Már most elárulom, hogy három és fél cseresznyét kapott a könyv. Sokkal többet vártam tőle, a fülszöveg annyira jó volt, hogy alig vártam, hogy olvashassam.
Az elején jól indult a kapcsolatunk, nagyon tetszett. Aztán annyira a ponyva irányába haladtunk, ahonnan nincs visszaút.
Adva van egy tengődő írónő, és egy sikeres írónő akinek félbeszakadna a jól fogyó sorozata hacsak valaki meg nem írja helyette. A dolog tiszta, senki sincs átverve, hiszen a gyengélkedő írónak vannak vázlatai, a szellemíró meg tulajdonképpen társszerzővé avanzsál.
Lowen a nagy pénz reményében belemegy az írásba, és megismerhetjük a szinte átokkal sújtott Crawford család életét ahol egyre másra történtek a tragédiák.
Természetesen a munka miatt Lowen kénytelen együtt élni a családdal. Ám Verity dolgozó szobájában furcsa naplóra akad...
Ha a szerző nem viszi el a sztorit, arra ami abban csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen egy nimfómániás nő naplóját olvashatjuk még tetszett is volna. Nem beszélve arról, hogy Verity betegágya mellett bimbózik a szerelem Crawford uraság és Lowen között.
Nekem túl sok mindenből, a szexből, a beteges leírásokból, a szörnyű tragédiákból. Tartani keleltt volna az arany középutat.
Értékelés:
3 és egy fél naggggyon csalódott cseresznye .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése