2020. december 30., szerda

Julia Gregson: A Naptól keletre

 


A szerzőnek nálunk korábban már megjelent két könyve, én mégis a legújabb mellett döntöttem. 

Az 1930-as években kezdődő történet Angliából a távoli Indiáig viszi a három főszereplőt. Viva határozott gardedámnak tűnik, de tulajdonképpen ugyan olyan kétségbeesett mint a rá bízott Rose- aki menyasszony, és az Indiában állomásozó vőlegényéhez utazik-, Viktória vagyis Tor, aki Rose gyerekkori barátnője és nagy álma, hogy anyja karmai közül kiszabadulva férjet fogjon magának. És a sorból kissé kilógó, dühös kamasz Guy. 

Már a fárasztó hajóút sem eseménytelen, de a szokásoktól eltérően az út végén nem szakad meg a szereplők kapcsolata egymással. Az igazi izgalmak csak ezután kezdődnek, hogy mindannyian partot érnek. 

Kijózanító újdonság volt, hogy abban a korban valóban ilyen kétségbeesett lépésre szánták magukat azok a lányok, akik a báli szezon alatt nem keltek el. (Mivel az otthoni létszámhoz képest háromszor annyi férfi közül lehetett választani, a siker szinte garantált volt. Az áldozat pedig amit hoztak a férjfogás oltárán, hogy lehetséges soha többé nem látták a családjukat, a honvágy,és egy teljesen új életforma elsajátítása.)

Az elején jókat mosolyogtam a naiv, de szerethető Rose aggodalmain, félelmein. Tulajdonképpen egyszer találkozott választottjával, akivel aztán összeköti az életét. A vagány Tor mindenre elszánt, ám úgy tűnik, hogy Indiában is csak szórakozni szeretnek a férfiak.Viva pedig egyre halogatja, hogy halott szülei után maradt utazóláda felfedhesse a titkait.

Ahogy haladt a történet úgy lett egyre komorabb és komolyabb a három nő élete. Mindhárman nehézségekbe, boldogtalanságba vergődnek. A nehezen kezelhető Guy pedig egyre vadabb helyzetekben bukkan fel.

Varázslatos tájleírások, szerethető karakterek. A majd ötszáz oldalon egyetlen üresjárat sincs. A lányok találkoznak, majd újra elszakadnak egymástól, utaznak, vívódnak az érzéseikkel,  próbálnak az ismeretlenben boldogulni.

Az akkori India számomra ijesztő. Az eltérő kultúrális háttér, és társadalmi szabályok. A fehér emberre sokan betolakodóként tekintettek, a nőknek pedig még inkább nehéz volt elfogadtatni magukat,pláne ha dolgoztak.

Az, hogy ennyire hiteles korképet kaptunk, valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szerző korábban újságíró és tudósító is volt. 

Értékelés:

4,9 Indiában érő cseresznye az 5-ből!!!


2020. december 26., szombat

Carlos Ruiz Zafón: A Köd hercege


  Már nagyon kíváncsi voltam a stabilan népszerű író valamelyik könyvére. A Köd hercege éppen jónak tűnt, ígéretes fülszöveg, és nem  túl vaskos.

1943. A Carver család új helyre költözik. Az órásmester apa az Atlanti -óceán partján szeretne műhelyt nyitni, a három gyerekére pedig kalandokkal teli élet vár.

A  ház furcsa múltja, a kertben lévő szoborkert, és a macska aki mindenkit szemmel tart..majd különös események egy megmagyarázhatatlan rejtély felé terelik a két testvért, és a helyi fiút. ( Szerintem a harmadik gyerek, és a szülők gyorsan el lettek tüntetve...)

              " A rossz emlékek akkor is veled vannak, ha nem viszed magaddal őket."

A gonosz megfoghatatlan alakja egyre másra új próbák elé állítja a gyerekeket. A tét a túlélés.

Én inkább ifjúsági irodalomnak nevezném, bár sok felnőtt szívesen olvas kalandregényeket, némi ijesztgetéssel.  Bár remek mese volt, valahogy nem tudtam beleélni magam, távolról figyeltem csak a szereplőket.

Az vitathatatlan, hogy a szerző nagyon szépen ír, érzékletesen, remek stílusban, így a "mese" fényét nagyban emeli a gyönyörű megfogalmazás. A borító remek lett.

Talán nem vagyok elég nyitott erre a műfajra, ezért kapott tőlem csak három és fél cseresznyét. 

Értékelés:

3,5 ködben úszó cseresznye az 5-ből!!!

2020. december 24., csütörtök

Kis Karácsony

 Ritkán történik meg, hogy a karácsonyi hangulatot erőltetni kell. De ennek is oka van, annyi minden történt ebben az évben, hogy idő lesz mire az ember utoléri magát. Megemészti a sok változást.

Emlékszem szeptemberben vizsgáztam, és a csoporttársaimmal azt hittük, ha túl leszünk rajta ott helyben nem fogunk majd bírni magunkkal az örömtől. Nem így történt. Napoknak kellett eltelnie mire tudatosult, vagy mertem örülni neki, elhinni, hogy sikerült. Valahogy így vagyok most ezzel az ünneppel is. Készülök rá, tervezgetem a menüt, az utolsó apróságok beszerzését, de valahogy a lelkem még nem ért el odáig.

Egy pillanatra elkapott a hangulat, amikor megvettük a karácsonyfát :-)

Idén úgy alakult, hogy huszonharmadikán még dolgoztam. Ez is jócskán vissza fogja a hangulatom. Pont azon agyaltam ma, hogy milyen jó lesz már újra órákra belemerülni egy egy könyvbe, anélkül. hogy állandóan motoszkálna az agyamban, hogy másnap mit kell elintézni. megtanulni, megnézni, felírni. Az egész év olyan nyögvenyelősen ment, egyet előre, kettőt hátra.

Egy kolléganőm nagy örömmel mondta, hogy 2020 az Ő éve lesz, mert a sok húszas a születési dátumában csak szerencsét hozhat. Pár napra rá, már az első hullám miatti értekezleten ültünk...

Remélem mindenkihez megérkezik a hangulat, és persze a Jézuska is:-)

2020. december 19., szombat

Lia Louis: Kedves Emmie Blue


                 "Mindenki változik. Csak én nem."

 Ez volt a másodszori próbálkozásom a szerzővel . Az első az a  Valahol közel a boldogsághoz . De azt hiszem nem fogom erőltetni a könyveit.

Úgy tűnik az írónak fétise a fiú, lány gyerekkori barátság, és a nehéz gyerekkor.

Emmie és Lucas azóta elválaszthatatlanok amióta a fiú megtalálta Emmie léggömbjét. Ez nagyon cuki, meg minden. Aztán felnőnek, és harminc évesen Lucas nősülni készül, Emmie meg rádöbben, hogy de hát szerelmes Lucasba. (Tisztára mint az Álljon meg a nászmenet c. filmben, ahogy egyik kedves barátnőm észre vette a párhuzamot. És tényleg!! )

Ahogy tervezgetik az esküvőt, és az ehhez kapcsolódó dolgot-helyszín, ruha - felbukkan a másik tökéletes fiú, Eliot, Lucas féltestvére. Közben Emmie csendben szenved, dolgozgat, dédelgeti a kamaszkori traumáját, ismerkedik a házinénivel, akinél lakik, és sóhajtozik, hogy mindenki boldog csak ő nem.

Innentől kezdve én borítékoltam, hogy ; Ki kivel fog összejönni, ki mit fog mondani, na meg az egész nagy keserves helyzet kinövi magát egy boldog végkifejletté. Emmie boldog lesz, klafa munkája lesz, lesz új családja, és egy kastélya egyszarvúkkal a kertben.

Amellett, hogy kiszámítható volt az is gáz volt szerintem, hogy egy harmincéves!!! nő nincs tisztában az érzelmeivel, és a komplexusaival - amiből van bőven - esze ágában sincs felkeresni egy szakértőt. Nyafog, sóhajtozik, mint egy tini. És sajnos úgy is gondolkodik.

 Élő ember nem beszél úgy mint Eliot!! És az, hogy a csodálatos Lucas tulajdonképpen egy önző köcsög x év után derül ki, agymenés!!!! 

Itt jegyezném meg, hogy szerintem olyan nincs, hogy egy fiú és egy lány csak barátok, mert az egyik mindig többet akar. Ez vagy kibukik, vagy nem. És sajnos olyan sincs, hogy évekig tipródunk egy gondon, vagy több gondon, és minden varázsütésre megváltozik. 


Értékelés: 3,5 gyerekes cseresznye az 5-ből!!!


2020. december 6., vasárnap

Mi lett volna ha...

 Jodi Picoult: A két út könyve

  Nemrég egy kedves ismerősömről kiderült, hogy szokott (és elvileg tud) tenyérből jósolni. Első reakcióm az volt, hogy az orra alá dugtam a tenyerem. 

- Mit látsz?? kérdeztem izgatottan.

- Ó! mondta. Jó sok választási lehetőséged volt az évek alatt.

 -És??

- És választottál.

Vagyis magamnak, magunknak kell rá jönnünk a válaszokra. Még nem nagyon volt időm eltöprengeni a választásaimon, ez a könyv pedig újra előhozta bennem ezt.

Bevallom jó ideje elengedtem egyik régi, nagy kedvencem kezét. Egymás után írt Jodi olyan történeteket, amik nem kötöttek le. Teljesen véletlenül fordultam ismét felé. 

És megint micsoda véletlen egybeesés, hogy immáron nem ez a első könyv mostanában ami a párhuzamos dimenziókkal foglalkozik, illetve azzal, hogy választásunk ellenére a sorsunk meg van írva, és így vagy úgy oda jutunk ahová kell.

Dawn története nemcsak erről szól, hanem Jodi újra valami újat és különlegeset is mutat nekünk. Az egyik a még számunkra ismeretlen halál dúla foglalkozás, a másik pedig az egyiptológia. Ezekből a különlegességekből mindig a legjavát, a legérdekesebb dolgokat kapjuk. Az olvasó pedig szivacsként issza ezeket.

Dawn eredetileg egyiptológusnak készült, ám kényszerűségből le kellett mondania az álmáról.

  "Talán  az élet egyedül a megbánásokról szól."

Aztán egy baleset kapcsán választhat, hogy visszatér a régi életébe, vagy újra régi szenvedélyének hódolhat. Kicsit könnyebbnek tűnik a döntés annak a fényében, hogy Dawn az egyik életében éppen mélyponton van.Viszont mindkét életében vannak számára fontos személyek, amikor választ az egyik életéből elveszíti szeretteit.

Remekül futott a párhuzamos szál. Logikus volt, és elképesztően izgalmas is. Eleinte nagyon kedveltem Dawn-t , de a történet végére kicsit haragudtam rá. Szerintem önző volt.

A jelen mindig is szürke lesz egy több évvel korábbi lángoláshoz képest. A varázslat megdermed, nem gondoljuk tovább. Az akkori emberek, érzések nem lettek kitéve semmilyen próbának, a boldogság legjavát kaptuk. Így eléggé kiegyenlítetlen a küzdelem a kopottnak tűnő szerelem mellett.

"Hiába törik össze a szívünk, a szemetet akkor is ki kell vinni."

Tulajdonképpen az olvasóra lett bízva, hogy olyan befejezést válasszon ami neki tetszik.

Olvasás közben is sokat forgattam a történetet magamban, sőt olvasás után is velünk marad a könyv.

Értékelés:

4,9 kiválasztott cseresznye az 5-ből!!!



2020. november 28., szombat

Rachel Winters: Szerelem sokadik látásra


 Ez most nagyon jólesett. Felvidított és nagyon jókat nevettem.  Cuki volt. Nagy érdeme, hogy nincs tele klisékkel, üdítő újdonság ebben a műfajban.
Remekül szórakoztam. Simán el tudnám képzelni filmben is, annyi remek jelent volt benne.

Evie forgatókönyvírókat inspirál, hogy írjanak. Nem egy könnyű munka.

Egy furcsa, és Evie számára teljesen hátrányos egyezség keretén belül Evie meg próbálja be bizonyítani, hogy a szirupos filmek romantikus jelenetei a valóságban is működhetnek. Amíg ő próbálkozik addig elvileg készül a forgatókönyv. Közben Evie egyik barátnője esküvőjére készülnek, találkozik egy érdekes apa - lánya párossal, és a főnökénél mindig vészhelyzet van.

Mindenkinek megvan a maga elvárása a könnyed csajos könyvekkel szemben. Nekem csak annyi, hogy ne legyen lebutítva, nem kell bele tökéletes nő/ férfi. És ne lihegjenek már egymás látványától is.

Nos maradéktalanul teljesült minden kívánságom. Sőt még a borító is nagyon tetszik, simán elbírja a rózsaszínt.


Értékelés:

5 szingli cseresznye az 5-ből!!

2020. november 21., szombat

Megan Miranda: Az utolsó vendég

 

 "Néha az emlékeimben csak áll a szobám ajtajában, mintha arra várna, hogy észre vegyek valamit."

Kellően baljóslatú volt, és feszes tempóban íródott ez a könyv. Nem is volt nagy körítés, mint a történések és a festői szépségű Littleport. A tenger zúgása, a veszélyes sziklák, és egy tragédia adják a hátteret Avery és Sadie barátságának.

Littleport nyáron a tehetősek menedéke, ahol pompás villáikban töltik a nyarat. csupa napfény és koktél minden egyes nap.

Szezon végén aztán kiürül a település, és csak az marad akinek muszáj, és egy kevésbé vonzó évszakot is kénytelen eltölteni a mesésé nyaralóhelyen.

Sadie gazdag és befolyásos családból származik, bátyjával együtt a Littleporti ingatlan mágnások élete vár. Avery mint valami kóbor macska Sadie szüleinek jóindulatán él.A két lány elválaszthatatlan bár nem is különbözhetnének jobban.

Egy tragédia után egy évvel Avery még mindig válaszokat keres. Több hibás nyom és kérdőjel maradt benne. Ám úgy tűnik a válaszokra csak ő kíváncsi.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire csavaros és igazán izgalmas lesz ez a könyv. Apróságnak, mellék szálnak tűnő dolgokról derül ki, hogy igenis fontos szerepük van. A gazdagok világában minden a pénzről és a hatalomról szól. Klisének tűnik ugyan, de minden ilyen történetnél be bizonyosodik, hogy ez nem változik. 

Ahogy Avery kezdi felfejteni a szálakat egyre korábbra és korábbra nyúlik vissza az időben, amikor is elkezdődött minden. 

Mondjuk nekem kicsit fura volt, hogy Avery miért várt egy teljes évet az igazság keresésével, holott olyan dolgokról tudott amik egy év alatt sem vesztettek a jelentőségükből. Kicsit hiányoltam két szereplő kibontakozását is. Jelentős szerepük volt ahogy például Avery nagymamájának is, mégsem kaptak szerepet.

Mindezek ellenére faltam az oldalakat, és nem találtam ki a végszót.

Értékelés: majdnem 5 sós cseresznye az 5-ből!!!


2020. november 10., kedd

365 nap múlva esküvő !!!


 Komolyan szeretném kipróbálni...na jó, vagy olyan valakivel találkozni aki meg meri csinálni, pláne ha sikerül is ez a projekt!!

Micsoda könyvek vannak a könyvpiacon. Már mindent meg lehet tanulni könyvekből; Idegen nyelvet, főzni, keresztkötést, és ezek szerint házasodni is!!

Lássuk mit ígér nekünk a doktornő:

Dr. Janet Blair Page könyve egy olyan sokat tesztelt és jól működő módszert ad a párkereső nők kezébe, amellyel képesek lesznek átvenni a szerelmi életük feletti irányítást, megtalálni, elköteleződésre bírni és megtartani életük szerelmét – mindezt 12 hónap, vagy akár ennél is rövidebb idő alatt! Az írónő, aki az USA egyik legismertebb párkapcsolati szakértője, összeírta az Emory Egyetemen tartott népszerű társkereső előadásainak a legjavát – amelyet a CNN, a FOX, a Good Morning America és a The Early Show is szponzorált –, és lépésenként belefogalmazta ebbe az egyedülálló könyvbe. A szerző eddig több ezer nőnek és párnak segített megtalálni az igaz szerelmet – most pedig a magyar nőkön a sor!


Kicsit ijesztően hangzik az - elköteleződésre bírni és megtartani életük szerelmét...- mondat, de ugye a cél érdekében ne finnyáskodjunk. 

Az biztos, hogy ha most lennék szingli nem hiszem, hogy bajlódnék társkereséssel. A mostani randi appos időkben, ahol mindenki, mindent gyorsan akar, ki érne rám?? Beszélgetni, megismerni a másikat, lassan haladni...

Mire elég egy év? Ezek szerint mindenre.

Kívánságlistásra került a kötet! Marha kíváncsi vagyok, egy profi tanácsára.

2020. november 7., szombat

Eve Chase: Borostyánba szőtt titkok

 

"Az ember könnyen arra ébredhet, hogy öregkorára egyedül marad egy nyirkos házban, és még a felbecsülhetetlen értékű gyöngysora is fojtogatja."

 

Kedvenc szerzőm Kate Morton szerint igéző ez a történet, úgyhogy én is adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! 

Ebben az esetben valóban lehet hagyatkozni az ajánlásra, mert minden olyan elem megtalálható a könyvben amiért egy családregény izgalmas és letehetetlen lesz.

Adva van egy patinás épület, -Black Rabbit Hall - egy négy gyerekes boldog házaspár, végtelenségbe nyúló nyarak és kalandok. És legfőképpen a két idősík, 1969, majd harminc évvel később. A ház ugyanaz,és benne néhány szereplő, és egy váratlan látogató, aki úgy érzi köze van a házhoz.

 "Margit hercegnő, aki egyszer itt járt egy mulatságon, és hajnalig táncolt, itt felejtette hosszú fehér selyemkesztyűjét, ami máig megvan egy fiókban, csak már senki sem tudja, melyik az.Annyi van."

Kedvenc szereplőm Amber, akit a szerző nagyon szerethetőre és elevenre alkotott, de ez elmondható a testvéreiről is.

A könyv ereje szerintem a hangulatában rejlik. Kiváló atmoszféra lett teremtve, egy burok ami teljesen át tudta adni az érzéseket, élményeket. Mintha a ház és a benne lakók, egy teljesen független, külön életet élnének. Mi vagyunk a nézők, ők pedig a színészek.

A magára valamit is adó családregényben van titok, tragédia, tiltott szerelem. Mindezeket megfelelő arányban keverve. A két idősík precízen ki lett találva, mindig a lehető legizgalmasabb részeknél váltva. A történet a végére sem fullad, ki. Tulajdonképpen az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket.

Ezeket a történeteket egyszerűen nem tudom megunni,pedig itt már lehetne kaptafát emlegetni. Hiszen minden történetben azonosak a fő csapások, mégis annyi variáció van az elátkozott házakban, a széthullott családokban, és a tiltott szerelmekben, hogy mindig újdonságként hatnak.

Értékelés:5 nyuszis cseresznye az 5-ből!!!

2020. október 31., szombat

Rebecca Serle: Öt év múlva decemberben

 

Ez a történet - számomra - Szerelem kölcsönbe és az Egy decemberi nap között helyezkedik el. (Egyértelműen erősebb az Egy decemberi napnál. De ez látszik is a cseresznye adományozáson:-) Most jut eszembe, ez a december valami fétis lesz a romantikus irodalmat íróknál??

Szerintem úgy a legnehezebb megírni egy könyvet, hogy az eleje rögtön a végével kezdődik. Az olvasó rögzíti a végszót, és az egész történetet úgy kell végig vezetni, hogy elhiggye valóban tudja is. Ez a kivitelezés nagyon szépen sikerült a szerzőnek!

Dannie remek munakerő és egy megbízható, kedves fiú immáron évek óta erős támasza. Sehol egy felhő. Ragaszkodó, hebrencs barátnő, New York -i csodás élet.

Aztán egy mesés este után Dannie ijesztően életszerű álom kellős közepén találja magát. Öt évvel később, és egy idegen férfi karjaiban.


Dannie sokáig szorongatja ezt az álmot. Egyrészt zavarja, hogyan lehet valami ennyire életszerű, mintha valóban megtörtént volna, másrészt mi történik vele öt év alatt ami egy új lakásba, és egy új szerelemhez vezet??

Kisebb nagyobb változások, történések aztán egyre másra a jóslatszerű álom felé taszigálják Dannie-t , aki kézzel lábbal tiltakozik ez ellen. Úszik az árral szemben, foggal körömmel ragaszkodik az elképzelt jövőhöz, aminek köze sincs a (rém)álomhoz.

Egy ponton a történet egy tornádó erejével csap lesz a főszereplőre, és vele az olvasóra is. Nincs iső megállni, muszáj ezt a vesszőfutást most már lezárni, megtudni, megérteni.

Tetszett, hogy a szerző egy nagyon is életszagú,reális befejezés mellett döntött. Én nagyon sok mindent bele láttam a szerző által prezentált végszóba, és egyik tippem sem jött be.

Elgondolkodtató a történet mert velem számtalanszor megesett már, hogy olyan hely volt ismerős ahol azelőtt még sosem jártam, vagy éppen egy új sláger hallatán voltam abban biztos, hogy ismerem azt a bizonyos számot.(Nem feldolgozás stb.)

Régebben gyakran álmodtam egy erdős útszéli tájjal. Annyira életszerű volt, annyira eleven, és álmomban meg voltam győződve róla, hogy a közelben lakom. Hiszem, hogy egyszer valóban eljutok oda, és ott fogok leesett állal nézelődni!

Hogy ezek csak az agyunk játéka, vagy esetleg valóban létezhetünk párhuzamos dimenzióba rejtély. 

John Lennon mondta a Forrest Gump című filmben, hogy semmit sem nehéz elképzelni, csak meg kell próbálni!

( A szerelem kölcsönbe könyvből film is készült, időről időre valamelyik tévé csatorna adja. Én múlt hétvégén csíptem el, és néztem meg sokadjára. Nem tudom miért, de szeretem.)

Értékelés:

4,9  dimenziós cseresznye az 5-ből!!!

Könyvtok rendelésre

 Nemrég mutogattam itt a csoda csinos  citromos könyvtokomat. Szasza  volt olyan előrelátó és meg kérdezte szóljon e ha lesz cseresznyemintás anyaga...bah nem kellett volna, de igent mondtam! Nemrég el is készült az én személyes igényeimre szabott gyönyörűség. 

Az ember szinte sajnálja használni!!





2020. október 28., szerda

Hajnalban is könyv

 Szinte naponta gyönyörködhetek ebben a látványban, amikor hajnalban dolgozni indulok. Egy kicsi, barátságos könyvesbolt kivilágított kirakata a kora reggeli órák fénypontja.




2020. október 24., szombat

Úgy várom jössz e már

 Micsoda szerencse, hogy  Diane Chamberlain tollából hamarosan már a negyedik könyvet olvashatjuk.

A korábbiak: Titkok örvénye

 Egyetlen nővérem

Kegyes hazugságok 

Hamarosan jön egy újabb gyöngyszem:

 


 

Bella Ellis : Az eltűnt hitves


 A Bronte nővérek nyomoznak 1.

Az biztos, hogy a választásom befolyásolta, hogy a szerző a Bronte nővérek szereplésével álmodta meg ezt a sorozatot. Bella nagy rajongója a testvéreknek, innen az ötlet, hogy az okos, talpraesett lányok ne csak a lápvidéken sétáljanak, hanem nyomozzanak is.

Olyan klasszikus, bájos krimi. Izgalomból, vérből ijesztgetésből kellő mértéket tartva.Élvezet volt olvasni, és bevallom nem jöttem rá a megoldásra. Viszont nagyon élveztem a lányok szócsatáit.

"Jobb lett volna neked, ha lánynak születsz,Branwell. Akkor már a bölcsőben meg kellett volna tanulnod, hogyan uralkodj magadon, hogyan viseld el a csalódást, és hogyan érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz."

Micsoda szerencse, hogy a Bronte nővérektől nem messze történik egy rejtélyes eset. A közeli földesúr felsége rejtélyes körülmények között tűnik el a szobájából, csak bőséges mennyiségű vért hagyva maga után...

Nincs más hátra mint előre, a három lány próbál minél több nyomot rögzíteni, felderítve mi történt azon a végzetes estén.

Tetszett, hogy nem vezetett egyenes út a megoldáshoz, volt pár mellék vágány is, ebből is érződött, hogy rendesen ki lett dolgozva a történet.

A szerző próbálja a Bronte lányokat is megismertetni velünk. Ami nagyon jól sikerült. kedvenc könyvem róluk  A Bánat íze  c. könyvből, amiből szintén hű képet kapunk a testvérekről, a nők akkori helyzetéról, kilátásairól. Bár számomra sok újdonságot nem derült ki ami a magánéletüket illet, jó volt  újra olvasni, hogy mennyire tehetségesek, kitartóak és okosak voltak.

Amikor hasonló könyvet olvasok folyamatosan azon dilemmázom szerettem volna e abban a korban élni...Jó lett volna e csak azon aggódni, hogyan házasodjak, és hogy kellően alázatosnak tűnjek. A nők ma is el vannak nyomva, csak másképp. Ma is másodhegedűs szerepe jut nekünk a saját életünkben. "Cserébe" dolgozhatunk és mienk a háztartás terhe cselédek nélkül...

Értékelés:

4 Nyomozó cseresznye az 5-ből!!!



2020. október 17., szombat

Hangulat


 
Essie Willcox Smith (1863)
Fiatal nő.

Elizabeth Kay: Hét hazugság

 

Az ember alapvetően társas lény -persze vannak kivételek - de minden ember ahogy idősödik, jó esetben egyre több embert gyűjt maga köré. Kezdetben csak a család, aztán az iskolatársak, közös sportolás vagy hobbi kapcsán, vagy egy jó szomszéd által, de egyre tágul a kör.

Kinek több jut, kinek kevesebb, de érdemes megbecsülni őket, az élet viharain sokkal könnyebb evezni, ha nem egyedül fogjuk a lapátot. Persze a barátságok is hol lazulnak, hol erősödnek, attól függ éppen milyen élethelyzetben vagyunk. 

A felnőtt barátságok egyik nagy mérföldköve ha valamelyik fél megházasodik, párt talál. Ez a történet pont egy szituációból indul ki. Jane a végletekig rajong Marni-ért. A rossz családi  kapcsolata;Lelépett apa, beteges húg és demenciában szenvedő anya mellett Jana-nek Marnie jelenti a családot. 

Mint valami féltékeny anya, olyan kritikus Marnie vőlegényével szemben, természetesen a világért meg nem bántaná azzal, hogy őszintén elmondja a véleményét Charles-ról. Inkább hallgat, és gyűlnek a fekete pontok...

Érdekes volt a könyv thriller jellege, hiszen Jane nem fordul ki önmagából, inkább azt mondanám ő teljesen másképp lát egy adott szituációt mint az emberek többsége. A magánytól való félelem szemüvegén keresztül látja az embereket, és mindenki aki bármilyen csekély változást indíthat el Marni- val való bensőséges viszonyában az veszélyes.

Megértettem Jane-t , bár mélységesen elítélem azt, hogy csupán gyűlöletből másoknak komolyan ártsunk.

És milyen érdekes, hogy olvasás után jó pár nappal már más érzésekkel gondolok vissza a könyvre mint akkor. Nem láttam bele annyi mindent mint most. Összetett, elgondolkodtató regény. Komoly témát feszeget. A lelki sérülések nem látszanak rajtunk, pont ezért veszélyesek. 


Értékelés:

3 kirekesztett cseresznye az 5-ből!!


2020. október 11., vasárnap

Caroline Bernard: Frida Khalo és az élet színei


A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na- ami engem nagyon kiborított, le sem írom, járjon mindenki utána - ..nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

 Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy mi lett volna ha nem történik az a bizonyos baleset, és Frida orvos lesz ahogyan azt tervezte. Kevesebb szenvedés jut neki a magánéletben? Kielégítette volna, hogy embereket gyógyít? 

Az mindenképpen csodálatraméltó ahogyan vállalta önmagát. Nem érdekelte ki mit szól a ruhatárához, a viselkedéséhez, a fura festményeihez. 

A festés tulajdonképpen minden volt neki; kényszer, gyógyír, terápia, szenvedély.

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. A szerző túl nagy hangsúlyt helyezett a héjanászukra és keveset a művészetre, festészetre.

Összességében remek olvasmány.

Értékelés:

4 cseresznye a vásznon az 5-ből!!!


2020. október 10., szombat

Jane Green: Nyári titkok


 Én valamiért úgy emlékeztem Green könyveire, hogy laza, csajos történetek. Ezt sugallta a borító is , bevallom a fülszövegen át siklottam, a szerző neve miatt választottam a könyvet.

Csajos könyv ugyan, de kemény.

Főszereplőnk Cat, aki alkoholista. Már tinédzserkorában rájött, hogy az alkohol oldja a gátlásait, vicces és laza lesz tőle. Olyan dolgokat is meg mer lépni amit józanul soha. Elcsábítani például a kiszemelt fiút.

Fiatalon felnőttként is folytatódik a mámor, aztán találkozik az igazival, és megtud egy titkot ami átírja egész gyerekkorát.

Elképesztően jól át tudta adni a szerző az alkoholizmus okozta nyomort, mint lelki, mint testi értelemben. Cat egy idő után már tisztában van vele, hogy lehet bármilyen sikeres, vagy szerelmes, az alkohol akkor is az első az életében.  Minden reggel fogadkozik, ami egészen estig kitart...

Cat többször is elindul a lejtőn, aztán a totális mélypont Nantucketben éri, ahová tulajdonképpen újrakezdeni ment.

 Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen kapcsolata a piával; családtag, ismerős, aki nyíltan vagy titkolva de állandóan üveget dédelget.

Bevallom én eddigi életem során talán egy pohárnyi alkoholt ittam, nem vonz az, hogy erre költsem kevés pénzem, hogy ne tudjak magamról, hogy ez irányítsa az életem... rejtély kinél miért, és hogyan alakul ki bármilyen függőség.

Gyerekfejjel több alkoholista is volt a közelemben, de akkor nekem ez nem volt egyértelmű. Felnőtt fejjel esett le, hogy milyen problémájuk volt.

Persze száraz lenne a történet ha csak az alkoholizmus körül forogna, Cat élete eléggé zűrös, és mindig történik vele valami. Nekem a családi bonyodalmak is nagyon tetszettek. Tudom értékelni ha a szereplők élete a realitás talaján mozog, tudunk velük azonosulni.


Alaposan utána fogok járni, van e még könyve a szerzőnek amit esetleg kihagytam.

Értékelés: 4 spicces cseresznye az 5-ből!!!


Két szépség

 A Tericum kiadó már régóta a szívem csücske. Már nagyon várom tőlük ezt a két könyvet. Már csak a borítók miatt is érdemes beszerezni őket.

Mindkettő novemberben jelenik meg.

 



 



2020. október 7., szerda

Colleen Hoover: Verity

 

Már most elárulom, hogy három és fél cseresznyét kapott a könyv. Sokkal többet vártam tőle, a fülszöveg annyira jó volt, hogy alig vártam, hogy olvashassam.

Az elején jól indult a kapcsolatunk, nagyon tetszett. Aztán annyira a ponyva irányába haladtunk, ahonnan nincs visszaút.

Adva van egy tengődő írónő, és egy sikeres írónő akinek félbeszakadna a jól fogyó sorozata hacsak valaki meg nem írja helyette. A dolog tiszta, senki sincs átverve, hiszen a gyengélkedő írónak vannak vázlatai, a szellemíró meg tulajdonképpen társszerzővé avanzsál.

Lowen a nagy pénz reményében belemegy az írásba, és megismerhetjük a szinte átokkal sújtott Crawford család életét ahol egyre másra történtek a tragédiák.

Természetesen a munka miatt Lowen kénytelen együtt élni a családdal. Ám Verity dolgozó szobájában  furcsa naplóra akad...

Ha a szerző nem viszi el a sztorit, arra ami abban csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen egy nimfómániás nő naplóját olvashatjuk még tetszett is volna. Nem beszélve arról, hogy Verity betegágya mellett bimbózik a szerelem Crawford uraság és Lowen között.

Nekem túl sok mindenből, a szexből, a beteges leírásokból, a szörnyű tragédiákból. Tartani keleltt volna az arany középutat.

Értékelés:

3 és egy fél  naggggyon csalódott cseresznye .

Kimberly Freeman: Duett

 

A szerző nagy kedvencem, az összes könyve különleges, de azt hiszem számomra eddig ez a leg!!

Csodás helyek és tájak, részletgazdag szereplők, izgalmas cselekmény.

Ellie a szegény lány egy németországi faluban operaénekesi pályáról álmodik, Penny a divatos Londonban már egyenesnek érezheti popénekesi karrierjét.

A két lánynak, aztán nőnek párhuzamosan zajlik az élete. Nem ismerik egymást, mégis mindketten ugyanarra vágynak. Hogy énekelhessenek, és biztos háttér, szeretet vegye körül őket.

A szerző jó pár szálat és karaktert navigál a majd hatszáz oldalon. Az egymásra épülő, egymásra ható tettek, emberek, helyek bámulatos zsonglőrmutatványként bontakoznak ki a szemünk előtt.

Olvasás közben azt éreztem, hogy egy a szívének nagyon kedves könyve ez a szerzőnek, és nem is tévedtem, Hiszen Freeman is dolgozott a zeneiparban, sőt énekesnőként is kipróbálhatta magát.

Mindkét karaktert nagyon megkedveltem, sőt a történetben még egy szereplő kedvenc lett, ez pedig nem más mint Alia.

Ebben az esetben a ; Mi lett volna ha? kérdésből egy egész lavina indulna el, levetítve minden szereplőre.Amikor azt hisszük, hogy amit teszünk, vagy mondunk az csak ránk van kihatással nem is tévedhetnénk nagyobbat. Ez a pillangó effektus. Dominóként hathatnak olyan dolgok amikről úgy érezzük nemhogy a jövőnkre nincs befolyással, de mások életére sem.

Könnyelműen döntünk, mondunk igent, állunk szóba emberekkel. Ijesztő mennyire zseniálisan fonta a szálakat az író, megannyi fordulat és izgalom. 

Lehet valaki esetleg soknak találja, de nekem belefért most ebbe a történetbe, hogy túltengett esetleg az izgalom.

Szépen ki lettek dolgozva a mellékszereplők- akikről majd kiderül, hogy nem is annyira mellékes a szerepük - annyi hihetetlen dolog történik az életben, hogy akár ez a történet is igaz lehetne.

Maradok lelkes rajongó!

Értékelés:

5 áriázó cseresznye az 5-ből!!!

2020. szeptember 30., szerda

Camille Pagán: Jól vagyok, ahogy te sem

 


Jaj de beszédes ez a cím! Imádom.

Penelope akárcsak sok ezer sorstársa főz, mos, takarít, dolgozik és nem mellesleg van egy férje. Mindig van fontosabb mint saját magunk, az életünk. Sokkal fontosabb dolgok vannak; határidők, bevásárlás...hogy flottul menjen az agyrémnek érződő hétköznapok halmaza.

Ott motoszkál az agyunk hátuljában, hogy nem jó ez így, valami hiányzik, mennyire másképp szeretnénk. Több figyelmet. Több ölelést.Több szabadidőt.Hogy fontosnak érezhessük magunkat.

Talán Penelope sosem változtatott volna semmi, de történik valami amitől mindent megkérdőjelez, és újra szeretné építeni az életét.

Milyen sokan élnek párkapcsolatban, házasságban. Miért van az, hogy ami másnak megy az nekünk nem? Hogy lehet valaki évtizedek múltán is szerelmes? Miért ragaszkodunk valakihez? Mire vágyunk? Hogyan tegyünk boldoggá valakit? Na és saját magunkat?? Meddig ér az én, és hol kezdődik a mi?? Ugyanazt akarjuk egyáltalán?

Ezernyi kérdés amire választ várunk. Két ember bukdácsolása, ami örökké aktuális lesz. Mindig lesznek esküvők, és mindig lesznek válóperek. És ami közte van??

A sok önfeláldozó nő nem is tudja, hogy saját maga alatt vágja a fát…

Az őszintesége miatt tetszett a történet, nincs benne semmi szirup meg romantika. Nyers valóság.

 Értékelés:

4 kiábrándult cseresznye az 5-ből!!

Laura Marshall: Ismerősnek jelölt


 Jelentem az olvasás remekül megy. Ami még akadozik azok a beszámolók, igyekszem haladni, mert akár egy héttel olvasás után is már nehéz egy normálisabb terjedelmű értékelést össze kalapálni.


Impulzus választás volt a könyv, nem túl vaskos, thriller; jöhet.

Mondhatnám, hogy milyen trendi, aktuális témához nyúlt a szerző. Az online tér ma már sokszor fontosabb mint a valóság. Tulajdonképpen két helyen élünk egyszerre, és mindkét helyen a tökéletességre törekszünk.

Louise szürke hétköznapjait él négyéves fiával. A férje elhagyta, barátai, társasága nagyon kevés. Sokszor érzi, hogy még mindig nyomasztja gyerekkora, egy ballépés, amiért még mindig vezekel.

A régi idők elevenednek meg amikor évfolyam találkozóra hívják, és ismerősnek jelöli egy volt osztálytársa, aki mellesleg halott...

Egyrészt alakul a jelen, alakul a találkozó, lassan egy -két régi barát, vagy osztálytárs felbukkan, másrészt meg tudjuk mi is történt egy végzetes iskolai bulin.

Én nem kitalálni szoktam dolgokat, hanem ráérezni. Ezúttal cserben hagyott ez a képességem, fogalmam sem volt róla hány bűnöst is kell keresni.

Az első szerelem, a helyünk egy adott csoporton belül, elfogadás, befolyásolhatóság, család, párkapcsolat. Minden szépen összegyúrva és nagyon jól eladva.

Felnőtt fejjel visszagondolva ijesztő milyen sebezhetőek vagyunk fiatalon. mennyi minden van hatással ránk. Mennyi minden alakít minket. Úgy tűnik csak a vakszerencsén múlik ha nem leszünk sérült, szorongó felnőttek. 

Értékelés:

4 fiatal cseresznye az 5-ből!!!


2020. szeptember 26., szombat

Egyet a szájnak, egyet a kéznek


 

A napokban döbbentem rá, hogy ha elindul az ember lánya otthonról, egyre több mindent kell magával cipelnie. Nem elég a dezodor, fésű, pénztárca, kulcs .... már maszk is kell, hivatalos nevén orr- szájmaszk!! és kell mindenféle kendő meg zselé...kész menetfelszereléssé duzzad a táska.

Én próbálom a lehető legjobbat, legtöbbet kihozni mindenből...vagyis erősen próbálkozom. A boltban ahol szert tettem az első cseresznyés mintás maszkra a véletlen műve volt. De nem bántam meg, hogy megvettem, akkor is ha a mögöttem sorban álló hölgyek méltatlankodtak, hogy már ebből is divatot csinálnak..ha már egyszer kell, akkor legyen olyan amit szívesen tapasztok a szám elé!

A második vásárlásom tudatos volt. Most, hogy újra teljes erőbedobással olvashatok, a régi és kicsit egyszerű könyvszütyőm társat kapott. Sőt társakat!! Most azt hoztam amit fel is avattam amint a kezembe került- még mindig maradunk a zöldség gyümölcs vonalon :D ezúttal egy vízlepergetős, citromos szépség gazdija lettem. Nagyon sok helyen árulnak ilyen könyvtokokat, de bevallom még az üzletekben sem láttam ilyen igényes darabokat! Szasza néven futó Molytársam készíti ezeket a szépségeket.



2020. szeptember 13., vasárnap

Frida, a boszorkányok és az asztal


Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.


Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.


A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,



2020. szeptember 9., szerda

Az elmúlt (Hó)napok...

Körülbelül április óta várok arra, hogy végre megugorjak egy akadályt, és kijelenthessem, hogy ezt is megcsináltam.
Most, hogy kezemben a bizonyíték, hogy tudok valamit, már el is felejtettem milyen nem rettegésben élni...
Az olvasást, a blogot, a lazítást teljesen el kellett felejtenem, mostantól pedig próbálom magam utolérni.





2020. augusztus 15., szombat

2020. augusztus 14., péntek

Beth O'Leary: Otthoncsere

A szerző korábbi könyve - Ágybérlő   - még élénken él bennem, pedig tavaly nyári olvasmány volt!!  Így egyértelmű volt, hogy az új könyvét is el fogom olvasni. Kicsit komolyabb témákat feszeget ez a könyv. Az olvasmányos stílus maradt, akárcsak a finom humor. Néhol úgy éreztem, mintha egy remek vígjátékot néznék.

Az élet úgy hozta, hogy unoka és nagymama lakást, és ezzel életet cserélnek. Leena megy vidékre, Elieen nagyi meg felköltözik a zajos városba.
Az, hogy milyen lelki történések lappanganak a háttérben, arra is fény derül- erre utaltam a komolyabb témával.
Amit szerettem a történetben az, hogy sokszínű, és remek karaktereket alkotott a szerző. Ugyancsak pozitívum, hogy nemcsak a fiatal generáció képviselteti magát.

Természetesen ezeket a könyveket azért szeretik sokan mert tudjuk, hogy csakis boldog lehet a befejezés, legyen akármekkora baj, és tragédia. Nekem ez nem túl életszerű, sajnos nem mindenki kapja meg a boldogságot, bármennyire is jogosnak érezzük.
A fiatal és idős generáció sem mindig talál egymásra az életben, és az sem törvényszerű, hogy egy adott társaság minden tagja imádja a másikat, és persze az sem fordulhat elő, hogy valaki kilóg vagy valakit kirekesztenek.
Sokkal többet adna egy egy ilyen történet ha árnyaltabb lenne, ha több színt, és realitást vinne bele a szerző, attól még maradna szórakoztató és életigenlő.
A környezetváltozás, vagy az, hogy nyitottak vagyunk egy számunkra teljesen új élethelyzetre még nem jelent garanciát arra, hogy el is érjük vele a célunkat.
Ami a nagyi párkeresését illet, nagyon édesen volt tálalva, de ebben a korban nemcsak a digitális kihívás ami óriási akadály nekik, de például úgy adja elő az időskori testi kapcsolatot is mintha ez is csak szándék kérdése lenne. Akarom és úgy lesz.
A legtöbb idős ember attól még nem tanulja meg kezelni az okostelefont mert a kezükbe kerül, és nem egyszer, hanem egymilliószor kell elmagyarázni egyetlen funkció működését.
Az, hogy egy halom nyugdíjas mellé mégis jut egy szál jóképű, független agglegény már csodaszámba megy...

Mindent összevetve meg kapja a négy cseresznyét, mert olvasmányosan ír.

Értékelés:
4 csodás cseresznye az 5-ből!!!


2020. augusztus 10., hétfő

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye


Nemrég olvastam Alice hálózata  c. könyvet és valami hasonlóra vágytam, igaz ezúttal kémek nélkül, de maradunk a háborúnál, és az igaz történetnél.

A közelgő  második világháború és üldöztetés elől Franciaországból egy szervezet mentett ki olyan művészeket, mint Chagall  vagy éppen Max Ernst.

Varian Fry egy lista alapján személyesen járja végig a veszélybe került írókat, művészeket.

A könyv elég izgalmas így is, de párhuzamosan fut Fry személyes mentő expedíciója is, ugyanis segítséget kér tőle egy ismerőse is. Úgy tűnik az egész világ megmentésre vár. Nehéz teher lehetett az akkoriban, akárcsak a kémkedés.
A valóság és a képzelet remekül simul össze. Számomra a könyv erőssége az volt, hogy kézzelfogható közelségbe kerültek olyan művészek akiknek már csak a hátra hagyott műveit ismerhetem. Bepillanthattam az életükbe, gondolataikba, félelmeikbe.
Aprólékos mű, minden sietségtől mentesen kalauzol végig minket a történeten, néhol ezért picit lassúnak is éreztem.
Igazi belemélyedős olvasmány, a rohanós hétköznapokon kár kézbe venni, időt kell rá szánni.

                                                        Varian Fry (kép forrása : Google)

Akinek a  szerző neve ismerősen cseng az nem véletlen, korábban már megjelent tőle a Láthatatlan híd, és a Légzőgyakorlat fuldoklóknak, mindkettő remek értékelésekkel bír.

Értékelés:
4 üldözött cseresznye az 5-ből!!!

2020. augusztus 8., szombat

B. A. Paris: A dilemma

Valahogy, valamiért jók voltak a megérzéseim a könyvvel kapcsolatban. Igaz, korábban már olvastam a szerzőtől Zárt ajtók mögött   így nem volt egészen zsákbamacska egy újabb kötet.
Ezúttal sem csalódtam, egy igazán kivételes, csavaros és izgalmas történettel lepett meg.

Adva van egy négytagú család, akik látszólag tökéletes harmóniában élnek. Livia az anya negyvenedik pazar szülinapi partijára készülnek,  amit kis túlzással a nő évtizedek óta tervez.
Minden klappol, csodás időre ébredtek, a szervezés is flottul halad, ám Liviának szánt meglepetésbe hiba csúszik és rémálommá válik a várva várt nap.
Az, hogy a szereplőknek más más időpontban jut tudomásukra az a bizonyos dolog még feszültebbé, izgalmasabbá tette a történetet.
És ha ez nem elég a tökéletesnek hitt szereplők szinte mindegyike titkol valamit, őrizni a látszatot önmaguk, és a család előtt.

A történet elején szájhúzogatás közepette volt pár tippem a fő fő fő titokra de mellé lőttem, és onnantól már csak hagytam magam sodorni az eseményekkel.

Összetett "családregény", ahol a múlt éppúgy hat a szereplőkre, mint az aktuális helyzetük. A családi dinamika bonyolultsága remekül lett ábrázolva.

Most újra kedvet kaptam a szerző könyveihez, és a hasonló finom thrillerekhez.

Értékelés:
4 álruhás cseresznye az 5-ből!!!


2020. július 30., csütörtök

Josie Silver: Egy decemberi nap


Azt nem mondom, hogy nagyon időszerű és aktuális volt ez az olvasmányom. Az biztos, hogy régóta szemeztem vele.
Az elején azt éreztem, hogy akár kedvencet is avathatok, aztán ahogy haladt a történet, úgy lohadt a lelkesedésem is.

Adva van két barátnő, Laurie és Sarah és a férfi akit mindenki szeret; Jack.
Nos a tipikus szerelmi háromszög, évekig elnyújtva.
Nagyon hasonlít a Szerelem kölcsönbe könyvre. Mondjuk az valamiért jobban tetszett.

Nemcsak Laurie de Jack szemszögéből is megismerjük a kapcsolatuk alakulását. Egyébként nagyon idegesített, hogy Jack karaktere folyamatosan káromkodott, mintha ez az egyetlen ismérve lenne egy férfi szereplőnek...
Néha megcsillant a szerző remek stílusa, de agyonvágta a sok szerencsétlenkedés. Emberek akik évekig mást szeretnek, mégsem tesznek egymásért semmit. Mindezt azzal magyarázva, hogy a legjobb barátnőt és a barátnőmet nem bántom meg, de a háta mögött azért kavargatunk, sóhajtozunk...hazudunk.

Biztosan velem van a baj, de annyi alkohol fogyott a történetben, ami egy kisebb város lakosságának májának kuka.
Nem értem, hogy miért kell az élet minden pillanata  mellé egy poharat is szorongatni, lehet az öröm, bánat vagy éppen szürke hétköznap.

A könyv fülszövege nagyon sokat elárul, aki szeretne némi meglepit, ne olvassa végig! A borító viszont szép.

Értékelés:
3,5 félrenéző cseresznye az 5-ből!!!


2020. július 26., vasárnap

Kate Quinn: Alice hálózata


 "Annyira keserves dolog a remény, sokkal keservesebb, mint a harag."

 Azért várt ennyit a polcon, mert nagyon szürke kisegér kinézete van. Sajnos ilyen felszínes vagyok, és nekem kell, hogy egy könyvnek szép ruhája legyen. (Például Kate Morton könyvei mind olyan elegánsak; kemény fedelesek, vonzó ruhával) megérdemelt volna ez a zseniális könyv, egy nagyon szép borítót!!!




Zseniális történet arról, hogyan lehet a két világháborút összekötni, két teljesen különböző  nőt egy csapattá kovácsolni.
 Charlie a saját élete elől menekül, rögeszmésen keresve a háború alatt eltűnt unokatestvérét. Eve szintén saját maga, a múltja elől menekül. A valaha ragyogó Eve árnyéka önmagának, lelkileg és testileg megnyomorítva tengeti mindennapjait, mígnem egy nap Charlie be nem kopogtat hozzá.

Hogyan lesz valaki kém? Mi az amit elképzel róla az ember, és mi a valóság? Elég csak bátornak lenni?

 "Elidőztünk a boldogságunk törékeny buborékában, abban a fajta boldogságéban, amely a mélabú felett lakozik..."

Miközben Charlie lohol egyik nyomtól a másikig, szép lassan kibontakozik Eve homályos múltja.
Minél inkább közeledünk a cél felé, annál borzalmasabb és izgalmasabb kalandokba csöppenünk.


A szerző valódi kémnő alakja előtt tiszteleg a könyvvel, sőt kémnők előtt!!!

Értékelés:
5 kémséges cseresznye az 5-ből!!!!

2020. július 22., szerda

Veronica Henry: Hosszú hétvége

Így - az egyáltalán nem érzékelhető - nyár kellős közepén, én sem kívánnék magamnak mást, csak egy hosszú hétvégét. Gondoltam adjunk az érzésnek, ezért esett a választásom erre a könyvre.

Ami jó volt, az a helyszín, és a hamisítatlan nyaralós hangulat. Ami viszont túl sok volt, azok a szereplők. Nagyon sok szálat tartott kézben a szerző, és nagyon gyorsak voltak a váltások, bevallom nem is voltam kíváncsi mindenkire...

Adva van egy kicsi, de impozáns szálló. Mind az alkalmazottak, mind a vendégek főszereplővé lépnek elő erre a bizonyos hosszú hétvégére. Bepillantunk a kulisszák, és az ajtók mögé.
Tulajdonképpen Claire a fő főszereplő. A szálló igazgatójaként az ő élete bonyolódik a leginkább, és az ő múltjába is bepillantást nyerünk.
Csalfa férj, esküvőre készülő legénybúcsús szereplők, a szálló tulajdonosai, és egy fiatal pár mellett a dolgozók is aktívan szövik a szálakat.

Amiben biztos voltam, hogy "boldog befejezés" ezúttal sem maradhat el, hiába fogytak az oldalak, és egyre csak késtek a megoldások.

Igazi strandkönyv, ahol a bágyadt napsugarak, és naptej illata mellett el is hisszük, hogy minden gondunk megoldódhat.

Értékelés:
3 szállodai cseresznye az 5-ből!!!

2020. július 18., szombat

Claire Douglas: Utoljára látták

Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmöm olvasás közben, de végig olvastam, és akkora nagy bakik sincsenek benne. Igazából nekem hiányzott a thriller címke hozadéka, az izgulás.

Egy fiatal pár szerencsésnek mondható lakáscserét követően egy gyönyörű tengerparti házban tölthet egy hetet.
Szép lassan adagolva, lépésenként jutunk el a gondokig, a titkokhoz.
Már a nyaralás sem gondtalan, de úgy tűnik a lakáscsere egy kisebb rémálom lesz. Egy tucat furcsa dolog történik Libby és Jamie háza tájékán.
Az már csak egy apró bosszantó adalék, hogy amíg Libby teljesen egyedül van a világon, Jamie-n kívül senkije sincs, férje viszont tökéletes családot tudhat magáénak. Két lánytestvért, sőt exe is a családja közelében marad.
Libby kívülállóként  próbálja ép elmével megtartani férjét és kideríteni ki az aki meg akarja keseríteni az életét.

Én azt hiszem, hogy igazán nagy titkot, ami a mindennapjainkat is befolyásolja nem lehet évtizedekig hurcolni. Az örökös készenlét, a hidegvér megőrzése, és a kiszámíthatatlan véletlenek, mind ellenünk dolgoznak.Arról nem beszélve, hogy ha egyszer egy ilyen spirálba kerülünk, egy hazugság csak újabb hazugságot szül.

Olyan nagyon nem döbbentem meg mikor tisztulni kezdett a kép, de bevallom volt olyan szál ami meglepett! Olvasmányos, gyorsan haladós történet.

Értékelés:
4 meghazudtolt cseresznye az 5-ből!!!!

2020. július 4., szombat

Holly Morgan: Egy nyár az álmok nyomában

Olyan történetre vágytam, amit csak olvasni kell és sodornak az események. Végül is félig meddig megkaptam. Sajnos elvett az élvezeti értékéből a huszonhét éves Eva naiv rajongása, és a sok rózsaszín lufika.

Eva anyja halála után azzal szembesül, hogy nincs más aki anyja bakancslistáját teljesítse, csakis az egyszem lánya. A Lábaid előtt a világ utazási iroda egy pazar hathetes világ körüli utat állít össze Evanak kísérővel együtt.
Az indulás napján azonban a kísérője bokáját töri, így Eva megkapja a hihetetlen szépségű, tökéletes testű THORT!!! (Akit én mindig Tibinek olvastam...)
A közös kaland során eljutnak Párizsba, Velencébe, Egyiptomba, Kenyába- a teljesség igénye nélkül.
Sorra veszik Eva kalandvágyó anyukája listáját, kipipálva az éneklést az Eiffel toronyban, Bálnales, hőlégballonozás, repülőből kiugrás és a többi.

Az utazással az volt a bajom, hogy az unalomig ismert kliséken kívül talán két olyan dolog volt ami érdekes volt, igazi újdonság. A szerző nem ölt túl sokat ebbe a részbe. Volt, hogy csak pár mondatot szentelt az aktuális helyszínnek, legtöbbször az anyukájának írt képeslapokból tudtuk meg éppen hol járnak.
A fő csapásvonal Thor volt, a neki való ellenállás és a csodálat, hogy milyen izmos, szexi, és tökéletes.
Az A-ból B-be való eljutással bíbelődtünk sokat, avagy összejön e a hihetetlen Thor, és a naiv, félős Eva?? Nem lövöm le a poént, jó?

A szerző próbált pár csavart csempészni a történetbe, de ezek is annyira egyenes úton haladtak, hogy szemernyi izgalmat sem találtam, például Eva apjának a felkutatásában. Száraz volt és már már annyi véletlen egybeesés volt, ami több mint hihetetlen.

A szerelem kibontakozása a Romana füzeteket megszégyenítő romantikus mázzal lett bevonva, felvonultatva az összes klisét, lihegést, ájuldozást már a kedves bokájának láttán is.

A borító cuki lett, kedvem támadt hőlégballonra szállni.

Értékelés:
3 nyálas cseresznye az 5-ből!!!

2020. június 14., vasárnap

Tara Westover: A tanult lány


Én azt gondoltam, hogy egy tudásra szomjazó kislányról fogok olvasni, aki annak ellenére koptatta az iskolapadot, hogy szülei ellenzik az állami (vagy bármilyen ) oktatást. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!!!
Tara egy kihasznált, kisemmizett, családon belüli erőszak áldozata, akit saját testvére nyílt színen kínzott anélkül, hogy szülei, vagy bárki más kiállt volna mellette.
Az elborult elméjű apa, szolgalelkű felesége és Tara összes testvére a világvégére készül. Elzártan a világtól a Bak- orom árnyékában gyűjtik literszámra a benzint, az élelmiszert, fegyvert és lőszert. Ha 2000-ben el is jön a világvége, ők utána is vígan élnek majd.
A családfő a vallásra hivatkozva utasított el mindent ami a normális embereknek egyértelmű; oktatás, védőoltások, kórház, telefon, édesség, szép ruhák, normális élet.

"Ami engem illet, még azt sem tudta senki, pontosan mikor születtem."

Tara kicsi korától kezdve felnőtteket megszégyenítő módon dolgozik. Az apa szerint minden betegség, baj, szerencsétlenség túlélhető az Úr irgalmából. Számtalan baleset éri a gyerekeket, sőt az apa is maradandó egészség károsodást szenved, mindezeket rendületlenül az isteni gondviselésnek tekinti.

Hülyék között nehéz normálisnak maradni. Sokszor kerül Tara is tudathasadásos állapotba, hiszen biztosan vele van a baj, ha mindenki más jól érzi magát a agyhalott családja körében csak ő nem.
Gyerekként természetesnek hisszük, hogy az a normális amiben élünk. Aztán eljön az idő mikor mást is meg tapasztalunk, sőt megkérdőjelezzük, valóban az e a normális amit egészen eddig annak hittünk?? Valóban mindent el kell viselnünk, és fogadnunk csak azért mert azt a szüleink akarják?
Csak neki nem vicces ha a bátyja eltöri a csuklóját, a lábujját. Megalázza, rettegésben tartja. Közben az apuka is állandóan prédikál, az anyuka bősz bólogatása közepette. Szerintük Tara túlreagálja a dolgot, a tanulás az agyára ment, és a többi.

'...bár elutasítottam apám világát, annyi bátorságot soha nem sikerült összeszednem, hogy a sajátomban éljek igazán."

Tara időről időre kiszabadul a földi pokolból, próbálgatja a normális életet megvalósítani. Hol a lelki ismerete, hol a család, a szeretet hiánya hajtja vissza szülőhelyére. Ám ahogy telik az idő, úgy ébred rá Tara, hogy választania kell. A szüleit nem, hogy nem változtathatja meg, még csak meg fel sem nyílhat a szemük arra a borzalomra amiben élnek. Minden testvére másképp éli meg és emlékszik a gyerekkorukra. Van aki szintén elmenekül, de kompromisszumra készen a szülőkkel szemben, és van aki szintén azt tartja normálisnak ha éjjel-nappal egy roncstelepen dolgozol, nem tisztálkodsz, nincs saját életed, sem akaratod.

Eleinte azt hittem, hogy a hatvanas években járunk, aztán mikor Tara arról ír, hogy apja milyen csalódott lett mikor 2000-ben sem jött el a világvége... Nem értettem, hogy lehetséges, hogy semmilyen hatóságnak nem tűnt fel ez a dolog. A nem létező gyerekek, akiknek semmilyen személyi okmányuk nem volt. Voltak annyira súlyos események, amikor egyikük másikuk apjuk ellenkezése ellenére kórházba kényszerült-senki nem gondolta, hogy nemcsak a sérülések miatt kellene utána nézni a családnak?? Volt két súlyos autóbalesetük is, minden következmény nélkül.

Vajon a mai napig vannak ilyen világtól elzártan élő családok, ahol a skizofrén, depressziós apa és szintén beteg testvérei között kell felnőnie bárkinek?

Tara rendkívül erős és szerethető. Bámulatos amit véghez vitt, teljesen egyedül, kiszolgáltatottan.

(Kép forrása: Moly.hu)

Értékelés:
5 egyedüli cseresznye az 5-ből!!!

2020. június 7., vasárnap

Robert Lambry: Rajzolj mindenféle állatot

Leszögezem, hogy nem tudok rajzolni. Kicsit sem! Hosszú évek alatt a fa, virág, napocska mondhatni biztos kézzel megy, de egy normális macska vagy arc nem.
Többek között azért is tetszett meg ez a kötet, mert rengeteg állatot lehet a lapokra varázsolni, a macskától kezdve egészen a fácánig, de választhatunk pillangót vagy tücsköt is. Több mint százötven!! mintából mazsolázhatunk.
Egyébként az ötlet majd száz éves, az alapötlet, egy gyerekeknek szóló újságban jelent meg, így tanítgatva őket rajzolni. Így született meg aztán ez a könyv.

Már az első próbálkozásaimat siker koronázta - legalábbis én így éreztem - ha kicsit több időm lenne, szerintem rövid időn belül mester válhatna belőlem:-)




Remélem jól látszik a gyors fejlődés? A macska hátulról, elsőre ment :D

Értékelés:
5 rajzolt cseresznye az 5-ből!!!

2020. május 29., péntek

Ébredj William!

John Williams: Stoner

"Úgy éreztem, ebből semmi más nem sülhet ki, csak kényelmetlenség magának és boldogtalanság nekem."


Hogy mire és miért vártam öt évet? ( Ekkor jelent meg nálunk  magyarul a könyv) fogalmam sincs.
Ráadásul három évvel ezelőtt szülinapi ajándékként meg is kaptam a könyvet.

Egy vasárnap este elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy nem eresztem. Pedig mostanában tele a fejem mindenfélével, nehezen tudok időt és főleg figyelmet szánni az olvasásra.
Valami varázsa biztosan van a könyvnek, pedig tényleg csak egy átlagos, hétköznapi ember életét meséli el a szerző.

Talán azért ilyen népszerű a kötet, mert őszinte, és mert az olvasó azonosulni tud William Stoner figurájával. Mindenki egyedinek, különlegesnek képzeli magát, és úgy gondolja járna neki, hogy különleges, érdekes élete legyen. Izgalmas, fordulatos, tele minden jóval a szív és a száj számára. Aztán ahogy öregszünk rá döbbenünk, hogy tucatnyi rohangál belőlünk a világban...
Stoner rokonlélek. Mindannyiunk kedves ismerőse. Neki sem jutott izgalom, csillogás. Felvillanó boldogság. Sok megalkuvás, beletörődés. Hogy nem lehet mindig, mindenen változtatni, újrakezdeni. Néha hagyni kell, hogy történjenek velünk a dolgok.

Minden hétköznapi hozzávalót felvonultat a szerző, talán ezért is annyira életszerű Stoner figurája. A zord gyerekkor, a szülők, akik szinte idegenek a számunkra. A mesés karrier helyett egy fix állás, ami a régi álmunk halvány körvonala csupán. Szerelemnek hitt, indult érzések, hogy aztán a jól ismert klisés házasságtörésig fajuljon a nagy szerelem. Az öröm, hogy van kinek tovább adni valamit magunkból, és a bánat, hogy a gyerekünknek sem biztosíthatjuk a pazar jövőt.


Aki tudja melyik filmbe hangzik el  a bejegyzés címe az kap egy szép piros, virtuális cseresznyét :-)

Értékelés:
5 Egyedi hópehely az 5-ből!!!!!


2020. május 24., vasárnap

Guillaume Musso: Az írók titkos élete


"- ..És mert a történetből még hiányzik az utószó.
- Nem biztos, hogy hallani szeretném.
- Én azért elmesélem."

Nagyon ígéretes volt a fülszöveg, ráadásul Musso kedvenc szerzőm, így nem volt kérdés, hogy azonnal akarom a titokzatosnak tűnő regényét.
Író, elvonulás, rejtély; mi más kell egy olvasónak a boldogsághoz?

Nathan Fawles a visszavonult író, egy sziget, egy női holttest, egy írónak készülő lelkes rajongó, egy újságírónő. Mindegyiküknek köze lehet a holttesthez.
Dióhéjban ennyi a történet. Természetesen a szereplők sorsa összefonódik, és ahogy halad a történet egyre nehezebb kitalálni kinek milyen szerep jut ebben az ámokfutásban. Mindenkinek van titkolni valója. Senki sem véletlenül választotta a festői szépségű, ám eldugott szigetet.

Számomra ott ment el a történet, hogy amint azt hisszük, hogy le lett zárva egy szál a szerző csavart rajta egyet, aztán még egyet, meg még egyet...így nem izgalmas, hanem idegesítő lett a végeredmény.

Musso maradhatna a romantikus vonalon...ez a krimiszál nem megy neki túl jól.

Értékelés: 3,5 bukott cseresznye az 5-ből!!!




2020. május 12., kedd

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

"Sauveur háromnegyed óránként drámát és világot váltott, miközben a papír zsebkendős dobozának a tartalma egyre apadt.'

Egyáltalán nem érdekel, hogy sorozatról van/lesz szó, mert annyira bájos volt - igen, bájos annak ellenére, hogy rengeteg szenvedés van benne.

 Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológus nem átlagos, és nemcsak a testmagassága miatt.  Színes bőrű és egyedül neveli a kisfiát. A nevét már meg sem említem.
Mondhatnám, hogy modern mártír, de ennek olyan rossz felhangja van.Magára, a saját bajára életére sosincs ideje, másoknak szenteli életét, idejét.
Mint minden orvosnak,  neki sem ér véget soha a munkaideje. Miközben kedvenc orvosommal hajtjuk a napi mókuskereket Sauveur kisfia világába léphetünk be, akinek minden páciens fogadó ideje alatt egy-egy újabb tanulságos avagy rémisztő mesét hallgathat meg.
Most is megemlítem a humort, ami nagyon eredeti, a sok kín között jólesik a kacagás. 

Ahogy lenni szokott a suszternek lyukas a cipője, Sauveur sincs ezzel másképp, furcsa üzenetekkel jelentkezik a múlt.

A hörcsög sem puszta véletlenségből került a borítóra.

"– Na szóval – foglalta össze a fiának –, a te hörcsögödnek a következők kellenek: Vitakraft hörcsögropi, répás Bombino, dizájnos játszótér, házikó, ahová elrejtheti a tartalékait, Coco Clean hörcsögalom és illóolajos tisztítózselé. Most már értem, miért csinálunk inkább gyereket."

Mindenképpen figyelni fogom a folytatást. Kár, hogy semmi infó nincs még róla. Nem bánnám ha már elérhető lenne.

Értékelés:
5 lélektelen cseresznye az 5-ből!! 

2020. április 28., kedd

Hová tűnt Aaron Falk??

Jane Harper: Az elveszett férfi

A szerző korábbi könyvei nem hagytak afelől kétséget, hogy kedvenc szereplőm(Lásd a bejegyzés címét) nélkül is el kell olvasnom az írónő legújabb könyvét.

A szerző hozta remek formáját és egy fergeteges családregényt  alkotott amelyben nem a szeretet és az összetartozás a leginkább jellemző. Már eleve úgy kezdődik a szövevényes lélektani krimi, hogy két fiútestvér áll halott fivérük felett...

Akárcsak a szerző két korábbi könyvében, itt is nagy szerepet kap az átlagtól eltérő helyszín, a kietlen és kegyetlen természet amihez vagy alkalmazkodik az ember vagy elveszett.
A kérdés az, hogy Cameron elveszett? Vagy valaki segített neki ebben?

 Bár hiányoltam Aaron Falk figuráját, ez akkor is nagyon jó volt. Szerintem percek alatt felgöngyölítette volna a szálakat!

Mind színészek vagyunk, a látszat mesterei. Senki sem tudja melyik az igazi arcunk.
Egy családregény remek szereplőinek alakítását követhetjük nyomon. A család amely összetartozik, de nagyon nem mindegy mi tart össze egy közösséget.

Egészen a könyv végéig kétségek között tanakodhatunk, hogy a sok szereplős lélektani krimiben ki a tettes és ki az áldozat.
Ismét nagy hangsúlyt kapott a világtól elzárt farmok egyedi és utánozhatatlan hangulata. A természet erejének, és az időjárás szeszélyeinek kitéve.
Teljesen a könyv hangulata alá kerültem, faltam az oldalakat, és igen minden észérv ellenére vártam, hogy Aaron falk benéz hozzám egy percre.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!