2018. december 29., szombat

Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Nagy dilemma manapság a társkeresés. Pedig társkereső oldalakból, cégekből dömping van.  Nem is tudom, hogy ez a siker avagy a sikertelenség jele..
Régóta a kívánságlistámon volt a könyv, főleg azért mert végre egy magyar szerző osztja meg velünk mások történeteit, és a sajátját is. Gondoltam csupa pozitív példa arra, hogyan lehet jól csinálni a társkeresés ezen formáját.
A Tinder egy társkereső alkalmazás. Jobbra húzod a szimpatikus egyéneket, balra akik nem annyira szimpatikusak.

Magával a társkeresés ezen formájával nincs gondom, bár soha egyetlen hasonló szolgáltatást nem vettem igénybe, de ismerek olyat akinek már az első próbálkozását siker koronázta.

Ami elkeserített az a dolgok menete, egy -egy ilyen alkalommal. Ha megvan a szimpatikus jelölt, és jött-ment pár puhatolózó üzenet akkor jöhet a randi. Ami nagyjából abból állt minden szereplőnél, hogy már az első alkalommal egymás karjaiba esnek, (az első együttlét is teljesen természetes egy vadidegennel), pedig még semmit sem tudnak egymásról. (Többek között azt sem van -e valami fertőző betegségük). Lehet én vagyok maradi, meg para nyanya, de egyrészt számomra elképzelhetetlen bármilyen érintkezés érzelmek nélkül! Másrészt bennem megfogalmazódna, hogy hányadik randin van már túl a kiszemeltem a héten, és ha nagyon pozitív vagyok, akkor ez hány egy éjszakás alkalmat jelent???
Nem vagyok szent, én is szoktam káromkodni, de ebben a könyvben aztán egyetlen sztori sincs ami ne lenne tele trágár beszéddel. Tényleg nem lehet elmesélni anélkül, hogy ne szerepeljenek benne nemi szervek és hasonlók?

Csalódás, hogy a mai világban nincs idő megismerni és megszeretni a másikat. Rögtön a közepébe vágnak a dolgoknak, kiégetve rögtön az egymásra való kíváncsiságot, a várakozás izgalmát. Hogy elmondhatom, hogy tudok róla valamit a keresztnevén kívül.

Történtek csodák, és van aki így ismerte meg jövendőbelijét, de azt hiszem ez a szám nagyon elenyésző lehet ebben a rengetegben.

Egyébként a fülszöveg azt ígéri, hogy ha elolvassuk a történeteket azonnal elfog majd a vágy letöltsük ezt a remek alkalmazást! Mivel nem én vagyok a célközönség, ez nálam természetesen el is maradt.

Értékelés:
3 páratlan cseresznye az 5-ből!!!

Ez történt ... avagy van az úgy, hogy az embernek nincs elég köve


Igazán szeszélyesre és hektikusra sikerült ez az év. Pedig a kerek 2018. nekem nagyon szimpatikus szám, mégsem mondhatnám, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeimet.
Sajnos keveset tudtam törődni a bloggal, és nagyon keveset is írtam. (Még mindig van elmaradt bejegyzés is :O )
Idén jegyzetelni sem nagyon tudtam a blogba érkezett érdekességekről, Így most álljon itt egyetlen  vicces keresési mondatocska - bridget jones bánat vár!!!
A közönség soraiban a sok távoli hely közül kicsit ijesztően hatott az Ismeretlen körzet:O Már az ufók is engem olvasnak???

Erre az évre is jutott emlékezetes olvasmány, rögtön az év elején Emma D. A csoda volt remek indítás.
A favorit, a LEG, pedig A fal  lett.
Most, hogy átnéztem az olvasmánylistát döbbentem rá, hogy zömmel nagyon jó olvasmányaim voltak. Az Északi-tó fantomja, A föld alatti vasút!!, Az elveszett nevek füzete. Hát nem pompás?? :-)

Viszont a Karácsonyi napok alatt egyetlen könyvet sem sikerült kiolvasnom, igaz, én állandóan több könyvvel zsonglőrködöm, így most is van a szekrényen vagy négy megkezdve.
Két bejegyzéssel még adós vagyok erre az évre.
Vásároltam is pár darabot most decemberben, sajnos volt amit el sem bírtam olvasni, annyira szenvedtem - Ha addig élek is - pedig nagyon vágytam rá.
Úgy tűnik Liane Moriarty viszont nem tud csalódást okozni, a Kilenc idegen c. könyve is nagyon jó lett. (Kb. a felénél tartok.)
Akik viszont csalódást okoztak az Jodi Picoult, és Jojo Moyes. Sajnos számomra egyre gyengébbek a könyveik, egyszerűen nem kötnek le. Sajnálom mert mindkét hölgyet nagyon kedvelem!

Mindenkinek kívánom, hogy olyan legyen a 2019-es éve amilyet szeretne!!!

A bejegyzés címében szereplő kövek pedig legyenek jelképei minden egyéb bosszúságomnak  és bánatomnak erre az évre.


2018. december 24., hétfő

Boldogságos Karácsonyt Mindegy Kinek :-)

Minden erre tévedőnek kívánok jó pihenést (ha kellőképpen szétkészültétek magatokra erre a három napra) és Nagyon Boldog Karácsonyt!


2018. december 16., vasárnap

Kicsi vélemény -Vicki Grant : 36 kérdés, amitől rád kattantam

Nehezen írok mostanság az olvasmányokról, mert tele van a fejem minden mással, ráadásul ezt a könyvet már jó egy hónapja olvastam. Megint egy olyan könyv amit nem vettem volna meg, de e-könyvként, buszon annyira jól elvoltam vele, hogy szó szerint élveztem. Pedig a címe és a borítója azt kiáltotta, hogy ez nem az én történetem lesz.

A lényege egy kísérlet, ahol fiúk és lányok válaszolnak némi dollárért cserébe hülye kérdésekre.
Hildy -t és Paul -t egymásnak sorsolja a kísérlet, hogy aztán egymás agyára menjenek.

Régen is, és most is nekem a legfontosabb tulajdonság egy ellenkező nemű esetében, hogy meg tudjon nevettetni. És nem a gusztustalan viccekkel, meg erőlködve, szörnyű fa poénokkal, hanem ami belülről jön. Mert valaki vagy humoros, vagy  nem.
Paul az!! Szakadtam a röhögéstől rajta, ezért végig azon drukkoltam, hogy Hildy adja már be a derekát. (Bár ahogy említettem ideális volt utazás közben olvasni, ez egyben nagyon veszélyes is volt, többször kellett befognom a szám, hogy ne bukjon ki belőlem az idétlen röhögésem.)

Bájos, kedves szerelmi sztori, jó kis újításokkal. Jó volt, hogy a tinik családját, életét, barátaikat is megismerhetjük.
Végig rágjuk magunkat mind a harminchat kérdésen, szereplőink éleik a saját kis életüket, halak jönnek és mennek, félreértések, tucatnyi üzenet, vicces rajz, és persze szerelem.


Értékelés:
 36 cseresznye a 36-ból:-)

Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Nagyon régen olvastam már ehhez hasonló romantikus történetet. Nekem a Love Story ebben a kategóriában mindent visz.

Ez a történet azért marad emlékezetes mert igaz történet!!! A szerző több mint egy évtized távlatából idézi fel szomorú és romantikus kapcsolatát egy fiúval.
Jessica tizenhét éves. Bár Danny nem az első szerelme, a lány még csak nem is sejti, hogy a fiúval való kapcsolata gyökeres változásokat hoz az életébe. Annyi akadályt és könnyet, hogy ha előre is sejtene valamit úgysem hinné el.

Nehéz úgy írni a két fiatal szerelméről, hogy semmit se áruljak el. Attól függetlenül, hogy Jessica és Danny küzdelme egymásért igazán megható, sajnos nekem döcögősen indult, és az egészen a történet végéig darabos volt.
Annyi dráma és fájdalom hömpölyög a lapokon, hogy az már a hihetetlen kategória.
Danny fiatal volt, vonzó, életerős nem is gondolná az ember mennyi sebet rejtegetett. Felépített ugyan egy életet, de ez annyira törékeny volt, hogy bármikor darabokra törhetett.

Látszólag le lett zárva a történet, de úgy tűnik, hogy lesz még folytatás.

Értékelés:
4 Közeli cseresznye az 5-ből!!!

2018. december 8., szombat

Hello ( Jaaaj, már) December !!!



Már rég voltam ennyire kizökkenve mindenféle ritmusból. És arra is ma reggel döbbentem rá, hogy nemhogy nem lesz több hosszú hétvége az ünnepekig, de addig van még egy munkás szombat is! Ezzel is kevesebb időt hagyva hangolódni, meg készülődni, meg függönyt mosni!!!
Szinte minden évben belefutok valamelyik magazinban abba a jó tanácsba, hogy nem az a fontos, hogy ragyogjon a lakás, hanem hogy érezzük jól magunkat a koszos lakásban is, csak együtt legyen a család...nos biztos bennem van a hiba, de nekem a jó érzéshez kell a tiszta lakás.Úgyhogy kénytelen leszek időt szakítani majd rá.

Tartozom ide még egy bejegyzéssel is...igyekszem majd megírni. Rendeltem pár könyvet, magamtól magamnak. Igaz többszöri nekifutásra sikerült csak összehozni a darabszámot  és az általam meghatározott összeget, így jókat vitatkoztam saját magammal.

Ja és integetett nekem a Mikulás! Kettő is!! Ez azért már túlzás:D :D

2018. december 1., szombat

Michelle Richmond: Házassági szerződés

Rendkívüli módon érdekes és izgalmas volt ez a történet.

Alice és Jake  fiatal házasok. Alice a vagány zenész, aki  pályát módosít és ügyvédnek áll,  párja Jake terapeuta. A véletlen egy különleges ügyfelet sodor Alice útjába aki egy furcsa, ugyanakkor exkluzív ajándékkal lepi meg a házaspárt. Lehetőségük van belépni egy elit klubba, amely a Paktum nevet viseli, annyira titkos, hogy a tagok még egymás között sem beszélhetnek a csoportról.

Látszólag elismerésnek  és fantasztikus lehetőségnek tűnik az ha egy olyan csoport tagja lehet az ember akik hisznek abban, hogy a házasságuk a világon a legfontosabb és a társukat mindenki, és minden elé kell helyezni.
A szabályok eleinte könnyen betarthatóak, és úgy tűnik logikusak is. Alice és Jake úgy gondolják a Paktum valóban azért van, hogy a boldog házasságot szavatolják.
Ám ahogy lenni szokott a tökéletesnek látszó gépezetbe homok kerül, az apró botlásoknak egyre nagyobb megtorlás az ára.

A könyv végét leszámítva nekem nagyon tetszett ez a thrillerre hajazó vesszőfutás, ahol a szereplők először könnyen azonosulnak egy elképzeléssel, aztán jön az első kudarc, az ellenállás és végül a kiút keresése egy rémálomból.

Annyi szabály van jelen a mindennapi életünkben is. Nem teljesen agyament ötlet az amit a szerző felvet. Mi lenne ha a házasság kötelékében is lennének szabályok? És ezek a szabályok vajon képesek összefogni két embert? Vagy éppenséggel egymás ellen fordítja őket?
Milyen irányt vett volna a szereplők házassága a Paktum nélkül?

Bár nem voltam kibékülve a befejezéssel, de más elképzelésem sem volt a végkifejletre.
Még olvasás után is sokáig lehet kattogni a sztorin, a szereplők helyébe képzelni magunkat.
Nem mondom, hogy nem lehetne belekötni a történetbe, de mivel érdekfeszítő volt nem nagyon akarok kötekedni.

Értékelés:
4 Kényszeredett cseresznye az 5-ből!!!

2018. november 17., szombat

C. W. Gortner: A vatikáni hercegnő

"...és már nem tudtam a gyerekkori emlékeim közé menekülni, amikor még Papa töltötte be az egész lényemet. Szörnyű dolgokat tett a hatalom nevében. Rablással és megvesztegetéssel kövezte ki az útját a pápai trónusig, és jóllétünket beáldozta az ambíciói oltárán."

Kis túlzással élve remegek a szerző könyveiért. Olyan átéléssel ír, és olyan elevenen tudja megjeleníteni a karaktereket, hogy úgy érezzük levegővétel nélkül is képesek lennénk falni a sorokat.

VI.Sándor lányáról Lucrezia Borgia -ról szól Gortner legújabb könyve. A Borgia család történetéhez VI.Sándor pápává választásakor kapcsolódunk. Lucrezia ekkor tizenhárom éves naiv lány, aki retteg merev és gonosz anyjától.
Az elkényeztetett lányok életét éli kedvenc törpéivel körülvéve. Ám ahogy apja pápa lesz ezzel egy időben emelkedik meg egy szem lánya ázsiója, azonnal kérők hadát jelentve.

Nagyon sok mendemonda keringett a hírhedt Borgiákról. Tény, hogy szegény Lucreziára lett ráhúzva a vizes lepedő, mint oly sokszor a történelemben ahol a hataloméhes férfiak mindig szegény nőket áldozzák fel önös érdekeikhez.
Nem tudni valóban annyiszor kevergettek-e  mérget mint ahogy ez a jelző a nevükhöz tapadt.
Az biztos, hogy túl gyakran hullottak a rokonok ha valamiért a Borgia klán férfitagjai úgy döntöttek, hogy valamiben hátráltatják nagyra törő terveiket. Sajnos túl sokáig hitték el nekik a - Jaj, hát nem leszúrták szegényt a haramiák - szöveget. Tehát méregről szó sem volt, nem nagyon töltötték az időt kotyvasztással. bár tény, hogy igen divatos módszernek számított ez is abban az időben.

A történet gerince a Borgia család legmozgalmasabb évei- Lucrezia tizenhárom és húszéves kora közötti időt. Ekkor kezdi tágítani határait a Borgia család. Terjeszkedésükhöz a legegyszerűbb módszert választották, szövetségeseiket lányukon keresztül kívánták hatalmukba keríteni. Aztán ez vagy bejött, vagy sem.

Talán nem lett volna Lucrezia élete ennyire keserű ha családi ügyekben apja nem követi vakon Lucrezia két fivérének minden agymenését. Juan és Cesare akár az ikrek.(Volt még egy harmadik fivére is, de ő nagyjából kimaradt az őrült tervekből.)
Mindketten borzalmasan betegek, pszichopaták, kíméletlenek voltak, a sok hasonlóság mellett a legmeghatározóbb a húguk iránt érzett feltétlen imádat volt.

Az olvasó úgy érzi, hogy egy borzalmas mesébe csöppen, ahol a "királylányt" egyik csapás éri a másik után, és ahol a gonosz mostoha a legszerethetőbb karakter.
A szerző a lehető legalaposabban tanulmányozta a Borgia család életét, és igyekezett hű maradni a tényekhez. Sok dolgot már a történelem jótékony homálya fedi, többek között azt is volt -e vérfertőző viszony Lucrezia és legidősebb bátyja között.

A szerző az utószóban összefoglalja a történet végétől számítva, hogy mi történt a Borgia család tagjaival.

Értékelés:
5 mérgezett cseresznye az 5-ből!!!




2018. november 11., vasárnap

Pamela Druckerman: Bonjour Madame (Avagy a negyven nem jelent semmit :D )

"Az életközépi válságot Londonban fedezték fel 1957-ben."

Az ilyen jellegű könyveket csakis úgy szabad olvasni, hogy az ember közben papírra is tudja rögtön vetni magvas gondolatait. Nagyon jól szórakoztam Pamela negyvenes gondjain, amik az enyémek is lehetnének. Hol egyetértettünk,(sosem növünk fel, nem vagyunk felnőttek és kész)  hol nem, (szex hármasban, férj születésnapi kérése-Ne mááááár)


"Tényleg léteznek felnőttek? És ha igen, pontosan mi az, amit ők tudnak, és mások nem?"

Nem tartom magam eléggé felnőttnek, hiszen egy csomó dolgot nem tudok. Számomra az az abszolút felnőtt aki az élet minden területén önálló és hatékony. El tud intézni bármilyen hivatalos ügyet, ugyanakkor játszi könnyedséggel cserél kereket is, ha az élet úgy hozza.
Én meg továbbra is úgy teszek mint aki tudja mit csinál. Mostanában jöttem rá arra is, hogy imposztor szindrómám van.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidet taposod, amikor ...
- Megpillantasz egy szépiaszínű fotót egy szövőszék mellett ülő viharvert indián asszonyról, és rájössz, hogy valószínűleg egyidősek vagytok."

A szerző Amerikából költözött Párizsba, így nagyobb rálátása van arra, hol, hogyan öregednek a nők, illetve mit kezdenek az életkorukkal.
Mindegy is mit gondolnak rólunk (persze, hogy nem mindegy) ha mi negyven évesen is hamvasnak érezzük magunkat, akkor azok is vagyunk.
Örökké jó lesz a spagettipántos top? A rózsaszínt is bármikor viselhetem? (És ha csillámos?) Muszáj bölcsnek lenni tűnni -és főleg komolynak?? -ennyi idősen??

Öltözködés, barátság, gyereknevelés, karrier. Minden területen jól haladunk? És mindig úgy viselkedünk, érzünk ahogy az elvárható lenne?

"Nagyszerű, hogy végre vannak közeli barátaim. Már csak azt kívánom, bárcsak lenne időm találkozni velük."

Ez is egy tipikus felnőtt "betegség". Több olyan barátnőm is van akikben feltétel nélkül megbízom, ismernek stb. jó lenne a napi aprócseprő dolgokat is megosztani velük, de mivel mindketten távolabb élnek így egy kávézós találka megejtése is óriási logisztikai feladat. Volt olyan időszak amikor az ünnepekhez igazítottuk az összeröffenéseket, de az utóbbi időben annyira zsúfoltak ezek az időszakok (is) , hogy mostanában már csak az apró repedéseket keressük a hétköznapokon.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidben jársz, amikor...
- Az összes szám, amit kívülről fújsz, már legalább húsz éves."

Szerettem olvasni Pamela elmélkedéseit, és persze kíváncsi voltam ő hogyan oldja meg, hogyan éli meg a hétköznapokat anyaként, feleségként, dolgozó nőként.
Jó kis könyv, sokkal többet kaptam mint amit előzetesen elvártam.

Értékelés:
4,9 felnőtt cseresznye az 5-ből!!!


2018. november 2., péntek

A szerelem illata, vagy PPP :-)

"Valahol a helyes és helytelen között létezik egy tövisekkel körülvett kert, én ott találkoztam veled."

A Rózsdás Rózsa Parfüméria azoknak segít akik kicsit bizonytalanok. Egy édes illat, egy elixír és akiket - amúgy is - egymásnak teremtett az ég apró lökést kapnak a szerelem elnevezésű társasjátékban.
Mimosa aromatőr, anyja minden lépését vigyázza, hiszen az aromatőr dolga, hogy saját magát háttérbe szorítva másoknak segítsen. Mimosa orra olyan mint valami érzelmi iránytű. A csalódás a reménykedés, vagy éppen a harag messziről szaglik rólunk, így egy aromatőr számára nyitott könyvek vagyunk.
Természetesen a tinédzser Mimosa iskolába szeretne járni, szerelmes szeretne lenni, de persze közben éppúgy kutyulná a varázsitalokat mint korábban. De  ebben a tündéri történetben sem kaphat meg mindent az ember lánya amit csak akar.

Sok pluszt kaptam ettől az elsőre egyszerűnek tűnő YA történettől. Érződik a történeten, hogy alaposan ki lett dolgozva az illatokkal való játék. Bepillantást nyerünk ebbe a varázslatba, az illatok, virágok, növények koktéljainak elkészítésébe.

Bár következetesen amatőröket olvastam az aromatőrök helyett, imádtam minden egyes sorát. Olyan jól el lettek találva az arányok - család, szerelem, barátság - hogy öröm volt újra és újra visszatérni a csodásan buja kertbe, és Mimosa kusza - szerelmi- életébe, ahol minden oldalon egy újabb fordulat és illat várt.
Szerelem ellen is van orvosság, ki ne szeretne egy fiola PPP-t ha egyszer a helyzet úgy kívánja? Biztos vagyok benne, hogy nagy kereslet lenne rá, ha valóban létezne ilyen elixír.

A fejezetek elején pedig bölcs gondolatokat olvashatunk aromatőröktől.

"Az elixírek megsúgják az elmének amit a szív már úgyis tud."
Begonie, aromatőr, 1768




Igazán bájos és eredeti történet. A könyv borítója is remekül sikerült, a borítók belső oldalai is kaptak díszítést.

Értékelés: 4,9 illatos cseresznye az 5-ből!!!

2018. október 27., szombat

Tara Altrebando: Ha igaz

Ismerős volt a szerző neve A távozás  című előző kötetet igazi különlegesség volt. Ez a történet sem egy átlagos, sablonos sztori.
Maradunk az ifjúsági vonalon, olyan szempontból, hogy a főszereplő ismét tini. Kaylee átlagos kamasz lenne ha nem fogadták volna örökbe és anyja nem ülne börtönben gyilkosságért.

Kay elékezik abba a korba amikor tisztán szeretne látni, már ami a múltját illeti. Ehhez kellő lökést ad egy riporter, aki szeretné újra kinyitni Kay anyjának aktáját.

Jól összerakott kis sztori volt, akárcsak Altebrando előző könyve, itt is a rejtély, a természetfeletti az ami egy erős fűszere a történetnek. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk mert mindig történik valami.
A kétely magja is el lett vetve a sorok között, még az ártatlan de minden szempontból szerencsésnek tűnő Kay is gyanúsnak tűnik, akárcsak az összes többi szereplő.
Kifejezetten tetszett, hogy a szerelmi szál is bele lett szőve Kay furcsa gyerekkorának felelevenítésébe. Így minden szempontból ki lett szolgálva az olvasó, valamint úgy érezzük ellensúlyozva van a hókuszpókuszos rész, a kézzelfogható, mindennapi történésekkel.


Az már csak hab volt a tortán, hogy a könyv számomra igazán remek betűmérettel lett szedve. Hatalmas betűk, szellős sortávolság. Minden vakegér álma.
Valószínűnek tartom, hogy a háromszáz valahány oldalas könyv terjedelmét is szerették volna optikailag tágítani a nagyobb betűmérettel. Ideális volt számomra.

Értékelés:
4 mozgatható cseresznye az 5-ből!!!



2018. október 23., kedd

Naptej és Karácsony

A hosszú hétvégén a sok egyéb apróság mellett - tulipán hagymákkal és koszos cipőkkel való hadakozás - végre sor került az általam következetesen felhalmozott napilapok és női magazinok elolvasására is.
Nincs gondom azzal, hogy kissé késve értesülök a hírességekkel történtekről, és az aktuális időjárásról, de akkor már kiborultam mikor ahhoz a cikkhez értem, hogyan tanácsos ápolni a bőrünket napozás után. Neeee már. Könnyen kiokoskodtam, hogy a karácsonyi tippeket, ötleteket Húsvét környékén  fogom csak tudni hasznosítani.
Arról már nem beszélek, hogy a megkezdett könyveim szemrehányóan néznek le rám a polcról. Az egyik túl vaskos, a másik túl szomorú a harmadikhoz nincs hangulatom. Így most persze újabb könyvbe kezdtem...

Tegnap pedig egy könyvesboltban járva csak a lapos pénztárcám akadályozott meg abban, hogy újabb könyvet vegyek. Bah. ( Mondjuk az új fényfüzérből kellő vigaszt merítek.)

2018. október 16., kedd

Mary McCluskey: Tolakodó érzelmek

Két délután alatt elolvasható a könyv, aminek egészen az utolsó oldaláig várni kellett a csattanóra.
A szerző jó stílusban ír, gördülékenyen haladt a történet, amelynek főszereplője egy házaspár akik kamasz fiukat gyászolják. Hirtelen minden értelmét veszti az életükben ami eddig olyan fontosnak tűnt- a munka, a karrier, a csodás ház - jelentéktelenné zsugorodik.
Soha nem tölthetnek már időt a gyerekükkel, nincsenek terveik a jövőre nézve. Kat depresszióba süllyed, Scott a munkába menekül.
A nő magányában újabb és újabb forgatókönyvet talál ki arra nézve, hogy tudna újra értelmet adni az életének. Közben felbukkan egy régi gyerekkori barátnő, aki látszólag segíteni szeretné Kat ábrándozásait valóra váltani.

Egyetlen baj van a történettel, mégpedig az, hogy a szerző szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy ki a gonosz és ki az áldozat. A karakterek első percben elárulják szándékukat, vajmi kevés izgalmat okozva ezzel az olvasónak. Sokkal több feszültségre és kétségre lett volna szükség ahhoz, hogy valóban körömrágósan izgalmas legyen.

Az alapötlet nagyon tetszett a kivitelezés azonban vérszegényre sikerült.

Értékelés:
3 komor cseresznye az 5-ből!!!

2018. október 10., szerda

Új Anne Tyler könyv!!

Annyira szép!!!!!! És Tyler amúgy is kedvencem :-)

Novemberben jelenik meg, és a Tericum kiadónak jár érte a taps.





2018. szeptember 29., szombat

T. M. Logan: Hazugságok

Vannak emberek akiknek mindegy mi történik körülöttük,a lényeg, hogy nekik legyen jó. Bármilyen borzalomra képesek, hogy úgy alakuljanak a dolgok ahogy ők szeretnék.

Joe átlagosnak tűnő élete, házassága egyetlen pillanat alatt változik őrült fogócskává mikor felesége autóját megpillantja a csúcsforgalomban. Egy fura találkozás egy ismerős házaspár férfi tagjával, némi szóváltás és Joe lába alól kicsúszik a talaj.

"Így aztán elfuvaroztam Williamet suliba, közösen megvártuk a sorakozót, majd megnéztem, ahogy vidáman bebattyog az osztályterembe.A tanító nénije rám mosolygott, én pedig  viszonoztam.
Azután hazamentem, és feltörtem a feleségem e-mail -fiókját."

Biztosak vagyunk benne, - ahogy szegény Joe is, -  hogy valamennyire ismerjük azt akivel egy fedél alatt élünk. Hiszen látjuk minden nap, összeköt a múlt, egy csodás gyerek. Mi meglepetés érheti hát az embert?
Azt kell mondjam Joe a végletekig naiv karakter. Minden egyes oldala a könyvnek egy újabb fordulat, és minden  új verziót elhiszünk vele együtt. Próbálunk lépést tartani a történésekkel, újabb és újabb teóriát felállítani, hogy ki is az áldozat ebben a történetben.

A történet egy bizonyos pontján már volt némi homályos sejtésem ki a hunyó, de még így is maradt megannyi vakfolt.

Az elsőkönyves szerző pörgős sztorijában minden benne van ami  fogva tartja a némi izgalomra vágyó olvasót. Faltam az oldalakat, kíváncsian várva, hová fog kilyukadni teljesen egyedül Joe, aki bármit képes feláldozni a családi boldogság oltárán.

Értékelés:
4,9 bukott cseresznye az 5-ből!!!

2018. szeptember 16., vasárnap

Pfliegel Dóra: Feleséged története

A házasság és a párkapcsolat az a téma amiről mindig lehet mit írni. A házasságról nekem mindig ez a mondat jut eszembe: "Ha valaki elkötelezi magát egy ember mellett,akkor azt kell elfogadnia,amit tőle kap.De mi van, ha ez mindig kevés marad?" 

Tetszik nem tetszik ez sajnos így van. Dédé és Máté is azt hitték amit egymástól kapnak majd örökké elég lesz.
Egy idő után aztán jön az elégedetlenség. Mert nekünk jár az izgalom, a rózsaszín boldogság, a gyomorremegés újra.
Amikor már nem mennek maguktól a dolgok és tennünk kell érte onnantól kezdve unalmassá, nyűggé válik a másik. Kell valami új, kell valam(k)i más.

"Ha már nem leszek, talán észreveszel."


Azt hiszem különbséget kell tenni házasság és házasság között. Mert van amikor tökéletesnek látjuk a párunkat, aztán jönnek gondok. És van amikor már látjuk a gondokat, de nem veszünk róla tudomást. (A házasság évei alatt aztán persze egyre több gond, megoldandó feladat bukkan elő a semmiből.)

Mindenhez két ember kell, a rossz és a jó házassághoz is. Persze belátni, hogy lusta, hűtlen, figyelmetlen, érzéketlen voltam nagyon nehéz. És ekkor jön a váltás, a tiszta lap amire szépeket lehet írni. Eldobni x évet és egy embert az érzéseivel -amik minket ugye már nem érdekelnek - mert megérdemeljük.

"A tompán csillogó sötétbarna szembogarak mélyén egy magzatpózban vacogó kislány próbálta elfeledni, hogy nem kell már annak az embernek, aki egykor a mindenséget jelentette számára."


Lehet ezt a történetet utálni, kritizálni de inkább figyelmesen kell olvasni, mert a szereplők döntéseiből sokat lehet tanulni. Ez a könyv egy üzenet a sok Dédének  és Máténak- akik között éppen zajlik a játszmázás -, hogy így is történhet. Meg másképp is.

A könyv borítója nagyon beszédes. Remek lett.

Értékelés:
5 nászéjszakás cseresznye az 5-ből!!!

Jojo Moyes és a többiek

Nagyon rég írtam már beharangozós bejegyzést. Bár gyűjtögetem, listázom a várható könyveket, csak úgy  magamnak, állandóan kínálgatni itt mostanában nincs kedvem/ időm/ energiám. (Tessék választani.)
Most kivételt teszek mert sokak kedvencei érkeznek hamarosan. Például Isabel Allende és a Japán szerető. De ugye Jojo Moyes is sikongatást érdemel, tőle az Álmok útján várható.
Sok rajongóra tett szert Paula Mclain (Napkeringő, Párizsi feleség) könyveivel, most a Szerelmünk romjainak lehet majd örülni.
C. W. Gortner a Vatikáni hercegnő -vel örvendeztet meg, nagyon vártam már tőle új regényt,

Itt jegyzem meg, hogy az Alexandra kiadó nagyon odatette magát, vagyis teszi majd a közeljövőben, a honlapjukon egyre-másra kerülnek fel az újabb megjelenés előtt álló kötetek. Kicsit az piszkálja a csőröm, hogy megjelenési dátum nem nagyon szerepel a könyveknél.









Lisa Jewell: A férfi titka

A szerző régi jó ismerősöm, anno mikor még a könyvtárba járással kezdtem falni a betűket Lisa könyvei voltak az elsők amelyeket kivettem. Ha jól emlékszem a 15 perc hírnév -vel kezdtem a munkásságát felfalni.
Egy szó mint száz, rettentően megörültem, hogy újra nosztalgiázhatok kicsit, még akkor is ha történetesen -haladva a korral -ezt a könyvet már e-ben olvastam és persze a könyvtárat kihagyva.

Adva van két nő és egy férfi.
Lily nagyon boldog friss házas nő lenne, ha férje nem tűnne el egy nap nyom nélkül.
Alice sokat tapasztalt negyvenes nő aki minden észérv ellenére tengerparti házikójába fogad -sok kutya, és sok gyereke mellé - egy ismeretlen férfit, akinek fogalma sincs kicsoda és miként vetődött Alice háza elé.

Húsz évvel korábban pedig egy átlagos család érkezik szintén a szóban forgó tengerpartra, csakhogy a szokásos családi nyaralás ezúttal elmarad. A négytagú család igazi megpróbáltatásokon megy keresztül az idilli vakáció helyett.

Nem csalódtam, remek kikapcsolódást nyújtott a könyv, thrillerre jellemző izgalmakkal, és természetesen kétségekkel. Ki lehet az ismeretlen férfi? A húsz évvel korábbi esemény elszenvedője, vagy az elkövetője? Mert nagyon nem mindegy, kinek szavaz bizalmat Alice, és kire vár tűkön ülve Lily...

Pörgős történet, gyakori váltásokkal időben és szereplőkben, ami egyáltalán nem volt zavaró. A leterhelt agyam simán tudta követni az eseményeket.
Alice rettentő szimpatikus karakter, itt-ott magamra is ismertem benne. (A férfifaláson kívül!!! )

Értékelés:
4 tengerparti cseresznye az 5-ből!!!


2018. szeptember 2., vasárnap

Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nagyon megjegyeztem magamnak a szerzőt, hiszen az előző könyve, az  Afrikai akác kedvenc lett.
Alig vártam, hogy újabb kalandokban legyen részem.

"Én is azt reméltem egész végig, hogy a farm ugyanaz lesz, de egyetlen jóságos tündér sem varázsolt tüskés erdőt az otthonom köré, arról sem gondoskodott, hogy azok, akiket szeretek, itt várjanak, változatlanul, pontosan úgy, ahogy hagytam őket. Amikor hazajöttem, rádöbbentem, hogy a farmot egy olyan jövő forgatta fel fenekestül, amelyet még egyáltalán nem értek."

Rachel-t gyerekként küldték Afrikából Angliába anyja halála után. A kislány hat évig várt és reménykedett, hogy apja meggondolja magát és hazaviszi. Rachel betöltve a tizennyolcat úgy dönt hazamegy mit sem sejtve arról, hogy apja miként fogadja majd.

Rachel senki sem tájékoztatta a családjában beállt változásokról Sokként éri a fiatal lányt, hogy anyja emlékét őrző otthona teljesen megváltozott, mint egy színdarab ahol a kellékek a régiek, a szereplők viszont újak.
 Családja széthullása letaglózza a lányt, de nem sok ideje marad, hogy döntéseket hozzon mert hőn szeretett Afrikájában is új szelek fújnak. A brit gyarmatosítók ellenséggé lesznek. 
A szerző a valóságból merített a MauMau lázadás időszakát jelenítette meg. Egyre brutálisabb támadások érték a telepeseket.
Rachel nehezen fogadja el, hogy gyerekkori barátai és munkásaik az életére törnének. 

A történet közepe jó sokáig húzódott. Bár a  szerző gondoskodott a feszültségről, de igazán a történet végén csúcsosodott ki a valódi történés és dráma.
 Mint oly sokszor a politika és a hatalom szól bele az átlag emberek életébe és boldogulásába. A szerelemről nem is beszélve.

Értékelés:
4 afrikai cseresznye az 5-ből!!!

2018. szeptember 1., szombat

Patricia Gucci: Gucci

A könyv borítója csodaszép, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nagyon kíváncsi voltam a világhírű márka mögötti emberek életére, és persze a titokra, hogyan lehetséges egy ekkora birodalmat felépíteni és hosszú évtizedeken át sikerre vinni.
Egyébként nagyon távol áll tőlem a divat egyáltalán nem értek hozzá, belőlem csak meglepődést - jó esetben - vált ki, hogy egyes márkás termékért mennyit hajlandóak áldozni az emberek.

A szerző nem törvényes lánya Aldo Gucci-nak, a férfi két családja között osztotta meg szeretetét és idejét.

A történet eleje nagyon tetszett, tanúi lehetünk egy varázslatos világ születésének, ami ahogy lenni szokott egy apró, de annál gyümölcsözőbb ötletből indult.
Aztán jött a "mese", hogyan találkoztak Patricia szülei, hogyan lett egy fájdalmas titok a szerelmük, és hogyan viselte mindezt Patricia édesanyja.
Kissé ismételte önmagát a történet, hiszen sok oldalon keresztül másról sem olvasni mint arról, hogy édesanyja mennyire szenvedett a csodás palotákban és házakban, mindig csak a szerelmére várva.
Aldo Gucci csakis Paticia anyjá szerette igaz szerelemmel, senki mást és a többi. Persze nem felejtve el pocskondiázni Aldo törvényes feleségét, aki merev és savanyú...

Minden igaz történetet kétszer olyan kíváncsisággal olvasom, hiszen minden amit leírtak megtörtént. Egy ilyen híresség "közelébe" férkőzni, bepillantani a hétköznapjaikba kiváltképp izgalmas.
Sajnos úgy éreztem, hogy a lapokat gyakran megtöltötte az az igazság amit Patricia magáénak tudott. Ennek a történetnek is két oldala lenne, ebben az esetben csak az egyik oldalt ismerhetjük meg.

Érétkelés:
3 divatos cseresznye az 5-ből!!!


2018. augusztus 26., vasárnap

Diane Ackerman: Menedék

Minden olyan történettel le lehet venni a lábamról amiben állatok is szerepelnek, ha pedig igaz történet akkor végképp nekem szól.
Ebben a történetben egy állatkert megmentése a cél a második világháború idején.
Az állatkert igazgatója és felesége- Jan és Antonina -  az állatkertben élnek, irigylésre méltó közelségben az állatokhoz. Minden napjuk csupa kaland.
A változatos állatkolónia mindig okod ad a rácsodálkozásra.
Az idilli állapot addig tart amíg Hitler meg nem szállja Lengyelországot.
A káosz közepette is etetni és gondozni kell az állatokat. Közben nekik maguknak is menekülniük kell a lebombázott állatkertből.

 "A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét."

Fura egyvelege a történetnek az állatok és emberek mentése. Mindenki kiszolgáltatott lett a háború borzalmainak.

"A háború nemcsak elválasztotta egymástól az embereket, elmélkedett Antonina a memoárjában, de a barátságokat is intenzívebbé tudta tenni, és szíveket is felgyújthatott; minden egyes kézfogás ajtót nyitott meg vagy sorsot kormányozott."

 Nagyon tudtam volna szeretni ezt a könyvet ha nem lett volna ilyen csapongó a stílusa. Épphogy belefeledkeznénk egy -egy mondatba hirtelen váltással valami egész másról kezd el elmélkedni a szerző ezzel agyoncsapva a korábban olvasottakat.
A képek is furcsán lettek elhelyezve a könyvben, szintén megakasztva így a történetet.

Értékelés:
3,5 állatkerti cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 25., szombat

Taylor Adams: No exit

Ez nagyon ott volt!!! Hiába a harmincöt fok, én bizony simán vacogtam a Sziklás- hegységben Darby -val a hóvihar közepette.

Darby másodéves egyetemista haldokló anyjához siet(ne) a kórházba. Ám a hóvihar közbe szól és egy autós pihenőben kénytelen megvárni a hajnalt és a hókotrókat három férfi és egy nő társaságában.
Kapkodva indult útnak pár doboz energiaitallal és egy lemerülő telefonnal. Legnagyobb rémületére az egyik parkoló autóban egy kislányt vesz észre egy kutyaketrecbe zárva...

Innentől kezdve Darby önmagával sakkozik. Ki rabolhatta el? Melyik behavazott autó, melyik emberé a kis csoportból? Hogyan kérjen segítséget térerő híján? Meneküljön vagy a kislányt menekítse ki a kocsiból?
Ezer kérdés amire Darby nem tudja a választ. Ösztöneire hallgatva hozza meg egy döntést a másik után, amik aztán vagy hasznára válnak, vagy újabb ellenséget szerez velük  magának.

Fogalmam sem volt, hogy egy csupasz épületben öt emberrel ilyen izgalmas és fordulatos történetet lehet rittyenteni! Le a kalappal a szerző előtt. Egyetlen unalmas sor sincs a könyvben, egyik rémületből csöppenünk a másikba.
Egyetlen megérzésem volt csak, ami később be is igazolódott, de a többi történés valóságos bombaként robbant mellettem olvasás közben.
Nagyon össze lett rakva ez a sztori. A karakterekről meg nem is beszélve!!
Darby kedvenc lett, egy tökéletesnek egyáltalán nem mondható fiatal lány egyetlen éjszaka alatt megmentő, hős, felnőtt lett!

Értékelés:
5 Acél cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 19., vasárnap

Matt Haig: Ha megáll az idő

"Jól van. Az ételt, a zenét, a pezsgőt és az októberben annyira értékes napos délutánokat természetesen szabad szeretni. Szeretheted a vízesés látványát és az antik könyvek aromáját, de az embereket nem. Megértetted?"

 Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Annak ellenére, hogy lassan haladtam, hogy szomorú volt. De nagyon érdekes, szívbemarkoló és elgondolkodtató.

Tom átlagos férfinak tűnik, fura titka, hogy 1851-ben született., több mint négyszáz éves. Anyját boszorkánysággal vádolták és megölték... Tom pedig egyik életből csöppen a másikba.
Párhuzamosan ismerhetjük meg korábbi életeit, és a jelent ahol tanárnak jelentkezik. Mindazt amit tanít ő átélte.

 "Múlt héten Chaplin ült ugyanennél az asztalnál, ahol most te. Csak levest kért."

 Állandó újrakezdés az élete. Jó lehet -e örökké élni ha az idő nagy részében magányosak vagyunk? Mi értelme szeretni valakit, ragaszkodni ha tudjuk mindenkit elveszítünk?

 "Az idő halad. Nekünk luxuskivitelben, de vissza mi sem fordíthatjuk."

Természetesen Tom mindent a szerelem szűrőjén át lát. Elkövette a hibát amelytől annyira óva intették, szerelmes lett. Ez a régi szerelem, Rose vezérli minden nap. Régen és most.

Tom karaktere rendkívül szimpatikus, a sok érzelem megtölti a lapokat. Engem nem zavart az állandó tépelődése, és a hiányérzete. Nagyon együtt tudtam vele érezni.

Értékelés:
5 időutazó cseresznye az 5-ből!! 



Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek

Nem csinálok belőle gondot ha egy -egy YA sorozat darabja kimarad az életemből. Teljesen véletlenül futottam bele a A fiúknak, akiket valaha szerettem  folytatásába, egy kedves ismerősnek köszönhetően. Úgy voltam vele, hogy a hőség és a túlórák ellensúlyozására tökéletes lesz egy újabb fejezet Lara Jean és a Song lányok szerelmi életéből.

Nos annyira nem voltam képben, hogy két évvel ezelőtt akkor hol is hagytuk abba, de nagyon gyorsan vissza rázódtam. Lara Jean éppen szerelmes. Választottja Peter. Természetesen mit sem érne az egész sztori ha nem lenne Peternek egy volt barátnője, és nem lenne egy gyerekkori barát aki ismét felbukkan, csakhogy összezavarja szegény Lara Jeant...

Nagyjából ezzel a hármasunk el is van, hogy ki, kit szeret jobban, jaj kit válasszak. Közben zajlik az élet, Lara Jean húga, Kitty nagyon jó fej kis csaj maradt. Imádtam a beszólásait. Apuka még mindig cuki és a többi.
Persze a végére kiforrja magát a sztori és felsóhajthatunk, hogy kedvenceink azt teszik amiben titkon mi is reménykedtünk.
 Csendben megjegyzem, hogy engem kicsit idegesített, hogy a szerző ezen sorozatában sem tudta kihagyni a szerelmi háromszöget.

Értékelés:
4 Lányos cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 11., szombat

Gayle Forman: Eltévedtem

Biztos kézzel nyúlok Forman könyveihez, időről- időre jólesnek a sorai, még akkor is ha nagy többségben a fiatalokhoz szól- mint most is.

Két fiú és lány útjai keresztezik egymást a Central Parkban. Mindhárman válaszút elé kerültek, valamiért ragaszkodnak a jól bevált, általuk helyesnek vélt úthoz, nehezen hoznak olyan döntést ami új utat nyitna meg előttük. Találkozásuk azt erősíti meg bennük, hogy egymáson segítve talán a saját problémájukra és megoldást találhatnak.

Nem csak a történetei miatt szeretem a szerző könyveit, hanem azért is mert a szereplői -ellentétben a hasonló műfajban íródott könyvekben - értelmesek,keveset nyafognak.

Nathaniel sorsa rázott meg a legjobban, nagyon kemény éveken kellett keresztülvergődnie gyerekfejjel.

Jól szövött történet remek karakterekkel.


Értékelés:
5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 10., péntek

Marlen Haushofer: A fal

Megdöbbentő és hátborzongató kezdet. Egy negyvenes  nő unokatestvére vadászházba érkezik vendégségbe. A házaspár a falu kocsmájában tölti az estét, a neve nincs  főszereplőnk egy kutyával marad a házban. Reggelre megváltozik a világ... mindenki eltűnik... egy fal állja útját, ami láthatatlanul magasodik egy újfajta határt kijelölve.

Főszereplőnk viharos gyorsasággal alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Persze eszébe jutnak lányai, néhai férje, a másik élete, de annyira fél a rátörő gondolatoktól, hogy állandó munkába menekül.
Új életébe lassan új szereplők szivárognak: a kutya Hiúz, egy tehén és macskák. A családfenntartó már gondolni sem mer a gyors halálra, arra, hogy alagutat ás a fal alatt, hogy esetleg feladja mert gondoskodnia kell új családtagjairól.

Élet az Alpokban. Feldolgozni, hogy lehet teljesen egyedül vagyunk a világban. Magyarázatot találni valamire amit még felfogni sem tudunk.
"Marlen" -én így neveztem el a nőt a szerző után -  a felé fordul amit ismer. Kis gazdaságot teremt maga köré, figyeli az időjárást, a vadászházban maradt kalendáriumokból tanulja az állat tartást.
Elszántan védelmezi és tartja életben négylábú társait.

"És most, karácsonyesték tucatjain túl,  itt ülök az erdőben egyedül egy tehénnel, egy kutyával és egy macskával és semmivé lett mindaz, ami negyven éven keresztül az életet jelentette számomra."

Az a szeretet és ragaszkodás amivel Marlen fordul az állatok felé példamutató és rendkívül megható.
Jobban félt attól, hogy nekik baja esik, mint amennyire magát féltette. Csak azért evett, pihent, mert tudta a családja ki lenne szolgáltatva nélküle.
A kapcsolat közte és társai között lenyűgöző.
Drukkoltam, hogy ebben a fura életben ne érje Marlen-t több veszteség, hogy mindenre találjon megoldást.

A történet rátelepszik az emberre, fura módon keveredik a szomorúság és a remény érzése. Éjjel félálomban annyira valóságosnak tűnt, hogy Marlen valahol a világban egy fal mögött él az állataival, nem is sejtve, hogy én meg éppen róla olvastam.

Zseniális könyv!!

Értékelés:
5 Falon érő cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 7., kedd

Allen Eskens: Temetni jöttünk...

A történet végét leszámítva elmondhatom, hogy ez marha jó volt! Persze lesz akinek a vége is tetszeni fog, nekem kicsit túlírtnak tűnt. Na de kezdjük az elején.

Joe-t a csóró egyetemistát még az ág is húzza. Vacak család, gondok tömkelege, beadandó dolgozatok kupaca. Sivár napjaiban vagy az öccse, vagy a pénz miatt aggódik.
Aztán egy egyetemi feladat kapcsán felfordul az egész élete.
Meg kell írnia egy ismeretlen életrajzát. A közeli idősek otthona kézenfekvő megoldásnak tűnik, legalább egy olyan ember biztosan akad akinek az átlagostól kicsit eltér az élete, esetleg volt része némi kalandban.
Joe megdöbbenésére egy gyilkosságért elítélt idős férfi történetét írhatja meg.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy rakás kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

A fiatal srác profi nyomozókat megszégyenítő kitartással próbál egy harmincéves gyilkosság nyomait újraértelmezni.

A szerző már az első sorokkal megfogott. Mind a stílusa, mind a hangulata remek. Akárcsak Joe, én is belesodródtam Carl Iverson történetébe. És bármilyen borzasztó is amit Carl tett, tudni akarjuk az igazságot az elejétől a végéig.

A történetben Carl és Joe szála ugyanolyan erős, ezért is remek ez a könyv. A szerző nagyon figyelt arra, hogy mindkét karakter ki legyen dolgozva, a hátterük, a jelenük pont ugyanúgy hat az olvasóra.

Amint már említettem engem kicsit a történet vége eresztett el, itt voltak olyan fordulatok amiket szinte vártam. Gyorsabban is le lehetett volna zárni, és volt pár mesébe illő történés is.
Amire viszont nem számítottam az a krimibe illő jelenetek sokasága, nyersesége. Van pár kemény oldala a történetnek, amire thriller kapcsán nem mindig vagyunk felkészülve.

Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!

2018. augusztus 4., szombat

Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el

A lélektani thrillerek virágkorukat élik, egyre-másra jelennek meg, ember legyen a talpán aki pontosan megítéli melyiket érdemes kézbe venni.
Ez a történet különlegesnek tűnt a témaválasztása miatt.

Susan Webster tizenkét hetes fiát ölte meg. Büntetése után új névvel, egy új életet szeretne kezdeni. Múltjából egyedül büntetése alatt barátnőjévé vált szobatársa maradt.
Susan az eltelt évek alatt sem tudott megbirkózni a lelki ismeretével, képtelen elfogadni, hogy nem emlékszik arra, hogy gyermeke életére tört volna. A bíróság a gyermekágyi pszichózissal  magyarázta az anya tettét.
A nő úgy érezte nem érdemli meg családja szeretetét, így nem is várta, hogy férje kitartson mellett.

Susan új életének felépítésében már az első napokban elakad, mikor új identitása ellenére valódi nevére érkezik küldemény, majd egyre másra ijesztő dolgok történnek körülötte, mintha valaki el szeretné üldözni, ugyanakkor azt is sugallja, hogy fia él. Kénytelen apját és volt férjét is felkeresni, hogy tisztán lásson. A véletlen egy újságírót sodor a nő útjába, így ketten próbálnak Susan életének legszörnyűbb fejezetére magyarázatot találni.

Egyrészt izgalmas, és nagyon mozgalmas a történet. És ahogy fentebb írtam a témaválasztás is különleges.
 Amit viszont sajnáltam, hogy a szereplők nem jutottak közel hozzám, valahogy a szerző nem tudta átadni a nő szenvedését, gyászát. Sokszor meglepődtem a szereplők döntésén és az újságíró Nick is olyan papírmasé figura, a kurtán furcsán kerül a képbe, akinek a gyanakvó Susan mégis rögtön bizalmat szavaz.


Értékelés:
4 Anya cseresznye az 5-ből!!!




2018. július 29., vasárnap

Rosie Walsh: Hét nap szerelem




 "Az ember sosem túl idős a vágyakozáshoz."



Teljesen mást vártam ettől a könyvtől. Kis habos -néha sírós- szerelmi sztorit. Az eleje még rendben is volt, aztán jöttek a titkok meg a tragédiák.

Sarah és Eddie hét napig élnek olyan szerelemben amit felnőttként maximum tinikorban tartunk elképzelhetőnek.  Tökéletes napokat töltenek együtt. Ám másik életük visszarántja őket ahol múltjuk, munkájuk, gondjaik és titkaik vannak.
Hét nap a világ Sarah számára, aki válása küszöbén úgy érzi a sors valamiért kárpótolta.

Nem tart sokáig a boldogság. Eddie amint elutazik mintha megszűnne létezni. Telefonja süket, Facebook profilja nem frissül. Sarah Eddie- nek szánt üzenetei valahol az éterben keringenek, anélkül, hogy Eddie egy pillantást vetne rájuk.
Sarah értetlenül áll a történtek előtt, képtelen belenyugodni Eddie döntésébe.

Lövésem sem volt, hogy mi fog kisülni ebből a nagy titkolózásból. Cseppenként adagolja a szerző az információkat Sarah gyerekkoráról és a jelen történéseiről, ahol Sarah megpróbál talpon maradni a csalódás után.
Egy ponton aztán tisztul a kép, lassan lehull a lepel minden korábbi takargatnivalóról, de még itt is kapunk csavarokat amiktől más színezetet kap az egész történet.

Mondhatnánk, hogy ilyen nincs is, de jól tudjuk, hogy a valóságban sokkal hajmeresztőbb dolgok is megtörténnek. Nem volt számomra idegen, hogy elhiggyem, a sors útja valóban annyira kifürkészhetetlenek mint Sarah és Eddie esetében.

A könyv borítója kicsit megtévesztő, túl színes és vidám ahhoz képest, hogy mennyi fájdalom, lemondás és bűntudat tölti meg a lapokat.

Értékelés:
4,9 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!

2018. július 27., péntek

Antoine Laurain: Az elnök kalapja

"Életünk minden fontos eseménye valójában jelentéktelen apróságok egymásutániságának következménye."

A  A piros notesz annyira tetszett, hogy úgy éreztem még el bírnék viselni hasonló stílust és kalandokat. A szerző ezúttal is bájosat, kedveset alkotott, főszerepben egy kalappal.

A nyolcvanas évek közepén járunk. Négy ember és a francia elnök kalapjának különös találkozása. A furcsa kabala kalap minden szereplő életére hatással lesz, legyen az munka vagy szerelem. Az évek óta terméketlen parfümőr, egy szeretői státuszban várakozó lány, egy átlagos könyvelő és egy idős férfi ideig-óráig birtokolja a becses tárgyat, természetesen következményekkel.

A szereplők közül Fanny volt a kedvencem, de minden szereplőről elmondható, hogy gyorsan az olvasó szívébe férkőznek.

"...a múltunk egy vonatbeli találkozás, a jelenünk egy szállodai szoba, jövőnk pedig nincsen."

Újra és újra elbűvölt a történet olvasás közben. Mikor már azt hisszük, hogy nem fog semmi érdemleges történni, jön egy újabb karakter, újabb kaland, kis szelet az illető életéből. Benne van az a pici varázs amire mindenki áhítozik a szürke hétköznapokban.




Értékelés:
4 Kalapos cseresznye az 5-ből!!!

2018. július 22., vasárnap

Minka Kent: A leskelődő

"Az Instagramon és a Facebookon mindig süt a nap, még ha ez a napsütés mesterséges is."

Autumn Carpenter a szomszéd családnak szenteli az életét. Így választott barátot, így választott életet, hogy McMullennék közelében lehessen. Örökbe adott kislányával így élhet át közös pillanatokat, a befogadó családon keresztül, akiknek megszállott a rajongója lesz. Hiszen mindegyikük tökéletes.

Lányának mostoha anyja tálcán kínálja fel életüket a nagyközönségnek. Instagram és Facebook fiókja naponta frissül. Tele az oldala csodás képekkel a remek életéről, és boldog családjáról.
Egy nap törlődnek a McMullen família képei minden felületről, Autumn pedig mindenre elszánt, hogy kiderítse mi történt a tökéletes családdal.

Ahogy az a valóságban sokszor lenni szokott a virtuális életünk pillanatfelvételei köszönő viszonyban sincsenek a zord valósággal. Kiszínezzük a szürke hétköznapokat, felnagyítjuk az apró örömöket, boldogságot kiálltunk akkor is, ha sírni lenne kedvünk.

 Az már az első pillanatban leesik az olvasónak, hogy Autumn  nem teljesen százas. Már csak az volt a kérdés, hogy mennyire, és hogy a szomszédai osztoznak-e ebben a zavarodottságban.

Jó pár meglepetést tartogat a történet, ám a végére szánt nagy csavart személy szerint könnyen kitaláltam. Ennek ellenére remek olvasmány, főleg a mai modern életről szóló mondanivalója miatt, hogy mennyire képesek vagyunk elferdíteni a valóságot, csakhogy irigyeljenek minket.

Értékelés:
4 elképzelt cseresznye az 5-ből!!!





Morgan Matson: Páratlan nyár

 "Már láttam magam előtt a nyarat, úgy ahogy mindig is képzeltem, ahogy mindig élnem kellene, ott csillámlott előttem, mint egy délibáb, majd megfakult és eltűnt."


Nem volt tudatos a részemről, hogy pihentettem kicsit ezt a műfajt. Amikor megláttam ezt a könyvet valamiért úgy éreztem érdemes kis időre újra tininek lenni. Nem csalódtam a könyvben, sőt sokkal többet kaptam mint amit manapság a tucatszámra megjelent YA romantikus történetek tudnak nyújtani.
Értelmes, nem erőltetett, a szerelmi szál is éppen befogadható a már felnőtt olvasónak is, jaj és az az üde humor, ami nagyon jót tett még a sztorinak.

Emily kicsit félénk lány, bátorságát és vagányságát barátnője képviselte a barátságukban. Emily nagyon várja a felhőtlen nyarat Sloane -nal, ám a lány váratlanul eltűnik, csupán egy tizenhárom pontból álló listát hagy különböző feladatokkal, amik elsőre nem is tűnnek lehetetlennek. Ám Emily ezúttal egyedül kell, hogy szembe nézzen a nagyvilággal és megannyi kihívással.

Emily azt reméli, hogy a lista végén valahogy Sloane is felbukkan, így késlekedés nélkül nekilát a feladatoknak, nem is sejtve mennyi élményt, új barátot, és talán szerelmet hoz majd neki ez a nyár.

Soha a büdös életben nem volt kamaszként olyan nyárban részem mint ebben a történetben, és ez nagyon bosszant. A gondtalanság, a tágas napok végtelenjei, az érzés, hogy bármit megtehetünk amihez csak kedvünk van mindenkinek jár(na).

Emily szülei igazán különcek, kicsit talán túl nagy teret is adtak két gyereküknek szerintem. Bár művészek, azért a gyerekeimre csak szánnék némi időt, még akkor is ha már éppen nem csecsemők.

A borító nem a szívem csücske, teljesen mást sugall mint a könyv tartalma. Szájfény, bulik és fiúk utáni nyávogás helyett sokkal izgalmasabban telik a nyár a szereplőnknek.

Értékelés:
5 listán szereplő cseresznye az 5-ből!!!




2018. július 15., vasárnap

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

"Mi, akiket az élet annyira megviselt, kinevettük azokat, akik hittek a boldog beteljesülésben."

Valljuk be, ha egy idős embert látunk nem az jut eszünkbe róla, hogy biztosan kalandos élete volt. Csak egy idős embert látunk akin meglátszik az idő, de fogalmunk sem lehet arról, hogy mennyi minden történt vele.
Főszereplőnk Doris kilencvenhat éves. Átlagos, idős öreg hölgy aki segítségre szorul. Rosszul lát, lassan mozog.
Egyetlen rokona húga unokája Jenny, és annak családja. Miattuk tart még ki Doris. Az idős hölgy napjai nagy részében a múltban jár. Piros notesze, melyben nevek sorakoznak még édesapja ajándéka volt. Ebben a füzetben rejlik Doris múltja. Minden egyes név egy-egy emlék és jelentős eseményt jelképez Doris életéből.

Doris lassú emlékezése széles hömpölygő folyóvá érik ahogy halad a története. Nélkülözés, szerelem, háború, barátság. Az olvasó hihetetlen kalandokat él át egy - egy név kapcsán.
A Titanic c. filmben hangzik el ez a  mondat : Hisz nők vagyunk, nehéz döntések jutnak nekünk. Ez a mondat nagyon jól jellemzi Doris történetét, csupa nehéz döntés jut neki.

Kedvenc lett. Mert őszinte, nehéz kérdéseket boncolgat, emberi, hétköznapi, mégis csodálatos.
Bár sok könyvet olvasok, ritka, hogy ennyire elragadjanak az érzelmek olvasás közben. Sokszor fojtogatott a sírás.



Értékelés:
5 Doris - nak szánt cseresznye az 5-ből!!

Segítség, főzök!

A kreatív címre figyeltem fel először, ami szerintem egy plusz pont a kötetnek, mert valljuk be szakácskönyv esetében nehéz hangzatos címet kreálni.
A kötet nem titkolt célja, hogy a mai fiatal generációt arra ösztönözze, hogy esetleg ők maguk süssék meg a pizzájukat mielőtt bepötyögnék a pizzafutár számát.

Száz recept közül lehet választani, ezek között megtaláljuk a fent említett klasszikus pizzát is, vagy éppen a hamburgert. De a rágcsálnivalók is helyet kaptak akár csak a desszertek, és van bőven nem éppen hétköznapi recept is - Thai kókuszos rizs zöld citrommal és garnélával.
 A vállalkozó kedvűek akár egy teljes menüsort is elkészíthetnek meglepve mondjuk a szülőket egy hétvégén.

Az én személyes kedvencem a Villámgyors harapnivalók szekció, amelyben a legtöbb étel fél óra alatt elkészíthető és nagyon hangzatos is, mint például a Pad Thai.

Bár nincsenek fázisfotók a kötetben, egyértelműen és lényegre törően van fogalmazva. Négy adagra elegendő az alapanyag mennyiség és az előkészítésre, sütésre, főzésre szánt idő is fel van tüntetve, akárcsak az étel nehézségi foka. A betűméret remek, nem kell hunyorogva bogarászni a sorokat, az ételfotók pazarak és vibrálóak.

Szerintem a főzőcskézést mindenki élvezni fogja aki a kötetet választja társául a konyhában, a bevásárlást kell valaki másra bízni :-)

Értékelés:
5 sütögető cseresznye az 5-ből!!!


2018. július 8., vasárnap

Tami Oldham Ashcraft: Sodródás

 "Óránként küldtem segélyhívást, de így is túl sok üres órám maradt, amit félelem és magány töltött ki."

1983-ban két fiatal elvállalja, hogy célba juttatnak egy vitorlás jachtot.  A Hazana aztán a Csendes -Óceánon egy hurrikán útjába kerül, Tami nem tudva meddig eszméletlenül fekszik a kabinban, és fogalma sincs róla, hogy hová tűnt szerelme Richard.
Meg akarja találni a férfit, és túl akarja élni élete legszörnyűbb rémálmát.

"Mert saját magamon kívül senkim, de tényleg senkim sem volt ebben a beláthatatlanul hatalmas, vizes világban."


A történet eleje kicsit kaotikus volt, belevágtam valamibe, aminek nem volt eleje. Ugrálunk az időben, hol a jelenben járunk, ahol Tami minden egyes órában újabb és újabb nehézségekbe ütközik, a következő oldalon pedig éppen a megismerkedésükről olvashatunk.
Úgy éreztem valahol a könyv háromnegyedénél kapott el annyira a történet, hogy faltam az oldalakat, egyik izgalom követte a másikat.
Tami túlélésért folytatott harca 41 napig tartott. Szó szerint sodródott, hiszen az első napokban csak az áramlat vitte a hajót.
Megkönnyeztem a történetet. Hihetetlen milyen erő és kitartás lakozott a mindössze 24 éves lányban, aki egyszerre veszítette el a szerelmét és próbált egyedül életben maradni egy hajóroncson.

A Hazana a  hurrikán után.




Természetes, hogy teljesen más hangon ír egy író, és egy olyan ember aki csak elmeséli élete egy jelentős eseményét. Kicsit soknak tartottam a vitorlázással kapcsolatos szakmai részt -van szómagyarázat a könyv végén -  de ettől nekem még nehezebben ment, hogy elképzeljek egy-egy tarcsvitorlás mondatot.


Tami és Richard.


2018. július 7., szombat

Jodi Picoult: Ítélet

Több szempontból is meglepett a szerző új könyve ( ami csak nekünk új, egyébként 2001-ben íródott.) Jodi mintha most kicsit elengedte volna a feszes témájú, steril és tűpontos stílust. Kaptunk rengeteg érzelmet, lassan feltáruló titkokat és egy kis hókuszpókuszt.

Egy idegen, egy helyi nő, egy kisváros, ahol úgy tűnik  mindenkinek vannak titkai.

Szexuális erőszak, előítélet, szerelem, bosszú...mint valami régi jól bevált klasszikus. Ám Picoult nagyon is mai nyelven, a ma emberének ír, mai problémákról. Minden szereplője élhetne akár a szomszédunkban is.
Bevallom a borítón is feltűnő, és a regényben főszerepet kapott fiatal lányok azonnal kivívták az ellenszenvemet.

Jack és Addie szerelme cseppet sem átlagos, de vajon túlél minden vádat és bizonyítékot?

Kicsit sok volt a szereplő, és túl hirtelen történtek a nézőpontváltások. Valamint a boszorkányos, varázslásos részeknél voltak kétségeim, de lehet, hogy csak azért éreztem így mert a szerzőtől  ez szerintem nagyon távol áll.

Értékelés:
4 kirekesztett cseresznye az 5-ből!!!


2018. július 1., vasárnap

Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

Mondhatni tucat témát dolgozott fel regényében a szerző. Egy ismert és népszerű politikus szexuális botrányba keveredik munkahelyén fiatal és szép beosztottjával. Ha egy ehhez hasonló ügy kipattan természetesen mindenki elítéli, hiszen egy tisztes családapa és férj, aki ráadásul felelős beosztásban dolgozik nem vezethetik az ösztönei. Csakhogy ebben az esetben nehezebb túllépni a munkahelyi románcon, hiszen az alkalmi szerető nem állít mást, minthogy megerőszakolták, és az a bizonyos légyott akarata ellenére történt meg.

Első pillantásra olyan volt a könyv mintha A Férjem védelmében filmsorozat képkockái elevenedtek volna meg. A tökéletes háziasszony és anya kiáll férje mellett, legyen az számára bármilyen megalázó. Bíróság, tárgyalás, tolakodó média.

Ennél aztán sokkal több lesz a történetben, ugyanis a szereplők váltott szemszögéből elmesélve a jelent és a múltat a könyv felénél összefutnak a szálak, az olvasó meg nagy álmélkodva azt kérdezi: Ó, és most mi lesz? 

A regény remek példa arra, hogy, a hatalom, és a megalománia milyen veszélyes kombináció, főleg ha az illető gátlástalan és kellően nárcisztikus is.
James engem annyira dühített, hogy szinte fájt olvasni a róla szóló sorokat, annyira gyenge, jellemtelen ember.
A téma sajnos nagyon aktuális a mai világban. Ha hatalmad van, akkor bármit megtehetsz, bármit megvehetsz - hallgatást, karriert. Azt, hogy a saját önző és beteges vágyaid miatt mennyi emberen gázolsz át nem is számít.

A szerző zseniálisan oldotta meg a végszót, az elejétől a végéig izgalmas volt.

Értékelés:
5 basáskodó cseresznye az 5-ből!!!

2018. június 30., szombat

Antoine Laurain: A piros notesz

Laurent a Piros füzet könyvesbolt tulajdonosa, megtalálja Laurie táskáját, és piros noteszét.
Ezzel kezdetét veszi a titokzatos és kellően romantikus fogócska, ahol a jóképű férfi addig rakosgatja a táska tartalmát, olvasgatja a rejtélyes hölgy sorait míg egymásra nem találnak.

Az olvasó némi lépéselőnyben van Laurent -el szemben, hiszen mi kapunk némi információt arról mi is történt Laure- val azután, hogy ellopják tőle táskáját, benne sok szívének kedves, és a hétköznapi életéhez nélkülözhetetlen holmijával.

 Lauren egyedül él, különleges munkája kapcsán azonban sokat utazik.  Laurent  elvált, van egy kamasz lánya. A férfi régi álma volt egy könyvesbolt, ennek köszönhetően mindennap örömmel tölti el a munkája.
Valahogy olyan egyensúlyt tudott teremteni a szerző, hogy bele tudtam magam élni a történetbe, és el tudtam hinni, hogy ez a romantikus fogócska akár a a valóságban is megtörténhet.


Számomra  Nicolas Barreau stílusa köszön vissza a lapokról, így aki az említett szerzőt kedveli, annak ez a kedves kis kötet is tetszeni fog.
 A romantikus műfaj kapcsán mindig attól félek, hogy túlságosan is elrugaszkodik a valóságtól és bugyutácska szereplők csak sóhajtoznak. Ebben a történetben kellőképpen keveredik a valóság és lehetséges mesebeli szál, a hercegről aki nem fehér lovon hanem egy táskával jön el hozzánk.

Ideje beszereznem a szerző korábbi könyvét is! ( Az elnök kalapja)

Értékelésí.
4,9 megtalált cseresznye az 5-ből!!!


2018. június 24., vasárnap

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

"Az összes ember a házunkon túl ugyanazt csinálja, mint mindig. 
Én meg azon tűnődöm, vajon tudják-e, hogy itt, a mi házunkon belül minden megváltozott."


Zach iskolájában egy nap lövöldözni kezd valaki. Zach, pár osztálytársa és tanárnőjük a kabáttárolóban bújnak el amíg véget nem ér a rémálom.

A történtek után Zach és családja képtelen  folytatni a hétköznapokat. Az anya teljesen összeomlik, az apa is csak lézeng a házukban. Zach éles határokkal kijelölt hétköznapjai véget érnek. Káosz és zűrzavar telepszik nemcsak a családjukra, de az összes érintett emberre a környezetükben.

 Eleinte furcsa volt egy hatéves kisfiú szemszögéből megélni egy történetet. Aztán teljesen azonosulni tudtam vele, rendkívül éles szemű, imádni való kisgyerek Zach. Mennyire mást tud látni egy felnőtt és mennyire mást egy gyerek, még ha ugyanaz a jelenet is zajlik előttük.

Az olvasó számára a hatéves kisfiú szedi össze az információkat. Szinte vakon tapogatózunk a miértek sokaságában. Legszívesebben lökdösnénk, mint valami láthatatlan kéz, hogy menjen kérdezzen a szüleitől. Miért sírt házuk előtt egy idegen nő? Miért nem látta senki előre a tragédiát?  Szülei miért nem kapaszkodnak össze a bajban? És még számos kérdés amire lassan érkezik a válasz.
Sokszor az olvasó már tisztában van egy - két dologgal, amire Zach még mindig zavartan, naivan csodálkozik rá.

A sok kérdés, és aggódni való ellen Zach stratégiát dolgoz ki. Egy tökéletes búvóhely és a könyvek csodás világa segít a kisfiúnak, hogy újra értelmezze megváltozott életüket.
Amíg a szülők elkeseredetten téblábolnak addig Zach a kiutat keresi a boldogság felé.

A téma ellenére élvezet volt olvasni minden egyes sorát a könyvnek. Érett, remek regény.

Értékelés:
5 Elbújt cseresznye az 5-ből!!