Ez is egy olyan könyv,amit nem olvastam volna,ha nem ajánlják.Végül is nem bántam meg,egy új dologba kóstoltam bele és aránylag tetszett is.Kicsit furcsa volt a sok női főszereplő után egy férfival azonosulni,megérteni,de egész jól ment.
Itt-ott ugyan úgy éreztem,hogy néha túl kemény Calderon,más szituációban meg túl lágy.
Calderon egy nemes,aki felesége halála utáni depressziós ,mivel a saját temetésére sincs pénze-nyolc öngyilkosság után világosította fel sógora-úgy dönt megkeresi az urnára valót és egy űrhajóra jelentkezik másodkapitánynak.
Tetszett a szerző által teremtett világ,igaz semmi extra sincs benne,mégis jó úgy ahogy van,nemesek és közrendűek,hatalmi harcok,bolygóközi bálok színesítik a történetet.
Természetesen mit érne az űrhajókázás,ha nem szerepelne benne egy szép nő is-Taina karaktere által bepillanthatunk a japán kultúra és hagyományok rejtelmeibe is.
Nagyon jó a stílusa a szerzőnek, igazi kikapcsolódást nyújt a könyv,de egy idő után én nagyon „fiúsnak” éreztem a sztorit. Furcsa volt egy férfi főszereplőt követni,és a könyv végén a csatározások,meg harcok,taktikai játszmák már nem kötöttek le.Arról nem beszélve,hogy bizony néha töprengenem kellett ,hogy ki ,mit kavar a háttérben...
Tetszett,hogy Calderon amellett,hogy igazi férfi, a sebezhetőségét is sokszor kiemelte a szerző.Féltem,hogy minden második oldalon lepedőt gyűrnek,de szerencsére ez a klisé hiányzik a könyvből.
(A szívdobogás.légszomj,izzadás-nem jellemző tünete a mitrálisbillentyű-prolapszus szindrómának-csak a szívdobogás-a pánikrohamot a betegség többi tünete mellkasfájdalom,ájulásérzés,gyengeség váltja ki némely betegből.De ez sem általánosítható.)
A könyvborítója önmagáért beszél,nagyon jó lett,teljesen tükrözi a könyv stílusát és magát Calderont is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése