2017. november 18., szombat

Dennis Lehane: Egymásba veszve

"A boldogság olyan homokóra, amely belül megrepedt."

Ha jól emlékszem eddig a szerzőtől két könyvet olvastam. Nem mondom, hogy rajongója vagyok, de szívesen olvasok tőle, ez a könyve pedig nagyon is érdekelt, kicsit másnak tűnt mint a korábbi szerzeményei.

Főszereplőnk Rachel - mostanában olvasott könyvek főszereplői mind csak bukdácsolnak az élet kanyargós utcakövén, sokat szerencsétlenkednek, tévednek, szoronganak, ezért nagyon lehet őket kedvelni, hisz sokszor magunkra ismerünk. Rachel sem kivétel. Hiába híres újságíró, majd később tévés, a nő örökké szorong és bizonytalankodik, könnyen hitét veszti.
Élete csupa vesszőfutás, ahol a cél túlélni egy újabb napot, összeomlás nélkül.

"És nem számít, mennyi jót teszel, hogy milyen jó barát, feleség vagy férj vagy, mennyi humanitárius dolgot cselekszel, semmi...de tényleg semmi nem feledtetheti azt, hogy milyen nyomorult vagy valójában."

Rachel gyerekkora, anyjával való viszonya, majd első házassága nemhogy erősítené a nő személyiségét hanem csak rombolja ingatag önbizalmát.
Aztán egy véletlen folytán megismerkedik második férjével aki maga a tökély. Akkor is Rachel mellett maradt mikor mindenki más kinevette a háta mögött. Egy riport közben kap Rachel idegösszeomlást, és a felvétel sokáig kering az interneten.
Brian mindig tudja mit kell mondani vagy tenni egy adott helyzetben, az sem zavarta, hogy Rachel évekig ki sem mozdult a lakásukból.
Egy nap aztán Rachel megpillantja Brian-t az utcán, holott egy repülőn kellene ülnie...

Rachel  jó ideig nem talál válaszokat, minden stimmelni látszik, ám női megérzése azt súgja, hogy Brian hazudik...

A történetet egészen a közepéig imádtam! Nagyon jól lett megírva, aprólékos volt, de nem azon az idegesítő módon, hanem úgy, hogy az olvasó mohón szívja magába az újabb információkat.
 Aztán a történet egy idő után elengedett, vagy én engedtem el a sztorit, lényegtelen. Egyre-másra derülnek ki az újabb turpisságok, kész turpisság hegyek, amiket én már feldolgozni sem tudtam. Azt éreztem, hogy túl lett kombinálva, na meg sokszor villogott az agyamban, hogy ilyen nincs is! Annyira összetett meg sokrétű hazugság épült egymásra, hogy kétséges volt -emberi léptékkel, hétköznapi figuraként -a kivitelezhetőség.

Értékelés:
3,5 álságos cseresznye az 5-ből!!!



2017. november 12., vasárnap

A kerek hatos




Amilgade  blogjának szülinapja juttatta eszembe, hogy az én blogom is valahogy ebben a hónapban indult el hat évvel ezelőtt. Vagyis kicsit korábban, de arra már nem emlékszem, hogy a freeblogon mennyi időt töltöttem.
Mikor elkezdtem blogolni csak azért tettem mert nem volt kivel megosztanom egy-egy könyvről a benyomásaimat, illetve volt, mert a Nők Lapja Cafe oldalán indítottam egy könyves topikot és ott adták a lányok az ötletet a bloghoz-amiről akkor hallottam életemben először. (Sajnos ez a topik már évekkel ezelőtt bezárt.)

Sokan profi módon blogolnak, mind az írás és a számítógép kezelés terén kimagaslót tudnak nyújtani. Én csak így tudom, és nem is ringatom magam abba, hogy ez tökéletes, meg jó, de nagyon szeretem és arra büszke vagyok, hogy évek óta kitartóan ápolgatom.

Sokszor gondoltam arra, hogy az életem egyéb történéseit is behozom a blogra, de ismerve magam tudom, hogy ami először jó ötletnek tűnik azt később megbánom, hogy úgymond kicsit kiadom magam. Éppen ezért  továbbra sem lesz egyéb poszt mint ami könyvekről szól, megkímélve az olvasókat, hogy miért örülök éppen, avagy  bosszankodom, és eltekintek a vicces sztoriktól is. Pedig néha nagyon kikívánkozna belőlem ez meg az 😉

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem hűségét azoknak akik követnek és olvasnak. Igazán megtisztelő, hogy adtok a szavamra, időt szántok rám, olvassátok a bejegyzéseket és  írtok nekem. 💖


2017. november 7., kedd

Kívánságszatyor





 
  Feléledt az Alexandra kiadó -Hurrááááááááá- remélhetőleg nem lesz most már megállás :-)
A sorozatra is rettentő kíváncsi vagyok, a könyv pedig már ebben a hónapban megjelenik. 

Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.
Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?

A Gabo kiadónál mindig találni jó könyvet. Ez a kötet is ígéretesnek tűnik.

 Lo Blacklock újságíró, egy utazási magazinnál dolgozik. Izgalmas előrelépési lehetőség áll előtte: eltölthet egy egész hetet egy VIP-luxushajóúton. Kezdetben Lo kitűnően érzi magát, a kabinok elegánsak, a vacsorák, a partik fényűzőek, a társaság előkelő. De ahogy telik, múlik az idő, hűvös szelek fújják át a hajót, szürke ég telepedik a fedélzetre, és Lo olyan eseménynek lesz szemtanúja, amit korábban csak a rémálmaiban tudott volna elképzelni. Egy nőt kidobnak a hajóból.
Az utasok mind bebiztosítják magukat, a hajó pedig úgy szeli tovább a hullámokat, mintha mi sem történt volna. Egyedül Lo próbál elkeseredetten választ találni a kérdéseire, és felfedni az igazságot: valami szörnyűségeset…
Meglepő fordulatokban bővelkedő, egyszerre nyomasztó és gyönyörű. Ruth Ware a Sötét erdő közepén című első regénye után újabb lenyűgöző olvasmánnyal bűvöl el minket.

Dennis Lehane neve sokaknak ismerős, rengeteg rajongója akad kis hazánkban is. Nagyon várom ezt a könyvét a szerzőnek.

  Rachel ​Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.
Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.

2017. november 5., vasárnap

Carla Buckley: A legmélyebb titok

Eve Lattimore egy családias hangulatú zsákutcában él férjével, lányával, és fiával aki a különleges holdfénybetegségben szenved. Tyler-t nem érheti ultraibolya-sugárzás, ezért napjai nagy részét szobájában tölti.
Eve állandó aggódásának tárgya fia, éjjel-nappal azon agyal, hogyan tudná fiát megvédeni és megmenteni betegségével szemben.

"Eve naptárt vezet, nem csak a havit a napkeltékről és a napnyugtákról, amit minden ajtó mellé kiakaszt, hanem egy titkosat is, a szívében. Ezen vezeti az időt, amit még a fiával tölthet. Csak körülbelüli számítás, amelyhez napok adódnak hozzá minden jó eredménnyel záruló orvosi vizsgálat után, és amelyből hetek tűnnek el rossz után. A végpont ott lebeg a levegőben, az első tucatnyi évben még nem is látta. De most bekerült a látómezejébe, egy apró, fekete pont, és ha hunyorít, már majdnem kis is tudja venni. És a mögött nincs semmi, egyáltalán semmi."

A biztonságosnak hitt kisváros lakói nyugalmát teljesen feldúlja amikor Eve barátnőjének kislánya eltűnik.
Hamarosan kiderül, hogy Amy már sohasem fog hazamenni. A Lattimore família minden tagjának van titkolnivalója azzal a bizonyos éjszakával kapcsolatban.
Mindenki tett valamit aznap éjjel ami szétdúlhatja az addig szilárdnak hitt családi köteléket.

Egy beteg gyereket nevelni állandó rettegés és kimerítő feladat. Eve észre sem veszi, hogy mindent alárendel Tyler jólétének, legyen az ár érte bármi. Férje és lánya úgy érzik parkolópályára kerültek, sokáig mégsem adnak ennek hangot, hiszen az egész család tudja, hogy Tyler nem lesz velük örökké


Hihetetlenül feszült és izgalmas történet, a középpontban az anyával aki a családjáért bármire képes.
Egy igazi hullámvasút az egész könyv, még úgy is, hogy már az első lapokon kiderül, hogy mi történt Amy-vel. De ez a történés csak egy aprócska szelete a teljes egésznek, amiből összeáll egy kerek egész, rávilágítva, hogy mi minden lehet a felszín alatt, hogy milyen apróságokon múlnak nagy dolgok.

Remélem a szerzőnek jelenik meg még nálunk könyve.

Értékelés:
5 holdfényes kertben érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 28., szombat

Ann O' Loughlin: Bálterem kávézó

Az elegánsan hangzó Bálterem Kávézót az idős Ella kényszerből nyitja meg. A hatalmas impozáns családi birtok ugyan már hanyatlásnak indult, de még így is sokan lépnek be kíváncsian a helyiek előtt eddig zárva tartott ajtókon.
Ella, hogy húgával Robertával ne veszítsék el az otthonukat idős kora ellenére vág bele a vállalkozásba, bár Roberta egyáltalán nem segít. Sőt, a testvérpár még csak szóba sem áll egymással.
Ha van is mondanivalójuk egymásnak, azt írásban,cetliken teszik.

Mindenki úgy tudja, hogy Debbie nyaralni érkezik a  kisvárosba, ám komoly oka van, hogy orvosa ellenkezése ellenére mégis útnak indult, sőt a véletlennek köszönhetően még Ellának is besegít a kávézóban.

Ella-ról és Debbie-ről, na meg a  kávézó törzsvendégeiről szinte minden oldalon újabb és újabb titkokat tudunk meg. Mindenkinek megvan a személyes tragédiája.

Ella és Debbie saját életükben bekövetkezett események miatt egyre távolabb kerülnek egymástól, mindketten a saját magányuk fogja, képtelenek egymás felé nyitni.
A melegszívű Ella  befogadja otthonukba Debbie-t, sőt segít is a nőnek, hogy lelkileg képes legyen végigjárni az utat, ami miatt a városba érkezett. Nem is sejtik, hogy Debbie születésének körülményei micsoda lavinát indít el.

Tipikus kisvárosi közeget mutat be a szerző, az idősebbek állandó pletykálásai és kéretlen vélemény nyilvánításai  rettentően bosszantottak olvasás közben, számomra az ilyen emberek elviselhetetlenek.
Látszólag mindenki tudja, hogyan kellene élnie a másiknak, mit csinál rosszul a saját életében.

Ella és Debbie nagyon szimpatikus karakterek, tetszett, hogy a szerző idősebb, érettebb karaktereket alkotott.
Annak ellenére volt izgalmas a történet, hogy lassan csordogál,  ezt azonban olvasás közben nem érzékeltem, sőt nagyon gyorsan fogytak a lapok, amikor még annyi minden megoldatlan volt.

Mostanában sok hasonló könyv akadt a kezembe, amiben a szereplők múltja napvilágra kerülve teljesen más megvilágításba helyezi az életüket.

Ez egy finom, elegáns történet, akárcsak a helyszín a Bálterem Kávézó, ahol a vendég igazi porcelán csészében kapja a habos kávét.

Értékelés:
4 báltermi cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 23., hétfő

Colleen Oakley: Nem hagylak egyedül

Véletlenül jöttem rá, hogy a General Press  kiadónál nemrég jelent meg a szerző másik könyve. Talán az zavart meg, hogy nem ugyanaz a kiadó adta ki őket.

Mivel a Karnyújtásnyira c. könyvet olvastam előbb, félve nyúltam a már régóta a polcon várakozó kötethez, előbbivel ugyanis nem voltam maradéktalanul elégedett.

A szerző elég kemény témát választott, a húszas évei végében járó Daisy szervezetében újra felüti a fejét az egyszer már legyőzöttnek hitt rák. A fiatal nő boldog házasságban él, mindketten tanulnak még, férje állatorvosi pályája miatt háttérbe szorítanak mindent.
Ám egy rutinvizsgálatnál kiderül, hogy Daisy-nél nem az a kérdés, hogy újra felveszi -e harcot a gyilkos kórral, hanem hogy mennyi időt tudnak még neki biztosítani az orvosok.

Mindig furcsák azok az élethelyzetek amiket még nem tapasztaltunk meg, de van egy elgondolásunk, hogy mi vagy szeretteink hogyan reagálnának le egy hasonló helyzetet.
Csodálok mindenkit aki bármilyen betegséggel képes évekig küzdeni, optimista maradni, nem feladni, nem elkeseredni sőt tovább darálni a hétköznapokat.
A sok apró bosszantó muszáj dolog képezi napjaink nagy részét, mégis egy ilyen történet olvasása után szinte boldogan porszívózunk, hívjuk fel az autószerelőt, fizetjük be a csekket, vagy kérünk időpontot a fogorvoshoz.

Nem nagyon tudtam Daisy -vel azonosulni, mert vagy a homokba dugta a fejét, és a helyzetéhez képest jelentéktelen dolgokkal foglalkozott, vagy a férjének keresett feleséget. Utóbbi döntését az vezérelte, hogy mi lesz a férjével -ki mos rá, szedi össze utána a szennyest- ha ő már nem lesz.
Nem értettem a nő ezen való agyalását, teljesen felesleges köröket futott, szerintem kivitelezhetetlen terv volt az amit elképzelt. Ráadásul minden egyes perc amit ezzel a zagyvasággal töltött, kettejüktől vett el időt, amit együtt tölthettek volna, megvalósítva még pár régóta dédelgetett és kivitelezhető tervet, mint mondjuk egy rövid utazás.
A férj helyében én egy kicsit jobban a sarkamra álltam volna, Daisy túl erőszakosan döntött mindenről mondván ő a beteg.

"Beszippantom a fű és a föld illatát. Régen mindig jóleső bizsergéssel és várakozással töltött el – egy jel volt, ami arra emlékeztetett, hogy már közelednek a hosszú, édes nyári napok. Ez az érzés most valami mással keveredik. Hogy az idő kicsúszik a kezeim közül. Nem most volt tél? Hogy lett tavasz ilyen hirtelen? Hirtelen olyan indokolatlannak tűnik az, ahogy mindig sürgettem az idő múlását. Mindig vártam valamit, hogy Jack befejezze az egyetemet, hogy végre nyár legyen, a péntekeket. Most arra vágyom, hogy egész héten hétfő legyen, és hogy a napsugarak sose adják meg magukat a hold fényének."

Értékelés:
4 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 22., vasárnap

Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem

A szerző korábbi két könyve a Titkok örvénye , Kegyes hazugságok  is elnyerte a tetszésem, így nem volt kérdés, hogy akarom-e olvasni a szerző legújabb szerzeményét.

Riley egészen huszonéves koráig abban a meggyőződésben élt, hogy nővére öngyilkos lett. Riley nem sokra emlékszik, hiszen kétéves volt mikor családjukat örökre megváltoztatta nővére tragédiája.
Lisa zenei zseni volt, szülei büszkesége. Riley és bátyja Danny  viszont semmi vigaszt nem tudtak nyújtani szüleiknek, átlagos gyerekek voltak. Danny iraki veterán, aki sosem heverte ki a harctéri traumákat amik érték.

Riley apja hagyatékát kénytelen egyedül felszámolni. Családja nincs, szüleit elvesztette, bátyja pedig a saját dühe foglya. A magányos és szomorú Riley azonban egyre -másra olyan információkat kap, ami nemcsak nővére öngyilkosságát kérdőjelezi meg, hanem Riley egészen eddig igaznak hitt  múltját is. A ház tele van nyomokkal, ám Riley így is folyamatosan ellentmondásokba ütközik.

A szerző nagyon ügyesen adagolta az újabb és újabb információt, egészen elképesztő ahogy egyik dologból következik a másik. A kisvárosi jóakarók, állítólagos barátok, szeretők bukkannak fel gyerekkora színhelyén, és boldogan osztják meg a biztos vagy éppen biztosnak hitt információikat a zavarodott lánnyal.
Riley rendkívül szimpatikus karakter, könnyen lehet vele azonosulni.

Az olvasó némi lépéselőnyben van a főszereplővel szemben ugyanis egyes fejezetek Lisáról szólnak.
De még így is számos meglepetést tartogat a történet, ezúttal sem csalódtam a szerzőben.

Annak ellenére kap öt cseresznyét a történet, hogy számomra a befejezés túl idillire sikerült ahhoz képest, hogy Riley-nek mennyi mindent kellett feldolgozni, másképp látnia.

Értékelés:
5 cseresznyés tapéta az 5-ből!!!

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

"Harmincéves vagyok, jöttem rá, és soha senkivel nem sétáltam kézen fogva."

Eleanor számára nincs más, csak saját maga. Harmincéves, szingli akinek napjai monotonitását Anyuka heti hívásai szakítják csak meg.
Eleanor gyerekkori tragédiája után a nevelőszülők ugyan adnak a lánynak enni, van mit felvennie, és van hely ahol alhat, élni azonban nem tanították meg. Immár a saját lábán áll ugyan, de annyira magányos, hogy sokszor napokig nincs kihez szólnia. A kollégái is kerülik, bogaras vénlánynak könyvelve el.

 "Ha valaki megkérdezi: „Hogy vagy?", azt kell mondanod, hogy „JÓL”. Nem mondhatod, hogy előző éjszaka úgy sírtad magad álomba, mert két egymást követő napon nem volt kihez szólnod. JÓL vagy, mondod."

Egy nap aztán Elenaor szerelembe esik, úgy gondolja itt az alkalom, hogy végre olyan történjen vele ami Anyuka elismerését is kivívja. Olyan lehet mint bárki más. Esetleg még azt is érezheti, hogy valakinek fontos, hogy szeretik.
Szívfacsaró volt olvasni Eleanor életét, ugyanakkor a történet nagysága abban rejlik, hogy annyira tárgyilagos a saját szenvedésével szemben, hogy nem sajnálkozunk, hanem eszeveszetten drukkolunk neki, hogy végre megtapasztalhasson egy másfajta életet. Eleanornak nincs viszonyítási alapja, így naiv rácsodálkozással éli meg az élet -másnak -átlagos eseményeit, egy fodrásznál történt látogatást, vagy azt, hogy új, csinos ruhát vesz.
A társas kapcsolatokról, barátságok kötéséről nem beszélve.

Talán korainak tűnik év könyveként emlegetni, de rám ebben az évben kevés könyv volt ekkora hatással!
Nemcsak magunkra ismerhetünk a sorok között, de szembesülhetünk azzal is, hogy gyakran milyen előítéletesek vagyunk másokkal, akiket nem is ismerünk, de elkönyveljük őket valamilyennek.

 "Egy ábrándban bármit megvalósíthatunk, bármit az égvilágon."

 (A könyv borítója nagyon szép lett!)

Értékelés:
5 páros cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 16., hétfő

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

"Ez az én igaz történetem, hol egy sima,
hol egy fordított hazugsággal.
mert az élet gyakran már csak ilyen."
Egy könyv teljességét egyáltalán nem az oldalak száma határozza meg - jelen esetben kicsivel több mint százötven oldal - hanem, hogy a szerző át tud-e valamit adni a lapokon, legyen belőle száz, vagy ötszáz.
Sok jót hallottam már erről a könyvről, állandóan belebotlottam a jobbnál jobb értékelésekbe, így nem volt más hátra mint előre, megtudni mit is rejt ez az aprócska kötet.

Egy keserédes történet egy háromtagú családról, ahol a napokat az anya szenvedélyes természete valamint Nina Simone Mr. Bojangles című száma határozza meg. Lelkesen és teljes átéléssel olvastam a szabad életet élő, és azt teljesen megvalósító, és élvező emberekről, akik fittyet hánynak a szürke hétköznapokra, mindenük a tánc és a mulatság. Egy átlagos napon nyaralni indulni mikor az emberek nagy része dolgozik vagy éppen iskolába jár, egy hálószoba három ággyal, hogy lehessen miből választani, éjszakába nyúló partik, egy madár ami teljes értékű tagja a családnak, kastély Spanyolországban. Ezek a kellékek a tökéletesen boldog és felhőtlen élethez.
Hol a kisfiú a narrátor, hol az apa, így két szemszögből kapunk rálátást az életük -eleinte- boldog majd később egyre nehezebb napjaira.

A kulcsfigura az anya aki szenvedélyes természetével mindenkit levesz a lábáról, ám hamar kiderül, hogy egyedül az apa van tisztában vele, hogy mit is vállalt  mikor úgy döntött feleségül veszi zabolátlan kedvesét.

Egyrészt teljes és nagyon szép ez a történet, másrészt pedig úgy gondolom ez az életforma, a helyzet amibe apa és fia került annyira nehéz, hogy csak így egy történeten keresztül elviselhető.
Ideig óráig távol tudjuk tartani magunktól a valóságot, hogy aztán dupla erővel vágjon minket pofán. Nem tudom megéri-e, hogy aztán duplán szenvedjünk a felhőtlen pillanatok után.
Minden esetre teljesen elvarázsolt ez a történet, imádtam olvasni.

Értékelés: 4,9 táncoló cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 12., csütörtök

Az első doboznyitás :-)

Végre kézhez kaptam az első könyves dobozt. Általában nem így szoktam csomagot bontani, inkább olyan Foxi a lábtörlőt módon, de ugye ezt most nem tehettem:-)

Lássuk mit rejtett a kis kincses dobozka.

A dobozok minden hónapban valamilyen tematikát követnek, októberben a választás az állatokra esett, nem meglepő tehát, hogy a könyv  Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája  volt.
A rajongóknak nagy öröm, hogy a szerző kézzel írt üzenetét is olvashatják, ami szintén minden dobozban megtalálható.
Maradva a kutyusoknál egy édes tappancs nyomos mágneses könyvjelző segíti az olvasást.
Olvasás közben már jólesik  egy hidegebb őszi estén egy finom tea, erről is gondoskodtak, a csomagban egy vadcseresznye ízű tea is lapult.
Van aki nem csak inni, rágcsálni is szeret, akár olvas, akár nem:D egy nagyon illatos, két darabos teakeksz is a csomag része volt.
Olvastunk, jóllaktunk, jöhetnek az egyéb drágaszágok.

Egy állatkölykös képeslap csalhat mosolyt az arcunkra, és két idézetes -utóbbi Roald Dahl
 ( norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró) - tiszteletére került a csomagba ugyanis idén lenne 101 éves.
Kimerülve a sok jótól elmerülhetünk egy kád forró vízben, a Lush fürdőbombája pedig gondoskodik a vidámságról.

Fontos megemlíteni, hogy ez egy teszt doboz, vagyis egy kis ízelítő, hogy mire is számíthat az aki a közeljövőben rendelésre adja a fejét. Tehát a minta doboz nem fedi belsejében le az első - valós - dobozt. A mindenki számára elérhető első doboz témája : Álom és Varázslat lesz.

Ha rendelnél, használd az alábbi kupont:  E3UFTPES1S22 - ez 10% kedvezményt jelent.

A képek engem minősítenek, elnézést kérek, hogy silány, árnyékos, homályos satöbbi. Nem az erősségem a fényképezés, egy fa lefotózása is komoly kihívás számomra.


2017. október 10., kedd

Guillaume Musso: Holnap

A szerzőnek jó pár  magyarul megjelent könyve van már, azt hiszem olvastam is mind, mégis most ennél a könyvénél éreztem újra azt a különös, jóleső bizsergést, mint amikor anno az első könyvével levett a lábamról. Musso elhiteti az olvasóval, hogy nincs lehetetlen, hogy a szerelem szárnyakat adhat, hogy minden elveszettnek tűnő helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat.

Emma magányos, harmincas nő egyedül a foglalkozása élteti, sommelier egy elegáns étteremben.
Matthew egyetemi professzor, ám ő sem boldog, négyéves kislánya miatt viszont tartania kell magát.
Egy garázsvásáron Matthew birtokába kerül egy számítógép aminek merevlemeze fényképeket rejt. Így "találkozik" Emma és Matthew ám még csak nem is sejtik, hogy romantikusnak induló levelezésük nem a boldog végkifejlet felé tart.

Nehéz anélkül írni a történetről, hogy semmi lényegeset ne áruljak el. A romantikusnak induló történet hamarosan egy akciófilmbe illő pörgésbe csap át, ahol  egyre rázósabb helyzetbe kerülnek a szereplők.

Ritkán olvasok ennyire jól és csavarosan megírt sztorit, amiről mondhatjuk, hogy kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de csak pont annyira amennyire a hétköznapi ember el tud hinni, vagy képzelni bizonyos dolgokat.
Az elején féltem, hogy túl romantikus, rózsaszín lebegés lesz az egész történet, de a szerző valami zseniálisan oldotta meg, hogy mindkét szereplőt kellően gyarlónak, vagyis hétköznapi figurának  alkotta meg.
A csavarok és meglepetések pedig nemcsak, hogy szépen simultak bele a történetbe, de kellően logikusak és meglepőek voltak. Magamtól talán sosem jövök rá az összefüggésekre.

A borító remek lett, igaz én csak sokadik ránézésre vettem észre az óramutatóknál üldögélő alakokat.

Értékelés:
4 múltban érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 8., vasárnap

Book a sloth -avagy jönnek a könyves dobozok !!!

Aki olvasta az előző posztomat - Book A Sloth Club  -az bizonyára már várja az újabb híreket.
 A legfontosabb, hogy a Webshop október 13-án (pénteken) 8 órakor megnyitja virtuális kapuit, közvetlenül elérheted majd a http://bookasloth.club/webaruhaz címen, vagy a http://bookasloth.club főoldalról a menürendszeren keresztül.

Első körben 100 db doboz áll rendelkezésre- tehát érdemes gyorsan rendelni!!- vagyis akár már a nyitás napján október 13-án megrendelheted a dobozodat. A rendelés leadásának utolsó napja pedig november 5.
(Postázási időszak: november 15-20)

Aki előregisztrált az a levélben talál kuponkódokat- itt is érdemes gyorsnak lenni, hiszen ezek univerzális, és egyszer használatos kuponok, -vagyis mindenki ugyanazokat a kódokat kapta, és mindegyik egyszer használható fel.

A dobozok árai  postaköltséggel együtt!!!
1 doboz : 6.990
3 doboz: 19.990
6 doboz: 39.990
12 doboz: 76.990
Ft 
(majdnem egy teljes doboz ingyen!)



Ha lemaradtál a fent említett elő regisztrációs  kuponokról akkor használd ezt:
 E3UFTPES1S22 - ez 10% kedvezményt jelent. (Fontos, hogy ez a kód csak 1 doboz megvásárlásánál ad kedvezményt, tehát ha bármelyik másik havi előfizetést választod abból sajnos nem jön le a 10%.)



2017. október 4., szerda

Szurovecz Kitti: A Sokszívű


A könyv, amelyről még egy könyvet lehetne írni. Minden tekintetben különleges ez a történet, a szerző szépen megoldotta, hogy ne csak egy átlagos párkapcsolati problémáról legyen szó, hanem valami olyasmivel ismertesse meg az olvasót amiről csak keveset tudni. Ez a valami pedig nem más mint a poliamoria vagyis a többszerelműség. Mennyivel "jobban" hangzik így mintha úgy lett volna tálalva a sztori, hogy Annabella két vasat is tartott a tűzben, de rossz vége lett.

A történet szerint Annabella, a harminc éves nyelvtanár két életét él. Egyik életében Annaként, kis hazánkban egy kedves és szerény férfi oldalán, a másik énje külföldön egy olasz macsót szeret Bellaként. Átlagban két hét jut mindkét szerelmére, így tulajdonképpen igazságosan elosztja magát és idejét a két férfi között. Mindkét férfi mást nyújt Annabellának, aki mindkét szerepét rendkívüli módon élvezi, egészen addig a pillanatig mígnem rádöbben, hogy terhes, viszont azt nem tudni kitől...
Nagy tanácstalanságában az internetet böngészve akad rá a Sokszívűek társaságára, ahol a felvázoltak alapján magára ismer. Nosza segítséget kér tőlük helyzetének rendezésére és csodálatos módon a társaság vezetője tárt karokkal fogadja Annabellát, felajánlva segítségét a tanácstalan nőnek.

Annak ellenére élveztem olvasni a könyvet, hogy egyetlen szereplőt sem kedveltem meg, Annabellát meg pláne nem, de érdekes volt, remekül lett megírva és feltárult egy olyan világ ami teljesen más mint az én nézeteim, erkölcseim, felfogásom.
Azt hittem, hogy Kitti majd kampányolni kezd a többszerelműség mellett, - mondjuk a könyv első felében ezt éreztem- de aztán egyensúlyba kerültek a dolgok, és csupán ki lett nyitva egy új ajtó amin át bepillantva megtapasztalhatjuk, hogy aki ezt az életformát választja mitől kap többet, vagy éppen mennyi mindenről mond le.
Szerintem kettő vagy több embert szeretni nem más mint kényelmes megoldás egy kis önbecsapással.
Felteszem a kezem, hogy bocsi ez vagyok, nem tehetek róla, minden partneremből kérem a legjobbat, a gondtalan perceket, a változatos szexuális életet és kész.
Bár sokszor hangoztatva van a könyvben, hogy ez nem a szexről szól, meg nem csak a vágyakról azért a legtöbb ilyen, a könyvben bemutatott pár élete nagyjából arról szólt, hogy ki, mikor, kivel tud összefeküdni.
Nekem kicsit hiányzott a történet mélysége, a felszín viszont nagyon jól láthatóan felszínes, ahogy azok az emberek is akik hiszik, hogy nekik mindenből és mindenkiből a legjobb jár. Meglátásom szerint az aki két, vagy több embert szeret szerelemmel, az egyiket sem szereti igazán.

Nem értettem, hogy Annabella miért csapott rá rögtön erre a lehetőségre, vagyis, hogy mivel az életében egyszer előfordult, hogy párhuzamosan két kapcsolatot futtatott ő máris többszívű. Nem volt párkapcsolata harminc éves koráig?? Nem ismeri ennyire önmagát egy felnőtt nő?
Sajnos a gyerekkorán kívül nem esik szó Annabella fiatal éveiről, szerelmeiről, kapcsolatairól, ahogy arról sem, hogyan lehetséges, hogy egyetlen barátnője sem akad.
Nekem furcsa volt a társaság nagy szeretete ami azonnal körülvette ahogy megismerték, mindenki rögtön a bizalmába avatta, mindenkinek szimpatikus volt, és persze rögtön mindenki fel akarta szedni. Ez a része szerintem nagyon elrugaszkodott a valóságtól.
Ami pedig azt az ominózus kirándulást illeti, hát nekem a gyomrom forgott, de legalább ismét bebizonyosodott, hogy mennyire a vágyak mozgatják a szereplőket.
Arról, hogy a mindennapokban hogyan működnek ezek a kapcsolatok, szinte semmi nem tudunk meg. Van egy első számú partner, - általában a férj, avagy a feleség - vele lehet prezentálni a családnak és a tágabb környezetnek. De az rejtély marad, hogy a közös dolgokat, döntéseket, célokat, hogyan  lehet kivitelezni három vagy több embernek a hétköznapokban. Legtöbbször oda lyukadunk ki, hogy aznap az első számú partnerrel lehet szexelni, esetleg a szeretővel, avagy édes hármasban, hacsak az esti bulin nem akar majd még csatlakozni valaki...
Aki meg kimarad az féltékenykedhet, vagy kereshet magának mást, vagy másokat.


Értékelés:
4,9 páros cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 2., hétfő

Jane Harper: Aszály

A történet a létező összes klisével rendelkezik ami jellemző erre a műfajra. Magányos és kissé kiégett nyomozó, a szülőváros ahonnan menekülni kellett, és persze ahol szörnyű titkokat rejt a múlt. Meglazult baráti kötelékek és a gyötrelmes vidéki élet, ahol túl sok a bánat, és túl kevés az öröm.

Aaron Falk egy temetésre érkezik szülővárosába, de még ki sem szállt az autóból mi már tudjuk, hogy jó ideig maradni fog. Luke Hadler öngyilkos lett, még ezt le is nyelte volna a város, de magával vitte feleségét és kisfiát.
Luke és Aaron  barátok voltak. Aaron csak búcsút venni jött, nem is sejti, hogy nemcsak Luke rejtélyét kell megoldania, de szembe kell néznie tisztázatlan múltjával, és az okkal amiért apjával annak idején elmenekültek a városból.

A helyi rendőrőrs vezetője és Aaron együttes erővel kezdik el újra átfésülni azt a pár bizonyítékot amit a rövid nyomozás eredménye hozott. És persze Aaron újra és újra a régi napokkal szembesül, amikor a baráti köréből elvesztette az első embert.

Nem vagyok egy nagy rajongója ennek a műfajnak, de annyira jól és csavarosan van megírva, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy esetleg nem olvasom végig.
Aaron végtelenül szimpatikus karakter, a magányos farkas, aki a körülmények áldozata volt gyerekként, de felnőtt férfiként már nincs előtte akadály, sem felderítetlen ügy.
Remekül lett ábrázolva a kisváros, ahol nemcsak a táj, de az ember is a túlélésért küzd.
Az külön meglepő volt, hogy egy rejtélynek micsoda kacifántos megoldása lehet, mi minden mozgathat egy embert arra, hogy ilyen irdatlan bűnt kövessen el.

Értékelés:
4,9 szomjazó cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 1., vasárnap

Cat Lavoie: Sülve - főve mindörökre

A szerző korábbi könyvén / Váratlan nyaralás / remekül szórakoztam, így mindenképpen ugyanezt a hatást vártam Roxy történetétől is.

Roxy -nak látszólag teljes az élete, van munkája, vőlegénye, hűséges barátai, és gyerekkori legjobb barátja a lakótársa. Roxy élete aztán hirtelen megváltozik mikor Ollie a munkája miatt elköltözik, és nősülni készül.
Roxy -nak nem marad ideje búslakodni, ugyanis terhes húga és kissé merev nővére elfoglalják a laksását, így a válságban lévők száma három főre emelkedik a apró lakásban.

Roxy története abból a szempontból átlátszó, hogy az olvasó nagyon jól tudja, hogy főhősünk mint csinál rosszul, és mi lenne számára az üdvözítő. Természetesen a könyvekben a szereplők nehezen találják meg saját útjukat, ezért az olvasó az utolsó oldalig drukkolhat, vagy éppen dühönghet a szereplők döntései miatt.

Nekem nagyon bejött ez a sztori is, a szerző remekül éli bele magát a szingli nők problémáiba. Nem áll távol tőle a humor sem, így minden szomorúság nélkül ugorjuk meg az akadályokat, legyen az elvesztett munkahely vagy szakítás.
Jelen esetben a legjobb barátom a szerelmem az alapprobléma, ez az amiért Roxy -nak annyi mindenen kell átesnie, mire révbe érhet. Persze közben a környezetében is zajlanak az események, családi gondok, baráti sörözésekkel megspékelve.

Volt a történetben egy apró csavar, már ha ebben a műfajban lehet csavarról beszélni. Nekem ez annyira nem jött be, hogy szinte agyon is vágta az egész történetet. Valószínűleg történt már ilyen a való életben is én ezt mégsem tudom elfogadni, szemet hunyni felette. Azt is mondhatnám túl meredek lett.
Mindent összevetve, a romantikus, lazulós kikapcsolódás megvolt.

Értékelés:
3 cseresznye kevés, 4 túl sok.


2017. szeptember 24., vasárnap

Sokadik Kívánságszatyor

Egyesek szerint még messze a karácsony, mások már el is kezdték a készülődést, egy biztos a kiadók már most meg vannak őrülve. (Mi lesz itt decemberben??) Annyi jó könyv jelenik meg folyamatosan, hogy lassan elveszítem a fonalat, és fel kell végre találnom az időgépet.





 Dinah Jefferies: A selyemkereskedő lánya
 
Tea és feleség helyett most selyem és lány, de biztosan lesz olyan jó a szerző ezen könyve mint a  A teaültetvényes felesége  ami pazar volt.


1952, ​Francia Indokína. A tizennyolc éves, félig francia, félig vietnami lány, Nicole a születése pillanatától fogva gyönyörű nővére árnyékában él. Miután apjuk fontos kormányzati állást kap, a lányaira bízza a családi selyemkereskedelmet. Ám Nicole csak egy elhagyatott kis selyemboltot kap a vietnami negyedben, amely tele van ellenállókkal, akik akár erőszakkal is véget akarnak vetni a francia fennhatóságnak.
Nicole életében először szembesül azzal, mennyire korrupt a gyarmatosító hatalom, és hogy a saját családja is részt vesz a piszkos ügyletekben. A lány elveszti bizalmát a családja iránt, két világ között őrlődik. Mindeközben megismerkedik egy elbűvölő amerikai selyemkereskedővel, azzal a férfival, akiről mindig is álmodozott. De vajon bízhat-e benne egy olyan világban, ahol senki sem az, akinek látszik?
A teaültetvényes felesége nagy sikerű regény szerzője ezúttal sem okoz csalódást az olvasóknak: izgalmas, fordulatos cselekmény, színes leírások, amelyek festőien mutatják be a vietnami tájat és Hanoi nyüzsgő utcáit, ahol az utcai árusok fennhangon kínálják portékájukat, bambuszkalitkákban kanárik énekelnek, és a levegőt betölti a gyömbér illata-


 Ross King: A dühödt ámulat
Monet és az ő élete egy gyönyörű kötetben!

Ross ​King a rá jellemző alapossággal, levelek és visszaemlékezések ismeretében ábrázolja a legendás festő portréját, és meséli el legemlékezetesebb művészi vállalkozásának történetét.
Claude Monet vízililiomos képei a múlt század legismertebb és legnépsze­rűbb műalkotásai közé tartoznak. Ezek az igéző festmények a művész zavaros, gyötrelmes és szomorú életsza­kaszában ke­letkeztek. A háttérben megbúvó dráma alig ismert. Ross King könyve most elő­ször meséli el a teljes törté­netet, és mutatja be az oly sokak által kedvelt alkotót.
1914-ben kitört az első világháború. Az ekkor a hetvenes éveinek derekán járó Monet a világ egyik leghíre­sebb és legsikeresebb festője volt; vidéken élt egy hatalmas házban, ahol egy egész autóflottát tartott; nevét feltétlen tisztelet és megbecsülés övezte, magánélete azonban romokban hevert. Felesége, Alice 1911-ben bekövetkezett halála, látásának egy évvel később beállt súlyos megromlása, valamint fia, Jean elvesztése után gyakorlatilag felhagyott a festés­sel. Ám a gyász, a betegség és az al­kotói válság e szomorú időszakában – miközben a nyugati fronton mennydörögtek az ágyúk – belefogott élete legambíciózusabb, leggyötrelmesebb művészi feladat­ába.

Legközelebbi barátai, köztük Franciaország rettenthetetlen miniszterelnöke, Georges Clemenceau biztatásá­ra Monet a háború éveiben, és egész hátralévő életében ezeken a nagyszerű képeken dolgo­zott. Annyira megszállottja lett az irdatlan feladatnak, hogy a falusi borbély házhoz jött, és ott, a vízi­liliomos tavacska mellett vágta le a haját, hogy a festést egy pillanatra se kelljen abbahagynia. Több száz négyzetméternyi vásznat borított be vibráló színekben tündöklő festékrétegekkel. Ahogy a képek sokasodtak, Monet becsvágya is növekedett; tervezgetni kezdte a világnak hátrahagyott öröksége méltó színhelyét: a párizsi Orangerie-ben létesítendő Musée Claude Monet-t.

 Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk
 
Valamiért azt érzem, hogy ez egy nagyon jó könyv lesz.

 Eileen szülei a 20. század derekán Írországból vándorolnak az Egyesült Államokba, s otthonukban hol vidám, hol borús a hangulat – a vendégek számától és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően. Eileen felnőve mindent elkövet, hogy maga mögött tudja gyermekkora kiábrándító közegét, és jobb életről álmodik.
Amikor férjhez megy a jóképű kutatóhoz, Edmund Learyhez, felcsillan előtte a lehetőség, hogy jólétben, szeretetben éljen, mint az ideális amerikai középosztálybeli családok. Hamar világossá válik azonban, hogy bár kétségtelenül szeretik egymást, Eileennek és Ednek más az elképzelése arról, mit jelent a boldogság, és miként lehet elérni. Életüket növekvő fellegek árnyékolják be, de ők kétségbeesetten igyekeznek fenntartani a látszatot, megőrizni jövőről szőtt álmaikat, és leküzdeni minden akadályt.
Learyék sorsát a családi boldogság és a gyarapodás ígérete határozza meg, amely a II. világháború után foglyul ejtette Amerikában a szíveket és a lelkeket. A lebilincselő és megindító regény arra figyelmeztet, hogy az élet nem csupán diadalok és vereségek főkönyve, hanem valami egészen más és több: az emberi viszonyok mélyén rejlő titok.


 Margaret Atwood: Alias Grace
 
Még a Szolgálólány meséje is elolvasásra vár, de ez akkor is kell. Hirtelen azt hittem, hogy ez ugyanaz a könyv mint Hannah Kent könyve a Rekviem egy gyilkos asszonyért első olvasatra a tartalom mintha teljesen egyezne, de persze nem.

 A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…

2017. szeptember 15., péntek

Jön a Book a Sloth Club !!!

A külföldön sikeres Subscription Boxokat, könyves dobozokat szeretnék nálunk is meghonosítani.
Aki ismeri a hasonló eddig magyarul el nem érhető oldalakat, például -  https://www.owlcrate.com/   - az tudja, hogy egy ilyen dobozban minden a könyvekről, és az olvasásról szól. (A kozmetikumok terén már létezik nálunk is hasonló, sikeres szolgáltatás.)

Egy lelkes csapat lehetővé teszi, hogy kis hazánkban is  boldog tulajdonosai lehessünk majd ezeknek a havonta elérhető minden könyves finomsággal megtöltött dobozkáknak. A doboz tartalma egy aktuális könyv lesz, illetve meglepetések, melyek az olvasmányélményhez járulnak hozzá.

Érdemes már most regisztrálni a honlapon, így időben értesülhetünk az első doboz rendelésének időpontjáról, és mindenről ami a szolgáltatáshoz kapcsolódik. Az első dobozokhoz decembertől lehet hozzájutni. Itt  tudsz regisztrálni: http://www.bookasloth.club/

Én mindig nagy örömmel fogadom az újabb és újabb könyvekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, sokaknak, köztük nekem is nehézkes a külföldi oldalakról való rendelés. Eddig irigykedve néztem ezeket az oldalakat ahol megannyi jópofa dologhoz lehet jutni, a könyvjelzőtől kezdve a könyves táskán át a cipőig vagy könyvtámaszig.
Alig várom már az első doboznyitást :-)




2017. szeptember 14., csütörtök

Thomas Cullinan: Csábítás

Nagyon vártam ezt a könyvet, talán ezért is ért ekkora csalódás. Pedig még Stephen King is élteti a könyvet, mondván micsoda őrült pszichothriller.

A történet az amerikai polgárháború idején játszódik. A Farnsworth Leánynevelő Intézet lakója egy napon egy sebesült katonára bukkan az erdőben gombászás közben. John, a  fiatal és jóképű katona nagy felbolydulást okoz az éppen kihalt iskolában. A lányoknak egymás kínzásán kívül nincs sok szórakozása, így egy férfi vendég mindenképpen óriási eseménynek számít.
Az iskolát egy testvérpár Martha és Harriet vezetik, igaz Harriet  néha ugyan olyan gyerekszerepbe kényszerül mint az ott lakó diákok.

A lapokon felváltva szólal meg az öt növendék, valamint Martha és Harriet és az egyetlen  színes bőrű alkalmazott.
Az első kétszáz oldalon tulajdonképpen nem történik semmi. Megismerjük az összes lány életét, kicsiny szeletet a múltjukból, ki hogyan került az iskolába, családi háttér satöbbi. Megtudhatjuk, hogy melyik lány kit utál és miért, ki az aki valóban úri hölgy, és ki az aki csak ezt szeretné elhitetni magáról. Életképek egy lányiskola mindennapjaiból.
Az hamar kiderül, hogy Harriet alkoholista, Martha pedig szeretne tökéletesnek tűnni - a már nem létező családjával együtt- de túl sok a repedés az ideális család portréján.

Úgy gondolom azért nem ütött akkorát a sztori mert nagyon el lett húzva. Johan egész nap egy pamlagon fekszik, miközben a lányok sorra elé járulnak mint valami uralkodó elé, aki mindegyiküknek udvarol kicsit, hol egy kis tapi, hol egy csók reményében. John nem válogatós, az idősebb hölgyeket éppúgy kedveli mint a hamvas -látszólag erkölcsös -lányokat. És úgy tűnik senki sem tud neki ellenállni. Furcsa volt, hogy mindegyik hölgy milyen sekélyes és szexéhes volt, legyen tizenéves vagy harminc.

Már alig vártam, hogy végre történjen valami! Ami kicsit is izgalmas az túl későn történik. Azt hiszem ami érdekfeszítő és hátborzongató lehetett volna az pedig túl finoman lett előadva.
Mindezek ellenére a filmet szeretném megnézni, már csak Nicole Kidman miatt is aki szerintem jó színésznő, így gondolom ezt a történetet is megmenti majd.

Értékelés:
3 iskolás cseresznye az 5-ből!!

2017. szeptember 8., péntek

Jill Shalvis: Egyszerűen ellenállhatatlan

"Üdvözöljük Lucky Harborban!
 2100 szerencsés ember
és 10 100 kagyló otthona"

Maddie két féltestvérével karácsony előtt nem sokkal érkezik a festői szépségű kisvárosba ahol  megtekinthetik anyai örökségüket, ami nem más mint egy lepusztult motel.
Főszereplőnk Maddie mentsvárként tekint az örökségre, a határozott Tara megszabadulna tőle, a csavargó Chloe-nak nincs határozott véleménye.

A három nőt megannyi kedves helybéli, rengeteg büfé és egy forgalmas söröző fogadja. Úgy tűnik hiába kisváros az emberek vajmi keveset ülnek otthon. Ha nem söröznek akkor hamburgert tolnak az arcukba vagy shaket isznak, az biztos, hogy a város a vállalkozók paradicsoma.
Maddie már az első napon belefut a polgármesterbe, aki a város igazgatása mellett szintén vállalkozó, és nem mellesleg a helyi szívtipró, aki úgy tűnik csak Maddie-re várt eddig. Jax Cullen tökéletes férfi, még szerszámöve is van!

Élveztem ezt a történetet nincs benne unalmas rész, egy motel felújításáról olvasni meg pláne izgalmas.
A lányok előbb utóbb rádöbbennek, hogy anyjuk tulajdonképpen jót tett velük, hogy egy emberként kell valamiért küzdeniük, a receptes dobozában  talált bölcsességek  által pedig jobban megismerhetik anyjuk sosem ismert oldalát.

 Azért a nagy munkát időről- időre megszakítja pár csókcsata meg flörtölés, ezekből én kevesebbet is elviseltem volna, körülbelül minden harmadik oldalon van lihegés meg tapizás. (Néhol még ennél is több.)

Meglepő tény, hogy a sorozat közel ötven részes!!!! Aki végigolvassa a Lucky Harbor köteteket kaphatna egy "Legkitartóbb olvasó" érmet, vagy valami.

Értékelés:
3 moteles cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 31., csütörtök

Michelle Frances: A Barátnő

Furfangos kis történet. Egy leendő anyós és meny ádáz csatája a hatalomért.

Cherry a véletlennek köszönheti, hogy találkozik a jóképű és igencsak jómódú Daniel-el. A lány szerencséjére Daniel hamar szerelembe esik, tetszik neki, hogy a lány nem a saját köreiből kerül ki, így minden amit a fiú nyújtani tud, az a lánynak maga a csoda.
Rövid ismertségük ellenére a fiú máris a családi nyaralóba invitálja szegény kedvesét, ami nem máshol található mint St. Tropezben. Cherry teljesen elalél a gazdagságtól amit a fiú családja- eleinte- szívesen oszt meg a lánnyal. Daniel anyja Laura egy véletlen folytán rájön, hogy Cherry pár dologban hazudott a fiának és neki is. Innentől kezdve az anyuka rögeszméjévé vált, hogy Cherry semmi mást nem lát a fiában csakis a gyors meggazdagodás lehetőségét.

Szép lassan alakul ki az adok kapok a két nő között. Eleinte még semmi durva nem történik, azt hinnék jönnek a jól ismert körök és nem érheti semmi meglepetés az olvasót. Egy huszárvágással véget ér Cherry és Daniel kapcsolata, én meg azon tanakodtam a könyv felénél tartva, hogy hogyan fogja ezt vissza hozni a semmiből a szerző?? Nos egy nagyon ügyes húzással. A véletlen besegített kicsit Laurának aki kapott az alkalmon, hogy fia közeléből eltávolítsa az egyetlen zavaró tényezőt vagyis a barátnőjét.
Több mint fél év telik el Laura trükkje óta, a nő folyamatos frászban van mikor fog lebukni. Mikor a félelme beigazolódik Cherry vérszemet kapva bosszúért kiált. Innentől kezdve ha nem is szabadul el a pokol de igencsak felpörögnek az események.
Az tetszett igazán a történetben, hogy nincs fekete fehér szereplő, nincsenek leosztva a jó és gonosz szerepek. Mindkét nőben van szimpatikus vonás, az elhanyagolt szépasszonnyal éppúgy lehet szimpatizálni mint a szegény, balsorsú fiatal lánnyal, aki csak azért került hátrányba az életben mert rossz helyre született.

A végkifejletre lehetett számítani, ám egy apró csavart ide is tartalékolt a szerző, amely miatt még napokig rághatjuk át magunkat újra a történeten, remélve, hogy meglesz ki is az igazi gonosz.

Értékelés:
4 fáról pottyant cseresznye az 5-ből!!!



2017. augusztus 30., szerda

Kívánságszatyor 3.


Hoztam egy újabb listát, miről álmodik a lány, vagyis én. Persze azt most hagyjuk, hogy a nyári kívánságszatyros könyvek közül mit olvastam már el, vagy éppen nem.

Deborah Moggach: Tulipánláz
Tök érdekes, és szégyen, de ez a könyv nekem megvolt...aztán valahogy lekerült a polcomról, de milyen jó, hogy újra kiadják mert megint kell.

 Varázslatos regény szerelmi praktikákról, tulipánokról, festészetről, Sorsról.
1630-as évek, Amszterdam. Virágzik a művészet és a kereskedelem, s egy különös szenvedély kezd hódítani: a tulipánláz…
Sophia, a szép, fiatal és szegény lány feleségül megy a gazdag, idős kereskedőhöz, hogy megmentse családját. Jan Van Loos, a tehetséges fiatal festőzseni felkérést kap, hogy fesse meg a házaspár portréját…
Deborach Moggach, az ünnepelt angol írónő regénye shakespeare-i fordulatokban bővelkedő, letehetetlenül izgalmas történet, s egyben időutazás egy különleges helyre, egy különleges korba.


 
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van 

 
Nagyon jó ez a borító, remélem a különc lány sztorija is jó lesz.

A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával…

 Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola
Jelentem beszereztem a Csokoládé-t a szerzőtől és szépen elvan a polcon...na de ez mennyivel komolyabb már mint a csokis téma!

 
Sötét, ​felkavaró pszichothriller a lenyűgözően sokoldalú Joanne Harristől.
Roy Stratley latint tanít az észak-angliai St. Oswald fiúiskolában, ebben a hagyományaihoz ragaszkodó, rejtett feszültségektől terhes, zárt világban. Az itt töltött harminc év alatt Stratley sokféle diákkal találkozott, hiszen minden osztálynak megvannak a maga bohócai és hangadói, vannak visszahúzódók és nyitott gondolkodású lázadók. S mindig van legalább egy olyan fiú is, aki kilóg a sorból, aki nem tud beilleszkedni. Valaki, akit baljós árnyak vesznek körül. Egy fiú, aki szörnyű dolgokra képes…
A kérdés csak az, meg tudjuk-e ítélni, kivel van dolgunk, s el tudjuk-e dönteni, melyik fiú küzd átlagos tinédzserkori nehézségekkel, és ki az, akinek komoly segítségre lenne szüksége. Stratley helyzetét megnehezíti, hogy új igazgató érkezik az iskola élére: egy hajdani tanítvány, aki húsz éve kísérti Stratley-t az álmaiban…


 Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem
Ennek a könyvnek a napokban kellett volna megjelennie, már ha még működne az Alexandra kiadó, így csak remélem, hogy valaki át vagy megvette és ki lesz adva. A szerző két korábban megjelent könyve is remek volt.
Titkok örvénye
Kegyes hazugságok

 
Elég ​erős vagy, hogy elviseld az igazságot? Még akkor is, ha ezután együtt kell élned egy hazugsággal?
Az iskolapszichológusként dolgozó Riley MacPherson mindig is úgy tudta, hogy nővére, Lisa tizenhét éves korában öngyilkos lett. Ez a hit formálta bátyja és az ő gyerekkorát, ez a meggyőződés nyomta rá bélyegét a családtagok közti viszonyokra.
Most, amikor több mint húsz év elteltével az édesapa meghal, Riley-ra hárul a feladat, hogy túladjon a házon, a lakókocsiparkon és apja gyűjteményein. Ám amíg a tárgyi örökségtől egyszerű megválni, addig a váratlanul feltáruló családi titkok terhét élete végéig cipelnie kell. Riley olyasmit fedez fel, ami megkérdőjelezi mindazt, amit korábban a testvéreiről, a szüleiről és saját származásáról gondolt. Döntenie kell, hogy mit jelent a múlt a jövője számára, és hogy mit kezdjen az igazsággal.

 Ann Patchett: Mostoha nyár
 A szerző nagy rajongója vagyok, ha lassan is de alakul a a könyvespolcon az egyelőre rövidke sor a könyveiből. 

Egy ​napsütötte kaliforniai vasárnapon Bert Cousins hívatlanul betoppan Franny Keating keresztelőjére. Még az est leszállta előtt megcsókolja Franny mamáját, Beverlyt, s ezzel mozgásba lendíti az eseménysort, amely két házasság felbomlásáház és egy mozaikcsalád létrejöttéhez vezet.
Az öt évtizedet felölelő regény a szereplők sorsának egy-egy kulcsmozzanatán keresztül világít rá arra, hogy Bert és Beverly véletlen találkozása milyen hullámokat vet a négy szülő és hat gyermekük életében. A nyarakat Virginiában együtt töltő Keating- és Cousins-gyerekeket a szüleikkel szembeni elégedetlenség hozza egy nevezőre, amelyből az évek során mélyebb, igen sajátos összetartozás is kialakul. Egy tragikus haláleset ugyanakkor szétforgácsolja ezt a mostoha-közösséget.
Sok évvel később Franny élettársa, a neves író, Leon Posen sikeres regényt ír, amelyhez Franny emlékei adták az ihletet. A könyv a még élő szereplőket számadásra kényszeríti, miközben végre a bűntudat mellett átélhetik az egymás iránti szoros elkötelezettséget is. 


 Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Ezt a műfajt most kóstolgatom,  a most olvasott Peter Clines: 14 könyve a bemelegítés, és eddig tetszik, ezt a könyvet meg  folytatásnak szánom hátha újabb műfajjal bővül a rajongásom.

 Több ​sci-fi díjat nyert írónk Charlie Jane Anders regénye az életről, a szerelemről, a világvégéről – és a jövőnk kezdetéről szól.
Patricia és Laurence gyerekkori barátok, akik nem gondolták volna, hogy valaha is újra találkoznak, miután a középiskolában rejtélyes körülmények között váltak el útjaik. Patricia varázserői és Laurence kétmásodperces időgépe kicsit sem mondható a fiatalság általános életéhez tartozónak
A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást. Patricia az Eltisley Maze misztikus iskola diplomása, amely a világ tehetséges varázslóinak titkos akadémiája, és egy kis csoportnyi mágussal azon fáradozik, hogy titokban begyógyítsa a világ egyre növekvő sebeit. A két főhősnek fogalma sincs arról, hogy valami rajtuk túlmutató kezdődött évekkel ezelőtt, aminek szánt szándéka, hogy a köztük lévő megmagyarázhatatlan kötelék jegyében erőik egyesítésével együtt megmentsék meg a világot, vagy egy újabb sötét korszakba taszítsák azt.

 

2017. augusztus 27., vasárnap

Mandy Baggot: Őrült görög nyár

Azt gondoltam a nyarat stílusosan egy strandolós, laza könyvvel zárom. A cím és a könyv borítója is azt sugallta, hogy remek szórakozásban lesz részem ha nyomon követem Ellen és Lacey görögországi nyaralását.

Ellen a bűntudat, és volt barátja elől menekül apja által fizetett nyaralásba, ahol a gardedám szerep jut neki. Féltestvére Lacey elvileg az esküvőjét szervezi a káprázatos görög szigeten, ám úgy tűnik, hogy az alkohol és az izmos animátorok jobban érdeklik mint jövendő házasságkötése.

Ellen mindent elkövet, hogy Lacey végre felnőjön a feladathoz, már csak azért is mert elég kellemetlen, hogy arról szólnak a napjai, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy a húga teherbe essen. Lacey megy a saját - elkényeztetett- feje után, így Ellen tehetetlenül nézi ahogy a katasztrófába torkollik a nagy nap szervezése.
Ellen-nek épp elég gondja van, de azért neki is sikerül kifognia egy izmos animátort Jan  személyében aki nemcsak észvesztően jóképű de kellően érzékeny is a lány gondjaira. (Ilyen nincs is!!)

Mikor már azt hisszük nem lehet tovább fokozni a sok bonyodalmat megjelenik Lacey vőlegénye és a lányok apja, hogy együttes erővel helyre állítsák a családi békét.

A könyv eleje nagyon tetszett, tele van humoros szócsatákkal amit Ellen és Lacey nap mint nap megvívnak az alkohol és a férfiak miatt.
Egyértelmű, hogy Lacey a rossz, és Ellen a jó kislány,  ám nekem egyiküket sem sikerült megkedvelnem. Lacey olyan amilyen, ám Ellen annak ellenére, hogy komoly nőnek tűnik, pár nap alatt szerelembe esik, arról nem beszélve, hogy milyen hülyén rosszul csinált mindent, egyetlen értelmes döntése vagy mondata sem volt.

Ugye egy ilyen romantikus limonádé fő mozgatórugója a szerelmi szál. Nekem ez a része túlságosan idealizált, naplementében sétálós volt. (Ilyen sincs!!!) Felnőtt emberek esetében el nem tudom képzelni ezt a fajta naiv rácsodálkozást, elkerekedő szemeket,  meg sok lihegést amit Ellen és Jan produkált. ( Oké öreg vagyok, meg kiégett, meg minden.)  Számomra teljesen agyoncsapta a sztori többi részét.
Többet szerettem volna kapni Görögországból is. (Tudom, ez nem egy útikönyv, de akkor is.)

Ez a strandolás kicsit esősre sikerült.

Értékelés:
3 nem görög cseresznye az 5-ől!!!

2017. augusztus 21., hétfő

Jane Corry: A férjem felesége

"...Milyen nevetséges, hogy a nászajándékok túlélik a házasságot."

A fülszöveg elég tömör, így elég sokat beleképzeltem a történetbe. Nem sok minden egyezett az elképzelésemmel, én valami fura szerelmi héjanászra tippeltem, ahol a házastársak szép lassan és módszeresen kicsinálják egymást. Nos, majdnem így történt.

Lily a fiatal jogtanácsos viharos gyorsasággal férjhez megy a nála idősebb álmodozó művészhez Ed-hez, aki hosszú éveket áldoz arra, hogy híres festő váljon belőle. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak Lily-nek van titkolnivalója újdonsült férje előtt, de Ed-et sem csak a szerelem sarkallta a házasságra.

Lily és Ed életébe hamarosan belép a szomszéd egyedülálló anya kislánya akire szívesen vigyáznak hétvégente.
Lily élete első igazán komoly gyilkossági ügyét kapja, ahol a vádlott kísértetiesen hasonlít Lily múltjának egyik szereplőjére.
Otthonukban és a munkahelyen is zajlanak az események. Lily megnyeri élete első ügyét, de közben nem is sejti, hogy ezzel ő lesz örökre kliense adósa.

Tippem sem volt, hogyan jut el Lily és Ed arra a pontra amire a könyvben időnként megjelenő szöveg utal, miszerint valaki véresen fekszik otthonuk padlóján. Tény, hogy Lily folyamatosan rossz döntéseket hoz, és hiába igyekszik új életet élni, a múltra épült romok ingatagok, arról már nem is beszélve, hogy a jelenben is hibát hibára halmoz.

Ezeknek a könyveknek nemcsak a csavarok és meglepetések tekintetében kell erősnek lenniük, de ez a műfaj szerintem a hihetőségre is épül. Hogy elhiggyük valakiről, bármire képes. Lily remek karakter, és a szerző alaposan fel is építette a történetet.
Egyetlen -kulcsfontosságú - szereplő figurája maradt homályos, teljesebb lett volna a történet ha az illetőt jobban megismerhettük volna.
A történet nagyon összetett és sokkal több mint egy átlagos thriller.

Értékelés:
3 meg nem érett cseresznye az 5-ből!!!



2017. augusztus 16., szerda

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Korábban nem olvastam a szerző könyveit, a szép borítóra és a remek címre figyeltem fel.

Egy gyönyörű ház a  Casa D'Or,  egy szerelem a kilencvenes évek elején, egy szörnyű tragédia. A közönség pedig mind szép és gazdag, akiknek rengeteg titkuk van.

Jennifer az egyetem elvégzése után semmire sem vágyik jobban, mint hogy egy felejthetetlen és nyugalmas nyarat töltsön szüleivel a gyönyörű házukban. A Casa D'Or-ban azonban szeszélyes anyja miatt folyamatosan feszült a hangulat. Sylvia azt hiszi irányíthatja lányát, Jennifer azonban mindennek ellenáll amiről anyja azt hiszi boldog lesz, mint a gazdag férj és egy sznob galériában rá váró munka.
Bár Jennifer már rendelkezik az anyja által jó partinak tartott baráttal, a szomszédban nyaraló átlagos és cseppet sem gazdag Jim egy teljesen más világot mutat a lánynak. Jennifer egész nyáron őrlődik a két fiú között, ám épphogy eldöntötte kinek adja a szívét mikor darabokra hullik addig nyugalmas élete.

Az események két idősíkon futnak, a hangulatos és titokzatos múlt után húsz évvel később lépünk be Jennifer és Jim életébe.
Látszólag egyetlen esemény borította fel a két fiatal kibontakozó szerelmét, ám ahogy halad a történet és a jelenben útjaik újra keresztezik egymást derül ki, hogy mennyi minden történt azon a végzetes nyáron, és tulajdonképpen nincs is szereplő aki ne titkolna valamit.

Aki szereti a szépek és gazdagok kegyetlen harcát a pénzért, na meg a szerelemért, és szeretik a titkokat azoknak a szerző kedvence lesz.
Számomra a történet múltban játszódó része tetszett, hangulatos és izgalmas volt. A jelenben a sok kiégett, pénzt hajszoló gazdag, szívtelen ember valahogy nem jött be. Unalmukban mintha csak azon járna az eszük, hogyan kínozhatnának másokat.
Kicsit soknak éreztem a fordulatokat és az egyre furább titkokat is, van amit én kihagytam volna a történetből.

Értékelés:
3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!




2017. augusztus 13., vasárnap

Benedict Wells: És véget ér a magány

"A nehéz gyerekkor  olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

A fiatal szerző regényét nem ajánlom depresszióban szenvedőknek. Annak ellenére letehetetlen a könyv, hogy árad belőle a szomorúság, és igencsak kevés azon oldalak száma ahol valami felemelőről olvashatunk.

Narrátorunk Jules, aki szüleit tragikus hirtelenséggel elveszíti. Bátyja és nővére sem jelentenek nagy támaszt a fiúnak, mindhárom gyereket alapvetően változtatja meg a veszteség. Intézetbe kerülnek és  a korábbitól teljesen eltérő életformára mindhárman más és más túlélési stratégiát dolgoznak ki.

"Kilenc év után olyan tökéletesen alakítottam a gondtalan, életvidám intézetlakó szerepét, hogy olykor pár pillanatra magam is elhittem, hogy tényleg ilyen derűs vagyok."

Felnőttként aztán  próbálnak egymásban vigaszt keresni, bepótolni az elveszett és egyben elárult éveket, mikor nem voltak ott egymásnak.
Jules igazi magának való fickó lett, semmiben sem leli örömét, tehetséget pedig végképp nem érez semmihez. Még az intézetben egyetlen barátra tesz szert, a szintén különc Alva -nak is megvan a saját jól bejáratott tragédiája. Főleg róluk szól a történet, különös násztáncukról, ami hol közelebb hozza, hol elsodorja őket egymástól. Jules megszállottan ragaszkodik a lányhoz, felnőttként is Alvától reméli a boldogságot amit gyerekkora óta hiába hajszol.

"Percekért  harcoltam, ha arról volt szó, hogy elérjem a buszt. De éveket tékozoltam el, mert nem azt tettem, amit akartam."

Közben feltűnnek a színen Jules testvérei, az ő sorsukat, életük alakulását is nyomon követhetjük. lassan kovácsolódnak egy nagy családdá, amire mindig is vágytak.

A szerző elhiteti velünk, hogy megannyi szenvedés és szomorúság után igenis jár a boldogság, a gondtalan évek, nagy szerelem. Van aki aztán megkapja, van aki nem.
Sok mindenről szól ez a könyv, és nagyon szépen van megírva. Valahol mind egyformák vagyunk, mégis annyi mindenben különbözünk. Mindig vágyunk valamire ami éppen nincs, állandóan hátrafelé nézünk, a múltat elemezgetjük, hiányokat görgetünk magunk előtt ahelyett, hogy azt élnénk át amiben éppen vagyunk, azt vennénk számba mennyi mindenünk van. Talán az a boldogság kulcsa, hogy a szenvedést és veszteségeket mennyire tudjuk feldolgozni és magunk mögött hagyni.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 9., szerda

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

Mivel igazából nem számíthattam semmilyen nyaralásra, gondoltam akkor a szerző által prezentált váratlan nyaralással lepem meg magam.
Nagyon jól választottam, aranyos, kerek kis történet ami nemcsak egy nyaralásról szól.

Zoey huszonhat éves független nő, saját kis kávézóval, egy aranyos nagynénivel aki felnevelte, és egy remek barátnővel aki hamarosan az első házassági évfordulóját ünnepelheti.
Zoey sajnos a múltban ragadt, már egy teljes éve siratja volt barátját, aki látszólag nyomos ok nélkül hagyta faképnél a lányt. Egy végső összeomlás azonnali cselekvésre készteti Zoey szeretteit és elküldik a lányt a mexikói  Puerto Vallarta-ba, A  Zen Pillanata hotelbe, hogy végleg túltegye magát volt barátján.
Mindenki csodát vár ettől az úttól, ám maga Zoey rémül meg a legjobban mikor már a repülőn mintha maga Brandon kísértené egy jóképű férfi személyében.

Őrült és fergeteges egy hét veszi kezdetét, ahol a kötelező programok és a jóga várja orrvérzésig, ellenben nincs kávé és szabadidő. Zoey a túlélésre játszik, alkoholt, kávét és bambulásra alkalmas szabadidőt lopva magának és két kunyhó szomszédjának, aki nem más mint Shane, és Nate.
Az egy hét gyorsan elrepül és Zoey-nak ismét szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy nem hogy nem oldotta meg élete nagy feladatát, de még tovább is bonyolította azt...




Rég olvastam olyan szórakoztató könyvet ami egyszerre volt olvasmányos és vicces, anélkül, hogy átment volna bugyutába vagy idegesítőbe. Vallom, hogy kellenek az ilyen könyvek, főleg amikor a hőguta kerülget és meg szeretnénk feledkezni mindenről.

Zoey remek karakter, annak ellenére megkedveltem, hogy felnőtt létére nagyon sokszor viselkedett úgy, mint akit fejre ejtettek.
Egyetlen megérzésem volt a történet alakulását illetően- mondjuk ennél a műfajnál nem nehéz okosnak lenni - de nem bántam, hogy beigazolódott.

Ezek után kíváncsi vagyok a szerző másik magyarul megjelent könyvére is. (Sülve-főve mindörökre.)

Értékelés:
5 Zen cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 6., vasárnap

J. P. Delaney: A lány a múltból

Nem csodálkoznék azon ha ezt a könyvet kevesen olvasnák el. A lány innen onnan kezdetű címekkel az utóbbi időben tucatszám jelennek meg könyvek, egyik gyengébb mint a másik. Nem értem miért lett akkora divat ezt a címet használni, hiszen az első A lány... véleményem szerint egy közepes történet volt.

Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.

Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.

Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.

A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.

A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.


Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 4., péntek

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Fura kis könyv ez. Van ami nagyon tetszett a történetben, és van ami kevésbé.

Jubilee nem átlagos nő. Kilenc éve lakása rabja. Anyja magára hagyta, mivel Jubilee egy ritka allergiában szenved magányra van kárhoztatva.
Az élet úgy hozza, hogy életveszély ide vagy oda muszáj változtatnia remete életén ha pénzhez akar jutni.
Valahogy minden egyszerre történik vele - találkozik régi iskolatárnőjével, munkát kap, megment egy gyereket, és megismerkedik  valakivel, aki élete szerelme is lehetne, ha egyáltalán hozzá érhetne.

Nos ugye  Jubilee betegségére van alapozva a sztori. Milyen életet élhetünk, ha mindenki veszélyt jelent ránk? Nincs senkink csak a rettentő szomorú helyzetünk. Mit lehet ebből kihozni?

Nemcsak Jubilee problémás hanem Eric is. A nagy probléma halmaz folyamatosan változik, bonyolódik ahogy a történet halad. A szerelmi szál számomra elég langyos volt, hiszen abban a rejlett az erőssége, hogy szereplőink sohasem lehetnek egymáséi. Lehet, hogy ezt a fajta huzavonát sokan szeretik, én kevésbé preferálom.

Persze van a könyvnek mondanivalója, remek lett a könyvekkel kapcsolatos, könyvtáras körítés -mi lett volna ha Jubilee egy csavarboltban kap állást? - mégis azt éreztem, hogy túl porcukros lett, olyan minden egycsapásra megoldódik érzetem volt (annak ellenére, hogy Jubilee kezelése hosszabb időt vett igénybe.)
Nekem soknak tűnt az a kilenc év remeteség, Jubilee csak az emberekre allergiás, miért nem vette körbe magát állatokkal? Állítólag az interneten azért szerzett barátokat, miért nem mélyültek el ezek a kilenc év alatt? Oké, hogy iskolai éve alatt rettentő nagyot csalódott az emberekben, de érdekes módon hosszú évek után lazán kisétált az emberek közé egy szál kesztyűben, kilenc év alatt nem jutott eszébe egy újabb próba a kimerészkedésre?? És az anyuka megoldása a lánya problémájára annyi, hogy magára hagyta?? Bah.

Voltak nagyon olvasmányos részek, sőt humoros is itt-ott. Az utolsó oldalak nehezen fogytak.

Értékelés:
4 remete cseresznye az 5-ből!!!

2017. július 29., szombat

Katharine McGee: Az ezredik emelet

Éltes korom ellenére még mindig próbálkozom a YA kötetekkel. Sokszor ér csalódás, ám pár gyöngyszem eddig mindig kárpótolt, most is ez történt.

2118-at írunk. Manhattan közepén a Torony épülete egy egészen különleges és zárt világában öt tini életébe pillanthatunk be.
Minél magasabb emeleten élsz annál boldogabbnak kellene lenned, a felső szint lakói a modern technika minden vívmányát élvezik, a tehetős szülők akár meg is álmodhatják tökéletes külsejű gyereküket.
Az alsó szint lakói a mindennapi megélhetésért robotolnak a robotok helyett.

A Torony nem válogat, aki ma a többszázadig emeleten ébredt az estére már az alsó szinten találhatja magát.
Bár minden szereplőt -látszólag-szerető család és barátok veszik körül korán kiderül, hogy mindenkinek van mit rejtegetnie.

A szerző remekül fűzte össze a szereplők életének fonalát, körbe-körbe járnak a titkok, mindenki hozzáteszi  a magáét,  fogalmunk sincs ki az aki az első rész végén fellélegezhet, és ki az aki végleg elbukik.

Bár nem nagyon hittem, hogy a szerző tud még olyat írni amit nem durrantottak el a jövővel kapcsolatban - robotok és a többi- azért tudott olyasmit is amire nem számítottam. Apró finom kis dolgok amik teljesebbé tették a történetet.

A szerző már most, az első részben sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, de valami azt súgja, hogy az erős kezdés ellenére jut  majd a második részre is elég izgalom.

Értékelés:
4,9 cseresznye robot az 5-ből!!!

2017. július 20., csütörtök

Elin Hilderbrand: A pártaláló

Hilderbrand könyveiben  szerencsére csak a kedves kis sziget Nantucket állandó, a szerző viszont újra és újra tud újat mutatni a történetein keresztül.
Ez a könyve szerintem teljesen más mint a korábbiak, én teljesen mást vártam, és a fülszöveg sem sugallja, hogy ennyire komoly lesz a történet.

Dabney már nem kislány, nyugodt  házasságban él nála jóval idősebb Harvardi professzor férjével. Dabney a Kereskedelmi kamara élén kiélheti fanatikusan szeretett otthonának reklámozását.
Lánya Londonban él, ám a nyárra hazatér.
Dabney dolgos, de boldog nyár elé néz. Egészen addig míg lány be nem jelenti, hogy férjhez megy és fel nem bukkan gyerekkori szerelme a szigeten, akivel huszonhét év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást.

Dabney az évek alatt negyvenkét boldog párt hozott össze, de lehet, hogy önmagát viszont becsapta?
Clenderin felbukkanása teljesen felborítja a nő életét és sehogy sem tudja, hogyan terelje vissza életét a megszokott kerékvágásba.

Azt hittem, hogy a történet Dabney választása körül fog forogni, rágódás a múlton. A szerző remekül oldotta meg, hogy úgy mesélje el a jelent és a múltat, hogy közben folyamatosak a történések, és a rengeteg szereplő együtt mozogjon, mégse veszik el az olvasó a karakterek rengetegében.
A végkifejletet illetően nem is tévedhettem volna nagyobbat, teljesen más lett a végszó mint amit a szerzőzől a korábbi könyvei alapján megszokhattunk.

Ami magát Nantucketet illet teljesen odáig vagyok érte. Hihetetlen, hogy valaki ezen a csodás helyen élheti a "szürke hétköznapokat". Egy soha véget nem érő nyaralás.



Értékelés:
4,99 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!