2019. szeptember 9., hétfő

Lucinda Riley: A szerelmes levél

Még el nem felejtem muszáj megdicsérnem a könyv ruháját, elképesztően szép.

Sok rajongója van a szerzőnek, nem véletlenül. A sok kedves szerzőm - akárcsak Kate Morton, vagy Kimberly Freeman - általában két idő síkon futtatja a történetet. Előtérbe helyezve a családot vagy éppen a szerelmet.

Most egy kicsit mást kaptam mint amit megszoktam a szerzőtől. Krimibe illő jelenetek peregnek az olvasó szeme előtt, és elég korán belecsapunk a lecsóba.

Egy híres színész James Harrison halála kész lavinát indít el. Az újságíró Joanna cikket ír a szertartásról, ahol egy idős hölgy segítségére siet.

Később levelet kap a hölgytől, benne egy levéllel, amiről a feladó azt állítja több is van a birtokában...

Joanna végül nem találkozik az idős nővel, ellenben egyre furcsább dolgok történnek körülötte...

Még nem tudom mennyire tetszett ez a történet, hiszen akik ismernek tudják, hogy nem vagyok nagy krimi szerető. Tény, nem ez lesz a kedvencem könyvem a szerzőtől.

Nehéz a könyvről többet írni, anélkül, hogy  bármi fontosat eláruljak. A nyomozósdi mellett azért a romantika is helyet kapott a könyvben - számomra néhol túlzóan is.

Érdemes elolvasni a szerző sorait a könyv születésével kapcsolatban.  Annyit elárulok, hogy sokáig kilincsel Lucinda mire talált kiadót a könyvére. És ennek nem az volt az oka, hogy nem találták volna elég jónak!

Értékelés:
3 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!





2019. szeptember 7., szombat

Őszi köszi

Lehet egyedül vagyok vele, de amikor körülöttem mindenki más a nyarat, meg a hőséget siratja, én boldogan vetem bele magam az esernyők és szél dzsekik forgatagába.
Alig vártam, hogy ne hőgutával érjen véget minden egyes nap, hogy ne a túlélésről szóljon minden egyes levegő vétel. Nem volt már meleg rekord amit ne döntöttünk volna meg, nem volt olyan nap ami ne arról szólt volna, hogy hogyan lehet kibírni a kánikulát. És közben dolgozni!!!!


Ennek örömére átválogattam a könyveimet, -ezt már évek óta halogatom - és valóban csak a nagy kedvencek maradnak a polcon. Két nagyobb adagot el is ajándékoztam, így megvan az érzés is, hogy milyen jó fej vagyok:-)

Mióta megszereztem az e-olvasómat már kétszer is meg kell gondolnom, hogy mennyi papír könyvet szerzek be, ha egyszer korlátlan mennyiség lapul a kis kütyümön.De az is igaz, hogy nincs olyan könyvmoly aki ne szeretné legeltetni a szemeit a beszerzett kincsein. Micsoda dilemma!

Jó ideje nincs időm előre szemezgetni a várható megjelenésekből így igazi meglepetés egy -egy újonnan megjelent kötet. Talán jobb lenne nem is mindig előre nézni, hanem azokból a szépségekből választani akik türelmesen várakoznak a polcon.

A hűvösebb idő mellé jár tea is - ebben is nagyot változtam, korábban nem voltam tea mániás - már alig várom, hogy újra böngésszem a boltok polcait újdonság után kutatva.


A műkedvelő sorozatgyilkos - Hannibal

Nagyszerű, hogy végre megint kiadták, az utolsó kiadása már igen régen volt (2006), emiatt a beszerzése sem volt eddig egyszerű, akinek pedig megvan, azok közül csak igen kevesen válnának meg a könyvtől érthető okokból :D

A borító letisztult és egyszerű, de mégis szép és igényes.
Minden elismerésem az tervezőnek, még Hannibal is elégedett lenne a munkájával.
Első tény : a Hannibal valódi mestermű a maga nemében.

A krimi irodalomban ma már valóban klasszikusnak nevezhető a könyv, azonban a történetvezetés és maga cselekmény a mai napig eltérő a legtöbb hasonló könyvhöz képest.
Az hogy ez előnyére válik , vagy éppen hátrány, ember legyen a talpán aki megmondja.
Előnyök közé sorolható az, hogy az előző két részekhez képest, nem csak pár oldal erejéig
találkozhatunk magával a doktorral, hanem végre övé a főszerep, amit már a Vörös Sárkány
óta várunk, hogy betöltsön.
Ezzel egy tökéletes ívet ír le a három könyv ( a Hannibal Rising című előzmény könyvet
nem számolva, az sem stílusában sem minőségében nem vethető össze ), amelynek tetőpontját
a Hannibal-ban éri el.

Maga a történet önmagában lehet, hogy nem lenne túl érdekes, viszont a karakterek remekül
kidolgozottak és árnyaltak, így nem marad bennünk hiányérzet a könyv letétele után, ha csak
az nem, hogy most találkoztunk a doktorral utoljára.
Nem igyekszik semmit a szánkba rágni a könyv, vannak megjegyzések és utalások, amik
esetleg csak többszöri olvasásra tűnhetnek fel, ami viszont véleményem szerint nem ront a
könyv élvezhetőségi faktorán.
Esetlegesen hátrány lehet, hogy a könyv eleje kissé nehezen indul, lassúnak és feleslegesnek
tűnhet, (az azonnali akció ellenére), de hamar kiderül, hogy ebben a könyvben semmi nincs
ok nélkül leírva, és egy felesleges szó nincs a történetben.
Lényegében visszakapjuk Clarice Starlingot akit már a Bárányok hallgatnak során
megismerhettünk, egy utolsó nagy sorozatgyilkos - vadász kalandra, amibe persze még
beszáll bosszúszomjas volt páciense a doktornak, mind jellemét, mind pedig kinézetét
tekintve félelmetes és ocsmány Mason Verger, valamint a pénzéhes és mohó Commendatore
Rinaldo Pazzi is.
Nem véletlen, Starling szereplése, hiszen ő az egyetlen (Will Graham-en kívül) aki valóban
kiismeri Dr.Lectert, és megérti, hogy mi az, ami valójában Hannibalhoz tartozik, és nem csak
a „személyiség- öltönye” részét képezi.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni, a lényegről, az események központi
figurájáról és irányítójáról, Dr. Hannibal Lecterről is, aki köztudottan megnyerő, kifinomult és
remek az ízlése.
Hihetetlenül intelligens és végtelenül destruktív.

Az ember úgy nézi, mint egy vihart és vele járó hatalmas villámokat… és ahogyan a vihar
pusztít, és fákat csavar ki tövestől, úgy hagyja maga mögött a halottakat Hannibal is.
Hatással van a teljes környezetére, és minden emberre, akivel csak kapcsolatba kerül.
Dr. Lecter olyan, mint maga Firenze… van benne valami ősi és nemes, ragyogó és
kiemelkedő, kifinomult és mégis brutális, egyszerre félelmetes és veszélyes, mint egy igaz
reneszánsz kori város… de ennél az analógiánál maradva , Hannibal maga a reneszánsz ember
eszmény megvalósulása…a tudomány és művészet találkozása, maga az ember-
központúság, ő mégis a dolgok felett áll.
A nyers kíváncsiság a leküzdhetetlen erő minden tette mögött. Ez az egyetlen és igazi oka
minden tettének, valamint a jó ízlés elleni vétkek megtorlása, a durvaság, a tahóság és
proliság teljes mértékű megsemmisítése.
Azonban mint oly sokszor az elképzelés jó csak a kivitelezés sikerül elég véresre.
Hiába ami tény az tény, az ő karakterének, az ízlésének valóban Európa felel meg a
leginkább, és felettébb jól és természetesen is áll neki.

Összességében véve ez egy érdekes és rendkívül izgalmas könyv, 5 Bâtard-Montrachet adok
rá a 5-ből. :D
Krimi és pszicho-thriller téren egyedülálló alkotás, szóval egyétek- vegyétek, nem fogjátok
megbánni semmiképpen :)

Ajánlom azoknak is, akik esetleg már látták a filmet, mivel a történet hasonló, de még csak
véletlenül sem egy az egyben ugyanaz.

Bejegyezte Csenga, diktált a fia:-)

2019. augusztus 29., csütörtök

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Nem szeretem a nyilinyali - értsd túl romantikus - történeteket, de elég sok élet szagú sztori kapott helyet ebben a könyvben.
A többi Moyes kötettel ellentétben ebben rövid, és jó pár frappáns történetet olvashatunk a szív viselt, és kevésbé viselt dolgairól.  Ellensúlyozva vannak a szőke herceges történeteket - ahol mindenki szépen beszél és türelmes. Ellentétben az élettel, ahol mindenki türelmetlen és káromkodik.

Kellemes kikapcsolódás volt, nem mellesleg most jöttem rá, hogy a novelláknak is van előnyük. Hiszen nincs elnyújtott végszó, vagy nehezen követhető cselekmény leírás. Novella esetében erre nincs lehetőség és idő.
Egy rövid utazás vagy szusszanás alatt keretbe foglalt terméket kapunk, és egy  egy fejezetnek gyorsan a  végére is járhatunk.

Igaz, hogy nem lehet annyira belemélyedni, és nem tudunk azonnal szimpatizálni szereplőkkel, mégis jólesett most ez a kötet. A szerző meglepett, hogy ilyen sokszínű.
Tizenegy történetet követhetünk végig.

Ja és szeretnék egy zöld, ananász mintás ruhát!

Értékelés:
4 ananászos cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 23., péntek

Két ifjú

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Nem is az a kérdés, hogy folytassam, hanem, hogyan kezdjem el, ugyanis szegény könyvet nem most olvastam ám. Egészen pontosan két hónap telt el azóta.
Nem tudom miért kanyarodtam vissza az ifjúsági vonalhoz. Valószínűleg azért mert a lelki nyugalmam megőrzésében az is szerepet játszik, hogy próbálom nem csak az éppen megszerzett köteteket olvasni, hanem a régebbieket sem szeretném büntetni.

Már kezdem megszokni, hogy minden YA kötetben van egy fura srác, vagy egy fura lány.
David fura, Kit népszerű. Aztán a sors egymás közelébe sodorja őket. Kit jól kezeli David furcsaságait, David pedig reménykedik, hogy nem is annyira fura, és végre neki is lehet barátja.
Van egy pici rejtély, vagy ha úgy tetszik titok Kit életében. Azóta Kit másképp látja önmagát, és régi -népszerű -  barátai szinte taszítják.

Végig izgalmas volt, és azt hiszem ügyelt a szerző arra is, hogy a különcségek ne legyenek túlsúlyban.
Szerintem így egy ilyen szimpatikus történeten keresztül nagyon elfogadóak tudunk lenni. Kár, hogy az életben teljesen más azok sorsa akik kilógnak a sorból.

Négy erőteljes cseresznyét kapott tőlem, az ötből!!

John Green: Teknősök végtelen sora 

Érdekesség, hogy ez volt az első és utolsó olyan könyvem ami a nagy népszerűségnek örvendő, - és korán hamvába holt  -  Book a sloth Club meglepetés könyve voltA könyves dobozokra szakosodott "gyár" 2017 őszén dobta piacra az ötletét, de valamiért nem sokáig bírták...azért a tizenöt perc hírnév megvolt.


John megvett engem a Csillagainkban a hiba könyvével, és azóta is ezt keresem, azt a varázslatot újra és  újra. Mondjuk ez az én hibám, hiszen nem lehet egy szerző összes műve egyformán zseniális.

Ezen történet nagyon olvasmányos volt ugyan, de kicsit tele van a padlás a különc ifjakkal - itt a lány a különc Aza. Különböző, válogatott és  borzalmas gondolatoknak ad helyet nap mint nap a fejében. Így a valódi élete, a történések körülötte nehezen jutnak el hozzá.
Persze itt is van egy személyes tragédia.
A fiú Davis aki dúsgazdag, és akinek eltűnik az apja.
Ebből a nagyon különc párosból és helyzetből lesz egy kis kaland, aminek részévé válhatunk olvasás közben.

Nekem Aza barátnője vitte el a pálmát. Aza nekem túl sok volt.

Azt hiszem jó ideig végeztem a különc ifjakkal.

Értékelés:3 messzire menő cseresznye az 5-ből!!!


2019. augusztus 18., vasárnap

Ahogy én nyaralok

Úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvége elé toldott egy hét szabadságom alatt el fogok olvasni vagy száááz könyvet - na jó, én már háromnak is örültem volna.
Sajnos nem így történt, és ez rendkívül módon frusztrál, mi több idegesít, dühít és szomorúvá tesz.

Nyilván tartás szerint jelenleg öt könyvet olvasok...igazából egyet. Kettőt elkezdtem, és félbe is hagytam - A titkos feleség; remek, csak nekem nem nyújtott újat a Romanovok életéről. Sosem zöldebb ; a fülszöveg messze felülmúlta magát a könyvet.


Viszont haladtam a felhalmozott újságokkal - igaz lapozgatás közben is azon dühöngtem, hogy nem haladok a könyveimmel. Bah!!!
Az igazat megvallva nem is tudom igazán mihez lenne hangulatom...vagyis most laza, nőcis sztorit olvasnék az értelmesebb vonalból.  Igaz a Teknősök végtelen sora egész jó, csak kár, hogy YA.

Voltam moziban és az új Tarantinó film egész jó.

Egyébként meg Rose elégedetlen!!! vagyis én...nem tudom miért, biztos a front, vagy a korom. Semmi sem jó, és szerdán meg már újra munka ,és aztán már meg ezért nem lesz időm olvasni. Ördögi kör.

Jó hír, hogy nem rendeltem könyvet! Hát nem nagyszerű??

A képen én szerepelek a kutyámmal - na ilyen ha én nyaralok:-)

2019. augusztus 14., szerda

Elin Hilderbrand: A tökéletes pár

A szerzőt folyamatosan szemmel tartom, mert főleg nyárra szeretem betárazni a könyveit.

2013-ban kezdődött a   A sziget   könyvével, aztán jöttek sorba a többiek; A pletyka, A pártaláló, Mezítláb , végezetül de nem utolsó sorban a Hajótöröttek -ami szintén szuper volt, csak azt nem értem miért nem írtam róla...A polcon pedig vár még az Amerikai paradicsom.

Most azt mondom, hogy ezidáig számomra ezen könyve volt a szerzőnek a legerősebb. Tele van fordulattal, meglepetésekkel, és nagyon sok árulással.

A helyszín mondhatni örök; Nantucket, most egy nagyszabású esküvőnek ad helyett. A gazdag és befolyásos Winbury család fia nősülni készül. Akárcsak anno a Titanic c. filmben az esemény emlékezetsnek ígérkezik, hiszen tömegével küldték szét a meghívókat, aki számít az ott lesz... Ám Celeste a menyasszony mintha valami furcsa révületben élne, alig örvendezik ami egy boldog menyasszony dolga.

Celeste anyjának, aki épp a rákkal vív ádáz harcot, éppen csak feltűnik lánya boldogtalansága, mikor az esküvő napja előtt Celeste barátnőjét holtan találják a tengerparton.

Elkezdődik a szálak felfejtése, ki, mikor és hol volt az ominózus éjszakán. A menyasszony tanújának halála dominóként hat az összes szereplőre, és hamarosan kiderül, hogy itt bizony senki sem az akinek látszik.

Utólag lehet mondani, hogy azért sejteni lehetett, hogy Hilderbrand mindenkire ráhúzza a vizes lepedőt, de olvasás közben csak egyik ámulatból a másikba estem.
Remekül volt összerakva, és az adagolás is grammra pontos volt, fenntartva egészen a történet végéig a feszültséget.
Nekem a végszó azért elég kicsit szólt. A sok csalás, ármány, és árulás után kicsit vérszegény lett a befejezés. Egész hajmeresztő spekulációkba hajszoltam magam, ehhez képest egyszerű lett a vége.

Értékelés:
4,9 ármány piros cseresznye az 5-ből!!!