Alice Winn : In Memoriam

"A fronthoz közeledve felfoghatatlan volt a zaj, de a pacsirták továbbra is szálltak a gyászos égbolton, és skarlátvörös pipacsok kókadoztak a futóárkok szélein." Alice Winn nevét megjegyeztem! Vajon mi késztet arra egy fiatal nőt, hogy az első világháború borzalmairól írjon? Többek között a véletlen, és egy iskolai újság mely anno az adott iskolából bevonult diákok sorsáról is megemlékezett. Persze ez még nem lenne elegendő egy zseniális történet megalkotásához. A szerző nagyon tehetséges, és elképesztő érzékenységgel bújt a fiatal, naiv, de nagyon lelkes és hazafias fiúk bőrébe. Korábbi hasonló élmény A Gyáva kapcsán, már sejtettem, hogy rossz ötlet lesz bárkit is megkedvelni a szereplők közül. Természtesen hiába, összeszorult szívvel olvastam a sorokat. Tizenhat, tizenhét évesek voltak amikor ki saját döntésként, ki szülői, vagy társadalmi nyomásra igazi fegyverre cserélik az addig közelharcra használt vonalzóikat. "A legrosszabb az, amikor rájössz, hogy már másodszor írsz ugyanannak a szerencsétlen asszonynak; két levélben mondasz neki köszönetet a két fiáért." A képzeletet a valóság mindig felülmúlja, főleg ha az emberi kegyetlenségről van szó. Ellwood és Gaunt egy angol elitgimnázium elkényeztetett úri ficsurjai, gondtalanok, sokszor unatkoznak, kedvtelésből kínozzák diáktársaikat, és alig várják, hogy végre felnőttet játszhassanak. A történelem átírta a sorsukat. "Ellwood hamarosan megtanulta, hogy nem az erőszak, hanem a borzasztó körülmények tették elviselhetetlenné az életet a lövészárokban." A szerző remek ütemet tartott, nemcsak a háború borzalmait taglalva. Teret engedett a költészetnek, szerelemnek, és egy izgalmas történethez méltóan párhuzamosan olvashattuk a két főszereplő Ellwood és Gaunt vesszőfutását lövészárokban, hadifogolyként, eltávozáson. Háborús könyvek kapcsán félő, hogy az unalomig ismételt és ismert sémákra épül a történet- éhezés, hideg, bújkálás stb. Meglepő módon a szerző kerülve a hatásvadászatot, folyamatosan bele tudott csempészni valami újat - és borzalmasat - amit még sehol máshol nem olvastam. Ami a szerelmet illeti voltak fenntartásaim, nem titok, hogy téma a könyvben az azonos neműek szerelme. Annyira szépen lett ez is elmesélve, hogy teljesen belesimul a könyvbe. Szinte minden oldalról tudtam volna idézni, olvasás végére tele lett cetlikkel a könyv. Igényes, keményfedeles csoda ez a könyv annak ellenére, hogy milyen bénítóan borzasztó témát dolgoz fel. Értékelés:5 lövészárokban kuporgó cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Ruhl: Mosoly - Egy arc története

Sarah népszerű, díjazott drámaíró.Teherbe esik, kiderül ikreket vár, így kislányával együtt háromgyerekes édesanya lesz. Sarah azon aggódik hogyan fogja összeegyeztetni munkáját a gyerekneveléssel, amikor terhessége alatt problémák jelentkeznek. A Viszketőanyukák.com (nem vicc) oldalon végre rádöbben mi is a baja, ami megkeseríti várandóssága minden napját; epepangás. Azonnali ágynyugalom, veszélyeztetett terhesen hirtelen a négy fal között találja magát, ahol természetesen még többet aggódik...itt remekül mélázunk el az ágynyugalom létjogosultságán a viktoriánus korban, és manapság. Sőt a gyógymód széles spektrumát bemutatva rá kellett jönnöm, hogy a történelem minden téren ismétli önmagát! Végre megszületik William és Hope, Sarah vesszőfutása pedig folytatódik ugyanis ekkor derült égből villámcsapás Bell parézis jelentkezik nála. Erre mondják az orvosok, hogy jóindulatú és ritka betegség, kezelése nincs, általában pár hónap alatt maradéktalnaul gyógyul...vagy nem...Sarah esetében a nem jött be. Bár mindent kipróbált a tudományosan elfogadott - szteroid, akupunktúra, torna, - a kevésbé tudományosig; szerecsendió szopogatás, fütyülni próbálás. Sarah tehát a szerencsétlen 5 százalék. De nézzük mivel is jár ez a betegség. )A legjobb hasonlat a sokak által ismert stroke tüneteihez hasonlít.) Tömören, a mimikai izmokat mozgató idegek bénulása, általában féloldali. Sarah bal arca vált érzéketlenné, ami frusztráló tüneteket okozott, nem tudta becsukni a bal szemét, pislogni sem tudott,folyt a nyála,ha pedig mosolyogni szeretett volna torz vicsorgás lett a végeredmény. És itt jön a könyv, és Sarah történetének lényege, a mosoly, és az ember aki mögötte van. "...valóban különös, hogy a betegség nincs ott az irodalom fő témái között a szerelem, a háború, és a féltékenység mellett." (Virginia Woolf) " Az arcod amit mindenki lát, ami kifejez örömöt, bánatot hirtelen cserbenhagy és tőled független életet él. Lóg a szemhéjad, nem tudod rendesen formálni a szavakat. Példának okáért kislányod - Hope- nevét sem tudod kiejteni. A mosollyal összefüggésbe hozzák a szépséget, harmóniát, megjelenik a művészetben - lásd Mona Lisa mosolya.

Érthető módon Sarah egyre inkább elkeseredik, hiszen bármit is tesz nem javul az állapota. Depresszióba esik, állandóan azon stresszel milyen anyakép alakul ki a gyerekeiben róla, hiszen nem tud rájuk mosolyogni, mint gondolnak róla az idegenek, mit lát benne most a férje, hogy már nem szimmetrikus az arca. Ezek a gondolatok aztán elhatalmasodnak. Sarah újra és újra orvoshoz megy, majd a buddhizmusban keres vigaszt, aztán vissza az orvosokhoz, ezekhez csatlakozik az interneten fellelhető információk tömkelege... A szerző egészen elképesztő módon vetíti elénk ennek a betegségnek minden aspektusát, mutatja be például művészeten keresztül. Kapcsolja össze a hétköznapi embert,anyát, nőt, akit formált, változtatott a betegsége. Szinte egy szuszra olvastam el Sarah történetét, remek stílusa van. Értékelés: 5 Bell cseresznye az 5-ből!!!