Lisa See: A Lótusz leánya

 Büszkén jelentem, hogy a szerzőtől magyarul megjelent könyveit mind olvastam, ez öt darab könyvet jelent. Mint korábban most is az író egy teljesen új világot nyitott meg előttem. A történetei egyszerre mesések, történelmiek, izgalmasak. 

Ezen könyve a Covid járvány ideje alatt íródott a szerző saját bevallása szerint teljesen a véletlennek köszönhette, hogy megírta a  Ming - dinasztia korában élt női orvos történetét. Tan Jün-Hszien könyve a mai napig kapható!!!  1511-ben ötvenévesen írta a saját orvosi eseteiről. Hihetetlen igaz?

Tan Jün-Hszien  félárva, mindössze nyolcéves volt amikor az Aranyló Fény Palotába költözik apjával és öccsével. A család negyven tagot számlál! Húsz szolga teszi zökkenőmentessé a népes család életét. 

Hamarosan eljegyzik ( Ekkor még mindig nyolcéves!!) tizenöt évesen házasságot köt.

Nagyszüleitől megtanul írni és olvasni, nagyanyjától pedig az orvoslás tudományát veszi át. Rangban alatta álló, a bába lányában barátra talál.

A történet a lábelkötéssel indul - egy a nőktől elvárt borzalom egy a férfiak uralta világban, ahol pontosan meg volt szabva, hogy mit lehet egy nőnek és mit nem. Babonák, hiedelmek, ágyasok, feleségek.

Lélegzetelállító kaland, ami egyben egy egykor élt nő igaz története.

Értékelés: 5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

 

A szerző első regénye új köntösben, gyönyörű védőborítóval jelent meg. Ötmillió eladott példány, megfilmesítés, mi kell még, hogy kedvet kapjunk elolvasni?

Nagyon tetszik a szerző stílusa, így várom a jövőre beharangozott új könyvét.

"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 

1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszól, hogy megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 

Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.

Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.

Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja, hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet, mint az ígéret, hogy nem felejtünk. A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy, hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről, illetve törvénytelen testvérükről, aki tőlük nyolcvan kilométerre él, és egy másik férfi nevét viseli. A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Értékelés: 5 világító tornyos cseresznye az 5-ből!!!

Valérie Perrin: Colette

 

Szerintem nagyon sok könyvszerető ember új kedvence Perrin, válogathatunk négy könyve közül is. Jelentem nekem már csak egy könyve hiányzik a repertoárból ( A vasárnap koldusai) Én most nem avatok kedvencet, minden könyvében találtam valami jót, valami különlegeset ami megszólított. És ami garantálja, hogy ha megjelenik tőle valami beszerzem.

Colette - a cím tömör, és a lényeg benne van, a magányos, egyedülálló és szürke nagynéni élete akkor pezsdült fel amikor meghalt. Unokahúga Agnes ered a rejtélyes haláleset nyomába, és nem is sejti mi vár rá. A száz darab kétórás magnószalag csak egy szelete annak a titkos életnek amibe Agnes belép, és egyik ámulatból a másikba esik.

A két idősík és a nagyon sok szereplős történet biztosítja az olvasót arról, hogy hiába majd hétszáz oldal mindig történik valami, és egy percet sem unatkozunk.

Agnes a jelenben a széthullott házassága romjait takarítja, a múltban pedig egy teljes új szemmel nézhet nagynénje egyáltalán nem átlagos életére. Közben húsz év után találkozik három gyerekkori barátjával, akikkel újra felveszik a megszakadt fonalat -és ezáltal betekinthetünk a két fiú és egy lány jelenébe és gyerekkorukba is. És persze csatlakozik még a szereplőgárdához még jó pár ember.

Féltem, hogy a sok karakter miatt egy idő után követhetetlen lesz az események sorozata, de remek felépítése van a könyvnek,  így könnyen követhetők a történések.

Perrin minden könyvében minden arról (is) szól, hogy tulajdonképpen sosem tudhatjuk, hogy egy -egy emberi sors mögött mi húzódik meg, és  hogy egy átlagosnak tűnő élet is mennyi titkot rejthet.

Perrin könyveiben két momentum állandónak tűnik, az egyik a titok, rejtély, ami köré felépül a könyv, a másik pedig a szexualitás, ami hol így, de hol úgy komoly jelentőséggel bír.

Ez most sem történik másképp.

Mi a titka? Nem tudom, talán a hétköznapisága, aminek köszönhetően mindenki különlegesnek érezheti magát. Valamint a gördülékeny írásmód.

Colette kedvenc lett, nagyon megszerettem a karakterét.

Értékelés:

4 titkolózó cseresznye az 5-ből!!!

Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre!

 Viktor Emil Frankl 1997 -ben hunyt el, nekem ekkor született meg a fiam. 1946 -ban jelenik meg először ez a kötet, most 2025 van...és még mindig aktuális ez a könyv. Számunkra történelem a koncentrációs táborok borzalma. A szerző számára három év szenvedést jelentett, és több családtagja elvesztését.

Nem egy klasszikus regény amelyből oly sok született a fogolytáborokról. Egy lassan hömpölygő eszmefuttatás arról, hogyan tartja életben a testet a lélek, és a szellem. Hogyan nyújt menedéket nap mint nap az elme a valóság elől. 

Az élet velejárója a szenvedés, elkerülhetetlen, mindenki megtapasztalja a saját életében. Hol testi szinten, hol lelkileg. Kár versenyeztetni őket. Nemrég hallgattam egy egy pszichológust, aki egyszerűen kifejti, hogyan fonódik össze a testünk és a lelkünk jólléte, egysége -amit mi szeretünk külön választani - olyan egyszerű, mégis szó szerint leesett a tantusz ahogy hallgattam, hogy csak akkor lehetünk egészek, boldogok, ha a testünk is működik, illetve jól működik és a lelkünk is rendben van. Ezt nagy általánosságban mind tudjuk, ha beteg a lélek jajgat a test, és a többi, de tudatosan oda figyelve, törődve mindkettővel nagyon kevés idő, és figyelem jut.

A fogolytáborokban megtörik a test, és vele együtt a lélek is. Ezt járja körbe a szerző a saját tapasztalatait megosztva, a saját szenvedését bemutatva. Mélyen elgondolkodtató könyv, megrázó ugyanakkor tele van olyan dolgokkal ami egyértelműnek tűnik de olvasás közben úgy érezzük valami pluszt kapunk éppen, egy vértet, páncélt a saját nyomorúságunkhoz, szenvedésünkhöz. Egy útmutatót, hogyan lehet túlélni a felfoghatatlan szenvedést. Mindenki a saját szintjén nyomorog szokták mondani, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De ennél nagyobb, fájdalmasabb, borzalmasabb, kegyetlenebb mi lehet, mint éveken keresztül ázni, fázni, éhezni, nélkülözni, rettegni a nap minden órájában?

A szerző már a háború előtt elkezdte kidolgozni egyéni módszerét, logoterápia néven, ezen könyve a napokban jelenik meg szintén az Európa Könyvkiadónál. A módszerről tömören már ennek a könyvnek a végén is olvashatunk. A szerzőnek a legnehezebb időszakban ez adott értelmet, kitartást, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Ez volt a kapaszkodó.

Hitet kapunk, hogy bár törékeny, sérülékeny emberek vagyunk, mégis  hihetetlenül erősek is.

Értékelés:

5 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna

 

Egy szerelmi történet, - azt gondoltam, hogy a könyv egésze egy borzalmas háborúban született szerelem kiteljesedéséről szól. Meglepődtem, hogy a háborús viszonyok között gyorsan szárba szökken Tuyet és Takesi szerelme. 

Örülhet az olvasó, hogy lángokban állhat a világ az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ám ami ma még egyértelmű, az holnapra megváltozhat. (Egyetlen dolog zavart olvasás közben, az pedig az, hogy a szereplők nem kerültek közel hozzám. Takesi karaktere itt ott meg villan, de semmi több.)

Megszálló katona és a vietnami nő története nem egyedi, mégis milyen sokféle kimenetele lehet egy ehhez hasonló kapcsolatnak. Mennyi befolyásoló tényező ami nem rajtuk múlik. 

Zseniális a könyv címe utalva arra, hogy szereplőink folyamatosan abban a bizonyos szürke zónában mozognak, túlélve, kijátszva az éppen aktuális helyzetet.

Bölcs mondás, hogy semmi sem tart örökké, így szereplőinknek is nehéz döntéseket kell hozniuk.

                  "Ami ma lehetetlennek tűnik, az holnap talán elkerülhetetlen lesz."

Egy darabig pihentetem a háborús, szenvedős könyveket. Milyen "könnyű" felidézni az akkori borzalmakat. Az olvasó pedig rendesen bele éli magát.

Értékelés:

3,5  vietnami cseresznye az 5-ből!!!

Romina Casagrande: A Freiberg -Villa öröksége

 

Rég olvastam már a második világháborúról szóló könyvet A borító sejtelmes, a fülszöveg meggyőző.

Váltott idősíkon ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, a múltban Kiki, egy befogadott testvérpár és a villa története bontakozik ki. A jelen szál egy építész Elisabeth és a villa különleges kapcsolatát kísérhetjük nyomon.

Egyrészt elég hamar megismerjük a szereplőket, másrészt ami a kulcsfontosságú eseményt illeti; vagyis, hogy egy kisfiú nyom nélkül tűnik el a villa falain belül lassan érünk el.

A villa öntörvényű fura lakója Kiki halála után Elisabeth egyértelmű és elég különös megbízást kap, hozzon létre múzeumot a villából.

"Nehéz idők jártak mindenkire, de a villában úgy élt az ember, mintha egy szigeten élne, távol minden mástól."

A dugig tömött és romos állapotban lévő villa nemcsak munkát hanem rengeteg meglepetést is tartogat az építész számára.

A fő szál mellett elég soka apró mozaik köti le az olvasó figyelmét, kutya, macskák, madarak, egy ismeretlen férfi aki szintén a villa rabja, Elisabeth kaotikus élete és kamasz fia...Elisabeth szimpatikus munkatársa és fő támasza.

Néha úgy éreztem, hogy nemcsak én hanem a szerző is elkalandozott az eredeti történettől. Nagyon lassan bontakozik ki a Freiberg - Villa története. Ugyanakkor olvasmányos, és hátborzongató ami kapcsán a szerző úgy gondolta, hogy minden a háborúban eltűnt gyermeknek emléket állít.

          "Emberek jöttek, emberek mentek, néha visszajöttek. Mások pedig örökre eltűntek." 

Értékelés: 4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!

Ariel Lawhon: A befagyott folyó

 

Nagyon vártam ezt a könyvet - aztán jól meglepődtem milyen szép a borítója, és micsoda féltégla, itt jegyzem meg, hogy a betű méret, sortávolság, tördelés - mind mind mintha engem kényeztetett volna.

Igaz történet, női főszereplő aki névrokonom! Mi kell még? (Sóhajtozva olvastam a negyven fokban, a farkasordító hidegről.)

Martha Ballard ezer gyermeket segített világra. Bába volt és gyógyító. Maga is édesanya volt, kilenc gyermeket neveltek férjével irigylésre méltó egyetértésben. 

Sikeres nő, mondhatnánk rá ma. A szerző a róla fennmaradt tényekből egy új történetet, egy olyan elégtételt adott ami minden nőnek jár egy férfiak uralta világban.

Az 1700 -as években nehéz volt a női szerep, a soha véget nem érő munka, feladat, gyerekhad mellett folyamatosan hátrányban voltak a nők a férfiakkal szemben. Vérlázító szabályok, büntetések amik a nőket sújtották- fattyúként született gyermek után a nőkre pénzbírságot szabtak ki paráználkodás címén. Ugye milyen kedves?

Szokásom, hogy a szerző jegyzeteivel kezdem a könyvet - már ha a szerző ír ilyet - ez esetben az írónő megkért, hogy ne tegyem, olvassam végig a könyvet és azután jöhet a jegyzet...nos igen, jól tettem. Martha Ballardot körülvevő világ jóval kegyetlenebb és gonoszabb volt mint amit a szerző alkotott. Elgondolkodtató, hogy mennyi mindent kellett elviselnie abban a korban egy nőnek. Marthanak sok esetben szerencséje volt, remek gyerekek, szuper férj, aki egyenrangú társként bánt a feleségével. Kivételes férfi lehetett. Ezt sajnáltam is, hogy róla vajmi keveset tudhattunk meg.

A szerző egy  fennmaradt napló alapján alkotta meg Marthat, aki a jegyzetei szerint alapos, szigorú időbeosztással, a kötelességének élő nő lehetett. Fáradhatatlan, hiszen abban az időben mindennapos dolog volt a szülés és a tucatnyi gyermek, ahogy az erőszak is. Itt bukkan fel az a bizonyos gyilkosság ügy is, ami nyomozásra sarkallja Marthat.

A gyilkosság és a nyomozás sem elhanyagolható a történet szempontjából, mégis annyi minden más is történik a lapokon. Szerettem, hogy a szerző belevitt egy csipetnyi egzotikumot, titkot, valami hatodik érzék félét ami Martha jelleméhez tökéletesen illet.

Összetett, kerek történet, remek érzékkel adagolt feszültség.

Értékelés:

4,9 ezüstrókás cseresznye  az  5-ből!!!