2017. július 29., szombat

Katharine McGee: Az ezredik emelet

Éltes korom ellenére még mindig próbálkozom a YA kötetekkel. Sokszor ér csalódás, ám pár gyöngyszem eddig mindig kárpótolt, most is ez történt.

2118-at írunk. Manhattan közepén a Torony épülete egy egészen különleges és zárt világában öt tini életébe pillanthatunk be.
Minél magasabb emeleten élsz annál boldogabbnak kellene lenned, a felső szint lakói a modern technika minden vívmányát élvezik, a tehetős szülők akár meg is álmodhatják tökéletes külsejű gyereküket.
Az alsó szint lakói a mindennapi megélhetésért robotolnak a robotok helyett.

A Torony nem válogat, aki ma a többszázadig emeleten ébredt az estére már az alsó szinten találhatja magát.
Bár minden szereplőt -látszólag-szerető család és barátok veszik körül korán kiderül, hogy mindenkinek van mit rejtegetnie.

A szerző remekül fűzte össze a szereplők életének fonalát, körbe-körbe járnak a titkok, mindenki hozzáteszi  a magáét,  fogalmunk sincs ki az aki az első rész végén fellélegezhet, és ki az aki végleg elbukik.

Bár nem nagyon hittem, hogy a szerző tud még olyat írni amit nem durrantottak el a jövővel kapcsolatban - robotok és a többi- azért tudott olyasmit is amire nem számítottam. Apró finom kis dolgok amik teljesebbé tették a történetet.

A szerző már most, az első részben sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, de valami azt súgja, hogy az erős kezdés ellenére jut  majd a második részre is elég izgalom.

Értékelés:
4,9 cseresznye robot az 5-ből!!!

2017. július 20., csütörtök

Elin Hilderbrand: A pártaláló

Hilderbrand könyveiben  szerencsére csak a kedves kis sziget Nantucket állandó, a szerző viszont újra és újra tud újat mutatni a történetein keresztül.
Ez a könyve szerintem teljesen más mint a korábbiak, én teljesen mást vártam, és a fülszöveg sem sugallja, hogy ennyire komoly lesz a történet.

Dabney már nem kislány, nyugodt  házasságban él nála jóval idősebb Harvardi professzor férjével. Dabney a Kereskedelmi kamara élén kiélheti fanatikusan szeretett otthonának reklámozását.
Lánya Londonban él, ám a nyárra hazatér.
Dabney dolgos, de boldog nyár elé néz. Egészen addig míg lány be nem jelenti, hogy férjhez megy és fel nem bukkan gyerekkori szerelme a szigeten, akivel huszonhét év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást.

Dabney az évek alatt negyvenkét boldog párt hozott össze, de lehet, hogy önmagát viszont becsapta?
Clenderin felbukkanása teljesen felborítja a nő életét és sehogy sem tudja, hogyan terelje vissza életét a megszokott kerékvágásba.

Azt hittem, hogy a történet Dabney választása körül fog forogni, rágódás a múlton. A szerző remekül oldotta meg, hogy úgy mesélje el a jelent és a múltat, hogy közben folyamatosak a történések, és a rengeteg szereplő együtt mozogjon, mégse veszik el az olvasó a karakterek rengetegében.
A végkifejletet illetően nem is tévedhettem volna nagyobbat, teljesen más lett a végszó mint amit a szerzőzől a korábbi könyvei alapján megszokhattunk.

Ami magát Nantucketet illet teljesen odáig vagyok érte. Hihetetlen, hogy valaki ezen a csodás helyen élheti a "szürke hétköznapokat". Egy soha véget nem érő nyaralás.



Értékelés:
4,99 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!




2017. július 10., hétfő

Rena Olsen: Egy szót se szólj!

Nemcsak a fülszöveg de a könyv borítója is nagyon ígéretes volt,  rögtön megakad rajta az ember szeme. Nagyjából  sejteni lehetett, hogy mi körül forog majd a történet, ám Clara -nak sikerült meglepnie. Rég olvastam olyan történetet ami ennyire izgalmas volt és fogva tartott ugyanakkor  legszívesebben percenként megráztam volna a fiatal nőt.

Clara élt az életét, aztán egy napon családjára rátörik az ajtót, férjét elviszik, aki egyetlen jó tanáccsal szolgál, vagyis, hogy Clara egy szót se szóljon.

A történet magva a gyermekkereskedelem és a  prostitúció. Amitől viszont teljesen más aspektusból olvashatunk róla az Clara története.

 A könyv két részre tagolódik, a múlt és a jelen eseményei felváltva jelennek meg a lapokon. Így kapunk teljes képet arról, hogyan működhet az agymosás, egy bántalmazó kapcsolatban a ragaszkodás, és a szerelem. Arról nem beszélve, hogy Clara bizonyos szemszögből nézve éppúgy bűnös mint áldozat.

Sokszor megtapasztaltam már- persze teljesen más élethelyzetek kapcsán, - hogy mindenki azt tartja normálisnak amiben él, amiben felnevelkedett. Aztán ahogy más közegbe kerül, vagy éppen érik a személyisége úgy döbben rá, hogy mennyire normális, elfogadható az amiben eddig élt, amit normálisnak tartott.
Számomra Clara "ébredése" volt a legerősebb momentuma a történetnek. Az amit megtudott, és az, hogy mit kezd mindezzel a tudással.

Megdöbbentő, hogy az egész világon létezik a gyerek kereskedelem,és ez csak egyetlen olyan dolog a számtalan ember által elkövetett borzalmak közül, aminek soha nem szabadna megtörténnie.

Értékelés:
3,9 újra érő cseresznye az 5-ből!!!


S. K. Tremayne: A tűz gyermeke

 Annak ellenére voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy a szerző korábbi könyvével Fagyos ikrek  -el sem voltam maradéktalanul elégedett, na de mindenkinek jár még egy esély.

A könyv fő váza nagyon hajaz a fentebb említett könyvre. Házaspár, gyerekek, egy kietlen, de gyönyörű vidék, és aztán a kis téboly meg ijesztgetés.

Carnhallow ad otthont az ifjú házasoknak. Rachel és David a férfi otthonába költözik, a ház évtizedek óta a bányászatból alaposan meggazdagodott Kerthen család tulajdona.
A házat David elhunyt felesége kezdte felújítani, halála után két évvel Rachel -re vár a feladat, hogy újra régi fényében ragyogjon a ház, melynek pompája sok ember keserves munkájának, és korai halálának gyümölcse.

Rachel két évvel azután lép David és nyolcéves fia életébe, hogy David felesége Nina furcsa körülmények között a birtok körüli egyik régi és lezárt bányájában leli halálát.

Két év nyugalom után a Kerthen családban újra felszínre kerül az anya halálát övező feszültség és titok. Mindenki rébuszokban  beszél, a kisgyerek Jamie pedig még ennél is furább dolgokat mond.
Érthető, hogy Rachel válaszokat akar-igaz az már csak nekem magas, hogy miért ugrott fejest vakon egy házasságba.
David egy ideig tűri a nyaggatást, aztán úgy dönt, hogy a lehető legjobb ha feleségét gyorsan eltünteti...
Elég realitást vesztettnek éreztem egy -két dolgot, és ez bizony alaposan lehúzta a tetszési indexet.

Nagyon jól kezdődik a történet, ám ahogy haladunk úgy vesztett egyre az erejéből, már a történet közepe sem volt más mint erőtlen huhogás.
Ami nagyon jó volt, hogy a családi birtokot körülvevő bányákról szóló történetek igazak, sőt több eredeti fénykép is szerepel a könyvben a bányákról és munkásokról. Kegyetlen időszakot és világot ismerhetünk meg. Erről szerintem lehetne írni egy teljes könyvet mindenféle mellék pszicho nélkül.

Értékelés:
3 kibányászott cseresznye az 5-ből!!!


2017. július 8., szombat

Augusta Trobaugh: Sophie és a felkelő nap

"Vannak ebben a városban, akik még mindig azt hiszik, tudom mi történt Sophie-val, legalábbis azok a népek, akik elég öregek ahhoz, hogy emlékezzenek Pearl Harborra és mindarra a szörnyűségre, ami utána következett."

1939-et írunk, egy csendes kisvárost teljesen felbolygat mikor a távolsági busz egy furcsa férfit tesz le Salty Creek-ben. A titokzatos Mr.Oto semmit sem árul el magáról. A helyi orvos felesége befogadja, majd lassan az egész város megtanulja elviselni a a kis kínai embert, akárcsak a színes bőrűeket. Úgy gondolják addig amíg tudja hol a helye, és meghúzza magát megtűrik maguk között.

Akárcsak Mr.Oto, Sophie is kilóg a helyi normák közül. Felnőtt fiatal nőként egyedül él. Mr.Oto és Sophie a véletlennek köszönhetően közel kerülnek egymáshoz, ám Pearl Harbor mindent megváltoztat. Mor.Oto legyen kínai vagy japán immáron ellenségnek számít, ráadásul a helyi vénasszonyok hiába agitálták az afrikai metodista templomba, fura módon annak is ellenállt.

A kérdés, hogy Mr.Oto és Sophie hadakoznak -e a világgal és néhány városival, vagy megadják magukat  azoknak az erőknek amikre úgysem lehetnek hatással.

A történet a rövidsége ellenére teljes. Megtudunk minden lényegeset, mind Sophie, mind Mr.Oto múltjáról. A minden lében két kanál városiak nagyon élethűen lettek ábrázolva, a narrátorunk Miss Anne pedig hozta a tőle elvárt empatikus karakter szerepét.
A szerző végig nagyon szépen, érzékenyen jelenítette  meg a két szereplővel történteket.
Tetszett, hogy nem csitrikről szólt a történet, bár két felnőtt szereplőnknek sem volt több lehetőség a saját döntéseik szerint élni, mintha gyerekek lettek volna.
Eddig még nem olvastam ehhez hasonló történetet, ahol a sors keze "ellenségeket" sodort egymás karjaiba.
Azt hiszem ebből a piciny könyvből lehetett volna akár egy nagyívű, drámaibb történet is, bár jelzem így is elégedett voltam.

Értékelés:
4 darumadár cseresznyével az 5-ből!!

2017. július 2., vasárnap

Delphine De Vigan új könyve !!

A No és Én, Semmi nem áll az éjszaka útjába számomra emlékezetes olvasmányok voltak,  így azonnal felpattant a szemem amikor a délutáni szunyókálás után a várható megjelenéseket böngészve megpillantottam a szerző nevét.
Ráadásul ezen könyve teljesen más műfaj mint a korább könyvei.
Minden esetre gyorsan kosárba került könyv ami a könyves webáruház szerint holnap meg is jelenik! 


 A regényben mindvégig homály fedi, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. A főszereplő Delphine, maga az írónő, aki előző könyvének rendkívüli sikere után súlyos alkotói válságba kerül, hosszú ideje egyetlen sort sem képes leírni. Váratlanul belép életébe egy számára ismeretlen, de őt rejtélyes módon tökéletesen ismerő nő, L. Pontosan azt a nőtípust testesíti meg, amit Delphine titokban mindig csodált: tökéletes a megjelenése, magabiztos a fellépése, minden helyzetre hibátlanul reagál. Különleges, misztikus, a külvilág számára láthatatlan, a normalitás mércéjével meghatározhatatlan, számtalan váratlan fordulatot hozó kapcsolat alakul ki a két nő között.
L. hihetetlenül intuitív, mindent tud Delphine gondjairól, lépésről-lépésre nélkülözhetetlenné válik az írónő életében. Befészkeli magát a gondolataiba, a magánéletébe és a munkájába. Hatalmába keríti őt...

Liz Fenton - Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

A két szerzőnek valószínűleg könnyű dolga volt írás közben, hiszen barátnők. A történet szerint Casey és Rachel, akik szintén barátnők az érettségi találkozót követő reggel egymás testében ébrednek.
Casey  a médiában dolgozik, karrierista szingli aki attól fél, hogy lassan lecserélik egy fiatalabb műsorvezetőre, ezért aztán mindent megtesz, hogy az élvonalban maradjon, még ha ez azzal is jár, hogy nincs magánélete.
Rachel ezzel szemben még a diploma megszerzése előtt teherbe esik és nem fejezi be tanulmányait.
Jelenleg már három gyerek anyukája aki teljesen más életet él mint barátnője.
Úgy gondolják, hogy a testcserés gubancot lazán megoldják, ám csak egymás életét élve döbbennek rá, hogy a tévés csillogás mögött mennyi lemondás és magány van, három gyerekes szülőként pedig egy nőnek  sosincs ideje, sem magára sem a férjére.
Bár mindketten azt hiszik jól ismerik a másikat, egymás életét élve derül ki, hogy hiába barátnők évtizedek óta, mindkettejüknek van titkolnivalójuk.

A két nő eleinte könnyedén menedzseli egymás életét, úgy hiszik, a legfontosabb, hogy megtalálják a módot, hogy mihamarabb a saját testükbe találják magukat.
Ám az élet közbeszól. Rachel családjában a három lány nevelése újabb és újabb problémákat szül, Casey esetében pedig a karrierje jövője múlhat a teljesítményén .Egymás testében, de saját személyiségükkel kell megbirkózniuk egymás problémáival.
Casey Rachel testében döbben rá, hogy még sincs olyan távol tőle a család és a gyerek utáni vágy. Rachel pedig aki azt hiszi magáról, hogy csak a gyerekneveléshez ért ám hamar rájön, hogy máshol is megállja a helyét.

Döcögősen indult a történet, nem sok minden történt. A varázsitalos testcsere ellen nem volt kifogásom.
Sokan, sokszor irigykednek a szomszédra vagy egy híres emberre, a- kivel cserélnél egy napra életet kérdést? -is biztosan feltették már nekünk. Soha, senkire sem irigykedem, és senkivel sem cserélnék. Szerintem inkább megdöbbennénk egy -egy testcserén mintsem irigykednénk mások látszólag ilyen -olyan élete miatt.

Nem tudom mennyi cseresznyét érdemelne ez a történet, három túl kevés, a négy meg túl sok.
Maradjunk annyiban, hogy elolvastam és olvasás után azért megfogalmazódik az emberben pár kérdés és gondolat.
Szerintem jobb lett volna ha tisztázódik, hogy ez egy habkönnyű, laza, vicces sztori, vagy egy tanulságos és komoly történet. Ez az egyveleg viszont szerintem elvette a történet erejét.