2013. július 30., kedd

Erika Robuck : Hemingway lánya



"Az öngyilkosokat őrültnek tartják, de nem pont Einstein mondta, hogy az őrültség annyi, mint ugyanazt tenni  újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen?
Talán éppen azok az őrültek, akik annyira élni akarnak."

Tény, hogy Hemingway élete munkássága mindig is érdekelt, de a könyv borítón szereplő szöveggel ellentétben nem lettem az író rabja...de nem is ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy Hemingway karizmatikus férfi volt, sok emberre volt hatással attól függetlenül is, hogy sok szerzővel ellentétben már életében is népszerűek voltak a könyvei.
Akárcsak Paula McLain, (A Párizsi feleség)  Robuck is nagyon hiteles , érzékletes képet festett Hemingwayről. Nagyon jól felépített történet, ahol a képzelet és a valóság tökéletesen összesimul.

Ezúttal nem egy feleség, hanem egy háztartási alkalmazott szemén keresztül jutunk közelebb Hemingway éltéhez, Key West -en , ezen a csodálatos üdülő paradicsomban. Ahol a helyiek és a háborús veteránok nyomorognak, viszont a gazdagok kerti partykat adnak és méregdrága hajóikon ringatóznak.

Mariella apját gyászolja, közben próbál minden lehetséges módon pénzt keresni, hogy eltartsa anyját és két kishúgát. Mariella cigizik, ha kell bokszmeccsekre jár fogadni, és imádja mindazt amit egy csónak és a végtelen víz jelent.

Hemingway alkalmazza a lányt, aki akaratlanul is bepillantást nyer a férfi második házasságába, és persze nemcsak az idillt látja... az önbizalom hiányos Pauline mindenre és mindenkire  féltékeny akire Papa vagyis Hemingway időt szán.


A történet elején nekem Mariella nagyon ellenszenves volt, ahogy Hemingway bűvkörébe került elment a józan esze... látta a gyerekeket, a feleséget, hamar kiismerte a csélcsap , öntörvényű egoista férfit, mégis jó időbe telt mire meglátta azt a férfit aki érdemes volt a szerelmére.
Engem nagyon érdekel, hogy Hemingway miért szeretett nősülni? És a nők miért szerettek hozzá menni??



"Miközben a lány elnyomta a harmadik csikkjét is, egyre inkább azt érezte, hogy megveti Hemigwayt. A folyamatos dicsekvése a gazdag férfiak körében, a helytelen rasszista beszéde, a reklamálása a kritikák miatt, az eltúlzott afrikai vadászatai, a Jinnyvel való flörtölése, az, ahogyan arcátlanul sütkérezett az ő vonzalmában a felesége közelében -mindettől összement a szemében. Régen olyan kivételesnek tűnt, most pedig csak egy napbarnított, jóllakott, önmaga táplálta élő legendának."

Szerencsére a történet a végére jó irányt vesz, minden kitisztul a lány körül, és reálisan kezdi látni a körülötte élőket, köztük az írót is.

értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Jennifer Probst: Érdek házasság



Minden a történet ellen szól... valószínűleg mégis azért vettem a kezembe mert éppen ennek a könyvnek van szezonja- hőségriadó, lángos, strand, az ember a pihenése közben az árnyas fák alatt még el is hiszi amit olvas. A borító ismét hatott rám, nekem nagyon megtetszett.

A könyv szerint a jóképű , gazdag de lelkileg összetört férfi igenis megtalálhatja élete szerelmét egy átlagos (mármint nem gazdag, és sznob) nő mellett, akinek könyvesboltja van és szereti az árva kutyákat, na meg az árva kutyákkal összerágcsáltatni a gazdag férfiak perzsa szőnyegeit.
Alexa imádja a szüleit és az iker húgait, de sajnos anyagilag nem tudja úgy segíteni őket ahogy szeretné. Már a bankok sem hiteleznek a lánynak, akinek barátnője adja a tippet, hogy menjen feleségül bátyjához, aki nem ismeretlen a lány számára, hiszen gyermekkorunkban sok időt töltöttek együtt. Persze Nick sem ok nélkül venné el Alexát, azon kívül, hogy szerződésben rögzítik a részleteket, Nick csakis így válhatna teljes jogú örökös az építési vállalatban amit bácsikája hagy rá, Nick pedig fél, hogy playboy apja megtámadja a rendeletet.

Egy évre szól a szerződés, Alexa megkapja a pénzt amire családjának szüksége van, Nick pedig a látszat feleséget aki csak dísz lenne az oldalán...

Tényleg klisék sorozata a történet, sokszor, sokan megírták már ezt, mégis olvasmányos volt, és azt is meg merem kockáztatni, hogy izgalmas. Tudjuk, hogy mi lesz a vége, tudjuk, hogy minden ész érv és szerződés ellenére egymáséi lesznek, és persze megvannak benne a romantikus történetek idegesítő momentumai, mint a tökéletes testű nő, és férfi, a pazar szex és gazdagság.
A testiség szerencsére nem sűrűn szerepel, de azért kapunk pár ágy jelenetet, de ki lehet bírni.

Itt -ott a szerző megcsillantotta a tehetségét, és voltak részek amik teljesen lekötöttek.Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, kikapcsolt és teljesen át tudtam magam adni a történetnek.
Remélem a szerző a következő romantikus könyvével bebizonyítja, hogy van még pár eredeti ötlete.

Nem szívesen lobogtattam az olvasmányom, mert pár férfi fura pillantásokkal illetett amint elolvasták a könyv címét, talán magyarázkodnom kellett volna, hogy nem vagyok egy középkorú , elkeseredett szingli...



Értékelés: 4 házas cseresznye az 5-ből!!

2013. július 26., péntek

Sophie Kinsella: Mézeshetek



Kinsella igazán kitett magáért, ez a könyve terjedelmében és tartalmában is remekel.
Igazi nyári, strandolós, nyaralós olvasmány, rengeteg nevetéssel és izgalommal.

Az összes szereplőt imádtam, olyanok  mint egy nagy, zajos olasz család.

Lottie és Fliss testvérek, Fliss józan, lelkileg éppen kissé viharvert a zajló válása miatt, egyedüli vigasza kisfia.

Lottie éppen arra vár, hogy barátja Richard megkéri a kezét...igen ám, de a romantikus vacsora végére kiderül, hogy Lottie kissé félre értette Richardot, így az eljegyzésből szakítás lesz...

Egy véletlennek köszönhetően felbukkan Ben, Lottie első szereleme akivel mesés napokat töltött Görögországban. Lottie Ben felbukkanását jelnek véli, mégpedig olyan jelnek, hogy Ben számára az igazi, Ben is hasonlóan érez, így semmi sem állíthatja meg őket, hogy ketten boldogok legyenek...Fliss kissé másképp gondolja, ezért mindent elkövet, hogy megtorpedózza a frigyet..vagyis a nászutat.

Ben legjobb barátja, és kollégája Lorcan is egyetért Fliss-el és immár ketten üldözik az ifjú párt...miközben ők is kissé összegabalyodnak.
A házasság érvénytelenítése a cél, igen ám, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha nem hálják el a frigyet...vagyis mindenáron meg kell akadályozni, hogy Lottie és Ben egymáséi legyenek.

Fliss minden befolyását latba vetve, a Görögországi hotel egy alkalmazottját kéri meg, hogy kövessen el mindent, hogy az ifjú házasoknak ne legyen egy nyugodt percük sem... ágycsere, buzgó inasok, allergiát okozó masszázsolaj, hárfás élőzene és még rengeteg dolog, amit a személyzet kénytelen elő rántani a tarsolyából...közben felbukkan az ex barát Richard is... félreértések, veszekedések, rengeteg sms és füllentés.

Mindenki a boldogságot hajszolja, kérdés, hogy  minden szereplő megfelelő embert üldözi -e  a szerelmével?

Igazi komédia kerekedik ki a történetből, rengeteget nevettem, ugyan akkor izgalmas is volt a nászutas hajsza :-)
Kinsella végképp  szívembe lopta magát, akkor is, ha korábbi könyvei közül nem lett mindegyik kedvenc.


Értékelés:
5 nászutas cseresznye az 5-ből!!

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja



Szerintem nincs olyan könyvmoly aki egy ilyen könyv mellett el tud menni. A gyönyörű könyvespolcos borító, és maga a cím olyan hely ígéretével kecsegtet ami minden betűfalónak maga az éden.

"A polcok mentén beakasztható és oldalirányban gurítható létrák. Ez általában kedélyes látvány, de itt, az árnyékok közé veszve, inkább baljóslatú volt. Balesetekről suttogtak egymás közt a sötétben."

A könyv értékelésénél páran csalódottságuknak adtak hangot, mert kicsit mást sugallt a fülszöveg, a cím mint amiről valójában szól a könyv. Én csalódás helyett csak meglepődtem picit, de nem bántam meg az olvasást.

A történet valami régi és valami új egyvelege, nagyon jól ábrázolva, hogy a hagyományos, régi dolgok nagyon is jól megférnek a modern kor vívmányaival.

A könyvesboltban, amiről ugye tudjuk, hogy Penumbra úré, és éjjel-nappal nyitva tart, egyik alkalmazottja segítségével látogathatunk el. Clay szükség törvényt bont alapon vállalta el az éjszakai műszakot, a gyönyörű de zsúfolt és csekély forgalommal bíró könyvesboltban. Sajnos a boltban keveset tartózkodunk, de olyan élethűen lett bemutatva, hogy arra a kis időre nagyon is bele tudtam magam képzelni, ahogy a parányi boltban a létrán állva böngészem a fura és régi köteteket. És az sem rémisztett el , hogy a bolt a Popó bár mellett található, sőt még az internet hozzáférést is a kétes hírű hely biztosítja.

Clay-t egyre inkább érdekli a boltban fellelhető cseppet sem átlagos könyvek és a még furább vevők. Hamarosan egyre több minden tisztázódik, a titkok és talányok feltárása nemcsak Clay érdeme, hanem barátjáé és fura szobatársaié is. Persze kell egy talpraesett lány, aki Kat nemcsak okos, de még segítőkész is, na és van kibe beleesni.

A történet nagyon izgalmas, és érdekes, még úgy is lekötött, hogy elég sok benne a számítástechnikai rébusz, meg mindenféle program és csodaherkentyű. A lényeg, hogy a régi-régi vaskos kötetekből kiderülhet valami amit nem csak javára fordíthat az emberiség, de meg is kell, hogy őrizze az utókor számára.
Ráadásul mint minden izgalmas sztoriban, itt is egyik nagy ellenség az idő.
Sok eredeti ötlet van a könyvben, nem szívesen mesélek el ezekből semmit, mindenki fedezze fel csak maga ezeket a kis csodákat.
Persze szívesen időztem volna én is többet a csodás boltban, és ott fedeztem volna fel a titkokat, ez egy picit rontott az összhatáson, de sebaj remélem van aki már írja ezt a történetet is.

Ami a borítót illeti, imádom a kemény fedeles könyveket, jelen példány védő borítót is kapott, ami igazán tetszetős, de az igazi pompás és mesésen szép borító az ami a "védőruha" alatt van, én ezt le is vettem, hogy minél többször csodálhassam.


Értékelés:

4,9 ódon könyvtári cseresznye az 5-ből!!





2013. július 21., vasárnap

Matthew Quick: Napos oldal



Amikor olyan könyv kerül a kezembe, ami szinte tömegek kedvence, és én mégsem estem hanyatt tőle, furán érzem magam :-) Sokszor felteszem a kérdést magamnak - Velem van a baj? Esetleg agyilag nem vagyok teljesen rendben, hogy nem értem a könyv mondandóját? Hogy nem látom milyen remek, és szuper??

A történetet Pat meséli el, aki négy év elmegyógyintézet után vissza kerülhet a családjához. Pat harmincnégy éves, a borús helyen töltött idő számára nem kézzel fogható, így mikor újra haza kerül a négy év negyvennek tűnik- új focicsapat, a szingli ismerősei házasok, a házasoknak gyereke született, még a testvére is megházasodott...

A könyv Pat útkeresését mutatja be a "normális" világban.

Nekem olyan volt olvasás közben, mintha Adrian Mole családjába csöppentem volna, ha nem lenne Pat mániás depressziós kórképe, teljesen el tudtam volna képzelni ezt a kapcsolódást. Azon kívül, hogy Pat bizonyos helyzetekre furcsán reagál, teljesen átlagos a történet... a könyv milliószor ismétli önmagát, a sok foci meg csapat emlegetés, meg meccs bámulása a tévében kiakasztott, ahogy Pat állandó testedzése is.
Pici színfolt Tiffany jelenléte, na meg az egyéb társas kapcsolatok, amik mindig tele vannak buktatókkal.

Talán Pat anyukáját sajnáltam a leginkább, ő ébresztett csak bennem némi érzelmet, a többieket csak távolról tudtam figyelni, nem kerültek közel hozzám, a sok fanyar humor megjelenésének ellenére sem.

Pat élete szerelmének állandó lebegtetése kicsit sok volt nekem, úgy tűnik Pat olyan depressziós akinek csak rögeszméi vannak, ilyen a felesége Nikki (vááááááá, de untam) az állandó futás, és súlyzózás, és persze az a hülye foci.

Nekem kicsit fura volt, hogy Pat önállóan eljár ide-oda, percre pontosan betartja az edzés tervét, de az orvoshoz az anyukája kénytelen fuvarozni, na meg a gyógyszereit sem tudja bevenni...nekem olybá tűnt, hogy csak azt tudja megcsinálni, amihez kedve is van... a többit meg dedós módjára oldja meg a környezete.

Pat családja egyébként számomra különös volt, olyan látszat család...látszólag összetartanak, meg szeretik egymást, de ha beköltözünk hozzájuk azt látjuk, hogy mindenki csak saját magával foglalkozik... de , hogy akkor miért játsszák el a tökéletes családot??

Film is készült a történetből..hát nem igen vagyok rá kíváncsi.


Értékelés:
3 borús cseresznye az 5-ből!!!

2013. július 17., szerda

Deborah Lawrenson: A Lámpás

Szeretem mikor egy könyv ilyen sokrétű mint ez. Annyi történet van beleszőve, mégsem érezzük úgy, hogy zsúfolt lenne, mint egy hatalmas ház több tucat szobával, ahol minden szobában más-más felfedezni való vár ránk.

"Lehet, hogy mindkettőnknek az volt a baja, hogy álmodozó életmódunk és foglalatosságaink miatt nemigen voltunk fölkészülve a valóságra."

A könyv alap pillére Eve és Dom története. A lány, vagyis inkább már nő, éli a szinglik cseppet sem vidám életét, üresnek érzi magát. Egy véletlen utazás hozza össze Dom-mal a gazdag, és kissé titokzatos férfival. Eve sosem kérdez, annyi minden másban egyetértenek, hasonlítanak, hogy engedve a férfi kérésének nem kérdezi első feleségéről...

Franciaország gyönyörű vidéki tájai elvarázsolják őket, és egy a falutól távol eső, régi, de impozáns birtokot vásárolnak, ahol a világtól elszigetelve szeretnének élni, ahol Dom zenét szerezhet, Eve pedig végre találhat egy kedvére való könyvet amit lefordíthat.

Minden rendelkezésükre áll, hogy megteremtsék a saját kis édenüket, ám nemcsak a ház, a kerti kőívek, fura szobrok szeretnék végre elfecsegni a titkaikat, de Eve férjét is felismerni véli egy helyi nő...

Eve egyre inkább belezavarodik Dom múltjába, amiről semmit sem tud, csupán elképzelései vannak, az elődjéről, aki olybá tűnik, hogy hű kísérője Dom-nak, aki bármilyen kérdésre, dühkitörésekkel reagál.

A ház pedig mesélni szeretne, a potyogó vakolattal, fura árnyakkal, és egy lámpással ami fura módon éjszaka világít az út végén...

A történetben remekül fonódik össze a házaspár jelenlegi élete, a ház felújítása, a gyönyörű környezet megjelenítése, a múltbéli eseményekkel. Minden szobornak, kőívnek, oszlopnak története van.
Az öttagú boldog család sorsáról, a harmadik gyerek mesél, aki egyedül marad a gyönyörű birtokon, és akinek rengeteg mesélni valója van a családjáról, testvéréről aki híres parfümkreátor lett, bátyjáról aki maga volt a megtestesült gonosz, és szüleiről akik végig nézték a birtok pusztulását.

"Amikor beleszagoltam az illatba, akaratomon kívül is visszakerültem a mama barackmagillatú mandulás süteményeinek napfényes világába. Szinte éreztem, hogy tapad a lábunkhoz a sár, mint a kakaópor, a langyos szellő cukros illatokat hozott a konyha felől, ahol narancsszínű mirabellszilvát főzték be…. 
Együtt volt az év négy hónapjának az illata, annak a négy hónapnak, amikor valamennyien a szabad ég alatt éltünk, a hatalmas széles völgyben, a meleg és varázslat évadján, távol a rémségektől. legalábbis így gondoltuk."

Miközben Eve és Dom is csatároznak egymással, hol hangosan, hol egymástól elfordulva, a ház felújításakor a munkások emberi csontokat találnak... Eve pedig egy idegen nőtől egyre többet tud meg Dom feleségéről.

A könyvet végig remek stílus, és gördülékenység jellemzi, a szerző játszi könnyedséggel varázsolja elénk a gyönyörű tájat, annak minden kellékével, illatával, ízével.


Értékelés:
4,9 levendulás cseresznye az 5-ből!!!

2013. július 15., hétfő

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma - És sokan mások egy bejegyzésben...


"Einstein azt mondta, ha tudta volna mire megy ki a játék, inkább suszternek áll."

A könyv első fele nagyon tetszett, nem tudtam letenni.
Egy újabb utópisztikus regény arról, hogyan végződhetne az emberiség gondtalan élete.
Ezúttal egy vírus okozza a katasztrófát, ami a nőket betegíti meg. Ha nincs gyerek, nem lesznek akik felnőttek legyenek. Az ördögi kör bezárul.
Jessie a tinilány szemén keresztül ismerhetjük meg ezt a szőrnyű jövőt. Amit nem elég ha valaki megél, döntéseket is kell hoznia. Meg tudja sok-sok lány menteni a világot? Van értelme feláldozni az életét egy kétes győzelem oltárán? Bátran veti el a fiatalságát nem tudván, hogy jót avagy rosszat tesz-e azzal ha feláldozza magát?

Olvasás közben számtalan kérdés kavargott bennem, de a könyv fele után már elcsépeltnek éreztem és túl magyarázottnak. A másik gondom az volt, hogy sem Jessie , sem a szülei, sőt a környezetében lévő egyetlen ember sem volt szimpatikus, nem tudtam velük azonosulni. Minden esetre érdekes, és ijesztő az a jövőkép amivel a szerző "eljátszott".

Értékelés:

3 Jessie cseresznye az 5-ből!!


Tracey Gravis Graves: Kötelék



Két délután alatt elolvastam, nyári kikapcsolódásnak tökéletes, ilyenkor mindenki egy lakatlan szigetre vágyik, ahol mindig nyár van, potyognak a fákról a kókuszdiók, és nincs előttünk más csak a végtelen kék víz.

Az álomnyaralás egyetlen szépséghibája, hogy Anna a középiskolai tanár és T.J. nem egészen önszántából kerül arra a bizonyos szigetre a Maldív- szigeteknél.

A hidroplán ami a fiú családjához, és nyaralóba vitte volna őket lezuhan, a pilóta meghal. Az India -óceán pedig elnyeli a hidroplánt.

A túlélés, a napi izgalmak mind-mind nagyon izgalmasan lettek megjelenítve, igaz volt benne pár baki-például ha leégsz , a bőrödnek nem elég öt nap, hogy az elmúljon és barna legyél. Kicsit tovább tart a dolog, és elég fájdalmas, ahogy a kulcscsonttörés is, amiből T.J. két hét alatt felépül, arról nem beszélve, hogy ez is elég fájdalmas , T.J. viszont épphogy felszisszent... a fiú ahhoz képest, hogy épphogy fel gyógyult a rákból, egész jó immunrendszerrel  rendelkezett..a testi adottságairól nem beszélve. Anna nagy gondja a haja volt, ami a szigeten töltött három év, első évében rekord gyorsasággal nőtt, a lapockájától a fenekéig 1 év alatt :O Milyen vitamint szedhetett??? Arról nem beszélve, hogy hajgumi hiányról panaszkodott- Drága Anna innen üzenem, hogy az én félhosszú hajamat össze tudom gumi nélkül is fogni a saját hajaddal tudsz kontyot tekerni!!! 

Ami még bosszantott, hogy egy-egy izgalmasabb részt, vészhelyzetet azzal oldott meg a szerző, hogy a kellő segítséget időről- időre partra sodorta a víz... ha ruha kellett minő szerencse Anna bőröndjét, vagy T.J. hátizsákját, vagy éppen cipőt.. ez sokat elvett a meleg helyzetekből.És volt az a birkózás a cápával...hát az is hihetetlen volt számomra...még ha az a cápa mini méret is volt meg minden.

Mindent összevetve jó kis történet volt, nemcsak a szigeten töltött idő, de a kaland utóélete is fel lett dolgozva a könyvben, igazából ott is kicsit dühös voltam a szereplőkre. Ha én lehúztam volna három évet, elzárva mindentől, és társra találtam volna, annyira nem érdekelt volna ki mit mond, vagy éppen ha van elég pénzem és megtehetem, hogy csak élvezzem életet nincs ember aki rá venne, hogy vissza szálljak a mókuskerékbe, mert mindenki más így tesz..na és??? Eh...:S

Értékelés:
4 lakatlan szigeteki cseresznye az 5-ből!!



Mitch Albom: Az Idő Ura



Olyan tanmese féle, mégsem éreztem, hogy kioktatna. Nagyon gyorsan elolvastam, hiába sejtettem mi lesz a vége, az oda vezető út nagyon érdekes volt, na meg tanulságos.
Albom marad a kedvenc töprengős szerzőm.

Az élet minden napos dolgairól ír, de olyan szemszögből, hogy egy új dimenziót vélek mindig felfedezni ha a könyveit olvasom.
Ebben a történetben az Idő Ura, egy fiatal lány és egy utolsó stádiumban lévő rákos férfi sorsát követhetjük a nyomon. Érdekes volt, hogy még Dor- nak vagyis az Idő Urának is volt tanulnivalója. És az életből egy misztikum, amit észre sem veszünk, pedig a rabjai vagyunk-az idő! 

Értékelés:
5 idő rabja cseresznye az 5-ből!!


2013. július 8., hétfő

Díj + 10 kérdés

Miamona volt oly kedves és meglepett egy díjjal:-) Ezúttal nem elég csak örömködni és nézegetni a díjat kérdésekre kell válaszolni, mi több majd nekem is ki kell  találnom ugyan ennyit másik szerencsés (?) tíz bloggernek.





A szabályok:

  • Jelöld meg azt a kedves bloggert, akitől a díjat kaptad.
  • Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre.
  • Nevezz meg tíz embert, akinek szívesen továbbadnád ezt a díjat.
  • Tegyél fel te is 10 kérdést, ami érdekel a díjazottakkal kapcsolatban.
  • A tíz jelölted blogján jelezd, hogy díjat kaptak.
 És a kérdések:


1. Ha egy már létező könyvcímmel kéne kifejezned ki vagy, milyen vagy, melyik lenne az?

Egyszer az életben.

2. És az életed jelenlegi szakaszának milyen fejezetcímet adnál?

A lányok olykor harapnak.

3. Hogyan fejeznéd be a mondatot: Amikor olvasok, ...?

...egy másik életet élek.

4. Próbáltál már a környezetedben élő anti-olvasó embert "megtéríteni?" Ha igen, milyen eredménnyel? Ha nem, miért nem?

Szándékosan nem, véletlenül már többször is sikerült:-) Nem vagyok nagy kampányoló értetlenkedem ugyan, de elfogadom ha valaki nem szereti a betűket, tukmálni pedig végképp nem szoktam senkire a szenvedélyem.

5. Tegyük fel, hogy beszabadulhatnál a világ legnagyobb könyvtárába/ könyvesboltjába, ami mondjuk olyan nagy, hogy csak nézelődve is akár hetekig el lehet benne bolyongani. Szisztematikusan mennél, vagy csak röppennél virágról-virágra?

Én a röpködős fajta vagyok, mindent és lehetőleg egyszerre szeretnék látni, érezni.

6. Általános közvélemény, hogy az igazi könyvmolyok sokkal befelé élőbbek, vagy akár antiszociális hajlamokkal rendelkeznek. Ezzel mennyire értesz egyet? Te magadat milyennek látod ilyen szempontból?

Ez nagyon jó kérdés!! Mostanában veszem észre magamon, hogy antiszocális vagyok, egyre inkább elvagyok társaság nélkül, sőt idegesít a sok ember!! Pedig régebben szerettem ha sok ember vett körbe.
Ady Endrét idézve:

"Sem utódja, sem boldog őse
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek."


7. Ha azt mondom olvasás, milyen érzelmek jelennek meg benned?

Csupa jó:-))) Ha könyvet veszek a kezembe, nekem az olyan mint ha a saját szigetemre utaznék egy kis időre, homokos tengerparttal, egy finom csokival, egy jó masszázs együtt véve.

8. Tudsz mondani olyan olvasási élményt, ami elsősorban az olvasási helyszín, vagy körülmény miatt maradt emlékezetes?

A Manderley- ház asszonya - nyáron olvastam teljesen egyedül voltam otthon, kiültem a teraszra a virágok közé, a kutyám a lábamnál feküdt én pedig szó szerint a Manderley - ház kertjében kóboroltam, mikor úgy másfél órás folyamatos olvasás után felnéztem, szó szerint meghökkentem, hogy miért itt vagyok, miért nem ott???

9. Mit éreznél, ha a blogod, technikai okok miatt, egyik napról a másikra, úgy ahogy van eltűnne? Kétségbeesnél vagy legyintenél, hogy nem baj, szép volt, amíg tartott? 

Ó..hát ezt még elképzelni is szörnyű... ragaszkodom hozzá, nem hiszem, hogy még egyszer olyat tudnék írni amit ugyanígy tudnék szeretni.

10. Van kialakult rituáléd egy blogbejegyzés megszületésekor? Például először kigyűjtöd melyik idézeteket akarod használni, pontokba szeded miről akarsz írni, vagy csak úgy jön, aminek jönnie kell?

Konkrét rituálém nincs... ha érzem, hogy nincs ihlet akkor nem szoktam erőltetni az írást... csend legyen körülöttem az fontos. Én olvasás alatt mindig fecnizem a jó mondatokat, szeretek a könyvekből idézni, szerintem nagyon jól át tudja adni egy -egy könyv hangulatát, stílusát egy-egy idézet.
Elég kaotikus vagyok, úgy íróm le a az élményemet, véleményemet egy könyvről ahogy jön, nem vagyok valami  pedáns ilyen téren, csapongok meg ilyesmi.


Hogy kiknek adom tovább adom a díjat azon még gondolkoznom kell,:-)

J.A. Redmerski: A Soha határa



A Gyönyörű sorscsapás, Dublin Street, Egyszeregy  után itt az újabb baklövésem... bár a felsoroltak közül még ez volt a legolvashatóbb, sőt mi több voltak részek amik kifejezetten tetszettek.

Vigyázat, sok-sok cselekmény leírást tartalmaz!!!!!

Ebben a történetben már kissé idősebbek a szereplők, Camryn húsz, Andrew huszonöt éves. Mindketten menekülnek...szó szerint. Egy buszon ismerkednek meg amíg a busz járatok  átszelik Amerika államait, van idő az ismerkedésre.
Camryn barátja meghalt, testvére börtönben ül, anyja a férfiakat próbálgatja, ki lehetne az új társa, barátnője fiúja pedig rámozdul szegény főhősünkre. A lány besokallva a sok-sok problémától találomra buszra szál, hogy minél messzebb legyen az otthonától.
A buszon, minő öröm feltűnik a jóképű, tetovált, laza srác Andrew-beszélgetnek, zenét hallgatnak...aztán kiderül, hogy a srác apja haldoklik, és a fiú a kórházba "siet".

A történet jó része, az volt, hogy itt a testiségen kívül azért volt valódi ismerkedési szakasz, volt jó pár meghitt pillanat, vagy éppen humoros rész, és tetszett az is, hogy csak úgy neki indulunk a nagyvilágnak, hátunk mögött hagyva a szürke hétköznapokat.

A baj az volt, hogy ahogy haladt a történet egyre csökkent a színvonala, na meg a bébi és moccanatlanul szavaktól már sikíthatnékom volt. Sajnos megint előtérbe került, a szex, ennek is a vulgárisabb része. Amit le lehetett volna írni szépen, vagy éppen finoman, azt itt nem sikerült megvalósítani. Na meg a tökös srác imázs sem hiányozhat a történetből, aki kiveri mindenkinek a fogát, a lány meg természetesen álomszép stb.

A történet elejétől folyton lebegtetve van, hogy a fiúnak van még egy nagy-nagy titka, amit én kb. az 5. oldalon már kitaláltam... be is jött, a végén persze van nagy dráma, meg minden, hogy minél boldogabb lehessen a befejezés.

Sokszor emelgettem a szemöldököm-szerintem egy agydaganatos fiúnak, aki oké, hogy állandóan kanos, nem hiszem, hogy pont egy kézimunkára van szüksége egy kórházi ágyon, ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy a súlyos beteg mellé, befekhet a barátnője melltartóban bugyiban, hogy aztán a kórházi pecséttel ellátott takaró alatt egymást kényeztessék...
Persze a két fiatalnak volt pénze utazgatni, ennivalóra is futotta, meg motelekre-ez nem is volt kérdés.
Ha volt kedvük megálltak itt-ott zenélgetni, mit ad isten a srác gitározik, remek hangja van, na meg kiderül, hogy a lányban is egy Celine Dion veszett el.

Szeretem ha az ilyen romantikus történetek némileg a realitás talaján maradnak, és most itt főleg az érzelmekre gondolok. Nekem túl sok volt, és túl giccses. Mindenkinek van múltja, vannak problémái, a szüleivel, magával az élettel stb. unalmas volt folyton visszakanyarodni ezekhez a dolgokhoz, és nyafogni meg rágódni rajtuk, főleg, hogy nem voltak akkora horderejű dolgok. A fiú apjának haldoklása meg kissé háttérbe lett volna szorítva, én valahogy többet vártam a vagány fiútól, nem csak annyit, hogy néha sóhajt egy nagyot...

Sajnálom ezt a könyvet, mert a szerző jól ír, jó stílusa van. Azt hiszem ez a könyv áldozatul esett a most tomboló divatnak.


Értékelés:
3 vándor cseresznye az 5-ből.



2013. július 2., kedd

Anthony Capella: A kávék költője

" Amikor egy nő kávét ad egy férfinak, az iránta érzett vágyát mutatja ki vele."

Nagyszabású, lehengerlő, stílusos, gördülékeny, izgalmas és humoros-ez mind-mind ez a nagyszerű könyv, ami olyan mint egy pompás színházi előadás, remek szereplőkkel, és lélegzetelállító díszletekkel.

Robert Wallis a bohó, örökké izgalmakat kereső főszereplőnk utazásainak, szerelmeinek, kalandjainak társai lehetünk.

Megfordulunk London költői negyedibe, bordélyházakban, Afrika vadregényes tájain, és a sivatagban. Ülünk kényelmes fotelben, kávés zsákokon, teveháton, vagy éppen hajón.

"Érdekes, ugye, hogy az ember megtesz ekkora utat, lát ennyi mindent, és mégsem az újdonságokon és furcsaságokon elmélkedik, hanem azon, amit otthon maga mögött hagyott..."

A véletlen sodorta a kávét Robert útjába, vagy éppen fordítva... nem számít, mert  Robert az örökös adósságokban tengődő bohém huszonéves, kapva kapott az alkalmon, hogy egy családi vállalkozás egyik támogató karja legyen és a Pinker családnak segítsen összeállítani egy kávé kalauzt, amely egységes rendszerbe tömöríti a sok-sok kávét, hogy bárhol a világon kóstoljanak egy-egy fajta kávét, mindenki tudja milyen az a mogyorós aroma, vagy szegfűszeges utóíz.

Már elég lett volna ha csak a kávék világába repít el ez a gyönyörű regény, de ennél sokkal többet kaptam. Robert révén egy csomó érdekes emberre és számtalan érdekes helyre nyertem bepillantást.  Oscar Wilde, Thomas Lipton, Richard Burton is feltűnik a könyv lapjain.

"Ez a rengeteg szakértelem, mind a maga szolgálatában, Robert. És a hatalmas vagyon, amire szert tehet, egy gyönyörű nő, akit elnyerhet, történelem, amit maga írhat. Ó, hogy irigylem magát, fiatal barátom!"

 Londonban kávéztunk, Afrikában a helyi törzsek szokásait bámultam szájtátva. Robert szerelmes lett majd csalódott, hogy még szerelmesebb lehessen, versengett egy előkelő úrilányért, egy színes bőrű rabszolgalányért, hosszú leveleket írt, és a humora sosem hagyta cserben, akármilyen pácba is került valahogy mindig a talpára esett.

"Fent valahol,Afrika magas hegyei között mind a mai napig van talán egy falu, amely élvezi az újratölthető szódásszifon, egy fa vécéülőke, a The Yellow Book 1897.áprilisi száma, egy csorba Wedgwood kávéscsésze , egy tucat Remington írógép és a civilizáció más különféle alkalmatosságai által nyújtott előnyöket."

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!!


Csukás István: Berosált a rezesbanda



Szerintem nincs ember kis hazánkban aki ne tudná ki Csukás István, a sok-sok remek mese után itt egy újabb aranyos történet. Itt a nyár lehet a hintaágyban hemperegve, olvasni és nevetni.

Mirr-Murr, Pom-Pom, Sebaj Tóbiás "apukája" most egy egész osztálynyi gyereket álmodott meg nekünk-Szinyák, Lecsó, Boci és még sokan mások elkötik az iskolabuszt meg sem állnak még egy romos épülethez nem érnek...persze közben elrabolják a buszsofőrt, kidöntenek egy szobrot, és rengeteget vitatkoznak, de abban egyet értenek, hogy Riminyák tanár úr tanítani való gyerek nélkül marad...

A szülők egy darabig mit sem sejtve nyugodtan töltik a dolgos hétköznapot, bezzeg a polgármester és a rendőr nyakig ül nemcsak a slamasztikában de a munkában is, a gyerekek mellett hamar elő kellene keríteni Rudit is...

És hogy ki az a Rudi? És miért gyűjti a falu a polgármesteri hivatalban az állatokat, na meg, hogy Igor barát -e vagy ellenség, és  még sok minden más is kiderül ebből a nagyon aranyos, vicces meséből, ami betűk mellett tele van jobbnál jobb rajzokkal is.



Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!