Julie Anna Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

                                     

Már nem tudom mi sarkallt arra, hogy megvegyem ezt a könyvet, talán a könyv borítója fogott meg ennyire, ami valljuk be nagyon szép.
Ahogy elkezdtem olvasni rögtön eszembe jutott, hogy én ezt már olvastam. Tisztára mint a Tizenhárom okom volt... abban is egy lány magyarázkodott, hogy mennyi oka volt arra, hogy öngyilkos legyen. Daelyn még él, de az Át a fényen nevezetű weboldalnak köszönhetően 23 napja van felkészülni, elrendezni a dolgait, és kiválasztani a tökéletes módszert.

    
"Túl korán születtem, vagy túl későn."

Nem vagyok jártas a témában, de szerintem aki valóban eltökélt, az nem tűz ki időpontot, nem halogat hanem cselekszik. Daelyn pedig egyfolytában "sikoltozik" szeretné ha valaki meghallaná a segélykiáltásait.
A tizenöt éves lány mondhatni rutinos öngyilkos, legutóbbi próbálkozása(i) után nyakmerevítőt hord, pépes ételt eszik és nem tud beszélni.
Lassan kiderül, hogy mennyi sérelmet, zaklatást, megalázás vezetett odáig, hogy D. nem lát más kiutat az életből.
Furcsa volt, hogy a szülők nem a múlt feldolgozásán és D. jövőjén agyalnak hanem csak azon kattognak, hogy D. élete öngyilkos biztos legyen, mondván ha nincs a közelében kés akkor minden oké.????
Se egy pszichiáter, se egy tartalmas beszélgetés, se egy kérdés, hogy mit szeretne a lányuk, minek örülne stb.
(Miért érzi úgy sok szülő, hogy megszültem, dolgozom, eltartom-ból áll a gyereknevelés???)

Bár a szerző jártas a témában nekem D. karaktere mégsem volt hiteles. Mivel a lány már 2x próbálkozott, nem értem miért olyanokon agyalt, hogy milyen lesz majd? Mi lesz utána? Fájni fog?-hát már átélte, nem??? Akkor mi a kérdés?

A szokásos klisé, miszerint a kétségbeesett főszereplőt csakis egy különleges, helyes fiú mentheti(?) meg itt is bevált, feltűnik Santana, aki igenis ragaszkodik az élethez, mégis a néma és dühös lányt választja.

                       "Péntek este rengeteg ember magányos az egész világon."

Természetesen nagyon jó, hogy a kiadó a TABU Könyvek sorozatával ilyen témákat dolgoz fel, mutat be, mert amikor a közvetlen környezetünkben történik hasonló lebénulunk és nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.
Iskolákban többek között ezeket a könyveket is kötelezővé kellene tenni, ha már csak egy gyerekkel kevesebb lesz aki másokat szekál, esetleg akit szekálnak megpróbál segítséget kérni, vagy még jobb ha nem hagyja magát, már van értelme beszélni, olvasni róla.

Értékelés:
3,5 magányos cseresznye az 5-ből!!