2013. október 28., hétfő

Delphine De Vigan : Semmi nem áll az éjszaka útjába


1944 -et írunk amikor is a Poirier családban megszületik az első gyerek. George és Liane összesen kilenc gyereket nevel. Átlagos, sőt az átlagosnál boldogabb, tartalmasabb,  életük lehetett volna, de az első tragédia után valahogy már nem képesek teljesen átadni magukat az életnek. A szomorúság és a bánat sötét árnyékként vetül a családra, és úgy tűnik örökké velük marad...

Mikor arról olvasunk, hogy egy házaspár elveszíti a gyermekét annál borzalmasabbat nem tudunk elképzelni, nos akkor képzeljük el azt, ha nem egy gyerekről van szó hanem háromról. Egyikükkel sem betegség végzett...

Lucile, az egyik gyerek a családból később a szerző anyukája lesz. Delphine pedig megpróbálja elénk tárni édesanyja családját, akik mintha el lettek volna átkozva. A bizarr haláleseteken kívül még az apa különös viszonya is tetézte a szörnyűségeket ami lányihoz fűzte.

Tetszett, hogy a szerző bár nem tudta érzelmileg kivonni magát az emlékek alól, mégsem éreztem, hogy önsajnálatba fulladt volna, és azt sem, hogy valakit is okolna a családból. Olvasás közben sokszor értetlenkedtem, hogy a már felnőtt gyerekek, és unokák miért nem hagyták hátra a szülőket,miért viseltek el annyi mindent, de erre is van magyarázat...

"A családom a legzajosabb, a leglátványosabb  vidámságot testesíti meg, de szüntelenül  kísérti a halottak hangja , a csapások szele."

A könyv hol a szerző gyerekkorát mutatja be, hol a szerző édesanyjának családjáét. Mindkettő lebilincselő volt, izgalmas, és szomorú egyben. Háborús regényekben nem halnak meg annyian mint ebben a könyvben.

Furcsa volt olvasni, hogy tulajdonképpen az a valami ami szétszakít egy családot, ugyanakkor pont az tartja össze. A szerző édesanyja öngyilkossága után érezte úgy, hogy a sok emléket, napló bejegyzést, fényképet átfogó történetté kell alakítania. Teljes mértékben sikerült neki átadni, sőt annál sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, valamiféle reményt, hogy  a sok tragédia ellenére, nincs az a lánc ami egyszer  meg ne szakadjon.

A könyv borítóján Lucile a szerző anyukája látható egy családi eseményen. Mit látunk? Egy szép arcú, fiatal nőt, aki mosolyogva személi az asztaltársaságot. Most képzeljünk köré egy életet.
Ugye nem hinnénk, hogy nehéz gyerekkora volt, hogy állandóan csak az anyja figyelmére sóvárgott, aki kilenc felé szakadt. Ugye még nem látjuk bele, a depressziót, a szétesést, és az öngyilkosságot?

"Lucile egy egészen kicsi,málladozó valami lett, egy összeragasztott, megfoltozott, de valójában megjavíthatatlan valami."

Minden tiszteletem  a szerzőé, hogy a gyerekkora ellenére ennyire megbocsátó és elfogadó gyereke volt az anyukájának.

Értékelés:
5 családi cseresznye az 5-ből!!!

2013. október 26., szombat

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?


A Vajon létezik szerelem első látásra? nekem nagyon kedves könyv lett, így egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet is el kellett olvasnom.
Aki szereti a kedves, megható, normális kamasz szerelem elmesélését , annak ajánlom a szerző két könyvét, évszaktól függetlenül bármikor jólesik.

Tetszett, hogy a szerelemre lobbanáson kívül azért még egy - két különös adalékot is tartalmaz a történet, ilyen például a fiú , Graham nem minden napi foglalkozása, vagy Ellie apukája körüli hallgatás.

Teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyv tele lesz e-mailekkel, ahogy a fülszöveg sugallta, van benne pár, de pont annyi, hogy ne unjuk a levélváltásokat.

Aranyos, varázslatos, de egyáltalán nem szirupos, cukros a történet, az idősebb vagyis felnőttebb korosztály is bátran kinyithatja, nem fog csalódni. Kerüli a kliséket, a mostanában divatos szexuális túl töltöttséget. Macsó férfi sincs benne, se buli, sem iskolai bál!! Hihetetlen ugye??
Van benne nyár, tengerpart, szerethető szereplők, filmforgatás, kutya, egy aggódó anyuka, véletlenek, és reménykedés.

Hihető és életszerű volt az egész. Igaz a Vajon... számomra kicsit szívdobogtatóbb volt, de ez is nagyon le tudja kötni az embert,  és sóhajtásra készteti.

Értékelés:
4,9 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!

2013. október 24., csütörtök

Denis Avey és Rob Broomby: Szökés Auschwitzba


Amikor megláttam a könyv címét, és elolvastam a fülszöveget az jutott az eszembe, hogy ez az elszánt ember, olyan mint a manapság megjelenő katasztrófa turisták, azzal a különbséggel, hogy Denis már maga a katasztrófa pillanatában is a helyszínen volt.

Valami elképesztő kitartás, hit, és előrelátás jellemzi ezt az embert, aki a háború kellős közepén sem saját nyomorával foglalkozik, hanem azokkal akik még nála is rosszabb helyzetben vannak.

Ha nem tudnám, hogy igaz történet lett papírra vetve, azt mondanám, hogy túl sok minden történt ezzel a karakterrel, nem kellett volna ennyi utazást, szenvedést belezsúfolni. Na de minden megtörtént, Denis a II. világháborúban pilóta szeretett volna lenni, ám türelmetlen volt és a földön maradt, Liverpoolból indult, megjárta a sivatagot, Kairót, Egyiptomot, de nem hagyta ki Görögországot, és Olaszországot sem. A Brit hadseregben harcolva hadifogságba esett, táborról, táborra hurcolták.

A könyv első felében  a harctéri feladatok, utazások jelennek meg, talán egy picit ennyiben a fülszöveget lehetett volna pontosítani, a tartalom alapján úgy tűnhet, hogy az egész könyv  az Auschwitzban történteket dolgozza fel. Ez csak részben igaz, jó pár oldalnak el kell telnie mire Denis hadifogságba esik- tulajdonképpen a szomszédos tábor megpillantása után tudatosul benne, hogy halálra ítélt zsidókat lát, akik rejtélyes körülmények között tűnnek el.

 "Olyanok voltak, mint a mozgó árnyak, alaktalanok és bizonytalan körvonalúak, mintha bármelyik pillanatban beleolvadhattak volna a semmibe."


A történet magva, nem éppen hosszadalmas, tulajdonképpen ez a rész a legrövidebb az egész könyvben, sokkal több szó esik, Auschwitz előttről, és azután, hogy elhagyják a hadifogolytábort.


Denist mérhetetlenül elkeseríti amit a szomszédos táborban lát. Hadifogolyként nekik sem könnyű, nehéz fizikai munkát kell végezniük, rengeteg a beteg ember, tetvek, fekélyek nehezítik a minden napokat, de mégis szerencsésnek érzi magát.
Elhatározza, hogy igyekszik minél több konkrétumot megtudni arról mi történik a zsidó foglyokkal,  kik azok akik név szerint a halálba küldenek naponta több tucat embert, akik puskatussal verik szét az emberek fejét, válogatás nélkül ölnek és kínoznak. Reméli, hogy ha a háború befejeződik számon lehet, kell!! majd kérni azokat akik ennyire kivetkőztek emberi mivoltukból.

Egy rabbal egy-egy éjszakára ruhát cserél...

A ma már több mint kilencven éves Denis a háború után sok évtizeddel mesélte el csak, hogy mit látott, mit élt át amikor huszonegy évesen a fiatal éveit a háborúban töltötte. A könyvben rengeteg élet, sors, és fényképek teszik kézzel foghatóvá Denis emlékezéseit. A könyvet két a hadifogolytáborban megismert embernek ajánlja.

Sokkoló, hogy még mindig van egy újabb történet, egy újabb megnyomorított élet, amit még nem meséltek el, amiről még nem tudunk.

Értékelés:
4 szomorú cseresznye az 5-ből.

 






2013. október 19., szombat

Meg Rosoff : Majd újra lesz nyár


 
"Az ösvények Isten ajándékai azoknak az embereknek,akik messzire indulnak, de nem akarnak rendes utakon menni."

Daisy New Yorkból Angliába repül, hogy unokatestvéreivel töltse a nyarat,hogy felejtsen,hogy többet megtudjon az édesanyjáról és hogy talán újra enni kezdjen.
A négy unoka testvér, a gyönyörű környezet és az állat sereglet elvarázsolja a lányt.

Szinte észre sem veszi és szerelmes lesz. A gyerekek egy terror cselekmény miatt magukra maradnak de élvezik az önállóságot, hogy nincs felnőtt aki határokat szabna ennek a mesés nyárnak.
Bár pontos év számot nem ír a könyv, a borítón szerepel, hogy a III. világháború idején zajlik a történet, ahol a gyerek csapat az eldugott kis Angol farmon teljesen magára marad.


Miután egyre kevesebb ennivaló lesz, és egyre gyakrabban zaklatják őket a gyerekeknek már hiányzik egy határozott felnőtt az életükből. Annál is inkább mert Daisy és unoka testvére Edmond tiltott utakra téved. Az első szerelem  minden velejárójától  szenved és lángol a két tizenéves-nekem a könyvben csak ez a része volt kérdőjeles. Semmi közelebbit sem tudunk meg róluk,az érzéseikről.
A háború kiteljesedik a gyerekeket elszakítják egymástól. Daisy a kilenc éves Piperrel marad, akik a sok-sok sodródás után úgy határoznak,hogy hazamennek a fiúkhoz....

Nem egy vaskos könyv, mégis hihetetlen mennyi történés fér bele.


 Nagyon tetszett,hogy bár tizenévesekről van szó mégis a vidéki életnek köszönhetően milyen önállóak. Tudják,hogy nem a dobozban terem a tej, és azt is, hogy vigyázniuk kell a kisebbekre. Teljesen természetes,hogy gondoskodniuk kell a farmról a kertet is beleértve. Daisy nem is sejtette,hogy a nehéz hónapok alatt milyen hasznát veszi majd a cserkész tudásának. A lány szarkasztikus humora végig jelen van a könyvben, nagyon tetszett minden megszólalása.
A könyv remekül érzékelteti,hogy a háború bármikor is tör ki az emberek ugyanúgy lesüllyednek az állatok szintjére, és ugyanúgy minden nap meg kell küzdeni a túlélésért.
Daisyt ,Edmondhoz fűződő szerelem tartja életben. Hat év múlva visszatér a házba ahol éjszakákon át ölelték egymást...

"Elmondom,mi történt. Itt és most-az én könyvemben."

Nagyon szép,kedves,szomorú, megható történet. Hangulatában nagyon hasonlít a Nyáron történt-hez, bár teljesen más a két sztori. Nagyon olvastatja magát,nekem két délután elég volt hozzá.
A borító nekem nagyon tetszik, a kiadónak sikerült olyan borítót terveznie ami tökéletesen tükrözi a könyv mondanivalóját, és közben nagyon mai és modern is.



Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2013. október 17., csütörtök

Jean Webster : Nyakigláb Apó


A Kedves Ellenségem után mindenképpen szerettem volna még olvasni a szerzőtől, és sokan ezt ajánlották, mondván ugyan olyan fantasztikus, na meg tulajdonképpen előzménye a másik könyvnek.

Cseppet sem csalódtam, sőt, teljesen belehabarodtam a szerző stílusába, olyan bája van mindkét könyvnek, hogy az ember vigyorogva olvassa végig , a rajzoknál meg simán fetreng a röhögéstől. Szerintem nemcsak az életben, de a könyveknél is fontos a humor. 

 Jerusha Abbbot, könnyítve Judy, a John Grier otthon lakója. Szerencsére Judy nem sok időt tölt a zord falak között, mivel már tizennégy évesen el kell hagynia a nevelő intézetet, de szerencsére nem kell szobalánynak állnia, ugyanis egy titokzatos pártfogó éppen Judyt veszi a szárnyai alá és iskolába küldi! 

Judynak csupán annyi a kötelessége, hogy rendszeresen , levelek formájában beszámoljon iskolai, és magánélete előmeneteléről pártfogójának, aki nem szeretné kilétét felfedni. Ennél nagyobb feladatot nem is kaphatott volna Judy, az első perctől kezdve furdalja az oldalát a kíváncsiság a pártfogó kiléte felől, akit egy percre látni vél és elnevezi Nyakigláb Apónak.
A könyv Judy leveleiből áll amit szorgalmasan körmöl, hol az iskolából, hol egy vidéki farmról, ahol a szünidőt tölti. Bár Nyakigláb Apó sosem válaszol a levelekre, Judy mégis érzi, hogy igenis törődnek vele, hogy ő is tartozik valakihez, aki gondol rá, és ha a távolból is de gondját viseli.

Bevallom nem számítottam semmilyen meglepetésre, szépen, kedves csordogált a történet, és bizony én is magam előtt láttam Nyakigláb Apó kedves meghajlott termetét, ahogy minden más szereplőt is.
A szerző aztán jól fityiszt mutat nekünk a történet végével, amitől teljesen meghatódtam.
Fura ez a történet. Judyt egy percig sem sajnáltam, valahogy annyira szerethető, kedves, és talpraesett figurát alkotott Webster, hogy csak csodálni tudjuk Judyt, és eszünkben sincs szegény árvaként emlegetni.

Elfogult vagyok vállalom, de bizton állíthatom, hogy a szerző valami különleges egészen egyedi stílust teremtett, ami kortalan, és bármikor , bárki olvashatja.

Értékelés:
5 vidám cseresznye az 5-ből!!

2013. október 15., kedd

Rebecca Donovan : Elakadó lélegzet


A fülszöveg, na meg a borító annyira sejtelmes és ígéretes volt, hogy még az is utólag esett le, hogy ez egy trilógia első része. ( Nem igazán szeretek mostanában sorozatokba belekezdeni, mert hosszú idő telik el egy-egy rész között, na meg anyagilag is elég megterhelő.)

YA könyvként van számon tartva, de ez senkit se tartson vissza, az átlag tinis könyvektől jóval komolyabb és életszagúbb a történet.
Emma élete átlagos is lehetne, de az a tény, hogy apukája meghalt és anyja pedig nem tudja nevelni már előre vetíti, hogy szegény Emma nincs könnyű helyzetben. Ennek ellenére jól tanul, kerüli a feltűnést, sokat sportol és minden vágya, hogy a középiskola után egy jó egyetemre ösztöndíjat kapjon.
Nagyon tetszett, hogy a történet nem direkt tolja az arcunkba Emma életének sötét oldalát, hanem kis adagokban kapjuk, amitől még inkább át tudjuk érezni a lány nehéz helyzetét, és persze már az elejétől nem csak drukkolhatunk érte, hanem szinte együtt is rettegünk vele.
Nem szeretnék semmi többet elárulni, mert akkor lényegesen kevésbé lenne "meglepetés" a történet, de muszáj leírnom, hogy azért voltak a könyvben részek, szereplők amiket kevésbé tudtam értékelni.
Nehéz kamaszfejjel gondolkodni, érezni, a mai generáció már jóval szabadabb, és hamarabb próbál ki mindent mint anno. Ettől függetlenül Emma barátnője, Sara- bár nagyon rendes barátnő stb.- kissé leírta magát előttem azzal a beszólásával, hogy neki fontos a szex!!! Tizenhat éves ember szájából ez elég fura...kicsit koraérett ez a csaj :-( És túl sok volt a buli, szinte minden nap, és bár a szerző egy gazdag, tehetős városrészbe helyezte a történetet, számomra még így is sok volt az hogy tizenévesek állandó alkohol folyamban tengetik az unalmas estéiket, és hétvégéket.

A történet közepe ment el szerintem egy olyan irányba, ami minden hasonló történet kötelező eleme, mint a hirtelen szerelem, meggondolatlan tettek, és a semmi ecsetelése...elvesztettem az érdeklődésem, szerintem baklövés volt a szerző részéről beleszőni azt amit, és kicsit olyan érzésem volt, mintha nem tudta volna hogyan tovább… ez erősítette meg bennem az is ahogy Emma szerelme újra felbukkan. A fiú karakter Evan szimpatikus, bár szerintem ő meg túl jó fiú lett, amolyan hihetetlen kategória.

A könyv úgy lett befejezve, hogy az olvasó idegbajt kapjon, és mindenképpen megvegye a következő részt, abban a percben ahogy megjelenik!

Értékelés:
4,9 félős cseresznye az 5-ből!!!




2013. október 12., szombat

Sara Rattaro : Tiéd az életem


Gyors sodrású, lényegre szorítkozó történet, vékonyka kötet tele egy család életének kis film kockáival.
Viola , Carlo és lányuk Luce, akár egy átlagos család is lehetnének, de nem azok.
Viola szeretőket tart, Carlo a világ legszerelmesebb és legnyugodtabb férje, Luce, pedig a lehető legjobban szeretett, elkényeztetett  kamaszlány.

Viola éppen aktuális szeretője ágyában van akkor is mikor lányukat baleset éri. Amíg Viola a kórházhoz ér sok minden eszébe jut, Carlóval való megismerkedésük, az esküvőjük, anyósa, akivel szívből gyűlölik egymást, Luce születése, és az ahogyan évről -évre Viola eltávolodik a családjától, kialakítva magának egy másik életet amivel egy cseppet sem boldog.

A hazugsághoz két ember szükséges: Aki mondja, és aki hallgatja.

Azt hiszem Viola a tipikus példája annak, hogy ha nincs gondod, akkor csinálj magadnak! Mindene megvolt amit csak egy ember kívánhat, biztos anyagi háttér, egy hivatás amit imád, egy férj aki bálványozza gyönyörű feleségét, és egy meseszép lány, aki kamaszodása ellenére is szót ért a szüleivel.

A kórházban történtek, és a múlt váltakozva jelenik meg a könyv lapjain. Kiderül, hogy Luce sem az az ártatlan kislány akinek szülei, főképp apja hitte, és nem is a baleset a legfőbb gondja, sürgősen donorra van szüksége...

Amivé és amilyenné Viola lett, ahhoz nekem kevés volt az ok, amit állandóan felhánytorgatott...más is elviseli rideg anyósát, más is érzi néha, hogy gyereke szívében nem mindig ő áll az első helyen. De ez még nem ok arra, hogy állandóan alkalmi partnerek vigaszát keresse pár órára és egy olyan ember után sírjon aki sosem szerette.

A történet tartogat pár meglepetést is, igazán remek a stílusa, a rövidsége ellenére nem éreztem, hogy hiányozna valami, vagy , hogy összecsapott lenne.
A szerző remekül görgette a cselekményt, nyúlt vissza a múltba.

A történet végén a férj is megszólal, ami még inkább különlegessé teszi a könyvet. Sokan talán  nem fogják szeretni ezt a könyvet, pont a főszereplő Viola miatt, bevallom nekem is nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy a főszereplő egyetlen megmozdulásával sem értek egyet.

A könyv borítója nagyon szép lett.


Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!!

2013. október 10., csütörtök

Cseresznye kereső játék :-)))


Mikor átléptem a húszezres látogatottságot, megfogadtam, hogy ha meglesz a bűvös negyvenezer kitalálok valami (remélhetőleg) aranyos játékot. A játék lényeges része a nyerés, és mi mást ajánlhatnék fel mint könyvet?


Mit kell tennetek?

A blogban október 11-én valamikor napközben,  véletlenszerűen  10 azaz tíz darab cseresznyét rejtek el.
Keressétek meg mind a tízet!
Ha megvan a csengablogja@gmail.com címre írjátok meg hol leltetek rájuk-bejegyzés címe kell vagyis a szerző+ könyv cím.
Ha elküldtétek és jó a szemetek, akkor már csak várnotok kell egészen október 20 -ig amikor is kiderül ki az a szerencsés aki a felkínált könyvek közül választhat.
A nyertesnek írok majd e-mailt, és itt a blogban is közzé teszem a nevét.
A nyereményt elpostázom a nyertesnek lakjon bárhol is kicsiny országunkban.




Jó játékot mindenkinek:-) 


A könyvek amelyek közül a nyertes egyet választhat:



                                





 

2013. október 8., kedd

Naomie Hay : A Nyeremény


Mindössze 126 .oldalas a könyv. Nemcsak a rövidségével van baj, hanem ezzel a depresszív hangulattal is ami a történetre jellemező. A szereplők egész hülyén reagálták le életük egy szerencsés történetét, miszerint hogy több száz milliót nyertek a lottón. 
Korábban már olvastam egy hasonló könyvet, Lottón nyertem címmel, az a könyv azt hirdette magáról, hogy valóban egy lottó milliárdos írta...

 Ebben a történetben egy négy tagú család átlagos, egyhangú már-már szürke életét változtatja meg a főnyeremény. Vagyis eleinte csak M. az anya életét, ugyanis családja elől az első időkben titkolja dolgot.

M. az első sokk után tervezgetni kezd, és bár az első lista amit összeír mind jótékonykodásról meg adakozásról szól, amikor kézhez, vagyis bank számlára kapja a pénzt, már csak a saját vágyai lebegnek a szeme előtt - tánc tanár, saját lakás, kényeztető kezelések, autó vezetői tanfolyam, új ruhák... családja mindinkább csak probléma az új tökéletes életében, akiket hirtelen csupa negatív színben lát, és illet.

Én sosem értettem ezt a családban élek, de egyedül felállást. Főleg M. volt számomra fura, egyik percben még felidézte a kedves családi emlékeket, következő percben meg azt hajtogatta, hogy ők nem is igazi család, gyerekei, és a férje is idegenek, ő pedig csak egy háztartási robot… felnőtt nő létére elég labilis volt és idegesítő.
A másik negatívuma a könyvnek M. fura személyisége mellett az a gyorsaság... ha jól emlékszem a nyereményt mindössze négy nap múlva már kézhez is kapta, ha jól tudom ez valójában minimum három hét...az új lakás vétele, és birtoklása körülbelül tíz percet vett igénybe... ez is elég elképzelhetetlen, ahogy az is, hogy a szalonban megtekintett autóval már aznap hazafurikázzunk, azt hiszem ez sem lehetséges azonnal...

Természetesen nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam elképzelni, hogy egy nagyobb összeg csak pozitív dolgokkal jár, biztosan rengeteg hátránya és veszélye van a hirtelen meggazdagodásnak, de a szerző szerintem a lehető legrosszabb forgató könyvet írta meg. Számomra olyan volt, minta egy csapat öt éves maszatos kisgyerek kapta volna meg ezt a temérdek pénzt. Egyik szülőnél sem jelent  meg egy percre sem egy pici értelem.

Néhol ugyan megcsillant a szerző írói vénája, de ebből a történetből jóval többet ki lehetett volna hozni. Kezdve azzal, hogy a férjet nemcsak egy pocakos, gyér hajú férfiként emlegeti, azon át ahogy M.-ről is csak annyi a legfontosabb tudnivaló, hogy kissé elhízott, és közel jár a negyvenhez. Engem ezek a külsőre építő karakterek nagyon idegesítenek, egy szereplő, főleg egy könyvben nem attól lesz szereplő, hogy állandóan a külső jegyeit emlegetjük!!! Semmi mást nem tudtam meg róluk. Ahogy a két kamasz? lányukról sem, akik egyik pillnatban még kicsik voltak, a következőben már elég nagyok ahhoz, hogy anyjuk gondoskodása ne hiányozzon nekik.


A könyv borítója viszont jól sikerült!

Értékelés:

3 nyertes cseresznye az 5-ből!!!

2013. október 5., szombat

Úgy várom jössze -e már !!

Katarina Mazetti A Pasi a szomszéd sír mellől és annak folytatásával a Családi sírbolt könyveivel lopta be magát a szívembe, és hamarosan, október 8-án jön az új könyve.

A Pingvinélet is valószínűleg hasonlóan stílusos, humoros és különleges lesz mint az előző könyvei.
A borítója nekem nagyon tetszik.


Egy Antarktisz felé tartó turistahajón ismerjük meg a regény három, egymástól mindenben különböző főhősét: a 32 éves, jó kedélyű Wilmát, a tanárnőt, aki egy rossz orvosi lelet után próbál még a lehető legtöbb pozitív élményre szert tenni az életében, Tomast, a tényfeltáró újságírót, aki, miután családja elhagyta, mély depresszióban szenved, és utolsó útjának szánja ezt az antarktiszi hajóutat; harmadikként pedig a független, kalandvágyó nyugdíjas asszonyt, Albát, aki szenvedélyesen járja a világot, és sajátos elméletét az állatok és az emberek viselkedésének hasonlóságairól szellemes feljegyzésekkel támasztja alá. Az utazás alatt Tomas és Wilma között lassan kialakul valamiféle kapcsolat, ám mindketten rejtegetik egymás elől súlyos titkukat…
Mazetti, szokásához híven most is könnyed stílusban és humorral jeleníti meg egyéni alakjait, miközben sok érdekes történetet és életet varázsol elénk. Mesél barátságról, szerelemről, találkozásról, elválásról, emberekről, állatokról, környezeti veszélyekről, a föld jövőjéről. A hideg, szélfútta Antarktiszon pingvinek, bálnák, és albatroszok között, eltávolodva hétköznapi életüktől a szereplők közelebb kerülnek egymáshoz és önmagukhoz is.


A borítója gyönyörű, ráadásul már meg is jelent ez a különlegesnek ígérkező könyv, az Athenaeum kiadó gondozásában. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Már csak azért is mert az ajánlóban Jodi Picoult neve is szerepel.




Viola egy szép tavaszi napon hívást kap a férjétől, Carlótól. Lányukat, a gyönyörű, húszéves Angit autóbaleset érte. Viola a tragikus hírt éppen a szeretője karjaiban fekve kapja, majd a hajnali utcán az autóban a kórház felé végigpergeti az elmúlt hónapok eseményeit. Egy hazugságokkal, szenvedéllyel, megcsalással és bűnbánattal, haraggal és reménnyel teli időszak képei villannak fel. A kórházban kiderül, hogy a lánynak azonnali életmentő szervátültetésre van szüksége, és csak egy donor jöhet szóba: Viola… A komoly hangvételű, Jodi Picoult és Cecelia Ahern női közönségét célzó lektűr immár világsiker.

2013. október 4., péntek

Diane Chamberlain: Titkok örvénye


Az elején még nem gondoltam, hogy ennyire szövevényes lesz ez a történet.

Három lány az egyetemen barátságot köt, ez a barátság aztán elkíséri őket felnőtt korukig… aztán egyikük váratlanul öngyilkos lesz…. mi történhetett a jelenben, vagy a múltban, amiről senki sem tudott, még a barátnői sem?
Egyikük élete kész rejtély volt, tele titkokkal, és hazugságokkal, ami mindhármuk életét átírja…

Tara, Emerson, és Noelle - mindhárom nő része egymás életének, örömének, bánatának. Részt vettek egymás esküvőjén, a szomorú és boldog pillanatokban.

Noelle megismerkedik Tarával és Emersonnal az egyetemen, mintha Noelle-nek lenne egy kis notesze amibe a titkait írja. Az egyetemen belekerül az első titok.. vagyis rögtön kettő.

"Olyan érzés volt, mintha lassacskán új temetést rendezhettünk volna Noelle-nek. Az első arról az emberről szólt, akit valójában nem is ismertünk."

Ha egy kívülálló a három nőre néz annyit lát, hogy szeretik egymást, hogy minden ami fontos az életükben megosztják egymással, hogy hiába mentek férjhez, alapítottak családot a barátságuk szilárdan állja az évek ostromát. Hármuk közül egyedül Noelle az aki szándékosan kerül a Tara és Emerson közelébe, aki végig , ha úgy tetszik mozgatja a szálakat.

Noelle halála után, az öngyilkosság miatt boncolást rendelnek el, az öngyilkosság után máris újabb rejtéllyel kell szembenézniük, ugyanis a boncoláskor kiderül, hogy az egyedülálló, gyermektelen Noelle már szült...

Megdöbbentő és izgalmas is volt egyben ez a történet, a végén már majdnem besokalltam az újabb és újabb napvilágra kerülő titoktól és fordulatoktól, de annyira logikus és hihető volt a történet, hogy nem tudtam fanyalogni ez miatt.

Kezdve Noelle indítékától amivel Tara és Emerson mellé csapódott, egészen a szakmájáig, át azon, hogy mi fűzte egyikük férjéhez rendesen lekötötte nemcsak a figyelmem, de teljesen a történet hatása alá kerültem. Eleinte próbáltam empatikusan állni Noelle-hez, de ahogy egyre többet megtudtam az életéről úgy alakult ki bennem az ellenszenv iránta. Noelle egy furcsa nő volt, valahogy egészen fura módon olyan logika mentén próbált egy- egy  nehezebb  élethelyzetből kikeveredni, hogy mindig rossz megoldást választott. Egy rossz döntést nem lehet helyrehozni egy másik rossz döntéssel, valahogy ebbe a felismerésbe fulladhatott bele Noelle és ezért lett öngyilkos.

A könyv elején még azt hittem, hogy egy laza, könnyed, barátnős történet lesz egy kis titokkal, helyette egy nehéz, szövevényes, történetet kaptam baromi sok titokkal.

Nagyon szeretem Anne Tyler könyvet, úgy éreztem egy csipetnyit kaptam az ő stílusából is, vagyis egyértelmű, hogy szerettem ezt a könyvet a nehéz téma ellenére is.

Reménykedem, hogy a kiadó fog még megjelentetni a könyveiből.

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!

2013. október 3., csütörtök

A bőség zavara, avagy Maxim kiadó őszi kínálata

 A Maxim kiadó nem kivárásra játszik, ez azon is látszik, hogy nem tartalékolja az új megjelenéseket az ünnepekre, hanem már most október közepétől  és végétől folyamatosak lesznek a megjelenések, sőt van olyan könyvük ami már a boltok polcain van!

Nincs más dolgunk mint előásni a kertből a pénzes ládikót és válogatni az igencsak 
bőséges kínálatból.

Dream válogatás:
 
Angyali gonosz (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Angyalvágy (várható megjelenés: 2013. október 7.)
A sötétség városa (puhakötésben megjelent)
Az őrző (várható megjelenés: 2013. november 29.)
De mi került a pitébe? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Elakadó lélegzet (várható megjelenés: 2013. október 7.)
Gyilkos kegyelem (várható megjelenés: 2013. október 2.)
Ha az enyém lennél (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Kalitkába zárt álmok (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Milyen is a boldogság? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Szerelem első kattintásra (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Szerethetetlen (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Veszedelmes sorscsapás (várható megjelenés: 2013. október 15.)


Mount Blanc válogatás:

A könyvárus rejtélye (várható megjelenés: 2013. november 29.)
A lány, aki megérintette az eget (várható megjelenés: 2013. október 15.
Az örök szépségen túl( Megjelent!!!)
Az univerzum és Alex Woods (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Felettünk a csillagos ég (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Hová tűntél, Bernadette? (várható megjelenés: 2013. október 4.)
Kutya csillagkép (puhakötésben megjelent !! )

2013. október 1., kedd

Európa Könyvkiadó újdonságai



Nagy örömömre az Európa kiadó minden műfajra nyitott, ez látszik a változatos és sokrétű kínálaton. Hamarosan a kiadó gondozásában megjelenik két nagyon szép kötet.

Az egyik könyv nem ismeretlen a számomra korábban, igaz már elég rég (2007)az Animus kiadó már kiadta, ezúttal új köntösben olvashatjuk ezt a remek regényt.


Meg Rosoff : Majd újra lesz nyár


 Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…



A másik izgalmasnak ígérkező kötet az Örök kaland - a borítója nagyon tetszik és a fülszöveg is ígéretes! 1975!!!-ben íródott fantasy, úgy látszik kortalan, és végre hozzánk is megérkezett.


 Natalie Babbitt: Örök Kaland





Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.