2016. május 31., kedd

Carrie Snyder: A futónő

 "A teljesítményem annyi, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy lássam, amint eltűnik az életem."

A szerző Aganetha Smart figuráján keresztül tiszteleg minden nő előtt, akik szembe mentek a kor elvárásaival, akikben volt annyi bátorság, hogy valamiben az elsők legyenek, akik fel merték vállalni, hogy egy nő több lehet mint pusztán két dolgos kéz egy férfi oldalán.

1928. Amszterdam.Aggie húszéves mikor nők először vehetnek részt az olimpián atlétikai számokban. Aggie  barátnőjét lehagyva elsőnek szakítja át a célszalagot. Pillanatok alatt híresség lesz a vidéken felnőtt Kanadai lányból.

A múlt és a jelen váltakozása tökéletes összhangban mutatja be Aggie gyerekkorát, majd felnőtt életét, a sportkarrierje és a családi béklyók között. Megismerjük sok féltestvért és két édestestvérét. A családjukat ért tragédiákat, a mohával benőtt sírokat, anyjuk furcsa elhivatottságát, hogy fiatal nőkön segítsen, és apjukat aki a szántóföld közepére világítótornyot épített.

"Ott vagyunk, ahonnan elindultunk, ahol az egész életünket töltöttük, bezárva az ellenkezésbe."

Aggie napjainkban száznégy éves.  Felvillanó és tovatűnő emlékeiből él. Bár a siker pár percig tartott csak, Aggie életét örökre meghatározta a futás, az egyetlen szenvedélye ami sosem hagyta cserben.

Aggie napjai egyhangúan telnek egy nyugdíjasotthonban egészen addig a napig mígnem furcsa látogató érkeznek. Az ápolók nagy örömmel készítik fel a könnyed sétára az idős hölgyet, akinek fogalma sincs kik azok akik hirtelen ennyi figyelmet fordítanak rá. A fiatal nő és férfi szándékai homályosak, és a sétából egy hosszú autóút lesz aminek célja ismeretlen.

Aggie életének egy szelete maga a siker és a dicsőség. Az olimpia után, -ahová tulajdonképpen a véletlen sodorta- igazi híresség lesz. Női magazinok oldalán szerepel, áruházak versengenek érte, hogy az ő fürdőruhájukban vagy éppen szőrmebundában pózoljon.
  
"Lehetséges, hogy huszonkét éves vagyok, és a történetem legjobb része már rég véget ért?" 

Aggie mindezek ellenére az maradt aki volt. Egy bizonytalan fiatal lány tele kétségekkel. Aki élete végéig róni szerette volna a köröket, de közben vágyott egy meghitt kapcsolatra, egy boldog életre valakinek az oldalán, aki meglátja benne azt a félénk kislányt, aki otthon a sok testvére és munka között elveszett. Aki titkokat cipelt, amit senkivel sem oszthatott meg.

 "...egy lámpafényes estén meglátom halott nővéremet Fannie-t, amint lassan közeledik."

Tökéletes könyvélmény volt. Nehezen hiszem el, hogy Aggie karaktere nem valóságos, szinte lelépett a lapokról olvasás közben. Akárcsak a családja, akik örökre körbevették őt, az otthona, ahonnan hiába menekült el, újra és újra hazatért.

Egyetlen pici hibája a történetnek, hogy az olimpiáról szívesen olvastam volna részletesebb leírást.

Ami a könyv borítóját illeti, döntse el mindenki maga, melyik a legszebb. Számomra a fenti az ami teljesen átadja a könyv hangulatát.

Értékelés:
5 messzire futott cseresznye az 5-ből!!!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése