Paula Hawkins: Kéksötét

 

Igazán megleptem saját magamat is. Ugyanis a szerzővel az első találkozás alkalmával- 2015!! A lány a vonaton- olyan rosszul sikerült, hogy az időközben megjelent könyveit figyelmen kívül hagytam. Aztán jött ez a kézreálló kis kötet, -(imádtam, hogy pont elfér a kezemben, karcsúan keskeny, és mivel keményfedeles nem nyeklett-nyaklott a kezemben)  remek fülszöveggel, és én sóhajtva, mártirkodva beáldoztam magam.

Aztán csak azt vettem észre, hogy olvasom, még mindig olvasom…és a végére 5 cseresznyét adok rá!

Vanessa Chapman halála után egy barátja gondozza a híres művész hagyatékát; kerámiákat, festményeket, és olyan installációkat amiből egy igazán megrendítő, ugyanis kiderül róla, hogy emberi csont is szerepel rajta. Amint ez kiderül beindul egy lavina, Grace Haswell Vanessa barátnője/ barátja/ társa foggal körömmel védi Vanessa emlékét amikor a hagyatékát öröklő Fairburnie a alapítvány alkalmazottja felkeresi a híres szigeten ahol Vanessa alkotott. Az alapítvány is furcsa kapcsolatban van illetve volt a művésznővel, aki bár házas volt, a kalandjai nyílt titkok voltak. 

Mivel mindenki mindenkihez kapcsolódik, bonyolult szálakat létrehozva, furcsa módon egészen háttérbe kerül az a tény amivel Vanessa története kezdődik.

Mindig akad egy újabb szereplő, mozaik amivel kibővül ez a rejtélyes, néhol hátborzongató történet, furcsa halálesetekkel, szeretőkkel, naplóbejegyzésekkel.

Tetszett az egész ötlet, a szigettel, művészettel, gyarló és kicsinyes szereplőkkel.
Még a mellékszálak is remekül simultak a történet szövetébe. Akar egy festmény, mindenféle figurával és színekkel. Amibe mindenki azt lát bele amit akar.

Értékelés:

5 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!