A könyv első fele nagyon tetszett, nem tudtam letenni.
Egy újabb utópisztikus regény arról, hogyan végződhetne az emberiség gondtalan élete.
Ezúttal egy vírus okozza a katasztrófát, ami a nőket betegíti meg. Ha nincs gyerek, nem lesznek akik felnőttek legyenek. Az ördögi kör bezárul.
Jessie a tinilány szemén keresztül ismerhetjük meg ezt a szőrnyű jövőt. Amit nem elég ha valaki megél, döntéseket is kell hoznia. Meg tudja sok-sok lány menteni a világot? Van értelme feláldozni az életét egy kétes győzelem oltárán? Bátran veti el a fiatalságát nem tudván, hogy jót avagy rosszat tesz-e azzal ha feláldozza magát?
Olvasás közben számtalan kérdés kavargott bennem, de a könyv fele után már elcsépeltnek éreztem és túl magyarázottnak. A másik gondom az volt, hogy sem Jessie , sem a szülei, sőt a környezetében lévő egyetlen ember sem volt szimpatikus, nem tudtam velük azonosulni. Minden esetre érdekes, és ijesztő az a jövőkép amivel a szerző "eljátszott".
Értékelés:
3 Jessie cseresznye az 5-ből!!
Tracey Gravis Graves: Kötelék
Két délután alatt elolvastam, nyári kikapcsolódásnak tökéletes, ilyenkor mindenki egy lakatlan szigetre vágyik, ahol mindig nyár van, potyognak a fákról a kókuszdiók, és nincs előttünk más csak a végtelen kék víz.
Az álomnyaralás egyetlen szépséghibája, hogy Anna a középiskolai tanár és T.J. nem egészen önszántából kerül arra a bizonyos szigetre a Maldív- szigeteknél.
A hidroplán ami a fiú családjához, és nyaralóba vitte volna őket lezuhan, a pilóta meghal. Az India -óceán pedig elnyeli a hidroplánt.
A túlélés, a napi izgalmak mind-mind nagyon izgalmasan lettek megjelenítve, igaz volt benne pár baki-például ha leégsz , a bőrödnek nem elég öt nap, hogy az elmúljon és barna legyél. Kicsit tovább tart a dolog, és elég fájdalmas, ahogy a kulcscsonttörés is, amiből T.J. két hét alatt felépül, arról nem beszélve, hogy ez is elég fájdalmas , T.J. viszont épphogy felszisszent... a fiú ahhoz képest, hogy épphogy fel gyógyult a rákból, egész jó immunrendszerrel rendelkezett..a testi adottságairól nem beszélve. Anna nagy gondja a haja volt, ami a szigeten töltött három év, első évében rekord gyorsasággal nőtt, a lapockájától a fenekéig 1 év alatt :O Milyen vitamint szedhetett??? Arról nem beszélve, hogy hajgumi hiányról panaszkodott- Drága Anna innen üzenem, hogy az én félhosszú hajamat össze tudom gumi nélkül is fogni a saját hajaddal tudsz kontyot tekerni!!!
Ami még bosszantott, hogy egy-egy izgalmasabb részt, vészhelyzetet azzal oldott meg a szerző, hogy a kellő segítséget időről- időre partra sodorta a víz... ha ruha kellett minő szerencse Anna bőröndjét, vagy T.J. hátizsákját, vagy éppen cipőt.. ez sokat elvett a meleg helyzetekből.És volt az a birkózás a cápával...hát az is hihetetlen volt számomra...még ha az a cápa mini méret is volt meg minden.
Mindent összevetve jó kis történet volt, nemcsak a szigeten töltött idő, de a kaland utóélete is fel lett dolgozva a könyvben, igazából ott is kicsit dühös voltam a szereplőkre. Ha én lehúztam volna három évet, elzárva mindentől, és társra találtam volna, annyira nem érdekelt volna ki mit mond, vagy éppen ha van elég pénzem és megtehetem, hogy csak élvezzem életet nincs ember aki rá venne, hogy vissza szálljak a mókuskerékbe, mert mindenki más így tesz..na és??? Eh...:S
Értékelés:
4 lakatlan szigeteki cseresznye az 5-ből!!
Mitch Albom: Az Idő Ura
Olyan tanmese féle, mégsem éreztem, hogy kioktatna. Nagyon gyorsan elolvastam, hiába sejtettem mi lesz a vége, az oda vezető út nagyon érdekes volt, na meg tanulságos.
Albom marad a kedvenc töprengős szerzőm.
Az élet minden napos dolgairól ír, de olyan szemszögből, hogy egy új dimenziót vélek mindig felfedezni ha a könyveit olvasom.
Ebben a történetben az Idő Ura, egy fiatal lány és egy utolsó stádiumban lévő rákos férfi sorsát követhetjük a nyomon. Érdekes volt, hogy még Dor- nak vagyis az Idő Urának is volt tanulnivalója. És az életből egy misztikum, amit észre sem veszünk, pedig a rabjai vagyunk-az idő!
Értékelés:
5 idő rabja cseresznye az 5-ből!!
