2020. december 30., szerda

Julia Gregson: A Naptól keletre

 


A szerzőnek nálunk korábban már megjelent két könyve, én mégis a legújabb mellett döntöttem. 

Az 1930-as években kezdődő történet Angliából a távoli Indiáig viszi a három főszereplőt. Viva határozott gardedámnak tűnik, de tulajdonképpen ugyan olyan kétségbeesett mint a rá bízott Rose- aki menyasszony, és az Indiában állomásozó vőlegényéhez utazik-, Viktória vagyis Tor, aki Rose gyerekkori barátnője és nagy álma, hogy anyja karmai közül kiszabadulva férjet fogjon magának. És a sorból kissé kilógó, dühös kamasz Guy. 

Már a fárasztó hajóút sem eseménytelen, de a szokásoktól eltérően az út végén nem szakad meg a szereplők kapcsolata egymással. Az igazi izgalmak csak ezután kezdődnek, hogy mindannyian partot érnek. 

Kijózanító újdonság volt, hogy abban a korban valóban ilyen kétségbeesett lépésre szánták magukat azok a lányok, akik a báli szezon alatt nem keltek el. (Mivel az otthoni létszámhoz képest háromszor annyi férfi közül lehetett választani, a siker szinte garantált volt. Az áldozat pedig amit hoztak a férjfogás oltárán, hogy lehetséges soha többé nem látták a családjukat, a honvágy,és egy teljesen új életforma elsajátítása.)

Az elején jókat mosolyogtam a naiv, de szerethető Rose aggodalmain, félelmein. Tulajdonképpen egyszer találkozott választottjával, akivel aztán összeköti az életét. A vagány Tor mindenre elszánt, ám úgy tűnik, hogy Indiában is csak szórakozni szeretnek a férfiak.Viva pedig egyre halogatja, hogy halott szülei után maradt utazóláda felfedhesse a titkait.

Ahogy haladt a történet úgy lett egyre komorabb és komolyabb a három nő élete. Mindhárman nehézségekbe, boldogtalanságba vergődnek. A nehezen kezelhető Guy pedig egyre vadabb helyzetekben bukkan fel.

Varázslatos tájleírások, szerethető karakterek. A majd ötszáz oldalon egyetlen üresjárat sincs. A lányok találkoznak, majd újra elszakadnak egymástól, utaznak, vívódnak az érzéseikkel,  próbálnak az ismeretlenben boldogulni.

Az akkori India számomra ijesztő. Az eltérő kultúrális háttér, és társadalmi szabályok. A fehér emberre sokan betolakodóként tekintettek, a nőknek pedig még inkább nehéz volt elfogadtatni magukat,pláne ha dolgoztak.

Az, hogy ennyire hiteles korképet kaptunk, valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szerző korábban újságíró és tudósító is volt. 

Értékelés:

4,9 Indiában érő cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése