2018. augusztus 26., vasárnap

Diane Ackerman: Menedék

Minden olyan történettel le lehet venni a lábamról amiben állatok is szerepelnek, ha pedig igaz történet akkor végképp nekem szól.
Ebben a történetben egy állatkert megmentése a cél a második világháború idején.
Az állatkert igazgatója és felesége- Jan és Antonina -  az állatkertben élnek, irigylésre méltó közelségben az állatokhoz. Minden napjuk csupa kaland.
A változatos állatkolónia mindig okod ad a rácsodálkozásra.
Az idilli állapot addig tart amíg Hitler meg nem szállja Lengyelországot.
A káosz közepette is etetni és gondozni kell az állatokat. Közben nekik maguknak is menekülniük kell a lebombázott állatkertből.

 "A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét."

Fura egyvelege a történetnek az állatok és emberek mentése. Mindenki kiszolgáltatott lett a háború borzalmainak.

"A háború nemcsak elválasztotta egymástól az embereket, elmélkedett Antonina a memoárjában, de a barátságokat is intenzívebbé tudta tenni, és szíveket is felgyújthatott; minden egyes kézfogás ajtót nyitott meg vagy sorsot kormányozott."

 Nagyon tudtam volna szeretni ezt a könyvet ha nem lett volna ilyen csapongó a stílusa. Épphogy belefeledkeznénk egy -egy mondatba hirtelen váltással valami egész másról kezd el elmélkedni a szerző ezzel agyoncsapva a korábban olvasottakat.
A képek is furcsán lettek elhelyezve a könyvben, szintén megakasztva így a történetet.

Értékelés:
3,5 állatkerti cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 25., szombat

Taylor Adams: No exit

Ez nagyon ott volt!!! Hiába a harmincöt fok, én bizony simán vacogtam a Sziklás- hegységben Darby -val a hóvihar közepette.

Darby másodéves egyetemista haldokló anyjához siet(ne) a kórházba. Ám a hóvihar közbe szól és egy autós pihenőben kénytelen megvárni a hajnalt és a hókotrókat három férfi és egy nő társaságában.
Kapkodva indult útnak pár doboz energiaitallal és egy lemerülő telefonnal. Legnagyobb rémületére az egyik parkoló autóban egy kislányt vesz észre egy kutyaketrecbe zárva...

Innentől kezdve Darby önmagával sakkozik. Ki rabolhatta el? Melyik behavazott autó, melyik emberé a kis csoportból? Hogyan kérjen segítséget térerő híján? Meneküljön vagy a kislányt menekítse ki a kocsiból?
Ezer kérdés amire Darby nem tudja a választ. Ösztöneire hallgatva hozza meg egy döntést a másik után, amik aztán vagy hasznára válnak, vagy újabb ellenséget szerez velük  magának.

Fogalmam sem volt, hogy egy csupasz épületben öt emberrel ilyen izgalmas és fordulatos történetet lehet rittyenteni! Le a kalappal a szerző előtt. Egyetlen unalmas sor sincs a könyvben, egyik rémületből csöppenünk a másikba.
Egyetlen megérzésem volt csak, ami később be is igazolódott, de a többi történés valóságos bombaként robbant mellettem olvasás közben.
Nagyon össze lett rakva ez a sztori. A karakterekről meg nem is beszélve!!
Darby kedvenc lett, egy tökéletesnek egyáltalán nem mondható fiatal lány egyetlen éjszaka alatt megmentő, hős, felnőtt lett!

Értékelés:
5 Acél cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 19., vasárnap

Matt Haig: Ha megáll az idő

"Jól van. Az ételt, a zenét, a pezsgőt és az októberben annyira értékes napos délutánokat természetesen szabad szeretni. Szeretheted a vízesés látványát és az antik könyvek aromáját, de az embereket nem. Megértetted?"

 Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Annak ellenére, hogy lassan haladtam, hogy szomorú volt. De nagyon érdekes, szívbemarkoló és elgondolkodtató.

Tom átlagos férfinak tűnik, fura titka, hogy 1851-ben született., több mint négyszáz éves. Anyját boszorkánysággal vádolták és megölték... Tom pedig egyik életből csöppen a másikba.
Párhuzamosan ismerhetjük meg korábbi életeit, és a jelent ahol tanárnak jelentkezik. Mindazt amit tanít ő átélte.

 "Múlt héten Chaplin ült ugyanennél az asztalnál, ahol most te. Csak levest kért."

 Állandó újrakezdés az élete. Jó lehet -e örökké élni ha az idő nagy részében magányosak vagyunk? Mi értelme szeretni valakit, ragaszkodni ha tudjuk mindenkit elveszítünk?

 "Az idő halad. Nekünk luxuskivitelben, de vissza mi sem fordíthatjuk."

Természetesen Tom mindent a szerelem szűrőjén át lát. Elkövette a hibát amelytől annyira óva intették, szerelmes lett. Ez a régi szerelem, Rose vezérli minden nap. Régen és most.

Tom karaktere rendkívül szimpatikus, a sok érzelem megtölti a lapokat. Engem nem zavart az állandó tépelődése, és a hiányérzete. Nagyon együtt tudtam vele érezni.

Értékelés:
5 időutazó cseresznye az 5-ből!! 



Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek

Nem csinálok belőle gondot ha egy -egy YA sorozat darabja kimarad az életemből. Teljesen véletlenül futottam bele a A fiúknak, akiket valaha szerettem  folytatásába, egy kedves ismerősnek köszönhetően. Úgy voltam vele, hogy a hőség és a túlórák ellensúlyozására tökéletes lesz egy újabb fejezet Lara Jean és a Song lányok szerelmi életéből.

Nos annyira nem voltam képben, hogy két évvel ezelőtt akkor hol is hagytuk abba, de nagyon gyorsan vissza rázódtam. Lara Jean éppen szerelmes. Választottja Peter. Természetesen mit sem érne az egész sztori ha nem lenne Peternek egy volt barátnője, és nem lenne egy gyerekkori barát aki ismét felbukkan, csakhogy összezavarja szegény Lara Jeant...

Nagyjából ezzel a hármasunk el is van, hogy ki, kit szeret jobban, jaj kit válasszak. Közben zajlik az élet, Lara Jean húga, Kitty nagyon jó fej kis csaj maradt. Imádtam a beszólásait. Apuka még mindig cuki és a többi.
Persze a végére kiforrja magát a sztori és felsóhajthatunk, hogy kedvenceink azt teszik amiben titkon mi is reménykedtünk.
 Csendben megjegyzem, hogy engem kicsit idegesített, hogy a szerző ezen sorozatában sem tudta kihagyni a szerelmi háromszöget.

Értékelés:
4 Lányos cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 11., szombat

Gayle Forman: Eltévedtem

Biztos kézzel nyúlok Forman könyveihez, időről- időre jólesnek a sorai, még akkor is ha nagy többségben a fiatalokhoz szól- mint most is.

Két fiú és lány útjai keresztezik egymást a Central Parkban. Mindhárman válaszút elé kerültek, valamiért ragaszkodnak a jól bevált, általuk helyesnek vélt úthoz, nehezen hoznak olyan döntést ami új utat nyitna meg előttük. Találkozásuk azt erősíti meg bennük, hogy egymáson segítve talán a saját problémájukra és megoldást találhatnak.

Nem csak a történetei miatt szeretem a szerző könyveit, hanem azért is mert a szereplői -ellentétben a hasonló műfajban íródott könyvekben - értelmesek,keveset nyafognak.

Nathaniel sorsa rázott meg a legjobban, nagyon kemény éveken kellett keresztülvergődnie gyerekfejjel.

Jól szövött történet remek karakterekkel.


Értékelés:
5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 10., péntek

Marlen Haushofer: A fal

Megdöbbentő és hátborzongató kezdet. Egy negyvenes  nő unokatestvére vadászházba érkezik vendégségbe. A házaspár a falu kocsmájában tölti az estét, a neve nincs  főszereplőnk egy kutyával marad a házban. Reggelre megváltozik a világ... mindenki eltűnik... egy fal állja útját, ami láthatatlanul magasodik egy újfajta határt kijelölve.

Főszereplőnk viharos gyorsasággal alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Persze eszébe jutnak lányai, néhai férje, a másik élete, de annyira fél a rátörő gondolatoktól, hogy állandó munkába menekül.
Új életébe lassan új szereplők szivárognak: a kutya Hiúz, egy tehén és macskák. A családfenntartó már gondolni sem mer a gyors halálra, arra, hogy alagutat ás a fal alatt, hogy esetleg feladja mert gondoskodnia kell új családtagjairól.

Élet az Alpokban. Feldolgozni, hogy lehet teljesen egyedül vagyunk a világban. Magyarázatot találni valamire amit még felfogni sem tudunk.
"Marlen" -én így neveztem el a nőt a szerző után -  a felé fordul amit ismer. Kis gazdaságot teremt maga köré, figyeli az időjárást, a vadászházban maradt kalendáriumokból tanulja az állat tartást.
Elszántan védelmezi és tartja életben négylábú társait.

"És most, karácsonyesték tucatjain túl,  itt ülök az erdőben egyedül egy tehénnel, egy kutyával és egy macskával és semmivé lett mindaz, ami negyven éven keresztül az életet jelentette számomra."

Az a szeretet és ragaszkodás amivel Marlen fordul az állatok felé példamutató és rendkívül megható.
Jobban félt attól, hogy nekik baja esik, mint amennyire magát féltette. Csak azért evett, pihent, mert tudta a családja ki lenne szolgáltatva nélküle.
A kapcsolat közte és társai között lenyűgöző.
Drukkoltam, hogy ebben a fura életben ne érje Marlen-t több veszteség, hogy mindenre találjon megoldást.

A történet rátelepszik az emberre, fura módon keveredik a szomorúság és a remény érzése. Éjjel félálomban annyira valóságosnak tűnt, hogy Marlen valahol a világban egy fal mögött él az állataival, nem is sejtve, hogy én meg éppen róla olvastam.

Zseniális könyv!!

Értékelés:
5 Falon érő cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 7., kedd

Allen Eskens: Temetni jöttünk...

A történet végét leszámítva elmondhatom, hogy ez marha jó volt! Persze lesz akinek a vége is tetszeni fog, nekem kicsit túlírtnak tűnt. Na de kezdjük az elején.

Joe-t a csóró egyetemistát még az ág is húzza. Vacak család, gondok tömkelege, beadandó dolgozatok kupaca. Sivár napjaiban vagy az öccse, vagy a pénz miatt aggódik.
Aztán egy egyetemi feladat kapcsán felfordul az egész élete.
Meg kell írnia egy ismeretlen életrajzát. A közeli idősek otthona kézenfekvő megoldásnak tűnik, legalább egy olyan ember biztosan akad akinek az átlagostól kicsit eltér az élete, esetleg volt része némi kalandban.
Joe megdöbbenésére egy gyilkosságért elítélt idős férfi történetét írhatja meg.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy rakás kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

A fiatal srác profi nyomozókat megszégyenítő kitartással próbál egy harmincéves gyilkosság nyomait újraértelmezni.

A szerző már az első sorokkal megfogott. Mind a stílusa, mind a hangulata remek. Akárcsak Joe, én is belesodródtam Carl Iverson történetébe. És bármilyen borzasztó is amit Carl tett, tudni akarjuk az igazságot az elejétől a végéig.

A történetben Carl és Joe szála ugyanolyan erős, ezért is remek ez a könyv. A szerző nagyon figyelt arra, hogy mindkét karakter ki legyen dolgozva, a hátterük, a jelenük pont ugyanúgy hat az olvasóra.

Amint már említettem engem kicsit a történet vége eresztett el, itt voltak olyan fordulatok amiket szinte vártam. Gyorsabban is le lehetett volna zárni, és volt pár mesébe illő történés is.
Amire viszont nem számítottam az a krimibe illő jelenetek sokasága, nyersesége. Van pár kemény oldala a történetnek, amire thriller kapcsán nem mindig vagyunk felkészülve.

Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 4., szombat

Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el

A lélektani thrillerek virágkorukat élik, egyre-másra jelennek meg, ember legyen a talpán aki pontosan megítéli melyiket érdemes kézbe venni.
Ez a történet különlegesnek tűnt a témaválasztása miatt.

Susan Webster tizenkét hetes fiát ölte meg. Büntetése után új névvel, egy új életet szeretne kezdeni. Múltjából egyedül büntetése alatt barátnőjévé vált szobatársa maradt.
Susan az eltelt évek alatt sem tudott megbirkózni a lelki ismeretével, képtelen elfogadni, hogy nem emlékszik arra, hogy gyermeke életére tört volna. A bíróság a gyermekágyi pszichózissal  magyarázta az anya tettét.
A nő úgy érezte nem érdemli meg családja szeretetét, így nem is várta, hogy férje kitartson mellett.

Susan új életének felépítésében már az első napokban elakad, mikor új identitása ellenére valódi nevére érkezik küldemény, majd egyre másra ijesztő dolgok történnek körülötte, mintha valaki el szeretné üldözni, ugyanakkor azt is sugallja, hogy fia él. Kénytelen apját és volt férjét is felkeresni, hogy tisztán lásson. A véletlen egy újságírót sodor a nő útjába, így ketten próbálnak Susan életének legszörnyűbb fejezetére magyarázatot találni.

Egyrészt izgalmas, és nagyon mozgalmas a történet. És ahogy fentebb írtam a témaválasztás is különleges.
 Amit viszont sajnáltam, hogy a szereplők nem jutottak közel hozzám, valahogy a szerző nem tudta átadni a nő szenvedését, gyászát. Sokszor meglepődtem a szereplők döntésén és az újságíró Nick is olyan papírmasé figura, a kurtán furcsán kerül a képbe, akinek a gyanakvó Susan mégis rögtön bizalmat szavaz.


Értékelés:
4 Anya cseresznye az 5-ből!!!