Ez a történet - számomra - Szerelem kölcsönbe és az Egy decemberi nap között helyezkedik el. (Egyértelműen erősebb az Egy decemberi napnál. De ez látszik is a cseresznye adományozáson:-) Most jut eszembe, ez a december valami fétis lesz a romantikus irodalmat íróknál??
Szerintem úgy a legnehezebb megírni egy könyvet, hogy az eleje rögtön a végével kezdődik. Az olvasó rögzíti a végszót, és az egész történetet úgy kell végig vezetni, hogy elhiggye valóban tudja is. Ez a kivitelezés nagyon szépen sikerült a szerzőnek!
Dannie remek munakerő és egy megbízható, kedves fiú immáron évek óta erős támasza. Sehol egy felhő. Ragaszkodó, hebrencs barátnő, New York -i csodás élet.
Aztán egy mesés este után Dannie ijesztően életszerű álom kellős közepén találja magát. Öt évvel később, és egy idegen férfi karjaiban.
Dannie sokáig szorongatja ezt az álmot. Egyrészt zavarja, hogyan lehet valami ennyire életszerű, mintha valóban megtörtént volna, másrészt mi történik vele öt év alatt ami egy új lakásba, és egy új szerelemhez vezet??
Kisebb nagyobb változások, történések aztán egyre másra a jóslatszerű álom felé taszigálják Dannie-t , aki kézzel lábbal tiltakozik ez ellen. Úszik az árral szemben, foggal körömmel ragaszkodik az elképzelt jövőhöz, aminek köze sincs a (rém)álomhoz.
Egy ponton a történet egy tornádó erejével csap lesz a főszereplőre, és vele az olvasóra is. Nincs iső megállni, muszáj ezt a vesszőfutást most már lezárni, megtudni, megérteni.
Tetszett, hogy a szerző egy nagyon is életszagú,reális befejezés mellett döntött. Én nagyon sok mindent bele láttam a szerző által prezentált végszóba, és egyik tippem sem jött be.
Elgondolkodtató a történet mert velem számtalanszor megesett már, hogy olyan hely volt ismerős ahol azelőtt még sosem jártam, vagy éppen egy új sláger hallatán voltam abban biztos, hogy ismerem azt a bizonyos számot.(Nem feldolgozás stb.)
Régebben gyakran álmodtam egy erdős útszéli tájjal. Annyira életszerű volt, annyira eleven, és álmomban meg voltam győződve róla, hogy a közelben lakom. Hiszem, hogy egyszer valóban eljutok oda, és ott fogok leesett állal nézelődni!
Hogy ezek csak az agyunk játéka, vagy esetleg valóban létezhetünk párhuzamos dimenzióba rejtély.
John Lennon mondta a Forrest Gump című filmben, hogy semmit sem nehéz elképzelni, csak meg kell próbálni!
( A szerelem kölcsönbe könyvből film is készült, időről időre valamelyik tévé csatorna adja. Én múlt hétvégén csíptem el, és néztem meg sokadjára. Nem tudom miért, de szeretem.)
Értékelés:
4,9 dimenziós cseresznye az 5-ből!!!