Kelly Harms: Amy Byler megkésett élete

               "Néha egy könyv más emberek problémáiról sokkal jobb, mint a saját problémáink."

Amy egyedül neveli két gyerekét miután férje egy nap úgy dönt kiszáll az életükből. Eltelik három év, és megjelenik a férj..

       "Minden pontosan ott van, ahol hagyta. Még én is."

Mi történt a három év alatt? Miért lépett le? És miért jött vissza?

Ezen a nyáron Amy-nek lehetősége lesz egy hétre kikapcsolódni New Yorkban a munkájához kapcsolódó továbbképzésen, amíg férje a bűnbánó apát játssza. Amy könyvtáros és óriási elánnal veti bele magát mindenbe ami könyv, olvasás. Lányának listát hagy a nyári szüneti olvasmányokkal. (A lista a teljesség igénye nélkül: Éhezők viadala, Eleanor és Park, Könyvtolvaj, Alkonyat, Öt nap Párizsban.)

Az ember több okból olvas. Vigasztalást remél, tanul, okul, kíváncsi mások hogyan oldják meg a problémáikat, menekül, vagy éppen kikapcsolódik. Ugye attól függ milyen műfajt választunk.

Ettől a könyvtől egyrészt vigaszt meríthetnek az egyedülálló szülők. Okulhatnak a nők, és nem utolsó sorban reményt is ad, hogy a sok kacskaringó után rálelhetünk a helyes útra. Vicces, mégis véresen komoly problémákat feszeget a szerző. Szerintem sokkal gyakoribb mint gondolnánk, hogy az egyik félnek az a megoldás a problémákra ha kilép a közös életből.

Ez önmagában is gyáva és szívtelen megoldás. Ha pedig gyerekekről van szó még inkább szívfájdító az egész. Szerintem Amy férjének a viselkedésére nincs mentség. Lassanként kapunk teljes képet arról, hogy min ment át egyedül Amy.

A New York-i út, a kétség, hogy hogyan tovább. Mindez kellően megágyazva humorral, hogy ne legyen annyira kétségbeesett az egész. A borító színe nagyon optimisták, jóval nehezebb a tartalom mint ahogy azt sugallja.

Néha mérges voltam Amyre, attól függetlenül, hogy tudom milyen több évtizedes kapcsolatban élni. Annyi bántást kapott, annyiszor hagyta cserben a párja, hogy én egy pillanatig sem hezitáltam volna, főleg ennyi éven át nem. 

Nagyon ajánlom olvasásra minden nőnek.

Értékelés: 4 útjára engedett cseresznye a 4-ből!!! 

Julia Gregson: A Naptól keletre

 

A szerzőnek nálunk korábban már megjelent két könyve, én mégis a legújabb mellett döntöttem. 

Az 1930-as években kezdődő történet Angliából a távoli Indiáig viszi a három főszereplőt. Viva határozott gardedámnak tűnik, de tulajdonképpen ugyan olyan kétségbeesett mint a rá bízott Rose- aki menyasszony, és az Indiában állomásozó vőlegényéhez utazik-, Viktória vagyis Tor, aki Rose gyerekkori barátnője és nagy álma, hogy anyja karmai közül kiszabadulva férjet fogjon magának. És a sorból kissé kilógó, dühös kamasz Guy. 

Már a fárasztó hajóút sem eseménytelen, de a szokásoktól eltérően az út végén nem szakad meg a szereplők kapcsolata egymással. Az igazi izgalmak csak ezután kezdődnek, hogy mindannyian partot érnek. 

Kijózanító újdonság volt, hogy abban a korban valóban ilyen kétségbeesett lépésre szánták magukat azok a lányok, akik a báli szezon alatt nem keltek el. (Mivel az otthoni létszámhoz képest háromszor annyi férfi közül lehetett választani, a siker szinte garantált volt. Az áldozat pedig amit hoztak a férjfogás oltárán, hogy lehetséges soha többé nem látták a családjukat, a honvágy,és egy teljesen új életforma elsajátítása.)

Az elején jókat mosolyogtam a naiv, de szerethető Rose aggodalmain, félelmein. Tulajdonképpen egyszer találkozott választottjával, akivel aztán összeköti az életét. A vagány Tor mindenre elszánt, ám úgy tűnik, hogy Indiában is csak szórakozni szeretnek a férfiak.Viva pedig egyre halogatja, hogy halott szülei után maradt utazóláda felfedhesse a titkait.

Ahogy haladt a történet úgy lett egyre komorabb és komolyabb a három nő élete. Mindhárman nehézségekbe, boldogtalanságba vergődnek. A nehezen kezelhető Guy pedig egyre vadabb helyzetekben bukkan fel.

Varázslatos tájleírások, szerethető karakterek. A majd ötszáz oldalon egyetlen üresjárat sincs. A lányok találkoznak, majd újra elszakadnak egymástól, utaznak, vívódnak az érzéseikkel,  próbálnak az ismeretlenben boldogulni.

Az akkori India számomra ijesztő. Az eltérő kultúrális háttér, és társadalmi szabályok. A fehér emberre sokan betolakodóként tekintettek, a nőknek pedig még inkább nehéz volt elfogadtatni magukat,pláne ha dolgoztak.

Az, hogy ennyire hiteles korképet kaptunk, valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szerző korábban újságíró és tudósító is volt. 

Értékelés:

4,9 Indiában érő cseresznye az 5-ből!!!

Rebecca Rosenberg: Mrs. London titkos élete

 "Felejteni tudni, ez általában egészséges és normális. /Jack London: Kóbor csillag/"


Már most az elején elárulom, hogy Jack London feleségének nem sok titkos élet jutott.
Jack London nem volt valami szimpatikus személyiség, sajnos még egyetlen művét sem olvastam, de biztosan tehetséges volt, ha a mai napig olvassák a műveit.

Fordulatokban, izgalmakban, szerelmekben, és utazásokban gazdag negyven évet élt, igazi hedonista volt.
Nem érte be kevesebbel az első világháború idején mint egy huszonhat szobás impozáns házzal;  központi fűtéssel, medencével!!, meleg vízzel, hűtővel. És ez csak egy volt a gigászi tervei közül- farmok, házak,  pompás vacsorák. Mindeközben egyáltalán nem élt jól, állandó adósságok, kölcsönök között vergődött.
Felesége próbálta kézben tartani a pénzszórást. Minden nap rá kellett vennie férjét az írásra- A hírneve volt a garancia arra, hogy kapjanak kölcsönöket. Charmian saját karrierjét háttérbe szorítva őrizte a családi tűzhelyet, és árgus szemmel figyelte csalfa férjét.
Barátjuk Houdini nagy benyomást tett a nőre. Jack London persze a riválist látta benne.

"Bár mindketten a szórakoztatás nagymesterei vagyunk, én megőrzöm a titkaimat, míg ön világgá kürtöli azokat."

Jack London számára az élet egy nagy játszótér volt, és persze benne minden játék csak az övé. Bár Charmian nagyon szerette férjét azért neki is megvoltak a saját kis tévútjai.
Számomra volt jó pár olyan húzása a híres írónak ami rendesen sokkolt. Ilyen például amikor  nemcsak felesége könyvét segített kiadni, de szeretőjét is patronálta...

Izgalmasan és érdekesen gyúrta össze a szerző a valóságot és a fikciót. Minden egyes sorát élveztem.

"Behajóztam vele a Salamon - szigeteket, megkerültük a Horn- fokot, elkísértem Mexikóba, ahol haditudósítóként dolgozott, és tizenkét éven át szerkesztettem a könyveit. Ápoltam és szocialista-elvtársa voltam . A neje voltam, a szentségit!!!"

Értékelés:
5 állandóan író cseresznye az 5-ből!!! 

Abby Fabiaschi: Szerettem élni

"Ha bánt az élet, fogj egy könyvet, és lépj át egy másikba."

Ez a remek könyv nagyon sokáig várt rám. Nagyon bánom, hogy nem vettem már korábban a kezembe. A komfortos mennyország c. könyvvel emlegetik a fülszövegben, ezért is akadt meg rajta a szemem.

Madeline az anya és feleség fentről látja csonka családja szenvedését.
Madeline halott, ők élnek, és nem értik mi történhetett, hogy az a Madeline akit ők ismernek eldobta az életét.

Rettentő csavarra meg húhára számítottam, de sokkal többet kaptam. Egy remekül összerakott regényt, amiben mindenre van magyarázat, nem mellesleg humoros is.

Különleges és nagyon szerethető volt az összes szereplő és maga a történet is. Nem volt nehéz elhinni amit a  szerző leírt.

Sajnos még tavaly olvasásom volt, így ennyi maradt meg belőle:-)

Mindenképpen megérdemli az 5 cseresznyét!!!

Elin Hilderbrand: A tökéletes pár

A szerzőt folyamatosan szemmel tartom, mert főleg nyárra szeretem betárazni a könyveit.

2013-ban kezdődött a   A sziget   könyvével, aztán jöttek sorba a többiek; A pletyka, A pártaláló, Mezítláb , végezetül de nem utolsó sorban a Hajótöröttek -ami szintén szuper volt, csak azt nem értem miért nem írtam róla...A polcon pedig vár még az Amerikai paradicsom.

Most azt mondom, hogy ezidáig számomra ezen könyve volt a szerzőnek a legerősebb. Tele van fordulattal, meglepetésekkel, és nagyon sok árulással.

A helyszín mondhatni örök; Nantucket, most egy nagyszabású esküvőnek ad helyett. A gazdag és befolyásos Winbury család fia nősülni készül. Akárcsak anno a Titanic c. filmben az esemény emlékezetsnek ígérkezik, hiszen tömegével küldték szét a meghívókat, aki számít az ott lesz... Ám Celeste a menyasszony mintha valami furcsa révületben élne, alig örvendezik ami egy boldog menyasszony dolga.

Celeste anyjának, aki épp a rákkal vív ádáz harcot, éppen csak feltűnik lánya boldogtalansága, mikor az esküvő napja előtt Celeste barátnőjét holtan találják a tengerparton.

Elkezdődik a szálak felfejtése, ki, mikor és hol volt az ominózus éjszakán. A menyasszony tanújának halála dominóként hat az összes szereplőre, és hamarosan kiderül, hogy itt bizony senki sem az akinek látszik.

Utólag lehet mondani, hogy azért sejteni lehetett, hogy Hilderbrand mindenkire ráhúzza a vizes lepedőt, de olvasás közben csak egyik ámulatból a másikba estem.
Remekül volt összerakva, és az adagolás is grammra pontos volt, fenntartva egészen a történet végéig a feszültséget.
Nekem a végszó azért elég kicsit szólt. A sok csalás, ármány, és árulás után kicsit vérszegény lett a befejezés. Egész hajmeresztő spekulációkba hajszoltam magam, ehhez képest egyszerű lett a vége.

Értékelés:
4,9 ármány piros cseresznye az 5-ből!!!

Hazel Gaynor - Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban

Szerintem rengeteg könyvmoly  érez különös vonzódást  a levélregények iránt. Így szinte kötelezőnek éreztem elolvasni a könyvet.

A történet az  első világháború, - vagy ahogy akkor hívták- a nagy háború idején játszódik.
Evie testvére Will, és annak barátja Tom is belép a seregbe. A háború karácsonyra véget ér, ígéri mindenki. A nagy kaland, ahogy a fiatal fiúk gondolnak rá nem lesz kihatással a jövőjükre, kis kitérő ígéretes és szép jövőjük előtt.
Evie már akkor megírja első levelét mikor még a fiúk a kiképzőtáborba sem érnek.

Ahogy telik az idő és gyarapodik a piros szalaggal átkötött levélköteg, úgy érzik egyre kilátástalanabbnak a harcot, mind a katonák a csatatéren, mind az otthon maradottak. A nők közül egyre többen állnak önkéntesnek, Mentőautót vezetnek, vagy ahogy Evie is teszi leveleket kézbesít, majd írói ambícióit kiélve cikkeket ír Tom apjának újságjába.

Ám bármennyit is imádkoznak, vagy kötnek zoknit, reménykednek a veszteségek előbb utóbb mindenkit utolérnek. Nemcsak egymástól kerülnek egymástól egyre távolabb, de attól az álomtól is, hogy mindannyian együtt ünnepelhetik a karácsonyt Párizsban.

Írhatnám, hogy aranyos  kis történet, de a kellemes hangnem, teázás és kedves szavak ellenére szomorú történet ez, mind minden történet ami a háborúhoz köthető.
Kiszámítható volt a végkifejlet, ennek ellenére a szerző a végére tartogatta a legtöbb izgalmat.
A háborús propaganda, cenzúra a kozmetikázott statisztika mind a két fiatal ellensége, a valódi ellenség mellett.
Különösen tetszett, hogy Tom nem egy hős katona, aki acélidegekkel rendelkezik és sérthetetlen. Esendő emberként lett ábrázolva.

A szerzők kicsit jobban kibonthatták volna a háború utáni időszakban történteket, emiatt volt némi hiányérzetem.

Értékelés:
4 lövészárokba kézbesített cseresznye az 5-ből!!!

Tami Oldham Ashcraft: Sodródás

 "Óránként küldtem segélyhívást, de így is túl sok üres órám maradt, amit félelem és magány töltött ki."

1983-ban két fiatal elvállalja, hogy célba juttatnak egy vitorlás jachtot.  A Hazana aztán a Csendes -Óceánon egy hurrikán útjába kerül, Tami nem tudva meddig eszméletlenül fekszik a kabinban, és fogalma sincs róla, hogy hová tűnt szerelme Richard.
Meg akarja találni a férfit, és túl akarja élni élete legszörnyűbb rémálmát.

"Mert saját magamon kívül senkim, de tényleg senkim sem volt ebben a beláthatatlanul hatalmas, vizes világban."


A történet eleje kicsit kaotikus volt, belevágtam valamibe, aminek nem volt eleje. Ugrálunk az időben, hol a jelenben járunk, ahol Tami minden egyes órában újabb és újabb nehézségekbe ütközik, a következő oldalon pedig éppen a megismerkedésükről olvashatunk.
Úgy éreztem valahol a könyv háromnegyedénél kapott el annyira a történet, hogy faltam az oldalakat, egyik izgalom követte a másikat.
Tami túlélésért folytatott harca 41 napig tartott. Szó szerint sodródott, hiszen az első napokban csak az áramlat vitte a hajót.
Megkönnyeztem a történetet. Hihetetlen milyen erő és kitartás lakozott a mindössze 24 éves lányban, aki egyszerre veszítette el a szerelmét és próbált egyedül életben maradni egy hajóroncson.

A Hazana a  hurrikán után.

Természetes, hogy teljesen más hangon ír egy író, és egy olyan ember aki csak elmeséli élete egy jelentős eseményét. Kicsit soknak tartottam a vitorlázással kapcsolatos szakmai részt -van szómagyarázat a könyv végén -  de ettől nekem még nehezebben ment, hogy elképzeljek egy-egy tarcsvitorlás mondatot.

Tami és Richard.

Rebecca Stonehill: A lány és a nektármadár

"Itt vagyok tehát, az esküvőm estéjén egyedül, a férj, aki civilizálni akarja Afrikát, és akit Jeremynek kellene hívnom, és akinek nemsokára  a hálószobában is engedelmeskednem kell, amiről persze nem tudtam pontosan, hogy mit jelent, elment a klubba."

A szerző korábbi könyve A költő felesége  elég emlékezetes volt, így egyből felkaptam a fejem az új könyvére.

1903. Iris még csak tizennyolc éves de anyja szeretné férjhez adni. A lány szerencsésnek érezheti magát, hiszen választhat. Vagy a sótlan és érzelmektől túlfűtött idős férfi örülhetne fiatal hitvesének, vagy egészen Afrikáig utazhat egy szép és új élet reményében.
A fiatal lány látván az első kérőt azonnal a világ végére való utazást, és az ismeretlen kedvest választja.
Bár Iris gardedámmal utazik, akivel barátságot is köt, amint lezajlik az esküvő magára marad.

"Mr.Lawrence soha nem lesz gyengéd férj, de néha úgy érzem, épp a mellőzöttség az, ami megment."

Egyetlen vigasza a csodálatos és ismeretlen természet ami azonnal rabul ejti. Minden nehézség és szegényes körülmény ellenére Nairobi a második otthona lesz.

"-Ahogyan látja, a kommunikáció borzalmasan lassan működik errefelé. Állandó problémánk, hogy a zsiráfok beleakadnak a távíróvezetékekbe, és leszakítják azokat.
- Zsiráfok?
-  Igen, zsiráfok. Nem tudja, mi az?"

Iris elzárva a világtól él, ám nem teljesen  magányos hiszen férje szabója, és a helyi iskolában tanító Kamauval szoros barátságot köt.

A kötet első fele tulajdonképpen arról szól, hogyan fedezi fel Iris ezt az ismeretlen és számára elbűvölő világot. Ez a rész aztán egy huszárvágással véget is ér, hogy aztán Iris negyvenhét év után, és egy másik életből visszatérjen szeretett Afrikájába.

Nekem a történet a könyv első feléig tetszett. Aztán össze lett csapva az Iris -el történt események, a visszatérés pedig el lett nyújtva. ( A szerző korábbi könyvénél is hasonlóan türelmetlen voltam az utolsó oldalaknál.)
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy Iris anyja miért üldözte lányát egészen Afrikáig.

Értékelés:
4 Nektármadaras cseresznye az 5-ből!!
 

Elin Hilderbrand: A pártaláló

Hilderbrand könyveiben  szerencsére csak a kedves kis sziget Nantucket állandó, a szerző viszont újra és újra tud újat mutatni a történetein keresztül.
Ez a könyve szerintem teljesen más mint a korábbiak, én teljesen mást vártam, és a fülszöveg sem sugallja, hogy ennyire komoly lesz a történet.

Dabney már nem kislány, nyugodt  házasságban él nála jóval idősebb Harvardi professzor férjével. Dabney a Kereskedelmi kamara élén kiélheti fanatikusan szeretett otthonának reklámozását.
Lánya Londonban él, ám a nyárra hazatér.
Dabney dolgos, de boldog nyár elé néz. Egészen addig míg lány be nem jelenti, hogy férjhez megy és fel nem bukkan gyerekkori szerelme a szigeten, akivel huszonhét év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást.

Dabney az évek alatt negyvenkét boldog párt hozott össze, de lehet, hogy önmagát viszont becsapta?
Clenderin felbukkanása teljesen felborítja a nő életét és sehogy sem tudja, hogyan terelje vissza életét a megszokott kerékvágásba.

Azt hittem, hogy a történet Dabney választása körül fog forogni, rágódás a múlton. A szerző remekül oldotta meg, hogy úgy mesélje el a jelent és a múltat, hogy közben folyamatosak a történések, és a rengeteg szereplő együtt mozogjon, mégse veszik el az olvasó a karakterek rengetegében.
A végkifejletet illetően nem is tévedhettem volna nagyobbat, teljesen más lett a végszó mint amit a szerzőzől a korábbi könyvei alapján megszokhattunk.

Ami magát Nantucketet illet teljesen odáig vagyok érte. Hihetetlen, hogy valaki ezen a csodás helyen élheti a "szürke hétköznapokat". Egy soha véget nem érő nyaralás.

Értékelés:
4,99 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!

Augusta Trobaugh: Sophie és a felkelő nap

"Vannak ebben a városban, akik még mindig azt hiszik, tudom mi történt Sophie-val, legalábbis azok a népek, akik elég öregek ahhoz, hogy emlékezzenek Pearl Harborra és mindarra a szörnyűségre, ami utána következett."

1939-et írunk, egy csendes kisvárost teljesen felbolygat mikor a távolsági busz egy furcsa férfit tesz le Salty Creek-ben. A titokzatos Mr.Oto semmit sem árul el magáról. A helyi orvos felesége befogadja, majd lassan az egész város megtanulja elviselni a a kis kínai embert, akárcsak a színes bőrűeket. Úgy gondolják addig amíg tudja hol a helye, és meghúzza magát megtűrik maguk között.

Akárcsak Mr.Oto, Sophie is kilóg a helyi normák közül. Felnőtt fiatal nőként egyedül él. Mr.Oto és Sophie a véletlennek köszönhetően közel kerülnek egymáshoz, ám Pearl Harbor mindent megváltoztat. Mor.Oto legyen kínai vagy japán immáron ellenségnek számít, ráadásul a helyi vénasszonyok hiába agitálták az afrikai metodista templomba, fura módon annak is ellenállt.

A kérdés, hogy Mr.Oto és Sophie hadakoznak -e a világgal és néhány városival, vagy megadják magukat  azoknak az erőknek amikre úgysem lehetnek hatással.

A történet a rövidsége ellenére teljes. Megtudunk minden lényegeset, mind Sophie, mind Mr.Oto múltjáról. A minden lében két kanál városiak nagyon élethűen lettek ábrázolva, a narrátorunk Miss Anne pedig hozta a tőle elvárt empatikus karakter szerepét.
A szerző végig nagyon szépen, érzékenyen jelenítette  meg a két szereplővel történteket.
Tetszett, hogy nem csitrikről szólt a történet, bár két felnőtt szereplőnknek sem volt több lehetőség a saját döntéseik szerint élni, mintha gyerekek lettek volna.
Eddig még nem olvastam ehhez hasonló történetet, ahol a sors keze "ellenségeket" sodort egymás karjaiba.
Azt hiszem ebből a piciny könyvből lehetett volna akár egy nagyívű, drámaibb történet is, bár jelzem így is elégedett voltam.

Értékelés:
4 darumadár cseresznyével az 5-ből!!

Elin Hilderbrand: Pletyka

"Honnan tudhat az ember bármit is? Az utcán hallottam. Az emberek beszélnek."

Mint ahogy már Hilderbrandt-tól megszokhattuk az események ismét Nantucket mesés kis szigetén játszódnak. Kicsit furcsa volt ugyan a tavaszi hóesésben napfényről, napernyőkről olvasni, de a történet miatt aztán el is felejtettem fázni.

Madeline és Grace hosszú évek óta barátnők, bár férjeik nem kötöttek egymással életre szóló barátságot, a két nő mindig is gondoskodott arról, hogy családjaikat is bevonják kettejük szövetségébe. Annál is inkább mert Madaline fia, Grace ikerlányai egyikével jár.

A könyv mondanivalója alapvetően egy adott közösségben belüli pletyka természetéről szól, nekem mégsem volt olyan érzésem, hogy ez irányította a sztorit. Sokkal inkább az emberek önzése, a családon belüli magány, az örök meg nem értettség került előtérbe.
Nekem mindig is furcsák voltak azok az emberek akik ugyan férj és feleség mégis mintha ez semmit sem jelentene, nem tudnak egymásról semmit, és nem is érdeklődnek a másik iránt. Ez történik a King és Panciket házaspárral is, bár Madeline férje csak néha vonul át a színen, nem kapott jelentős szerepet, szinte meg sem ismerjük.

Egyik házaspár sem volt szimpatikus, mind a saját kis pecsenyéjét sütögette, Madeline egy új könyvet ír, bár félő, hogy az ihlet hiánya miatt abból dolgozik ami épp van, Grace legnagyobb álma pedig, hogy kertje bekerüljön a Boston Globe hasábjaira, ő maga pedig a kertésze ágyába...
Aztán mikor borul minden, csak akkor kapnak észbe a szereplők, hogy valamit bizony rohadt rosszul csináltak.

Hilderbrand anélkül szórakoztat, hogy banális vagy túl nyálas lenne, kerüli a kliséket és szerencsére nem csak üres blabla a sok papírra vetett szó.

Értékelés:
4 sütiben sült cseresznye az 5-ből!!!

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

 "Egy nőnek meg kell őriznie a higgadtságát és a méltóságát...És minél több pénzt költenie kalapokra. A kalapáru a legmegfelelőbb gyógyír a szomorúságra."


1913. karácsonya előtt nem sokkal kapcsolódhatunk be a Cavendish család életébe, akik egy gyönyörű angliai birtokon élnek.
Akár egy pazar színházi előadás, gyönyörű díszletek között jönnek-mennek a szereplők.
Lady Octavia aki magánytól és szeretetlenségtől szenved. Két lánya hamarosan megkezdheti a bálozást, a ruhák és kérők körül forognak a lányok gondolatai.
Harry fiatalúr csúf kis titkot rejteget, haszontalan élete értelmét keresi, közben merő véletlenségből tönkreteszi más életét is.
William a ház ura sem ilyen életet kívánt magának, a felelősség állandó aggodalmakra ad okot. Szabadabb, örömtelibb életet áhít magának.

Sajnos mintha a szereplők élete előre meg lenne írva, úgy tűnik senki sem léphet le a neki szánt útról.
Ám egy téli éjszakán egy tragédia a család összes tagjára hatással lesz, még akkor is ha sokuk számára az éjszaka történetek örök homályban maradnak.

Hangulatos történet, azonnal be lehet lakni a könyvet, gyorsan olvasható annak ellenére, hogy semmi rendkívüli nem történik a lapokon.
A szerzőtől remek húzás volt, hogy a csalási birtokon dolgozók életébe is bepillantást enged. Így megtudhatjuk milyen felemás érzések, érzelmek fűzték anno a munkásokat, cselédeket a munkaadójukhoz.
Lehet irigyelni, majd sajnálni a Cavendish családot, akiknek látszólag megvan mindenük, mégis a szívük szerint teljesen más életet választanának.

Majdnem lebeszéltem magam erről a könyvről a borítón szerencsétlenkedő kislány teljesen hazavágja az amúgy szép képet.

Értékelés:
4 úri cseresznye az 5-ből!!!

Susan Meissner: A körömvirágos sál

A könyv gyönyörű ruhája nagyon vonzott, gyakran megsimogattam ha könyvesboltban jártam, de nem mertem remélni, hogy az én könyvem, mert a túlzott romantika nem kenyerem.

A két idősíkon futó történet középpontjában a könyvcímben szereplő sál a közös kapocs.
A helyszín New York 1911-ben és 2011 -ben. A történet nagy része 1911-ben játszódik, a mai szál elég elhanyagolható mértékű.

1911 - A középpontban Clara nővér áll, aki egy magánéleti tragédia után egy szigetre menekül ahol egy kórházkomplexum a bevándorlók végeláthatatlan sorát fogadja, és ápolja.
A fiatal nő a Triangle Ruhagyári szörnyű tűzvészben elvesztett férfit siratja, képtelen továbblépni a mi lett volna... ha gondolatokon.

"Nincs lepréselt rózsám, sem egy levelem, de még egy futó csók emlékét sem őrzöm."

Egy bevándorló férfi sanyarú sorsa megérinti Clara fájó lelkét és mindent elkövet, hogy a férfi személyes tárgyait, a szabályokkal szemben eljuttassa hozzá.
Miközben a férfi két csomagját kinyitja, mint valami szellemet a palackból, úgy szabadít el egy lavinát és titkok egész sorát.
A fiatal nő párhuzamot von saját története és ápoltja sorsa között, ám nem tudja mivel tesz jót, ha elmondja a rút igazságot amit megtudott, vagy hallgat, hogy a férfi túllépjen az őt ért veszteségen.
De vajon Calarának ki segít  túllépni?  És ki lesz az aki őszinte lesz hozzá?

Meglepően fordulatos és izgalmas történet, főszerepben a szerelemmel ami nem ismer sem háborút, sem betegséget, és örök. És persze megengedi, hogy az ember néha tévedjen.

A Clara életéről szóló rész alaposan kidolgozott és érdekes volt, ellenben a kelmeboltban dolgozó Taryn története összecsapott és felejthető. Ha a szerző csak Clarara alapozza a történetet akkor is megállta volna a helyét.
Tetszett, hogy valós események, helyszínek ihlették a könyv alapját. Bevallom a romantikus, néhol egy-két mondat erejéig túl lírai hangvétel ellenére jó volt olvasni, kellemes csalódás volt.

Maga a könyv pedig nagyon elegáns, a fejezeteknél a lapok is díszítve vannak.

Értékelés:
5 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!

Rebecca Stonehill:A költő felesége

 
"Hiszem, hogy vannak az életünkben bizonyos alkalmak, amikor olyan szenvedélyesen kívánunk valamit, hogy a világ nem tagadhatja meg tőlünk, amit szeretnénk."

 Spanyolország 1920 és 1975 között. Három nő, három generáció szemén keresztül bemutatva egy gyönyörű országot, egy véres polgárháborút, és egy teste-lelket megnyomorító diktatúrát.

Carmen de las Estrellas egy gyönyörű villa, amely a friss házas Luisa és Eduardo otthona lesz. A férfi García Lorca rajongója és Eduardo is a verseiből szeretne megélni. Ebben a simulékony és derűs felesége Luisa is támogatja, aki az évek során hat gyermekkel ajándékozza meg.
A nyíltszívű és kedves házaspár mindenkivel jó kapcsolatot ápol, ez alól csak a családjaik a kivételek.
Luisa órákon keresztül barangol a környéken a gyerekeivel, mialatt férje az ihlettől megbűvölve verseit írja.
Luisa ekkor ismerkedik meg egy gitano családdal, nem is sejtve, hogy életük hamarosan örökre összefonódik velük.

Aztán hirtelen kusza időszak következik. Az utcákon egymást érik a tüntetések, pártok alakulnak majd hullanak darabokra perceken belül. Szomszédok támadnak egymásra, papokat ölnek meg, parasztok hányják villaélre gazdáikat.
A Torres család megpróbálja magát kivonni minden erőszak és nyomás alól. A csodaszép villa kapuit eltorlaszolják, az ablakokat bedeszkázzák, de a szomszédok sikolyai és a fegyverropogás így is hallatszik.
Egy nap a gitano család áll a villa kapujában menedéket kérve.

A véres polgárháború majd a Franco diktatúra alatt Luisa legidősebb lánya Isabel önkéntes ápolónőnek tanul és Barcelonába utazik. Itt ismerkedik meg Henryvel az Angol fiúval, aki csatlakozva a Nemzetközi Brigádokhoz. harcol egy eszme mellett, és a fasizmus ellen.
A család egyre gyarapszik, a sok nélkülözés ellenére otthonuk egy különálló kis sziget, hagyományokkal és sok-sok szeretettel kibélelve.
Egy nap mikor egyik fiú a a befogadott családból nem tér haza, Eduardo a keresésére indul...

Milyen olcsó lesz egy ember élete, ha rossz korba születik és a politika hatalomtól függ, hogy kedvesek vagyunk-e a számára vagy sem. Mire tanítsuk a gyerekünket mikor kénytelenek vagyunk a saját meggyőződésünket is tagadni, csakhogy életben maradjunk.
Ez a könyv nem egy romantikus regény a költő feleségéről, hanem egy túlélőkönyv egy családról.

Egyetlen hibája a könyvnek, hogy a három nő a szerelemben ugyanazt az utat járja be, így harmadszorra olvasni ugyanazt a sémát már unalmasnak hatott.

Értékelés:
4,9 szabadságra vágyó cseresznye

Natasha Solomons: A Hartgrove -ház

 "Azt hittük, az életünk mindig is így folyik majd, és hogy részünkről a semmitevő érdeklődés bőven elég lesz."


Harry Fox-Talbot mindössze tizenegy éves mikor a hadsereg kisajátítja gyönyörű otthonukat Dorset-ben. A fiatal fiú bentlakásos iskolában várja, hogy hazatérhessen.
1946-ban aztán a hadsereg nagyvonalúan újra átengedi a családnak a Hartgorve-házat. A pompás épület rogyadozik, a falakról mállik a vakolat, a tető megroggyant. De a három fiútestvér apjuk pesszimizmusa ellenére vállalják a lehetetlent, vagyis, hogy egy év alatt újra felvirágoztatják az immáron személyzet és csillogás nélküli otthont.
A vagány és lehengerlő Jake, az álmodozó és szerény George, és a zene szerelmese Harry.
Ám egyik fiú sem sejti, hogy életük meghatározó háza és a családi kötelék sem lesz elég ahhoz, hogy boldoguljanak.
Jake hamarosan komoly barátnőre tesz szert. Az Angol Rózsának becézett Edie Rose -nak hála újra nő nevetés és ének tölti be a házat. Kiderül, hogy nemcsak Jake táplál gyengéd érzelmeket Edie iránt.

"Hármunk arcát szellemképként veri vissza az ablaküveg. Ezt a szobát mindig kísérteni fogja ez az emlék..."

Úgy tűnik egyik fiú sem szeretne önként lemondani a kedves és bájos lányról. George a háttérből csodálja Edie-t, Harry viszont egyre jobban szenved. Miután Jake és Edie bejelentik az esküvőt, Harry szó nélkül elhagyja az otthonukat...

Napjainkban Harry magányos zeneszerző, akinek egyetlen öröme az unokája, aki úgy tűnik igazi zenei tehetség.
Edie hiánya újra elrepíti a múltba, ahol annyi minden történhetett volna másképp.

Solomons ezen könyve nem éppen a jó választásokról, az igaz útról szól. Furcsa módon a főszereplők követik a legtöbb hibát, amiért lehetne őket utálni.
Szerencsére a szerző a klisés szerelmi sokszög mellé a zene a zeneszerzés és egy gyönyörű ház, a gazdálkodás nehézségei, valamint Harry a jelenben zajló életét is remekül ábrázolja.

Maradt némi hiányérzetem, például jó lett volna tudni, hogy a fiúk apja a Tábornok meddig élt, hogyan élte meg fiai torzsalkodását egy nő miatt.
Hogyan élt George, és persze Jake, miután elhagyta a Hartgrove-házat.

Minden hibája ellenére megkedveltem Harryt. Olyan igazi széplélek. Aki viszont sokat tehetett volna a család megmentése érdekében az Edie lett volna.

Fura módon Kate Morton stílusát éreztem ezen a könyvön.

(Azt a szerencsétlenkedő párocskát kár volt a borítóra tenni.)

Értékelés:
4,9 hazatérő cseresznye az 5-ből!!

Két könyvről

Mike Greenberg: Apám feleségei

 
"Ha megígéred, hogy mindig velem hazudsz és sosem nekem, én ugyanígy fogok tenni."

Jonathan a Wall Streeten dolgozik. Nős, két gyönyörű gyermek apja, feleségével imádják egymást. Sokat utazik, gyerekeit többször látja fényképen mint élőben, így egy hétfői nap igazi ajándékként korábban indul haza. Ám otthon a boldog családja helyett egy idegen férfi és talán a felesége hancúrozik a vendégszobában. Jonathan nem bizonyosodik meg róla, hogy valóban feleségét látta-e inkább homokba dugja a fejét.

És itt a történetben egy huszárvágással Jonathan apjára terelődik a történet, aki falta a nőket és az életet. Jonathan életéből kilencévesen lépett ki. Hat feleséget fogyasztott el, tucatnyi könyvet írt és a Kongresszus tagja volt.
Ha Jonathan lépett volna félre, érezte volna unalmasnak a házasságát akkor megértem, hogy apja élete után kutat, hogy vajh mennyi köztük a hasonlóság, menyire játszik szerepet a férfi életében az a fránya genetika.
Így viszont nem igazán értettem mi szükség volt apja volt feleségeit felkeresni, és az apjáról diskurálni.
Talán annyi tanulság volt a férfi számára, hogy egyetlen nőtől is meg lehet kapni a boldogságot.

Ami számomra megmentette a történetet az a szerző stílusa. Korábbi könyvét az Amit csak akarsz is kedveltem, élvezet volt olvasni.

Elin Hilderbrand: Mezítláb

A szerző úgy gondolta van még muníció a családi történetekben és a sorsfordító nyarakban, és A Sziget c. könyvéhez hasonló sztorit írt meg. 

Egy testvérpár Vicki és Brenda, előbbi két gyerekkel Nantucketre érkeznek. A család apró, hangulatos nyaralójába Vicki barátnője is meghívást kapott.
A három nő percek alatt belakja a kis házikót, és kezdődhet a loncillatú nyár, ami mindhárom nő életében mérföldkőnek számít.
Milyen jó lenne ha minden embernek lenne egy saját kis szigete, házikóval, meleg évszakkal, ahová elmenekülhet ha beteg, ha megcsalják, vagy ha összeomlik a karrierje amelyért egész életében dolgozott.

A három nőhöz hamarosan egy helyi fiú is csatlakozik, aki bébicsőszködést  vállal. Josh nemcsak nélkülözhetetlen lesz, de közel is kerül a nőkhöz, mindhármukhoz más-más okból kifolyólag.

Attól függetlenül, hogy A Sziget -hez hasonló drámákkal kellett megküzdeniük a szereplőknek, a mozgalmas és fordulatos történet kárpótolt. Igaz kicsit bő lére lett eresztve.
Féltem, hogy a nagy szenvedések és kínok rózsaszín befejezés után kiáltanak, de szerencsére ezt elkerülte a szerző.

Remélem a Hajótöröttek könyvében azért Hilderbrand egy új arcát is megmutatja. 

Értékelés:
4 nyaralós cseresznye az 5-ből!!!

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születem

 
Ha valami barátnősre, felnőttesre, misztikusra vágyom majd, biztosan ez lesz az a könyv amit újraolvasok.

Három afroamerikai barátnő Odette, Clarice, és Barbara Jean életre szóló barátságának története, na meg egy kisvárosé, ahol mindeniken megvan a maga szerepe.
Kedvenc vendéglő, elviselhetetlen unokatestvér, botcsinálta jósnő, szerelem,faji előítéletek, gyász, barátság az egész -egy fergeteges koktél.

A történet  két idő síkon mozog, az ötvenes években mikor a három lány egymásra talál, majd a jelenben, ahol mindhárom nőnek férje, gyerekei vannak, és persze azok a bizonyos keresztek, amiket mindannyian viselnek, mind a jelenben mint a múltban.

Imádtam, hogy a szerző beleszőtte azt a cseppnyi varázslatot, ami Odette életéhez járt. 

Az, hogy egy férfi, ilyen csodálatos regényt tudott írni a női lélek rejtelmeiről, a barátságról számomra lenyűgöző!!! Egy női író tollából sem lett volna kis teljesítmény, de ahogy ez a férfi belebújt a karakterek bőrébe, minden várakozásomat felülmúlta.

Imádtam minden egyes sorát! Kedvenc lett.

Értékelés:
5 örök barátnős cseresznyés kitűző, az 5-ből!!!

Colin Falconer: Anasztázia

 
 "Van egy másodpercünk, hogy döntést hozzunk, és aztán van rá egy egész élet, hogy végigcsináljuk"



1921. Sanghaj.
Michael Sheridan újságíró, egy lokálban találkozik először Anasztázia Romanovval. Aztán kimenti a Huangpu folyoból, aztán életét kockáztatva Berlinbe szökteti...

Miközben több tucat Anasztázia Romanov követel magának igazságot, és persze nagyhercegnői címet, Michael lehet, hogy épp a valódi Anasztáziába botlik.
A fiatal lány, szemebtűnően hasonlít a cári család lányához, azonban amnéziája megakadályozza, hogy érvényt szerezzen jogainak. Prostituáltként keresi a kenyerét.
Michael tehetős családját, de főleg apja pénzét megtagadva próbál újságírásból megélni.

A kér fiatal elképesztő kalandjait lehengerlő módon tálalja a szerző.

Michael úgy tűnik, hogy életében először szerelmes lesz, Anasztázia pedig nem tudja eldönteni, hogy múltja nélkül mi lenne a legjobb megoldás. Hagyni, hogy szerelembe essen, vagy ragaszkodni a hercegnői illúzióhoz, és mindent megtenni annak érdekében, hogy elismerjék az igazi Anasztázia Romanovnak?

"Még amikor egyenesen rám nézett is, tudtam, hogy közben valahol máshol jár, mintha épp elvérezne a ruhája alatt, és ezt igyekezne eltitkolni."

Az elképesztő szegénység és nyomor között, politika és társadalmi történések, diktátorok árnyékában a két fiatal  próbál valamiféle boldogságot, állandóságot teremteni maguk körül és egymásban.
Ám nem várt események, emberek és az egymás mellett való elbeszélés újra és újra próbára teszik őket.

"Az egykori hercegek és grófnők kidobott újságba burkolták magukat, hogy valahogyan védekezzenek a hideg ellen, de amikor beköszöntött a tél, legtöbbjük a Téli palotában rendezett bálokról, francia pezsgőről és kokainról álmodozva még így is halálra fagyott."

Falconer remekül ír, zseniálisan kihasználta a történelem eme viharos éveit, és szereplőit. Lenyűgőző, fordulatos történetet kanyarítva köré.



A borító nagyon szép, nekem viszont úgy tűnik, hogy Vivien Shotwell: Mozart múzsája c. könyvön mintha ugyanez a lányka szerepelne.

Értékelés:
5 hercegnős cseresznye az 5-ből!!!

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj

Gondoltam belinkelem az első részt a Tünékeny Illúziók bejegyzését, de nem találtam meg... hogy miért nincs azon még agyalok, a biztos, hogy olvastam.

Senki se ijedjen meg, ha nem olvasta az első részt az sem baj. Bár a főszereplők ugyanazok, nem kapcsolódik szervesen egymáshoz a két könyv.

Az első rész tetszett is meg nem is. A bűbájolás, illúziókeltés olyan varázslatos volt, feldobta a történetet. A körítés viszont elég gyengécske lett.

Jane és Vincent az első részben találnak egymásra, itt már boldog házasok. Mindketten a bűbájolás elkötelezett hívei. Bár akkoriban ez főleg férfiak foglalatossága volt, Jane bátran vállalja, hogy nemcsak hímezni szeret.

1815. A házaspár közkedvelt a felsőbb körökben. Sok megrendelésük van. A walesi herceg megbízása után, úgy döntenek, hogy nekik sem árt ha naprakész a tudásuk, ezért Belgiumba utaznak, hogy új technikákat tanuljanak.

Jane és Vincent azonban váratlanul politikai viszályok között találja magát, ahol a bűbájolás egy olyan új fegyver lehet a hadsereg kezében amit mindenki szeretne a saját birtokában tudni...

Valahogy ez a rész kevésbé volt mesés és olyan Jane Austen hangulatú.
Inkább izgalmas volt és lendületes. Bár még ezen is lehetne mit javítani.

A borítót kár volt elrontani ezzel a biggyedt szájú nőszeméllyel. 


Értékelés:
3,5 üvegbe zárt cseresznye

Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája

A Tyneford -ház könyve után, alig vártam, hogy másik könyvét is kiadják a szerzőnek. (Van neki még egy: Mr. Rosenblum listája, remélem ezt sem hagyják ki.)

A könyv ötlete  a szerző férjétől származik, illetve a dédmamától. Rosie Solomons képe megtalálható a könyv végén is. A hölgynek furcsa élet jutott. 1948-ban Rosie férje eltűnt. Örök aguna, azaz férj nélküli özvegy maradt, két gyerekkel.

Ezt a sorsot álmodtam tovább a szerző. Juliet Montague lett Rosie, akinek azért némileg átírta a sorsát.

1958-ban Juliet a harmincadik születésnapját ünnepli. 
Egy hűtőszekrénnyel szeretné magát meglepni, ám a véletlen egy festőt, és egy képet sodor az útjába megpecsételve ezzel Juliet sorsát.

George Montague nyolc évvel ezelőtt, egy reggel távozott otthonából. A négy éves Frieda és kétéves Leonard persze biztos benne, hogy a papa előbb-utóbb hazajön.

A zárt zsidó közösségben élő Juliet mindenki "gyereke". A közösség és persze a szülei, árgus szemekkel figyelik, hogy  le ne térjen a tisztességes útról. Ha ezt a sorsot szánta neki az ég, akkor igenis kutya kötelessége mélabús, erkölcsös agunaként élnie.

"Julietet ugyan már egyáltalán nem érdekelte, mit mondanak róla, de jobban szerette volna, ha ő maga döntheti el, mitől legyen rossz a híre."

Amint Juliet felfedezte, hogy másképp is élhet, méghozzá úgy, hogy örömét is lelje benne.
Kinyílik előtte a világ.

Megismerkedik három tehetséges festővel, akiket felkarol és együttes erővel létrehozzák a Szerda galériát.
Persze a művészetekkel együtt járnak a furcsa életek és helyzetek, na meg a szerelem ami Juliet életében  a legnagyobb kavarodást okozza.
És amíg Juliet új életet épít, addig szülei a régit szeretnék megmenteni,ezért magán nyomozót fogadnak vejük felkutatására.

Minden fejezet egy-egy festmény címe. Aztán az adott fejezetben pedig  előttünk születik meg a festmény is.

Imádtam ezt a könyvet. 

Juliet egy igazán szerethető karakter, aki megy az álmai után. Akkor sem csügged ha sorozatos kudarcok érik, mer új dolgokba belevágni, mer szembe menni az elvárásokkal. 
Tetszett, hogy a szerző nem egy rózsaszín álmot aggatott Juliet életének vásznára, hanem egy hihető, sírós, nevetős élet utat ajándékozott neki.

Imádtam a festészetről, művészekről szóló részeket, az egész könyvet átitatja a szépség, a varázslat utáni vágy.
Nagyon jól megírt, a humort sem mellőző könyv, nemcsak eltűnt férjekről.

Értékelés:
5 festett cseresznye az 5-ből!!!