Emma Donoghue: A Csoda

Nem hittem volna, hogy ennyire beszippant majd ez a történet. A  tizenhatodik és huszadik század között csaknem ötven olyan esetet dokumentáltak (Böjtölő Leányok) amikor nők azt állították, hogy hosszabb ideig táplálék nélkül éltek. Ezek a történetek adtak ötletet a szerzőnek a könyv megírásához.

Furcsa megbízatással érkezik a gyakorlatias és szakképzett ápolónő Írországba. Lib Wright dolga nem más,minthogy egy tizenegy éves kislányt két héten keresztül megfigyeljen. Lib, Florence Nightingale nővér keze alatt érett határozott és gyakorlatias nővérré.

Anna szüleivel és unokatestvérével nagy szegénységben élnek, ám amilyen kevés jutott nekik olyan nagy a hitük. Nemcsak a közösség de tágabb környezet is csodát emleget Annával kapcsolatban. A kislány négy hónapja nem evett mégis él.
Lib társat is kap, vagy fülelje le a csalást vagy erősítse meg a csoda létjogosultságát. Az apáca Michael nővér a hit oldalát erősíti, így Lib joggal érezheti, hogy ateista nézeteivel magára maradt.

Apránként haladunk a történetben, ám minden egy egyes nap amit Lib Annával tölt egyre visz a drámai végkifejlet felé.
Az emberekre jellemező az elvakult hit és babonák. Isten mellett megférnek a tündérek akiknek tejet tesznek ki éjszakára miközben a ház népe nélkülözik.
Lib egyre inkább úgy érzi, hogy nemcsak is a vakbuzgó vallásgyakorlás a gond, hanem az, hogy még az orvos is egyszerűen tök hülye.
Lib-nek nemcsak az a feladata, hogy evésre bírja Annát mielőtt túl késő lenne, de azt is ki kell derítenie kinek az ösztönzésére tagadja meg magától az ételt a kislány.
Mennyi ideig tarthat egy csoda?
És milyen indíttatásból lesz valaki maga a csoda, akár az élete árán is?

Könnyű kitalálni a könyvbéli csoda mibenlétét, de a történet lényege nem is ez. Nekem már az eslő mondattól kezdve nagyon szimpatikus volt Lib, és ez - szerencsére - egészen a történet végéig ki is tartott.
Azt hiszem nekem az új könyvéig ez lesz a szerzőtől a kedvencem.

Értékelés:
5 Csodás cseresznye az 5-ből!!!