2017. február 26., vasárnap

Amy Stewart: Lány pisztollyal

"Szert tettem egy revolverre, hogy megvédjem magunkat, és nemsokára használnom is kellett."

A szerző korabeli újságok, feljegyzések, bírósági iratok segítségével megírta Constance Kopp és testvérei történetét. Illetve kezdetét, hiszen a Kopp nővérek alcímre elkeresztelt sorozatnak ez az első része.
Constance nem kevesebbet ért el akkoriban, minthogy ő lett Amerika első női seriffhelyettese.

1914-et írunk. Constance, Norma és Fleurette egy tanyán élnek, távol a város zajától. Az önkéntes száműzetésük a múltba nyúlik vissza, de erről a testvérek nem beszélnek. Constance a legidősebb, így ő tölti be a családfő szerepét. Bár van egy fivérük, önállóságukat féltve elutasítják, hogy költözzenek fivérükhöz, aki nemrég nősült meg. Csendes, egyhangú életüknek egy városba való kocsikázás vet véget. Bricskájuk egy autómobillal ütközik. A határozott Constance kártérítést követel a balesetet okozó férfitól. Constance ekkor még nem sejti, hogy a gazdag selyemfestő gyárosba kötött bele, aki nem riad vissza a törvénytelen módszerektől, és barátai is ebből a körből kerültek ki.
A nevesincs, szegény nőkkel nem foglalkoznak, egy gazdag és befolyásos emberrel szemben nem tehetnek semmit, nőként meg pláne nem.
Talán ez szította fel Constance harci kedvét, talán az eseménytelen élete, de tény, hogy az elszánt nő addig üti a vasat míg nem talál egy embert -Heath seriff személyében - aki szintén nehezen viseli, hogy csak annak lehet igaza akinek pénze van.
A jogos kártérítési igényből aztán fenyegető levelek, ablakon berepülő féltéglák, betörés, gyújtogatás  lesz. Minél többször zaklatja Henry Kaufman és bandája a három védtelen nőt, ők annál elszántabbak lesznek. Mivel a törvény továbbra is szemet hunyna a dolog felett a testvérek Heath seriff javaslatára a nyilvánossághoz fordulnak.

A történet elsősorban a Kopp nővérekről szól, a nők helyzetéről, ugyanakkor a gazdag ember, szegény ember közötti órási szakadék, és kizsákmányolás nemcsak a Kopp nővéreket érinti.
Izgalmas, és nem mellesleg humorban bővelkedő kalandregény arról, hogy bárkik is vagyunk, ha éppenséggel nőnek is születtünk mindig álljunk ki önmagunkért, az igazunkért. És ha tehetjük másokért is.

A három nő eltérő jellemét, stílusát a szerző ragyogóan mutatta meg. Mindegyiküket megkedveltem. (A szívem pedig  Heath seriffért dobog:-)

Értékelés:
5 vagány cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 22., szerda

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

1981-ben két család gyerekei esküvőjére készül. Az esküvőjére Patricia és Peter otthonában kerül sor a családi birtokon. A vőlegény Nicky  legénybúcsúján  mulat, Sarah a menyasszony feszülten kering a számára ismeretlen házban.
A szülők megismerkedésük alkalmával döbbenek rá, hogy hárman - Alice, Ralph és Peter gyerekkorukból ismerik egymást. Ralph és Peter a háború alatt a kitelepített gyerekek sorsára jutott és mindketten Alice családjánál találkoznak.
A szülőket kínosan érinti, hogy felbukkan a múltjuk, ezért hiába a sok kíváncsi kérdés a gyerekeiktől, mindannyian hallgatnak.
Sarah egy múltbéli traumán rágódik, egészen addig amíg rá nem döbben, hogy képtelen úgy Nicky felesége lenni úgy, hogy a vőlegénye nem ismeri őt igazán.

A történet az esküvő előtti napokkal indít. Aztán hirtelen a gyerek Ralph életébe csöppenünk 1932-ben Spanyolországban. A két idősíkon kibomlik Ralph, Peter, és Alice gyerekkora, a háború amely annyi életet, családot, álmot vágott ketté. Mindkét fiúnak nehéz sors jutott. Hármuk közül egyedül Alice élt jómódban, de a családjában történtek megviselik a fiatal lányt.

"Ez volt a háború másik szörnyű öröksége: az éhség, a vágyakozás olyan dolgok után, amelyeket nem lehetett kapni most, amikor a hideg szél könyörtelenül fújt keresztül a tönkretett életeken."

Sarah gyerekkorát is megismerhetjük, a fiatal szülők nehézségeit, kudarcait, hogy biztos alapot nyújtsanak gyerekeiknek.

A két nagy titokra, egyik a múltból, másik Sarah életéből csak az utolsó lapokon derül fény. Ami számomra furcsa volt, hogy a szülők élete aprólékosan lett megjelenítve, holott a történet szempontjából nem volt kulcsfontosságú. Így úgy érződik, hogy túl bő lére lett eresztve hármuk története, annak ellenére, hogy olvasmányos volt, de nem vezetett sehová.
A fiatalokról viszont alig tudunk meg valamit. Sarah némaságának pedig komoly oka volt, ami durván két-három oldalon le lett tudva. Kicsit hiányérzetem is volt Sarah -t illetően, az ő személyére, sorsára több figyelmet kellett volna szentelnie a szerzőnek.
Összességében remek olvasmány. Gyerekszemmel a háborúról.

Értékelés:
3,99 nélkülöző cseresznye az 5-ből!!

2017. február 17., péntek

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

 "Amit az emberek gondolnak rólad, az határozza meg, ki vagy."

1830. Januárjában Izlandon lefejeznek egy harmincas éveiben járó szolgálót. Agnes Magnúsdóttir társaival meggyilkolt két férfit, az egyik férfi a szeretője volt.
Ezen korabeli feljegyzések alapján próbálta rekonstruálni a szerző Agnes életét. A cél, hogy a régi hiedelmekkel ellentétben megismerjünk egy nőt, akit vélt vagy valós indokkal ítéltek el. A történet nagyon erős szála, hogy valós események alapján íródott, és bár a regény a szerző képzeletének szüleménye én hiszem, hogy olyan jól érezte át ennek a fiatal nőnek a sorsát, hogy nem is lehet más az igazság mint az, amit olvastam.

Az elítéltet a Megyei főbiztos az ítélet végrehajtásáig egy családnál helyezi el. A Körzeti megbízott Jón nem tehet mást mint teljesíti a kötelességét és befogadja a házába. A felesége és két lánya heves ellenkezése mellett Agnes szerves része lesz a családnak. A sokáig láncra vert nő a házimunkában segédkezik.
Agnes furcsa módon megnevezi a lelkészt aki segít felkészülni a rá váró sorsra, mindamellett bűnbocsánatra ösztökéli a gyilkost.
A fiatal segédlelkész Tóti megrettenve ugyan a feladattól, de hitével felfegyverkezve próbálja Isten felé terelgetni Agnest.

Szép lassan kirajzolódik előttünk az Izlandi táj, amely éppoly kíméletlen is tud lenni mint az ott élő emberek.
Számomra minden újdonság volt ami az akkori élet hétköznapi része volt. A szárított hínárral töltött párna, a birka hólyagból készült "ablaküveg" és persze a kegyetlen, embert próbáló élet.

Mikor Agnes lassan megnyílik a segédlelkésznek, -ennek sokszor a család is tanúja, -szinte hegyeztem a fülem. Elképesztő és zseniális, ahogy Kent végig vezet minket egy életen, elérve, hogy rettegjünk az utolsó lapoktól.
Fura módon végig reménykedtem, annak ellenére, hogy nem volt miért.

Értékelés:
5 izlandi cseresznye az 5-ből!!

Saroo Brierley és Larry Buttrose: Oroszlán

Az igaz történet alapján már film is készült, a könyv után nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen egyik kedvencem,  Nicole Kidman is szerepet kapott az alkotásban.

Szerintem sokan vagyunk úgy vele, hogy egy valós eseményeken alapuló regény sokkal jobban vonz minket.
A kíváncsiság, hogy egy látszólag átlagos ember micsoda dolgokat élhet át.

 Akár hihetetlennek is tűnhet, hogy egy ötéves gyerek egyszerűen eltűnjön. Hogy magára marad, és azt sem tudja honnan indult.

Szárú  szívszorító története Indiából a szegénynegyedből  indul.
A kisfiú egy átlagos napon testvérével együtt indul útnak, ám elunja a várakozást a testvérére és vonatra száll.

A hosszú vonatút végén vár csak rá az igazi megpróbáltatás, hiszen a szegénynegyedből szalajtott gyereket a nagyvárosban sem nézik másnak mint koldusnak, és senki sem foglalkozik vele. Magára marad. Étel, ital, ruha és gondoskodás nélkül.
Anyaként el sem tudom képzelni, hogy elveszhet a gyerekem, ez egy olyan rémálom amire még gondolni sem merek.

Hogy milyen utat jár be Szárú, mennyi mindenen kell keresztülmennie, hogy megmeneküljön, és, hogy milyen csoda folytán kerül végül Ausztráliába ezt meséli el nekünk Szárú, jó pár fotóval a kötet végén, hogy igazi képet kapjunk egy nyomornegyedről, vagy éppen a távolságról amit ez a kicsi fiú bejárt.

Értékelés:
4 indiai cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 14., kedd

Beck Weathers - Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet

 "A mellettem álló ember egyszerűen eltűnt az ordító fehérségben."

Számomra nagy tanulsága Beck történetének az,  hogy ha  mások le is mondanak rólunk, mi soha ne mondjunk le önmagunkról. Én azt hiszem akkor, ott azon a sorsfordító napon 1996 -ban pontosan ez történt. Nyolc társa meghalt, és tulajdonképpen ő is. Ám Beck nem mondott le önmagáról, fagyott kezekkel, arccal, étlen, szomjan, félholtan addig evickélt míg egy sátrat nem talált.

Aki puszta tényekre kíváncsi, erre a különleges extrém sportra, a technikai részletekre, ha csalódni nem is fog, de sokkal többet kap. Hiszen Beck története nemcsak arról az időre szól amíg megpróbálta társaival meghódítani az Everestet. Az oda vezető út, a felszerelés, időjárási, és a  kellő felkészültségi kérdések mellé egy ember jelleme, élete, gondjai, családja története ez, a honnan indultam, hová jutottam dilemmával együtt.

Tetszett Beck őszinte hangvétele, hogy nem szépítette önön hibáit, a megszállottságát, azt ami a hegymászás jelentett neki. Ami a nem kevesebbe mint majdnem az életébe került. Arról nem beszélve, hogy felesége is épp azon tanakodott, hogy elhagyja férjét...

Pont azért tetszett a könyv, mert többet kaptam mint egy szörnyű nap krónikáját. Teljes egészében megismerve a főszereplőt, egy teljesen más kép alakult ki bennem arról, hogy kik, és miért is választják ezt a néha lehetetlennek tűnő sportot.


Értékelés:
4 Everestet megmászó cseresznye az 5-ből!!!


2017. február 9., csütörtök

Colm Tóibín: Brooklyn

Egy fiatal ír lány története, aki ha éppen az ötvenes években élünk, akár a szomszédunk is lehetne.
Eilis napjai békésen csordogálnak. A háború utáni munkahely és fizetés hiánya három fivérét már elcsábította Angliába. Nővére Rose, és egy vagány lelkész -Flood atya - azonban egészen Amerikáig repítik a fiatal lányt, hogy megcsinálhassa a szerencséjét, hogy ne kellejen éhbérért dolgoznia, hogy legyen előtte egy biztos jövő.
Eilis-ben lassan tudatosul mekkora áldozatot hozott ezzel a testvére érte, és az is, lehet, hogy soha többet nem láthatja családját. Egy új világban, egy másfajta életet kell megszoknia, magáévá tennie.

Az Enniscorthy lány minden lépését nyomon követhetjük, megismerjük az ötvenes évek Amerikáját, a pazar nejlonharisnyák világát -amit már színes bőrű nők is megvásárolhatnak! - a Bartocci áruház kíméletlen munkatempóját, házinénit, sok fiatal lányt akik mind ugyanazt az álmot dédelgetik, hétvégi táncmulatsággal és sok-sok honvággyal.

Eilis akár egy újszülött, botladozik a sok újdonság között, és csak reméli, hogy mindig jól cselekszik és jól választ.
Anyja és nővére miatt megfogadja, hogy mindig hálás és vidám lesz a lehetőségért amit kapott.

Mintha az egész élet egyszerre szakadt volna a lány nyakába, ő pedig próbálja egyenként átválogatni azt.
A szerző érzékenyen, kellő realitással álmodta meg egy fiatal lány alakját, bemutatva ezzel megannyi sorstárást aki egyedül indult el a nagyvilágba szerencsét próbálni, miközben a régi életet, énjét sehogyan sem tudja levenni.

Értékelés:
5 Brooklyni cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 6., hétfő

Tomsics Emőke: Háborúképek

A Magyar nemzeti Múzeum őrzi a kötetben található fotókat. Az Érdekes  Ujság (akkoriban még nem Újság) 1915-ben  harctéri fotópályázatot  hirdetett amatőr fotográfusoknak. Olyan nagy számban jelentkeztek, hogy további két pályázatot kellett még indítani. A legjobb tíz mappát őrzi ma a múzeum.
Az amatőr és haditudósítók felvételei között az első amelyen elfogják Ferenc Ferdinánd főherceg elleni merénylet egyik elkövetőjét.

A képek mellett persze olvashatunk a fényképezés és a propaganda szerepéről a háborúban, és arról is mik voltak a legnépszerűbb témák a profi és amatőr fotográfusok között.
Igazán meglepődtem mert a sok amatőr felvétel egyszerűen zseniális! Legyen szó léggömbös felderítőket megörökítő képről, vagy éppen egy elesett hadnagy temetéséről.
A cím alapján azt hihetnénk, hogy a képek zöme a harctéren készült, ám a könyv szélesebb témát ölel fel. Hétköznapi tevékenységek, mint például a mosás éppúgy szerepel a képeken mint az aratás háborús időkben.
A témák között az ember legjobb barátja a kutya is felbukkan, de lovak vagy drótkerítés cölöpén mosakodó macska is főszereplője egy-egy képnek.

Azért is tetszett ez a kötet- a téma ellenére- mert ebben a helyzetben vagyis a háború alatt is az emberi reakciók érdekelnek. A hétköznapi élet folytathatósága, miközben  bombázók húznak el az ember feje felett, vagy éppen  emberségesen viselkedni a pokol kellős közepén.
Sok megindító kép is helyet kapott a kötetben. Az elesett katonák látványa mindig szívszorító. Ami igazán megrendítő, hogy látszik a fotókon, hogy nem a mai korra jellemző érzéketlenséggel lettek megörökítve ezek az emberek.

Mindenképpen kötelezőnek érzem ezt a könyvet.

Értékelés:
5 háborús cseresznye az 5-ből!!!