Julie Anna Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

                                     

Már nem tudom mi sarkallt arra, hogy megvegyem ezt a könyvet, talán a könyv borítója fogott meg ennyire, ami valljuk be nagyon szép.
Ahogy elkezdtem olvasni rögtön eszembe jutott, hogy én ezt már olvastam. Tisztára mint a Tizenhárom okom volt... abban is egy lány magyarázkodott, hogy mennyi oka volt arra, hogy öngyilkos legyen. Daelyn még él, de az Át a fényen nevezetű weboldalnak köszönhetően 23 napja van felkészülni, elrendezni a dolgait, és kiválasztani a tökéletes módszert.

    
"Túl korán születtem, vagy túl későn."

Nem vagyok jártas a témában, de szerintem aki valóban eltökélt, az nem tűz ki időpontot, nem halogat hanem cselekszik. Daelyn pedig egyfolytában "sikoltozik" szeretné ha valaki meghallaná a segélykiáltásait.
A tizenöt éves lány mondhatni rutinos öngyilkos, legutóbbi próbálkozása(i) után nyakmerevítőt hord, pépes ételt eszik és nem tud beszélni.
Lassan kiderül, hogy mennyi sérelmet, zaklatást, megalázás vezetett odáig, hogy D. nem lát más kiutat az életből.
Furcsa volt, hogy a szülők nem a múlt feldolgozásán és D. jövőjén agyalnak hanem csak azon kattognak, hogy D. élete öngyilkos biztos legyen, mondván ha nincs a közelében kés akkor minden oké.????
Se egy pszichiáter, se egy tartalmas beszélgetés, se egy kérdés, hogy mit szeretne a lányuk, minek örülne stb.
(Miért érzi úgy sok szülő, hogy megszültem, dolgozom, eltartom-ból áll a gyereknevelés???)

Bár a szerző jártas a témában nekem D. karaktere mégsem volt hiteles. Mivel a lány már 2x próbálkozott, nem értem miért olyanokon agyalt, hogy milyen lesz majd? Mi lesz utána? Fájni fog?-hát már átélte, nem??? Akkor mi a kérdés?

A szokásos klisé, miszerint a kétségbeesett főszereplőt csakis egy különleges, helyes fiú mentheti(?) meg itt is bevált, feltűnik Santana, aki igenis ragaszkodik az élethez, mégis a néma és dühös lányt választja.

                       "Péntek este rengeteg ember magányos az egész világon."

Természetesen nagyon jó, hogy a kiadó a TABU Könyvek sorozatával ilyen témákat dolgoz fel, mutat be, mert amikor a közvetlen környezetünkben történik hasonló lebénulunk és nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.
Iskolákban többek között ezeket a könyveket is kötelezővé kellene tenni, ha már csak egy gyerekkel kevesebb lesz aki másokat szekál, esetleg akit szekálnak megpróbál segítséget kérni, vagy még jobb ha nem hagyja magát, már van értelme beszélni, olvasni róla.

Értékelés:
3,5 magányos cseresznye az 5-ből!!

Horace McCoy: A lolvakat lelövik, ugye?

 
Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. 
A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."


Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.

Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)

A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.

A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!

A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.

 

Értékelés:

5 táncos cseresznye az 5-ből!!!

Horace McCoy : A lovakat lelövik, ugye?

Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."

Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.

Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)

A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.

A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!

A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.

Értékelés:

5 táncoló cseresznye az 5-ből!!

Kertész Erzsébet:Elizabeth-Elizabeth Barrett-Browning életregénye

"...Maga így is nagyon festői ,érdekes jelenség-csóválta a fejét Mr.Kenyon-Ok nélkül bújik el az emberek elől.
-Festői,érdekes...drága barátom,nem így jelölik az útikönyvek a várromokat?"

A költőnő érdekes,és megható életrajzát Kertész Erzsébet tökéletesen írta meg.Filmszerű,lebilincselő.Nem is gondoltam volna,hogy ennyire fog tetszeni.

Nem szeretnék elárulni semmit a történetből,mert ha elkezdem nem tudom megállni,hogy ne írjak le mindent.
A lényeg,hogy kedves,törékeny az írásért,olvasásért,könyvekért rajongó lányt már az első percben a szívünkbe zárjuk.
A könyvben hemzsegnek a kor hírességi,Andersentől,Dickensig. Furcsa mégis nagyon jó olvasni ezekről az emberekről,akiknek műveit ma napig olvassuk,a történet pedig hétköznapi helyzetekben jeleníti meg őket.

Minden számomra kedves könyvnél ennél is teljesen át tudtam élni Elizabeth helyzetét,érzéseit,gyakran vele együtt pityeregtem.
Kár,hogy ilyen vékonykára sikerült a kötet, szívesen olvastam volna még.
Az különösen tetszett,hogy a könyv fülszövegét olvasva azt hisszük túl sokat árult el,pedig dehogy:-)
A könyvben számos vers megtalálható.És néhány oldalt Békési Rozi kedves rajzokkal illusztrált.
Elizabeth kedvenc könyve a Párizs rejtelmei-ez nekem már évek óta megvan ,de még nem olvastam,na de majd most:-)

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!