2018. augusztus 7., kedd

Allen Eskens: Temetni jöttünk...

A történet végét leszámítva elmondhatom, hogy ez marha jó volt! Persze lesz akinek a vége is tetszeni fog, nekem kicsit túlírtnak tűnt. Na de kezdjük az elején.

Joe-t a csóró egyetemistát még az ág is húzza. Vacak család, gondok tömkelege, beadandó dolgozatok kupaca. Sivár napjaiban vagy az öccse, vagy a pénz miatt aggódik.
Aztán egy egyetemi feladat kapcsán felfordul az egész élete.
Meg kell írnia egy ismeretlen életrajzát. A közeli idősek otthona kézenfekvő megoldásnak tűnik, legalább egy olyan ember biztosan akad akinek az átlagostól kicsit eltér az élete, esetleg volt része némi kalandban.
Joe megdöbbenésére egy gyilkosságért elítélt idős férfi történetét írhatja meg.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy rakás kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

A fiatal srác profi nyomozókat megszégyenítő kitartással próbál egy harmincéves gyilkosság nyomait újraértelmezni.

A szerző már az első sorokkal megfogott. Mind a stílusa, mind a hangulata remek. Akárcsak Joe, én is belesodródtam Carl Iverson történetébe. És bármilyen borzasztó is amit Carl tett, tudni akarjuk az igazságot az elejétől a végéig.

A történetben Carl és Joe szála ugyanolyan erős, ezért is remek ez a könyv. A szerző nagyon figyelt arra, hogy mindkét karakter ki legyen dolgozva, a hátterük, a jelenük pont ugyanúgy hat az olvasóra.

Amint már említettem engem kicsit a történet vége eresztett el, itt voltak olyan fordulatok amiket szinte vártam. Gyorsabban is le lehetett volna zárni, és volt pár mesébe illő történés is.
Amire viszont nem számítottam az a krimibe illő jelenetek sokasága, nyersesége. Van pár kemény oldala a történetnek, amire thriller kapcsán nem mindig vagyunk felkészülve.

Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése