2022. szeptember 26., hétfő

J.P. Monninger: Hét levél


 
A szerző korábban magyarul megjelent könyve  A térkép amely elvezet hozzád  nem annyira tetszett.  Különös módon nem tűnt ismerősnek a szerző neve, ( Hiába díszelgett a borítón az előző könyv címe stb.)  megtetszett és megvettem. 

Klasszikus mai szerelmi történet. Kate egész jól elbukdácsol a saját életében.  Egyetemi tanárként kis kikapcsolódásként Írországba utazik egy konkrét eseményt kutatva. 

Ahogy lenni szokott, nem számít rá, és persze villámcsapásként megérkezik a szerelem. 

Elengedve minden földhöz ragadt ész érvet, terveket, fejest ugrik a különös szerelembe Ozzival, aki egy jurtában él...

Ahogy az életben lenni szokott, na meg a kapcsolatok elején, eleinte fel sem tűnnek a buktatók. Minden új, színes, izgalmas. De mindenkinek vannak hibái, és múltja. És nem biztos, hogy folyamatosan lehet tiszta lappal indulni. 

Mérges voltam, mert a fülszöveg nagyon sokat árul el. Így nem sok felfedezést tehet az olvasó. 

A könyv ruhája és a cím is megtévesztő, ugyanis nagy jelentősége nincs a leveleknek, az előbbiek alapján jóval hangsúlyosabb jelenlétet tulajdonìtottam nekik. 


A szerző az igazi romantikus vonalat képviseli, a szárnyaló érzelmeket egy egy nagyobb dilemmával állítja szembe.

A tájleírások jól sikerültek, könnyedén a szemünk elé képzelhetjük a hullámzó zöldet, és a háborgó vizet, ami a sziklákat ostromolja.

Értékelés: 4,5 Írországi cseresznye.


2022. szeptember 11., vasárnap

Jenni E. Walsh: Bonnie és Clyde

 

"-Egy napon, Clyde, találkozni fogsz valakivel, aki esélyt sem ad arra, hogy lőj..."

Bármennyire is hülyén hangzik szerettem ez a könyvet, a két szerelmes történetét. Ketten a világ, és a rendszer ellen. Én azt gondolom, hogy a körülmények áldozatai voltak, Bonnie meg pláne, aki csak a szívét követte.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A harmincas évek elején járunk. Tombol a gazdasági világválság. És a véletlen által megszületik az egyik leghíresebb rablópáros. A történetükbe akkor kapcsolódunk be, mikor hosszas levélváltások után Clyde engedménnyel, előbb kikerül a börtönből. 
Bonnie nem számol azzal, hogy Clyde megtörik a bent töltött idő alatt, és hamarosan az is tisztán létszik, hogy idekint sem lesz könnyebb. A rendőrök folyamatosan a nyakában lihegnek és zaklatják. Nem kell sok idő ahhoz, hogy Clyde újra rossz útra térjen.

"Tisztálkodunk. Kicsavarjuk a vért a ruháinkból, ellátjuk a sebeket - az egész túlságosan is megszokottá vált."

A szerző nem a szikár tényeket szerette volna papírra vetni, hanem mint embert, szerelmest, fiatal párt bemutatni őket. Bonnie szemén keresztül követhetjük nyomon az igen rövidre szabott életüket. Clyde 26, Bonnie 23 éves volt.
Az érzelmek ábrázolása és átadása remekül sikerült. Nem rózsaszín történet az övék. Mégis teljesen átüt a lapokon a feltétlen odaadás, elfogadás és szerelem. Rengeteg új dolgot tudtam meg róluk, számomra rengeteg újdonságot tartogatott a könyv. Például rablópárosként tartották őket számon, de az igazság az, hogy vajmi kevés időt töltöttek tényleg csak kettesben. Zömében társaikkal együtt raboltak és menekültek. Köztük Clyde testvérével és Bonnie barátnőjével. 

Ma már nehezen választható szét, hogy mennyi volt az igazság, és mennyi a fantázia szüleménye  azokban az információkban amik róluk kaptak szárnyra. Egy ideig hősök voltak az emberek szemében, aztán közellenséggé váltak. Vérszomjasnak,  könyörtelennek nevezték őket. Akármilyenek is voltak, az eltelt majd kilencven év alatt sem merültek feledésbe.

Emlékezetes olvasmány marad.

Értékelés:
5 elrabolt cseresznye az 5-ből!!!


2022. szeptember 7., szerda

Nők harca

 


Jennifer Hillier: Apró kis titkaink 


Mindig nehezen választok ebből a műfajban, mert nálam nagyon vékony a határvonal a tetszett és a nem tetszett között. Elöljáróban annyit, hogy elkezdtem a könyvet,  és csak azt vettem észre, hogy már a felénél tartok!

Marin élete nagy tragédiája után éppen csak feláll a padlóról amikor férje hűtlenségével szembesül.  A nő elhatározza,  hogy nincs ennél lejjebb,  nem engedi,  hogy a sors újabb csapást mérjen rá.

Ami nagyon tetszett, hogy mindenkiről megtudjuk mi motiválja. Bepillantást nyerünk a szereplők életébe,  lelkébe- elérve,  hogy mindenki döntését , érzéseit jogosnak ítéljük. Egy átlagosnak tűnő szerelmi háromszög sokkal többet rejt, mint a megszokott klisék sokasága. 

Ez a remek pszichológiai thriller a történet végéig fenntartja a figyelmet, és közben nagykanállal adagolja a feszültséget. Igazi homlokra csapós sztori. 

Számomra egyetlen hibája a kissé elnyújtott befejezés, de lehet inkább türelmetlen voltam. 

Értékelés: 4,9 hátba támadott cseresznye az 5- ből.



Tess Stimson : Az enyém,  vagy a tiéd sem. 

Talán nem túl jó ötlet egymás után olvasni a női lélektani thrillereket, közös a két kötetben, hogy  mindkettő esetében őrült tempóban hajtottam a lapokat. 

Egy óriásnak is mondható mozaikcsalád, új és régi feleségeinek harcát követhetjük nyomon. 

Louise a régi feleség négy év elteltével sem képes belenyugodni a veszteségbe, és mindent megtesz annak érdekében, hogy volt férje az életük része legyen.  Ehhez persze legtöbbször a gyerekeit használja fel...

Caz az új feleség azzal nyugtatja magát, hogy Ő nyert, ráadásul a közös gyerekkel gyorsan kompenzálta a korábbi házasság hosszát. 


A két feleség mellett ott az anyós,  aki szintén őrült módon ragaszkodik volt vejéhez.

Szerintem a fülszöveg túl sokat árul el, picit sejtelmesebben fogalmazva több izgalom jutott volna az olvasónak. 

Mindenkinek van titka a családban,  amit igyekszik a végsőkig takargatni. Ráadásul mindenkinek elég oka volt haragudni a férjre, de ennek ellenére mindenki ragaszkodik a lusta,  csapodár,  döntésképtelen férfi figurához,  aki igencsak nem törődöm módon áll az érte harcoló nők között. 

Érdekes módon senki sem akarta megérteni a másikat,  mindenki arra törekszik, hogy a saját akaratát érvényesítse.  A végén már bármi áron...

Picit sajnáltam, hogy csak a két nő szemszögéből ismerjük ezt a szerelmi háromszöget.  Teljesebb lett volna a kép,  ha Andrew is szót kap. 

A rendőrségi jegyzőkönyvek megtörve a sztorit,  újra és újra emlékeztetik az olvasót,  hogy már az első lapokon megtörtént a legrosszabb. Persze ez nem egy önsegítő könyv,  hanem egy csavaros, izgalmas történet,  ahol mindenki a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik. 


Ha az emberek,  főleg ha családról van szó,  csak kicsit is tiszteletben tartaná a másik érzéseit,  elismerné, hogy a másik is szenvedhet, talán nem lenne ennyi viszály és gyűlölet egymás irányába.


Értékelés:4,5 féltékeny cseresznye az 5- ből. 



2022. július 27., szerda

Sophie Villard: Madame Exupéry és az égbolt csillagai

"-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
 

Hét évvel ezelőtt nagy hatást tett rám Consuelo Gómez  Vasárnapi levelek  könyve. Olvasás közben végig potyogtak a könnyeim. Így amint megláttam a Kossuth kiadó jóvoltából megjelent kötetet azonnal lecsaptam rá.

Milyen volt a híres Kis herceg írójának házassága? Hogyan készültek a könyvek? Mi vagy ki volt a legfontosabb a híres író életében; Az írás? A repülés? Vagy a felesége?

Úgy gondolom a híres és tehetséges emberek, valahogy a magánéletükben elviselhetetlenek. Ez olvasás közben aztán egyre csak beigazolódni látszott. Egy kisfiú alakja rajzolódott ki, aki felnőttet játszott a saját életében is. Közben el volt veszve, hajszolta az élményeket, kísértette a sorsot és mindig mindenki előtt nyitva állt a szíve. A saját örömének hajszolása közben észre sem vette mennyire önző.


A viharos házasság, az izgalmas utazások  mellett mellékszereplőként olyan művészek sétálnak át a lapokon mint Picasso, Chagall, vagy éppen Greta Garbo.

Consuelo karaktere végtelenül szimpatikus volt, még akkor is ha nem értettem egyet a döntéseivel, az állandó alázattal és rajongással amit férje iránt érzett.

Színes, izgalmas életük volt, a történelem pedig remek hátteret biztosított a filmként pergő történetüknek.


Értékelés:

5 csillagos cseresznye az 5-ből!!!


2022. március 27., vasárnap

Jane Corry: Hazugságok, amiket elhiszünk


 Szeretem a pszicho thriller műfaját. Nem folyik a vér, nincsenek durva jelenetek. Viszont vannak átlagos emberek titkokkal, rejtélyekkel.

Sarah és Tom átlagos emberek. Mindent megtesznek azért, hogy felnőtt életüket ne árnyékolja be a múltban elkövetett hibáik. Váltakozó időrendben megismerjük a józan házaspárként működő férfit és nőt, és tanúi lehetünk a két bizonytalan fiatal egymásra találásának.

A könyv első fele nagyon tetszett. Sarah és Tom kibontakozó szerelme nagyon jól lett megírva. 

A történet másik fele, amiben a házaspárnak szembe kell nézni fiúk tettével, már nem annyira tetszett. Annyira sarkítva volt a nehezen kezelhető fiú, az odaadó anya, és a dühös apa figura. Semmi átmenet, egyetlen szál híd nélkül a másik felé.

Túlírtnak tűnt a "katasztrófa" kezelése. Az őszinteség jelentős szerepet játszott volna a három ember életében. Nyilván mindenki tökéletesnek szeretne látszani a szerettei szemében, de vannak olyan hibák amikre nem lehet jövőt építeni.

A sztori vége (is) túlírt lett, az igazság -vagyis annak amit hittek- a sokadik változata már fárasztó volt. 

Finomítva, kicsit pofozgatva hatásosabb könyv születhetett volna.

Értékelés:

2,5 bukott cseresznye az 5-ből!!!

Cecelia Ahern: Szeplők


 Kicsit más volt ez a könyve a szerzőnek, mint amit korábban megszoktunk tőle. Komoly, útkeresős, tépelődős történet. 

Allegra Bird aki egy parányi szigeten töltött gyerekkor után  Dublinban próbál felnőttet játszani, és nem utolsó sorban megtalálni az anyját.

Nekem Allegra nem volt szimpatikus, bármennyire is próbáltam megkedvelni. Furcsa volt a gondolkodása, felnőtt nőhöz képest sokszor gyerekesen viselkedett, halogatott, tétovázott.

Rengeteg felnőtt indul hátrányból az életben. A tökéletes gyerekkor keveseknek adatik meg. Szerintem felnőttként nem az a dolgunk, hogy állandóan vissza tekintve magunkat sajnáljuk. Álmodozzunk egy másik gyerekkor után- Hahó túl késő!! A múlton úgysem tudunk változtatni, de miért kellene hagyni, hogy befolyásolja a jövőt? Miért induljon rosszul minden napunk, csak azért mert nem két szülő nevelt minket fel?

A könyvben elhangzik egy mondat -tulajdonképpen e körül forog Allegra élete- miszerint az az öt ember akivel a legtöbb időnket töltjük, azok alakítják a jellemünket.

Allegra biztos benne, hogy megvan az öt embere...még akkor is ha a zömét Allegra baromira elhanyagolta!!

Én soha nem azt néztem hány darab ember áll mellettem, hanem, hogy kik. És ha csak egyetlen fontos ember lenne az, az is elég lenne.

A történet alatt Allegra jelleme nem igazán fejlődött, pedig elég sok hatás érte ahhoz, hogy ez megtörténjen, Gyerekes maradt. 

A befejezésnél a szerző nem tudta megállni, hogy, ne öntsön szirupot a végszóra.

A borító nagyon tetszik, letisztult, kellemes látvány.

Értékelés:

3 parkoló cseresznye az 5-ből!!!

2022. március 19., szombat

Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

 

Talán nincs is olyan ember  aki ne gondolt volna már arra, milyen lenne valahol máshol élni. Szerencsét próbálni egy lakatlan szigeten, vagy éppen helytállni egy nyüzsgő nagyvárosban.

A könyv igaz történet, A Londonban élő Helen -aki mellesleg újságíró- ölébe hullik a lehetőség,  hogy egy teljes évig kutassa valóban kolbászból, esetleg péksütiből van e a dánoknál a kerítés.

Amíg Helen férje- a Legoember- gyerekes lego gyártással tölti az idejét, Helen a dánok boldogságának titkát kutatja-tudniillik a dánok idegesítő módon boldogok.(A statisztikák szerint.)


Rengeteg szakember és statisztikai adat mellett, a szerző saját tapasztalatit vetette papírra. Nekem kicsit sok volt a statisztikai adat, számok és százalékok, ebből bőven elég lett volna pár, tényleg! kiemelkedő adat.

A személyes élmények, tapasztalások nagyon olvasmányosak voltak, humorral ecsetelve a beilleszkedés, ügyintézés buktatóit.

A könyvből kiindulva nincs kedvem Jütlandra látogatni, mínusz húsz fokban és sötétben létezni...bármilyen remek is ott egyébként az élet. A sok szabály és hagyomány nekem az agyamra menne. Sosem volt az az ember aki azért csinál valamit, mert ez a szokás/hagyomány vagy mert mások úgy szokták. Az ilyen helyzetektől, emberektől én menekülök.




Volt pár logikai bukfenc is a dán gondolkodásmódban. Például nagy becsben tartják a gyermeket nevelőket- a szülők akárcsak nálunk jó ideig otthon maradhat(na) a csemetével- A dánok mégis visszamennek dolgozni azért, hogy a munkával keresett pénzt oda adják a gyerekfelügyelőnek...Na meg minden pénzzel megvehető dologgal pótolják azt az időt amit nem a gyerekkel töltenek. Ki érti ezt??? Ez csak egy példa, de ott van még a szabados szexualitás és az alkoholizmus...

Mindenki járjon maga utána, hogy akkor Jütland vagy kis hazánk.


Értékelés: 3,5 dániás cseresznye az 5-ből!!!