2018. május 25., péntek

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

"Jönnek, gyomlálnak, öntöznek, gereblyéznek, ültetnek, gyertyát gyújtanak. Lángocskát tesznek a lélek mellé, hogy ne féljen egyedül."

Emma és papája Severin különleges helyen élnek, a temetőben. A tizenéves kislány megszokott közegként tekint a temetőre. Ami másoknak a szomorúság földje, neki a lehetőségeké. Igyekszik minden halottat előbb-utóbb felkeresni és megírni, hogy egy-egy megboldogult milyen életet élhetett egykor, mit szeretett és mit nem.

"Jól kijön a szomszédjaival? Vagy szívesebben nyugodna másutt?"

Peter gyászol. A fiatal fiú ikertestvérét veszítette el, sem a temetővel, sem a saját fájdalmával nem tud mit kezdeni. Ám Emma a maga keresetlen és őszinte módján segít a fiúnak, hogy másképp lássa a dolgokat.

A történet fényében furcsa lenne azt írni, hogy ez egy tüneményes könyv. Pedig az. Egyedi és különleges, és az a finom humor ami átlengi könnyen fogyaszthatóvá teszi, akárcsak egy finom epertortát.

"Vannak dolgok, amikre azt mondod: Hát ilyen nincs! Éjszaka nyíló virágok például."

Értékelés:
5 cseresznyés epertorta az 5-ből!!! 


Allison Pearson: Kemény dió

Annak ellenére, hogy a eme kötet első részét Csak tudnám hogy csinálja   2011 (!!!!!)-ben olvastam teljesen képben voltam Kate történetével. Igaz a S.J.P. főszereplésével a filmet is láttam, így duplán is tudatosítva lett bennem a sztori.
A karrierista anya, aki jó sok idő múlva döbben rá, hogy amíg két kicsi gyereke van addig muszáj anyának lennie, ha tetszik neki a szerep ha nem.

Eltelt hét év. Itt csatlakozunk újra Kate-hez akinek közeledik az ötvenedik születésnapja, de csak úgy kaphat ismét zöld utat a munka világába ha fiatalabbnak hazudja magát. A két gyereke kiállhatatlan kamasz. Ráadásul a lányáról a neten egy belfie - jelentsen ez bármit is -kering A nagyszülők egyre idősebbek és betegeskednek, a kutyát csak Kate tudja megsétáltatni, a barátnőivel e-mailen tartja a kapcsolatot, mert személyes találkozót képtelenek összehozni, és a férje valamiért folyton biciklin ül. Nem mellesleg Richard úgy döntött ön megvalósít, így két évig nem szándékozik dolgozni. Kate az aki eltartja a családot, és gondoskodik arról is, hogy a vidéken vásárolt gyönyörű házuk egyszer lakható legyen. (Hála az egyetlen építőmunkásnak aki a felújításon dolgozik.)
És ha ez még nem lenne elég, újra felbukkan a szőke herceg!

"Az a nagyszerű dolog a be nem teljesült szerelemben, hogy ez az egyetlen, ami nem múlik el."

Attól eltekintve, hogy Kate idősebb nálam (hurrá!!) teljesen átéreztem a problémáit.
Jókor is talált meg ez a könyv. Minden egyes mondatával mélyen egyetértettem, legyen az a digitális világ veszélye, ami beszippantja a gyerekeket, vagy a sok szexista megjegyzés és hozzáállás ami a nőket éri legyenek akárhány évesek. És az érzés, hogy vannak időszakok, amikor minden ami színes volt és vonzó, -legyen az ember vagy érzés - megfakul, kikopik és csalódást okoz nekünk.

Jólesett a szerző humora, szerintem sokkal jobb lett ez a rész mint az első. Akik szeretik Marian Keyes stílusát bátran válasszák Pearson kisasszony könyvét.

Értékelés:
5 túlértékelt cseresznye az 5-ből!!!

2018. május 13., vasárnap

Rebecca Stonehill: A lány és a nektármadár

"Itt vagyok tehát, az esküvőm estéjén egyedül, a férj, aki civilizálni akarja Afrikát, és akit Jeremynek kellene hívnom, és akinek nemsokára  a hálószobában is engedelmeskednem kell, amiről persze nem tudtam pontosan, hogy mit jelent, elment a klubba."

A szerző korábbi könyve A költő felesége  elég emlékezetes volt, így egyből felkaptam a fejem az új könyvére.

1903. Iris még csak tizennyolc éves de anyja szeretné férjhez adni. A lány szerencsésnek érezheti magát, hiszen választhat. Vagy a sótlan és érzelmektől túlfűtött idős férfi örülhetne fiatal hitvesének, vagy egészen Afrikáig utazhat egy szép és új élet reményében.
A fiatal lány látván az első kérőt azonnal a világ végére való utazást, és az ismeretlen kedvest választja.
Bár Iris gardedámmal utazik, akivel barátságot is köt, amint lezajlik az esküvő magára marad.

"Mr.Lawrence soha nem lesz gyengéd férj, de néha úgy érzem, épp a mellőzöttség az, ami megment."

Egyetlen vigasza a csodálatos és ismeretlen természet ami azonnal rabul ejti. Minden nehézség és szegényes körülmény ellenére Nairobi a második otthona lesz.

"-Ahogyan látja, a kommunikáció borzalmasan lassan működik errefelé. Állandó problémánk, hogy a zsiráfok beleakadnak a távíróvezetékekbe, és leszakítják azokat.
- Zsiráfok?
-  Igen, zsiráfok. Nem tudja, mi az?"

Iris elzárva a világtól él, ám nem teljesen  magányos hiszen férje szabója, és a helyi iskolában tanító Kamauval szoros barátságot köt.

A kötet első fele tulajdonképpen arról szól, hogyan fedezi fel Iris ezt az ismeretlen és számára elbűvölő világot. Ez a rész aztán egy huszárvágással véget is ér, hogy aztán Iris negyvenhét év után, és egy másik életből visszatérjen szeretett Afrikájába.

Nekem a történet a könyv első feléig tetszett. Aztán össze lett csapva az Iris -el történt események, a visszatérés pedig el lett nyújtva. ( A szerző korábbi könyvénél is hasonlóan türelmetlen voltam az utolsó oldalaknál.)
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy Iris anyja miért üldözte lányát egészen Afrikáig.




Értékelés:
4 Nektármadaras cseresznye az 5-ből!!
 

Jane Fallon: Szabadulj meg a pasitól!

Kezdeném azzal, hogy engem a pasi szóval ki lehet kergetni a világból. Mivel ellenszenves volt a cím, na meg féltem, hogy nagyon agyament csajos lesz a történet nem siettem, hogy beszerezzem. Ám a véletlen közbeszólt, elkezdtem olvasni és nem tudtam letenni.
Hagyjuk a címet meg a magányos fogkefét, Helen szerencsétlenkedésén remekül lehet szórakozni, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok.

Helen négy évig rágja nős szeretője fülét, hogy váljon el és végre éljenek együtt. Ám amikor ez bekövetkezik minden összeomlik, mert semmi sem olyan mint ahogy azt a negyvenhez közeli szingli főhősünk elképzelte.

Nemcsak a Matthew-ról elképzelt ábrándok foszlanak szét de véletlenül összebarátkozik az elhagyott feleséggel, a munkahelyén kitudódik szeretői státusza, sőt még lelki ismeretfurdalás is kínozza szeretője lányai miatt.

Helen egyre inkább belegabalyodik a saját maga által szőtt lódításokba és minden kísérlete kudarcba fullad ami arra irányul, hogy újra összehozza szeretőjét a volt feleségével.

 Teljesen új megközelítése a megcsalásos, szeretős, szerelmi háromszöges történeteknek, ráadásul a szerzőnek nagyon jó humora is van így nem kérdéses a tökéletes szórakozás és kikapcsolódás.

Értékelés:
5 örökké az igazira váró cseresznye az 5-ből!!



2018. május 12., szombat

Lisa Wingate:Elrabolt életek

"Ha van tanulság, amit levonhatunk a Foss gyerekek képzeletbeli, és a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesülete igaz történetéből, az az, hogy a csecsemők és gyermekek, származzanak a világ bármely szegletéből, nem ingóságok, nem tárgyak, és nem is „üres lapok”, ahogy Georgia Tann jellemezte pártfogoltjait, hanem emberi lények, akiknek álmaik, sajátos igényeik, reményeik vannak. Akiknek saját történetük van."

Ahogy a fenti idézetből is kiderül a történet valós események alapján, de kitalált szereplők sorsát mutatja be akik a gyermekkereskedelem áldozatai.

Két szálon fut a történet, napjainkban Avery, a múltban pedig (1930) Rill életébe pillanthatunk be.
Avery egy idősek otthonában tett látogatás során olyan felfedezéseket tesz ami arra ösztönzi, hogy kicsit kutakodjon imádott családja múltjában.

Avery és Rill története a sok közül egy hátborzongató eset  mementója ami gyerekek tömegét szakította el családjától, vagy hitték halottnak anyák újszülöttjeiket, hogy gazdag és befolyásos emberek gyerekhez juthassanak.
A szegényebb gyerekeket egyszerűen elvették a szülőktől, mondván jobb sorsot érdemelnek, Rill esete példázza a legjobban, hogy attól még lehet boldog egy szegény gyerek is, feltéve ha a saját családjával élhet. Nem beszélve arról, hogy micsoda szörnyűségeken kellett keresztülmennie Rill-nek és testvéreinek a gyermekotthonnak nevezett házban.

Az már a történet elején egyértelmű, hogy Avery és Rill szálai össze fognak futni, de az nagyon talányos volt, hogy hogyan.

Nem egy könnyű olvasmány, megrázó részletekkel teli. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az ilyen történetek mind szolgáljanak okolásul arra, hogy vannak dolgok amik soha nem történhetnek meg újra. 

Értékelés:
5 zűrzavaros cseresznye az 5-ből!!! 

2018. május 1., kedd

A. J. Finn: Nő az ablakban

"Pánikbetegként azt mondanám, az agorafóbia nem is dúlta fel annyira az életemet - inkább csak ez lett az életem."

Egy hatalmas ház, egy benne bolyongó pánikbeteg pszichiáter, szomszédok. Anna Fox élete dióhéjban. Anna tíz hónapja ki sem mozdul az egykor gyönyörű családi otthonból. Három emberrel érintkezik időözönként, a saját pszichiáterével, a gyógytornászával és az alagsorban élő albérlőjével  - utóbbi  abban segít a pánikbeteg, depressziós és szerintem alkoholista nőnek, hogy a hétköznapi problémákat megoldja helyette.

Annának van családja de valamiért nem lehet velük-ez az ok, és az amiért a nő saját lakásának fogja lett lassan bontakozik ki a lapokon.

Anna Nikon márkájú fényképezőgépével napi szinten nyomon követi szomszédai életét. Az internet és a kíváncsisága együttes erejével térképezi fel a körülötte élőket, akik helyette is élnek, munkába járnak, vagy éppen  babakocsit tolnak. Veszekedések, idilli vacsorák szemtanúja lesz.

Az iszom-filmet nézek- leskelődöm - csetelek körforgást egy a szomszédban zajló, krimibe illő cselekmény szakítja meg.

Míg a nő múltja lassan bontakozik ki előttünk, - és az utolsó oldalakig izgalomban tartott - addig a jelen pattogós és gyors. Pillanatonként változik a lehetséges tettes, amit Anna agya több szálon futtat.De az is lehet, hogy az egészet csak képzelte, hiszen a több palacknyi bor és a gyógyszerek érdekes dolgokat láttatnak vele.

A szerző bemutatkozó regénye szerintem remekül sikerült. Egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet, remek a stílusa és persze a végszóra tippem sem volt.

Értékelés:
5 bűntudatos cseresznye az 5-ből!!!