2019. február 10., vasárnap

Hazel Gaynor - Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban

Szerintem rengeteg könyvmoly  érez különös vonzódást  a levélregények iránt. Így szinte kötelezőnek éreztem elolvasni a könyvet.

A történet az  első világháború, - vagy ahogy akkor hívták- a nagy háború idején játszódik.
Evie testvére Will, és annak barátja Tom is belép a seregbe. A háború karácsonyra véget ér, ígéri mindenki. A nagy kaland, ahogy a fiatal fiúk gondolnak rá nem lesz kihatással a jövőjükre, kis kitérő ígéretes és szép jövőjük előtt.
Evie már akkor megírja első levelét mikor még a fiúk a kiképzőtáborba sem érnek.

Ahogy telik az idő és gyarapodik a piros szalaggal átkötött levélköteg, úgy érzik egyre kilátástalanabbnak a harcot, mind a katonák a csatatéren, mind az otthon maradottak. A nők közül egyre többen állnak önkéntesnek, Mentőautót vezetnek, vagy ahogy Evie is teszi leveleket kézbesít, majd írói ambícióit kiélve cikkeket ír Tom apjának újságjába.

Ám bármennyit is imádkoznak, vagy kötnek zoknit, reménykednek a veszteségek előbb utóbb mindenkit utolérnek. Nemcsak egymástól kerülnek egymástól egyre távolabb, de attól az álomtól is, hogy mindannyian együtt ünnepelhetik a karácsonyt Párizsban.

Írhatnám, hogy aranyos  kis történet, de a kellemes hangnem, teázás és kedves szavak ellenére szomorú történet ez, mind minden történet ami a háborúhoz köthető.
Kiszámítható volt a végkifejlet, ennek ellenére a szerző a végére tartogatta a legtöbb izgalmat.
A háborús propaganda, cenzúra a kozmetikázott statisztika mind a két fiatal ellensége, a valódi ellenség mellett.
Különösen tetszett, hogy Tom nem egy hős katona, aki acélidegekkel rendelkezik és sérthetetlen. Esendő emberként lett ábrázolva.

A szerzők kicsit jobban kibonthatták volna a háború utáni időszakban történteket, emiatt volt némi hiányérzetem.

Értékelés:
4 lövészárokba kézbesített cseresznye az 5-ből!!!


2019. február 7., csütörtök

Egy teát?

Bajban lettem volna ha esetleg lányom születik, mert még mindig nem sikerült megtalálnom azt a női nevet amit nyugodt szívvel adtam volna neki.
De vége a dilemmának (jöhet a kislány:D ) mert minap a munkahelyen a naptárat lapozgatva rábukkantam a tökéletes női névre ami nem más mint a Tea!!
Így hát már nem kérdés, hogy Sára vagy Klára, mindahány név a naptárba. Azért az Agrippína is dobogós még nálam.
(A kávé akkor fiú név??)



2019. február 4., hétfő

Új Amy Harmon könyv!!!

Nem győzök csodálkozni agyam furcsa kis fiókjain, ugyanis amit nagyon szeretnék azt hosszú időre képes vagyok megjegyezni. Ilyen egy-egy ígéretes író neve. Amint a könyv adatlapján megláttam a szerző nevét, máris beugrott a korábban olvasott emlékezetes regénye.
Nagy bánatomra az  Arctalan szerelem  szerzőjének eddig nem volt több magyarul megjelent könyve. (Pedig már jó pár könyvet írt.) A hónap közepén a Libri kiadó jóvoltából egy háborús regénye érkezik.


Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti. 
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól. 
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket. 
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.


2019. február 2., szombat

Nikola Scott: Anyám titkai

Soha rosszabb elsőkönyves családregényt! Nekem icipicit Kate Morton történeteinek hangulatát idézte ez a könyv. (Persze biztos lesz majd olyan, aki szerint nem is:D)

Mint minden valamirevaló titkokkal tűzdelt családregény ez is két idősíkon halad, váltakozva főszereplőnk, és annak édesanyja történetével.
Addie napjainkban épp édesanyja halálának évfordulóján furcsa telefonhívást kap egy magánnyomozótól. A homályos hívás után pedig egy idegen csenget be, végképp átírva Addie családjának történetét.

"Néha..., legtöbbször éjjel, amikor minden nagyon csendes, hatalmas megbánást érzek az egész élet miatt, amit nem élhettem."

 1958-ban Elizabeth vidékre indul édesanyja barátaihoz vakációzni, de főként anyukája kérését teljesíti ezzel, aki nem szeretné, hogy tizenéves lánya a haldoklását nézze.

Ezeknek a történeteknek nagy erőssége a titokzatos múlt, az a bizonyos momentum, vagy személy aki minden történésnek okozója, mozgatórugója. Ha ez gyenge lábakra épül csapnivaló lesz az egész történet.
A szerző zseniálisan fűzte a szálakat, alapozta meg a történetet, amely felbolygatja Addie, testvérei és apja életét egy évvel Elizabeth halála után.
A ki vagyok én? Honnan jöttem? kérdések ebben a történetben kulcsfontosságúak, ahogyan a kapcsolatunk is a szüleinkkel.
Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a szüleink is voltak gyerekek, álmodozó fiatalok. Hogy nekik is van múltjuk amiről mi mit sem tudunk. És persze a számunkra imádott nagyszülőkkel a szüleinknek lehet egész más volt a kapcsolata.

Az összes szereplő a szívembe lopta magát. A szerző bőségesen gondoskodott izgalomról Addie életében nemcsak a múlt követel figyelmet, de jövője is megrekedni látszik. És akkor még a szerelemről nem is beszéltünk.

Külön ajánlom Réka figyelmébe ezt a könyvet! :-)

Értékelés:
4,9 örökletes cseresznye az 5-ből!!




2019. január 26., szombat

Annalisa Strada: Két rózsaszín csík


"A filmekben megesik, hogy a főszereplő azt mondja: „Ennél rosszabb már nem is lehetne!”, majd egy másodperccel később a fejére zuhan egy repülő. Többé-kevésbé velem is ez történt."


Ismerjük a mondást, miszerint egy nő két dologért képes bármire. Hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen.
Egy nem tervezett gyermekáldás nehéz döntés elé állíthat egy nőt, legyen az felnőtt vagy éppen kamasz.

A szerző remek érzékenységgel dolgozta fel Perla, egy tizenhat éves lány élete első nagy döntésének körülményeit, előzményeit.
Szerintem sokkal gyakrabban történik meg mint gondolnánk, hogy egy tinédzser teherbe esik.Ez csak statisztikailag mindennapos dolog, egyénekre lebontva kész dráma egy-egy ilyen eset.
Perla személyisége nagyon el lett találva, életszagúra sikerült a történet. Végig izgultam, estem kétségbe és fogtam a fejem a szereplőkkel.
Akár felvilágosító könyvként is funkcionál, és a szülők kezébe is adható. Széles közönséget szolgál ki. Egész más így olvasni egy nem várt, korai terhességről, mint egy szórólapot átolvasni arról, mi a teendő "baj" esetén.
Az ilyen történetek általában nagyon le vannak sarkítva fehérre és feketére. Itt izgulhatunk az utolsó oldalig, hogy a sok -sok érzelem, és félelem milyen döntésre sarkallja Perlát.

Értékelés: 5 áldott állapotban lévő cseresznye az 5-ből!!!


J. K. Rowling: Az élet dolgai

Végre én is elolvashattam, hogy mit is mondott Rowling a végzős hallgatóknak a Harvardon.
Jó szokásomhoz híven nem néztem meg, hogy a pénzemért hány oldalt kapok, de egy beszéd nyilván nem tarthat több száz oldalig...

A kis könyvecske külsőre tetszetős, színes rajzokkal, és hihetetlen gyorsan elolvasható - a most már tudom - hetvennyolc oldal, ebbe beleértendő a rajzos oldalak is!
A mondanivalója azonban nagyon jó, így kaptam egy kis lelkifröccsöt, a szerző kiváló motivációs szakember is lehetne, akinek ráadásul humora is van.
Nem egyszerű hasznos útravalót adni valakiknek, akik biztosan elvárták, hogy H.P. szülőanyja valami ütőset mondjon nekik. Szerintem sikerült neki.
Gondolatébresztő beszéd, amit újra és újra el lehet és szerintem fogok is olvasni. A könyv állandó lakója lesz a polcomnak.



"Jómagam azt vallottam, hogy semmi mással nem akarok foglalkozni, csak regényírással. Ellenben a szüleim, akik szegénységben nőttek fel, és nem diplomás emberek, azon az állásponton voltak, hogy túlságosan élénk képzeletem csupán személyiségem egy vicces vonása, ami se törlesztőrészleteket, se biztos nyugdíjat nem fog eredményezni. Ma már persze ennek az iróniája akkorát üt, mint a rajzfilmbeli lezuhanó üllő."

Értékelés:
4 Harvardi cseresznye az 5-ből!!!

2019. január 19., szombat

Csak úgy

Ismerősnél találtam, és hoztam ide csak úgy:




"A csalódás minden nap elvisz az ember lelkéből egy darabot."

 (Tormay Cécile)