2013. január 29., kedd

Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya







"....a régi magamra gondoltam aki egyszer egy képes levelezőlapot vett a falusi boltban,kilépett a ragyogó napfénybe kezében a levelezőlappal és azt gondolta magában:"Ez olyan szép lesz az albumomba.Manderley.Milyen szép név!"



Különleges nevű főhősünk-kinek neve rejtély marad,Monte- Carlóban megismerkedik egy idősebb rokonszenves férfival.A fiatal lány rögtön beleszeret a zárkózott,szomorú Maximba.
Szerelmük ,házasságuk,titkaik lassan bontakoznak ki előttünk a Manderley -házban -egy nyugodt napos délután beléptem Manderley kertjébe,körülöttem zsongtak a méhek,néha egy-egy pillangó remegő szárnyakkal érintette a könyv lapjait,a fülledt meleg elől árnyékba húzódva,lábaimnál a kutyámmal követtem szemeimmel a szereplőket,ahogy társalognak,bált tartanak,emlékeznek,ahogy Boldog -Völgybe kirándulnak,ahogy lopva egymásra néznek,ahogyan Rebecca szelleme minduntalan közéjük ül asz asztalnál...
Mrs.De Winter nyomában ott liheg Rebecca aki már meg sem próbál elbújni előle.A szolgálók pedig élvezettel figyelik az új nő vergődését.

..."nincs megszégyenítőbb,lealázóbb valami,mint az,ha egy házasság nem sikerült..."

Az első oldaltól kezdve magával ragad a feszültség,a könyvre jellemző vibrálás.Tartalékoltam az oldalakat ,minden egyes szót ,gesztust újra és újra elolvastam.Teljesen megfeledkezve térről és időről azon kaptam magam,hogy izgalmamban a szám elé kapom a kezem,felnéztem és láttam,hogy nem is a Manderley kertben vagyok....sötét tónusú,ugyanakkor egyáltalán nem lehangoló ,izgalmas történet ,lehengerlően megírva.

A borító elképesztően jó lett!!!

Értékelés:
5cseresznye az 5-ből!!

2013. január 28., hétfő

W.Somerset Maugham:Fenn a villában








Kedves William!



"Csúnyácska nőnek kalapot,csinosnak könyvet ajándékozz".

Ez volt az első mondat a sok közül amit kijegyzeteltem a könyvből..de nem csak emiatt ragadtam tollat.Tudom,hogy minden tehetséges ember örökké őrlődik,hogy valóban tehetséges-e?Önnek erre az őrlődésre semmi szüksége sincs.Remélem levelem eljut Önhöz,és kicsit másképpen látja majd a múltját is és másképpen tekint a műveire is.Én eddig még csak rajongókkal találkoztam William:-)
Olvasás közben dühös voltam magamra,hiszen olyan ostobán belefutottam a csapdájába William! Mary,Edgar és Rowley nekem olyan tiszta karaktereknek tűntek,hogy nem vártam tőlük semmi meglepetést.Aztán persze jól meg lettem vezetve.Mary okozta a legnagyobb meglepetést-szegény özvegy,haha.
Ami a helyszínt illeti,hát rögtön bevetettem magam a gyönyörű kertbe,Firenze annyira nem érdekelt legszívesebben az egész történet alatt a  villában barangoltam volna,persze  Mary nem bírt egy helyben maradni,és muszáj volt autókáznunk,vagy éppen vendégségbe mennünk. Olvasás közben arra gondoltam,hogy Ön jól megfigyeli az ismerőseit aztán pedig álnéven egy történetet kanyarít köréjük,vagy ami még izgalmasabb igaz történeteket vet papírra.

Nem szemre hányásként mondom de fél éjszakám,és egy hajnali nem alvásom áldoztam a könyvére.Mert ugye addig nem kezdhettem nyugodtan a hétvégémnek amíg meg nem tudtam,hogyan alakul szereplőink élete a villában.És még egy megjegyzés ,ez a történet igazán megérdemelt volna egy második részt is.Maryből annyi minden kinéztem volna  még.Az enyhe krimi szál a végletekig kínozta az idegeim,és hiába spekuláltam nem tudtam kitalálni  milyen sorsot szán felszínes barátainknak.
A remek történet amivel megajándékozott már elég lett volna  nekem,de dísz csomagolásként még humort is csempészett az izgalmakba.Percekig kacagtam egy-egy remek jeleneten,mondaton.

" Ha van valami,amit ki nem állhatok,az a hegedű.-sóhajtott a hercegnő.-Soha nem fogom megérteni,mi jót találnak abban,hogy valaki macskabélen lószőrt húzogat."

Nem szeretném sokáig untatni William,csak annyit írok,hogy örökre a szívembe férközőtt,neve hallatán gyorsabban kezd dobogni a szívem és sajnálom,hogy semmit sem tehetek azért,hogy boldogabb élete legyen.Könyveivel körbe veszem magam,Önnel utazom, tartsanak ezek az utak villákba vagy harctérre, és ígérem soha nem felejtem el.

Baráti üdvözlettel:Cs.

A Bűvös határ



Mikor elkezdtem blogot írni ,valóban magamnak szántam,olyan mint egy olvasónapló,ha szita is az agyam,itt évekre visszamenőleg megnézhetem ,mikor,mit olvastam,mi volt róla a véleményem-előfordult,hogy egy -egy könyv az emlékezetem szerint baromi jó volt,aztán visszaolvasva róla a véleményem igencsak elcsodálkoztam,hogy mennyi hibát találtam benne,és nem is maximum csillagot adtam neki!! :O....hihi:-)

Egy ideje engem igenis érdekel,hogy kik olvasnak,meg,hogy olvasnak -e egyáltalán,jólesik ha valaki elolvassa amit írtam,esetleg az én hatásomra olvas el egy-egy könyvet:-)

Néha belefutok más bloggerek statisztikai emlegetésébe,és egyszer megjegyeztem,hogy többeknek a húszezer látogató egy mérföldkő-Hát örömmel jelentem,hogy én is megléptem ezt a követ, a látogatottság vagyis az oldalmegjelenítés átlépte a húszezres számot,és én nagyon büszke vagyok a kis piros cseresznyés kertemre,hogy elértük ezt a szép számot:-))))

A másik nagy büszkeségem követőim tábora,ami ha lassan is de mindig gyarapszik:-) Hálás vagyok nektek,hogy vállaljátok,hogy engem olvastok:D Remélem mindig,mindenki talál olyan könyvet amiről úgy érzi,hogy neki ajánlottam,neki írtam róla,hogy könnyebben tudjon választani a rengeteg könyv közül a könyvtárban avagy a könyvesboltban.


A régi freeblogos oldalamon szörfölgetve egy szívemnek kedves bejegyzésemre bukkantam,vagyis a könyv kedves a szívemnek,olyannyira,hogy a fenti Maugham idézet is -e könyvből származik!
Gyorsan át is másoltam:-)

A statisztikák és számok kivesézése után,további jó olvasást mindenkinek:-))




Marissa Meyer:Cinder

 
  Jó volt!!! Kicsit megijedtem,hogy mit lehet kihozni egy meséből ahol a főszereplő egy kiborg??? És mi köze mindehhez Hamupipőkének?

De a szerző megugrotta a tetszési indexemet ,élveztem az első oldaltól kezdve! Persze a cselekmény nem okozott nagy sokkot,valahogy minden úgy alakult ahogy sejtettem,de olvasmányos és izgalmas világot alkotott Meyer! És remekül állította párhuzamba Hamupipőke sorsát Cinderével.

"Kiborgarány:36,28%
Tehát 36,28%-ban nem ember."

Százhuszonhat évvel vagyunk túl a negyedik világháborún,jó hosszú idő és a béke egyre törékenyebb.Cinder Új Pekingben él,műszerész bódéja a város piacterén áll,két mostohatestvére és mostohaanyja miatt minden fillérre szüksége van,a család tagjai Cinder kivételével bálba készülnek...

"A hiúság valóban fontos tényező,de ez inkább hatalmi kérdés.Sokkal könnyebb ugyanis másokat meggyőzni arról,hogy gyönyörűek vagyunk,ha magunkat is meg tudjuk győzni,hogy valóban gyönyörűek vagyunk.Azok a fránya tükrök viszont mindig csak a valóságot képesek mutatni."

Nekem nagyon tetszett ez a jövőkép,igaz eléggé kegyetlen ahogy a pestist is beleszőtte a szerző,de az egész kiborg,és holdlakók alkotta képvilág átjött,elhittem.

A kis műszerész Kiborg találkozik a herceggel,aki sokkal emberibb és esendőbb mint ahogy azt egy leendő császártól elvárnánk.Kai karaktere is nagyon jól el lett találva,nem lett túl nyálas,sőt a történet végén meg is lepődtem,hogy milyen kis bosszúszomjas is tud lenni!!

Az elejétől kezdve izgalmas volt,nem éreztem,hogy felesleges köröket futnánk, a legvégén pedig igencsak dühös voltam,hisz a legizgalmasabb résznél ért véget!

A borító fenomenális lett!!! 

Értékelés:
5 kiborg cseresznye az 5-ből!!!

Richard Paul Evans :A karácsonyi doboz

  Nagyon szeretem a szerző két,nálunk megjelent könyvét:Kegyelem,Hol lehet Noel? és most is valami hasonlót vártam.A könyv terjedelme mindössze 120  oldal.Valójában egy mese,mese felnőtteknek a szeretet erejéről.

Bár karácsony már mögöttünk van ,mégsem az volt a baj,hogy nem volt meg a kellő hangulat,inkább most az volt a problémám,hogy túl szép,túl giccses lett nekem ez a történet.

Valahogy most nem hittem el ezt a történetet,pedig igazán kedves és emberi,mégsem tudtam átérezni azt amit a szerző el szeretett volna érni,nem hatódtam meg,nem gondoltam elérzékenyülve a szeretteimre.

Ennek ellenére keresni fogom a szerző könyveit,mert szeretem a stílusát és mindig olyan történeteket ír amin, muszáj elgondolkodni és napokig elkíséri az embert a könyv hangulata.

Értékelés:
3 cseresznye az 5-ből!!!

Benjamin Mee:Az igazi kaland


   Kinek van szüksége bankra,hitelezőkre ha olyan család veszi körül,ahol mindenki állat rajongó,és nem sajnálják összes ingóságukat arra,hogy megmentsenek 20 fős személyzetet és 200 egzotikus állatot attól,hogy bezárják az állatkertjüket, és szélnek eresszék őket,és bizony jó pár állatra altatás várt volna.

Benjamin egy igazán eltökélt ember,épphogy felhúzott egy csinos pajtát Francia országban,mikor megpillantott egy hirdetést amely szerint Angliában ,Devonban egy állatkert gazdát keres!!

A könyv az említett állatkert megszerzéséről szól,egészen a megnyitó napjáig.Természetesen amint a sok huzavona,bürokráciai útvesztő,és banki csiki-csuki után,Benjamin egyből a mély vízbe ugrik,még egyetlen látogató sem tette be a lábát az állatkertbe máris szökött jaguárokat kergetnek,depressziós kígyót és a falka által kitaszított farkas védelmezi akit a szakértők el akarnak altatni.

A "szakmai" részen túl,helyet kap Benjamin családja,két gyerek és felesége aki sajnos agy daganat miatt már nem gyönyörködhet munkájukban-a könyv erre az időszakra is kitér.Bevallom nem tudom,hogy a szerző honnan szedte az erejét mindenhez! Ott állt két kisgyerekkel,egy óriási gond kellős közepén,ahol muszáj volt mindennap felkelni és dolgozni különben elvették volna tőle mindazt a miért feleségével egészen addig harcoltak.

A könyvben tucatnyi fényképen csodálhatjuk meg az állatkert-vagyis Vadaspark lakóit,akiket így még közelebb érezhetünk magunkhoz.

A filmes borító szerintem ezúttal rossz választás volt,mert ez nem egy rózsaszín,idilli kis családi kaland,hanem egy kőkemény harc egy álomért,és sok-sok állatért.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Egy kis zene:-)



Egy kedves ismerősöm kért meg,hogy ajánljak figyelmetekbe egy új jazz együttest,aki szereti ezt a műfajt az látogasson el a koncertjükre:-)


Február elején jelenik meg a lemezük és márciusban lemezbemutató koncertjük lesz a MOM Kulturális Központban.



2013. január 21., hétfő

Stephanie Perkins:Anna és a francia csók

   Valahogy kerek,és aranyos volt az egész! És bár semmi extra nincs benne ,mégis egy hétvége alatt elolvastam,muszáj volt tudnom,hogy biztosan lesz-e Francia csók:-)

Nem sokat tudok róla írni,mert inkább olvasni kell ezt a könyvet.Tényleg semmi titka nincs,csak annyi,hogy aranyosan,szívhez szólóan,kellő romantikusan van megírva. 

Anna egy évre Párizsba utazik tanulni,nem igen tetszik neki,hogy apja elintézte neki ezt a fantasztikus lehetőséget,Anna jól érezte magát a megszokott iskolájában, a megszokott barátokkal.A nyelvet sem beszéli,és amúgy is minden amit apja akar Anna hevesen ellenzi.
Érdekesen lett megírva maga az iskola bemutatása is,valahogy nem a szokásos sablonos dolgokat említett a szerző,de ez vonatkozik Párizsra is,érdekesen,humorosan lett bemutatva,még a kötelező látnivalók is.
Szó esik az ételekről a mozikról,látnivalókról és persze a francia fiúkról is. 

Nem lett eltúlozva a szerelmi rész,és tetszett,hogy az utolsó pillanatig voltak fordulatok.Mégsem éreztem úgy,hogy felesleges időhúzásról lenne szó.

Aki olvasta a Vajon létezik szerelem első látásra? könyvet annak ez is garantáltan tetszeni fog,sőt ebben a könyvben a szereplők, a környezet jobban ki lett bontva,sokkal több a részlet.

Igazán az jó benne,hogy itt valóban megtörténik a szerelem,az ismerkedés,Anna és Étienne egy csomó dolgot együtt él át,kicsit gonoszan Edward és Bella "szerelme" jutott eszembe,náluk nem értettem mire alapozzák a nagy szerelmet,azon kívül,hogy néha együtt feküdtek a fűben semmi sem történt velük...csak a nagy szavak vannak,hogy meghalok nélküle,meg ő a mindenem,de ha valaki feltette volna a kérdést nekik,hogy Miért? Mit szeretsz benne? nem biztos,hogy tudtak volna rá válaszolni.

Értékelés:
5cseresznye az 5-ből!!

Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn

   Éjszaka fejeztem be,muszáj volt tudnom,hogy végére történhet-e valami jó!?

Stockett:A Segítség c. könyvének hangulatával kezdődött,de egyre komorabb lett. 


Lavinía két életformába is belekóstol,nincs választása,ül a rabszolgák kunyhójában ,csirkét pucol,és ül a fehér ember asztalánál is, ahol azok szolgálják ki ,akik felnevelték….
Nagy tanulsága a könyvnek,hogy az a családod akik szeretnek,nem pedig az amit társadalmi hovatartozásod szerint választanak neked.


Lavínia hétéves mikor szülei egy Újvilágba tartó hajón meghalnak. Egy Virginiai ültetvényes magához veszi a kislányt és a dohányültetvényére viszi,ahol a rabszolgái gondjaira bízza a fehér kislányt. 

Az ültetvény tulajdonosa -Kapitány és felesége a nagy házban élnek,Lavínia a fekete szolgákkal a kis házban a  domb alján,a két ház között mint valami felvigyázó áll a gyönyörű tölgyfa a dombtetőn,örök és néma tanúja a birtok történéseinek.

Bár senki sem gondolná,hogy a fehér népeknek munkán kívül bármi köze lehet a rabszolgákhoz , a szerző ebben a történetben jó párszor rácáfol erre-azon gondolkodtam olvasás közben,hogy ezzel az egy történettel az író hány ugyan olyan sorsot mesélt el? Mert biztos vagyok benne,hogy a gazdag ültetvényes családokban,ahol a szépen terített asztal mellett ült férj és feleség,aztán éjszaka a birtok ura sokszor kanyarodott a rabszolgák viskói felé.... persze ilyesmi akkoriban tabu volt,még ha nyilvánvaló is volt minden,mert amit tagadunk az nincs is.

"Nem ez a világ a mi egyetlen otthonunk.Ebben a világban az a dolgunk,hogy gyakoroljuk, hogyan kell helyesen cselekedni."

Lavínia szimpatikus szereplő volt,könnyedén átéreztem az érzéseit,szerethető volt,akárcsak sok másik szereplő aki körülvette őt.Bár a történetben szinte oldalaként történik valami rossz,valami szomorú ,mégis hihetetlen szeretet,elfogadás,összetartás árad a sorok közül.A történet másik erőssége ahogy az emberi sorsokat,életeket összefonja vagy éppen elválassza! Nagyon izgalmas volt.

Minden szomorúsága ellenére kedvenc lett! A szerzőnek sajnos egyelőre nincs több könyve,épp most írja a a másodikat,ami remélem hiperszonikus gyorsasággal jelenik majd meg nálunk is magyarul.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!


On Sai:Calderon avagy hullajelölt kerestetik

  Ez is egy olyan könyv,amit nem olvastam volna,ha nem ajánlják.
Végül is nem bántam meg,egy új dologba kóstoltam bele és aránylag tetszett is.Kicsit furcsa volt a sok női főszereplő után egy férfival azonosulni,megérteni,de egész jól ment.
Itt-ott ugyan úgy éreztem,hogy néha túl kemény Calderon,más szituációban meg túl lágy.

Calderon egy nemes,aki felesége halála utáni depressziós ,mivel a saját temetésére sincs pénze-nyolc öngyilkosság után világosította fel sógora-úgy dönt megkeresi az urnára valót és egy  űrhajóra jelentkezik másodkapitánynak.
Tetszett a szerző által teremtett világ,igaz semmi extra sincs benne,mégis jó úgy ahogy van,nemesek és közrendűek,hatalmi harcok,bolygóközi bálok színesítik a történetet.
Természetesen mit érne az űrhajókázás,ha nem szerepelne benne egy szép nő is-Taina karaktere által bepillanthatunk a japán kultúra és hagyományok rejtelmeibe is.
Nagyon jó a stílusa a szerzőnek, igazi kikapcsolódást nyújt a könyv,de egy idő után én nagyon „fiúsnak” éreztem a sztorit. Furcsa volt egy férfi főszereplőt követni,és a könyv végén a csatározások,meg harcok,taktikai játszmák már nem kötöttek le.Arról nem beszélve,hogy bizony néha töprengenem kellett ,hogy ki ,mit kavar a háttérben...
Tetszett,hogy Calderon amellett,hogy igazi férfi, a sebezhetőségét is sokszor kiemelte a szerző.Féltem,hogy minden második oldalon lepedőt gyűrnek,de szerencsére ez a klisé hiányzik a könyvből.


 (A szívdobogás.légszomj,izzadás-nem jellemző tünete a mitrálisbillentyű-prolapszus szindrómának-csak a szívdobogás-a pánikrohamot a betegség többi tünete mellkasfájdalom,ájulásérzés,gyengeség váltja ki némely betegből.De ez sem általánosítható.)

A könyvborítója önmagáért beszél,nagyon jó lett,teljesen tükrözi a könyv stílusát és magát Calderont is!




2013. január 16., szerda

Hidasi Judit :Kilenc


A szerzőnek rövid időn belül ez már a második könyve.Az Április út -hoz részben kapcsolódik ez a történet.

Úgy jártam,hogy mindkét könyvben ugyanazok a dolgok tetszettek és viszont,de maradjunk most ennél a könyvnél.

Fehér Piros a főhősünk,aki éppen lubickol egy remek szerelemben mikor kedvese Afrikába utazik...Piros egyedül marad és túl sokat gondolkozik..ám egy rendező felkéri,hogy egy lista alapján vegyen rá színészeket egy titkos darabra...nyár van,Piros nyakába veszi az országot,sőt át is lépi az országhatárt...emberek csapódnak hozzá,régi ismerősök,ex szerelmek,sőt a már említett előző kötetből is felbukkannak szereplők.

A könyv több mint a feléig nagyon tetszett,egy ültő helyemben olvastam,mert érdekes volt a vonalvezetés,izgalmasan alakult Piros kalandja.Aztán kezdett kicsit idegesíteni,hogy minden olyan flottul megy,aztán már csak cammogtak az oldalak..valahogy itt is az volt a bajom,mint a másik könyvével,hogy az történet elején leírt nagy dolgok,világrengető problémák,lelki gubancok a történet végén ripsz-ropsz megoldódtak.
Túlságosan simán,lazán,és könnyedén történt minden a nagy világfájdalom meg hezitálásokhoz képest.

A másik nekem nem tetsző dolog az a rengeteg ivászat,pálinka fröccs és társai,komolyan már háborgott a gyomrom,pedig nem is ittam közben...valahogy nekem ez a szemlélet,hogy igyunk ha bánatunk van,igyunk ha örülünk nem jön be főleg nőnél nem ,lerészegedésig.

Ami az emberi kapcsolatokat,párkapcsolatokat,barátságokat illeti,talán azért nem is tudtam annyira azonosulni a történettel,mert nagyon más típus vagyok mint a könyvben szereplők. Pont a Lulu,és Attila típusú embereket kedvelem a legkevésbé,nekem Piros is túl sok volt az állandó pörgésével, a múlton, az életén stb. Már azt sem nagyon értettem,hogy ha valakit szeretek akkor miért nem azt mondom neki amit gondolok,miért azt amit hallani szeretne?? És még sorolhatnám.

A történet nekem annyira nem tűnik egésznek,mintha valami még hiányozna belőle.

Értékelés:
3,5 cseresznye az 5-ből!!

A.O.Esther:Elveszett lelkek (Összetört Glóriák 1.)


Bárcsak mindig ilyen jók lennének a megérzéseim ,ha könyvet választok!!! :-)
Igazi zsákbamacska volt a könyv,egyrészt mert sorozat,másrészt mert még elég kevés értékelés született róla.

Igazán remek munka,minden tekintetben,a könyv kívül-belül igényes,szép. Öröm kézbe venni.A könyv szerzője magyar! A neve olvasásakor sejtettem valamit,de nem esküdtem volna meg rá.De igen, a könyvet Aszódi-Ordódy Eszter írta! A könyv elején egy igen kedves ajánlással is találkozhatunk.

A történet pedig-bár már találkozhattunk vele-egy bukott angyal és egy angyallány szerelmi története-,mégis megvett!! Aprólékos és részletes-ennek ellenére nem fullad unalomba egyetlen oldal sem,milliónyi apró kis szöszre is úgy figyelt a szerző,hogy ihaj!
A karakterek szenzációsak, nagy angyalrajongó vagyok,és igazán tudom értékelni,hogy a szerző figyelt arra is,hogy a könyvben megjelenő angyalok hűek legyenek azokhoz a tulajdonságaikhoz amelyek a sajátjuké.
A szerelmi szál sem lett túlerőltetve! Ezt igazán értékeltem,a szerelmes sóhajokon kívül is van mondanivalója a könyvnek! Remek a stílusa,gördülékeny és kellően izgalmas!


"Odafent nincs,félelem,fájdalom,hideg,vagy meleg.nem ismerjük az éhezés,a szenvedés,az öregség és a halál fogalmát.Táplálékéra sincs szükségünk és aludni sem szoktunk.Isten hírvivői vagyunk ,s a halandók lépteit vigyázzuk.Sokszor járunk a Földön,de csupán szellemlényként,majd dolgunk végeztével hazatérünk a Fehér Fák ligetébe."

Bár sok mesebeli lény bukkan fel a lapokon-tündérek,manók és van benne bőven varázslat és mágia-mégis a szerző tudott olyan finoman és érzékenyen bánni ezekkel a "hozzávalókkal" ,hogy nem éreztem túl mesésnek,vagy gyerekesnek.

A szerző azt sem hagyta,hogy sokáig üljünk egy-egy szituációban,épphogy megismertünk,körbejártunk valamit,picit megpihentünk,máris jött egy újabb fordulat!

A könyv trilógia lesz a következő rész is hamarosan megjelenik-Hívogat a fény címmel.



A szerzőről  és a könyvről több információt innen tudhattok meg: www.aoesther.com ,www.decens.hu


2013. január 15., kedd

Manjusha Pawagi:A lány, aki utálta a könyveket


Ha még kislány lennék,biztosan ez lenne a rongyosra olvasott kedvenc..most már,hogy nagylány vagyok így is kedvenc lett,szerintem nagyon aranyos és szellemes,szórakoztató akár felnőtteknek is.
A mese lényege,hogy egy olvasni nem szerető kislányból,hogyan lesz könyvmoly:-)

Sajnálom,hogy ilyen rövidke lett, a könyvbéli szereplők visszakerülése a saját történetükbe részt lehetett volna még írni,részletezni! Egy igencsak vaskos mesekönyv kerekedhetett volna ki a történetből ha minden nyuszi,Holle anyó,farkas hazatérése kicsit bővebben lett volna taglalva.
A síró farkas aki az abrosz sarkába törölgette a szemét a kedvencem:-))))

A mesét nagyon szép rajzok teszik igazán élvezhetővé,nagyon aranyosak:-)


Értékelés:
5 mesés cseresznye az 5-ből!!

2013. január 14., hétfő

Én és a fantázia



Az a legjobb mikor az ember annyira nem ismeri önmagát,hogy saját magának is tud meglepetést okozni.

Nekem ez a meglepetést a fantasy könyvek okozták! Sokáig tudatosan kerültem ezeket a könyveket mert biztos voltam benne,hogy nem fogom tudni magamévá tenni a vámpírokat,angyalokat,mindenféle űrutazást.
Már nem emlékszem melyik könyvvel tört meg a jég,de egyszer csak azon kaptam magam,hogy egyre több ilyen témájú könyv kerül a polcra,és már keresem is őket,sőt volt,hogy egymás után zsinórban fantáziáltam:D

Persze ezek között a könyvek között is van olyan ami egyszerűen nem tud meggyőzni,nem tudom elhinni az ott leírtakat. Erről lövésem sincs ,hogy az agyam,az ízlésem miként szelektál,ezért mindig nagyon izgalmas ebben a műfajban olvasni,elkezdeni egy új történetet,várva,hogy reagálok rá:-)

Azt nem mondom,hogy fantasy rajongó lettem,inkább ínyenc, aki kiválogatja a legjobb falatokat,egyúttal új távlat is megnyílt előttem.
És persze csodálom azokat akik megálmodják ezeket a különleges világokat,történeteket.Bevallom picit irigykedem is,hogy én ennyire korlátolt vagyok,ennyire nem tudom szabadjára engedni a képzeletemet.Szerencsére vannak akik helyettem is álmodnak,fantáziálnak:-)


Susan Wilson:A Táncoló kutya

   
 Az állatokról szóló történetekkel mindig óvatos vagyok,mert bár nagy állatbarát volnék,ebben a témában is az aranyközéputat szeretem.

Ez a könyv bár azt sugallja,hogy a kutyáé a főszerep,szerencsére a szerző olyan jól eltalálta az arányokat,hogy nagyon tetszett a könyv,öröm volt olvasni.
Nemcsak a kutya -Mack-volt a középpontban,Justine és annak családja,élete elevenedik meg a lapokon.
igencsak izgalmas lett a könyv,Mack rögtön az elején elveszik...Justine pedig nyakába veszi az országutakat,hogy megtalálja a kutyáját.
Miközben a kutyáját keresi,megismerkedik emberekkel,felidézi a múltat,és a fájó jelent is megismerjük.

Nem igazán lehet erről a könyvről sokat írni,egy remek kis történet,életszagú, hihető,állatbarátoknak kötelező,aki viszont kissé elfogult a témában annak talán kevés is lesz a kutyás témából.

Szó esik ugyan Mac különleges hobbijáról a kutyatáncról,sőt van néhány oldal ahol Mac gondolataiba is bepillanthatunk,de végig megmarad egy izgalmas,szerethető szórakoztató könyvnek.

A borító nagyon szép lett!

Értékelés:
5 állatbarát cseresznye az 5-ből!!!

2013. január 12., szombat

Rosamund Lupton: Azután


A szerző magyarul megjelent másik könyve -Drága Tess!- nekem nagyon tetszett,izgalmas volt és drámai.Ezt vártam ettől a könyvétől is,igaz ez a könyve is különleges,nem mindennapi,mégis  kicsit több drámát és izgalmat vártam,inkább krimire hajaz ez a könyv.

Egy átlagos család boldog napjai törnek darabokra mikor a család egyetlen lánya Jenny egy furcsa iskolai tűzben súlyosan megég,iskolai rendezvény napján a család is jelen van ,így Jenny anyja Grace lánya segítségére siet,de ő is megsérül.
Mindketten kórházba kerülnek ahol furcsa módon ki tudnak lépni a testükből,és látnak ,hallanak mindent de tehetetlenül nézik ahogy az orvosok és a család megtesznek értük mindent,miközben a véletlen balesetnek hitt tűzesetről kiderül,hogy nem a véletlen műve volt...

Jenny nagynénje nyomozó,így saját szakállára nyomozni kezd és egyre szaporodnak a rejtélyes részletek,mozaikok.

Maga a történet tetszett,még a -Komfortos mennyország -c. könyvből ismert mozzanat,miszerint látják magukat a kórházi ágyon,jönnek-mennek úgymond szellemek,megoldás is jó volt,viszont szerintem túlságosan is el lett aprózva a "krimi" része. Lehet csak az én lassú logikámat zavarta a sok apró momentum és előzmény,ebből én nehezen bogoztam ki a sztorit.
Sarah, a nyomozó a történet elején ellenszenves volt,aztán később ahogy megismertem egyre inkábbmegkedveltem.
Érdekes szála a történetnek a családon belüli viszonyok alakulása is,ez nagyon jó volt,ahogy a családtagok egymásról alkotott véleménye megváltozik,átalakul.

Minden esetre nem egy átlagos thriller vagy krimi-igazán mindkét jellemző illik rá.

A borító első ránézésre nem igazán fogott meg,valami világosabb háttérszín nekem jobban tetszett volna.

Értékelés:

3,9 cseresznye az 5-ből!!!

2013. január 8., kedd

Joanna Trollope :Sógornők


Eleinte idegesítettek a szereplők,aztán már csak távolról figyelve őket, a könyv is olvasmányosabb,gördülékenyebb lett.Senkit sem szerettem meg ,fura egy család a Brinkley família,főleg Rachel az anyuka ment az idegeimre...

Örök téma ,kimeríthetetlen a családon belüli viszály,após,anyós,vő,meny kérdés.

Középkorú házaspár ,három fiúgyermek.Aztán szép lassan mindhárman megházasodnak.A szülők látszólag! el is fogadják  mindhárom menyüket,de persze tételesen számon tartva a nők,vélt vagy valós hibáit... az egyik furcsa,a másik rideg ,a harmadik még gyerek stb.

Rachel az anyuka bár tisztában van azzal,hogy  fiai sem tökéletesek,mégis az ő vélt vagy valós jellemvonásaikat elfogadja,ugyanakkor mindig-mindenről tudni szeretne ami gyerekei és feleségeik között történik....persze előbb utóbb mindenkinél betelik a pohár,és soha véget nem érő körök kezdődnek,a ki mit mondott, hogy gondolta stb.

A könyv eleinte nekem úgymond céltalannak tűnt, aztán kikerekedett a történet,és bevallom a vége nagyon tetszett.

A család egy érzékeny műszer,legyen szó testvérekről,szülőkről,vagy sógornőkről. Vagy el tudjuk fogadni egymást ,vagy nem. A szülők vagy beletörődnek,hogy már nem ők irányítanak,vagy nem...én annak a híve vagyok,hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni.
A másik sarkalatos dolog pedig az őszinteség-persze ez nehéz dolog,mert sokszor sértődéssel,haraggal jár együtt,de inkább tudjam hányadán állunk-anyóssal,sógornővel-mint .,hogy legyen egy álságos,felszínes,őszintétlen viszony.

Rachel elég hálátlan szerepet kapott,ő az önző anyuka,aki képtelen magát túltenni azon,hogy fiai már  nem az ő tiszta ruháira,és tápláló leveseire vágynak.Az apuka,a tutyimutyi hallgatag fél szerepét kapta,aki soha semmibe sem szól bele-nekem eléggé szimpatikus volt,hogy felérte ésszel,hogy mikor van rá szükség,és az is mekkora mértékben.
Sok szülő hálátlannak bélyegzi a gyerekét ha az egy idő után már nem bólogat minden szülői tanácsra,javaslatra -remélem én sosem esem ebbe a hibába:P

Bár semmi extra nem történik a könyv lapjain,azért finom rávezetés történik,miszerint ha néha kicsit más szemszögből is megvizsgálunk pár dolgot,esetleg a valamilyennek hitt családtagot kicsit jobban megismerjük,máris új távlatok nyíhatnak meg a családon belüli összetartozás kérdésében.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!

2013. január 7., hétfő

Jenny Downham:Amíg élek

 
 "És azután,ahogy telnek a napok,tartsd nyitva a szemedet,hátha megjelenek.Talán írok majd valamit a bepárásodott tükörre,amíg fürdesz, vagy eljátszom az almafa leveleivel ,amikor kinn vagy a kertben.Talán becsusszanok egy álmodba."

Már megint egy szomorú könyv...

A fiatalságnak nincs köze az elmúláshoz, a gyászhoz..hisszük mi.Az élet körforgása sokszor felcserélődik és a szülő temeti el a gyerekét..és előfordul,hogy van  idő erre felkészülni,de ettől nem lesz kevésbé kegyetlen velejárója az életnek.

Tess leukémiás,tizenhat évesen szobája falára írja mit is akar még megtenni,amíg tud járni,beszélni,amíg meg tudja tenni mindazt amiről különben lemaradna.
Tessnek nem átlagos kívánságai vannak,mint  a léghajózás vagy a tengerparti családi nyaralás,vagy oroszlán simogatás...Tess szexet akar,drogot,bolti lopást.... szülei ,akik közül csak apja a biztos háttér,tehtetlenül nézi ahogy lány elpocsékolja kevéske idejét...

A könyv elején dühös voltam Tessre,hiszen baromságokra vágyott! Az elején annyira zavart,hogy Tessa nem viselte méltósággal a betegségét,aztán pedig annyira szégyelltem magam,hogy ennyire okostojás vagyok,és álságos…. a végére mindenkit megszerettem,még Zoé-t is,pedig ő aztán igazán önző barátnő szerepét nyomta,türelmetllen volt,és önző,és  rideg-aztán a sors vagy Isten Zoe-nak is kioszt egy kevésbé jó lapot és szépen,lassan  Zoe is rájön milyennek is kell lennie egy barátnőnek.

Rájöttem,hogy Tessának mindenhez joga volt…joga volt gyűlölni,hülyeséget csinálni.Joga volt úgy elfecsérelni,eltölteni ezt az időt ahogy a szíve diktálta.

A könyv egyik remek karaktere Adam-kellett ide mint egy falat kenyér!!! Jó volt,hogy ott volt Tessának,és a családjának,jó volt,hogy ennyi szomorúság mellé ennyi szeretetettel is ,meg lett töltve a történet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2013. január 1., kedd

Új év,Új kívánságok...



Sosem voltam elégedetlenkedő típus,de valahogy mostanában mikor egy-egy könyv hátulján elolvasom a szerzőről az információkat ,mindig irigység tölt el..legtöbbször ebben a pár sorban annyi szerepel,hogy x.y. itt él,négy kutyával,hat hörcsöggel,gyerekkel,férjjel,vagy anélkül,egész nap ír,nagyokat sétál....persze nem akarom  lenézni egy író munkáját,de én is erre vágyom!! Ihletre,hogy írjak három-négy klassz könyvet,amit persze vesznek mint a cukrot,én meg csak sétálok,meg írok,meg vakargatom a kutyám fülét....pár mondatot össze tudnék hozni..többet nem:S
 Aztán ott van,hogy milyen néven jelenjen meg?, Csenga?? Ez túl kevés,hozzákölteni meg nem tudom mit lehetne vezetéknévként..a címe már megvan:-))) Már régóta kitaláltam,hogy ha egyszer könyvet írnék az lenne a címe,hogy :Egyszer az életben -nemrég már felhívták rá a figyelmem,hogy létezik már könyv ezzel a címmel..sebaj!! Az egyik főszereplőm neve  biztosan Tess lenne...végül is nem lehet azt mondani,hogy nem haladok vele...a borítót még nem találtam ki,de biztosan kemény fedeles lenne,és virágok lennének rajta!

Szóval ebben az évben félretéve minden hétköznapi földi gondot és bajt,villanyszámlát,és gyereket,hideget és bevásárlást,írni szeretnék,úgy mint Rowling amikor munkanélküliként beült egy kávézóba és megírta a H.P. regényeket,azóta is ír és boldog.(azt hiszem) ..mondjuk ilyenkor rosszindulatúan eszembe jut,hogy még írt és nem akadt kiadó a könyvére,addig miből élt?Evett?Ivott? stb.

Ha neki sikerült,nekem miért ne sikerülhetne?? Mondjuk nem vagyok tehetséges,ötletem semmi miről is szóljon az év könyve...talán egy csajról aki könyvet akar írni??? eddig maximum terjedelmű írásom levélnyi..és mégis meddig tart megírni egy könyvet??

Mielőtt bárki azt hihetné,hogy túl sokat ittam az éjjel,elárulom,hogy utálom az alkoholt..talán ez is a baj,hogy túl józan vagyok,és hülyeségeken gondolkodom.

Minden esetre minden olvasómnak,látogatónak kívánom,hogy legyen olyan ez az éve amilyet szeretne,teljesüljön minden vágya,kerülje a bánat.


Csenga