Julia Gregson: A Naptól keletre

 

A szerzőnek nálunk korábban már megjelent két könyve, én mégis a legújabb mellett döntöttem. 

Az 1930-as években kezdődő történet Angliából a távoli Indiáig viszi a három főszereplőt. Viva határozott gardedámnak tűnik, de tulajdonképpen ugyan olyan kétségbeesett mint a rá bízott Rose- aki menyasszony, és az Indiában állomásozó vőlegényéhez utazik-, Viktória vagyis Tor, aki Rose gyerekkori barátnője és nagy álma, hogy anyja karmai közül kiszabadulva férjet fogjon magának. És a sorból kissé kilógó, dühös kamasz Guy. 

Már a fárasztó hajóút sem eseménytelen, de a szokásoktól eltérően az út végén nem szakad meg a szereplők kapcsolata egymással. Az igazi izgalmak csak ezután kezdődnek, hogy mindannyian partot érnek. 

Kijózanító újdonság volt, hogy abban a korban valóban ilyen kétségbeesett lépésre szánták magukat azok a lányok, akik a báli szezon alatt nem keltek el. (Mivel az otthoni létszámhoz képest háromszor annyi férfi közül lehetett választani, a siker szinte garantált volt. Az áldozat pedig amit hoztak a férjfogás oltárán, hogy lehetséges soha többé nem látták a családjukat, a honvágy,és egy teljesen új életforma elsajátítása.)

Az elején jókat mosolyogtam a naiv, de szerethető Rose aggodalmain, félelmein. Tulajdonképpen egyszer találkozott választottjával, akivel aztán összeköti az életét. A vagány Tor mindenre elszánt, ám úgy tűnik, hogy Indiában is csak szórakozni szeretnek a férfiak.Viva pedig egyre halogatja, hogy halott szülei után maradt utazóláda felfedhesse a titkait.

Ahogy haladt a történet úgy lett egyre komorabb és komolyabb a három nő élete. Mindhárman nehézségekbe, boldogtalanságba vergődnek. A nehezen kezelhető Guy pedig egyre vadabb helyzetekben bukkan fel.

Varázslatos tájleírások, szerethető karakterek. A majd ötszáz oldalon egyetlen üresjárat sincs. A lányok találkoznak, majd újra elszakadnak egymástól, utaznak, vívódnak az érzéseikkel,  próbálnak az ismeretlenben boldogulni.

Az akkori India számomra ijesztő. Az eltérő kultúrális háttér, és társadalmi szabályok. A fehér emberre sokan betolakodóként tekintettek, a nőknek pedig még inkább nehéz volt elfogadtatni magukat,pláne ha dolgoztak.

Az, hogy ennyire hiteles korképet kaptunk, valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szerző korábban újságíró és tudósító is volt. 

Értékelés:

4,9 Indiában érő cseresznye az 5-ből!!!

Carlos Ruiz Zafón: A Köd hercege

  Már nagyon kíváncsi voltam a stabilan népszerű író valamelyik könyvére. A Köd hercege éppen jónak tűnt, ígéretes fülszöveg, és nem  túl vaskos.

1943. A Carver család új helyre költözik. Az órásmester apa az Atlanti -óceán partján szeretne műhelyt nyitni, a három gyerekére pedig kalandokkal teli élet vár.

A  ház furcsa múltja, a kertben lévő szoborkert, és a macska aki mindenkit szemmel tart..majd különös események egy megmagyarázhatatlan rejtély felé terelik a két testvért, és a helyi fiút. ( Szerintem a harmadik gyerek, és a szülők gyorsan el lettek tüntetve...)

              " A rossz emlékek akkor is veled vannak, ha nem viszed magaddal őket."

A gonosz megfoghatatlan alakja egyre másra új próbák elé állítja a gyerekeket. A tét a túlélés.

Én inkább ifjúsági irodalomnak nevezném, bár sok felnőtt szívesen olvas kalandregényeket, némi ijesztgetéssel.  Bár remek mese volt, valahogy nem tudtam beleélni magam, távolról figyeltem csak a szereplőket.

Az vitathatatlan, hogy a szerző nagyon szépen ír, érzékletesen, remek stílusban, így a "mese" fényét nagyban emeli a gyönyörű megfogalmazás. A borító remek lett.

Talán nem vagyok elég nyitott erre a műfajra, ezért kapott tőlem csak három és fél cseresznyét. 

Értékelés:

3,5 ködben úszó cseresznye az 5-ből!!!

Kis Karácsony

 Ritkán történik meg, hogy a karácsonyi hangulatot erőltetni kell. De ennek is oka van, annyi minden történt ebben az évben, hogy idő lesz mire az ember utoléri magát. Megemészti a sok változást.

Emlékszem szeptemberben vizsgáztam, és a csoporttársaimmal azt hittük, ha túl leszünk rajta ott helyben nem fogunk majd bírni magunkkal az örömtől. Nem így történt. Napoknak kellett eltelnie mire tudatosult, vagy mertem örülni neki, elhinni, hogy sikerült. Valahogy így vagyok most ezzel az ünneppel is. Készülök rá, tervezgetem a menüt, az utolsó apróságok beszerzését, de valahogy a lelkem még nem ért el odáig.

Egy pillanatra elkapott a hangulat, amikor megvettük a karácsonyfát :-)

Idén úgy alakult, hogy huszonharmadikán még dolgoztam. Ez is jócskán vissza fogja a hangulatom. Pont azon agyaltam ma, hogy milyen jó lesz már újra órákra belemerülni egy egy könyvbe, anélkül. hogy állandóan motoszkálna az agyamban, hogy másnap mit kell elintézni. megtanulni, megnézni, felírni. Az egész év olyan nyögvenyelősen ment, egyet előre, kettőt hátra.

Egy kolléganőm nagy örömmel mondta, hogy 2020 az Ő éve lesz, mert a sok húszas a születési dátumában csak szerencsét hozhat. Pár napra rá, már az első hullám miatti értekezleten ültünk...

Remélem mindenkihez megérkezik a hangulat, és persze a Jézuska is:-)

Lia Louis: Kedves Emmie Blue

                 "Mindenki változik. Csak én nem."

 Ez volt a másodszori próbálkozásom a szerzővel . Az első az a  Valahol közel a boldogsághoz . De azt hiszem nem fogom erőltetni a könyveit.

Úgy tűnik az írónak fétise a fiú, lány gyerekkori barátság, és a nehéz gyerekkor.

Emmie és Lucas azóta elválaszthatatlanok amióta a fiú megtalálta Emmie léggömbjét. Ez nagyon cuki, meg minden. Aztán felnőnek, és harminc évesen Lucas nősülni készül, Emmie meg rádöbben, hogy de hát szerelmes Lucasba. (Tisztára mint az Álljon meg a nászmenet c. filmben, ahogy egyik kedves barátnőm észre vette a párhuzamot. És tényleg!! )

Ahogy tervezgetik az esküvőt, és az ehhez kapcsolódó dolgot-helyszín, ruha - felbukkan a másik tökéletes fiú, Eliot, Lucas féltestvére. Közben Emmie csendben szenved, dolgozgat, dédelgeti a kamaszkori traumáját, ismerkedik a házinénivel, akinél lakik, és sóhajtozik, hogy mindenki boldog csak ő nem.

Innentől kezdve én borítékoltam, hogy ; Ki kivel fog összejönni, ki mit fog mondani, na meg az egész nagy keserves helyzet kinövi magát egy boldog végkifejletté. Emmie boldog lesz, klafa munkája lesz, lesz új családja, és egy kastélya egyszarvúkkal a kertben.

Amellett, hogy kiszámítható volt az is gáz volt szerintem, hogy egy harmincéves!!! nő nincs tisztában az érzelmeivel, és a komplexusaival - amiből van bőven - esze ágában sincs felkeresni egy szakértőt. Nyafog, sóhajtozik, mint egy tini. És sajnos úgy is gondolkodik.

 Élő ember nem beszél úgy mint Eliot!! És az, hogy a csodálatos Lucas tulajdonképpen egy önző köcsög x év után derül ki, agymenés!!!! 

Itt jegyezném meg, hogy szerintem olyan nincs, hogy egy fiú és egy lány csak barátok, mert az egyik mindig többet akar. Ez vagy kibukik, vagy nem. És sajnos olyan sincs, hogy évekig tipródunk egy gondon, vagy több gondon, és minden varázsütésre megváltozik. 

Értékelés: 3,5 gyerekes cseresznye az 5-ből!!!

Mi lett volna ha...

 Jodi Picoult: A két út könyve

  Nemrég egy kedves ismerősömről kiderült, hogy szokott (és elvileg tud) tenyérből jósolni. Első reakcióm az volt, hogy az orra alá dugtam a tenyerem. 

- Mit látsz?? kérdeztem izgatottan.

- Ó! mondta. Jó sok választási lehetőséged volt az évek alatt.

 -És??

- És választottál.

Vagyis magamnak, magunknak kell rá jönnünk a válaszokra. Még nem nagyon volt időm eltöprengeni a választásaimon, ez a könyv pedig újra előhozta bennem ezt.

Bevallom jó ideje elengedtem egyik régi, nagy kedvencem kezét. Egymás után írt Jodi olyan történeteket, amik nem kötöttek le. Teljesen véletlenül fordultam ismét felé. 

És megint micsoda véletlen egybeesés, hogy immáron nem ez a első könyv mostanában ami a párhuzamos dimenziókkal foglalkozik, illetve azzal, hogy választásunk ellenére a sorsunk meg van írva, és így vagy úgy oda jutunk ahová kell.

Dawn története nemcsak erről szól, hanem Jodi újra valami újat és különlegeset is mutat nekünk. Az egyik a még számunkra ismeretlen halál dúla foglalkozás, a másik pedig az egyiptológia. Ezekből a különlegességekből mindig a legjavát, a legérdekesebb dolgokat kapjuk. Az olvasó pedig szivacsként issza ezeket.

Dawn eredetileg egyiptológusnak készült, ám kényszerűségből le kellett mondania az álmáról.

  "Talán  az élet egyedül a megbánásokról szól."

Aztán egy baleset kapcsán választhat, hogy visszatér a régi életébe, vagy újra régi szenvedélyének hódolhat. Kicsit könnyebbnek tűnik a döntés annak a fényében, hogy Dawn az egyik életében éppen mélyponton van.Viszont mindkét életében vannak számára fontos személyek, amikor választ az egyik életéből elveszíti szeretteit.

Remekül futott a párhuzamos szál. Logikus volt, és elképesztően izgalmas is. Eleinte nagyon kedveltem Dawn-t , de a történet végére kicsit haragudtam rá. Szerintem önző volt.

A jelen mindig is szürke lesz egy több évvel korábbi lángoláshoz képest. A varázslat megdermed, nem gondoljuk tovább. Az akkori emberek, érzések nem lettek kitéve semmilyen próbának, a boldogság legjavát kaptuk. Így eléggé kiegyenlítetlen a küzdelem a kopottnak tűnő szerelem mellett.

"Hiába törik össze a szívünk, a szemetet akkor is ki kell vinni."

Tulajdonképpen az olvasóra lett bízva, hogy olyan befejezést válasszon ami neki tetszik.

Olvasás közben is sokat forgattam a történetet magamban, sőt olvasás után is velünk marad a könyv.

Értékelés:

4,9 kiválasztott cseresznye az 5-ből!!!