L. M. Chilton : Jobbra húzva

 

Ha olvasás után megfogalmazódik benned, hogy; Ide nekem a szerző többi könyvét!, akkor sajnos én leszek a rossz hír hozója,  mert nincs több. Igen, elsőkönyves szerző, és igen, tudom milyen érzés. Én is szörnyen csalódott voltam amikor szembesültem a zord tényekkel. 

Felnézek minden szerzőre aki képes-  hitelesen - az ellenkező nem bőrébe bújni. Jelen esetben a kétségkívül férfi író egy fiatal,  szingli nő szemén mutatja be a párkeresés buktatóit.  Nem mellesleg rengeteg humorral és borzongással fűszerezve. 

Gwen egy fájdalmas szakítás után a randiappok könnyed (és torz) világában találja magát. Szívfájdalmát a gyors ismeretségekbe és borozásokba fojtja.

"Az út hátralevő részében az ablaknak támasztott fejjel ülök, a szinglilét csillogását egyetlen randevúval levakartam magamról. Újra lemerészkedtem a lövészárokba, és a háború maga a pokol."

Legjobb barátnője az esküvőjére készül, közös életük választóvonal elé kerül, ráadásul Gwen munkája sem éppen jövedelmező. És ha ez nem lenne elég, valamilyen furcsa mintát követve Gwen randipartnerei sorra tűnnek el...

Azt gondoltam, kissé felszínes ám izgalmas lesz a történet. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A mai modern, és igen népszerű társkeresős oldalak meglovaglása mellett egy összetett jól kidolgozott cselekményt kaptam, remek szereplőkkel és  meglepő fordulatokkal. kis túlzással minden oldalra jut valami izgalom. A háttértörténet alaposan ki lett dolgozva.

Gwen vagány csaj, aki nem riad vissza élete talán legnagyobb kihívásától, hogy megtudja ki üldözi, illetve ki szeretné örökre  elvenni a kedvét a randizástól.

Számomra egyetlen szépséghibája a történetnek, hogy a végére túlzásokba esett a szerző ami a csavarokat illeti. Nekem ebben a műfajban jobban tetszik az egyszeri, nagyot szóló vég, mintsem a az utolsó oldalakra is jutó csavarok halmaza. Pont annyi vér alkotja a sztorit, ami nekem kényelmesen belefért a komfortzónámba.

Azért kíváncsi lennék, hogy az éppen hasonló társkeresős oldalakon regisztrált olvasónak, elveszi a kedvét a társkeresés ezen formája, vagy sem.

A borító tetszik, remek színekkel, letisztult mai vonalakkal.

Értékelés: 4 randevúzó cseresznye az 5-ből!!!

Alice Cavanagh: Sunnyside A ház, amit építettünk

A cuki családregényt igaz történet alapján vetette papírra a szerző, sajnos ennél több információt nem tudhatunk meg a könyv hátteréről.  

A jelenben egy idősek otthonában járunk, egy férfi egy rokonát látogatja, aki egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a külvilággal. Viszont mindketten szívesen lapozgatnak egy fényképalbumot, így töltve ki a látogatási időt.(Itt jegyzem meg, hogy számomra szinte az első oldalaktól egyértelmű volt ki a két titokzatos lapozgató.) 

 Marie és Mac a hetvenes években kezdik meg közös életüket új házukban, a hangzatos Sunnyside falai között. Beköltözésük napján, - július 29 ( Ez éppen a névnapom:))) - és aztán minden évben ugyanazon a napon egy képet készítenek a ház előtt. 

 Amit picit hiányoltam a mélység. Kicsit darabosnak tűnt a történet, de lehet, hogy ez a történet vezetésnek köszönhető, hiszen több évet felölelve követhetjük az eseményeket. Illetve a cím alapján én többet szerettem volna olvasni a házról, a kialakításáról, főleg annak fényében, hogy a könyv alcíme- A ház, amit építettünk - azt sugallja, hogy jelentős szerepet tölt majd be a történetben. Pár mondat erejéig szerepel a kert, illetve időnként konyha felújítás, új szőnyeg. De én azt reméltem, hogy a szerző lelket ad a háznak amibe az olvasó bele tud szerelmesedni. Illetve Marie és Mac sem került hozzám közel, az igazi személyiségük sem került a felszínre.

 A család életére hatással voltak a világban történtek, főleg Marie volt aki behozta otthonukba a híres, ám számukra mégiscsak idegenek életet. Így a történetben helyet kapott Elvis halála, vagy éppen Diana hercegnő házassága... Bevallom Marie ezen tulajdonsága ellenszenves volt. Persze ahogy telnek az évek gyarapodik a család. Gyerekek, sógorok, anyósok jönnek mennek a lapokon. 

Kicsit olyan ez a könyv mintha az utcáról benéznénk egy kivilágított otthonba, látjuk ahogy zajlik az élet, és rá csodálkozhatunk, hogy bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során nagy vonalakban ugyanazokat az utakat járjuk be. Igazi nyári olvasmány. Kikapcsolódáshoz, pihenéshez tökéletes választás a filmként pergő családregény. Értékelés 4 családi cseresznye az 5- ből!!!

Maggie O' Farrell : Egy házassági portré

"De arra kérem, ügyeljen rá, hogy hűsége iránytűje minden körülmények között a helyes irányba mutasson." 

  A szerző ebben a könyvében Lucrezia di Cosimo de'Medici rövid életével foglalkozik. Lucreziat azután adják feleségül Ferrara hercegéhez miután nővére az esküvő előtt meghal. Húga lép hát Maria helyére. A tizenöt éves lányt minden előzetes tudás, tapasztalat, jó tanács nélkül engedték az ismeretlenbe, hogy hercegné és feleség legyen. 

Itt jegyzem meg, hogy a vőlegény huszonhét éves volt!! ( A valóságban Lucrezia tizenhárom évesen kel egybe a herceggel, de két évig még családjánál marad.) A szerző a könyv végén ki igazít minket a valóság és a képzelet mezsgyéjén, elárulva, hogy a mi az amin a mű kedvéért önkényesen változtatott.

 Korábban nagy rajongással olvastam C.W. Gortner hasonló témájú könyveit. Így nagy öröm volt ismét ilyen fantasztikusan megírt történetet olvasni. 

 Farrel tökéletes narratívája a naiv Lucrezianak, aki azt gondolta, hogy akárcsak szülei házasságát a sajátját is a kölcsönös tisztelet, szeretet és szövetség jellemzi majd. Jóképű férje nagylelkű és figyelmes. Eleinte...aztán Lucrezia számára kiderül, hogy Alfonz kegyetlen és számító. Saját családját is képes eltiporni ha a hatalomról van szó. Torokszorító olvasmány, az ármány, árulás, cselszövés korából, ahol az győzedelmeskedett aki a legkegyetlenebb. 

 Hatásosan házasságuk közepébe csöppenünk, amikor is a fiatal lányban egyre inkább felerősödik a gyanú, hogy férje az életére tör... Ezután felváltva jelenik meg a lapokon a korán véget ért gyerekkor, és az új családjában történtek. Majd szép lassan elmosódik a két idősík, hogy kicsúcsosodjon a végzetben, ami már az első oldalaktól lopakodik Lucrezia után. Milyen ironikus, hogy a mesékben menyire irigylésre méltó a hercegnők élete. Lucreziat sírva öltöztetik menyasszonyi ruhába a cselédek... 

 Ami a könyv címét illeti, ezért is dicséret jár a szerzőnek. Rendkívül frappáns, sokatmondó. És akkor már ne hagyjuk szó nélkül a borítót sem. Elegáns, gyönyörű színekkel. (Lucreziaról egyetlen portré létezik, a történetben férje bízza meg Michelangelo egyik tanoncát, hogy fesse meg a feleségét.) Értékelés: 5 hercegnői cseresznye az 5-ből!!!

Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája

A meglehetősen színes, élénk borítóra lettem figyelmes. Egy lány sziluett gombán üldögél...tündér..enciklopédia...elég jó fülszöveg. Azért azt elárulom, hogy ezzel a könyvvel kimozdultam a komfortzónámból, de egyáltalán nem bántam meg. Gyerekként sem szerettem a meséket, fogalmam sincs miért. Nincs kedvenc mesefigurám, sem a jó régi - Süsü, Hófehérke - sem az újhullámos meseszereplők nem fogtak meg. A fantasy világa sem az enyém, nehezen fogadok be hasonló történeteket. Emily és Wendell párosa viszont rendkívül szórakoztató volt, sőt érdekes, izgalmas, néhol számomra horror sztoris is. Már az első mondat után rabja lettem, hiszen rögrön a történet kellős közepébe csöppenünk, egy talpraesett nő, és egy cuki kutya ; Árnyék jóvoltából. Emily, aki egyébként professzor!, szerzeteket tanulmányoz, és 1909 -ben a sarkkörre szólítja a tudomány, akarom mondani a szerzetek, azon belül is a tündérek. Többek között felbukkan a falu népe, a nagy rivális és furcsa barát Bambleby professzor, és persze rengeteg furcsaság, varázslat, cuki és kevésbé cuki tündérek. Tetszett a történet nyelvezete, a szerző gördülékenyen ír, és nemcsak humort tudott belecsempészni, de bővelkedik izgalmakban is.Sőt megsúgom lesz benne szerelem is. Alaposan kidolgozta a hátteret, hihető, befogadható formája lett,teljesen a történet hatása alá kerültem olvasás közben. Ha ez még nem lenne elég egy percre sem éreztem, hogy leült volna a sztori, nincs töltelék szöveg vagy üresjárat.És persze a könyv végére jutott a legtöbb izgalom. Abszolút amatőr vagyok ebben a műfajban, így nekem minden motívum új volt. Nagy örömömre lesz folytatás. "A te hatalmad nyárvidékben gyökerezik, de én megajándékozlak a tél kezével." Értékelés:5 tündércseresznye az 5-ből!!!

JÖN ! Dávid Eszter: Suathis fonala

Vajon valóban képesek vagyunk a saját történetünket szőni? Vagy mások irányítják a szálakat? Suathis eltűnt apja nyomába ered. Hosszú útja során nemcsak az őt üldöző neveldekkel, hanem a lelkét megbéklyózó titokzatos erőkkel is meg kell küzdenie. Kalandos és veszélyes utazása közben feltárul előtte apja eltitkolt múltja, és a világát átszövő mágia megismerése során saját magával kapcsolatban is megdöbbentő felfedezést tesz. A hirtelen elhatározásból induló, egyszemélyes megmentőakció az egész birodalomra kihatással lévő mozgalommá dagad. Sikerül Suathisnak megmentenie az apját? Kibogozódnak-e a múlt titkai? Mi az a sulenev? És kiderül- e végül, mire valók a kenderek? Vesd bele magad a kalandba, és tarts Suathisszal veszedelmekkel teli útján, hogy megtudd, hogyan alakul az Ülchai titokzatos tájain keresztülvágó lány és az egész Ülchai birodalom sorsa! Mindig nagy öröm ha tehetséges honfitársak írnak könyvet, így örülök, hogy a szerző megtisztelt a bizalmával és beharangozhatom a könyvét:-) A megjelenés várhatóan június eleje. Jó olvasást, jó felfedezést hozzá.

Alice Winn : In Memoriam

"A fronthoz közeledve felfoghatatlan volt a zaj, de a pacsirták továbbra is szálltak a gyászos égbolton, és skarlátvörös pipacsok kókadoztak a futóárkok szélein." Alice Winn nevét megjegyeztem! Vajon mi késztet arra egy fiatal nőt, hogy az első világháború borzalmairól írjon? Többek között a véletlen, és egy iskolai újság mely anno az adott iskolából bevonult diákok sorsáról is megemlékezett. Persze ez még nem lenne elegendő egy zseniális történet megalkotásához. A szerző nagyon tehetséges, és elképesztő érzékenységgel bújt a fiatal, naiv, de nagyon lelkes és hazafias fiúk bőrébe. Korábbi hasonló élmény A Gyáva kapcsán, már sejtettem, hogy rossz ötlet lesz bárkit is megkedvelni a szereplők közül. Természtesen hiába, összeszorult szívvel olvastam a sorokat. Tizenhat, tizenhét évesek voltak amikor ki saját döntésként, ki szülői, vagy társadalmi nyomásra igazi fegyverre cserélik az addig közelharcra használt vonalzóikat. "A legrosszabb az, amikor rájössz, hogy már másodszor írsz ugyanannak a szerencsétlen asszonynak; két levélben mondasz neki köszönetet a két fiáért." A képzeletet a valóság mindig felülmúlja, főleg ha az emberi kegyetlenségről van szó. Ellwood és Gaunt egy angol elitgimnázium elkényeztetett úri ficsurjai, gondtalanok, sokszor unatkoznak, kedvtelésből kínozzák diáktársaikat, és alig várják, hogy végre felnőttet játszhassanak. A történelem átírta a sorsukat. "Ellwood hamarosan megtanulta, hogy nem az erőszak, hanem a borzasztó körülmények tették elviselhetetlenné az életet a lövészárokban." A szerző remek ütemet tartott, nemcsak a háború borzalmait taglalva. Teret engedett a költészetnek, szerelemnek, és egy izgalmas történethez méltóan párhuzamosan olvashattuk a két főszereplő Ellwood és Gaunt vesszőfutását lövészárokban, hadifogolyként, eltávozáson. Háborús könyvek kapcsán félő, hogy az unalomig ismételt és ismert sémákra épül a történet- éhezés, hideg, bújkálás stb. Meglepő módon a szerző kerülve a hatásvadászatot, folyamatosan bele tudott csempészni valami újat - és borzalmasat - amit még sehol máshol nem olvastam. Ami a szerelmet illeti voltak fenntartásaim, nem titok, hogy téma a könyvben az azonos neműek szerelme. Annyira szépen lett ez is elmesélve, hogy teljesen belesimul a könyvbe. Szinte minden oldalról tudtam volna idézni, olvasás végére tele lett cetlikkel a könyv. Igényes, keményfedeles csoda ez a könyv annak ellenére, hogy milyen bénítóan borzasztó témát dolgoz fel. Értékelés:5 lövészárokban kuporgó cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Ruhl: Mosoly - Egy arc története

Sarah népszerű, díjazott drámaíró.Teherbe esik, kiderül ikreket vár, így kislányával együtt háromgyerekes édesanya lesz. Sarah azon aggódik hogyan fogja összeegyeztetni munkáját a gyerekneveléssel, amikor terhessége alatt problémák jelentkeznek. A Viszketőanyukák.com (nem vicc) oldalon végre rádöbben mi is a baja, ami megkeseríti várandóssága minden napját; epepangás. Azonnali ágynyugalom, veszélyeztetett terhesen hirtelen a négy fal között találja magát, ahol természetesen még többet aggódik...itt remekül mélázunk el az ágynyugalom létjogosultságán a viktoriánus korban, és manapság. Sőt a gyógymód széles spektrumát bemutatva rá kellett jönnöm, hogy a történelem minden téren ismétli önmagát! Végre megszületik William és Hope, Sarah vesszőfutása pedig folytatódik ugyanis ekkor derült égből villámcsapás Bell parézis jelentkezik nála. Erre mondják az orvosok, hogy jóindulatú és ritka betegség, kezelése nincs, általában pár hónap alatt maradéktalnaul gyógyul...vagy nem...Sarah esetében a nem jött be. Bár mindent kipróbált a tudományosan elfogadott - szteroid, akupunktúra, torna, - a kevésbé tudományosig; szerecsendió szopogatás, fütyülni próbálás. Sarah tehát a szerencsétlen 5 százalék. De nézzük mivel is jár ez a betegség. )A legjobb hasonlat a sokak által ismert stroke tüneteihez hasonlít.) Tömören, a mimikai izmokat mozgató idegek bénulása, általában féloldali. Sarah bal arca vált érzéketlenné, ami frusztráló tüneteket okozott, nem tudta becsukni a bal szemét, pislogni sem tudott,folyt a nyála,ha pedig mosolyogni szeretett volna torz vicsorgás lett a végeredmény. És itt jön a könyv, és Sarah történetének lényege, a mosoly, és az ember aki mögötte van. "...valóban különös, hogy a betegség nincs ott az irodalom fő témái között a szerelem, a háború, és a féltékenység mellett." (Virginia Woolf) " Az arcod amit mindenki lát, ami kifejez örömöt, bánatot hirtelen cserbenhagy és tőled független életet él. Lóg a szemhéjad, nem tudod rendesen formálni a szavakat. Példának okáért kislányod - Hope- nevét sem tudod kiejteni. A mosollyal összefüggésbe hozzák a szépséget, harmóniát, megjelenik a művészetben - lásd Mona Lisa mosolya.

Érthető módon Sarah egyre inkább elkeseredik, hiszen bármit is tesz nem javul az állapota. Depresszióba esik, állandóan azon stresszel milyen anyakép alakul ki a gyerekeiben róla, hiszen nem tud rájuk mosolyogni, mint gondolnak róla az idegenek, mit lát benne most a férje, hogy már nem szimmetrikus az arca. Ezek a gondolatok aztán elhatalmasodnak. Sarah újra és újra orvoshoz megy, majd a buddhizmusban keres vigaszt, aztán vissza az orvosokhoz, ezekhez csatlakozik az interneten fellelhető információk tömkelege... A szerző egészen elképesztő módon vetíti elénk ennek a betegségnek minden aspektusát, mutatja be például művészeten keresztül. Kapcsolja össze a hétköznapi embert,anyát, nőt, akit formált, változtatott a betegsége. Szinte egy szuszra olvastam el Sarah történetét, remek stílusa van. Értékelés: 5 Bell cseresznye az 5-ből!!!