2017. május 26., péntek

Jessie Burton: Múzsa

1960-ban a trinidadi Odelle Angliába érkezik barátnőjével a jobb élet reményében. Sokáig egy cipőboltban dolgozik, épp feladná dédelgetett álmait amikor felveszik titkárnőnek a Skelton galériába.
Főnöke Marjorie nagy hatással van a lányra, a titokzatos nő szinte rögtön bizalmába fogadja Odelle-t. Odelle munkaideje alatt visszatér az íráshoz, amint legépeli a munkahelyi leveleket a finom papír és az iroda csendje írásra sarkallja.

Barátnője esküvőjén megismerkedik egy furcsa fiúval, aki egy festményt mutat neki, mondván egyetlen öröksége anyjától. Odelle megszervezi, hogy a galéria igazgatója felmérje mekkora értéket képviselhet az ismeretlen szerző képe.

Odelle életének legizgalmasabb kalandja veszi kezdetét. Párhuzamosan olvashatjuk Odelle és Marjorie különös barátságának alakulását, és visszarepülünk  az időben (1936) a helyszín pedig Dél-Spanyolország.
A tehetős bécsi műkereskedő Harold Schloss feleségével és lányával házat bérelnek Spanyolországban. A ház körüli munkákra egy testvérpárt alkalmaznak akik teljesen felborítják a lakók életét. A család még csak nem is sejti mekkora veszélyt jelent rájuk majd a furcsán viselkedő lány, és a jóképű fiú Isaac Robles, a spanyol polgárháborúról már nem is beszélve.
Spanyolországban születik az a festmény is amely később Angliáig jut és összekapcsolja a szereplők múltját és jelenét.

Jessie depresszióban szenvedve kezdte el írni ezt a történetet, előző könyve - A babaház úrnője- sikere váratlanul érte őt.
A történeten nem érződik, hogy a szerzőt hátráltatta valami, sőt zseniálisan szőtte a szálakat, annyira lekötött a történet, hogy még időm sem volt azon agyalni, hogyan kapcsolódik össze a festmény sorsa a szereplőkkel.

Odelle és Marjorie karaktere kiemelkedően jól sikerült, nagyon elevenek. Pont attól kelnek igazán életre, hogy annyira eltérő a személyiségük.

A könyv borítója sziporkázó, színes és összetett akárcsak maga a történet.

Értékelés:
5 festegető cseresznye az 5-ből!!

2017. május 20., szombat

Samantha Vérant: Az én francia családom

Samantha új könyve ismerős lehet azoknak akik olvasták korábbi könyvét- Hét levél Párizsból -ebben a könyvében találnak újra egymással diákkori szerelmével.
Ezen könyvben pedig, azt ahogy a cím is sugallja immáron az amerikai nő Franciaországban kezd új életet.


Samantha élete teljesen új irányt vesz amint Cugnauxba költözik. Egy kedves családi ház, egy macska, és két kamaszodó gyerek várja.
Persze hiába a nagy szerelem a nehézségek sora várja Samanthát. bürokrácia, bolhás macska, feleselő gyerekek. Persze a nyelvi nehézségek sok vicces helyzetet teremtenek.
A helyi szokásokba is betekintést nyerünk, mit és hogyan esznek-megjegyzem nekem kicsit sok volt már a kagyló és a homárfarok vagy éppen az osztriga. Legnagyobb meglepetésemre az ottani lányok korán, akár már tizenhárom évesen is gyantáztatni járnak.(Mit???)
A szülőknek furcsa ha a gyerek esetleg otthon van.
Imádják a társasági életet.
Terhesség után a nők hüvelyét elektromos bottal kezelik a medence és hüvelyi izomzat edzve így.
Az egészségügy pedig- ott is - katasztrófális.

Egyrészt nagyon tetszett ahogy egy már érett nő hihetetlen bátorsággal veti bele magát az újrakezdésbe. Korábbi élete sem volt csalódásoktól mentes, ennek ellenére optimistán tekint a jövőbe.
Samantha rengeteg nehézséggel, fájdalommal küzdött meg, le a kalappal előtte, hogy megőrizte az életkedvét.
Kicsit keveset kaptam a férjéből és a kapcsolatukból, Jean-Luc nekem elég papírízű szereplő, alig tudunk meg róla valamit.

Túl sok volt az szócséplés, elmentek Tipitupiba kirándulni, láttak zöld füvet,és vizet ittak blabla. Ebből sokkal kevesebb kellett volna, mert egyébként a többi rész olvasmányos és pörgős volt.
Én a recepteket sem a fejezetek közé, hanem a könyv végében egy csokorba  szedtem volna össze.

Összességében tetszett ez, és jelent valamit, hogy az első rész olvasása után közel két év telt el, mégis könnyedén felidéztem a korábban olvasottakat. Itt jegyezném még meg, hogy mindkét könyv borítója remekül sikerült.

Értékelés:
3,9  Francia cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 16., kedd

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

 "Egymás szemébe néztek. Valami némán elhangzott köztük. Kaptak egy ízelítőt, egy előszobát, egy folyosót egy tükörrel, és többet akartak."

A szerző előző nagy sikerű könyvét- Madarak a dobozban- nem olvastam, féltem, hogy nekem túl ijesztő lenne, így nem volt viszonyítási alapom sem, hogy ez a történet mennyivel jobb, avagy rosszabb mint a madaras regénye.

James egy szép nyári napon randit kér Ameliától. Kenuzni indulnak és egy elzárt részen a tavon nem másra bukkannak mint egy háztetőre.

Az események a víz felett gyorsan követik egymást, aztán lelassulnak a víz alatt amikor eleinte felváltva, majd később búvárfelszerelésben együtt merülnek le és térképezik fel a házat.
Párhuzamosan alakul a szerelmük, és nyílik meg előttük a víz alatti világ.

Víziszonyom van, akár egy kanál vízben is képes lennék megfulladni, viszont olvasás közben minden ijesztgetés, és belső monológ a szereplőktől is kevés volt ahhoz, hogy átérezzem a helyzetüket.
A ház felderítése közben is próbált a szerző szívdobogást elérni, de én itt sem voltam úgy elájulva mint James és Amelia.
Volt egy -két remek ötlete a szerzőnek amitől pár percig valóban élveztem felfedezni azt a fura házat, de összességében nekem csak annyi járt a fejemben, hogy vajon, hogy kerülhetett oda.
 
Attól, hogy a szereplők sokszor ismételgetik, hogy "Jaj, meg ne fulladjak" vagy "Mintha lenne valaki a sötétben" attól én még nem fogom a körmöm rágni izgalmamban.
Számomra a szerelmük is furcsa volt, mintha csak azért jöttek volna össze mert ez a titokzatos ház összeköti őket. Túl keveset kaptam a szerelmük alakulásáról ahhoz, hogy át tudjam velük élni az első szerelem elsöprő erejét.

Az alig százötvenkilenc oldalt gyorsan el lehet olvasni. A könyv borítója nagyon hatásos lett.

Értékelés:
3 hínáros cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 14., vasárnap

Molnár T. Eszter: Stand - Up! Egy majdnem normális család

"– …Miért vagy te ennyire ügyetlen, Virág?
– Nem tudom, Helga néni, talán mert az apám túl sokat ivott, amikor az anyám terhes volt velem."


Már egy ideje a listámon szerepelt a sorozat első két része, így szinte adta magát, hogy Bakos családdal fogok kikapcsolódni.  Bár elsősorban ifjúsági könyv, de szerintem kortalan regény. Éppen annyira volt mai, mint amennyire felidézte a gyerekkoromat, nagynéniket, a hétvégi mosogatást, a testvérharcot, és az állandó szekálást a felnőttek részéről. Mintha új köntösben olvastam volna a régi klasszikus, pöttyös vagy csíkos könyvemet.

Bakos Virág által egy átlagos magyar család életébe pillanthatunk be, ahol az apuka a pszichológiai munkája mellett stand-up humorista is, aki az utóbbi időben épp a humorát hagyta el valahol. A vagány nővér Vera, aki már szinte felnőtt, de azért tud elég hülyeséget csinálni, pont annyit, hogy érte aggódjon az egész család. Misu a láthatatlan öcsike, akinek útját repülő papucsok -és egyebek - kísérik. Nagynéni, gangos bérház, leskelődő, hallgatózó szomszédok, és borsófőzelék. Na és persze Virág, aki rajong az állatokért, és próbálja túlélni a kamaszkort.

Tetszett, hogy a történet a realitás talaján mozgott. Semmi sem oldódott meg egy csapásra és rengeteg benne a humor.
Számomra egyetlen pici hibája volt, a történetnek, volt egy momentum amit én kihagytam volna.
Kíváncsian várom a második részt!

Értékelés:
4,99 Virágos cseresznye az 5-ből!!!


2017. május 11., csütörtök

Hangulatos világvége

"Hiszen erről szól az élet, nem? Hogy minden egyre jobb és jobb lesz."

Tommy Wallach első könyve - Kösz, hogy... -engem lenyűgözött. Egyedi hangvételű és stílusú szerző aki képes újat és különlegeset írni. Ezért is voltam biztos benne, hogy ismét valami fenomenálisat alkotott.

Új könyvében négy fiatalt követhetünk nyomon, miután kiderül, hogy az életüket éppen elkezdő tizennyolc éves, két lány és két fiú, hogyan éli meg, hogy tulajdonképpen nincs jövőjük. Egy aszteroida tart a földnek ami pár hét múlva szét is zúzza az emberiség összes álmát.
Így el van döntve minden. Nincs gond a tovább tanulásra, nem kell aggódni a végzős bál, vagy a szüzesség miatt, és azon sem kell töprengeni nehogy elvesztegessék fiatal éveiket.

A történet első fele nagyon jól lett megírva. Miközben megismerjük a négy fiatalt, a közvetlen környezetük, családjuk reakcióinak is tanúi lehetünk. Ki az aki még reménykedik, és folytatja az életét, mintha nem hunyorogna éjjel- nappal fényesen a Radar nevezetű aszteroida a fejük felett. És ki az, aki kétségbeesetten ki akarja használni a hátralévő pár hetet, belezsúfolva egy egy egész életet.

Számomra pont az volt kevés amire a történet épült. Vagyis ez a világvége hangulat nem lett rendesen kiaknázva. Nem éreztem olvasás közben mint a korábban olvasott apokaliptikus könyveknél, hogy rám telepszik a hangulat, nem rettegtem együtt a szereplőkkel.
A szerző inkább a szereplőkben végbemenő változásokat taglalja. Hogyan talál közös pontot a négy teljesen eltérő személyiség, akik a régi életük keretein belül még el is kerülték egymást.

Persze a szerelem is megjelenik mint fő mozgatórugó, ezt kicsit túl is húzta a szerző, mint valami rossz romantikus könyvben oldalakon keresztül tart a huzavona, hogy akkor most ki, kivel és miért.
Számomra a történet lezárása sem volt szimpatikus, elfogyott a varázspor a végére.

Értékelés:
A könyv első fele: 4 cserkó
A könyv második fele: 3 vérszegény cseresznye

 

2017. május 8., hétfő

Gayle Forman: Engedj el

A szerzőtől korábban négy könyvet olvastam, így szinte biztos kézzel nyúltam új könyve felé is, ráadásul  Forman most kivételesen a felnőtt közönségnek írt.

Maribeth sokáig húzta, jó anya és remek feleség, nagyszerű munkaerő. Aztán egy nap negyvenes éveit épp csak elkezdve szívrohamot kap. Borul minden, a kényes családi egyensúly, az örökké kötéltáncot járó anya csatát veszt a testével és a családjával szemben.
Férje és édes ikergyerekei elvárják, hogy Maribeth gyorsan lábadozzon, vagyis sehogy se, csak legyen újra minden olyan mint rég. A napi rutin, a hétvégi programok, az ezer kötelezettség betemetik a férjet,-vagy csak megunja, hogy rá is lehessen számítani - és  úgy tűnik teljesen hidegen hagy felesége állapota.
Maribeth elhatározza hát, hogy kiszáll. Vesz egy vonatjegyet és meg sem áll még elég távol nem lesz mindentől és mindenkitől. Pihenni akar, levegőt venni, túlélni, hogy túlélt egy szívrohamot.


Bár nem hiszem, hogy én lennék ennyire bátor és ennyire "szívtelen" mint Maribeth, mégis meg tudtam érteni.
A picivel több mint egy hónapnyi magányos pihenés alatt aztán felszínre kerül egy csomó régi sérelem, Maribeth-nek van ideje végiggondolni az életét. Megtudhatunk mindent a múltjáról, családjáról, szüleiről.
A sok kis mozaikból kirajzolódik, hogy milyen sokszor csak sodródunk éveken keresztül, a sok napi feladat, az újabb és újabb célok mellett nem jut idő átgondolni, megbeszélni, feldolgozni a minket ért impulzusokat.
A könyv mondanivalója remek, viszont néhol kicsit meseszerűen alakultak Maribeth dolgai.
Példának okáért én aztán hiába mennék világgá, még egyetlen éjszaka egy olcsó motelben is akkora anyagi kihívás, hogy maximum egy hídig jutnék.
Az új lakóhelyén a nő rögtön talál kiadó lakást, jó fej szomszédokat és persze egy jóképű kardiológust akit titok leng körül.
Maribeth problémája nagyon is valóságos, ám a a körülmények amiket a szerző teremtett nem kellően reálisak szerintem. Ennek ellenére le sem tudtam tenni a könyvet, és remélem nem ez lesz az egyetlen felnőtt közönségnek szóló könyve.

Értékelés:
4 szökött cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 4., csütörtök

Eileen Cook: Címlapsztori

A tizennyolc éves amerikai diáklányt Jill -t a négyhetes olaszországi tanulmányi út során súlyos baleset éri. Gazdag apukája repülőt küld lányáért, hogy családja körében lábadozzon, na meg, hogy derüljön ki miért ült autóba, és főleg miért következett be egy végzetes baleset, ami a hatóságok szerint szándékos volt.

A sztori egyetlen biztos pontja, ami miatt aztán káosz uralja az egész történetet az Jill emlékezet kiesése. A lány legutolsó emléke még az utazás előtti időszak, vagyis egy teljes hónap az az idő amiről a lány semmit sem tud.
Miután szembesítik a zord valósággal, hogy valami szörnyűség történt, és ezért valószínűleg ő a felelős megkezdődik az egy helyben való toporgás. Mindenféle szakértő, diákok, tanárok na meg persze az internet népe nyilatkozik, ezek töltik ki jobbára a könyvet.
Ki mit tud, vagy inkább tudni vél arról a bizonyos napról.
Bár Jill egyetlen egyszer ugyan összeroppan, de általánosságban csak rázza a fejét, hogy ő bizony tök jó fej, szorgalmas diák aki egyetemre készül, remek barát, és persze minden szülő álma.
Az apuka egy kretén, aki azt reméli elegendő pénzzel bármi elintézhető. Az anyuka megvan szeppenve és talán ez akadályozza meg abban, hogy a több mint egy hónapnyi idő alatt egyszer is érdemben beszéljen a saját gyerekével.

Nem ez az első ilyen jellegű történet, amiben a kulcsfontosságú esemény rekonstruálása  azon múlik, hogy a főszereplő mire - nem - emlékszik.
Kétségkívül gyorsan lehet haladni a könyvvel, pár oldalanként apró információ morzsák  kerülnek elő, ebből rakosgatja ki az olvasó a teljes képet, ami teljes egészében csak az utolsó oldalon mutatkozik meg.
Engem nem tudott  letaglózni ez a sztori, valahogy túl vérszegény volt. Jill karaktere egyáltalán nem életszerű, sosem úgy reagált ahogyan kellett volna az ő helyzetében. Fura volt, hogy egyáltalán nem voltak kérdései, kételyei amit mondtak neki nyugtázta és kész. Teljesen más reakciókat vár az olvasó egy ilyen helyzetben, talán ezért sem tudta nálam elérni a történet a kellő hatást.
 Minden szereplő olyan száraz volt mint a hungarocell.

Értékelés:
3 gonosz kis cseresznye az 5-ből!!!

2017. május 1., hétfő

Lauren Graham: Gyorsan elhadarom ( A Szívek szállodájától a Szívek szállodájáig...)

Furcsának tűnhet de nem kizárólag a Szívek szállodája sorozat miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Sőt az utolsó részekben picit meg is utáltam a két Gilmore lányt,- szerintem mindkét karakter tök rossz irányba ment el.
Lauren könyvére voltam kíváncsi, még akkor is ha ezen könyv egészen más mint  regénye az Egy nap talán amit imádtam. Egyébként ennek a könyvnek a megírásáról is ejt pár szót Lauren.

Lauren elmeséli milyen gyerek volt, hogyan indult el a színészi pályán, milyen lehetőségeket hagyott ki, vagy éppen ragadott meg. Hogyan böjtölte ki azt a sok-sok évet amíg csak statiszta volt reklámfilmekben, ahol ő volt a "tömeg" és még véletlenül sem a főszereplő.

Szerettem, hogy a szerző nem fényezi túl magát, és annyira boldog volt mikor megkapta Lorelai szerepét- úgy, hogy még csak meg sem nézték, hogy leendő lányával Alexis B.-vel, vagyis Rory -val, hogy mennyire passzolnak anya-lánya párosként. Na de nem árulok el minden kulissza titkot, csak még annyit, hogy tudtátok, hogy ez volt Lauren első olyan sorozata amelyet nem kaszáltak el az első évad után???
 Szerencsére Lauren kellően bőbeszédű így rengeteg mindent megtudhatok róla és a sorozatról is. Sőt a sorozat folytatásába is betekintést nyerünk.
Legyen elég annyi, hogy nagyon gyorsan elolvastam. Lauren remekül ír, nemcsak érzékletesen, de humorosan is.
A titkos ételtáblázaton megszakadtam a röhögéstől. Lauren elkényeztet minket, jó pár saját fotóval gazdagítva a könyvet.

Lauren régen és ma. (Saját bevallása szerint soha nem vette igénybe plasztikai sebész tudását...nos ezt mindenki döntse el saját maga.)


Értékelés: 4,99 szállodás cseresznye az 5-ből!!!



2017. április 28., péntek

Elin Hilderbrand: Pletyka

"Honnan tudhat az ember bármit is? Az utcán hallottam. Az emberek beszélnek."

Mint ahogy már Hilderbrandt-tól megszokhattuk az események ismét Nantucket mesés kis szigetén játszódnak. Kicsit furcsa volt ugyan a tavaszi hóesésben napfényről, napernyőkről olvasni, de a történet miatt aztán el is felejtettem fázni.

Madeline és Grace hosszú évek óta barátnők, bár férjeik nem kötöttek egymással életre szóló barátságot, a két nő mindig is gondoskodott arról, hogy családjaikat is bevonják kettejük szövetségébe. Annál is inkább mert Madaline fia, Grace ikerlányai egyikével jár.

A könyv mondanivalója alapvetően egy adott közösségben belüli pletyka természetéről szól, nekem mégsem volt olyan érzésem, hogy ez irányította a sztorit. Sokkal inkább az emberek önzése, a családon belüli magány, az örök meg nem értettség került előtérbe.
Nekem mindig is furcsák voltak azok az emberek akik ugyan férj és feleség mégis mintha ez semmit sem jelentene, nem tudnak egymásról semmit, és nem is érdeklődnek a másik iránt. Ez történik a King és Panciket házaspárral is, bár Madeline férje csak néha vonul át a színen, nem kapott jelentős szerepet, szinte meg sem ismerjük.

Egyik házaspár sem volt szimpatikus, mind a saját kis pecsenyéjét sütögette, Madeline egy új könyvet ír, bár félő, hogy az ihlet hiánya miatt abból dolgozik ami épp van, Grace legnagyobb álma pedig, hogy kertje bekerüljön a Boston Globe hasábjaira, ő maga pedig a kertésze ágyába...
Aztán mikor borul minden, csak akkor kapnak észbe a szereplők, hogy valamit bizony rohadt rosszul csináltak.

Hilderbrand anélkül szórakoztat, hogy banális vagy túl nyálas lenne, kerüli a kliséket és szerencsére nem csak üres blabla a sok papírra vetett szó.

Értékelés:
4 sütiben sült cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 24., hétfő

Joel Levy : Ötven fegyver amely megváltoztatta a történelmet

A kötet a Kossuth kiadó Ötven dolog amely megváltoztatta a történelmet-növény, állat, vasút, fegyver -kötetek egyik kiadása.
Mindegyik kötetben azonos, hogy igényes és nagyon szép a kivitelezésük.


Ebben a kötetben a kőbaltától az atombombáig és robotokig bezárólag több ezer év technikai fejlődését történelmileg hitelesen tárja elénk ez a könyv.
Külön plusz pontot érdemel a szerző, amiért nem csak a technikai jelentőségét vizsgálja egy adott fegyvernek, hanem politikai, társadalmi és taktikai jelentőségükről is beszámol. 
Az képek kellően szemléletesen és korhűen ábrázolják a fegyvereket, a rajzok és illusztrációk meglepően igényesek, így egyszerűen áttekinthetővé teszik a felépítésük megértését.
A történelmi tények meggyőzően hiteles adatokkal vannak alátámasztva, az anatómiai leírások pedig világosan és értetően vannak fogalmazva, így könnyen megérthetővé teszi az egyes harci eszközök működési elvét.
Az írásmód élettel teli gördülékeny, élvezhető gyorsaságú tempóban halad, egy cseppet sem száraz vagy unalmas.
A fejezetek se nem túl rövidek, se nem túl hosszúak, terjedelemben pont megfelelőek, egyszerre pont kellő mennyiségű információt kapunk.
Az ötven fegyver minden esetben okkal, és igen változatosan lett kiválasztva és bemutatva. 

Véleményem szerint a bemutatottak közül egyik sem éppen lett volna elhanyagolható vagy kihagyható – sőt – a lista még jóval hosszabb is lehetett volna.
Valószínűleg éppen ezért a fegyvereknek maga az ötvenes listára való leszűkítése is hatalmas feladat elé állíthatta a könyv készítőjét – amit szerintem sikeresen megoldott
Jó volt észrevenni, hogy az olyan biológiai fegyverekről sem feledkezett meg, mint például a felsorolásban is szereplő himlő.

Azoknak ajánlanám akik eleve szeretik a történelmet és a fegyvereket , de azoknak is élvezetes időtöltés gyanánt szolgálhat, akik nem annyira tájékozottak a témában.

Értékelés:
5 történelmi cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 20., csütörtök

Franck Thilliez: Pandémia

A könyv beszerzése után derült ki számomra, hogy egy sorozat darabja  (bár állítólag a magyar kiadás hiányos) amiben két rendőr a főszereplő  Franck Sharko és Lucie Henebelle, akik történetesen házastársak. Olvasás közben nem volt hiányérzetem, mivel a történetek korábbi kapcsolódási pontjai meg vannak említve ebben a történetben is, éppen annyira részletesen, hogy az olvasó képben legyen.

A fülszöveg alapján engem a mikrobiológus nő, és a Pasteur-intézet fogott meg, biztos voltam benne, hogy valami nagyon izgalmas fog történni a lapokon. Arra nem számítottam, hogy ennyire összetett és szerteágazó lesz a történet. Hol a mikrobiológus Amadine és csapatát követjük Párizs utcáin, hol a rendőrséget, akikkel hamar összefut a szál a madár elhullások, és az emberi megbetegedések miatt.

A történet -sajnos - teljesen hihető. Reális veszély, hogy a mai világban bármiből lehet fegyver.
Az influenza minden évben felüti a fejét, folyamatosan mutálódik.

"Hatvan éve ugyanúgy szigorú megfigyelés alatt tartjuk az influenzát, mint ahogy a csillagászok távcsövei követik a meteorok mozgását. Ők a végtelent, mi a láthatatlanul parányit fürkésszük, kutatjuk."

 Épp a könyv olvasása előtt futottam bele egy újságcikkbe, amely szerint ausztrál tudósok szerint egy világméretű influenzajárvány  már a nyakunkon van, csak idő kérdése, hogy a spanyolnáthához hasonló szörnyűség lecsapjon ránk. Az már más kérdés, hogy a véletlenek összjátéka, avagy szándékosság áll -e majd a dolog mögött.



A szerző nagyon éles és ijesztő képet fest a világ romlottabb tagjairól, és ugyan ilyen hatásos volt a jók harca a gonosz ellen, akiknek a munkájukon kívül a magánéletükbe is bepillanthatunk. Amandine élethelyzete ráadásul nagyon különleges.
Bevallom a gyilkolászós részek nélkül is meglettem volna, a klasszikus krimi vonalat amúgy sem nagyon szeretem, viszont így a tudományos szállal keverve még elviseltem.

 Értékelés:
3,5 influenzás cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 18., kedd

Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos laktáséttermekhez

Üdítő kivétel ez a könyv a limonádék között. A szerelmi afférok mellé kaptunk egy csomó receptet és megfertőződhetünk a főzés örömével.

Hannah minden ami szülei és barátja nem. A professzor szülők a gazdag és sznob  környezet semmit sem jelentenek a huszonéves lánynak. Neki egészen más jelenti a boldogságot mint egy újabb doktori fokozat, egy újabb diploma, vagy éppen egy menő lakás. Hiába van komoly munkahelye, -amit  szülei intéztek neki- a fiatal lány nem találja a helyét.
Hannah imád főzni, szenvedélyesen gyűjti az új recepteket, a kikapcsolódás nála annyit jelent, hogy elvonulhat a konyhába.

Hannah és Adam hónapok óta együtt élnek, de a fiú még mindig nem merte szüleinek elárulni, hogy Hannah egy nap talán a felesége lesz. Hannah úgy érzi az utóbbi időben mindent rosszul csinál, nem tud megfelelni sem szüleinek, sem barátja elvárásainak.
A sorozatos nézeteltérések szakításhoz vezetnek. Hannah új lakás után néz, és úgy tűnik egyre messzebb kerül tőle az álma, egy lakásétterem.
Barátnője unszolására az apró bérleményébe mégis elkezdi megszervezni az első vacsoráját. Barátnője szervezi az "evőket" és a dekorációt, Hannah pedig kiteljesedhet a főzésben.

A főbérlő Blake sokat utazik, így Hannah feltűnés nélkül vághat bele új életének kezdeti szakaszába.

Nem várt nehézségek eleinte apró, majd egyre nagyobb hazugságokra kényszerítik a lányt, ami igazán veszélyessé teszi az éppen kibontakozó barátságukat Blake-el. És ha ez nem elég már az első vacsorán sikerül elcsavarnia egy férfi fejét, aki nemcsak a lányért, de a főztjéért is rajong.

Sem a könyv címe, sem a borítója nem tudja átadni, hogy mennyire jó ez a kis könyv. Igazi csemege volt, már csak a főzés miatt is. Hannah nagyon szimpatikus karakter, manapság csak úgy főzni nem divat, még akkor sem ha a különböző tévécsatornák ontják magukból a főzős műsorokat.  A szerző bebizonyította, hogy a szerelem és a főzés verhetetlen párost alkothat egy könyvben. Ráadásul Dana remek stílusban ír.
A szerelmi gubancok, és a párkeresés buktatóin túl is van a könyvnek mondanivalója.

Értékelés:
4,9 koktélcseresznye az 5-ből!!



2017. április 15., szombat

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét

Van pár könyv ami annyira sokrétű, összetett vagy éppen annyi minden történik a lapokon, hogy a legjobb lenne ha ilyenkor olvasás közben folyamatosan jegyzetelne az ember. Annyira beszippantott Gabrielle Bonheur Chanel története, hogy csak gyorsan cetlikre firkantottam a gondolataimat, meg néhány oldalszámot.
Coco Chanel élete tényleg kész regény..

Bár Gabrielle nagyon ragaszkodik testvéreihez a megélhetés és a saját álmai megvalósítása hamar elsodorja egymás mellől őket. Apjával való viszonya élete végéig elkíséri, akárcsak a  magány az elhagyatottság érzése, bármennyi barát és szerető veszi is körül. Családja hiányát tehetségével pótolja. Eleinte kalapokat készít. Az akkori divatnak épp az  ellenkezője inspirálja. A letisztult formák, praktikum és kényelem jellemzi a Chanel kalapokat, majd később a ruhákat, kiegészítőket.
Bár Coco egész életében azt hangoztatta, hogy egyedül érte el hihetetlen sikereit, és férfiakra sosem támaszkodott, az életrajzi könyvet olvasva hamar kiderül, hogy  ez csak a külvilágnak szóló hangzatos megtévesztés volt. Hiába volt őstehetség, nem volt szokványos akkoriban, hogy a nők önállóságra és karrierje vágyjanak. A kurtizán, színésznő, vagy feleség hármasból lehetett választani.
Coco ösztönösen megérezte, hogy a férfiakon keresztül vezetheti csak sikerre saját márkáját.
Az első szeretőjétől akkor vált meg mikor a férfi nem támogatta anyagilag. Coco ráadásul életében először szerelmes lesz.

Boy azaz Arthur Capell volt az aki felkarolta és támogatta nagyratörő terveit. Így nyílhatott meg az első kalapszalonja a Chanel Modes. Innentől kezdve nem volt megállás, egyre több üzlete lett, szélesítette a kínálatot. Megalkotta formabontó ruháit, mint például a kötött holmik,-amiket akkoriban csak a férfiak viseltek- de így született a kis fekete ruha is. A Chanel márkanév alkalmazkodott két háborúhoz, túlélt számos konkurenciát, élő modellek várták a betérő vásárlókat, akik nemcsak a ruhákat de a Chanel5 parfümöt is magukon viselték. (Eleinte ingyen osztogatta a vásárlóinak!)Maga a parfüm létrejötte is regénybe illő.




Minden ami Coco Chanel volt- a lógó, a parfümje nevében az ötös számjegy, a Coco név- mind mind Coco életének lenyomata amiről akkoriban sokan azt hitték csak kiváló reklámfogások.
Úgy tűnik Coco minél sikeresebb divattervező, annál boldogtalanabb a magánélete. Ideig-óráig érezhette csak, hogy fontos valakinek, hogy valóban szeretik. Aztán jött a hideg zuhany. A szeretői így vagy úgy de végül mindig magára hagyták. Örök szerelme Boy váratlan halála miatt Coco úgy gondolt rá, mint az egyetlen, elszalasztott boldogságra, ami nem teljesedhetett ki. Az igazság az, hogy Boy is más nőt vett feleségül. Egyik férfi sem vállalta, hogy nem a társadalmi rangjához méltó párt választ. Coco-nak tehát be kellett érnie a szerető státusszal, amit jó ideig önként is vállalt. Ám a lapokról kitűnik, hogy ő sem vágyott másra mint férjre és gyerekekre. Magánéleti tragédiáit vagyonával kompenzálta. Fényűző lakásokban élt, egyiket rendezte be a másik után. Az ópium és az altató rabja lett. Nagylelkű volt, nincstelen barátait, művészeket támogatott vagy éppen állta valaki temetési költségeit.
Az utolsó lapokon Coco a második világháború alatt vérfagyasztó taktikázásra kényszerül, hogy megmentse unokaöccse életét.
(Nővére, fia születése után öngyilkos lett.)

A szerző ezúttal is sikeresen tárt elénk egy izgalmas, és néha fájdalmas életet. Nemcsak alapos munkát végzett, de sikerült a lapokra varázsolnia Chanel személyiségét is.

(A kiadó gondozásában hamarosan újabb könyv jelenik meg a szerzőtől Marlene Dietrich életrajzi könyve, Az isteni Marlene címmel.)

2017. április 12., szerda

Hajdú - Antal Zsuzsanna: Léggömbök

"Az árnyékom hosszúra nyúlt alakja hazáig követett, mint minden napsütéses késő délután, amikor a fák kopasz ágai belekapnak a hajamba, az autók a pocsolyába gázolva lefröcskölik a szoknyám, és a városnak őszillata van."

 Kicsit meglepődtem a történeten, mert nem számítottam rá, hogy a szerző ennyire komolyra veszi Dorka és Matyi történetét. Lehetne ez a könyv is egy, a sok tiniszerelmes történet közül. Csakhogy ebben a történetben megvan az a plusz ami sok más társából hiányzik. Nemcsak, hogy fel van építve a történet de nagyon jól el is lett elmesélve. Nem mellesleg remek karakterek és humor jellemzi a könyvet.

A történet eleje nagyon tetszett, mintha újra olvastam volna múltam egy szakaszát. ( A sok iskolai hülyeség, osztálykirándulás, a közös élmények zseniálisan vannak előadva.) Sok minden pontosan velem is úgy történet ahogy az Dorkával és Matyival. Két fiatal, akik a középiskola utolsó évében észre veszik egymást. Kialakul a szerelem, de persze vannak kérdések és akadályok. Hogyan reagál a baráti kör, az osztály és a szülők?
Nekem kicsit feleslegesnek bizonyult Dorka apukája féle szigor, akitől csak látszólag kellett tartani, hiszen minden olyan simán ment vele.

A történetük aztán egészen máshogy alakul mint azt várná az ember. Az ilyen léggömbös, rózsaszín sztorik a könyvekben általában még cukormázasabban folytatódnak. Ám Dorkáék lába alól hirtelen kicsúszik a talaj és túlságosan gyorsan kell szembenézniük a valósággal. És mikor az ember már azt hiszi, hogy túl vannak a nehezén jön a ráadás.

Bár sokszor nehezteltem Dorkára és Matyira, be kellett látnom, hogy tizenévesen még hajmeresztőbb hülyeségeket tettem, vagy mondtam mint ők. Vissza gondolva az első szerelemre, az első igazi kapcsolatra tökéletesnek látjuk azt, minden kínlódás és esetleges csalódás ellenére is.

Egyetlen aprócska problémám, hogy azok az átkozott klisék csak bekúsztak ebbe a sztoriba is. Jani tettei annyira egyértelműek és ordítóak voltak, hogy nem is vártam mást tőle, mint amit a szerepe szerint leosztottak  neki. Számomra Vica is is a klisé barátnők táborát gyarapította.

(Lesz folytatás, várhatóan ősszel jelenik meg a második rész.)

Értékelés:
4 érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 9., vasárnap

Gilly Macmillan: Kilenc nap



"A lélek koromsötét éjszakájában pedig,
 mindig, mindennap hajnali három óra van."
 /F. Scott Fitzgerald/



A háromgyerekes anyuka első könyve tökéletesre sikerült. Pont azt kaptam ami ettől a műfajtól várható, vagyis izgalmas, idegőrlő, logikus és jól felépített.

Három szereplő szemszögéből ismerhetjük meg Benedict Finch eltűnésének krónikáját. Nem titok, hogy a könyv címében szereplő kilenc napot öleli fel a történet.
Rachel és Ben tíz hónapja alkotnak ketten egy családot, ekkor lépett ki a családból az apa és férj John.
Rachel kicsit depressziós és szétszórt, de semmi sem indokolta a túlzott óvatosságot azon az októberi napon. Kutyasétáltatás közben Rachel hagyta, hogy fia  hátra hagyva őt előbb érjen az ösvény végén lévő jól ismert kötélhintához, mire Rachel pár perccel később odaért Ben már sehol sem volt.

"Valójában az volt a legfurcsább, hogy rá kellett jönnöm, a sztori, ami a tévében megy, a saját történetem, hogy idegeneket bíztam meg a gyermekem megkeresésével, és hogy be kell ismernem a többi tévénézőhöz hasonlóan én is csak a távolból szemlélem a dolgokat, és lényegében tehetetlen vagyok."

Jim vagyis James Clemo nyomozó a történtek után pszichoterápiás ülésen idézi fel a nyomozás időszakát, ami rendkívül megviseli a férfit. A terapeutával elhangzott beszélgetéseket olvashatjuk párhuzamosan a kilenc nap történéseivel.

Az első napokban semmi nyomra nem bukkannak, felbolydul a város, a média természetesen felkapja a hírt. A rendőrség teljes erőbedobással kezdi meg a szinte bűnjel nélküli eset felderítését. Bár az ominózus napon többen is járnak a parkban mégsem látott senki semmit.







Egy rosszul sikerült sajtótájékoztató után a közvélemény Rachel ellen fordul. Az internetnek köszönhetően pedig egy furcsa blogger osztja meg gondolatait az eltűnt kisfiúval kapcsolatban, aki mintha túl sokat tudna az ügyről, annak ellenére, hogy semmilyen információt nem adott ki a rendőrség...
Rachel-ben testvére, és barátnője tartja a lelket miközben csigalassúsággal telnek a Ben nélküli napok.

Jim életébe is betekintést nyerünk, aki hivatása első igazán nehéz feladatát igyekszik tökéletesen megoldani, lassan megismerjük a nyomozót és szűk környezetét.

A rendőrség teljes megdöbbenésére Rachel családjáról derülnek ki furcsa titkok, Rachel barátnője pedig ebben a nehéz helyzetben érzi úgy, hogy meg kell osztani egy régi titkát barátnőjével.
Úgy tűnik, hogy bármennyire is ismerünk vagy ismerni vélünk valakit, a legnagyobb titkaik a hozzánk legközelebb álló embereknek vannak.

A könyv második fele igazi versenyfutás az idővel, hirtelen több gyanúsított is lesz a kelleténél, és Jim vállát nyomja a felelősség, hogy melyik forrónyomot tartja az igazinak.

Rachel karaktere tökéletesen lett megformálva, de ez elmondható az összes szereplőről.
Szó szerint a torkomban dobogott a szívem ahogy próbáltam követni a lapokon zajló eseményeket. Remek lett a befejezés, sikerült a szerzőnek meglepnie.
Eleinte kicsit túlzásnak tartottam Jim összeomlását az ügy kapcsán, de így pár nappal a könyv olvasása után már teljesen megértem őt.


Értékelés:
4,9 kötélhinta az 5-ből!!!

2017. április 6., csütörtök

Nyáron is lesz Picoult könyv!

Az Athenaeum kiadó idén elkényezteti a  Picoult rajongókat a   Magányos farkas  után július első napjaiban érkezik egy újabb könyve az Apró csodák




2017. április 5., szerda

Charlie Lovett: Első benyomások

"Én sose vezettem naplót, mert nekem a könyveim és a könyvjelzőim őrzik az életemet."

Eleinte úgy tűnt, hogy a könyv kivételesen megugorja az elvárásaimat, a jelen és a múlt szálai azonosan erősnek bizonyulnak. A történet vége felé szó szerint untam a főhősnővel történteket.

Sophie Oxfordban tanult, a könyvek iránti rajongásában gyerekkora óta bácsikájával osztozott. Bertram bácsi bevezette a könyvek és az olvasás mesés birodalmába.
Sophie lába alól kicsúszik a talaj mikor Bertram bácsi furcsa körülmények között meghal. Sophie örökli bácsikája házát, a könyveivel együtt, ám a lány döbbenten tapasztalja, hogy a házból minden könyv eltűnt.

1796-ban Jane Austen éppen megismerkedik Mansfield tiszteletessel. Az idős férfiban Jane lelki és szellemi társra talál. Órákat töltenek az írással, olvasással és persze Jane regényének csiszolgatásával.
Ahogy felváltva pillantunk be a múlt és jelen ablakán úgy fonódik össze Sophie és Austen története.

Sophie mellett hirtelen két udvarló is megjelenik, miközben a lánynak két fura megbízást kell teljesítenie, ami ugyanazon  könyv keresésére irányul. Miért olyan érdekes ez a könyv, amit egy ismeretlen tiszteletes írt, és mi fűzi az idős embert Austen-hoz?
Ahogy Sophie egyre több nyomra bukkan, úgy bizonyosodik meg egyre inkább arról is, hogy minden mindennel összefügg.

A könyv első fele teljesen magába szippantott, a szerző remekül helyezte be az idős mentort Jane Austen életébe. Bár a tiszteletes csak a szerzői fantázia szüleménye, minden egyéb hűen követi Austen életrajzát. Bepillanthatunk az alkotói munkába, Austen mindennapjaiba. Újra és újra rácsodálkozhatunk, hogy a könyvei mennyire kortalanok.

Talán azért is untam Sophie-t mert ami számára rejtély, azzal az olvasó tisztában van. Eric és Winston -utóbbi ráadásul egy görény- akárcsak a lány hidegen hagytak, nem sikerült beleélnem magam a fiatal lány hódításaiba, olyan butácska lett Sophie karaktere.
Egyértelműen érződik, hogy a szerző az Austen féle rejtéllyel foglakozott többet, szépen kidolgozva azt.

A könyvek, az olvasás, a korai nyomdai munka,-minden ami a könyvmolyokat összeköti- na és persze Bertram bácsi!!!-és  Austen-  tették élvezetessé a történetet.
Az embernek újra kedve támad Jane Austen könyveit olvasni.

(Általában átsiklom a hibák felett, ezúttal nagy csodálkozásomra több hibát is találtam a könyvben, a legviccesebb a leveses kanál alakult át leveles kanállá. Elég szokatlan a kiadótól, eddig úgy tűnt hibátlanok a könyveik.)



Értékelés:
4 korai cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 2., vasárnap

Charlotte Mendelson: Törtmagyar

"Hiába él több mint egy évtizede idős magyarokkal, és figyeli szokásaikat, mint valami kevésbé sikeres Jane Goodall; hiába volt valaha Rózsi fiának felesége, és hiába ő az anyja Rózsi egyetlen unokájának, Laura nem kapott becézést. Az ember nem tudja elkapni a "magyarságot": befogadták az otthonukba Marinával együtt, végeérhetetlenül puszilgatták és etették őket, de Laura akkor is valami fura háziállatka maradt."

Laura anyósával és anyósa két testvérével él egy Londoni bérház alagsori lakásában. A fura felállás akkor alakult ki, mikor Péter, Laura magyar származású férje lelépett. Anyósa befogadta menyét és unokáját a női kolóniába, így esett, hogy öt nő kényszerült egy fedél alá. Laura semmilyen kiutat nem lát arra, hogy élete jobbra forduljon. A három idős nő valami fura szimbiózisban él. Olyan nyelvet beszélnek amit rajtuk kívül nem ért senki, olyan szokásiak, ételeik vannak amiket Laura sosem tudott megszokni. Minden kínja és keserve ellenére hálásnak kellene lennie, hiszen az ő keresetéből lánya Marina aligha jelentkezhetne egy magániskolába. A bentlakásos középiskola Laura számára egyet jelent lánya elvesztésével. A csak a szünidőkre hazalátogató Marina néma és boldogtalan ember benyomását kelti. Rózsi, Zsuzsi és Ildi sem érti Marina bánatát, hiszen ha jól végez orvosnak tanulhat tovább ami mindegyikük álma.
Laura és Marina saját bejáratú boldogtalanságukban rekedtek.
Laura gyakran gondol szélhámos férjére, és lelki sebeire az sem vigasz, hogy nős főnöke szeretője lett.
Marina pedig nem találja helyét a bentlakásos elit iskolában, ahol minden lány gyönyörű és magabiztos, nem mellesleg gazdag családból származik. A tanulásnál sokkal jobban foglalkoztatja a szerelem, és az a fura félelem és rettegés ami áthatja a napjait.
Lehet félteni Marinát, vajon mibe sodorja a megfelelni akarás, az anyjának pedig drukkolni, hogy merjen végre a sarkára állni a három "nagymama" és a  gyáva férje ellenében.

Mendelson remek regényt írt, és nagyon szimpatikusan mutatta be generációk együttélését, a második generációs bevándorló lét nehézségeit, és a minden nyelven egyet jelentő akadályt anya és lánya között, akik sem egymással sem egymás nélkül nem boldogulnak. A két nő története hol szívszorítóan szomorú, hol megmosolyogtató.
Marina végtelenül naiv és befolyásolható kamaszlány, de nem tudtam rá haragudni, hiszen anyja nem igazán lehet számára követendő példa. Laura sem volt idegesítő, pedig valljuk be semmi felnőttes nem volt a viselkedésében.


Értékelés:
4,9 nyűgös cseresznye az 5-ből!!!

2017. március 28., kedd

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley - kert

"Már el is felejtette, milyen érzékeny tudott lenni ez a ház: hogy megremegtek a padlódeszkák, ha valakit elöntött a méreg, hogy kinyíltak az ablakok, ha mindenki egyszerre nevetett."
 
Vajon mit csinál ez a lány ott a kertben?- ezt kérdeztem magamban meglátva a borítót, és hogy ne maradjak válasz nélkül el kellett olvasnom a könyvet. Nem, hogy nem bántam meg, de igazi élmény volt megismerni a Waverley testvéreket Claire-t és Sydney-t.

A szerző remekül kitalált egy alapsztorit, testvéri kapcsolat, család, szerelem, és ezt körbe kerítette ezzel a varázslatos kerttel, és apró csodákkal. Egy percig sem maradunk izgalom nélkül. Vagy a kert újabb virágairól, és különleges almafájáról tudhatunk meg többet, vagy a két testvér életét követhetjük nyomon. És miután Sydney hosszú évek múlva újra hazatér, illetve hazamenekül, végképp elveszünk a történetben.

Az első oldal elolvasása után kicsit megijedtem, hogy kicsit túllőtt a célon a szerző és túl sok lesz a misztikumból, de remekül lett kitalálva és megírva a történet, tele szerethető karakterekkel, mint Evanelle, akinek akárcsak a Waverley- kertnek, neki is megvan a saját varázsa. Ha Evenelle-től kapsz valamit, legyen akár az egy doboz gyufa, tedd el mert hamarosan szükséged lehet rá.

Picit romantikus, de éppen csak női lelket simogatóan, nem véletlen, hogy épp Susan Elizabeth Phillips is ajánlja. A könyv a szemnek is jólesik és nemcsak a szép borítója miatt, hanem a történet egy-egy fejezete is szép virágos, rajzos. Ami nekem nagyon tetszik, élvezem, hogy egyre több ilyen könyv jelenik meg, amin kívül-belül van felfedezni és gyönyörködni való.

Rá kellet jönnöm, hogy én igenis szeretem összehasonlítani a szerzőket és a történeteket, ha valaki hasonló stílusban, témában ír. Most Alice Hoffman jutott eszembe, bár ebben az esetben ez a hasonlóság csak a misztikumnak szól, és annak, hogy a szerző is olyan játszi könnyedséggel fogadtatja el velünk a varázslatokat mint Hoffman.

Vállalkozó kedvűek pedig kipróbálhatják a növényekből készült ételeket, és várhatják, vajon tényleg rájuk bízhatnak bármilyen hatalmas titkot, ha majonézes sarkantyúvirágot esznek, és hogy a kandírozott árvácskás muffint fogyasztó gyerekek valóban szófogadóbbak lesznek?

Értékelés:
5 varázslatos cseresznye az 5-ből!!!

Végre Jön a Varázslat tava!

A Könyvmolyképző kiadó jól elhúzta ennek a könyvnek a megjelenését. Sarah Addsion Allen sokak kedvence, így bizonyára nagy lesz az öröm ha majd májusban végre kezükben tarthatják a szerző új könyvét.


A szerzőtől még:  A barackfa titka,  A Csodálatos Waverley - kert, Édes élet.

2017. március 23., csütörtök

Elizabeth Berg: Hol volt, hol nem volt...

"Mert az első randin még mindenki felveszi a legszebb cipőjét, remélve, hogy eljut majd benne egy olyan helyre, ahol végre leveheti."

Nagyon meglepődtem Berg ezen könyvén. Annyira elegánsan és stílusosan írta meg ezt a könyvét, hogy kedvenc lett!
A könyv borítója alapján rózsás, romantikus történetet képzeltem el, nem is tévedhettem nagyobbat.

A kapcsolatok, a szerelem és a család hármasa van a középpontban. Millió könyv témája ami már lerágott csontnak tűnik, ám a szerző kellő érzékenységgel mutat be egyetlen variációt a sok közül.
Hogyan állunk a szerelemhez ha már levetkőztük a fiatalkori naivitást? Van esély ötvenen felül még igazi kapcsolatra? Létezik, hogy valakinek nem jut boldogság? Állhatunk e saját magunk a szerelem útjába?

Irene és John házassága nem sikerült. Irene a csalódás elől Amerika másik végébe költözik egyetlen lányukkal Sadie-vel.
Lányuk keveset tud a megromlott kapcsolat miértjeiről, a szülők nem beszélnek arról amit még maguk sem nagyon értenek.
Sadie már nagykorú, de még mindig igazi apás kislány, aki rajong és felnéz apjára, amikor csak az iskola engedi apjához utazik.
Sadie nehéz helyzetben van, két szülőnek kell jó gyerekének lenni, vigyázva egyiket se sértse meg. Titkokat őrizget, félrevezeti a szüleit, saját életét építi szülei tudomása, és jóváhagyása nélkül.
Sadie addig-addig járja a saját útját mígnem életveszélybe kerül...

Miután Sadie-nek egy baráti túrázás alkalmával nyoma veszik Irene és John kénytelen együttes erővel lányuk nyomára bukkanni. Természetesen nem maradhat ki az egymásra mutogatás, a ki a jobb szülő nevezetű versenyben. A  helyzetfelmérés, melyikük hová, meddig jutott új életének felépítésében. Ki a boldogabb? Kinek sikerült jobban a közös kudarcuk után felállni?

Szerettem, hogy Berg nem az egyértelmű megoldást választotta. Rendkívül reális, életszagú történet. A boldogság kergetése, az elképzelt boldogságé, amit képtelenek vagyunk feladni, mindegy, hogy húsz vagy ötvenévesek vagyunk. Az elvárásaink, aztán a keserű csalódás az érzés, hogy mindenkinek sikerül csak nekünk nem.

"-Ray LaMontagne-t hallgattam.
-Jaj, ne.
-Emlékszel arra a részre, ahol azt énekli: még most sem tudom, mi a szerelem? Hát, én sem tudom mi a szerelem."


A borító külön dicséretet érdemel, akárcsak maga a történet nagyon elegáns.

Értékelés:
4 menyasszonyi csokor az 5-ből!!!

2017. március 20., hétfő

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

"Semmi sincs itt rendjén,és hármunk közül valószínűleg én vagyok a legrosszabb."

A fülszöveg kellően sejtelmes, és ígéretes volt -még Neil Gaiman is ajánlja - így nem volt kérdés, hogy kíváncsi voltam egy szerelmi háromszögnek látszó thrillerre.

Louise egyedülálló anya, hiába van jó munkája, és édes gyereke a magányt állandó borozgatással tompítja. Egy bárban aztán fordul a kocka, belép David és Louise elveszik. Minden józan ész ellenére vonzódik a sikeres, jómódú, -és ahogy másnap a munkahelyén kiderül, - nős férfiba. David ugyanis az új orvos azon a klinikán ahol a Louise részmunkaidős titkárnő.
A háromszög harmadik tagja a feleségek példaképe, a törékeny és vonzó Adele.

Szegény Louise őrült csapdába esik a két ember között. Idővel ugyanis mindketten közel kerülnek hozzá. A fergeteges szerető, és a csupa szív barátnő. Ahogy az minden remek szerelmi háromszög is thriller ismérve, szép lassan előbukkannak a csontvázak innen-onnan. A megzavarodott Louise viszont nem igazán tudja ki a gonosz. David, akinek szintén alkoholproblémái vannak, aki állandóan ellenőrzi a feleségét, és sosem beszél a házasságáról? Vagy a karót nyelt virágszál Adele, aki mégsem olyan tökéletes mint amilyennek látszik?
És akkor még ott a múlt a felvillanó képkocáival, amiből sok minden kiderül a tökéletes párról.

Bár a tartalom szerint nem fogom tudni kinek higgyek, nekem azért a könyv felénél leesett ki az igazán beteg a történetben.
A történet ereje nem magában a cselekményben rejlik, hanem ahogy a szerző ezt megírta. Olvasmányos, kiélezett és fordulatos.

Valóban nem sejtettem mi fog kisülni az egészből, így inkább dühös voltam mintsem meglepett mikor fény derült a nagy csavarra. Nemcsak visszalépés volt az egész történethez képest de kicsit hihetetlen is. A szerző olyan megoldást választott amiről nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire hiteles, reális és főleg kivitelezhető.

Értékelés:
3 megzavarodott cseresznye az 5-ből!!!

2017. március 16., csütörtök

Henry Marsh: Kezemben az életed

"Minden sebész egy kisebb temetőt hordoz magában, ahová időnként betér imádkozni - keserűséggel és megbánással teli hely ez, ahol magyarázatot kell keresni a kudarcaira." (René Leriche)

Az orvos is csak egy ember, szoktuk mondani, de ha a saját testi épségünket bízzuk rá akkor elvárjuk, hogy emberfelettit nyújtson.

A londoni idegsebész tökéletes összhangban tárja elénk egy orvos, és az orvosba oltott gyarló embert. Aki izgul a műtétei előtt, és akit sokáig kísértenek a kudarcok, akit megvisel ha szenvedni látja a betegeit. Aki nap mint nap élet és halál ura, mégis alázattal lát neki életeket menteni.

A könyvnek volt számomra egy mellékhatása, olvasás közben előbb utóbb rám tört a fejfájás. (Nem is értem, hogy hogy nem lesz minden orvos hipochonder?) Mondjuk ez érthető, hiszen az egyes esetek rendkívül érzékletesen elevenednek meg az olvasó előtt. Végig követhetjük a műtéteket, bepillantunk a betegek életébe, ott vagyunk a műtőben, megismerkedünk az orvostudomány rendelkezésére álló technikai felszereltségével, és annak fejlődésével.

Aneurizma, daganat, meningeóma, hemangioblasztóma, karcinóma, agy- és gerincműtétek.
Tucatnyi ijesztő és számomra eddig ismeretlen kórkép, betegség. Egy a közös bennük mindegyik olvasmányosan, laikusoknak is érthetően leírva.

"A tudat, hogy a szívófej magukon a gondolatokon halad át, az értelmen és az érzelmeken, és hogy az emlékek, az álmok és a tűnődések valójában puszta kocsonyából állnak, egyszerűen túl bizarr ahhoz, hogy feldolgozzam." 

Henry Marsh végtelenül szimpatikus. Emberként és orvosként is elismerésre méltó, ráadásul remekül ír. Mindegyik eset olyan izgalmasan lett megírva, hogy tövig rágjuk a körmünk, együtt élünk, lélegzünk a szereplőkkel.
Nem nagyon szoktam orvosi vonatkozású irodalmat olvasni ez a könyv viszont most telitalálatnak bizonyult.

Értékelés:
5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!

2017. március 14., kedd

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Amiről a szerző ezt a remek, és humoros képregényt megalkotta azt én már rég tudtam, vagyis, hogy felnőni kiábrándító. Ki akar korán kelni, rendesen beosztania a pénzét és az idejét?

Olvasás közben könnyesre röhögtem magam. Nagyon sokszor magamra ismertem  a csetlő-botló főhős sztorijaiban. Sokadjára is elcsodálkoztam, hogy az élet nem minden területén sikerült felnőnöm. Én sem tudom otthagyni a zenélő, világító WC-kefét, vagy egyéb haszontalan holmit. Minden takarítás alkalmával megmenekülnek a plüssök. A barátnőnk csak látszólag hallgat ránk, igazából pont az ellenkezőt teszi, mint amit tanácsolunk. Hiába veszünk új ruhát, a régi, kinyúlt, kényelmes ruhát sem sem übereli.
Halogatunk, tervezünk, szervezünk de sokszor rosszul sülnek el a dolgaink, vagy éppen sehogy, mert vannak az elvárások, és vagyunk mi.
A rajzok egyszerűen fenomenálisak! Nem szoktam képregényeket olvasni, de ez annyira egyértelmű volt, hogy kell nekem, hogy azóta már többször is átlapoztam.

Alig várom a szerző újabb képregényét ami a Puha Boldog Puffancs címet viseli majd.
"Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked! … Őöö, vagy mégse? Már most röhögök!!! (megjelenés: áprilisban)

Értékelés:
5 Kellően érett cseresznye az 5-ből!!!

2017. március 10., péntek

Kathleen Tessaro: Ritka kincsek

 "Az életem csupa repedés,és ezek folyton csak szélesednek, mert egyre távolodik egymástól az, akivé lenni akarok, meg a valóság."

A szerző első könyve nálunk 2014-ben jelent meg. Hat könyve közül a második tavaly jelent meg, és sokáig a polcon pihent, pedig kár volt halogatni. Akárcsak a A parfüm titka  ez is remek regény. Bár mondhatni tucat történet, mégis a stílusa miatt szeretem a szerzőt és remélem a többi könyve is kiadásra kerül kis hazánkban.

May egy szegény ír bevándorló anya egyetlen gyermeke. Megélhetésükért keményen megdolgoznak a 30'-as években.
 A Brooklyn-ban élő lány bértáncosként dolgozik egy éjszakai szórakozóhelyen. Magányos férfiakkal táncol, fordulónként tíz centért. Egy szokásos éjszakai műszakja rosszul sül el, így úgy dönt visszamegy Bostonba anyjához, ahonnan szintén rossz döntései űzték el.

"Nem is az eljátszott szerepekkel volt a gond, hanem azzal, amiről az ember végül elhitte, hogy az az igazi."

May bár soha nem fogalmazza meg, de szereti a csillogást, a bőséget, a szép ruhákat, a dúsan terített asztalt. Ezek az ábrándképek azonban folyton kicsúsznak a kezei közül, nem lát rá lehetőséget, hogy olyan magasra kapaszkodjon, hogy megtehesse amit csak akar.
Hatalmas a munkanélküliség, bevándorlóként pedig pláne nem szívesen alkalmazzák, ezért utolsó lehetőségként szőkére festeti eredeti vörös haját és megpróbál elhelyezkedni a Winshaw és Kessler műkereskedés boltjában ahol másnak adja ki magát mint aki valójában.
Bár az egyik tulajdonos átlát a szitán, mégis megtetszik neki a talpraesett lány és alkalmazza.
May gyorsan tanul, és hamarosan olyan ajtók nyílnak meg előtte amin benézhet arra az életre amire vágyik. Egyik állandó vevőjük a gazdag és befolyásos Van der Laar család. May nemcsak az elkényeztettet lányukkal köt barátságot, de minden jel szerint az aranyifjú James is nagy figyelmet szentel May-nek.

Miközben May új életet kezd, a Brooklyn-ban történteket is felidézi, egyre -másra derülnek ki a megdöbbentő és szomorú tények May életéről.
Úgy tűnik May bárhová is menekül, bármit is tesz újra és újra elbukik. Olyan helyen keresi a boldogságot ahol csak  magány vár rá, és a rosszul választott barátok, akik ahelyett, hogy felemelnék egyre lejjebb húzzák.

Minden hibája ellenére tetszett May karaktere, és nem tudtam rá haragudni még akkor sem mikor már századjára hozott rossz döntést. Életszagú, izgalmas és elgondolkodtató regény.

Értékelés:
5 csillogó cseresznye az 5-ből!!!



2017. március 9., csütörtök

Kristin Hannah: Fülemüle

"Mostantól ő Juliette Gervaise, kódnevén Fülemüle."

1995-ben egy idős nő meghívót kap, hogy vegyen részt a második világháború ötvenedik évfordulójára rendezett találkozón. Többek között a háború alatt a Fülemüle kódnéven tevékenykedő nőnek is szeretnének köszönetet mondani, aki több mint száz embert segített át Spanyolországba, úgy, hogy a Pireneusokon átkísérte őket.

A második világháború kitörésekor Vianne vidéken él Franciaországban, húga Isabelle Párizsból indul nővéréhez, apjuk szerint vidéken mindketten nagyobb biztonságban vannak.

Az örökké lázadó Isabelle és a megfontolt Vianne mintha nem is lennének édestestvérek. Vianne korán férjhez megy, megteremtve elveszett anyja után saját családját. Isabelle végtelenül dühös amiért nővére képtelen volt anyaként gondoskodni róla.
Vianne férje megkapja a behívót, így a testvérpár, valamint Vianne lánya hármasban maradnak.

Mikor az emberek kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy Hitler elfoglalta Franciaországot mindenki a túlélésre próbál berendezkedni. De bármennyire is előrelátóak, a rájuk váró borzalmakra képtelenek felkészülni.
Isabelle  példaképe Edith Cavell, így nem érthet egyet nővérével abban, hogy húzzák meg magukat, őrizzék a házat és a józan eszüket addig, míg a háború véget nem ér.
Isabelle csatlakozik a Szabad Francia Erők mozgalomhoz, egyre nagyobb veszélyeket vállalva.
Vianne bármennyire is próbál semleges maradni a vérontások kellős közepén zsidó származású barátnője, és egy, a házába beköltöző Wehrmacht egyik századosa rákényszeríti, hogy szembenézzen a háborúval és annak minden velejárójával.

Míg a férfiaknak kötelességük volt harcolni, a nőknek pedig, - ha elég bátrak voltak hozzá -lehetőségük.
A szerző briliáns  módon mutatja be a második világháború Fülemüléinek bátorságát, sorsát. Két nő a több millióból akik önmagukon kívül a hazájukért is harcoltak.
Mondhatnánk, hogy a háborúról  már mindent megírtak amit csak lehet, még sincs olyan, hogy már mindent olvastunk, hiszen mennyi olyan történet lehet még, amit nem írtak  meg.

Értékelés:
4 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

2017. március 6., hétfő

Jodi Picoult: Magányos farkas

"Mondhatjuk, hogy a családunk a boldogság mintaképe, de csak mert a magány és a csalódottság láthatatlan a kamera számára."

Azért szeretem Jodi P. könyveit, mert a történeteiben soha semmi sem fekete vagy fehér. A látszólag különleges élethelyzeteket mindig úgy eleveníti meg, hogy olvasás közben ezer darabra szakadunk, letesszük a voksunk valaki, vagy valami mellé, hogy aztán a következő oldalon mindazt amit gondoltunk máris másképp lássuk.

Adva van egy nem mindennapi ember Luke Warren aki egy kalandparkot működtet, ahol az igazi látványosság egy szürke farkas falka aminek a férfi is tagja. Luke miután egyedülálló attrakció keretében beilleszkedett a fogságban tartott farkasok közé mindezt kipróbálja a vadonban is. Két évre eltűnik a civilizációból, - és főleg a családja életéből, - hogy a Szent - Lőrinc folyó mentén követve a szürke farkasok egy falkáját elérje, hogy befogadják.

Luke felesége, valamint fia és lánya tisztában vannak vele, hogy a férfi különleges és népszerű, és a többi. Viszont számukra nem egy farkas falka tagja kell, hanem egy férj, egy családfő, egy apa.
Luke megszállottsága a család széteséséhez vezet. Felesége új családot alapít, fia Thaiföldre menekül, egyedül lánya Cara marad apjával, miután úgy érzi anyja új családjába nem illik bele.

Nem egyszerű a képlet, hiszen mindenki, mindenkire haragszik.

-Egész életemben azt éreztem, hogy sosem leszek olyan fiú, amilyet szeretne, de mint kiderült, ő sem volt olyan apa, amilyet én szerettem volna."

Az autóbalesetet szenvedő Luke és Cara  összehozzák a családot, ám a régi elvarratlan szálak, ki nem mondott sérelmek újult erővel törnek a felszínre. Hogy még nagyobb legyen a gubanc egyedül Luke a központi figura nem tudja előadni saját véleményét, hiszen kómában van.
Meddig tartsák életben? Ki döntsön erről? A fia, akivel hat éve nem beszélt, vagy a kiskorú lánya, aki valamit titkol a balesettel kapcsolatban?

"Számít egyáltalán a hazugság, ha megmenti egy ember életét?"

Ahogy minden valamirevaló Picoult könyvben lenni szokott semmi sem oldódik meg egyszerűen, és még a legutolsó oldalakon is történnek olyan események, amelyek átírhatják akár az egész sztorit.

Rég történt már meg, hogy egy igencsak népes szereplőgárdából senkit sem kedveltem meg. Főleg Luke volt ellenszenves, hiszen felnőtt emberként igazán tudhatná, hogy felnőttnek lenni sokszor azt jelenti, hogy nem azt tesszük amit szeretnénk, hanem amit kell. Talán elég lett volna türelmesnek lennie ahhoz, hogy a a saját álma is beérjen. Ezzel kerülhette volna azt, hogy két gyereke az apa állandó hiánya mellett nőjön fel, és a felesége sem keresett volna másik férfit, aki alkalmas egy igazi párkapcsolatra.
Az emberek sokszor hoznak gyors, át nem gondolt döntéseket, és ez nemcsak a könyvekben van így. A következményekkel viszont kevesen szeretnek szembesülni.



Ami a farkosokkal kapcsolatos részeket illeti jó volt olvasni. Állatszerető ember vagyok, és teljesen mindegy, hogy csigáról vagy farkasról legyen szó mindig öröm újat tanulni róluk.
Kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban ami ezt a két évet illeti, amit Luke a vadonban töltött. Azt olvastam - bár ismereteim nagyon hézagosak- hogy a farkasok csak azt fogadják be aki hasznukra van, mármost egy emberrel aki minden tekintetben kevesebb mint ők, miért tennék? (Mondjuk a történet szerint azért mert őket is érdekli az ember.)
Ezek az állatok gyorsak, vadászterületük elég nagy. Egy ember vajmi kevés sikerrel veheti fel velük a versenyt még akkor is ha történetesen séta tempóban haladnak.
Bár sok információt lehet olvasni arról mi történt a főszereplővel a vadonban, mégis egy csomó kérdés merült fel bennem. A nyers hús megfelelő táplálék egy ember számára, ráadásul ilyen hosszú távon? (Még abban az esetben is, ha a nyári időszakban ezt kiegészítette bogyókkal, növényekkel, ami szerintem nem lehetett nagy mennyiség.)
Egyetlen kezeslábas volt a ruhája-ez két évig bírta, nemcsak az időjárási, de egyéb viszonyokat is mint földön alvás, hempergés?
Nem tudom, hogy pihen egy farkas falka, de egy embernek kevés egy kemény téli mínuszban az éjszaka annyi meleg amennyit egy esetlegesen mellette fekvő farkastól kap. Még ha a keze és lába meg is úszta a fagysérüléseket az arca, hogy bírta ezt a strapát. ( Egy alapos vesegyulladásról nem beszélve.)
Jó lett volna egy alaposabb, átfogóbb képet kapni erről a hihetetlennek tűnő teljesítményről.

Értékelés:
4 farkasokkal táncoló cseresznye az 5-ből!!!



2017. március 1., szerda

Dave Eggers: Az árvízi csónakos

A szerző  A Kör c. könyvének elolvasása után az első dolgom volt utána nézni, hogy van- e még más magyarul megjelent könyve.
Erre a könyvére esett a választásom. 2011-ben adták ki nálunk, és sajnálatomra nagyon kevesen olvasták.

A könyv 2005-ben pusztító Katrina hurrikánról és az azt követő rémálomról szól. Eggers a könyvben csak "tolmács", hiszen ami a Zeitoun házaspárral megtörtént mind igaz.

A szíriai bevándorló Zeitoun és felesége minden nehézség ellenére szereti választott hazáját. Kathy már azelőtt áttért az iszlám hitre mielőtt megismerkedett volna férjével. Ők is, mint sokan a lehetőségek földjét látják Amerikában. Négy gyereket nevelnek, a házaspár saját kis vállalkozását irányítja, házakat újítanak fel.

Úgy tűnt, hogy a Katrina is ugyanolyan hurrikán lesz mint az elődei. Hatalmas szél, áramkimaradás, több napos eső, kidőlt fák és járhatatlan utak. Sokan ezért sem hagyták el lakóhelyüket, az evakuálás pedig túl későn kezdődött meg.
Az utolsó pillanatban Kathy és a gyerekek a nő szüleihez indulnak, Zeitoun azonban marad, fél a fosztogatástól és amennyire lehetséges szeretné házukat megóvni a vihartól. Jó pár szomszéd is rábízza a házát.
A vihar megérkezik, majd át is halad New Orleans-on reggelre Zeitoun arra ébred, hogy minden több méteres vízben áll.

Zeitoun a szellemvárosban kenuval közlekedik, sok magára maradt idős embernek nyújt segítséget, magára hagyott kutyákat etet, és menti a házból az emeletre a megmaradt értékeiket.
Pár ismerőssel is összefut a városban akik szintén nem hittek a borúlátó előrejelzéseknek. Bár találkoznak katonai motorcsónakokkal úgy tűnik magukra vannak utalva, mert a hatóság egyetlen segélykérésre sem reagál.





Kathy igyekszik minden nap elérni férjét telefonon. A médiában fosztogatásokról és gyilkosságokról, megerőszakolt gyerekekről, öngyilkos rendőrökről szólnak a hírek, a nő azt szeretné ha férje utánuk indulna amíg tart a város kiürítése.
Zeitoun azonban értetlenkedve fogadja felesége híreit, kutyavonyításon kívül teljesen nyugodt a város.

Aztán Zeitoun egyszer csak nem jelentkezik. Napok telnek el, Kathy minden rémséget maga elé képzel ami csak a férfival történhetett. Még a legvadabb álmukban sem gondolta senki, hogy egy hurrikán megtépázta városban fosztogatás és terrorizmus miatt tartoztatják le. Majd' egy hónapig sínylődik szabadtéri ketrecben, két különböző helyen.
Zeitoun rosszkor volt rossz helyen. A hatóságok gyenge magyarázata nem elég, hogy semmissé tegyék azt az időt, amíg a férfi pár hét alatt megőszült és megtört lelkileg. Feleségén a stressz a férfi szabadulása után tört ki, tucatnyi egészségügyi betegség képében.

Nagyon aktuális téma, a mai világban napi szinten téma a terrorizmus, amivel foglalkozni kell.
Olyannyira a könyv hatása alá kerültem, hogy még rémálmom is volt miatta.

Értékelés:
4,99 Hurrikános cseresznye az 5-ből!!!


2017. február 26., vasárnap

Amy Stewart: Lány pisztollyal

"Szert tettem egy revolverre, hogy megvédjem magunkat, és nemsokára használnom is kellett."

A szerző korabeli újságok, feljegyzések, bírósági iratok segítségével megírta Constance Kopp és testvérei történetét. Illetve kezdetét, hiszen a Kopp nővérek alcímre elkeresztelt sorozatnak ez az első része.
Constance nem kevesebbet ért el akkoriban, minthogy ő lett Amerika első női seriffhelyettese.

1914-et írunk. Constance, Norma és Fleurette egy tanyán élnek, távol a város zajától. Az önkéntes száműzetésük a múltba nyúlik vissza, de erről a testvérek nem beszélnek. Constance a legidősebb, így ő tölti be a családfő szerepét. Bár van egy fivérük, önállóságukat féltve elutasítják, hogy költözzenek fivérükhöz, aki nemrég nősült meg. Csendes, egyhangú életüknek egy városba való kocsikázás vet véget. Bricskájuk egy autómobillal ütközik. A határozott Constance kártérítést követel a balesetet okozó férfitól. Constance ekkor még nem sejti, hogy a gazdag selyemfestő gyárosba kötött bele, aki nem riad vissza a törvénytelen módszerektől, és barátai is ebből a körből kerültek ki.
A nevesincs, szegény nőkkel nem foglalkoznak, egy gazdag és befolyásos emberrel szemben nem tehetnek semmit, nőként meg pláne nem.
Talán ez szította fel Constance harci kedvét, talán az eseménytelen élete, de tény, hogy az elszánt nő addig üti a vasat míg nem talál egy embert -Heath seriff személyében - aki szintén nehezen viseli, hogy csak annak lehet igaza akinek pénze van.
A jogos kártérítési igényből aztán fenyegető levelek, ablakon berepülő féltéglák, betörés, gyújtogatás  lesz. Minél többször zaklatja Henry Kaufman és bandája a három védtelen nőt, ők annál elszántabbak lesznek. Mivel a törvény továbbra is szemet hunyna a dolog felett a testvérek Heath seriff javaslatára a nyilvánossághoz fordulnak.

A történet elsősorban a Kopp nővérekről szól, a nők helyzetéről, ugyanakkor a gazdag ember, szegény ember közötti órási szakadék, és kizsákmányolás nemcsak a Kopp nővéreket érinti.
Izgalmas, és nem mellesleg humorban bővelkedő kalandregény arról, hogy bárkik is vagyunk, ha éppenséggel nőnek is születtünk mindig álljunk ki önmagunkért, az igazunkért. És ha tehetjük másokért is.

A három nő eltérő jellemét, stílusát a szerző ragyogóan mutatta meg. Mindegyiküket megkedveltem. (A szívem pedig  Heath seriffért dobog:-)

Értékelés:
5 vagány cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 22., szerda

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

1981-ben két család gyerekei esküvőjére készül. Az esküvőjére Patricia és Peter otthonában kerül sor a családi birtokon. A vőlegény Nicky  legénybúcsúján  mulat, Sarah a menyasszony feszülten kering a számára ismeretlen házban.
A szülők megismerkedésük alkalmával döbbenek rá, hogy hárman - Alice, Ralph és Peter gyerekkorukból ismerik egymást. Ralph és Peter a háború alatt a kitelepített gyerekek sorsára jutott és mindketten Alice családjánál találkoznak.
A szülőket kínosan érinti, hogy felbukkan a múltjuk, ezért hiába a sok kíváncsi kérdés a gyerekeiktől, mindannyian hallgatnak.
Sarah egy múltbéli traumán rágódik, egészen addig amíg rá nem döbben, hogy képtelen úgy Nicky felesége lenni úgy, hogy a vőlegénye nem ismeri őt igazán.

A történet az esküvő előtti napokkal indít. Aztán hirtelen a gyerek Ralph életébe csöppenünk 1932-ben Spanyolországban. A két idősíkon kibomlik Ralph, Peter, és Alice gyerekkora, a háború amely annyi életet, családot, álmot vágott ketté. Mindkét fiúnak nehéz sors jutott. Hármuk közül egyedül Alice élt jómódban, de a családjában történtek megviselik a fiatal lányt.

"Ez volt a háború másik szörnyű öröksége: az éhség, a vágyakozás olyan dolgok után, amelyeket nem lehetett kapni most, amikor a hideg szél könyörtelenül fújt keresztül a tönkretett életeken."

Sarah gyerekkorát is megismerhetjük, a fiatal szülők nehézségeit, kudarcait, hogy biztos alapot nyújtsanak gyerekeiknek.

A két nagy titokra, egyik a múltból, másik Sarah életéből csak az utolsó lapokon derül fény. Ami számomra furcsa volt, hogy a szülők élete aprólékosan lett megjelenítve, holott a történet szempontjából nem volt kulcsfontosságú. Így úgy érződik, hogy túl bő lére lett eresztve hármuk története, annak ellenére, hogy olvasmányos volt, de nem vezetett sehová.
A fiatalokról viszont alig tudunk meg valamit. Sarah némaságának pedig komoly oka volt, ami durván két-három oldalon le lett tudva. Kicsit hiányérzetem is volt Sarah -t illetően, az ő személyére, sorsára több figyelmet kellett volna szentelnie a szerzőnek.
Összességében remek olvasmány. Gyerekszemmel a háborúról.

Értékelés:
3,99 nélkülöző cseresznye az 5-ből!!

2017. február 17., péntek

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

 "Amit az emberek gondolnak rólad, az határozza meg, ki vagy."

1830. Januárjában Izlandon lefejeznek egy harmincas éveiben járó szolgálót. Agnes Magnúsdóttir társaival meggyilkolt két férfit, az egyik férfi a szeretője volt.
Ezen korabeli feljegyzések alapján próbálta rekonstruálni a szerző Agnes életét. A cél, hogy a régi hiedelmekkel ellentétben megismerjünk egy nőt, akit vélt vagy valós indokkal ítéltek el. A történet nagyon erős szála, hogy valós események alapján íródott, és bár a regény a szerző képzeletének szüleménye én hiszem, hogy olyan jól érezte át ennek a fiatal nőnek a sorsát, hogy nem is lehet más az igazság mint az, amit olvastam.

Az elítéltet a Megyei főbiztos az ítélet végrehajtásáig egy családnál helyezi el. A Körzeti megbízott Jón nem tehet mást mint teljesíti a kötelességét és befogadja a házába. A felesége és két lánya heves ellenkezése mellett Agnes szerves része lesz a családnak. A sokáig láncra vert nő a házimunkában segédkezik.
Agnes furcsa módon megnevezi a lelkészt aki segít felkészülni a rá váró sorsra, mindamellett bűnbocsánatra ösztökéli a gyilkost.
A fiatal segédlelkész Tóti megrettenve ugyan a feladattól, de hitével felfegyverkezve próbálja Isten felé terelgetni Agnest.

Szép lassan kirajzolódik előttünk az Izlandi táj, amely éppoly kíméletlen is tud lenni mint az ott élő emberek.
Számomra minden újdonság volt ami az akkori élet hétköznapi része volt. A szárított hínárral töltött párna, a birka hólyagból készült "ablaküveg" és persze a kegyetlen, embert próbáló élet.

Mikor Agnes lassan megnyílik a segédlelkésznek, -ennek sokszor a család is tanúja, -szinte hegyeztem a fülem. Elképesztő és zseniális, ahogy Kent végig vezet minket egy életen, elérve, hogy rettegjünk az utolsó lapoktól.
Fura módon végig reménykedtem, annak ellenére, hogy nem volt miért.

Értékelés:
5 izlandi cseresznye az 5-ből!!

Saroo Brierley és Larry Buttrose: Oroszlán

Az igaz történet alapján már film is készült, a könyv után nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen egyik kedvencem,  Nicole Kidman is szerepet kapott az alkotásban.

Szerintem sokan vagyunk úgy vele, hogy egy valós eseményeken alapuló regény sokkal jobban vonz minket.
A kíváncsiság, hogy egy látszólag átlagos ember micsoda dolgokat élhet át.

 Akár hihetetlennek is tűnhet, hogy egy ötéves gyerek egyszerűen eltűnjön. Hogy magára marad, és azt sem tudja honnan indult.

Szárú  szívszorító története Indiából a szegénynegyedből  indul.
A kisfiú egy átlagos napon testvérével együtt indul útnak, ám elunja a várakozást a testvérére és vonatra száll.

A hosszú vonatút végén vár csak rá az igazi megpróbáltatás, hiszen a szegénynegyedből szalajtott gyereket a nagyvárosban sem nézik másnak mint koldusnak, és senki sem foglalkozik vele. Magára marad. Étel, ital, ruha és gondoskodás nélkül.
Anyaként el sem tudom képzelni, hogy elveszhet a gyerekem, ez egy olyan rémálom amire még gondolni sem merek.

Hogy milyen utat jár be Szárú, mennyi mindenen kell keresztülmennie, hogy megmeneküljön, és, hogy milyen csoda folytán kerül végül Ausztráliába ezt meséli el nekünk Szárú, jó pár fotóval a kötet végén, hogy igazi képet kapjunk egy nyomornegyedről, vagy éppen a távolságról amit ez a kicsi fiú bejárt.

Értékelés:
4 indiai cseresznye az 5-ből!!!

2017. február 14., kedd

Beck Weathers - Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet

 "A mellettem álló ember egyszerűen eltűnt az ordító fehérségben."

Számomra nagy tanulsága Beck történetének az,  hogy ha  mások le is mondanak rólunk, mi soha ne mondjunk le önmagunkról. Én azt hiszem akkor, ott azon a sorsfordító napon 1996 -ban pontosan ez történt. Nyolc társa meghalt, és tulajdonképpen ő is. Ám Beck nem mondott le önmagáról, fagyott kezekkel, arccal, étlen, szomjan, félholtan addig evickélt míg egy sátrat nem talált.

Aki puszta tényekre kíváncsi, erre a különleges extrém sportra, a technikai részletekre, ha csalódni nem is fog, de sokkal többet kap. Hiszen Beck története nemcsak arról az időre szól amíg megpróbálta társaival meghódítani az Everestet. Az oda vezető út, a felszerelés, időjárási, és a  kellő felkészültségi kérdések mellé egy ember jelleme, élete, gondjai, családja története ez, a honnan indultam, hová jutottam dilemmával együtt.

Tetszett Beck őszinte hangvétele, hogy nem szépítette önön hibáit, a megszállottságát, azt ami a hegymászás jelentett neki. Ami a nem kevesebbe mint majdnem az életébe került. Arról nem beszélve, hogy felesége is épp azon tanakodott, hogy elhagyja férjét...

Pont azért tetszett a könyv, mert többet kaptam mint egy szörnyű nap krónikáját. Teljes egészében megismerve a főszereplőt, egy teljesen más kép alakult ki bennem arról, hogy kik, és miért is választják ezt a néha lehetetlennek tűnő sportot.


Értékelés:
4 Everestet megmászó cseresznye az 5-ből!!!


2017. február 9., csütörtök

Colm Tóibín: Brooklyn

Egy fiatal ír lány története, aki ha éppen az ötvenes években élünk, akár a szomszédunk is lehetne.
Eilis napjai békésen csordogálnak. A háború utáni munkahely és fizetés hiánya három fivérét már elcsábította Angliába. Nővére Rose, és egy vagány lelkész -Flood atya - azonban egészen Amerikáig repítik a fiatal lányt, hogy megcsinálhassa a szerencséjét, hogy ne kellejen éhbérért dolgoznia, hogy legyen előtte egy biztos jövő.
Eilis-ben lassan tudatosul mekkora áldozatot hozott ezzel a testvére érte, és az is, lehet, hogy soha többet nem láthatja családját. Egy új világban, egy másfajta életet kell megszoknia, magáévá tennie.

Az Enniscorthy lány minden lépését nyomon követhetjük, megismerjük az ötvenes évek Amerikáját, a pazar nejlonharisnyák világát -amit már színes bőrű nők is megvásárolhatnak! - a Bartocci áruház kíméletlen munkatempóját, házinénit, sok fiatal lányt akik mind ugyanazt az álmot dédelgetik, hétvégi táncmulatsággal és sok-sok honvággyal.

Eilis akár egy újszülött, botladozik a sok újdonság között, és csak reméli, hogy mindig jól cselekszik és jól választ.
Anyja és nővére miatt megfogadja, hogy mindig hálás és vidám lesz a lehetőségért amit kapott.

Mintha az egész élet egyszerre szakadt volna a lány nyakába, ő pedig próbálja egyenként átválogatni azt.
A szerző érzékenyen, kellő realitással álmodta meg egy fiatal lány alakját, bemutatva ezzel megannyi sorstárást aki egyedül indult el a nagyvilágba szerencsét próbálni, miközben a régi életet, énjét sehogyan sem tudja levenni.

Értékelés:
5 Brooklyni cseresznye az 5-ből!!!