2018. július 15., vasárnap

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

"Mi, akiket az élet annyira megviselt, kinevettük azokat, akik hittek a boldog beteljesülésben."

Valljuk be, ha egy idős embert látunk nem az jut eszünkbe róla, hogy biztosan kalandos élete volt. Csak egy idős embert látunk akin meglátszik az idő, de fogalmunk sem lehet arról, hogy mennyi minden történt vele.
Főszereplőnk Doris kilencvenhat éves. Átlagos, idős öreg hölgy aki segítségre szorul. Rosszul lát, lassan mozog.
Egyetlen rokona húga unokája Jenny, és annak családja. Miattuk tart még ki Doris. Az idős hölgy napjai nagy részében a múltban jár. Piros notesze, melyben nevek sorakoznak még édesapja ajándéka volt. Ebben a füzetben rejlik Doris múltja. Minden egyes név egy-egy emlék és jelentős eseményt jelképez Doris életéből.

Doris lassú emlékezése széles hömpölygő folyóvá érik ahogy halad a története. Nélkülözés, szerelem, háború, barátság. Az olvasó hihetetlen kalandokat él át egy - egy név kapcsán.
A Titanic c. filmben hangzik el ez a  mondat : Hisz nők vagyunk, nehéz döntések jutnak nekünk. Ez a mondat nagyon jól jellemzi Doris történetét, csupa nehéz döntés jut neki.

Kedvenc lett. Mert őszinte, nehéz kérdéseket boncolgat, emberi, hétköznapi, mégis csodálatos.
Bár sok könyvet olvasok, ritka, hogy ennyire elragadjanak az érzelmek olvasás közben. Sokszor fojtogatott a sírás.



Értékelés:
5 Doris - nak szánt cseresznye az 5-ből!!

Srgítség, főzök!

A kreatív címre figyeltem fel először, ami szerintem egy plusz pont a kötetnek, mert valljuk be szakácskönyv esetében nehéz hangzatos címet kreálni.
A kötet nem titkolt célja, hogy a mai fiatal generációt arra ösztönözze, hogy esetleg ők maguk süssék meg a pizzájukat mielőtt bepötyögnék a pizzafutár számát.

Száz recept közül lehet választani, ezek között megtaláljuk a fent említett klasszikus pizzát is, vagy éppen a hamburgert. De a rágcsálnivalók is helyet kaptak akár csak a desszertek, és van bőven nem éppen hétköznapi recept is - Thai kókuszos rizs zöld citrommal és garnélával.
 A vállalkozó kedvűek akár egy teljes menüsort is elkészíthetnek meglepve mondjuk a szülőket egy hétvégén.

Az én személyes kedvencem a Villámgyors harapnivalók szekció, amelyben a legtöbb étel fél óra alatt elkészíthető és nagyon hangzatos is, mint például a Pad Thai.

Bár nincsenek fázisfotók a kötetben, egyértelműen és lényegre törően van fogalmazva. Négy adagra elegendő az alapanyag mennyiség és az előkészítésre, sütésre, főzésre szánt idő is fel van tüntetve, akárcsak az étel nehézségi foka. A betűméret remek, nem kell hunyorogva bogarászni a sorokat, az ételfotók pazarak és vibrálóak.

Szerintem a főzőcskézést mindenki élvezni fogja aki a kötetet választja társául a konyhában, a bevásárlást kell valaki másra bízni :-)

Értékelés:
5 sütögető cseresznye az 5-ből!!!


2018. július 8., vasárnap

Tami Oldham Ashcraft: Sodródás

 "Óránként küldtem segélyhívást, de így is túl sok üres órám maradt, amit félelem és magány töltött ki."

1983-ban két fiatal elvállalja, hogy célba juttatnak egy vitorlás jachtot.  A Hazana aztán a Csendes -Óceánon egy hurrikán útjába kerül, Tami nem tudva meddig eszméletlenül fekszik a kabinban, és fogalma sincs róla, hogy hová tűnt szerelme Richard.
Meg akarja találni a férfit, és túl akarja élni élete legszörnyűbb rémálmát.

"Mert saját magamon kívül senkim, de tényleg senkim sem volt ebben a beláthatatlanul hatalmas, vizes világban."


A történet eleje kicsit kaotikus volt, belevágtam valamibe, aminek nem volt eleje. Ugrálunk az időben, hol a jelenben járunk, ahol Tami minden egyes órában újabb és újabb nehézségekbe ütközik, a következő oldalon pedig éppen a megismerkedésükről olvashatunk.
Úgy éreztem valahol a könyv háromnegyedénél kapott el annyira a történet, hogy faltam az oldalakat, egyik izgalom követte a másikat.
Tami túlélésért folytatott harca 41 napig tartott. Szó szerint sodródott, hiszen az első napokban csak az áramlat vitte a hajót.
Megkönnyeztem a történetet. Hihetetlen milyen erő és kitartás lakozott a mindössze 24 éves lányban, aki egyszerre veszítette el a szerelmét és próbált egyedül életben maradni egy hajóroncson.

A Hazana a  hurrikán után.




Természetes, hogy teljesen más hangon ír egy író, és egy olyan ember aki csak elmeséli élete egy jelentős eseményét. Kicsit soknak tartottam a vitorlázással kapcsolatos szakmai részt -van szómagyarázat a könyv végén -  de ettől nekem még nehezebben ment, hogy elképzeljek egy-egy tarcsvitorlás mondatot.


Tami és Richard.


2018. július 7., szombat

Jodi Picoult: Ítélet

Több szempontból is meglepett a szerző új könyve ( ami csak nekünk új, egyébként 2001-ben íródott.) Jodi mintha most kicsit elengedte volna a feszes témájú, steril és tűpontos stílust. Kaptunk rengeteg érzelmet, lassan feltáruló titkokat és egy kis hókuszpókuszt.

Egy idegen, egy helyi nő, egy kisváros, ahol úgy tűnik  mindenkinek vannak titkai.

Szexuális erőszak, előítélet, szerelem, bosszú...mint valami régi jól bevált klasszikus. Ám Picoult nagyon is mai nyelven, a ma emberének ír, mai problémákról. Minden szereplője élhetne akár a szomszédunkban is.
Bevallom a borítón is feltűnő, és a regényben főszerepet kapott fiatal lányok azonnal kivívták az ellenszenvemet.

Jack és Addie szerelme cseppet sem átlagos, de vajon túlél minden vádat és bizonyítékot?

Kicsit sok volt a szereplő, és túl hirtelen történtek a nézőpontváltások. Valamint a boszorkányos, varázslásos részeknél voltak kétségeim, de lehet, hogy csak azért éreztem így mert a szerzőtől  ez szerintem nagyon távol áll.

Értékelés:
4 kirekesztett cseresznye az 5-ből!!!


2018. július 1., vasárnap

Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

Mondhatni tucat témát dolgozott fel regényében a szerző. Egy ismert és népszerű politikus szexuális botrányba keveredik munkahelyén fiatal és szép beosztottjával. Ha egy ehhez hasonló ügy kipattan természetesen mindenki elítéli, hiszen egy tisztes családapa és férj, aki ráadásul felelős beosztásban dolgozik nem vezethetik az ösztönei. Csakhogy ebben az esetben nehezebb túllépni a munkahelyi románcon, hiszen az alkalmi szerető nem állít mást, minthogy megerőszakolták, és az a bizonyos légyott akarata ellenére történt meg.

Első pillantásra olyan volt a könyv mintha A Férjem védelmében filmsorozat képkockái elevenedtek volna meg. A tökéletes háziasszony és anya kiáll férje mellett, legyen az számára bármilyen megalázó. Bíróság, tárgyalás, tolakodó média.

Ennél aztán sokkal több lesz a történetben, ugyanis a szereplők váltott szemszögéből elmesélve a jelent és a múltat a könyv felénél összefutnak a szálak, az olvasó meg nagy álmélkodva azt kérdezi: Ó, és most mi lesz? 

A regény remek példa arra, hogy, a hatalom, és a megalománia milyen veszélyes kombináció, főleg ha az illető gátlástalan és kellően nárcisztikus is.
James engem annyira dühített, hogy szinte fájt olvasni a róla szóló sorokat, annyira gyenge, jellemtelen ember.
A téma sajnos nagyon aktuális a mai világban. Ha hatalmad van, akkor bármit megtehetsz, bármit megvehetsz - hallgatást, karriert. Azt, hogy a saját önző és beteges vágyaid miatt mennyi emberen gázolsz át nem is számít.

A szerző zseniálisan oldotta meg a végszót, az elejétől a végéig izgalmas volt.

Értékelés:
5 basáskodó cseresznye az 5-ből!!!

2018. június 30., szombat

Antoine Laurain: A piros notesz

Laurent a Piros füzet könyvesbolt tulajdonosa, megtalálja Laurie táskáját, és piros noteszét.
Ezzel kezdetét veszi a titokzatos és kellően romantikus fogócska, ahol a jóképű férfi addig rakosgatja a táska tartalmát, olvasgatja a rejtélyes hölgy sorait míg egymásra nem találnak.

Az olvasó némi lépéselőnyben van Laurent -el szemben, hiszen mi kapunk némi információt arról mi is történt Laure- val azután, hogy ellopják tőle táskáját, benne sok szívének kedves, és a hétköznapi életéhez nélkülözhetetlen holmijával.

 Lauren egyedül él, különleges munkája kapcsán azonban sokat utazik.  Laurent  elvált, van egy kamasz lánya. A férfi régi álma volt egy könyvesbolt, ennek köszönhetően mindennap örömmel tölti el a munkája.
Valahogy olyan egyensúlyt tudott teremteni a szerző, hogy bele tudtam magam élni a történetbe, és el tudtam hinni, hogy ez a romantikus fogócska akár a a valóságban is megtörténhet.


Számomra  Nicolas Barreau stílusa köszön vissza a lapokról, így aki az említett szerzőt kedveli, annak ez a kedves kis kötet is tetszeni fog.
 A romantikus műfaj kapcsán mindig attól félek, hogy túlságosan is elrugaszkodik a valóságtól és bugyutácska szereplők csak sóhajtoznak. Ebben a történetben kellőképpen keveredik a valóság és lehetséges mesebeli szál, a hercegről aki nem fehér lovon hanem egy táskával jön el hozzánk.

Ideje beszereznem a szerző korábbi könyvét is! ( Az elnök kalapja)

Értékelésí.
4,9 megtalált cseresznye az 5-ből!!!


2018. június 24., vasárnap

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

"Az összes ember a házunkon túl ugyanazt csinálja, mint mindig. 
Én meg azon tűnődöm, vajon tudják-e, hogy itt, a mi házunkon belül minden megváltozott."


Zach iskolájában egy nap lövöldözni kezd valaki. Zach, pár osztálytársa és tanárnőjük a kabáttárolóban bújnak el amíg véget nem ér a rémálom.

A történtek után Zach és családja képtelen  folytatni a hétköznapokat. Az anya teljesen összeomlik, az apa is csak lézeng a házukban. Zach éles határokkal kijelölt hétköznapjai véget érnek. Káosz és zűrzavar telepszik nemcsak a családjukra, de az összes érintett emberre a környezetükben.

 Eleinte furcsa volt egy hatéves kisfiú szemszögéből megélni egy történetet. Aztán teljesen azonosulni tudtam vele, rendkívül éles szemű, imádni való kisgyerek Zach. Mennyire mást tud látni egy felnőtt és mennyire mást egy gyerek, még ha ugyanaz a jelenet is zajlik előttük.

Az olvasó számára a hatéves kisfiú szedi össze az információkat. Szinte vakon tapogatózunk a miértek sokaságában. Legszívesebben lökdösnénk, mint valami láthatatlan kéz, hogy menjen kérdezzen a szüleitől. Miért sírt házuk előtt egy idegen nő? Miért nem látta senki előre a tragédiát?  Szülei miért nem kapaszkodnak össze a bajban? És még számos kérdés amire lassan érkezik a válasz.
Sokszor az olvasó már tisztában van egy - két dologgal, amire Zach még mindig zavartan, naivan csodálkozik rá.

A sok kérdés, és aggódni való ellen Zach stratégiát dolgoz ki. Egy tökéletes búvóhely és a könyvek csodás világa segít a kisfiúnak, hogy újra értelmezze megváltozott életüket.
Amíg a szülők elkeseredetten téblábolnak addig Zach a kiutat keresi a boldogság felé.

A téma ellenére élvezet volt olvasni minden egyes sorát a könyvnek. Érett, remek regény.

Értékelés:
5 Elbújt cseresznye az 5-ből!! 
 

2018. június 22., péntek

Cecelia Ahern: Lantmadár

 "Te találtál rám. Te neveztél el."

Nagyon vártam a szerző ezen könyvét, jó pár kedvencet avattam tőle :Utórat: Szeretlek  vagy éppen a másik remek könyve az  Az üveggolyók titka. Bevallom hasonlót vártam.

Adva van az ártatlan, fiatal, és hangokat élethűen utánozni tudó Laura aki a világtól elzártan él tíz éve.
Egy dokumentumfilmet forgató stáb három tagja véletlenül bukkan a lányra és ezzel elkezdődik közös történetük.
A sikeres csapat -Bo, (számomra nem derült ki azonnal a neve alapján, hogy ő nő) Rachel, és Solomon tálcán kapják az újabb sztorijukat, ami újabb díjat is jelenthet nekik.

Az élet úgy hozza, hogy Laura velük tart Dublinba, talán örökre hátrahagyva otthonát.
 Bo a lehetőséget látja a lányban, kicsit féltékeny is rá, miközben saját kapcsolatát boncolgatja Solomonnal. Solomon pedig mint valami kamaszfiú Laura szépségét és báját csodálja.

Nagyjából ebben merül ki a történet miközben készülnek a tehetségkutató műsorra, ami Bo ötlete volt, hogy még inkább ütős legyen a Lauráról szóló történetük.

Egyik szereplő sem volt szimpatikus. Laura bájos tökéletessége az agyamra ment. Tapasztalatlan kislánynak van bemutatva, de közben bőszen flörtöl Solomon-nal, és finom parfümfelhőt húz maga után (honnan szedhette elzárva a külvilágtól????)
Klasszikus szerelmi háromszög kis különlegességgel megspékelve.
Ne legyen kétségünk a végszót illetően sem. A történet eleje nagyon tetszett, sajnálom az utána következő mélyrepülést.

Értékelés:
3 Hangoskodó cseresznye az 5-ből!!




2018. június 17., vasárnap

Cate Woods: Bárcsak ismernélek

Nagyon szerettem volna magaménak tudni ezt a könyvet. Pazar borító, remek fülszöveg.

Perseus Andromeda James harmincegy éves, átlagos állással, baráttal, élettel. Egy nap levelet kap egy Eros Technologies nevű társkereső cégtől akik ebben a műfajban a lehető legmodernebb eszközökkel garantálják ügyfeleiknek a tökéletes társ megtalálását.
Adataik szerint Percy egyik ügyfelük tökéletes párja lehetne.

Úgy tűnik Percy -t ez a levél indította el az elégedetlenség útján. Hirtelen túl unalmasnak tűnik a munkája, a barátja is kiszámítható.
Kis pezsgésnek ígérkezik sivár életébe ha elfogadja az ajánlatot, hogy találkozzon a lelki társával... próbaképpen, hátha az éppen Bradly Cooper... (Lehet kicsit naiv ez a nő harmincegy évesen??)

A találkozás nem várt meglepetéseket tartogat. Kis idő - és pár újabb flört - elteltével Percy úgy gondolja, hogy talán túl sok lelki társa is van, nemcsak az az egy amelyről az Eros T. annyira meg szeretné őt győzni.

Főhősünk jön megy, kever kavar. Újabb lehetséges szerelem tűnik fel az oldalán, miközben három barátnője és anyukája állandó izgalmakat és nevetést csempésznek Percy életébe.

Számomra egyetlen dolog mentette meg a könyvet, az pedig a humor. Reálisan nézve Percy karaktere olyan tizenöt évesnek tűnik, ha az értelmi és érzelmi intelligenciáját kellene meghatározni.
Én már ama bizonyos! szereplő felbukkanásakor tudtam, hogy bingó! megvan Percy társa.

Nem is a sok kanyar és kacsaringó zavart amíg mindketten eljutottak a megvilágosodásig, hanem maga Percy karaktere. Harmincon túl már nagyon szánalmas a -Nem tudom..lehet..talán...nem is tudom mit gondoljak/érezzek -állandó dilemmázás. Szegény aktuális barátjáról alig esik szó, ha igen akkor csak panasz van rá. (Te álltál vele össze ember!!!)
Remekül indult a sztori, csak nagyon hamar az idegeimre is ment. Kár érte.

Értékelés:
3 Használhatatlan cseresznye az 5-ből!!!



2018. június 16., szombat

E. Lockhart: Szemfényvesztés

A szerző Hazudósok c. könyve is különös hangulatú volt, így nagyon kíváncsi voltam mit tud még.

Úgy tűnik Lockhart a tinik romlott lelkét szereti körbejárni újra meg újra. Milyen gonoszak, hazugok, és könyörtelenek tudnak lenni ha az érdekeik úgy kívánják.

Ez a történet is iskolapéldája annak, hogy milyen korán ki tud siklani egy lélek. Milyen könnyű bűnt bűnre halmozni. És persze mindent meg tudunk magyarázni.

Nem számítottam arra, hogy Jules története ilyen kemény lesz, nekem ez már krimi kategória! Az időrendben visszafelé haladunk olvasás közben, így  még izgalmasabb és hátborzongatóbbak a történések.
Nemcsak a zsenge lelkek korai rothadása jellemző a szerző könyveire, de a szegénység, gazdagság is visszatérő motívum. Ahogy a tehetetlenség, irigység érzése is.

Jules úgy gondolja egyedül is képes boldogulni, egymaga  a világ ellen, igaz sok hazugság és vértócsák jelzik útját.

Értékelés:
4,9 Kaméleonos cseresznye az 5-ből!!

2018. június 14., csütörtök

Amy Lloyd: The Innocent Wife (Az ártatlanság börtönében)

Egyetlen nap alatt olvastam ki a könyvet. A regény a Daily Mail elsőkönyves versenyének győztese - meg is érdemelte!

Adva van egy kissé elveszett és csalódott nő, Samantha. Levelezni kezd Dennis-el Ez még nem is lenne olyan furcsa. Csakhogy Dennis börtönben ül gyilkosságért.
A kisfiús és ijedt tizennyolc éves srác teljesen megbabonázza a lányt aki vakon hisz a fiú ártatlanságában. Dennis történetét nyomon követi a média. Könyvet írnak róla, támogatói vannak.
Samantha és Dennis még a börtönévek alatt összeházasodnak, aztán a férfi huszonegy év után kiszabadul...

"Két ember annyira vágyott valami jobbra, hogy ők maguk megteremtették."
 
Dennis szabadulása hatalmas szenzáció. Az áldozatok hozzátartozói fel vannak háborodva, a férfi rajongói ajándékokkal és nem múló érdeklődéssel fordulnak a férfi felé. Újra dokumentumfilmet forgat vele a stáb akik végigkövették a férfi huszonegy évét.
Samantah különlegesnek érzi magát, igaz kicsit furcsa is neki az új helyzet, hiszen szerelme kézzelfoghatóvá vált, elkezdhetik közös életüket.
Ám a férfi le szeretné zárni a múltját ezért kénytelenek visszatérni Red Riverbe.

Már a történet kezdetétől vibrálnak a sorok a feszültségtől. Dennis minden bizonyíték szerint ártatlan, de akkor ki helyett szenvedett huszonegy évig? Miért akar mindenáron visszatérni oda ahol mindenki gyűlöli?
Attól eltekintve is izgalmas volt a könyv az utolsó oldalig, hogy nem volt semmilyen hatalmas csavar, mégis a homlokomra csaptam mikor végre összeállt a kép.

Eleinte nem tudtam Samantha - val azonosulni, hiszen hogyan lehetséges egy olyan emberhez kötni magunkat akit  nem ismerünk, és lehetséges, hogy gyilkos?
Jól fel lett építve a történet és a karakterek is. Szeretem ha az események és az emberek valamilyen logikát követnek, nemcsak annyi a magyarázat, hogy csak.

Az utóbbi időben rengeteg könyv jelenik meg ebben a műfajban és nagyon nehéz olyat találni ami nem tűnik lerágott csontnak. Nos ez a regény szerintem ilyen!

Értékelés:
4 megijesztett cseresznye az 5-ből!!

2018. június 3., vasárnap

Kate Eberlen: Miss You

Tess és Gus tizennyolc évesen találkozik Firenzében. Gus családjában tragédia történik, Tess pedig még csak nem is sejti, hogy hosszú évekre ez volt az utolsó önfeledt nyara.

 A pár pillanatig tartó találkozásuk aztán még párszor megtörténik az évek során, előfordul, hogy úgy, hogy még csak nem is sejtik, hogy egy helyen tartózkodnak.

Tess egyetemre készül, Gus viszont valóban egyetemista lesz, mígnem a lánynak az egyetem álom marad.

Felváltva kísérhetjük nyomon a két fiatal életútját. Azonos bennük, hogy mindketten a körülmények áldozati, a terveiket sorra feláldozzák valami másért amit éppen tenniük kell, ahelyett, hogy azt tennék amit szeretnének.
Mindketten keresik a szerelmet, de úgy tűnik sorra rosszul választanak.

Nem egy olyan szerelmi történet ez amiben a két szereplő egymás után sóvárog, és sok viszontagság választ el egymástól, hiszen sokáig nem is tudják, hogy olykor egymás közelében voltak, találkoztak, beszéltek.
A mi lett volna ha- dilemmán túl sokkal több és izgalmasabb ez a regény. Érdekes volt olvasni, hogy míg a két szereplő egyre-másra csalódik, még csak nem is sejtik, hogy igenis létezik a másik felük!
Rengeteg csalódás, és kudarc, lemondás kíséri őket, még az olvasó arra vár, hogy végre valahára találkozzanak, egymásra csodálkozzanak és felismerjék végre a másikban az igazit.

A szerző remekül szőtte a szálakat, kacskaringós utakat kijelölve a szereplőknek. Mindkét karakter nagyon szimpatikus és szerethető, bár a fiúnak volt egy -két olyan húzása amiért megharagudtam rá. 
A letisztult borító pont olyan finom és elegáns mint maga a történet.

Értékelés:
4 Igazi nyárra váró cseresznye az 5-ből!!!



Kimberly Freeman: Örökzöld - Zuhatag

Kimberly Freeman könyveinek biztos helye van a polcomon. Nagyon tetszett a  jól bevált két idősíkon futó történet. A sztorit a Kék-hegységben található Evergreen hotel köti össze.
1926-ban Violet, napjainkban Lauren sorsát követhetjük nyomon.

Violet egy barátjának köszönhetően pincérnőként helyezkedik el az elegáns hotelben. A naiv és álmodozó lányt hamarosan rabul ejti az egyik előkelő vendég a gazdag, és szenvedélyes Sam.
Hacsak az eltérő  társadalmi helyzetükből adódó tiltott szerelmük lett volna a történetük gerince, az is izgalomban tartott volna a könyv végéig. Freeman tett arról, hogy egyre fokozza a feszültséget és az izgalmakat a két fiatal körül, mígnem a könyv első, rosszat sejtető oldala a történetük végén összeér.

Lauren kortársaitól eltérő életet élt korábban, a harmincas éveiben jár de eddig furcsa burokban élt. A fiatal nő egészen a Kék- hegységig utazik, munkát vállal remélve, hogy végre kikerül örökké aggódó anyja tekintete alól.
Egy friss ismertségnek köszönhetően bejárást szerez a felújítás alatt álló Evergreen hotelbe ahol a véletlen folytán egy gramofon belsejében szenvedélyes szerelmes leveleket talál.
És ha egy nyomozás nem lenne elég, Lauren testvére könyvei között egy régi fényképre bukkan, amin számára ismeretlen emberekről készült.

Violet és Sam története teljesen magával ragadott! A hóviharban kiürült szálloda pár vendége is gondoskodott az izgalmakról.
Lauren szála viszont annyira nem kötött le, talán azért mert minden olyan simán ment neki, egyik rejtély sem tartott sokáig, könnyedén kapta az információkat. Testvére titkát is könnyedén kitaláltam.

A szerző remek mesélő. Olyan hitelesen adja át a szereplői történetét, hogy biztosak vagyunk benne, hogy minden egyes leírt szó a valóságban is megtörtént.

Értékelés:
5 szállodai cseresznye az 5-ből!!!

2018. június 2., szombat

Jamie Attenberg: Családom és más nehéz falatok

Egy átlagos család, átlagos gondokkal - gondoltam az első oldalak olvasása után. Ám a szerző gondoskodott arról, hogy az élet hétköznapi dolgait olyan köntösbe bújtassa amitől teljesen más megvilágításba kerülnek ezek a problémák.

Edie és Richard évtizedekig tartó házassága véget ér. Richard egyszerűen kisétál a családi házból, magára hagyva beteg és elhízott feleségét. Felnőtt gyerekeiket hideg zuhanyként éri a szülők körüli változás. Nehezen törődnek bele, hogy a jól megszokott családi élet felborult.

A napi taposómalomban nehéz megoldani, hogy Edie és Richard gyerekei szüleik, és főként anyjuk Edie segítségére siessenek. Robin és Benny tanácstalanok, egyedül Benny felesége Rachel az aki a tettek mezejére szeretne lépni, addig amíg nem késő.

Sajnos számomra a család egyik tagja sem volt túl szimpatikus. Valahogy olyan furcsán álltak a dolgokhoz, nagy kerülőkkel megtalálva a megoldásokhoz vezető utat. 





Jóval több az olyan regény amely az anorexiával foglalkozik.  A kóros elhízás a túlsúly inkább az életmód tanácsadó könyvek témája, regényekben ritkán fordul elő.
Edie története ettől is egyedi. Az idősödő, betegeskedő, túlsúlyos Edie, aki visszatekint gyerekkorára, férjével való megismerkedésére. És persze az ételhez való viszonyára, ami úgy tűnik minden bajára gyógyír...vagy mégsem.
Megmenthet a családunk? Kell, hogy valaki megmentsen minket, vagy ezt csak mi magunk tehetjük meg önmagunkért?

A borító zseniális lett!

Értékelés:
4  falánk cseresznye az 5-ből!!!


2018. május 25., péntek

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

"Jönnek, gyomlálnak, öntöznek, gereblyéznek, ültetnek, gyertyát gyújtanak. Lángocskát tesznek a lélek mellé, hogy ne féljen egyedül."

Emma és papája Severin különleges helyen élnek, a temetőben. A tizenéves kislány megszokott közegként tekint a temetőre. Ami másoknak a szomorúság földje, neki a lehetőségeké. Igyekszik minden halottat előbb-utóbb felkeresni és megírni, hogy egy-egy megboldogult milyen életet élhetett egykor, mit szeretett és mit nem.

"Jól kijön a szomszédjaival? Vagy szívesebben nyugodna másutt?"

Peter gyászol. A fiatal fiú ikertestvérét veszítette el, sem a temetővel, sem a saját fájdalmával nem tud mit kezdeni. Ám Emma a maga keresetlen és őszinte módján segít a fiúnak, hogy másképp lássa a dolgokat.

A történet fényében furcsa lenne azt írni, hogy ez egy tüneményes könyv. Pedig az. Egyedi és különleges, és az a finom humor ami átlengi könnyen fogyaszthatóvá teszi, akárcsak egy finom epertortát.

"Vannak dolgok, amikre azt mondod: Hát ilyen nincs! Éjszaka nyíló virágok például."

Értékelés:
5 cseresznyés epertorta az 5-ből!!! 


Allison Pearson: Kemény dió

Annak ellenére, hogy a eme kötet első részét Csak tudnám hogy csinálja   2011 (!!!!!)-ben olvastam teljesen képben voltam Kate történetével. Igaz a S.J.P. főszereplésével a filmet is láttam, így duplán is tudatosítva lett bennem a sztori.
A karrierista anya, aki jó sok idő múlva döbben rá, hogy amíg két kicsi gyereke van addig muszáj anyának lennie, ha tetszik neki a szerep ha nem.

Eltelt hét év. Itt csatlakozunk újra Kate-hez akinek közeledik az ötvenedik születésnapja, de csak úgy kaphat ismét zöld utat a munka világába ha fiatalabbnak hazudja magát. A két gyereke kiállhatatlan kamasz. Ráadásul a lányáról a neten egy belfie - jelentsen ez bármit is -kering A nagyszülők egyre idősebbek és betegeskednek, a kutyát csak Kate tudja megsétáltatni, a barátnőivel e-mailen tartja a kapcsolatot, mert személyes találkozót képtelenek összehozni, és a férje valamiért folyton biciklin ül. Nem mellesleg Richard úgy döntött ön megvalósít, így két évig nem szándékozik dolgozni. Kate az aki eltartja a családot, és gondoskodik arról is, hogy a vidéken vásárolt gyönyörű házuk egyszer lakható legyen. (Hála az egyetlen építőmunkásnak aki a felújításon dolgozik.)
És ha ez még nem lenne elég, újra felbukkan a szőke herceg!

"Az a nagyszerű dolog a be nem teljesült szerelemben, hogy ez az egyetlen, ami nem múlik el."

Attól eltekintve, hogy Kate idősebb nálam (hurrá!!) teljesen átéreztem a problémáit.
Jókor is talált meg ez a könyv. Minden egyes mondatával mélyen egyetértettem, legyen az a digitális világ veszélye, ami beszippantja a gyerekeket, vagy a sok szexista megjegyzés és hozzáállás ami a nőket éri legyenek akárhány évesek. És az érzés, hogy vannak időszakok, amikor minden ami színes volt és vonzó, -legyen az ember vagy érzés - megfakul, kikopik és csalódást okoz nekünk.

Jólesett a szerző humora, szerintem sokkal jobb lett ez a rész mint az első. Akik szeretik Marian Keyes stílusát bátran válasszák Pearson kisasszony könyvét.

Értékelés:
5 túlértékelt cseresznye az 5-ből!!!

2018. május 13., vasárnap

Rebecca Stonehill: A lány és a nektármadár

"Itt vagyok tehát, az esküvőm estéjén egyedül, a férj, aki civilizálni akarja Afrikát, és akit Jeremynek kellene hívnom, és akinek nemsokára  a hálószobában is engedelmeskednem kell, amiről persze nem tudtam pontosan, hogy mit jelent, elment a klubba."

A szerző korábbi könyve A költő felesége  elég emlékezetes volt, így egyből felkaptam a fejem az új könyvére.

1903. Iris még csak tizennyolc éves de anyja szeretné férjhez adni. A lány szerencsésnek érezheti magát, hiszen választhat. Vagy a sótlan és érzelmektől túlfűtött idős férfi örülhetne fiatal hitvesének, vagy egészen Afrikáig utazhat egy szép és új élet reményében.
A fiatal lány látván az első kérőt azonnal a világ végére való utazást, és az ismeretlen kedvest választja.
Bár Iris gardedámmal utazik, akivel barátságot is köt, amint lezajlik az esküvő magára marad.

"Mr.Lawrence soha nem lesz gyengéd férj, de néha úgy érzem, épp a mellőzöttség az, ami megment."

Egyetlen vigasza a csodálatos és ismeretlen természet ami azonnal rabul ejti. Minden nehézség és szegényes körülmény ellenére Nairobi a második otthona lesz.

"-Ahogyan látja, a kommunikáció borzalmasan lassan működik errefelé. Állandó problémánk, hogy a zsiráfok beleakadnak a távíróvezetékekbe, és leszakítják azokat.
- Zsiráfok?
-  Igen, zsiráfok. Nem tudja, mi az?"

Iris elzárva a világtól él, ám nem teljesen  magányos hiszen férje szabója, és a helyi iskolában tanító Kamauval szoros barátságot köt.

A kötet első fele tulajdonképpen arról szól, hogyan fedezi fel Iris ezt az ismeretlen és számára elbűvölő világot. Ez a rész aztán egy huszárvágással véget is ér, hogy aztán Iris negyvenhét év után, és egy másik életből visszatérjen szeretett Afrikájába.

Nekem a történet a könyv első feléig tetszett. Aztán össze lett csapva az Iris -el történt események, a visszatérés pedig el lett nyújtva. ( A szerző korábbi könyvénél is hasonlóan türelmetlen voltam az utolsó oldalaknál.)
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy Iris anyja miért üldözte lányát egészen Afrikáig.




Értékelés:
4 Nektármadaras cseresznye az 5-ből!!
 

Jane Fallon: Szabadulj meg a pasitól!

Kezdeném azzal, hogy engem a pasi szóval ki lehet kergetni a világból. Mivel ellenszenves volt a cím, na meg féltem, hogy nagyon agyament csajos lesz a történet nem siettem, hogy beszerezzem. Ám a véletlen közbeszólt, elkezdtem olvasni és nem tudtam letenni.
Hagyjuk a címet meg a magányos fogkefét, Helen szerencsétlenkedésén remekül lehet szórakozni, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok.

Helen négy évig rágja nős szeretője fülét, hogy váljon el és végre éljenek együtt. Ám amikor ez bekövetkezik minden összeomlik, mert semmi sem olyan mint ahogy azt a negyvenhez közeli szingli főhősünk elképzelte.

Nemcsak a Matthew-ról elképzelt ábrándok foszlanak szét de véletlenül összebarátkozik az elhagyott feleséggel, a munkahelyén kitudódik szeretői státusza, sőt még lelki ismeretfurdalás is kínozza szeretője lányai miatt.

Helen egyre inkább belegabalyodik a saját maga által szőtt lódításokba és minden kísérlete kudarcba fullad ami arra irányul, hogy újra összehozza szeretőjét a volt feleségével.

 Teljesen új megközelítése a megcsalásos, szeretős, szerelmi háromszöges történeteknek, ráadásul a szerzőnek nagyon jó humora is van így nem kérdéses a tökéletes szórakozás és kikapcsolódás.

Értékelés:
5 örökké az igazira váró cseresznye az 5-ből!!



2018. május 12., szombat

Lisa Wingate:Elrabolt életek

"Ha van tanulság, amit levonhatunk a Foss gyerekek képzeletbeli, és a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesülete igaz történetéből, az az, hogy a csecsemők és gyermekek, származzanak a világ bármely szegletéből, nem ingóságok, nem tárgyak, és nem is „üres lapok”, ahogy Georgia Tann jellemezte pártfogoltjait, hanem emberi lények, akiknek álmaik, sajátos igényeik, reményeik vannak. Akiknek saját történetük van."

Ahogy a fenti idézetből is kiderül a történet valós események alapján, de kitalált szereplők sorsát mutatja be akik a gyermekkereskedelem áldozatai.

Két szálon fut a történet, napjainkban Avery, a múltban pedig (1930) Rill életébe pillanthatunk be.
Avery egy idősek otthonában tett látogatás során olyan felfedezéseket tesz ami arra ösztönzi, hogy kicsit kutakodjon imádott családja múltjában.

Avery és Rill története a sok közül egy hátborzongató eset  mementója ami gyerekek tömegét szakította el családjától, vagy hitték halottnak anyák újszülöttjeiket, hogy gazdag és befolyásos emberek gyerekhez juthassanak.
A szegényebb gyerekeket egyszerűen elvették a szülőktől, mondván jobb sorsot érdemelnek, Rill esete példázza a legjobban, hogy attól még lehet boldog egy szegény gyerek is, feltéve ha a saját családjával élhet. Nem beszélve arról, hogy micsoda szörnyűségeken kellett keresztülmennie Rill-nek és testvéreinek a gyermekotthonnak nevezett házban.

Az már a történet elején egyértelmű, hogy Avery és Rill szálai össze fognak futni, de az nagyon talányos volt, hogy hogyan.

Nem egy könnyű olvasmány, megrázó részletekkel teli. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az ilyen történetek mind szolgáljanak okolásul arra, hogy vannak dolgok amik soha nem történhetnek meg újra. 

Értékelés:
5 zűrzavaros cseresznye az 5-ből!!! 

2018. május 1., kedd

A. J. Finn: Nő az ablakban

"Pánikbetegként azt mondanám, az agorafóbia nem is dúlta fel annyira az életemet - inkább csak ez lett az életem."

Egy hatalmas ház, egy benne bolyongó pánikbeteg pszichiáter, szomszédok. Anna Fox élete dióhéjban. Anna tíz hónapja ki sem mozdul az egykor gyönyörű családi otthonból. Három emberrel érintkezik időözönként, a saját pszichiáterével, a gyógytornászával és az alagsorban élő albérlőjével  - utóbbi  abban segít a pánikbeteg, depressziós és szerintem alkoholista nőnek, hogy a hétköznapi problémákat megoldja helyette.

Annának van családja de valamiért nem lehet velük-ez az ok, és az amiért a nő saját lakásának fogja lett lassan bontakozik ki a lapokon.

Anna Nikon márkájú fényképezőgépével napi szinten nyomon követi szomszédai életét. Az internet és a kíváncsisága együttes erejével térképezi fel a körülötte élőket, akik helyette is élnek, munkába járnak, vagy éppen  babakocsit tolnak. Veszekedések, idilli vacsorák szemtanúja lesz.

Az iszom-filmet nézek- leskelődöm - csetelek körforgást egy a szomszédban zajló, krimibe illő cselekmény szakítja meg.

Míg a nő múltja lassan bontakozik ki előttünk, - és az utolsó oldalakig izgalomban tartott - addig a jelen pattogós és gyors. Pillanatonként változik a lehetséges tettes, amit Anna agya több szálon futtat.De az is lehet, hogy az egészet csak képzelte, hiszen a több palacknyi bor és a gyógyszerek érdekes dolgokat láttatnak vele.

A szerző bemutatkozó regénye szerintem remekül sikerült. Egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet, remek a stílusa és persze a végszóra tippem sem volt.

Értékelés:
5 bűntudatos cseresznye az 5-ből!!!



2018. április 30., hétfő

Ami fontos

A mai nap legfontosabb feladata, hogy kiválogattam a tavaszi-nyári könyvjelző kollekciót...:-)
Mire nem jó a hosszú hétvége.

Sarah Andersen: Macskapásztor

A  szerző korábbi két képregényét  Felnőni kiábrándító,  Puha boldog puffancs  imádtam. Mindkettőben örök - és vicces - igazságok rejtőztek rólunk nőkről. A legújabb kötetben is sok mindenről esik szó, és bár kellemes perceket szerzett a kötet, annyira mégsem voltam elájulva mint a korábbi két résztől.
A cicás részeket imádtam!!! :-)

Valahogy a másik két képregény nekem jobban feküdt, találóbbak voltak, többször magamra ismertem, viccesebb volt és a többi. (És talán ebben a kötetben itt-ott ismételte önmagát.) Ennek ellenére persze nem bántam meg, hogy megvettem, sőt továbbra is maradok S. A. rajongó.

És azon is elgondolkodtam nem kellene e más hasonló képregényekkel is próbát tennem. Valahogy azt hiszem ebben a stílusban fogyasztható számomra a képregény. 

Néha igenis kell, hogy felnőttként is gyerekek lehessünk, elengedhessük a napi nyűgjeinket, szorongást, aggódást.

Értékelés:
4 macskapásztoros cseresznye az 5-ből!!!

                   

2018. április 29., vasárnap

Jodi Picoult: A tizedik kör

Én azt hiszem Jodi Picoult kicsit megújult a számunkra -még akkor is ha ezen könyve nem most íródott - megszakad a szokásos "bűntény", nyomozás, bíróság háromszög, és inkább a családi kapcsolatokkal foglalkozunk.
Adott esetben egy háromfős, átlagosnak tűnő családban robban a bomba, mikor Trixie aki tizennégy éves, azt állítja, hogy három évvel idősebb  szerelme megerőszakolta.

A képregényrajzoló apa Daniel, és a tanár anya Laura nemcsak szülőként de házaspárként is kudarcot vallanak. Innen kellene felállni. Természetesen Trixie az első, akiért bármit megtennének, hogy újra gondtalan kislány lehessen.
Mulasztások és hazugságok, csalás, gyerekkori emlékek elől való menekülés. Jodi jó érzékkel boncolgatja a családi viszonyokat.
Daniel múltja kifejezetten egyedi színt adott a történethez.

A történet eleje és vége lendületes és izgalmas volt, ráadásul az Alaszkai részek remekül lettek megírva. A történet közepe számomra kicsit szenvedős volt, hiszen csak Trixie -vel történteket, és annak utózöngéit  járjuk körbe újra meg újra.
Valahogy krimisebbre sikerült ez a könyv, ez is szokatlan a szerzőtől, de persze ezt is tökéletesen oldotta meg.

Sokan örültek a regényben felbukkanó képregénynek, a szerző figyelt rá, hogy a két történet párhuzamosan fusson, szerintem nem lett több tőle a könyv.
Nem nagyon vont le a történet értékéből az sem, hogy elég korán kitaláltam ki a bűnös.

Még mindig nagyra tartom Picoult alaposságát, akármilyen különlegességet csempész is a történeteibe azt maximális profizmussal adja át az olvasóknak.

Értékelés:
4 szánhúzó cseresznye az 5-ből!!!


2018. április 14., szombat

Fiona Neill: Árulások

Nem értem miért olvasták eddig ilyen kevesen ezt a könyvet, ráadásul a kevés többség tetszését sem nyerte el. Pedig!! Pedig ez egy nagyon jó történet.
Kezdem azzal, hogy bár a házastársi hűtlenség eléggé lerágott csont, ennek ellenére erős ez a sztori, a vége pedig még erősebb. Semmi romantikus nincs ebben a szerelmi történetben, amiben négy felnőtt, és négy gyerek érintett.
Négy ember szemszögéből tudhatjuk meg, hogy milyen is az mikor két baráti házaspár egy-egy fele térfelet cserél.
Rosie és Nick -ből Lisa és Nick lesz, nem mellesleg Lisa, Rosie gyerekkori barátnője (volt.)

Az ominózus nyár óta eltelik nyolc év. Rosie valahogy tovább éli az életét, persze napi szinten boncolgatva azt mit tett vele és gyerekekkel Lisa és Nick. Lánya kényszerbeteg lett, fia egyszerűen csak dühös.
Aztán Lisa levelet ír Rosie-nak, és ismét felszínre kerül minden egyes sérelem.

Amivel végig tisztában voltam az az, hogy Nick mekkora görény! Akkora, hogy ilyen nincs is! (de van!!) Épp ésszel fel nem tudom fogni, hogy az ilyen embernek, hogyan juthat társ, és szeretet???
Van még egy szereplő aki nem sok jót érdemel, de persze az élet nem igazságos.

A négy felnőtt kapcsolat tematikájának boncolgatása mellett nagyon szép képet kapunk a kényszerbetegségről. Nagyon életszerű Daisy szenvedése, ahogy ő fogalmazott, a kényszerbetegség teljes munkaidős elfoglaltság.

Lövésem sem volt, hogy milyen befejezést lehet írni egy ilyen kusza és nagyon fájdalmas történethez, a szerző nagyon jó érzékkel oldotta meg.

Értékelés:
4 soha meg nem bocsájtó cseresznye

Lionel Shriver: A Mandible család

Imádom a családregényeket, a sok-sok szálat ami összeköti a szereplőket időn és generációkon át.
Kicsit mást vártam, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy belevágtam.

Shriver családregénye furcsa módon a jövőben játszódik, (2029-2047). Középpontban a klasszikus mesés örökséggel. (?)

Jó sok mindent írt bele a szerző ebbe a könyvbe, kezdve egy jó adag gazdaságpolitikával -fogyasztható szinten- a már említett családregény, és akkor ott a disztópia, a jövő. A jövő ami akár meg is történhet, mert nagyon hihetően lett előadva, hogy Amerikában  dollár értékét veszti. Miért ne történhetne meg?
És hogyan reagálnak erre az emberek, mikor egyik nap még minden van, aztán a következő napon meg már semmid sincs.
A Mandible család tagjain keresztül pillanthatunk be egy nem túl biztató jövőbe.

Shriver egyedi és különleges stílusban ír, ami csak rá jellemző. Pont ahogy  a témaválasztásai is. (Amikről elképzeléseim sincs, hogy találják meg.)

Értékelés:
4 jövőre érő cseresznye az 5-ből!!!!



2018. április 8., vasárnap

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Bár majdnem két éve, hogy olvastam a könyvet,  Edenbrooke, és aminek aztán jó érzékkel muszáj volt előzményt is írni.
Persze ezt a vékonyka füzetkét nem volt kötelező sem megvennem, sem elolvasnom, de izgatott, hogy nem teljes a történet, és biztosan lemaradtam valamiről.

Nos nem maradtam le semmiről. Nekem nem adott pluszt ez a kis szösszenet, de jó érzés volt felidézni -és, hogy örültem, hogy emlékszem -  Marianne és Philip ismerkedésének első pillanataira, de nem éreztem, hogy Philip szemszögéből újat kaptam volna. Sőt kicsit ömlengőnek tűntek az első pillantásra feltört érzései.
Lehet én lettem túl kemény és kérges, hiszen a könyv nagyon tetszett és szórakoztatott, de amit Philip átélt az ominózus fogadóban nekem túl sok volt. Sokkal jobban tetszettek a rámenős hölgyek próbálkozásai :-)
Azon tanakodtam a röpke pár oldal olvasása közben, hogy lehet egyszerűbb lenne az élet ha annyi gondja lenne a nőknek, hogy jól menjenek férjhez.

Értékelés:
3 piruló cseresznye az 5-ből!!!

Leila Slimani: Altatódal

 "Eltaszítják maguktól, és visszajön. Elbúcsúznak tőle, és ott fog kopogtatni az ajtón, mégis bejön majd, fenyegetően, mint egy megbántott szerető."

Na ez nem az én könyvem volt sajnos. Aránylag vékonyka kötet ezért végigolvastam, de minél több idő telik el az olvasás után annál kevesebb cseresznyét ér.
A fülszöveg szerint a nálunk is népszerű -Kosztolányi Dezső:  Édes Anna - mai változata, amiben az eszményi cselédlány/dada gazdája ellen fordul.

Senki sem volt szimpatikus a történetben, sem a hülye, sznob házaspár, se Louise aki csak egyszerűen beteg és kész.
Egy középkorú házaspár két gyerekkel dadát keres. A férj azt szeretné ha felesége egyelőre csak a gyerekeinek élne, ám a karrierjét féltő -és gyerekeit tehernek érző - Myriam addig rágja élete párja fülét még nem úgy döntenek, hogy dadát keresnek. Pillanatok alatt megtalálják a tökéletes jelöltet, aki ahogy halad az idő egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. Mindig tele a hűtő, tiszta a ruha, a lakás ragyog és a gyerekek is imádják a törékeny, mindig ápolt Louise-t. 
Bár néha Myriam úgy érzi kicsit rátelepedett az életükre az alkalmazott, azt nem lehet vitatni, hogy mennyi terhet vesz le a válláról.
Apróságok, figyelmeztető jelek villannak meg néha, de persze minden csak akkor lesz egyértelmű és világos, amikor már túl késő.

Louise ingerszegény, érzelemmentes napjai éles ellentétben állnak a jómódú házaspár mozgalmas, és színes életével.
Louise egyre inkább megszállottja lesz a családnak, a jövőt tervezgeti, amiről azt hiszi, hogy van beleszólása.

Nem sok csavar volt a történetben. Miután megismerjük Louise múltját egyértelmű, hogy mi a gond vele. Persze nem lett volna törvényszerű, hogy Louise ilyen szörnyűségre vetemedjen.

A könyv borítója egyszerűen csúnya.

Értékelés:
3 dada nélküli cseresznye az 5-ből!!!

2018. április 3., kedd

Kathie Khan: 90 perc

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, a szerelmesek küzdelme az űrben kilencven percen át a túlélésért nagyon is jó téma.
Ehhez jön még a jövő elképzelése az írónő szerint egy globális katasztrófa után, ahol minden újdonság az olvasónak.
Míg Carys és Max azon tanakodnak az űrben lebegve, hogy hogyan éljék túl a lehetetlent, addig időről-időre visszatérnek a múltba.Megismerkedésük, kapcsoltuk minden egyes lépcsőfokát megismerhetjük. És persze az is kiderül, hogyan került a vagány pilóta, Carys és a humoros séf, Max ekkora slamasztikába.

Az olvasott értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, - ezért sem érdemes olvasás előtt mások véleményére hagyatkozni - így kellemes csalódás volt, hogy igenis jó ez a történet.
Bár nem mélyedünk bele Európia, a politika, és a Rotáció témákba, pont annyi információt kap az olvasó, hogy az keretet adjon a történetnek.
Ami (talán) a távoli jövőben sem fog sokat változni, azok az emberi kapcsolatok. Ugyanúgy meglesznek egy kapcsolat buktatói mint most, legyen bármilyen modern is a világ az emberi lélek esendő és törékeny marad. 

Két hibát azért felrónék a könyvnek, az egyik, hogy nem kapkodtam a levegőt miközben az a  szereplőinknek bizony rendesen fogyott. Valahogy nem tudtam együttérezni velük, és azt hiszem nekem teljesen más dolgokon járt volna az eszem mint nekik.
A másik a befejezés, amit nem tudok hová tenni, illetve van egy elméletem, hogy miért ilyen lett a végszó, de ez inkább idegesített mint elgondolkodtatott.

Értékelés:
4 űrcseresznye az 5-ből!!

2018. április 2., hétfő

Péterfi - Novák Éva: A rózsaszín ruha

 "Mert igenis van az a szint, amikor az ember a boldogtalanságtól szinte megbénul."

Tudtam én, hogy az Egyasszony olvasása  után csak idő kérdése lesz mikor támad újra kedvem kicsit kínozni magam.

Húsz novellát tartalmaz ez a kis kötet, a könyv borítóján hívogató színekkel. Aztán ami belül van letaglóz és pofán ver. Nem tudom hogyan lehetséges úgy írni, hogy hajtjuk a lapokat, megszakad a szívünk, lehajtott fejjel ismerjük be, hogy bizony ez mind így van, és tudjuk, hogy a következő oldal is fájni fog, mégsem hagyjuk abba.
Jó érzékkel lettek egymás után rakosgatva a történetek az erős kezdés a kedvenc - Mama meséi 1. - után hasonló a folytatás is.

Persze van egy -két keserédes, nevetős sztori is, de a legtöbb a saját hülyeségeinkről és szenvedéseinkről szól. Főleg a nő férfi viszony van rendesen boncolgatva, villanásnyi időre benézhetünk mások lelkének ablakán, beléphetünk az életükbe, hogy aztán olvasás közben és után  eltöprengjünk azon, hogy ja basszus, mi is ebben a cipőben járunk, vagy megkönnyebbülve felsóhajtunk, hogy de jó, hogy nekem (eddig) ez kimaradt az életemből.
Szánalmas, hogy mennyi mindent bele tudunk látni egy másik emberbe, mennyi jót tudunk feltételezni róla, hogy aztán naponta kapjunk pofonokat, hogy ébresztő királylány, maximum egy cselédlány sorsa juthat neked.

Értékelés:
4,9 szánakozó cseresznye az 5-ből!!

2018. március 25., vasárnap

Fiona Barton: A gyermek

"A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek."

Mostanában ez a műfaj szinte újjáéledt rengeteg izgalmas, csavaros sztori közül választhatunk. Valamiért eddig szerencsém volt és most is kifogtam egy letehetetlennek bizonyuló könyvet.
Az, hogy ilyen jól sikerült valószínűleg az is hozzájárult, hogy a szerző korábban újságíró volt, így Kate Waters figurája hiteles lett.

Összesen négy nő története ez - köztük az újságíróé - akik közül hárman  valahogyan kapcsolódnak egy huszonhét évvel korábban történt tragédiához. Egy építkezésen talált csecsemő maradványai felszínre hozzák a múltat, amit három nő legszívesebben kitörölne a fejéből. Egyikük tinikora óta nyomasztó titkot hordoz, másikuk eltűnt kisbabáját keresi azóta is, és a harmadik társuk pedig látszólag vasfegyelemmel várja a történet alakulását, remélve, hogy kihagyják a sztoriból.

Meg kell hagyni, hogy egy  újságíró élete van olyan izgalmas, és veszélyes mint egy nyomozóé. Sokszor kitartóbban kutatnak keresnek egy - egy bűncselekmény kapcsán mint a rendőrség.
Kate valahogy érzi, hogy ez a történet rengeteg titkot rejt, így meggyőzi a főnökét, hogy hagy foglalkozzon az üggyel.
 Bár egy idő után az olvasó is simán rájön a rejtélyre, ez egyáltalán nem von le a történet értékéből, az utolsó oldalig lehet izgulni.

Olvasás közben egyszerűnek tűnik, hogy egyik nyomból következik a másik, de persze rengeteg ráfordított idő, energia és nem kevés szerencse kérdése, hogy egy - egy ilyen bonyolult ügyet fel tudjanak deríteni.

Sajnos egyik nő sem került közel hozzám, főleg Kate figurája volt az aki bár profi volt nagyon steril személyiség. De ez a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen nem a szereplők, hanem a cselekmény az ami az utolsó oldalig fogva tartott.

Értékelés:
4 nyomozgató cseresznye az 5-ből!!!


Stella Newman: Hét lépés a boldogsághoz

"Ma október hatodika van, így a telefonom szerint november végére legalább hatvanöt százalékkal boldogabbnak kell éreznünk magunkat."

Kivételesen hittem a fülszövegnek és végre nem csalódtam igazi szórakoztató chik lit.

Lenny és Juliet remek barátnők, bár teljesen más az életük. Lenny szingli, aki utálja a munkáját és végre egy tartós kapcsolatot szeretne, na meg, hogy minden tekintetben olyan legyen mint Juliet.
Juliet rajong a munkájáért - szakácskönyvek háttérembereként dolgozik - van jóképű férje és egy tündéri felnőtt lánya.
Aztán Juliet férjéről kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes, és úgy tűnik ha Juliet ugrik, ugrik Lenny is. Így történhet, hogy mindketten a gödör alján találják magukat.

Mindketten más-más élethelyzetben vannak. Juliet talpra szeretne állni, Lenny pedig végre egy tartós és boldog párkapcsolatot szeretne a mostani alakalmi szeretői státusz helyett.

Igazán érdekesen és cseppet sem unalmasan alakul az életük, tetszett, hogy végig a realitások talaján mozgott a történet és nem oldódott meg minden gondjuk egy szempillantás alatt.

Szerintem a kár volt a BoldogságGuru nevezetű telefonos applikációra alapozni a fülszöveget, hiszen ez csak a kezdet volt és elhanyagolható szerepet játszott a két nő életében, bár vicces volt ahogy a boldogságszintjük alakult. Az applikáció által javasolt feladatok szerintem kiszámíthatóak voltak.

Lenny rendkívül szimpatikus karakter volt, könnyű volt vele azonosulni, Juliet -nek kevésbé  drukkoltam, attól eltekintve, hogy igazi jó barátnő, és nagylelkű ember.

A szerző szerencsésen hanyagolta a mézesmázos befejezést, remek tavaszi olvasmány.

Értékelés:
4,9 boldogságtól guruló cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 24., szombat

Lucy Foley: A meghívó

"Csak úgy sodródtam, és gőzöm sem volt arról, mire képes az emberi szív."

1951. Hal újságíró, - bár szeret magára íróként gondolni - egy barátja révén meghívót szerez egy pazar partira, amit egy idős grófnő ad befolyásos emberek számára, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy készülő filmhez.
Hal itt találkozik a titokzatos és szép Stellával. Szenvedélyes egyéjszakás kalandba bonyolódnak. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy többet megtudjanak egymásról, így csak a saját képzeletük alakítja a másikat.

1953. Az idős grófnő örömmel értesíti Hal-t, hogy velük tarthat a mesés útra. A Riviérán végighajózva népszerűsítik az elkészült filmet.
A film női és férfi főszereplője, egy fotós, és a rendező mellett Hal is felszállhat a luxusjachtra.
Hal legnagyobb megdöbbenésére Stella is a grófnő vendége.

Nem egy átlagos, kis szerelmi történet ez, hiszen a két szereplő felnőtt emberként találkozik, nem a fiatalságuk első romantikus szerelmét látják a másikban.
Bár a történetük illetve a múltjuk megismerése lassan csordogál, a jelen nagyon is pörgős.
A többi szereplő, -akik nem mellesleg remek karakterek -  mind üde, pezsgő színfoltjai a történetnek. Egy olyan világba enged betekintést amit csillámporosnak és gondtalannak hiszünk.

A szerző minden szereplő életébe betekintést nyújt. Hal és Stella múltját is megismerjük. A film, a grófnő egyik felmenője, egy napló. Ezek együtt alkotják a szép és lírai történetet. Nem mellesleg a szerző remek hangulatteremtő, a mediterrán életérzés kézzelfogható, annak ellenére, hogy puha takaró, és forró tea volt a kísérőm olvasás közben.

Kicsit túl sok volt nekem a történet, a személyes tragédiák, annyi minden történik a lapokon, hogy kicsit úgy éreztem el lett aprózva a sztori. Kár volt egyszerre ennyi figurát mozgatni, mintha mindegyikükre egyetlen mondatot szánt volna az író.

Az utolsó lapokon a feszültség a tetőfokára hág, krimibe illő fordulatokkal.
Kicsit más lett a történet befejezése mint ami elképzeltem, de így sem okozott csalódást.

A borító nagyon hangulatos, ha a hölgy haja az úszósapka alatt szőke, akkor minden klappol:-)

Értékelés:
4 luxus cseresznye az 5-ből!!!

2018. március 16., péntek

Sarah Winman: Bádogember

A barátság pont annyira megfoghatatlan és egyedi, mint a szerelem. Ebben a könyvben pedig mindkét érzelem dobogós helyen szerepel, sok- sok emlékkel együtt.
Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze  Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.

Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.

Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.

Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)

Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!


2018. március 11., vasárnap

Hillary Jodan: Mudbound - Sárfészek

 "Valahányszor Jamie a közelben volt, Laura énekelt. S valahányszor csak én voltam, dudorászott."


Sok mindenből lett összegyúrva ez a történet, a szerző remekül választotta ki a második világháború utáni időszakot, beleszőtte a rasszizmust, a családi kapcsolatokat, szerelmet, házasságot, egy farmot,-  ami a nem éppen hízelgő Sárfészek nevet kapta az egyik szereplőtől.

Itt mindenki főszereplő, hiszen Laura mellett - aki megnyitja a történetet -  majdnem mindenki szót kap.
Nincs is annál ütősebb, mikor egy történet az utolsó mondattal kezdődik, ami ugye kulcsfontosságú. Én olvasás közben aztán erről a lényeges történésről el is feledkeztem, hiszen annyi dráma történik a lapokon, hogy egészen az utolsó oldalig csak valahol az agyam hátuljában motoszkált a plusz egy jelentős esemény ami az egész történet alatt érlelődött.

Laura aki már egyáltalán nem számít arra, hogy miután elmúlt harminc, bármilyen változás is történhet megszokott életébe megismerkedik Henry-vel. Ez az ismertség aztán olyan tapasztalatokat és történéseket indít el nemcsak Laura, hanem a könyv többi szereplőjének életébe is, amire senki sem számít.

 "Azután egy nap - számomra úgy tűnt, egészen hirtelen - többé nem voltam fiatal."

Henry és Öccse Jamie megjárják a háborút, titokzatos hősök a nők szemében. Laura egészen addig áldja jó szerencséjét, hogy Henry-t hozzá vezette az ég, amíg meg nem ismerkedik Jamie-vel...
Az após, a színes bérlők, a nyers és kíméletlen élet a farmon mind egyedi, különleges fűszerei a történetnek.

Szeretem a családregényeket és már nagyon rég olvastam hasonlót, ez is közrejátszott abban, hogy faltam a sorokat.

Értékelés:
5 gyapot mellett érő cseresznye az 5-ből!!!
 

2018. február 26., hétfő

Robert I. Sutton : Kis seggfejkalauz

 "A seggfejek túlélése továbbra is sokkal inkább képesség avagy fortély, mintsem egzakt tudomány."


A szerző a Stanford Egyetem professzora és azért írta meg ezt a kis kézreálló kalauzt mert több ezer kétségbeesett megkeresésre valahogy válaszolnia kellett. Biztosan nem lehet véletlen, hogy könyvei közül ez a legnépszerűbb!

Hat fejezet segít, hogy felismerjük és hatásosan fel tudjunk lépni a seggfej főnökkel, vagy kollégával szemben. De olyan mindennapi túlélőkészletet is tartalmaz ha valaki a tömegközlekedésben vagy egyéb hétköznapi tevékenység során bizonyul velünk szemben seggfejnek.

Megtörtént esetek tucatjain botránkozhatunk meg, a seggfejség űgy tűnik nem ismer határt. Basáskodó főnök, görény kolléga.

Biztosan van olyan munkahely ahol a közösség remek, és még hírből sem ismerik egymás kínzását. Ám a munkában töltött évek alatt legalább egyszer (ha nem többször) belefutunk olyan emberekbe, szituációkba amiket nem tudunk kezelni.
Hiánypótló ez a mű, remek kis támasz a zűrös hétköznapokra.
Olvasás közben meglepve, és magamra büszkén döbbentem rá, hogy pár ajánlott módszert már ösztönösen alkalmazok, igaz nem mindig a legjobb megoldást választottam első lépésként, de ezzel a kötettel azt hiszem ha a szükség úgy hozza hatékonyabban tudok majd stratégiát választani.

A tudomány mellett megfér a humor is, nekem ez nagyon tetszett, könnyen fogyaszthatóvá teszi ezt a komoly témát.

Kicsit tömörnek tűnik a szöveg, picit szellősebben, nagyobb betűmérettel átláthatóbb lenne egy-egy oldal. Elég sok a forrásmegjelölés, ezek a lapok alján kaptak helyet, ami nem lenne baj, nekem itt is az apró betűk okoztak gondot.

Értékelés:
5 ellenálló cseresznye az 5-ből!!!



2018. február 25., vasárnap

Sarah Pinborough: 13 perc

"Én vagyok a csodalény, aki tizenhárom percig halott volt."

A pazar borító és Stephen King ajánló sorai miatt úgy gondoltam ez nekem való könyv lesz.
Kicsit ugyan megijedtem a sztori elejét olvasva, mert úgy tűnt, hogy főként arról van szó, hogy a három főszereplő tinilány melyikének ragyog fényesebben a szájfénye. De aztán jól beleássuk magunkat a lélek sötét bugyraiba, ahol aztán felszínre törnek a kicsiny, és alantas érzések.
És legyünk húsz, vagy negyven évesek gyűlölni éppúgy tudunk.

Natasha halott volt, aztán megmentették, a barátnői pedig furán viselkednek, mint akik nem erre számítottak. Jenny és Hayley minden bizonnyal titkolnak valamit, Natasha pedi nem emlékszik arra, hogy került a jéghideg vizű folyóba. Gyerekkori barátnőjétől Rebeccától remélem segítséget, hogy kiderüljön miért gyűlölik őt annyira mostani kebelbarátnői.

 "A barátság selyemfonal, ami könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad."

Látszólag egyértelmű a történet, már csak az okokat kell feltárni, ám ahogy halad a sztori úgy derül ki, hogy semmi sem olyan egyszerű mint amilyennek elsőre látszott, az pedig, hogy ki is az igazán gonosz az oldalanként változik.
Bepillanthatunk  a tinédzserek mai világába, a barátságaik működésének dinamikájába. Megannyi szerep, amibe ha belekényszerítik őket nincs kitörési lehetőség, a bálkirálynő örökké ragyog, a lúzer sohasem lesz népszerű.
Az utolsó lapokon fordul a kocka, és szó szerint a feje tetejére áll a sztori.

"-Olyanok vagyunk, mint a lányok A salemi boszorkányokban - jegyezte meg Tasha amikor ismét lélegzethez jutott, és meg tudott szólalni. -Kint az erdőben, nevetgélnek és sötét varázsigékkel dobálóznak."

A szerző ezen könyve határozottan jobban tetszett mint a Ne higgy a szemének! . Lehet azért is volt jobb, mert ebben a történetben nincs semmilyen hókuszpókusz.
Sarah Pinborough a feszültségkeltés nagymestere!

Értékelés:
5 ravasz cseresznye az 5-ből!!!


2018. február 24., szombat

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

 "Van, aki belép az életünkbe és miután kilépett, örökre nyoma vész. Még ha összefutunk is vele, az egész egy jelentéktelen epizód, egy Szia! egy Hogy vagy?. És vannak mások, akikkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, bármikor hoz is  össze minket a véletlen. A bennük rejlő vigasz olyan hatalmas, mintha egy perc sem telt volna el az utolsó találkozás óta."


Már régóta kerestem egy, a realitások talaján mozgó, nem rózsaszín, nem tinikről szóló romantikusnak mondott történetet.
Lucy és Gabe szerelmének történetében mindent megkap az olvasó. Végig követhetjük egy szerelem útját a kezdeti lángoláson át a felnőtté válásig, és persze a nehéz döntésekig.

Narrátorunk Lucy aki 2001. szeptember 11.-én ismerkedik meg egy különleges fiúval. Kapcsolatuk alakulása tizenhárom évet ölel fel, és olvasás közben még csak sejteni sem lehet mi lesz a végszó.

Van, hogy nagyon együtt tudott dobogni a szívem a két szereplővel, de volt amikor számomra érthetetlen döntéseket hoztak. Minden ember arra törekszik, hogy kerek legyen az élete, ám ez nagyon ritka esetben valósul csak meg. Mindent szeretnénk, tökéletes párkapcsolatot, szárnyaló karriert, kalandokat, izgalmat és biztonságot. És sokszor csak hosszú évek múlva derül ki, hogy mi, vagy éppen ki az aki vagy ami igazán fontos, de lehet, hogy akkor már késő.

Miközben olvastam Lucy és Gabe életének alakulását végig azon gondolkodtam, hogy mennyire vitte el Lucy szívét és napjait a Mi lett volna ha? dilemma amiben állandóan élt, mikor Gabe éppen nem vele volt. Egy be nem teljesült szerelmet /életet nagyon könnyű ragyogó díszekkel felruházni, sokszor elfelejtjük, hogy tökéletes ember/ élet/ párkapcsolat  nincs. Mindezek ellenére értettem és átéreztem azt az eltéphetetlen köteléket ami kialakult közöttük. És értettem, hogy van az út amit helyesnek érzünk, és van az út amire szívesen újra és újra rálépnénk.
A történetük vége nem úgy alakult ahogy vártam, számomra úgy tűnt a szerző a legegyszerűbb módját választotta a lezárásnak.

Kicsit úgy éreztem újra olvasom Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér könyvét, ami kedvencem.

Értékelés:
4 örökké tartó cseresznye az 5-ből!!!

2018. február 18., vasárnap

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

 
"Az ültetvény az ültetvény; az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai  egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek."

 Számos díjat tudhat magáénak a könyv - nem véletlenül- én viszont sokáig nem éreztem késztetést, hogy elolvassam. Aztán a véletlen folytán a kezembe került, és bizony el nem eresztettem az utolsó szóig!
Sokszor gondoljuk egy témával kapcsolatban-háború, vagy éppen az aktuális rabszolgaság, -hogy ha egy könyvet olvastunk akkor olvastuk mindet, pedig ez sokszor nem igaz.
Cora életei is lehetett volna a könyv címe, hiszen a színes bőrű rabszolgalány megannyi életet él le a lapokon. Sokan már az első élete alatt meghaltak volna, Cora azonban szívós, így még sok - sok élet, és tengernyi fájdalom és szenvedés lesz a jutalma.


"Azon tűnődött, miért csak kétféle idő van: nehézség reggel, megpróbáltatás este."

 Furcsa ilyet írni, de a szerző nagyon szépen ír. Még Cora fájdalmát is úgy jeleníti meg, hogy abban tartás van.
A korábban olvasott  Szarnyak nélkül szabadon   is megmaradt bennem. Főleg a felszabadítási (abolíció) mozgalom miatt, ami ebben a könyvben is nagy szerepet kap.

Ebben a történetben is az egész rabszolgaság témáját próbálja láttatni a szerző, hogy ne csak ezt, vagy azt lássuk a történetből, ne csak a kínzások és a vég nélküli munka játszódjék a lapokon. A föld alatti vasút pedig valami olyan pluszt ad a történetnek mint egy szikrányi csoda.

"Az igazság örökké változó kirakat, mások kezei igazgatják, amikor te nem látod." 

Értékelés:
5 szabad cseresznye az 5-ből!!!

(Itt jegyezném meg, hogy nagyon megszerettem a kiadó könyveit.   Annyira szépek és igényesek, már az is örömet okoz az embernek ha csak kézben tartja valamelyiket. Ha pedig a tartalom is betalál az már csak hab a tortán.)



2018. február 11., vasárnap

Daniel Kehlmann: El kellett volna menned

Rég nyúltam ennyire mellé könyvválasztáskor...a fülszöveg és az értékelések zöme azt súgta ez az én könyvem. Hálát adtam a sorsnak, hogy mindössze kilencvenhat oldalon, -és a történet szerint hat napon  keresztül -kellett csak izgulnom a háromfős családért, akik közül a legszimpatikusabb szereplő természetesen a házaspár négyéves kislánya volt.

Látszólag minden rendben van a házaspárral, a férfi alkotói válságban van, ezért vonulnak el a hegyvidéki nyaralóba. A hely természetesen mindentől távol van, egyetlen út vezet csak a házhoz, szomszéd sehol, csak a magas hegyek, mély völgyek és a gomolygó köd. A faluban egyetlen vegyesbolt, furcsa helyiekkel akik rébuszokban beszélnek.
Hol a készülő forgatókönyv lapjait olvashatjuk, hol a férfi hagymázas gondolatait amiket azután vet papírra, hogy lát valamit, vagy éppen nem lát. Tárgyak tűnnek fel, vagy éppen tűnnek el  a házból, hangokat hall , új ajtók nyílnak ott ahol korábban nem voltak, a rémálmairól már nem beszélve.

A szerző az olvasóra bízza, hogy mit lát bele a történetbe. Szellemeket, vagy csupán egy bekattant ember agymenéseit.
Igazából a bajom az volt, hogy olyan elharapva éreztem az egész könyvet. Kis kapcsolati válság, kis ijesztgetés, félbemaradt mondatok.

Értékelés:
3 zavart cseresznye az 5-ből!!!


2018. február 4., vasárnap

Amanda Prowse: Tápláló szeretet

"-Egyfolytában csak az jár az eszemben, hogy milyen sovány vagyok, meg hogy egyre soványabb és kisebb legyek. Tudom, ha már elég kicsi leszek, akkor el fogok tűnni, és az olyan érzés lesz, mintha győztem volna."

 Ha hinni lehet az interneten fellelhető információknak akkor az anorexia bizony nem a mai kor népszerű  betegsége, ugyanis a betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban!!!!

A szerző nehéz témát választott, és valami rettentő kemény és kegyetlen lett a végeredmény.
Az anorexiáról többször olvastam futólag cikkeket, egy-két elrettentő esetet, könyvet: Soha nem elég de még az önéletrajzi ihletésű   Egy alma per nap  sem volt ennyire sokkoló számomra.

Freya és családja éli az átlagos ám boldog hétköznapjaikat. Először az iskola figyelmezteti az anyát, hogy kisebbik lányával gond van, aztán egy véletlen folytán Freya is szembesül lánya önpusztító betegségével.
Szépen fel van vezetve a téma; a hitetlenkedés, aztán a  gyors gyógyulásba vetett hit, mondván minden rendbe jön hiszen Lexinek csak ennie kell, a kétségbeesés, hogy a szülői akarat nem mindig egyezik meg a gyerekünk akaratával.

Bár a könyv megemlíti, hogy nem az ember választ betegséget, hanem a betegség választja az embert, a köztudatban szerintem az anorexia fogalmára mindig fiatal lányok csontsovány képe ugrik be elsőre.
 Lexi és családja története kínkeserves és elrettentő.
A rengeteg káros szokásunk közé lehet sorolni az evést is, hiszen ha egészségtelen ételeket eszünk az is van olyan ártalmas mintha láncdohányosok lennénk. Fura módon a karcsúság egyenlő azzal, hogy az ember  kordában tudja tartani a falánkságát, ezáltal kitartó is, és még sok pozitív hozadéka van annak ha tökéletes a testünk. Ha pocakunk van, vagy esetleg kerekebb formáink máris lusták vagyunk, igénytelenek.

Olybá tűnik, hogy ehhez a betegséghez mindenki hozzá tud szólni hiszen mindenki eszik, így mindenki érintve van. Az, hogy sok embert miért ez a betegség találja meg rejtély. Az okok ezerfélék, idő pedig nincsen a hosszas kutakodásra hiszen a beteg egyre fogy, a szervezet pedig ha felélte az összes tartalékát megszűnik működni.

Jól megírt, feszültséggel teli regény, rengeteg tanulsággal.
A könyv borítója nagyon szép lett.

Értékelés:
4 éhező cseresznye az 5-ből!!!



2018. január 28., vasárnap

Üres kívánságszatyor

Magam is csodálkozom, hogy nincs olyan könyv ami után nagyon áhítoznék...persze a kívánságlistámon vannak könyvek, de ezeket édes vergődés nélkül várom.
Aztán ma beugrott, hogy igazából egy jó Jojo Moyes vagy Kate Morton történetre vágyom.

Sharon Guskin: A felejtés ideje

"Az ember annyira összetett lény, hogyan lehetne megjósolni, miként reagál, ha a lehetetlennel kell szembenéznie?"

Nagyon megfogott a könyv fülszövege, igazán különleges témát talált a szerző.

 "Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával?"

Janie egyedülálló anya. Próbál minden tőle telhetőt megadni a gyerekének, de Noah-val egyre nehezebb. Irtózik a víztől, ezért mosakodni sem hajlandó, de a legborzasztóbb, hogy a másik anyukáját emlegeti folyton.

Janie végül orvostól orvosig hurcolja a gyereket, de csak annyit ér el, hogy egy híres orvos szerint a fia skizofrén. Janie nem nyugszik bele, hogy Noah-t gyógyszerekkel tömje. Egy álmatlan éjszakán Jerome Anderson professzor videójára bukkan a világhálón akinek a világ különböző tájain élő gyerekek beszélnek a korábbi életükről.  

 "A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létezik és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el." /Bhagavad-gita 2.20/


Hárman indulnak el az úton, aminek a végén remélhetőleg minden kérdésükre választ kapnak.
A reinkarnációról (lélekvándorlás) még nem olvastam semmilyen könyvet, így újdonságként hatott, és a téma megközelítése is remek volt. 
A karakterek nagyon szerethetőek, főleg a professzor aki talán élete utolsó esetével megkoronázhatja  könyvének befejezését. 

 Igazi különlegesség volt számomra ez a könyv.

Értékelés:
4 lelkes cseresznye az 5-ből!!!