2019. november 16., szombat

Ajánlom magam





Az utóbbi időben lelassult a bejegyzések írása - ahogy ez látszik is - sajnos egyéb elfoglaltságok miatt (munka, tanulás) háttérbe szorult az olvasás. Rövidre szabott szabadidőmben viszont jó újraolvasni a régi bejegyzéseket, és rácsodálkozni, hogy mikor is olvastam egy -egy könyvet.
Ez jut nekem  a hosszú  órák helyett amit korábban olvasással töltöttem, de valahogy pótolnom kell a betűhiányt! Az alvásról nem beszélve- de ez már egy másik téma.

Ma reggel véletlenül bukkantam a lent olvasható idézetre, amitől újra az olvasott könyv hatása alá kerültem.
Az idézethez kapcsolódó könyvet  ITT találjátok. És most néztem a Moly.hu oldalon, hogy szerintem érdemtelenül kevesen olvasták. 

 
"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."


 
                                                                                                                                                                                                 

2019. november 1., péntek

Eithne Shortall: Az élet Henry után

A szerző igazán meglepett a könyvével, mert a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Egy gyászról, újrakezdésról szóló történetben egy apró csavar is szerepel, ami teljesen más irányba viszi Grace sorsát.

Grace és Henry fiatal boldog pár, akik közös életük alapjait raknák le amikor egy balesetben Grace elveszti Henry-t.
Grace gyásza kellős közepén a véletlen útjába sodorja Andy-t aki kiköpött mása Henry-nek. De hogyan lehetséges ez?

Úgy tűnik  mintha Andy jelenléte életben tartaná Henry-t. Mintha egy meghosszabított kéz lenne, amely nem engedi el Grae-t, éreztetve vele, hogy Heny valamilyen formában még vele lehet.

Egyre érdekesebben alakul Grace és Andy kapcsolata, miközben a lány élete olyan vágányon halad tovább amin nem biztos,hogy Grace haladni szeretne...

Sokszor Marian Keyes stílusa köszönt vissza olvasáskor, és nemcsak Dublin miatt. A fura család, szülők és testvérek humorral átitatott karakterei is mind mind Keyes -t juttaták eszembe. Szinte nosztalgikus hangulatba kerültem olvasás közben.

Alapvetően egy érzelemdús és érdekes könyv a gyászról, megbékélésről, továbblépésről, apró túlzásokkal és érdekes karakterekkel.
Ki hinné, hogy nem megy csődbe egy étterem, ha a tulajdonos elzavarja a betérő vendégeket?? Csak egy példa a túlzásokra..
Számomra Grace is elég furcsán reagált egy egy helyzetre, és mintha túl hamar meggyászolta volna Henry-t.

A történet vége szerencsére életszagúra sikerült, ezzel kiérdemelve a négy cseresznyét.

Értékelés:
4 gyászosan szereplő cseresznye az 5-ből!!!


2019. október 23., szerda

Lia Louis: Valahol közel a boldogsághoz

Az első könyves szerzőt olyan nevekkel emlegetik együtt az ajánlóban mint Jojo Moyes vagy éppen Cecelia Ahern. Biztató  kezdet.

Lizzie James egészen jól érzi magát a bőrében addig míg egy tizenkét évvel korábban eltűnt legjobb barátja levelét meg nem kapja...nem mellesleg a levél aznap íródott amikor Roman eltűnt.

Lizzie élete legfontosabb és legérzékenyebb időszakában a legjobb barátja, és szerelme Roman volt. A kamaszkor vészterhes időiben, a családja szétszakadása, és imádott nagypapája elvesztésekor az egyetlen és legfőbb bizalmasa egy fiú volt.
Lizzie még felnőttként sem értette meg miért döntött úgy Roman, - minden ígérete ellenére - hogy magára hagyja, és soha nem jelentkezik újra.
Lizzie úgy gondolja talán Roman egy jelet küldd neki a levéllel...még akkor is ha Ő maga nem jelentkezik.

A jelen és a múlt váltakozva jelenik meg a lapokon. Számomra a múlt volt az ami megfogott a történetben. Lizzie és Roman kapcsolata, barátsága nagyon jól, a jó éretelemben édesen  lett elmesélve. Az első fenőtt lépéseinkkor  ritka, hogy ilyen barátra, társra tegyen szert az ember.

A történet vége nagyon el lett húzva...nem arról van szó, hogy másra számítottam, hanem a nagy semmit tálalta a szerző hosszú oldalakon keresztül.

Bár nagyon tetszett a történet, mégis csak 3,5 cseresznyét adtam rá, kicsit talán túl szigorúan, de nagyon éles a különbség a sztori két fele között.
Mindezek ellenére várom a szerző többi könyvét is!

Értékelés:
3,5 legédesebb cseresznye az 5-ből!!!


2019. október 17., csütörtök

A meglepetés...



Úgy tűnik nem nekem nem jönnek be a meglepetések...bármennyire is szerettem volna ismét meglepni magam. Ezúttal hanyagolva a zsákbamacskát, egy ismert könyves ajándékozós dobozos cégtől rendeltem meg az októberi csomagot. A meglepetés könyvben biztos voltam, kíváncsi is voltam rá meg minden, és  olyan klasszul harangozták be a doboz tartalmát is - "A könyv mellett olyan könyvmoly ajándékokkal töltjük meg a csomagot, melyekkel még nem találkozhattatok egy BB csomagban sem!" Nos nekem több sem kellett máris a megveszem gombra nyomtam.
Kár volt!!!

A dobozt kínomban már fejjel lefelé rázogattam, hátha kipottyan még belőle egy könyvespolc, vagy egy árva könyves tatyó, szütyő mit tudom én. De semmi!!!! Csak egy papír és egy Harry Potteres könyvejelző, egy alvómaszk, és fahéjas illatviasz, amit én elsőre sütinek hittem és majdnem a számba toltam. És ezért a pár apróságért adtam hatezer pénzt:-(
Komolyan majdnem sírtam a csalódottságtól. Persze mindenki jól szeretne járni, a gyártó, és a vevő is. Ár érték arány stb. De számomra akkor is szegényes ez a doboz és kész.

A közelemben nincsenek frankó meg spéci boltok ahol könyves cuccokat lehet beszerezni, úgy gondoltam majd a doboz gondoskodik számomra pár különlegeségről. Nem gondolom, hogy egy szimpla papír könyvjelző akkora meglepetés lenne...

Tanúlság: Nekem nem lehet meglepetést szerezni.

2019. október 6., vasárnap

Bev Thomas: A jó anya

"Kiszívod a pácienseidből a fájdalmat meg a traumát, hogy magadat gyógyítsd vele. Így hasznosnak érezheted magad - mint aki valami jelentőségteljeset csinál."

Hű ez a könyv nekem nagyon tetszett. Nem klasszikus thriller -jelentsen a klasszikus thriller bármit is.

Összetett, többrétegű, izgalmas történet, anyáról, aki egyben terapeuta is. A kettőt néha rettentő nehéz nem összemosni. Főleg a főszereplőnek nehéz a dolga ezen a téren.
Ruth úgy érzi anyaként, feleségként megbukott. A munkája az amiből ki akarja facsarni a mindennapi bűntudata elfedéséhez szükséges cseppeket.
Karrerje egyenes vonalban halad, elismert vezetője a terápiás részlegnek ahol dolgozik. De minél inkább szeretné távol tartani a magánéletét a munkájától, annál inkább összemosódik a kettő. Nem tudja nem kudarcként kezelni a családjában történteket, amiket szakemberként képtelen volt megoldani.

A jelenben egy nehéz esettel találja szemben magát Ruth, miközben folyamatosan a régi életén jár az esze. Ahol még volt olyan, hogy család, gyerek, férj, tervek és jövő.

Liane Moriarty stílusára ismertem a lapokon, ő tud hasonlóan remekül bemutatni különlegesebb családi problémákat.

Ruth vergődik a bűntudata hálójában. Azt gondoljuk egy orvos,-  legyen az testi lelkek gyógyítója vagy éppen pszichoterapeuta, aki a lélek bugyraiban turkál, - joggal várjuk el, hogy hatékony legyen.
Ruth saját magával szemben is így gondolkodik. Muszáj lett volna megoldást találnia a családjában bekövetkezett tragédia megakadályozására. Mégsem sikerült. Minden fronton elbukott, és hiába fejti le újra és újra a múlt összes szálát, sehol sem találja a hibát.

A sztori végére azért bekeményített a szerző belvitt egy kis krimis vonalat is. De az egész történet remekül lett kitalálva, az összetett lélektani folyamatokkal.
Nagyon tetszett egy bizonyos könyv csatolása Ruth fiához. Amolyan szemléltető eszköz ahhoz, hogy megértsük mi mozgathat egy embert, mi zajlik a lelkében.( Örültem, hogy korábban olvastam ezt a könyvet, íg képben voltam a történettel.)
Csak azt lehet megmenteni aki hagyja magát.


Értékelés:
5 terápiás cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 28., szombat

Adam Kay: Ez fájni fog

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Nagyon rég volt már, hogy egy könyv kapcsán ilyen gyorsan váltsak sírásból nevetésbe, és fordítva.
A szerző nemcsak jó orvosnak, de remek írónak is bizonyult.

" Esemény utáni tablettát írok fel a sürgősségin. A páciens azt kérdezi:
– Három hapsival is voltam az éjjel. Elég lesz egy tabletta?"


Egy fiatal orvos naplója arról  milyen is ez a szakma. Minden jó és árnyoldalát összevetve. Hogyan szippant be egy szakma, ami éppúgy fel tud emelni, ahogy ki tud csavarni. Hogyan érinti a magánéletet, amit nem tudsz nem kizárni, bármennyire is próbálkozol.

Az olvasó úgy érezi páholyból "élvezheti" a végeláthatatlan túlórákat, robotolást, és az emberi hülyeség nem létező határait.
Egy ideig könyvjelzőztem a vicces és már-már hihetetlen eseteket, de aztán beláttam, hogy lehetetlen egy egész könyvet idézni.

 "A sürgősségire tartok este tizenegykor beteget vizsgálni, ránézek a Twitterre, hogy lelkierőt merítsek. Nagy hír készülődik, de egyelőre csak pletykaszinten.
– Hűha – döbbenek meg –, meghalt Michael Jackson!
Az egyik nővér sóhajtva feláll: – Hányasban?"



Az orvos valamit tud amit mi nem. Éppen ezért azt hisszük, ő nem is emberből van. Nem éhes, nem lehet rossz napja, nem kívánja pokolba a csekély értelmi képességű beteget.
 A szerző remek humorral van megáldva, így sokszor rázkódtam a nevetéstől olvasás közben, annyira előttem voltak az elképesztő jelenetek.
Na de kapunk aztán rendesen a véres valóságból is. Amikor  még a mindenhatónak hitt orvos is "csak egy ember" lesz.
Nyilván nem lett volna ennyire jó ez a könyv ha mondjuk egy pék írt volna a mindennapjairól -bocsánat minden péktől- az orvosi lét igazi misztikum egy hétköznapi ember számára. Ahol a fehér ajtók mögött varázslat vagy dráma történik.
Nem mellesleg a szerző őszintesége vágott mellbe. Köntörfalazás nélkül, nyíltan írja le mit gondol az egészségügyi rendszerről, arról hogyan élte meg az embert próbáló műszakokat.

Értékelés: 5 cseresznyés szike az 5-ből!!!

Már most örülök, hogy Adam Kay tarsolyában vannak még sztorik, novemberben jelenik meg másik könyve a Mert szülni karácsonykor kell.


2019. szeptember 24., kedd

Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő


Sajnos a könyv elolvasása után még nem volt időm alaposabban kutatkodni Hedy után.Pedig biztosan van ami kimaradt a könyvből. Főleg a filmjei, színészi munkái.

                                                  

Hogyan lett a zsidó családból származó Hedwigből az egzotikus nevet kapó színésznő, és tündöklő feleség aki Mussoinivel is táncolt?

Nos ebben a könyvben filmként peregnek az események. A tizenkilenc éves Hedy elkápráztatja az éltes korú Fritz Mandl-t. 1933-at írunk. A politikai helyzet miatt, aki egy kicsit is tisztán lát, minden lehetőséget megragad, hogy biztonságba tudhassa családját.

Hedy hallgatva apjára önként zárja magára aranykalitkája ajtaját, hozzámegy kérőjéhez. Azt gondolva, hogy ezzel nemcsak önmagát de családját is megvédheti. Nem mellesleg imponált neki az érett férfi kitartó udvarlása.

Tulajdonképpen a fiatal lány reménye félig teljesül is, hiszen Frau Mandl-ként nincsenek anyagi gondjai, bármit megengedhet magának...csak a szabadságot nem, és az önálló gondolatokat.

Feleségként és színésznőként is el lett könyvelve szép, ám jelentéktelen embernek. Erre cáfolt rá később Hedy, amikor férje igazi arcát megismerve náci szimpatizánsként a nő az ellenség oldalára állt.

Gyakran hallani, hogy az életnél nincs nagyobb rendező. Hedy esetében ez számtalanszor bebizonyosdik. Kalandfilmekbe illő izgalmakban, és fordulatokban gazdag élete volt.

Nekem kicsit túl pörgős volt a könyv eleje, szerettem volna többet megtudni arról mi zajlik a fiatal lány lelkében. Kapkodjuk a fejünket a sok történés kellős közepén, ám az, hogy hogyan élte meg élete mérföldköveit abból keveset kapunk.  Főként a jelentős események voltak elbagatelizálva.
A történet vége pedig nagyon el lett nyújtva, apróságokkal hátráltatva a végkifejletet.

Mindent összevetve tetszett, Hedy roppant szimpatikus, együtt tudtam vele érezni.
Nemcsak tehetséges színésznő, de rendkivül kitartó és türelmes volt az élet minden területén.

Annak azért utána néztem, hogy szép kort ért meg, nyolcvanöt évet, és négyszer volt férjnél.

/A kép forrása:Wikipédia/

Értékelés:
4 kaméleon cseresznye az 5-ből!!!