogy változtasson az életén."

 Lex orvosa szeretné ha a lány naplót írna, öccsével közös emlékeket elevenítene fel-főleg azért mert látja, hogy a lány képtelen beszélni az érzéseiről, félelmeiről-és azért is, hogy Lex tisztán lássa ne csak öccsét, hanem saját szerepét is a családjuk és Tyler életében.
Miközben Lex felidézi öccse alakját, életét, röpke boldog óráit a jelenben egy levelet talál, ami Ty volt barátnőjének szól. Lex azt hiszi talán ott van előtte a magyarázat mindenre. Persze kiderül, hogy nem minden fekete vagy fehér és egy ember lelkébe, fejébe sosem láthatunk bele igazán, még akkor sem ha az illető a testvérünk.

A szerző minden ismert klisét elkerült, a szokásos hatásvadász fordulatokkal sem élt. Nagyon elevenbe vágó, fájó és jól megírt történet.
Néha magamat sem értem mi vonz egy-egy YA (ifjúsági) könyvhöz, de ahogy a fenti példa is mutatja nem mindig felesleges időpocsékolás időt áldozni ezekre a kötetekre.

 Pici hiányérzetem azért maradt. A történet szerint Ty egyik barátja is öngyilkosságot követ el, de ez olyan gyorsan le lett zárva, el sem mondva mi történt, miért tehette. Egy pár mondatos adat a magas öngyilkossági számokról, és kész. Ezt a szálat jobban kibonthatta volna a szerző.

Értékelés:
5 életben maradt cseresznye az 5-ből!!!

2016. augusztus 13., szombat

Lindsey Kelk: Egy koszorúslány naplója

"Már nem ugyanaz az ember vagy, aki reggel voltál,amikor felkeltél az ágyból. 
Koszorúslány vagy."

A szerző előző  könyve nem nyűgözött le, mégis amint megláttam ezt a könyvét tudtam, hogy ez nekem kell a kis nyári pihenésemhez.
Remek volt a megérzésem, igazi kikapcsolódást jelentett. 
Kicsi dráma, sok nevetés és görbe tükör a menyasszonyoknak.

A barátnők: Maddie, Sarah és Lauren.
Eseménytelen kis életük egyszerre bolydul fel. Sarah kapcsolata válságba kerül, Maddie bánatos szingli ugyan de a munkája mindenért kárpótolja, Lauren viszont férjhez megy! Ez a remek hír mindent felülír.
Maddie  egy csodás rózsaszín naplóban örökítheti meg koszorús lánysága minden egyes boldog(?) napját. És mivel Maddie éppenséggel rendezvényszervező be is segíthet elkényeztetett, de hálás barátnőjének az álomesküvő kivitelezésében.
Feladat pedig bőven akad,  többek között a menyasszonyköszöntő, próbavacsora, lánybúcsú, ruhák, virágok, lufik és pillangók...és persze kisebb veszekedés, jó pár pohár pia, és megannyi válságos pillanat.

Itt halkan jegyzem meg, hogy szerintem elképesztő mennyi baromságot felesleges dolgot találnak ki,és vesznek meg egy ilyen alkalomra. Az esküvő már nem arról szól, hogy meghitt legyen és emlékezetes, hanem rongyrázós és megfizethetetlen. De megértem én, hogy ha valaki meg akarja ünnepelni, hogy elkelt...

"Ha férjhez mentél, nyertél, és bár utálok így gondolkozni, be kell látnunk, hogy ez van. A szuper haladó szellemű,  egyenlő jogokon alapuló, modern társadalmunkban ezt senki sem szereti kimondani, de mindenki így gondolja, akármilyen ostobaság is."

A rengeteg történés és humor mellett azért a szerző elbujtatta a sztoriban az örök igazságokat is.
Igaz, hogy számomra  a könyvben szereplő harmincas nők kicsit éretlennek tűntek, -és rengeteget isznak - de nem lenne igazságos ha ennyi nevetés után kötekednék.
Az esküvő mellett ott van még Sarah érzelmeinek kezelése, Maddie szerelmi életének sínre tétele, egy hálátlan főnök és egy lélekölő munkahely.

"Szerintem amikor a jövő történészei megnézik a Twittert és a Facebookot, azt fogják gondolni, hogy ez az egész generáció tömeges bipoláris zavarral küszködött."

Bízom benne, hogy lesznek még hasonló történetei a szerzőnek.

Értékelés:
5 eladó cseresznye az 5-ből!!! 
 



2016. augusztus 9., kedd

Stefano Mancuso - Alesandra Viola: A fák titkos nyelve



A könyv öt rövid, de annál tartalmasabb fejezete kitűnő ismeretterjesztő irodalom mindenki számára.
A könyv azt a több ezer éves állítást igyekszik megcáfolni, miszerint a növények fejletlenek, a többi élőlényhez képest.
Az elmúlt száz év tudásanyagát összegyűjtve érvel  a híres olasz tudós StefanovMancuso és Alessandra Viola újságíró.
Megismerkedhetünk olyan híres gondolkodók álláspontjaival mint Arisztotelész, Démokritosz, Carl von Linné és Darwin valamint betekintést nyerhetünk a növényi élet az emberi szem számára rejtett világába.
Megismerhetjük azokat a néha elképesztően ravasz  technikákat amiket a növények kifejlesztettek az idők során a szaporodásukra, önvédelmükre  és táplálkozásukra.
A növényi intelligencia számtalan aspektusát tárja elénk a könyv mindazonáltal, a könyv az elsőtől az utolsó szóig reális talajon mozog, nem kicsinyítve le a növények valós szerepét a természetben, kézzel fogható bizonyítékokkal és tényekkel támasztva alá a tudományos állításokat.
Rávilágít arra is, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a növények az emberek nélkül is vígan élnének tovább, fordítva ez viszont ez már nem igaz.
Érdekes, sőt kifejezetten vicces, ahogyan a növények, és a vallások közti kapcsolatot ábrázolja a szerző páros. 

"Néhány vallás szentként tiszteli a növényeket- vagy bizonyos részeiket - , mások viszont gyűlölik sőt démonizálják őket."

"Megesett az inkvizíció korában, hogy bizonyos növényeket együtt ültettek a vádlottak padjára azokkal a boszorkányokkal, akik ezeket használták. Így járt a fokhagyma,a petrezselyem és az édeskömény is !”

 Be kell vallanom szegény petrezselymet kissé megsajnáltam, nem hinném, hogy máglyahalált érdemelt.:D
A keresztények  egyes téves értelmezései szerint, a növények nem egyenlők az állatokkal és egyáltalán nem intelligens lények.
(Ha visszaemlékezünk Noé híres történetére eszünkbe juthat, hogy csak állatokat vitt fel a bárkájára, növényekről a szentírásban nem esik szó, az özönvizet mégis túlélik, ugyanúgy a táj élettelen részeiként mint a hegyek, völgyek, és sivatagok.)
Az iszlám vallás szintén a tárgyak közé sorolja a növényeket.
Nem csoda tehát hogy nagy területen és rendkívül sok ideig ez a gondolat megragadt az emberek fejében.

Véleményem szerint ez a könyv személetes módon, kitűnő példákon keresztül mutatja be a mai korban rendkívül hasznos mondanivalóját, anélkül hogy szárazzá vagy unalmassá válna.
Értékelés:
5beszélő cseresznye az 5-ből!!!