2019. november 16., szombat

Ajánlom magam





Az utóbbi időben lelassult a bejegyzések írása - ahogy ez látszik is - sajnos egyéb elfoglaltságok miatt (munka, tanulás) háttérbe szorult az olvasás. Rövidre szabott szabadidőmben viszont jó újraolvasni a régi bejegyzéseket, és rácsodálkozni, hogy mikor is olvastam egy -egy könyvet.
Ez jut nekem  a hosszú  órák helyett amit korábban olvasással töltöttem, de valahogy pótolnom kell a betűhiányt! Az alvásról nem beszélve- de ez már egy másik téma.

Ma reggel véletlenül bukkantam a lent olvasható idézetre, amitől újra az olvasott könyv hatása alá kerültem.
Az idézethez kapcsolódó könyvet  ITT találjátok. És most néztem a Moly.hu oldalon, hogy szerintem érdemtelenül kevesen olvasták. 

 
"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."


 
                                                                                                                                                                                                 

2019. november 1., péntek

Eithne Shortall: Az élet Henry után

A szerző igazán meglepett a könyvével, mert a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Egy gyászról, újrakezdésról szóló történetben egy apró csavar is szerepel, ami teljesen más irányba viszi Grace sorsát.

Grace és Henry fiatal boldog pár, akik közös életük alapjait raknák le amikor egy balesetben Grace elveszti Henry-t.
Grace gyásza kellős közepén a véletlen útjába sodorja Andy-t aki kiköpött mása Henry-nek. De hogyan lehetséges ez?

Úgy tűnik  mintha Andy jelenléte életben tartaná Henry-t. Mintha egy meghosszabított kéz lenne, amely nem engedi el Grae-t, éreztetve vele, hogy Heny valamilyen formában még vele lehet.

Egyre érdekesebben alakul Grace és Andy kapcsolata, miközben a lány élete olyan vágányon halad tovább amin nem biztos,hogy Grace haladni szeretne...

Sokszor Marian Keyes stílusa köszönt vissza olvasáskor, és nemcsak Dublin miatt. A fura család, szülők és testvérek humorral átitatott karakterei is mind mind Keyes -t juttaták eszembe. Szinte nosztalgikus hangulatba kerültem olvasás közben.

Alapvetően egy érzelemdús és érdekes könyv a gyászról, megbékélésről, továbblépésről, apró túlzásokkal és érdekes karakterekkel.
Ki hinné, hogy nem megy csődbe egy étterem, ha a tulajdonos elzavarja a betérő vendégeket?? Csak egy példa a túlzásokra..
Számomra Grace is elég furcsán reagált egy egy helyzetre, és mintha túl hamar meggyászolta volna Henry-t.

A történet vége szerencsére életszagúra sikerült, ezzel kiérdemelve a négy cseresznyét.

Értékelés:
4 gyászosan szereplő cseresznye az 5-ből!!!


2019. október 23., szerda

Lia Louis: Valahol közel a boldogsághoz

Az első könyves szerzőt olyan nevekkel emlegetik együtt az ajánlóban mint Jojo Moyes vagy éppen Cecelia Ahern. Biztató  kezdet.

Lizzie James egészen jól érzi magát a bőrében addig míg egy tizenkét évvel korábban eltűnt legjobb barátja levelét meg nem kapja...nem mellesleg a levél aznap íródott amikor Roman eltűnt.

Lizzie élete legfontosabb és legérzékenyebb időszakában a legjobb barátja, és szerelme Roman volt. A kamaszkor vészterhes időiben, a családja szétszakadása, és imádott nagypapája elvesztésekor az egyetlen és legfőbb bizalmasa egy fiú volt.
Lizzie még felnőttként sem értette meg miért döntött úgy Roman, - minden ígérete ellenére - hogy magára hagyja, és soha nem jelentkezik újra.
Lizzie úgy gondolja talán Roman egy jelet küldd neki a levéllel...még akkor is ha Ő maga nem jelentkezik.

A jelen és a múlt váltakozva jelenik meg a lapokon. Számomra a múlt volt az ami megfogott a történetben. Lizzie és Roman kapcsolata, barátsága nagyon jól, a jó éretelemben édesen  lett elmesélve. Az első fenőtt lépéseinkkor  ritka, hogy ilyen barátra, társra tegyen szert az ember.

A történet vége nagyon el lett húzva...nem arról van szó, hogy másra számítottam, hanem a nagy semmit tálalta a szerző hosszú oldalakon keresztül.

Bár nagyon tetszett a történet, mégis csak 3,5 cseresznyét adtam rá, kicsit talán túl szigorúan, de nagyon éles a különbség a sztori két fele között.
Mindezek ellenére várom a szerző többi könyvét is!

Értékelés:
3,5 legédesebb cseresznye az 5-ből!!!


2019. október 17., csütörtök

A meglepetés...



Úgy tűnik nem nekem nem jönnek be a meglepetések...bármennyire is szerettem volna ismét meglepni magam. Ezúttal hanyagolva a zsákbamacskát, egy ismert könyves ajándékozós dobozos cégtől rendeltem meg az októberi csomagot. A meglepetés könyvben biztos voltam, kíváncsi is voltam rá meg minden, és  olyan klasszul harangozták be a doboz tartalmát is - "A könyv mellett olyan könyvmoly ajándékokkal töltjük meg a csomagot, melyekkel még nem találkozhattatok egy BB csomagban sem!" Nos nekem több sem kellett máris a megveszem gombra nyomtam.
Kár volt!!!

A dobozt kínomban már fejjel lefelé rázogattam, hátha kipottyan még belőle egy könyvespolc, vagy egy árva könyves tatyó, szütyő mit tudom én. De semmi!!!! Csak egy papír és egy Harry Potteres könyvejelző, egy alvómaszk, és fahéjas illatviasz, amit én elsőre sütinek hittem és majdnem a számba toltam. És ezért a pár apróságért adtam hatezer pénzt:-(
Komolyan majdnem sírtam a csalódottságtól. Persze mindenki jól szeretne járni, a gyártó, és a vevő is. Ár érték arány stb. De számomra akkor is szegényes ez a doboz és kész.

A közelemben nincsenek frankó meg spéci boltok ahol könyves cuccokat lehet beszerezni, úgy gondoltam majd a doboz gondoskodik számomra pár különlegeségről. Nem gondolom, hogy egy szimpla papír könyvjelző akkora meglepetés lenne...

Tanúlság: Nekem nem lehet meglepetést szerezni.

2019. október 6., vasárnap

Bev Thomas: A jó anya

"Kiszívod a pácienseidből a fájdalmat meg a traumát, hogy magadat gyógyítsd vele. Így hasznosnak érezheted magad - mint aki valami jelentőségteljeset csinál."

Hű ez a könyv nekem nagyon tetszett. Nem klasszikus thriller -jelentsen a klasszikus thriller bármit is.

Összetett, többrétegű, izgalmas történet, anyáról, aki egyben terapeuta is. A kettőt néha rettentő nehéz nem összemosni. Főleg a főszereplőnek nehéz a dolga ezen a téren.
Ruth úgy érzi anyaként, feleségként megbukott. A munkája az amiből ki akarja facsarni a mindennapi bűntudata elfedéséhez szükséges cseppeket.
Karrerje egyenes vonalban halad, elismert vezetője a terápiás részlegnek ahol dolgozik. De minél inkább szeretné távol tartani a magánéletét a munkájától, annál inkább összemosódik a kettő. Nem tudja nem kudarcként kezelni a családjában történteket, amiket szakemberként képtelen volt megoldani.

A jelenben egy nehéz esettel találja szemben magát Ruth, miközben folyamatosan a régi életén jár az esze. Ahol még volt olyan, hogy család, gyerek, férj, tervek és jövő.

Liane Moriarty stílusára ismertem a lapokon, ő tud hasonlóan remekül bemutatni különlegesebb családi problémákat.

Ruth vergődik a bűntudata hálójában. Azt gondoljuk egy orvos,-  legyen az testi lelkek gyógyítója vagy éppen pszichoterapeuta, aki a lélek bugyraiban turkál, - joggal várjuk el, hogy hatékony legyen.
Ruth saját magával szemben is így gondolkodik. Muszáj lett volna megoldást találnia a családjában bekövetkezett tragédia megakadályozására. Mégsem sikerült. Minden fronton elbukott, és hiába fejti le újra és újra a múlt összes szálát, sehol sem találja a hibát.

A sztori végére azért bekeményített a szerző belvitt egy kis krimis vonalat is. De az egész történet remekül lett kitalálva, az összetett lélektani folyamatokkal.
Nagyon tetszett egy bizonyos könyv csatolása Ruth fiához. Amolyan szemléltető eszköz ahhoz, hogy megértsük mi mozgathat egy embert, mi zajlik a lelkében.( Örültem, hogy korábban olvastam ezt a könyvet, íg képben voltam a történettel.)
Csak azt lehet megmenteni aki hagyja magát.


Értékelés:
5 terápiás cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 28., szombat

Adam Kay: Ez fájni fog

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Nagyon rég volt már, hogy egy könyv kapcsán ilyen gyorsan váltsak sírásból nevetésbe, és fordítva.
A szerző nemcsak jó orvosnak, de remek írónak is bizonyult.

" Esemény utáni tablettát írok fel a sürgősségin. A páciens azt kérdezi:
– Három hapsival is voltam az éjjel. Elég lesz egy tabletta?"


Egy fiatal orvos naplója arról  milyen is ez a szakma. Minden jó és árnyoldalát összevetve. Hogyan szippant be egy szakma, ami éppúgy fel tud emelni, ahogy ki tud csavarni. Hogyan érinti a magánéletet, amit nem tudsz nem kizárni, bármennyire is próbálkozol.

Az olvasó úgy érezi páholyból "élvezheti" a végeláthatatlan túlórákat, robotolást, és az emberi hülyeség nem létező határait.
Egy ideig könyvjelzőztem a vicces és már-már hihetetlen eseteket, de aztán beláttam, hogy lehetetlen egy egész könyvet idézni.

 "A sürgősségire tartok este tizenegykor beteget vizsgálni, ránézek a Twitterre, hogy lelkierőt merítsek. Nagy hír készülődik, de egyelőre csak pletykaszinten.
– Hűha – döbbenek meg –, meghalt Michael Jackson!
Az egyik nővér sóhajtva feláll: – Hányasban?"



Az orvos valamit tud amit mi nem. Éppen ezért azt hisszük, ő nem is emberből van. Nem éhes, nem lehet rossz napja, nem kívánja pokolba a csekély értelmi képességű beteget.
 A szerző remek humorral van megáldva, így sokszor rázkódtam a nevetéstől olvasás közben, annyira előttem voltak az elképesztő jelenetek.
Na de kapunk aztán rendesen a véres valóságból is. Amikor  még a mindenhatónak hitt orvos is "csak egy ember" lesz.
Nyilván nem lett volna ennyire jó ez a könyv ha mondjuk egy pék írt volna a mindennapjairól -bocsánat minden péktől- az orvosi lét igazi misztikum egy hétköznapi ember számára. Ahol a fehér ajtók mögött varázslat vagy dráma történik.
Nem mellesleg a szerző őszintesége vágott mellbe. Köntörfalazás nélkül, nyíltan írja le mit gondol az egészségügyi rendszerről, arról hogyan élte meg az embert próbáló műszakokat.

Értékelés: 5 cseresznyés szike az 5-ből!!!

Már most örülök, hogy Adam Kay tarsolyában vannak még sztorik, novemberben jelenik meg másik könyve a Mert szülni karácsonykor kell.


2019. szeptember 24., kedd

Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő


Sajnos a könyv elolvasása után még nem volt időm alaposabban kutatkodni Hedy után.Pedig biztosan van ami kimaradt a könyvből. Főleg a filmjei, színészi munkái.

                                                  

Hogyan lett a zsidó családból származó Hedwigből az egzotikus nevet kapó színésznő, és tündöklő feleség aki Mussoinivel is táncolt?

Nos ebben a könyvben filmként peregnek az események. A tizenkilenc éves Hedy elkápráztatja az éltes korú Fritz Mandl-t. 1933-at írunk. A politikai helyzet miatt, aki egy kicsit is tisztán lát, minden lehetőséget megragad, hogy biztonságba tudhassa családját.

Hedy hallgatva apjára önként zárja magára aranykalitkája ajtaját, hozzámegy kérőjéhez. Azt gondolva, hogy ezzel nemcsak önmagát de családját is megvédheti. Nem mellesleg imponált neki az érett férfi kitartó udvarlása.

Tulajdonképpen a fiatal lány reménye félig teljesül is, hiszen Frau Mandl-ként nincsenek anyagi gondjai, bármit megengedhet magának...csak a szabadságot nem, és az önálló gondolatokat.

Feleségként és színésznőként is el lett könyvelve szép, ám jelentéktelen embernek. Erre cáfolt rá később Hedy, amikor férje igazi arcát megismerve náci szimpatizánsként a nő az ellenség oldalára állt.

Gyakran hallani, hogy az életnél nincs nagyobb rendező. Hedy esetében ez számtalanszor bebizonyosdik. Kalandfilmekbe illő izgalmakban, és fordulatokban gazdag élete volt.

Nekem kicsit túl pörgős volt a könyv eleje, szerettem volna többet megtudni arról mi zajlik a fiatal lány lelkében. Kapkodjuk a fejünket a sok történés kellős közepén, ám az, hogy hogyan élte meg élete mérföldköveit abból keveset kapunk.  Főként a jelentős események voltak elbagatelizálva.
A történet vége pedig nagyon el lett nyújtva, apróságokkal hátráltatva a végkifejletet.

Mindent összevetve tetszett, Hedy roppant szimpatikus, együtt tudtam vele érezni.
Nemcsak tehetséges színésznő, de rendkivül kitartó és türelmes volt az élet minden területén.

Annak azért utána néztem, hogy szép kort ért meg, nyolcvanöt évet, és négyszer volt férjnél.

/A kép forrása:Wikipédia/

Értékelés:
4 kaméleon cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 22., vasárnap

Olyan szép


Még mindig le tud venni a lábamról egy gyönyörű könyv borítója.  Nem mellesleg a tartalom is ígéretes. Már megjelent, úgyhogy lehet megcsodálni  a boltokban.
Természetesen felém is tart egy ilyen szépség:-)


 

2019. szeptember 16., hétfő

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Elin- nek mindene megvan, ám mindig is tartózkodó, magányos figura, még családja szemében is. Sem férje,sem lánya Alice nem tudja mi az ami hiányzik Elin-nek. Egy napon furcsa levelet kap, amitől Elin végképp szétesik.
Alice nem hagyja annyiban, nagy nehezen ráveszi anyját, hogy végre ossza meg vele ami ennyire nyomasztja, sőt utazzanak vissza Elin gyermekkorának helyszínére Gotland szigetére.

Elin úgy élte túl a gyermekkorát és a múltját, hogy gyökeresen más életet választott magának felnőttként. Karrierje van, sikeres, kialakított magáról egy képet a külvilágnak és a családjának. Kérdés, hogy mit rejteget ennyire?? Amiről beszélni sem hajlandó, és csupa hazugsággal leplezett eddig.

A történet eleje remekül lett megírva, fejezetenként ugrálunk a jelenben és a múltban. Nyomon követjük Elin tökéletes családjának a széthullását, és megismerjük Gotland szigetét, a csodálatos helyeket, és Elin gyerek korát.

A csavarra sajnos rájöttem, és a sztori vége kicsit el lett húzva. Ezt leszámítva azt kaptam a szerzőtől, amit előző könyvében - Az elveszett nevek füzete  -kaptam. Mély érzéseket, remek jellem ábrázolásokat, életszagú emberi sorsokat. Elhisszük, hogy amit olvasunk akár igaz is lehet.

A család bonyolult és nehéz teher tud lenni. Lundberg pedig remekül el tudja kapni ennek a kapocsnak minden aspektusát. Szeretet, gyűlölet, harag, tagadás -mind mind ami egy családban előfordulhat. A sajátos kapcsolatot a szüleinkkel, aminek természetesnek és könnyednek kellene, hogy legyen. De a valóság sokszor sokkal szomorúbb.
A hiábavaló ragaszkodás, és remény, hogy olyanná formáljuk szeretteinket amire vágyunk.
Elvárjuk, - főleg a szüleinktől,- hogy úgy szeressenek minket amilyenek vagyunk. De sokszor pont ez a kapcsolat az ahol a legkevesebbet kapjuk, szeretetből, elfogadásból. És ezeket a terheket cipeljük egy életen át. Erre az ingatag érzelmi kártyavárra tekintünk alapként mikor felnőttet játszunk.

A könyv címe nagyon fappáns, imádom!





Értékelés:
4 száműzött cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 9., hétfő

Lucinda Riley: A szerelmes levél

Még el nem felejtem muszáj megdicsérnem a könyv ruháját, elképesztően szép.

Sok rajongója van a szerzőnek, nem véletlenül. A sok kedves szerzőm - akárcsak Kate Morton, vagy Kimberly Freeman - általában két idő síkon futtatja a történetet. Előtérbe helyezve a családot vagy éppen a szerelmet.

Most egy kicsit mást kaptam mint amit megszoktam a szerzőtől. Krimibe illő jelenetek peregnek az olvasó szeme előtt, és elég korán belecsapunk a lecsóba.

Egy híres színész James Harrison halála kész lavinát indít el. Az újságíró Joanna cikket ír a szertartásról, ahol egy idős hölgy segítségére siet.

Később levelet kap a hölgytől, benne egy levéllel, amiről a feladó azt állítja több is van a birtokában...

Joanna végül nem találkozik az idős nővel, ellenben egyre furcsább dolgok történnek körülötte...

Még nem tudom mennyire tetszett ez a történet, hiszen akik ismernek tudják, hogy nem vagyok nagy krimi szerető. Tény, nem ez lesz a kedvencem könyvem a szerzőtől.

Nehéz a könyvről többet írni, anélkül, hogy  bármi fontosat eláruljak. A nyomozósdi mellett azért a romantika is helyet kapott a könyvben - számomra néhol túlzóan is.

Érdemes elolvasni a szerző sorait a könyv születésével kapcsolatban.  Annyit elárulok, hogy sokáig kilincsel Lucinda mire talált kiadót a könyvére. És ennek nem az volt az oka, hogy nem találták volna elég jónak!

Értékelés:
3 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!





2019. szeptember 7., szombat

Őszi köszi

Lehet egyedül vagyok vele, de amikor körülöttem mindenki más a nyarat, meg a hőséget siratja, én boldogan vetem bele magam az esernyők és szél dzsekik forgatagába.
Alig vártam, hogy ne hőgutával érjen véget minden egyes nap, hogy ne a túlélésről szóljon minden egyes levegő vétel. Nem volt már meleg rekord amit ne döntöttünk volna meg, nem volt olyan nap ami ne arról szólt volna, hogy hogyan lehet kibírni a kánikulát. És közben dolgozni!!!!


Ennek örömére átválogattam a könyveimet, -ezt már évek óta halogatom - és valóban csak a nagy kedvencek maradnak a polcon. Két nagyobb adagot el is ajándékoztam, így megvan az érzés is, hogy milyen jó fej vagyok:-)

Mióta megszereztem az e-olvasómat már kétszer is meg kell gondolnom, hogy mennyi papír könyvet szerzek be, ha egyszer korlátlan mennyiség lapul a kis kütyümön.De az is igaz, hogy nincs olyan könyvmoly aki ne szeretné legeltetni a szemeit a beszerzett kincsein. Micsoda dilemma!

Jó ideje nincs időm előre szemezgetni a várható megjelenésekből így igazi meglepetés egy -egy újonnan megjelent kötet. Talán jobb lenne nem is mindig előre nézni, hanem azokból a szépségekből választani akik türelmesen várakoznak a polcon.

A hűvösebb idő mellé jár tea is - ebben is nagyot változtam, korábban nem voltam tea mániás - már alig várom, hogy újra böngésszem a boltok polcait újdonság után kutatva.


A műkedvelő sorozatgyilkos - Hannibal

Nagyszerű, hogy végre megint kiadták, az utolsó kiadása már igen régen volt (2006), emiatt a beszerzése sem volt eddig egyszerű, akinek pedig megvan, azok közül csak igen kevesen válnának meg a könyvtől érthető okokból :D

A borító letisztult és egyszerű, de mégis szép és igényes.
Minden elismerésem az tervezőnek, még Hannibal is elégedett lenne a munkájával.
Első tény : a Hannibal valódi mestermű a maga nemében.

A krimi irodalomban ma már valóban klasszikusnak nevezhető a könyv, azonban a történetvezetés és maga cselekmény a mai napig eltérő a legtöbb hasonló könyvhöz képest.
Az hogy ez előnyére válik , vagy éppen hátrány, ember legyen a talpán aki megmondja.
Előnyök közé sorolható az, hogy az előző két részekhez képest, nem csak pár oldal erejéig
találkozhatunk magával a doktorral, hanem végre övé a főszerep, amit már a Vörös Sárkány
óta várunk, hogy betöltsön.
Ezzel egy tökéletes ívet ír le a három könyv ( a Hannibal Rising című előzmény könyvet
nem számolva, az sem stílusában sem minőségében nem vethető össze ), amelynek tetőpontját
a Hannibal-ban éri el.

Maga a történet önmagában lehet, hogy nem lenne túl érdekes, viszont a karakterek remekül
kidolgozottak és árnyaltak, így nem marad bennünk hiányérzet a könyv letétele után, ha csak
az nem, hogy most találkoztunk a doktorral utoljára.
Nem igyekszik semmit a szánkba rágni a könyv, vannak megjegyzések és utalások, amik
esetleg csak többszöri olvasásra tűnhetnek fel, ami viszont véleményem szerint nem ront a
könyv élvezhetőségi faktorán.
Esetlegesen hátrány lehet, hogy a könyv eleje kissé nehezen indul, lassúnak és feleslegesnek
tűnhet, (az azonnali akció ellenére), de hamar kiderül, hogy ebben a könyvben semmi nincs
ok nélkül leírva, és egy felesleges szó nincs a történetben.
Lényegében visszakapjuk Clarice Starlingot akit már a Bárányok hallgatnak során
megismerhettünk, egy utolsó nagy sorozatgyilkos - vadász kalandra, amibe persze még
beszáll bosszúszomjas volt páciense a doktornak, mind jellemét, mind pedig kinézetét
tekintve félelmetes és ocsmány Mason Verger, valamint a pénzéhes és mohó Commendatore
Rinaldo Pazzi is.
Nem véletlen, Starling szereplése, hiszen ő az egyetlen (Will Graham-en kívül) aki valóban
kiismeri Dr.Lectert, és megérti, hogy mi az, ami valójában Hannibalhoz tartozik, és nem csak
a „személyiség- öltönye” részét képezi.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni, a lényegről, az események központi
figurájáról és irányítójáról, Dr. Hannibal Lecterről is, aki köztudottan megnyerő, kifinomult és
remek az ízlése.
Hihetetlenül intelligens és végtelenül destruktív.

Az ember úgy nézi, mint egy vihart és vele járó hatalmas villámokat… és ahogyan a vihar
pusztít, és fákat csavar ki tövestől, úgy hagyja maga mögött a halottakat Hannibal is.
Hatással van a teljes környezetére, és minden emberre, akivel csak kapcsolatba kerül.
Dr. Lecter olyan, mint maga Firenze… van benne valami ősi és nemes, ragyogó és
kiemelkedő, kifinomult és mégis brutális, egyszerre félelmetes és veszélyes, mint egy igaz
reneszánsz kori város… de ennél az analógiánál maradva , Hannibal maga a reneszánsz ember
eszmény megvalósulása…a tudomány és művészet találkozása, maga az ember-
központúság, ő mégis a dolgok felett áll.
A nyers kíváncsiság a leküzdhetetlen erő minden tette mögött. Ez az egyetlen és igazi oka
minden tettének, valamint a jó ízlés elleni vétkek megtorlása, a durvaság, a tahóság és
proliság teljes mértékű megsemmisítése.
Azonban mint oly sokszor az elképzelés jó csak a kivitelezés sikerül elég véresre.
Hiába ami tény az tény, az ő karakterének, az ízlésének valóban Európa felel meg a
leginkább, és felettébb jól és természetesen is áll neki.

Összességében véve ez egy érdekes és rendkívül izgalmas könyv, 5 Bâtard-Montrachet adok
rá a 5-ből. :D
Krimi és pszicho-thriller téren egyedülálló alkotás, szóval egyétek- vegyétek, nem fogjátok
megbánni semmiképpen :)

Ajánlom azoknak is, akik esetleg már látták a filmet, mivel a történet hasonló, de még csak
véletlenül sem egy az egyben ugyanaz.

Bejegyezte Csenga, diktált a fia:-)

2019. augusztus 29., csütörtök

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Nem szeretem a nyilinyali - értsd túl romantikus - történeteket, de elég sok élet szagú sztori kapott helyet ebben a könyvben.
A többi Moyes kötettel ellentétben ebben rövid, és jó pár frappáns történetet olvashatunk a szív viselt, és kevésbé viselt dolgairól.  Ellensúlyozva vannak a szőke herceges történeteket - ahol mindenki szépen beszél és türelmes. Ellentétben az élettel, ahol mindenki türelmetlen és káromkodik.

Kellemes kikapcsolódás volt, nem mellesleg most jöttem rá, hogy a novelláknak is van előnyük. Hiszen nincs elnyújtott végszó, vagy nehezen követhető cselekmény leírás. Novella esetében erre nincs lehetőség és idő.
Egy rövid utazás vagy szusszanás alatt keretbe foglalt terméket kapunk, és egy  egy fejezetnek gyorsan a  végére is járhatunk.

Igaz, hogy nem lehet annyira belemélyedni, és nem tudunk azonnal szimpatizálni szereplőkkel, mégis jólesett most ez a kötet. A szerző meglepett, hogy ilyen sokszínű.
Tizenegy történetet követhetünk végig.

Ja és szeretnék egy zöld, ananász mintás ruhát!

Értékelés:
4 ananászos cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 23., péntek

Két ifjú

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Nem is az a kérdés, hogy folytassam, hanem, hogyan kezdjem el, ugyanis szegény könyvet nem most olvastam ám. Egészen pontosan két hónap telt el azóta.
Nem tudom miért kanyarodtam vissza az ifjúsági vonalhoz. Valószínűleg azért mert a lelki nyugalmam megőrzésében az is szerepet játszik, hogy próbálom nem csak az éppen megszerzett köteteket olvasni, hanem a régebbieket sem szeretném büntetni.

Már kezdem megszokni, hogy minden YA kötetben van egy fura srác, vagy egy fura lány.
David fura, Kit népszerű. Aztán a sors egymás közelébe sodorja őket. Kit jól kezeli David furcsaságait, David pedig reménykedik, hogy nem is annyira fura, és végre neki is lehet barátja.
Van egy pici rejtély, vagy ha úgy tetszik titok Kit életében. Azóta Kit másképp látja önmagát, és régi -népszerű -  barátai szinte taszítják.

Végig izgalmas volt, és azt hiszem ügyelt a szerző arra is, hogy a különcségek ne legyenek túlsúlyban.
Szerintem így egy ilyen szimpatikus történeten keresztül nagyon elfogadóak tudunk lenni. Kár, hogy az életben teljesen más azok sorsa akik kilógnak a sorból.

Négy erőteljes cseresznyét kapott tőlem, az ötből!!

John Green: Teknősök végtelen sora 

Érdekesség, hogy ez volt az első és utolsó olyan könyvem ami a nagy népszerűségnek örvendő, - és korán hamvába holt  -  Book a sloth Club meglepetés könyve voltA könyves dobozokra szakosodott "gyár" 2017 őszén dobta piacra az ötletét, de valamiért nem sokáig bírták...azért a tizenöt perc hírnév megvolt.


John megvett engem a Csillagainkban a hiba könyvével, és azóta is ezt keresem, azt a varázslatot újra és  újra. Mondjuk ez az én hibám, hiszen nem lehet egy szerző összes műve egyformán zseniális.

Ezen történet nagyon olvasmányos volt ugyan, de kicsit tele van a padlás a különc ifjakkal - itt a lány a különc Aza. Különböző, válogatott és  borzalmas gondolatoknak ad helyet nap mint nap a fejében. Így a valódi élete, a történések körülötte nehezen jutnak el hozzá.
Persze itt is van egy személyes tragédia.
A fiú Davis aki dúsgazdag, és akinek eltűnik az apja.
Ebből a nagyon különc párosból és helyzetből lesz egy kis kaland, aminek részévé válhatunk olvasás közben.

Nekem Aza barátnője vitte el a pálmát. Aza nekem túl sok volt.

Azt hiszem jó ideig végeztem a különc ifjakkal.

Értékelés:3 messzire menő cseresznye az 5-ből!!!


2019. augusztus 18., vasárnap

Ahogy én nyaralok

Úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvége elé toldott egy hét szabadságom alatt el fogok olvasni vagy száááz könyvet - na jó, én már háromnak is örültem volna.
Sajnos nem így történt, és ez rendkívül módon frusztrál, mi több idegesít, dühít és szomorúvá tesz.

Nyilván tartás szerint jelenleg öt könyvet olvasok...igazából egyet. Kettőt elkezdtem, és félbe is hagytam - A titkos feleség; remek, csak nekem nem nyújtott újat a Romanovok életéről. Sosem zöldebb ; a fülszöveg messze felülmúlta magát a könyvet.


Viszont haladtam a felhalmozott újságokkal - igaz lapozgatás közben is azon dühöngtem, hogy nem haladok a könyveimmel. Bah!!!
Az igazat megvallva nem is tudom igazán mihez lenne hangulatom...vagyis most laza, nőcis sztorit olvasnék az értelmesebb vonalból.  Igaz a Teknősök végtelen sora egész jó, csak kár, hogy YA.

Voltam moziban és az új Tarantinó film egész jó.

Egyébként meg Rose elégedetlen!!! vagyis én...nem tudom miért, biztos a front, vagy a korom. Semmi sem jó, és szerdán meg már újra munka ,és aztán már meg ezért nem lesz időm olvasni. Ördögi kör.

Jó hír, hogy nem rendeltem könyvet! Hát nem nagyszerű??

A képen én szerepelek a kutyámmal - na ilyen ha én nyaralok:-)

2019. augusztus 14., szerda

Elin Hilderbrand: A tökéletes pár

A szerzőt folyamatosan szemmel tartom, mert főleg nyárra szeretem betárazni a könyveit.

2013-ban kezdődött a   A sziget   könyvével, aztán jöttek sorba a többiek; A pletyka, A pártaláló, Mezítláb , végezetül de nem utolsó sorban a Hajótöröttek -ami szintén szuper volt, csak azt nem értem miért nem írtam róla...A polcon pedig vár még az Amerikai paradicsom.

Most azt mondom, hogy ezidáig számomra ezen könyve volt a szerzőnek a legerősebb. Tele van fordulattal, meglepetésekkel, és nagyon sok árulással.

A helyszín mondhatni örök; Nantucket, most egy nagyszabású esküvőnek ad helyett. A gazdag és befolyásos Winbury család fia nősülni készül. Akárcsak anno a Titanic c. filmben az esemény emlékezetsnek ígérkezik, hiszen tömegével küldték szét a meghívókat, aki számít az ott lesz... Ám Celeste a menyasszony mintha valami furcsa révületben élne, alig örvendezik ami egy boldog menyasszony dolga.

Celeste anyjának, aki épp a rákkal vív ádáz harcot, éppen csak feltűnik lánya boldogtalansága, mikor az esküvő napja előtt Celeste barátnőjét holtan találják a tengerparton.

Elkezdődik a szálak felfejtése, ki, mikor és hol volt az ominózus éjszakán. A menyasszony tanújának halála dominóként hat az összes szereplőre, és hamarosan kiderül, hogy itt bizony senki sem az akinek látszik.

Utólag lehet mondani, hogy azért sejteni lehetett, hogy Hilderbrand mindenkire ráhúzza a vizes lepedőt, de olvasás közben csak egyik ámulatból a másikba estem.
Remekül volt összerakva, és az adagolás is grammra pontos volt, fenntartva egészen a történet végéig a feszültséget.
Nekem a végszó azért elég kicsit szólt. A sok csalás, ármány, és árulás után kicsit vérszegény lett a befejezés. Egész hajmeresztő spekulációkba hajszoltam magam, ehhez képest egyszerű lett a vége.

Értékelés:
4,9 ármány piros cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 13., kedd

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: ...És én téged el nem hagylak

Már nem is lehet nyomon követni a női thrillerek áradását, innen szép kihalászni a jókat.

Két okból döntöttem a könyv mellett; jó volt a fülszöveg és akcióban vettem.

Klasszikus szerelmi háromszögnek tűnik a történet. Az egyik oldalon adva van az elhagyott, magányos feleség. A másik oldalon a jóképű ex férj és annak hamvas, újdonsült kedvese.
A volt feleség lassan áll talpra, új élete sehogy sem tetszik neki. Rögeszmésen figyeli a távolból volt férjét.

"Az ő élete Richarddal most kezdődik. Az enyémnek - úgy tűnik - lassan vége."

Lassan bontakozik ki az olvasó előtt, hogy kiről is szól a könyv első fele, illetve kicsit zavarosnak tűnhet, de aztán minden helyére kerül.
Innen aztán felgyorsulnak az események. Amit korábban az ex feleség tett, jó ötletnek tűnt, de aztán rádöbben mit is művelt...

A szerző próbált többet belevinni a klisék halmazánál, ezért belegyúrt több múltbeli szálat is apró titkokkal, tragédiákkal, így még hangsúlyosabbak lettek a szereplők tettei.

Bár mindenkinek megvolt a maga oka a viselkedésére, én eléggé hajmeresztőnek gondolom, hogy egy -egy csalódás, régi sérelem egy életen át mozgató rugó legyen. Hogy erre építsek fel egy életet, hogy minden döntésemet ez határozza meg. Hogy sohasem az érzelmeim vezetnek, hanem racionálisan döntök minden helyzetben. Ilyen szerintem nincs.
Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk akkor azt lehet mondani, hogy egy remek thriller lett.


Kíváncsi lennék, hogy gyakorlatban hogyan néz ki, hogy két ember ír meg egy regényt. Na meg, hogy mennyit vitatkoztak egy -egy fejezetről.

Értékelés:
4 halványuló cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 11., vasárnap

Még egyszer

Nagyon ritka, hogy én egy könyvet  újra olvassak, és nem csak az időhiány miatt, és azért mert túl sok a jó könyv. Hanem azért is, mert azt gondolom nem tud annyira új és izgalmas lenni a második vagy sokadik nekifutás, hogy érdemes legyen "leragadni" egy könyvnél.

A Fény az ablak mögött kivétel ! -2013-ban jelent meg először a General Press gondozásában, idén pedig újra - És azért kivétel mert ennyi idő eltelte után meglátva a könyvet - még ha új ruhát is kapott - azonnal megrohantak a kellemes érzések, a történet egy - egy mozzanata. Ebből már tudtam, hogy ezt újra fogom olvasni!

Akárcsak korábban, most is magával ragadott  a két idősíkon futó történet, amiben minden szerepel ami egy remek regényhez kell; kastély, szerelem, titok a múltból, háború.

A szerző olyan remekül fésülte össze a jelent és a múltat, hogy szinte levegőhöz sem jutottam olvasás közben.  A szereplők elevenek, a cselekmény izgalmas és sodró lendületű, nincs idő unatkozni, sóhajtozni. Hajtani kell a lapokat, mert tudni akarjuk minden kérdésre és titokra  a választ.



Bár nagyon szép, kellemes színvilágú lett az új borító, nekem a szívem csücske az első kiadás ruhája marad. 

Értékelés:
5 újra érő cseresznye az 5-ből!!!

2019. július 23., kedd

Én meg zsákbamacska

Soha nem vásároltam még ilyen akció keretében amit az Alexandra kiadó hirdetett.
Történt ugyanis, hogy vasárnap mi mást csinálhatna egy könyv moly, mint könyveket olvas, könyveket vesz, könyvekről olvas.
Aztán megtörtént, hogy megláttam ezt az akciót- 10 darab könyvet adtak 4999forintért- ez még a hülyének is megéri, hát még nekem!!! gondoltam és a legszimpatikusabb (legdrágább áron feltüntetett csoda dobozt kosaramba dobtam) -  Gyerekem sem akart kimaradni a jóból, így a számozás szerinti 4-es és 5-ös dobozra lecsaptunk.
Nem kellett sokat várni és megérkeztek a könyvecskék egy bazinagy dobozban.

Sajnos nekem csalódás volt a doboz. Oké, hogy zsákba macska, de picit mást vártam. Igaz, hogy műfaj nem volt feltüntetve a dobozoknál, de egy felnőtt dobozba nem értem, hogy kerül kislányoknak való színező... (Mit rakhattak a gyerek dobozba?? Krimit?)
Igazából az aprósütemémyes kötetnek sem örültem...sem a borról!!!!!!! szóló pici izének, ami a jelek szerint bölcsességeteket rejt a piáról...
Három darab könyv volt amit el fogok olvasni, elég rossz arány szerintem.
Gyerekem doboza  sem volt éppen remek, többek között egy 2004-es !!! kiadású antikvár könyv is volt benne, ami antikváriumokban 300ft...ebből kettő is volt sajnos.

Lássuk a listát:

- Milly Jhonson: Téli láng ( Ez nekem már túl romcsi, nem én vagyok a cél közönség.)
- Laurent Seksik: Einstein elfeledett fia (ezt el fogom olvasni)
- Joyce Maynard: Lány a hegyen (olvastam, és naggggyoon jó volt)
- Kathryn Hughes: A titok (El fogom olvasni.)
- Agota Kristof: Tegnap/ A szörny ( ???? kategória)
- Szőnyei Tamás: Titkos írás 1-2 ( ???? szívattok?? kategória)
- Tony Parsons: Reptér (el fogom olvasni)
- Aprósüteméyek  (Neem és nem, köszi , nem kérek süteményt.)
- Felnőtt színező vizívilág ( Nem az én relaxációs izém, baromira felidegesít, ha kimegyek a vonalból)
-  Helen Exley: A borról ( Mi van????? kategória )

2019. július 21., vasárnap

Christine Mangan: Tanger titkai

Még nem nagyon tudom hová tenni ezt a könyvet, de mindenképpen jó volt a maga kitekert furcsa módján.

Az ötvenes évek közepén Marokkóban él Alice és férje. A fiatal nő bizonytalan és gyenge minden értelemben. Egyetlen élő rokona a nagynénje, na és a férje, aki furcsán uralkodik örökké szorongó hitvesén.
Egy nap Alice zárt világába érkezik Lucy az egykori barátnő és szoba társ. Az olvasó még nem nagyon tudja hová tenni a két nő viszonyát. Ez a kétség tulajdonképpen az egész történet alatt megmarad.
Lucy határozott és merész, minden ami nem Alice.
Alice hol viszolyogva, hol csodálva szemléli egykori barátnőjét, aki úgy tűnik semmit sem változott és akárcsak régen, most is irányítani akar.

"Ő volt az én vágatlan verzióm, a nyers változat, amit soha nem láthat senki.Ő volt minden gonosz gondolat, minden tiltott vágy, amely valaha megszületett bennem."

Megismerjük a múltat, belevetjük magunkat Marokkó nyüzsgő és fülledt világába, miközben a két nő némán csatározik egymással.
Nagyon sajnáltam Alice-t, hiszen senki sem tehet arról, hogy olyan amilyen. Nem lehet mindenki erős, ravasz.
A prológus alapján mást sakkoztam ki a történésekből, a szerző meglepett. Végtelenül szomorúvá tett a befejezés. Mondhatni kegyetlen lett a végszó.

Görbe tükörben, elferdülve, a barátság, a szerelem és az emberek sokfélesége -valami ilyesmi ez a fura, de nagyon érdekes történet.

Értékelés:
4,5 különleges cseresznye az 5-ből!!!

Hamarosan nézhetjük Az Aranypintyet

Tegnap moziban voltunk, és amíg várakoztunk, hogy kezdődjön a szórakozás a várható filmek plakátjait nézegettem. Utoljára maradt ami alatt ültem, így megfordulva igazi meglepetés ért, hiszen egy csodás könyv borítója nézett le rám. Én nagy örvendezve jöttem rá, hogy ismerem a szerzőt, a könyvet, sőt mi több olvastam is!!
Augusztusban kerül a mozikba Donna Tartt Az Aranypinty c. könyvének filmváltozata!!! A szereplők között olyan nevek vannak mint Nicole Kidman vagy éppen Luke Wilson.
Nem vagyok egy nagy filmes, így hozzám ezek a hírek mindig későn jutnak el. Az utóbbi években pedig egyre ritkábbak azok az alkotások amiket úgy tudok végig nézni, hogy nem találok benne kivetnivalót, vagy egyszerűen csak unom.





2019. július 12., péntek

Kate Morton: Az órásmester lánya

"A szerelem a kényszerű  beletörődés, az iszonyú tudat, hogy a másik talán soha nem fogja viszonozni."

A szerző régi jó ismerősöm akire bizton számíthatok. Ezúttal sem hagyott cserben Kate, sokrétű és izgalmas történetet olvashattam.

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, de nem okozott csalódást, hogy - a szokásos- két idő síkon futó történet sokkal több rétegű mint elsőre tűnt.

Egy ígéretes tehetség, Edward 1862-ben rátalál addigi legkülönlegesebb múzsájára. A lány szegény és furcsa, titkokkal teli élete sem tántoríthatja el attól a fiatal festőt, hogy csakis Lilyt örökítse meg.
Edwardnak menyasszonya van. Lily-nek pedig titkai.

'Az élet igazságossága mindössze abban mutatkozik meg, hogy igazságtalan csapásait vakon méri az emberekre."

Napjainkban Elodie egy levéltárban dolgozik. Egy elfelejtett dobozban különleges dolgokra bukkan, többek között egy rajzra egy házról, amit Elodie mintha ismerne.

A sok szereplős, sok rétegű, izgalmas és különleges történet egyetlen végzetes nap hatásaira épít. Múltat és jelent alakít és formál át a szereplők végtelen sora, és egymáshoz való kapcsolatuk.
Elsőre úgy tűnt túl sok szereplő jön-megy a lapokon, oda kell figyelni, hogy ki, kivel hogyan kapcsolódik, de megéri elmerülni a történetben.
Számomra volt olyan szereplő akinek nem volt túl sok jelentősége a történet szempontjából mégis nagyobb teret kapott.

Csak az utolsó oldalakon derül ki, hogy mégis mi történt azon a végezetes nyári napon a festői házban a művészek között.
Mindent megkaptam a történettől;szerelmet, rejtélyt, művészetet, gyönyörű megfogalmazásokat, hangulat teremtést.

Még több Kate MortonTitkok őrzője. A tóparti ház. Távoli órák.

Értékelés:
5 eltitkolt cseresznye az 5-ből!!!

2019. július 8., hétfő

Minden kis nyamvadt bánatom

Ez most annyira kell nekem, mert most ez annyira így van velem/ nálam. Csak nyamvadtság és bánat.




2019. június 29., szombat

Beth O' Leary: Az ágybérlő


Igazi nyári olvasmány. A leterhelt agyamnak felüdülés volt a negyven fokban (szerintem több is volt az) Olvastatta magát, rendkívül gyorsan haladtam vele.Szerelem, humor, kis izgalom, csillám póni- röviden a történet. Nekem már a borító is nagyon bejött, nincs túl lihegve, mégis vonzza a szemet.

Tiffy (nem olyan a név mint egy tüsszentés??:D) hajléktalan lesz. Sürgősen szüksége van egy albérletre, pénze azonban maximum egy szobára van. Leon-nak szüksége van a pénzre, amiből pénzt csinálhat csak egy ágy, amit kiadhat.
Mivel Leon éjjel dolgozik, Tiffy pedig nappal, felváltva használják az ágyat, így mindenki jól jár.

Szerettem a könyvben, hogy a szerző nem húzta a végtelenségig a- sosem találkoztak - részt. Sőt nagyon jól lett megoldva.
Ahogy lenni szokott mindkét fél kicsit problémás, féltékeny barátnő, őrült ex, és egy börtönbe zárt család tag.
Nekem kicsit túl kerek volt a történet- csupa önzetlen barát, tökéletes pasi, tökéletes lány, pont mindenki jókor van jó helyen, és mindenkinek menő foglalkozása van. Jobb lett volna kicsit több szeplővel a történet, de valamiért a szerző nagyon tökéleteset szeretett volna alkotni.
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy Tiffy nem törékeny szőke szalmaszál, akit a szél is elfúj.

A komfort zónámon belül maradt minden rózsaszín izé, és humorban is bővelkedik ezért majdnem tökéletes volt.

Értékelés:
4 fényes nyári cseresznye az 5-ből!!!

2019. június 24., hétfő

Mindennek szezonja

Úgy tűnik az idei nyár az én számomra nem a pihenés, és főleg nem az olvasás szezonja. Van helyette munka, munka, esküvő, munka... rövid hétvége házimunkával, hosszú hétköznapok robottal,  hőséggel és/vagy esővel.
Úgy vettem észre igencsak megnövekedett a házasodási kedv... senkit sem rettent el a tény, hogy minden második házasság válással végződik.(???!!!)
Az utóbbi időben megszaporodtak az előszobai komódon az esküvői meghívók. A legutóbbi alkalom nekem azért marad emlékezetes mert egy szál klíma sem volt az esküvői helyszínen... így én annyira nem tudtam örülni a nagy napnak.
Az anyakönyv vezető pedig az találta mondani, hogy ; Úgy döntöttetek, hogy tudtok egymás nélkül élni.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik...
Aztán persze utólag ki lett pótolva a mondat a -nem - szócskával.


Apró lépésekkel bontom az olvasatlan könyvek sorát. Sajnos  most ott tartok, hogy SEMMIHEZ sincs kedvem.
Olyan nyári napról álmodom amikor tiszta lakásban, illatos ágyneműben ébredek. Nem kell sehová sem mennem. Tele a hűtő. És én csak fekszem, maximum a nap árnyékát  követem a gyönyörűen csillogó laminált parkettán. Álmodozom, lustán sóhajtva lapozom a könyvet, frissítő zuhanyt veszek, vakargatom a kutya fülét, és csak ki kell nyitnom a hűtőt, ha felkockázott!!! görögdinnyét szeretnék enni.
Ehelyett űzött vadként, a hőségtől kábán és izzadtan szelem át a minden napokat, akadok ki valamin percenként. Türelmetlenül pörgetem a teendők végálathatatlan sorát.
Itt sem szaporodnak a könyves bejegyzések, pedig van elolvasott!!! könyv, csak kedv és idő nincs megírni róla, hogy mit is gondoltam...már rég feledésbe merült  minden benyomás az olvasottakról:P

A születésnapom érdeklődés hiányában elmaradt. Megleptem volna magam az új Kate Morton könyvvel, de még az sem jelent meg!!! Bah!!! Előrendelésben van június eleje óta. Fogadok majd nyár végén jelenik meg, akkorra elfelejtem, és pénzem sem lesz, hogy kifizessem.
Talán névnapra is jó lesz, ugyanúgy fogok neki örülni.





2019. június 1., szombat

Két könyvről (gyorsan és röviden)

A sok eső mindent elmosott; utat és jókedvet egyaránt. Egyebek között azt az erőmet is, hogy bejegyzést írjak pedig mindkét könyv remek volt a maga nemében.

"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy." 

Ez a kedvenc idézetem, a kedvenc fájdalmas és reménykedő YA kategóriában olvasott könyvből, és az sem változott, hogy az a bizonyos könyv A Csillagainkban a hiba. (Pedig 2013-ban olvastam!!!!)
Kis (????) időt kihagyva újra belevágtam egy hasonló regénybe ez pedig nem más mint Rachael Lippincott: Két lépés távolság.

Két fiatal, egy lány és egy fiú akik a gondtalan kamaszkor helyett kórházak és kezelések között kénytelenek létezni. Ahogy lenni szokott valami új és varázslatos költözik a nagyon is szűk keretek között létező mindennapjaikba. A szerelem semmire sem jó, de sok mindenre elég. Szerintem. És valahogy így vannak ezzel a szereplők is, mert az egymás iránt táplált érzések minden mást elnyomnak. A betegséget, a rettegést.

Mindig örülök az egyedi és találékony megoldásoknak a hasonló történetekben, így itt sem volt hiányérzetem, és nem találtam hasonlóságot sem más regényhez képest , ami hasonló műfajban íródott. Ez mindenképpen dicséretes.
Ebben a történetben is megtaláltam a kedvenc idézetem:

"Ezen a világon mindenki kölcsönkapott levegőt szív!"

A történet vége is egész jól el lett találva szerintem!

Négy cseresznyét kapott.


Christine Leuness: Cellába zárva: 

Ez egy nagyon kemény könyv, számomra legalábbis az volt, főleg ahogy tartottunk a végkifejlet felé.

Átlagos német család. Aztán ahogy Hitler hatalomra kerül, a család tizenéves fia a Hitlerjugend tagja lesz és nagyon tetszik neki. Agymosás és miegymás, megtörténik. A szülők összeszorított szájjal hallgatják Johannes baromságait, féltve az életüket nem mernek nyilatkozni. Finoman próbálják ugyan terelgetni fiúkat, de úgy tűnik hiába.
A szülők aztán egy zsidó kislányt bújtatnak fiuk tudta nélkül. A család összes tagja egymást figyeli árgus szemekkel, akárcsak a szomszédok...
A háború a családot sem kíméli, legyenek bármilyen derék hazafiak is.
Addig-addig sújtja őket egyre másra a tragédiák sora, mígnem Johaness egyedül találja magát a lakásban...persze nincs egyedül.

"- Milyen idős vagyok? - kérdezte egyszer minden előzmény nélkül, miközben áttetsző tükröződését vizsgálgatta az ablaküvegben."

Johannes élete el lett szúrva, mert ugye mi lett volna ha... Mi lett volna ha normális gyerekkor, tanulás várt volna rá, nem ez amiben felnőtt. Persze Elsa is teljesen más sorsot érdemelt. És mennyi ilyen embert hozott létre az a szörnyű időszak???

Egyetlen pici hiányérzetem maradt, ez pedig Elsa személye. Nagyon keveset tudunk meg róla, pedig lett volna idő, hely teljesen kibontani a személyiségét. Helyette annyit tudunk meg róla, hogy vannak szülei,vőlegénye, és retteg. És rab.

Majdnem megkapta az öt cseresznyét.



2019. május 25., szombat

Örömködés meg egyebek

Még engem is ér meglepetés, mert  ki gondolná, hogy például pont egy könyvtár találja érdemesnek az egyik bejegyzésed, hogy közzé tegye??
Ilyenkor nagyon tudok örülni:-)

És véget ér a magány

A blog statisztikáját vezető részlegen nagyon jó mazsolázni. Sokszor ad okot meglepődésre..például amikor erotikus oldalakról jön "látogató". Régen még nem volt beállítva a moderálása a kommentek között is feltűnt hasonló.

Egyébként amikor éppen nem vagyok billentyűzet közelben számtalan dologról szeretnék beszámolni, de persze mire ide érek nem sok minden marad meg a sok mindenből...

A kívánságlistán szereplő könyvek száma : 205. Nem mondok semmit, mert kábé az el nem olvasott könyvek száma is ennyi.
Minap is férjem megáll a könyvespolc előtt: -Jesszusom mennyi könyved van!!
Én: -Ez nem is sok! Van olyan akinek háromezer darab könyve van!
Férjem: - Olyan nincs is. :D:D

Vettem pár könyvet, de nem írom le, mert most nincs kedvem.
Viszont az még mindig bosszant, hogy se a számlálót nem tudom vissza varázsolni a  blog felületére, se a követőimet - Sziasztok :-) - akármit nyomogatok is, úgy tűnik ez már így marad. Viszont ha mobilon rá nyomok az internetes verzióra, ott mindkét modul látszik. Rejtély! És baromi idegesítő is.

2019. május 19., vasárnap

Sandie Jones: A másik nő

A hétköznapokban gyakori téma az anyós meny párharc, mégis ritka, hogy ez egy regény témája.

Emily és Adam mint sok ezer másik fiatal találkozik és egymásba szeretnek. Kapcsolatuk szépen alakul attól a ténytől eltekintve, hogy Adam édesanyja minden alkalmat megragad, hogy Emily tudomására hozza nem tetszik neki, sem maga Emily sem semmi más, amit a lány tesz vagy mond. Persze mindezt csakis négyszemközt, mikor senki sem látja vagy hallja, csakis a lány. Pamela a külvilágnak azt mutatja igenis kedveli Emilyt, és boldog, hogy fia révbe ért.
Emily kezdi azt hinni, hogy paranoiás mert akárkivel beszél mindenkitől azt hallja vissza, hogy Pamela kedveli őt...

Az idős nő minden kártyát kijátszik Emily ellen amit csak lehet. A finom beszólásoktól egészen addig, hogy épp az eljegyzési partin esik össze ájultan.

Adam természetesen az anyját védi akinek mindig a család volt az első. Emily nem tudja mit tegyen, hiszen szereti a fiút, aki viszont az anyját szereti.

A történet egy bizonyos pontig  a szokásos klisék mentén zajlik ami az anyós meny párharcot illeti. Némi tűzszünet, hogy aztán újult erővel törjön elő minden ellentét és harag.

Ahogy lenni szokott a sok csatározás miatt megroppan Emily és Adam házassága, ám amikor azt hinnénk, hogy a szokásos forgatókönyv vár a házaspár kapcsolatára a feje tetejére áll a sztori.

A legvége vérbeli thriller, bár nekem nem szólt akkorát mint vártam, minden esetre izgalmas volt.
Jól meg lett tekerve a sztori, visszájára fordítva mindent.

Azért elgondolkodtató a történet, hogy két nő, ahelyett, hogy összefognának az életben, mennyire tudják gyűlölni egymást. És a gyűlöletükre vagy van igazi ok és érv, vagy nincs. Mindenki tisztában van vele, hogy senki sem lehet senki tulajdona, mégis ezen megy a csatározás. Az én kicsi fiam, az én férjem hajtogatja mindkét fél.
Akár párhuzamot is vonhatunk a saját életünkre vonatkozóan. De azt hiszem kevesen lesznek akik belátják, hogy a semmiért utálják az anyóst vagy a menyecskét. Persze mindenkinek rögtön van vagy ezer oka és sérelme, de tény, hogy csak ebben a két esetben nem szokás a megbocsájtás.

A borítóról is essék szó, elsőre nagyon jónak tűnik, de aztán újra és újra szemen bökött az a piros műanyag vállfa..na ezzel nem tudok megbarátkozni.

Értékelés:
4 anyósnak szánt zöld cseresznye az 5-ből!!!

2019. május 18., szombat

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod

Igazi meglepetés volt számomra ez a könyv. Gyakran előfordul, hogy nem éppen tudatosan választok ki egy könyvet olvasásra- vagy a könyv választ ki engem. Ezúttal is szerintem ez történt, hiszen az utóbbi időben akárhányszor elsétáltam az olvasatlan könyveim előtt ez a kis piros borító mindig ugrott egyet, hogy őt válasszam.
Kérem szépen megvett a történet az első oldaltól, pedig a fülszöveg alapján kicsit féltem, hogy rettentően szomorú lesz.

Iris harminchárom éves és tüdőrákos. A fiatal nő blogot indít ahol kiírja magából a fájdalmát, mereng az életén, a családjával való kapcsolatán.
Az egész könyv csupa blogbejegyzés, sms és e-mail.

A téma ellenére sokat nevettem mert a nagy szomorkodás közepette a blog látogatói és a kommentek már paródiába illőek, ahogy a meglepő fordulatok is. Személyes kedvencem Simth személyi asszisztense, akinek a levelein dőltem a röhögéstől. Mert manapság már a mutasd az e-mailed és megmondom kivagy élő közmondás. Olvashatunk elektronikus levelet online szerencsejáték oldaltól, automata terapeutától, kollégától.

Iris főnöke és a lány nővére között e-mail váltások kezdődnek. Először csak a muszáj és praktikus dolgokról, aztán egyre több arról a személyről akit mindketten szerettek. Végül pedig a saját életük kerül terítékre, aktuális problémáik, és persze újra és újra Iris.
Jade és Smith hol közeledik, hol eltávolodik egymástól, de úgy tűnik a kapocs amely Iris iránti szeretetükből fakadt egyre komplikáltabb lesz.

Szerethető, humoros, néhol szívfacsaróan szomorú.

Értékelés:
5 elektronikus cseresznye az 5-ből!!!


2019. május 7., kedd

Moa Herngren: A nehézsúly szépe

"Most majd láthatják, hogy ő is szép életet él. Hogy ő is boldog. Legalábbis az Instagramon."

A mérleg jegyében. Ezzel a címmel indul nagyszabású műsor Svédországban, ahol az ország legextrémebb kilóival rendelkező hat ember teljesen új életet alapozhat meg a nézők szeme láttára. Három nő és három férfi költözik be egy majorba, ahonnan karcsúan és boldogan távoznak majd tizenkét hét múlva.

A szereplők közül Annie Ek-hez kapcsolódunk, ő a legsúlyosabb egyéniség  hatuk közül. A fiatal nő azt hiszi száznyolcvan kiló körül mozog a súlya. Egyedül él egy kis garzonlakásban, a térde miatt leszázalékolják, ő pedig a négy fal között éli az életét, nézve a közösségi oldalakat, hogy mások hogyan élnek.

Lassan beindul a műsor, meggyőzik a szereplőket, hogy hosszú évek elszigeteltsége után ez az ő igazi esélyük. A szervezők elhitetik velük, hogy nemcsak a hasznot látják bennük, hanem igazán segítő kezet kapnak, sőt egy kis család tagjai lesznek.

A naiv Annie elhiszi a segéd producer minden szavát. Az összes embert aki a valóságshow kulisszái mögött ténykedik megismerjük, így nemcsak a szakmai, de magánéletükbe is bepillantást nyerünk.
Az elvált producer lánya iskolai zaklatás áldozata, a producer jobb keze évek óta reménytelenül szerelmes a főnökébe, a majdani műsor vezető anorexiás, és még mindig volt férje után sóvárog.

Azt gondoltam, hogy csupán Annie élete is elég izgalmas lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyi probléma és bonyodalom kellős közepébe csöppenek.
Arról nem beszélve, hogy bőven tartogat váratlan fordulatokat is a történet.

A mai világ azt sugallja, hogy muszáj! Muszáj szépnek, karcsúnak, sikeresnek és gondtalannak lenned, hiszen mindent amit csak ember kívánhat manapság meg tudod szerezni, el tudod érni. Hacsak nem vagy lúzer!
Hiszen tucatnyi önsegítő könyv, az internet korlátlan lehetősége, mindenféle fogyasztó-és szépség ipari termék tucatja áll rendelkezésre, hogy kihozd magadból a maximumot.
Ha nem vagy trendi, gondtalan és sikeres, akkor veled van a baj. Mert lusta vagy. A mai világ csak a tökéletest fogadja el. Bármi áron! Lehet, hogy te vér és verejték útján jutsz el addig, hogy kimerészkedj az utcára, de őket ez nem érdekli. A kudarc, a bánat, baj senkit nem érdekel. Csak mutass valami menőt, említésre méltót, az sem baj ha nem igaz...

A szereplők sorsát kész vessző futás volt olvasni, valamiért még azt is megsajnáltam aki nem érdemelte meg. Mert emberek vagyunk, mert hibázhatunk.
Remekül lett összerakva a történet, egyetlen felesleges mondata sincs.

Értékelés:
5 nehézkes cseresznye az 5-ből!!!

2019. május 4., szombat

Jessica Knoll: Kedvenc nővér

Adva van egy valósságshow -A siker amazonja. A mai világ trendi terméke. Ennél aktuálisabb egy könyv témája nem is lehetne.
Nem az utcáról beszabadult önjelölt emberekről van szó, hanem fiatal, önálló nőkről akik sikeres vállalkozásukat szeretnék egy szinttel feljebb emelni. Ki ne szeretné, hogy a társkeresőjét ne csak az átlagos emberek használják, de az A kategóriás sztárok is?
Van aki az egészséges táplálkozással foglalkozik, másnak jóga stúdiója van, és van aki azt ígéri segít megtalálni életed párját.

A történetben a múlt és a jelen váltakozva jelenik meg, így kapunk lassan teljes képet a kusza kapcsolatrendszerekről, barátságokról, szerelmekről.
A sok mellékszereplő mellett a két főszereplő egy testvérpár, Kelly és Brett.  Kapcsolatuk rettenetesen furcsa. Szinte élvezik kínozni egymást.
A következő évad előtt csatlakozunk az amazonokhoz amikor is teljes felfordulást okoz a csapatban, hogy Brett testvére Kelly is bekerülhet a műsorba.

Kissé nehezen ment az olvasás mert egyik szereplő sem volt szimpatikus, és nem kerültek közel hozzám. Csupa műnő, mondvacsinált problémákkal. Ki milyen ruhát hord, ki milyen felkérést kapott.
Az egyik ember elégedettségét a másik ember kudarcai határozták meg.
Nem értem ezt az örök habzsolást, a soha semmi nem elég filozófiát. Mindegyik karakter egy kaptafa az undok viselkedésükkel és a töménytelen rosszindulattal.
Egyébként ezeket a negatív karaktereket már az előző könyvében - Szerencse lánya -  is felfedeztem, és akkor is hasonló okokból nem tudtam szeretni a történetet.

Én kicsit több thriller elemet vártam volna, helyette egy nagyon logikusan, és aprólékosan felépített tévéműsor szisztémájába pillanthattam be. Nem lehet mondani, hogy a szerző nem volt alapos.

Értékelés:
3 valóságos cseresznye az 5-ből!!


2019. április 30., kedd

Anne Tyler: Óratánc

Tulajdonképpen ez egy nagyon szomorú történet, mégis Tyler úgy oldotta meg, hogy a főszereplő Willa, csak elnézően mosolyogjon a helyzetén. Így az olvasót sem vágja annyira a földhöz.

Willa életének főbb mozzanataiba pillanthatunk be. Egy gyerekkori trauma, aztán az első szerelem, az eső tragédia, és az utolsó lehetőség.

A rendkívül szimpatikus Willa valahogy mindig elfogadta azt amit az élet az útjába sodort. A körülmények áldozata volt, és sosem jutott eszébe lázadni.
Mindig azt becsülte meg amit kapott, úgy gondolta teljesen egésznek és boldognak kell lennie azzal amit kap.

Aztán egy váratlan  fordulat következtében Willa egy olyan furcsa helyzetben találja magát ahol maradéktalanul jól érzi magát. Nem mellesleg hosszú évek óta hasznosnak is. Pont rá volt szükség.

Tyler könyvei mindig az átlagos életről szóltak. Család, párkapcsolat, gyereknevelés.
Szomorú volt olvasni ahogy  mindenki eltávolodott tőle látszólag ok nélkül. Mindkét férj a hasznos részt látta meg a feleségében. A két fia pedig mintha elfelejtették volna, hogy van egy anyjuk.

Itt -ott kicsit elnagyolt volt a történet, jó lett volna többet megtudni a házasságairól. Bár az erről szóló tömör részek is elég beszédesek voltak.

Aki izgalmat meg mindenféle csavart vár az csalódni fog. Lassú, folydogálós történet, egy kis élet elmesélése ami mentes minden izgalmaktól.
Willa, ahogy mindannyian a boldogságot kereste.

A könyv borítója csodaszép lett, sajnos ez nem látszik a képen.

Értékelés:
4 harmóniában lévő cseresznye az 5-ből!!!

2019. április 25., csütörtök

Guillaume Musso: Central park

Musso minden történetében a lehetetlent kínálja az olvasóknak. A lehetetlen, amit ő mégis úgy alakít, hogy lehetséges legyen.
Ezúttal is egy ilyen sztoriba csöppenünk bele.
Alice és Gabriel a Central Parkban ébrednek összebilincselve, vérfoltokkal, pisztollyal meg minden olyan homályos és fenyegető érzéssel, ami valami sötétre és vészjóslóra utal.

A gyors ismerkedés után - amiből kiderül, hogy nem ismerik egymást - muszáj valahová elindulni, hogy értelmet adjanak a megmagyarázhatatlanra. Alice -nek Párizsban kellene lennie, Gabrielnek Dublinban. Ki és miért gondolta úgy, hogy jó ötlet őket New Yorkban magukra hagyni?

Durva tempót diktálnak a szereplők, egyik kis mozaik darab és nyom követi a másikat. Miközben próbálják kitalálni kinek állt érdekében a furcsa párosítás mindig újabb feladatokat kapnak. Gabriel karjába egy számsor van karcolva, és Alice kezére is egy számsort írt valaki. Minden elevezhet valahová.

Miközben hőseink New York utcáin rohangálnak Alice múltja is megelevenedik, még izgalmasabbá téve a történetet. És persze nem titok, hogy Alice múltja szorosan kapcsolódik a jelenhez.

Egészen a történet végéig el voltam ájulva, de Musso olyan végszót írt ami szerintem nem illet a könyvhöz. Túl izgalmas az egész krimibe illő regény, és túl jól lett kitalálva ahhoz, hogy ilyen" egyszerű" legyen a megoldás. Minden pici eseménynek, momentumnak jelentősége van, de ez a történet végéhez szerintem nem passzol.

Szeretem a szerző könyveit, nagyon egyedi a látásmódja, élénk fantáziával színezi minden egyes történetét.

Értékelés:
3,5 Elveszettnek hitt cseresznye az 5-ből!!!

Dorothy Eden: Az amerikai örökösnő

Csakis azért került hozzám ez a könyv mert felajánlották cserére. Ilyen esetben azt gondolom, ha rossz vásárt is csinál az ember nem akkora érvágás.
Ez esetben nagyon jó vásárt csináltam, mert nagyon jólesett ez a könyv. Gyorsan olvasható, nem túl hosszú, izgalmas. Minden benne volt ami a kikapcsolódásomat és a szórakozásomat szolgálta.

1915-ben egy gazdag hölgyike Angliába készül, hogy férjhez menjen. Sajnos Clemency nem ér oda, de a szobalánya Hetty igen. Mivel a két hölgy között jócskán van hasonlóság Hetty elhatározza, hogy ő bizony megragadja a szerencséjét és eljátssza az előkelő és gazdag lány szerepét. Szobalány meg soha többé nem lesz.

A történetből az derül ki, hogy Hetty -nek ez mennyire sikerült. Én nagyon tudok kötözködni, meg húzogatni a szemöldököm, de most szinte jólesett elhinni bármit amit a szerző kitalált.
Remek sztori volt, nem mellesleg jól megírva, így nem maradt bennem hiányérzet.

A szerző sajnos már nem él, de pályafutása alatt több mint negyven könyvet írt. Magyarul - ha jól tudom - nálunk sajnos nem jelent meg több regénye.

Értékelés:
4 álruhás cseresznye az 5-ből!!

Az örök lemaradó

Vagyis én vagyok aki mindig le van maradva... Azt hittem, hogy  karácsony táján nagy nehezen felszámoltam a felhalmozott újságokat, és most mi került a kezembe??? Mi?? Egy januári szám!!!

Nagy nehezen  túltettem magam a dolgon , nem vettem komolyan a zsíros krémekkel való kézápolásról szóló cikket sem, de azon kiakadtam, hogy egy harmincöt!!!! éves férfi elvette feleségül kedvenc animációs sorozatának egyik szereplőjét... (Volt esküvő is, meg minden!!! és volt rokon aki erre elment..meg minden...)
Háromszor olvastam el a nyúlfarknyi hírt mire leesett, hogy a csávó egy hologrammal él együtt, aki nem létezik, és azon kívül, hogy fel és le tudja kapcsolni a villanyt nem igazán ad bele mást ebbe a kapcsolatba.
Ha egy gyereknek van képzeletbeli barátja az még oké, de egy felnőtt férfi is erre vágyik?? Hogy legyen valaki a felkapcsolja neki a villanyt? Meg mi alapján szeretett bele? Klasszul volt a csaj megrajzolva, vagy mi??
Erre szoktam mondani a kolléganőmnek; Mindig van lejjebb!!

Az olvasással már nem is idegesítem magam - főleg most, hogy hála a nyuszinak, három könyvet!! is letudtam, már csak írni kellene róla. Basszus, elfelejtettem itt kellemes ünnepeket kívánni...mondom, hogy le vagyok maradva...

Ami bosszant, hogy az új megjelenéseket nem tudom rögtön megvenni. Nagyon sok jó könyv jön a Könyvfesztiválra,- ami ma kezdődik, - én meg nem, hogy nem leszek ott, de ha ott is lennék akkor sem tudnék semmit venni, mert az élet mindig közbeszól.
Azért nem kell rögtön sírva fakadni, mert van egy nagyon szép hosszú sor könyvekből ami olvasásra vár.
Halkan jegyzem meg, hogy a könyves kívánságlistámon százkilencven !!!??? könyv szerepel. Lehet sírni...




2019. április 16., kedd

Új Sofia Lundberg könyv !!


Nekem Sofia Lundberg  már bizonyított az Elveszett nevek füzete könyvével. És most valamikor majd csak egyszer megjelenik egy újabb könyve, egyelőre csak az Alexandra honlapján szerepel.


Elin Boalsnak mindene megvan. Sikeres fényképész New Yorkban, hosszú évek óta házasságban él Sammel, és van egy tizenhét éves lánya, Alice. Ám egy nap levelet kap gyerekkori barátjától, Fredriktől, aki valaha nagyon fontos volt neki. A levél emlékezteti a múltjára, mindarra, amit egész életében nagy gonddal igyekezett eltemetni magában.

2019. április 14., vasárnap

Louise O'Neill : Majdnem szerelem

"Néha a felejtés pillanatai voltak a legjobb percei az életemnek."

Sosem szerettem a nyűglődős szerelmi történeteket, ezt a könyvet mégis valamiért lélegzet visszafojtva olvastam.

Adva van egy fiatal nő Sarah. A jelenben épp boldognak kellene lennie párjával, aki szereti, nem mellesleg remek színvonalon élnek. Ám valamiért a valaha művész ambíciókat dédelgető lány csak a tanításig jut, maximum barátai kiállítására jár. Sehol sem találja a helyét, önbizalma kevés.
Állandóan a múlton rágódik amikor annyira szeretett és őt oly kevéssé szerették.
Mindenét egy férfinak adta, cserébe lopott perceket és állandó kritikát kapott.




"Ha szeretsz, arra vársz, hogy eldöntsék, elég jó vagy – e."

Szerintem rengeteg olvasót fog Sarah szenvedése idegesíteni, én sem értettem egyet vele ahogyan hagyta, hogy egy pöcs bánjon vele - mégis át tudtam érezni az érzéseit.
Nagyon vártam egy boldog vég kifejletet, egy adag bosszút, de a szerző nem túlozta el a dolgot, ettől is volt olyan életszerű a történet.
Szerintem sokkal gyakrabban fordul elő mint hinnénk, hogy olyasvalakire pazaroljuk az érzelmeinket aki nem érdemli meg.


Értékelés:
4,9 csalódott cseresznye az 5-ből!!!



2019. április 7., vasárnap

Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Aranyos, – bár néhol meseszerű – történet arról, hogyan jut el egy gyásztól sújtott szív a könnyhullatástól a mosolyig.
A szerző minden könyvében a csoda mellé teszi le a voksát. Kitartóan és szívhez szólóan. Pici lámpásként világítanak a szerző regényei  a szürke hétköznapokon.

Mint mindig a téma most is a szerelem a helyszín pedig Párizs. Ezúttal egy gyászoló férfihez Julien- hez csatlakozunk aki képtelen kiheverni felesége halálát. 
Julien megígéri  a feleségének, hogy harminchárom levelet ír neki. Ám minden perc kihívás, még maga a levegővétel is. Írnia kellene új könyvét, gondoskodnia kellene kisfiáról.
A temetői látogatások azonban nem várt fordulatot tartogatnak. Ugyanis Julien leveleire válasz is érkezik.


Ha becsukódik a boldogság kapuja

kinyílik helyette egy másik.

De sokszor olyan sokáig bámulunk

a csukott kapura,

hogy a másikat,

mely éppen kinyílt,

észre sem vesszük.


Nem vagyok híve a túlzott romantikának, de azt hiszem ebben a könyvben megvolt a helye.
Egy ideális világban pont úgy történnének a dolgok ahogy azt Barreau ebben a könyvében elképzelte. Vagyis a rossz után csakis jó jöhet, a boldogság mindenki ajtaja előtt ott toporog bebocsátásra várva.

Szerintem a szerző másik nagy erőssége a romantika mellett a karakterek. Elevenek, élők, és  különlegesek.

Korábbi olvasásaim a szerzőtől: A világ végén megtalálsz , Álmaim asszonya , A nő mosolya.
És most vettem észre, hogy a magyar kiadások közül az  Egy este Párizsban kimaradt. Ideje pótolni.

Értékelés:
4 tavaszi cseresznye az 5-ből!!!