2017. augusztus 31., csütörtök

Michelle Frances: A Barátnő

Furfangos kis történet. Egy leendő anyós és meny ádáz csatája a hatalomért.

Cherry a véletlennek köszönheti, hogy találkozik a jóképű és igencsak jómódú Daniel-el. A lány szerencséjére Daniel hamar szerelembe esik, tetszik neki, hogy a lány nem a saját köreiből kerül ki, így minden amit a fiú nyújtani tud, az a lánynak maga a csoda.
Rövid ismertségük ellenére a fiú máris a családi nyaralóba invitálja szegény kedvesét, ami nem máshol található mint St. Tropezben. Cherry teljesen elalél a gazdagságtól amit a fiú családja- eleinte- szívesen oszt meg a lánnyal. Daniel anyja Laura egy véletlen folytán rájön, hogy Cherry pár dologban hazudott a fiának és neki is. Innentől kezdve az anyuka rögeszméjévé vált, hogy Cherry semmi mást nem lát a fiában csakis a gyors meggazdagodás lehetőségét.

Szép lassan alakul ki az adok kapok a két nő között. Eleinte még semmi durva nem történik, azt hinnék jönnek a jól ismert körök és nem érheti semmi meglepetés az olvasót. Egy huszárvágással véget ér Cherry és Daniel kapcsolata, én meg azon tanakodtam a könyv felénél tartva, hogy hogyan fogja ezt vissza hozni a semmiből a szerző?? Nos egy nagyon ügyes húzással. A véletlen besegített kicsit Laurának aki kapott az alkalmon, hogy fia közeléből eltávolítsa az egyetlen zavaró tényezőt vagyis a barátnőjét.
Több mint fél év telik el Laura trükkje óta, a nő folyamatos frászban van mikor fog lebukni. Mikor a félelme beigazolódik Cherry vérszemet kapva bosszúért kiált. Innentől kezdve ha nem is szabadul el a pokol de igencsak felpörögnek az események.
Az tetszett igazán a történetben, hogy nincs fekete fehér szereplő, nincsenek leosztva a jó és gonosz szerepek. Mindkét nőben van szimpatikus vonás, az elhanyagolt szépasszonnyal éppúgy lehet szimpatizálni mint a szegény, balsorsú fiatal lánnyal, aki csak azért került hátrányba az életben mert rossz helyre született.

A végkifejletre lehetett számítani, ám egy apró csavart ide is tartalékolt a szerző, amely miatt még napokig rághatjuk át magunkat újra a történeten, remélve, hogy meglesz ki is az igazi gonosz.

Értékelés:
4 fáról pottyant cseresznye az 5-ből!!!



2017. augusztus 30., szerda

Kívánságszatyor 3.


Hoztam egy újabb listát, miről álmodik a lány, vagyis én. Persze azt most hagyjuk, hogy a nyári kívánságszatyros könyvek közül mit olvastam már el, vagy éppen nem.

Deborah Moggach: Tulipánláz
Tök érdekes, és szégyen, de ez a könyv nekem megvolt...aztán valahogy lekerült a polcomról, de milyen jó, hogy újra kiadják mert megint kell.

 Varázslatos regény szerelmi praktikákról, tulipánokról, festészetről, Sorsról.
1630-as évek, Amszterdam. Virágzik a művészet és a kereskedelem, s egy különös szenvedély kezd hódítani: a tulipánláz…
Sophia, a szép, fiatal és szegény lány feleségül megy a gazdag, idős kereskedőhöz, hogy megmentse családját. Jan Van Loos, a tehetséges fiatal festőzseni felkérést kap, hogy fesse meg a házaspár portréját…
Deborach Moggach, az ünnepelt angol írónő regénye shakespeare-i fordulatokban bővelkedő, letehetetlenül izgalmas történet, s egyben időutazás egy különleges helyre, egy különleges korba.


 
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van 

 
Nagyon jó ez a borító, remélem a különc lány sztorija is jó lesz.

A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával…

 Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola
Jelentem beszereztem a Csokoládé-t a szerzőtől és szépen elvan a polcon...na de ez mennyivel komolyabb már mint a csokis téma!

 
Sötét, ​felkavaró pszichothriller a lenyűgözően sokoldalú Joanne Harristől.
Roy Stratley latint tanít az észak-angliai St. Oswald fiúiskolában, ebben a hagyományaihoz ragaszkodó, rejtett feszültségektől terhes, zárt világban. Az itt töltött harminc év alatt Stratley sokféle diákkal találkozott, hiszen minden osztálynak megvannak a maga bohócai és hangadói, vannak visszahúzódók és nyitott gondolkodású lázadók. S mindig van legalább egy olyan fiú is, aki kilóg a sorból, aki nem tud beilleszkedni. Valaki, akit baljós árnyak vesznek körül. Egy fiú, aki szörnyű dolgokra képes…
A kérdés csak az, meg tudjuk-e ítélni, kivel van dolgunk, s el tudjuk-e dönteni, melyik fiú küzd átlagos tinédzserkori nehézségekkel, és ki az, akinek komoly segítségre lenne szüksége. Stratley helyzetét megnehezíti, hogy új igazgató érkezik az iskola élére: egy hajdani tanítvány, aki húsz éve kísérti Stratley-t az álmaiban…


 Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem
Ennek a könyvnek a napokban kellett volna megjelennie, már ha még működne az Alexandra kiadó, így csak remélem, hogy valaki át vagy megvette és ki lesz adva. A szerző két korábban megjelent könyve is remek volt.
Titkok örvénye
Kegyes hazugságok

 
Elég ​erős vagy, hogy elviseld az igazságot? Még akkor is, ha ezután együtt kell élned egy hazugsággal?
Az iskolapszichológusként dolgozó Riley MacPherson mindig is úgy tudta, hogy nővére, Lisa tizenhét éves korában öngyilkos lett. Ez a hit formálta bátyja és az ő gyerekkorát, ez a meggyőződés nyomta rá bélyegét a családtagok közti viszonyokra.
Most, amikor több mint húsz év elteltével az édesapa meghal, Riley-ra hárul a feladat, hogy túladjon a házon, a lakókocsiparkon és apja gyűjteményein. Ám amíg a tárgyi örökségtől egyszerű megválni, addig a váratlanul feltáruló családi titkok terhét élete végéig cipelnie kell. Riley olyasmit fedez fel, ami megkérdőjelezi mindazt, amit korábban a testvéreiről, a szüleiről és saját származásáról gondolt. Döntenie kell, hogy mit jelent a múlt a jövője számára, és hogy mit kezdjen az igazsággal.

 Ann Patchett: Mostoha nyár
 A szerző nagy rajongója vagyok, ha lassan is de alakul a a könyvespolcon az egyelőre rövidke sor a könyveiből. 

Egy ​napsütötte kaliforniai vasárnapon Bert Cousins hívatlanul betoppan Franny Keating keresztelőjére. Még az est leszállta előtt megcsókolja Franny mamáját, Beverlyt, s ezzel mozgásba lendíti az eseménysort, amely két házasság felbomlásáház és egy mozaikcsalád létrejöttéhez vezet.
Az öt évtizedet felölelő regény a szereplők sorsának egy-egy kulcsmozzanatán keresztül világít rá arra, hogy Bert és Beverly véletlen találkozása milyen hullámokat vet a négy szülő és hat gyermekük életében. A nyarakat Virginiában együtt töltő Keating- és Cousins-gyerekeket a szüleikkel szembeni elégedetlenség hozza egy nevezőre, amelyből az évek során mélyebb, igen sajátos összetartozás is kialakul. Egy tragikus haláleset ugyanakkor szétforgácsolja ezt a mostoha-közösséget.
Sok évvel később Franny élettársa, a neves író, Leon Posen sikeres regényt ír, amelyhez Franny emlékei adták az ihletet. A könyv a még élő szereplőket számadásra kényszeríti, miközben végre a bűntudat mellett átélhetik az egymás iránti szoros elkötelezettséget is. 


 Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Ezt a műfajt most kóstolgatom,  a most olvasott Peter Clines: 14 könyve a bemelegítés, és eddig tetszik, ezt a könyvet meg  folytatásnak szánom hátha újabb műfajjal bővül a rajongásom.

 Több ​sci-fi díjat nyert írónk Charlie Jane Anders regénye az életről, a szerelemről, a világvégéről – és a jövőnk kezdetéről szól.
Patricia és Laurence gyerekkori barátok, akik nem gondolták volna, hogy valaha is újra találkoznak, miután a középiskolában rejtélyes körülmények között váltak el útjaik. Patricia varázserői és Laurence kétmásodperces időgépe kicsit sem mondható a fiatalság általános életéhez tartozónak
A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást. Patricia az Eltisley Maze misztikus iskola diplomása, amely a világ tehetséges varázslóinak titkos akadémiája, és egy kis csoportnyi mágussal azon fáradozik, hogy titokban begyógyítsa a világ egyre növekvő sebeit. A két főhősnek fogalma sincs arról, hogy valami rajtuk túlmutató kezdődött évekkel ezelőtt, aminek szánt szándéka, hogy a köztük lévő megmagyarázhatatlan kötelék jegyében erőik egyesítésével együtt megmentsék meg a világot, vagy egy újabb sötét korszakba taszítsák azt.

 

2017. augusztus 27., vasárnap

Mandy Baggot: Őrült görög nyár

Azt gondoltam a nyarat stílusosan egy strandolós, laza könyvvel zárom. A cím és a könyv borítója is azt sugallta, hogy remek szórakozásban lesz részem ha nyomon követem Ellen és Lacey görögországi nyaralását.

Ellen a bűntudat, és volt barátja elől menekül apja által fizetett nyaralásba, ahol a gardedám szerep jut neki. Féltestvére Lacey elvileg az esküvőjét szervezi a káprázatos görög szigeten, ám úgy tűnik, hogy az alkohol és az izmos animátorok jobban érdeklik mint jövendő házasságkötése.

Ellen mindent elkövet, hogy Lacey végre felnőjön a feladathoz, már csak azért is mert elég kellemetlen, hogy arról szólnak a napjai, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy a húga teherbe essen. Lacey megy a saját - elkényeztetett- feje után, így Ellen tehetetlenül nézi ahogy a katasztrófába torkollik a nagy nap szervezése.
Ellen-nek épp elég gondja van, de azért neki is sikerül kifognia egy izmos animátort Jan  személyében aki nemcsak észvesztően jóképű de kellően érzékeny is a lány gondjaira. (Ilyen nincs is!!)

Mikor már azt hisszük nem lehet tovább fokozni a sok bonyodalmat megjelenik Lacey vőlegénye és a lányok apja, hogy együttes erővel helyre állítsák a családi békét.

A könyv eleje nagyon tetszett, tele van humoros szócsatákkal amit Ellen és Lacey nap mint nap megvívnak az alkohol és a férfiak miatt.
Egyértelmű, hogy Lacey a rossz, és Ellen a jó kislány,  ám nekem egyiküket sem sikerült megkedvelnem. Lacey olyan amilyen, ám Ellen annak ellenére, hogy komoly nőnek tűnik, pár nap alatt szerelembe esik, arról nem beszélve, hogy milyen hülyén rosszul csinált mindent, egyetlen értelmes döntése vagy mondata sem volt.

Ugye egy ilyen romantikus limonádé fő mozgatórugója a szerelmi szál. Nekem ez a része túlságosan idealizált, naplementében sétálós volt. (Ilyen sincs!!!) Felnőtt emberek esetében el nem tudom képzelni ezt a fajta naiv rácsodálkozást, elkerekedő szemeket,  meg sok lihegést amit Ellen és Jan produkált. ( Oké öreg vagyok, meg kiégett, meg minden.)  Számomra teljesen agyoncsapta a sztori többi részét.
Többet szerettem volna kapni Görögországból is. (Tudom, ez nem egy útikönyv, de akkor is.)

Ez a strandolás kicsit esősre sikerült.

Értékelés:
3 nem görög cseresznye az 5-ől!!!

2017. augusztus 21., hétfő

Jane Corry: A férjem felesége

"...Milyen nevetséges, hogy a nászajándékok túlélik a házasságot."

A fülszöveg elég tömör, így elég sokat beleképzeltem a történetbe. Nem sok minden egyezett az elképzelésemmel, én valami fura szerelmi héjanászra tippeltem, ahol a házastársak szép lassan és módszeresen kicsinálják egymást. Nos, majdnem így történt.

Lily a fiatal jogtanácsos viharos gyorsasággal férjhez megy a nála idősebb álmodozó művészhez Ed-hez, aki hosszú éveket áldoz arra, hogy híres festő váljon belőle. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak Lily-nek van titkolnivalója újdonsült férje előtt, de Ed-et sem csak a szerelem sarkallta a házasságra.

Lily és Ed életébe hamarosan belép a szomszéd egyedülálló anya kislánya akire szívesen vigyáznak hétvégente.
Lily élete első igazán komoly gyilkossági ügyét kapja, ahol a vádlott kísértetiesen hasonlít Lily múltjának egyik szereplőjére.
Otthonukban és a munkahelyen is zajlanak az események. Lily megnyeri élete első ügyét, de közben nem is sejti, hogy ezzel ő lesz örökre kliense adósa.

Tippem sem volt, hogyan jut el Lily és Ed arra a pontra amire a könyvben időnként megjelenő szöveg utal, miszerint valaki véresen fekszik otthonuk padlóján. Tény, hogy Lily folyamatosan rossz döntéseket hoz, és hiába igyekszik új életet élni, a múltra épült romok ingatagok, arról már nem is beszélve, hogy a jelenben is hibát hibára halmoz.

Ezeknek a könyveknek nemcsak a csavarok és meglepetések tekintetében kell erősnek lenniük, de ez a műfaj szerintem a hihetőségre is épül. Hogy elhiggyük valakiről, bármire képes. Lily remek karakter, és a szerző alaposan fel is építette a történetet.
Egyetlen -kulcsfontosságú - szereplő figurája maradt homályos, teljesebb lett volna a történet ha az illetőt jobban megismerhettük volna.
A történet nagyon összetett és sokkal több mint egy átlagos thriller.

Értékelés:
3 meg nem érett cseresznye az 5-ből!!!



2017. augusztus 16., szerda

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Korábban nem olvastam a szerző könyveit, a szép borítóra és a remek címre figyeltem fel.

Egy gyönyörű ház a  Casa D'Or,  egy szerelem a kilencvenes évek elején, egy szörnyű tragédia. A közönség pedig mind szép és gazdag, akiknek rengeteg titkuk van.

Jennifer az egyetem elvégzése után semmire sem vágyik jobban, mint hogy egy felejthetetlen és nyugalmas nyarat töltsön szüleivel a gyönyörű házukban. A Casa D'Or-ban azonban szeszélyes anyja miatt folyamatosan feszült a hangulat. Sylvia azt hiszi irányíthatja lányát, Jennifer azonban mindennek ellenáll amiről anyja azt hiszi boldog lesz, mint a gazdag férj és egy sznob galériában rá váró munka.
Bár Jennifer már rendelkezik az anyja által jó partinak tartott baráttal, a szomszédban nyaraló átlagos és cseppet sem gazdag Jim egy teljesen más világot mutat a lánynak. Jennifer egész nyáron őrlődik a két fiú között, ám épphogy eldöntötte kinek adja a szívét mikor darabokra hullik addig nyugalmas élete.

Az események két idősíkon futnak, a hangulatos és titokzatos múlt után húsz évvel később lépünk be Jennifer és Jim életébe.
Látszólag egyetlen esemény borította fel a két fiatal kibontakozó szerelmét, ám ahogy halad a történet és a jelenben útjaik újra keresztezik egymást derül ki, hogy mennyi minden történt azon a végzetes nyáron, és tulajdonképpen nincs is szereplő aki ne titkolna valamit.

Aki szereti a szépek és gazdagok kegyetlen harcát a pénzért, na meg a szerelemért, és szeretik a titkokat azoknak a szerző kedvence lesz.
Számomra a történet múltban játszódó része tetszett, hangulatos és izgalmas volt. A jelenben a sok kiégett, pénzt hajszoló gazdag, szívtelen ember valahogy nem jött be. Unalmukban mintha csak azon járna az eszük, hogyan kínozhatnának másokat.
Kicsit soknak éreztem a fordulatokat és az egyre furább titkokat is, van amit én kihagytam volna a történetből.

Értékelés:
3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!




2017. augusztus 13., vasárnap

Benedict Wells: És véget ér a magány

"A nehéz gyerekkor  olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

A fiatal szerző regényét nem ajánlom depresszióban szenvedőknek. Annak ellenére letehetetlen a könyv, hogy árad belőle a szomorúság, és igencsak kevés azon oldalak száma ahol valami felemelőről olvashatunk.

Narrátorunk Jules, aki szüleit tragikus hirtelenséggel elveszíti. Bátyja és nővére sem jelentenek nagy támaszt a fiúnak, mindhárom gyereket alapvetően változtatja meg a veszteség. Intézetbe kerülnek és  a korábbitól teljesen eltérő életformára mindhárman más és más túlélési stratégiát dolgoznak ki.

"Kilenc év után olyan tökéletesen alakítottam a gondtalan, életvidám intézetlakó szerepét, hogy olykor pár pillanatra magam is elhittem, hogy tényleg ilyen derűs vagyok."

Felnőttként aztán  próbálnak egymásban vigaszt keresni, bepótolni az elveszett és egyben elárult éveket, mikor nem voltak ott egymásnak.
Jules igazi magának való fickó lett, semmiben sem leli örömét, tehetséget pedig végképp nem érez semmihez. Még az intézetben egyetlen barátra tesz szert, a szintén különc Alva -nak is megvan a saját jól bejáratott tragédiája. Főleg róluk szól a történet, különös násztáncukról, ami hol közelebb hozza, hol elsodorja őket egymástól. Jules megszállottan ragaszkodik a lányhoz, felnőttként is Alvától reméli a boldogságot amit gyerekkora óta hiába hajszol.

"Percekért  harcoltam, ha arról volt szó, hogy elérjem a buszt. De éveket tékozoltam el, mert nem azt tettem, amit akartam."

Közben feltűnnek a színen Jules testvérei, az ő sorsukat, életük alakulását is nyomon követhetjük. lassan kovácsolódnak egy nagy családdá, amire mindig is vágytak.

A szerző elhiteti velünk, hogy megannyi szenvedés és szomorúság után igenis jár a boldogság, a gondtalan évek, nagy szerelem. Van aki aztán megkapja, van aki nem.
Sok mindenről szól ez a könyv, és nagyon szépen van megírva. Valahol mind egyformák vagyunk, mégis annyi mindenben különbözünk. Mindig vágyunk valamire ami éppen nincs, állandóan hátrafelé nézünk, a múltat elemezgetjük, hiányokat görgetünk magunk előtt ahelyett, hogy azt élnénk át amiben éppen vagyunk, azt vennénk számba mennyi mindenünk van. Talán az a boldogság kulcsa, hogy a szenvedést és veszteségeket mennyire tudjuk feldolgozni és magunk mögött hagyni.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 9., szerda

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

Mivel igazából nem számíthattam semmilyen nyaralásra, gondoltam akkor a szerző által prezentált váratlan nyaralással lepem meg magam.
Nagyon jól választottam, aranyos, kerek kis történet ami nemcsak egy nyaralásról szól.

Zoey huszonhat éves független nő, saját kis kávézóval, egy aranyos nagynénivel aki felnevelte, és egy remek barátnővel aki hamarosan az első házassági évfordulóját ünnepelheti.
Zoey sajnos a múltban ragadt, már egy teljes éve siratja volt barátját, aki látszólag nyomos ok nélkül hagyta faképnél a lányt. Egy végső összeomlás azonnali cselekvésre készteti Zoey szeretteit és elküldik a lányt a mexikói  Puerto Vallarta-ba, A  Zen Pillanata hotelbe, hogy végleg túltegye magát volt barátján.
Mindenki csodát vár ettől az úttól, ám maga Zoey rémül meg a legjobban mikor már a repülőn mintha maga Brandon kísértené egy jóképű férfi személyében.

Őrült és fergeteges egy hét veszi kezdetét, ahol a kötelező programok és a jóga várja orrvérzésig, ellenben nincs kávé és szabadidő. Zoey a túlélésre játszik, alkoholt, kávét és bambulásra alkalmas szabadidőt lopva magának és két kunyhó szomszédjának, aki nem más mint Shane, és Nate.
Az egy hét gyorsan elrepül és Zoey-nak ismét szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy nem hogy nem oldotta meg élete nagy feladatát, de még tovább is bonyolította azt...




Rég olvastam olyan szórakoztató könyvet ami egyszerre volt olvasmányos és vicces, anélkül, hogy átment volna bugyutába vagy idegesítőbe. Vallom, hogy kellenek az ilyen könyvek, főleg amikor a hőguta kerülget és meg szeretnénk feledkezni mindenről.

Zoey remek karakter, annak ellenére megkedveltem, hogy felnőtt létére nagyon sokszor viselkedett úgy, mint akit fejre ejtettek.
Egyetlen megérzésem volt a történet alakulását illetően- mondjuk ennél a műfajnál nem nehéz okosnak lenni - de nem bántam, hogy beigazolódott.

Ezek után kíváncsi vagyok a szerző másik magyarul megjelent könyvére is. (Sülve-főve mindörökre.)

Értékelés:
5 Zen cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 6., vasárnap

J. P. Delaney: A lány a múltból

Nem csodálkoznék azon ha ezt a könyvet kevesen olvasnák el. A lány innen onnan kezdetű címekkel az utóbbi időben tucatszám jelennek meg könyvek, egyik gyengébb mint a másik. Nem értem miért lett akkora divat ezt a címet használni, hiszen az első A lány... véleményem szerint egy közepes történet volt.

Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.

Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.

Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.

A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.

A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.


Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!

2017. augusztus 4., péntek

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Fura kis könyv ez. Van ami nagyon tetszett a történetben, és van ami kevésbé.

Jubilee nem átlagos nő. Kilenc éve lakása rabja. Anyja magára hagyta, mivel Jubilee egy ritka allergiában szenved magányra van kárhoztatva.
Az élet úgy hozza, hogy életveszély ide vagy oda muszáj változtatnia remete életén ha pénzhez akar jutni.
Valahogy minden egyszerre történik vele - találkozik régi iskolatárnőjével, munkát kap, megment egy gyereket, és megismerkedik  valakivel, aki élete szerelme is lehetne, ha egyáltalán hozzá érhetne.

Nos ugye  Jubilee betegségére van alapozva a sztori. Milyen életet élhetünk, ha mindenki veszélyt jelent ránk? Nincs senkink csak a rettentő szomorú helyzetünk. Mit lehet ebből kihozni?

Nemcsak Jubilee problémás hanem Eric is. A nagy probléma halmaz folyamatosan változik, bonyolódik ahogy a történet halad. A szerelmi szál számomra elég langyos volt, hiszen abban a rejlett az erőssége, hogy szereplőink sohasem lehetnek egymáséi. Lehet, hogy ezt a fajta huzavonát sokan szeretik, én kevésbé preferálom.

Persze van a könyvnek mondanivalója, remek lett a könyvekkel kapcsolatos, könyvtáras körítés -mi lett volna ha Jubilee egy csavarboltban kap állást? - mégis azt éreztem, hogy túl porcukros lett, olyan minden egycsapásra megoldódik érzetem volt (annak ellenére, hogy Jubilee kezelése hosszabb időt vett igénybe.)
Nekem soknak tűnt az a kilenc év remeteség, Jubilee csak az emberekre allergiás, miért nem vette körbe magát állatokkal? Állítólag az interneten azért szerzett barátokat, miért nem mélyültek el ezek a kilenc év alatt? Oké, hogy iskolai éve alatt rettentő nagyot csalódott az emberekben, de érdekes módon hosszú évek után lazán kisétált az emberek közé egy szál kesztyűben, kilenc év alatt nem jutott eszébe egy újabb próba a kimerészkedésre?? És az anyuka megoldása a lánya problémájára annyi, hogy magára hagyta?? Bah.

Voltak nagyon olvasmányos részek, sőt humoros is itt-ott. Az utolsó oldalak nehezen fogytak.

Értékelés:
4 remete cseresznye az 5-ből!!!