2018. november 17., szombat

C. W. Gortner: A vatikáni hercegnő

"...és már nem tudtam a gyerekkori emlékeim közé menekülni, amikor még Papa töltötte be az egész lényemet. Szörnyű dolgokat tett a hatalom nevében. Rablással és megvesztegetéssel kövezte ki az útját a pápai trónusig, és jóllétünket beáldozta az ambíciói oltárán."

Kis túlzással élve remegek a szerző könyveiért. Olyan átéléssel ír, és olyan elevenen tudja megjeleníteni a karaktereket, hogy úgy érezzük levegővétel nélkül is képesek lennénk falni a sorokat.

VI.Sándor lányáról Lucrezia Borgia -ról szól Gortner legújabb könyve. A Borgia család történetéhez VI.Sándor pápává választásakor kapcsolódunk. Lucrezia ekkor tizenhárom éves naiv lány, aki retteg merev és gonosz anyjától.
Az elkényeztetett lányok életét éli kedvenc törpéivel körülvéve. Ám ahogy apja pápa lesz ezzel egy időben emelkedik meg egy szem lánya ázsiója, azonnal kérők hadát jelentve.

Nagyon sok mendemonda keringett a hírhedt Borgiákról. Tény, hogy szegény Lucreziára lett ráhúzva a vizes lepedő, mint oly sokszor a történelemben ahol a hataloméhes férfiak mindig szegény nőket áldozzák fel önös érdekeikhez.
Nem tudni valóban annyiszor kevergettek-e  mérget mint ahogy ez a jelző a nevükhöz tapadt.
Az biztos, hogy túl gyakran hullottak a rokonok ha valamiért a Borgia klán férfitagjai úgy döntöttek, hogy valamiben hátráltatják nagyra törő terveiket. Sajnos túl sokáig hitték el nekik a - Jaj, hát nem leszúrták szegényt a haramiák - szöveget. Tehát méregről szó sem volt, nem nagyon töltötték az időt kotyvasztással. bár tény, hogy igen divatos módszernek számított ez is abban az időben.

A történet gerince a Borgia család legmozgalmasabb évei- Lucrezia tizenhárom és húszéves kora közötti időt. Ekkor kezdi tágítani határait a Borgia család. Terjeszkedésükhöz a legegyszerűbb módszert választották, szövetségeseiket lányukon keresztül kívánták hatalmukba keríteni. Aztán ez vagy bejött, vagy sem.

Talán nem lett volna Lucrezia élete ennyire keserű ha családi ügyekben apja nem követi vakon Lucrezia két fivérének minden agymenését. Juan és Cesare akár az ikrek.(Volt még egy harmadik fivére is, de ő nagyjából kimaradt az őrült tervekből.)
Mindketten borzalmasan betegek, pszichopaták, kíméletlenek voltak, a sok hasonlóság mellett a legmeghatározóbb a húguk iránt érzett feltétlen imádat volt.

Az olvasó úgy érzi, hogy egy borzalmas mesébe csöppen, ahol a "királylányt" egyik csapás éri a másik után, és ahol a gonosz mostoha a legszerethetőbb karakter.
A szerző a lehető legalaposabban tanulmányozta a Borgia család életét, és igyekezett hű maradni a tényekhez. Sok dolgot már a történelem jótékony homálya fedi, többek között azt is volt -e vérfertőző viszony Lucrezia és legidősebb bátyja között.

A szerző az utószóban összefoglalja a történet végétől számítva, hogy mi történt a Borgia család tagjaival.

Értékelés:
5 mérgezett cseresznye az 5-ből!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése