Kívánságszatyor

Elég régen írtam ilyen szösszenetet, bár mindig van áhított könyv, de vagy késve fedezem fel az új megjelenéseket, vagy nincs időm összeszedni őket egy csokorba.
Közeleg a Könyvhét ilyenkor  a kiadók több könyvet is piacra dobnak, így nyár elején még gyorsan mindenki feltankol a nyaralásra, vagy csak úgy. ( Én ha már nem nyaralok legalább könyve(i)m legyen(ek). Bah.)

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje - a Libri kiadó újra kiadta, nekem ez a könyv eddig kimaradt, és bevallom az eddigi kiadások közül ez a legújabb a legszebb.

Kreatív szépírás és kalligráfia - Szeretném azt hinni, hogy szépen írok, de kár áltatnom magam a gyöngybetűktől nagyon távol van az én macskakaparásom. Ha minden igaz ezen könyv segítségével viszont pillanatok alatt számos tudással lehetünk gazdagabbak a szép kézírás már csak bónusz.
"Számtalan inspiráló és hasznos tippet kapunk, amelyek segítségével elsajátíthatjuk a kreatív szépírás fortélyait, az üres oldalakon pedig gyakorolhatjuk és kidolgozhatjuk saját stílusunkat is."
Kossuth kiadó.

Eleanor Moran: Titok - Az utóbbi időben fellendült ennek a műfajnak a kereslete, -vagy csak egy újabb divathullám amit a kiadók gerjesztettek, -minden esetre rengeteg thriller van a piacon. A legtöbb sajnos elég vérszegény, elolvastam pár ilyet mostanában. Viszont ezt a könyvet akkor is akarom.
 "Mia fiatal, sikeres gyermek-pszichoterapeuta, karrierje felfelé ível, magánélete kiegyensúlyozott. Ám amikor betoppan hozzá egy tizenhárom éves lány, Gemma, kísérteni kezd a múlt.
Gemma apjának nyoma veszett. A rendőrség teljes erőbedobással keresi, mivel erős a gyanú, hogy a férfi érintett egy sötét bűnügyben. Gemma volt az utolsó, aki látta az apját eltűnése előtt. A rendőrség próbál nyomást gyakorolni a pszichológusnőre, hogy szedjen ki minél több információt a lányból." 
Tericum kiadó.

Mariel Hemingway · Ben Greenman: A Hemingway átok - Mariel Hemingway néhány hónappal azelőtt született, hogy a nagyapja, Ernest Hemingway Nobel-díjas író önkezűleg véget vetett az életének. A Hemingway család generációk óta szenvedett az alkoholizmustól, a mentális betegségektől és a sérült emberi viszonyoktól.

Ez a kis részlet kellően érzékelteti, hogy sem unalmas, sem vidám nem lesz ez a könyv. Pár könyvet elolvastam már Hemingway életéről, ezúttal három unokája életét ismerhetjük meg.

Lesz még pár lötyögős könyv is, még nem döntöttem el, hogy mennyire szeretnék lazulni:-)
Elnézést kérek, de ezúttal nem volt kedvem a könyvek borítóit berakosgatni.

Jessie Burton: Múzsa

1960-ban a trinidadi Odelle Angliába érkezik barátnőjével a jobb élet reményében. Sokáig egy cipőboltban dolgozik, épp feladná dédelgetett álmait amikor felveszik titkárnőnek a Skelton galériába.
Főnöke Marjorie nagy hatással van a lányra, a titokzatos nő szinte rögtön bizalmába fogadja Odelle-t. Odelle munkaideje alatt visszatér az íráshoz, amint legépeli a munkahelyi leveleket a finom papír és az iroda csendje írásra sarkallja.

Barátnője esküvőjén megismerkedik egy furcsa fiúval, aki egy festményt mutat neki, mondván egyetlen öröksége anyjától. Odelle megszervezi, hogy a galéria igazgatója felmérje mekkora értéket képviselhet az ismeretlen szerző képe.

Odelle életének legizgalmasabb kalandja veszi kezdetét. Párhuzamosan olvashatjuk Odelle és Marjorie különös barátságának alakulását, és visszarepülünk  az időben (1936) a helyszín pedig Dél-Spanyolország.
A tehetős bécsi műkereskedő Harold Schloss feleségével és lányával házat bérelnek Spanyolországban. A ház körüli munkákra egy testvérpárt alkalmaznak akik teljesen felborítják a lakók életét. A család még csak nem is sejti mekkora veszélyt jelent rájuk majd a furcsán viselkedő lány, és a jóképű fiú Isaac Robles, a spanyol polgárháborúról már nem is beszélve.
Spanyolországban születik az a festmény is amely később Angliáig jut és összekapcsolja a szereplők múltját és jelenét.

Jessie depresszióban szenvedve kezdte el írni ezt a történetet, előző könyve - A babaház úrnője- sikere váratlanul érte őt.
A történeten nem érződik, hogy a szerzőt hátráltatta valami, sőt zseniálisan szőtte a szálakat, annyira lekötött a történet, hogy még időm sem volt azon agyalni, hogyan kapcsolódik össze a festmény sorsa a szereplőkkel.

Odelle és Marjorie karaktere kiemelkedően jól sikerült, nagyon elevenek. Pont attól kelnek igazán életre, hogy annyira eltérő a személyiségük.

A könyv borítója sziporkázó, színes és összetett akárcsak maga a történet.

Értékelés:
5 festegető cseresznye az 5-ből!!

Samantha Vérant: Az én francia családom

Samantha új könyve ismerős lehet azoknak akik olvasták korábbi könyvét- Hét levél Párizsból -ebben a könyvében találnak újra egymással diákkori szerelmével.
Ezen könyvben pedig, azt ahogy a cím is sugallja immáron az amerikai nő Franciaországban kezd új életet.


Samantha élete teljesen új irányt vesz amint Cugnauxba költözik. Egy kedves családi ház, egy macska, és két kamaszodó gyerek várja.
Persze hiába a nagy szerelem a nehézségek sora várja Samanthát. bürokrácia, bolhás macska, feleselő gyerekek. Persze a nyelvi nehézségek sok vicces helyzetet teremtenek.
A helyi szokásokba is betekintést nyerünk, mit és hogyan esznek-megjegyzem nekem kicsit sok volt már a kagyló és a homárfarok vagy éppen az osztriga. Legnagyobb meglepetésemre az ottani lányok korán, akár már tizenhárom évesen is gyantáztatni járnak.(Mit???)
A szülőknek furcsa ha a gyerek esetleg otthon van.
Imádják a társasági életet.
Terhesség után a nők hüvelyét elektromos bottal kezelik a medence és hüvelyi izomzat edzve így.
Az egészségügy pedig- ott is - katasztrófális.

Egyrészt nagyon tetszett ahogy egy már érett nő hihetetlen bátorsággal veti bele magát az újrakezdésbe. Korábbi élete sem volt csalódásoktól mentes, ennek ellenére optimistán tekint a jövőbe.
Samantha rengeteg nehézséggel, fájdalommal küzdött meg, le a kalappal előtte, hogy megőrizte az életkedvét.
Kicsit keveset kaptam a férjéből és a kapcsolatukból, Jean-Luc nekem elég papírízű szereplő, alig tudunk meg róla valamit.

Túl sok volt az szócséplés, elmentek Tipitupiba kirándulni, láttak zöld füvet,és vizet ittak blabla. Ebből sokkal kevesebb kellett volna, mert egyébként a többi rész olvasmányos és pörgős volt.
Én a recepteket sem a fejezetek közé, hanem a könyv végében egy csokorba  szedtem volna össze.

Összességében tetszett ez, és jelent valamit, hogy az első rész olvasása után közel két év telt el, mégis könnyedén felidéztem a korábban olvasottakat. Itt jegyezném még meg, hogy mindkét könyv borítója remekül sikerült.

Értékelés:
3,9  Francia cseresznye az 5-ből!!!

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

 "Egymás szemébe néztek. Valami némán elhangzott köztük. Kaptak egy ízelítőt, egy előszobát, egy folyosót egy tükörrel, és többet akartak."

A szerző előző nagy sikerű könyvét- Madarak a dobozban- nem olvastam, féltem, hogy nekem túl ijesztő lenne, így nem volt viszonyítási alapom sem, hogy ez a történet mennyivel jobb, avagy rosszabb mint a madaras regénye.

James egy szép nyári napon randit kér Ameliától. Kenuzni indulnak és egy elzárt részen a tavon nem másra bukkannak mint egy háztetőre.

Az események a víz felett gyorsan követik egymást, aztán lelassulnak a víz alatt amikor eleinte felváltva, majd később búvárfelszerelésben együtt merülnek le és térképezik fel a házat.
Párhuzamosan alakul a szerelmük, és nyílik meg előttük a víz alatti világ.

Víziszonyom van, akár egy kanál vízben is képes lennék megfulladni, viszont olvasás közben minden ijesztgetés, és belső monológ a szereplőktől is kevés volt ahhoz, hogy átérezzem a helyzetüket.
A ház felderítése közben is próbált a szerző szívdobogást elérni, de én itt sem voltam úgy elájulva mint James és Amelia.
Volt egy -két remek ötlete a szerzőnek amitől pár percig valóban élveztem felfedezni azt a fura házat, de összességében nekem csak annyi járt a fejemben, hogy vajon, hogy kerülhetett oda.
 
Attól, hogy a szereplők sokszor ismételgetik, hogy "Jaj, meg ne fulladjak" vagy "Mintha lenne valaki a sötétben" attól én még nem fogom a körmöm rágni izgalmamban.
Számomra a szerelmük is furcsa volt, mintha csak azért jöttek volna össze mert ez a titokzatos ház összeköti őket. Túl keveset kaptam a szerelmük alakulásáról ahhoz, hogy át tudjam velük élni az első szerelem elsöprő erejét.

Az alig százötvenkilenc oldalt gyorsan el lehet olvasni. A könyv borítója nagyon hatásos lett.

Értékelés:
3 hínáros cseresznye az 5-ből!!!

Molnár T. Eszter: Stand - Up! Egy majdnem normális család

"– …Miért vagy te ennyire ügyetlen, Virág?
– Nem tudom, Helga néni, talán mert az apám túl sokat ivott, amikor az anyám terhes volt velem."

Már egy ideje a listámon szerepelt a sorozat első két része, így szinte adta magát, hogy Bakos családdal fogok kikapcsolódni.  Bár elsősorban ifjúsági könyv, de szerintem kortalan regény. Éppen annyira volt mai, mint amennyire felidézte a gyerekkoromat, nagynéniket, a hétvégi mosogatást, a testvérharcot, és az állandó szekálást a felnőttek részéről. Mintha új köntösben olvastam volna a régi klasszikus, pöttyös vagy csíkos könyvemet.

Bakos Virág által egy átlagos magyar család életébe pillanthatunk be, ahol az apuka a pszichológiai munkája mellett stand-up humorista is, aki az utóbbi időben épp a humorát hagyta el valahol. A vagány nővér Vera, aki már szinte felnőtt, de azért tud elég hülyeséget csinálni, pont annyit, hogy érte aggódjon az egész család. Misu a láthatatlan öcsike, akinek útját repülő papucsok -és egyebek - kísérik. Nagynéni, gangos bérház, leskelődő, hallgatózó szomszédok, és borsófőzelék. Na és persze Virág, aki rajong az állatokért, és próbálja túlélni a kamaszkort.

Tetszett, hogy a történet a realitás talaján mozgott. Semmi sem oldódott meg egy csapásra és rengeteg benne a humor.
Számomra egyetlen pici hibája volt, a történetnek, volt egy momentum amit én kihagytam volna.
Kíváncsian várom a második részt!

Értékelés:
4,99 Virágos cseresznye az 5-ből!!!

Hangulatos világvége

"Hiszen erről szól az élet, nem? Hogy minden egyre jobb és jobb lesz."

Tommy Wallach első könyve - Kösz, hogy... -engem lenyűgözött. Egyedi hangvételű és stílusú szerző aki képes újat és különlegeset írni. Ezért is voltam biztos benne, hogy ismét valami fenomenálisat alkotott.

Új könyvében négy fiatalt követhetünk nyomon, miután kiderül, hogy az életüket éppen elkezdő tizennyolc éves, két lány és két fiú, hogyan éli meg, hogy tulajdonképpen nincs jövőjük. Egy aszteroida tart a földnek ami pár hét múlva szét is zúzza az emberiség összes álmát.
Így el van döntve minden. Nincs gond a tovább tanulásra, nem kell aggódni a végzős bál, vagy a szüzesség miatt, és azon sem kell töprengeni nehogy elvesztegessék fiatal éveiket.

A történet első fele nagyon jól lett megírva. Miközben megismerjük a négy fiatalt, a közvetlen környezetük, családjuk reakcióinak is tanúi lehetünk. Ki az aki még reménykedik, és folytatja az életét, mintha nem hunyorogna éjjel- nappal fényesen a Radar nevezetű aszteroida a fejük felett. És ki az, aki kétségbeesetten ki akarja használni a hátralévő pár hetet, belezsúfolva egy egy egész életet.

Számomra pont az volt kevés amire a történet épült. Vagyis ez a világvége hangulat nem lett rendesen kiaknázva. Nem éreztem olvasás közben mint a korábban olvasott apokaliptikus könyveknél, hogy rám telepszik a hangulat, nem rettegtem együtt a szereplőkkel.
A szerző inkább a szereplőkben végbemenő változásokat taglalja. Hogyan talál közös pontot a négy teljesen eltérő személyiség, akik a régi életük keretein belül még el is kerülték egymást.

Persze a szerelem is megjelenik mint fő mozgatórugó, ezt kicsit túl is húzta a szerző, mint valami rossz romantikus könyvben oldalakon keresztül tart a huzavona, hogy akkor most ki, kivel és miért.
Számomra a történet lezárása sem volt szimpatikus, elfogyott a varázspor a végére.

Értékelés:
A könyv első fele: 4 cserkó
A könyv második fele: 3 vérszegény cseresznye

 

Gayle Forman: Engedj el

A szerzőtől korábban négy könyvet olvastam, így szinte biztos kézzel nyúltam új könyve felé is, ráadásul  Forman most kivételesen a felnőtt közönségnek írt.

Maribeth sokáig húzta, jó anya és remek feleség, nagyszerű munkaerő. Aztán egy nap negyvenes éveit épp csak elkezdve szívrohamot kap. Borul minden, a kényes családi egyensúly, az örökké kötéltáncot járó anya csatát veszt a testével és a családjával szemben.
Férje és édes ikergyerekei elvárják, hogy Maribeth gyorsan lábadozzon, vagyis sehogy se, csak legyen újra minden olyan mint rég. A napi rutin, a hétvégi programok, az ezer kötelezettség betemetik a férjet,-vagy csak megunja, hogy rá is lehessen számítani - és  úgy tűnik teljesen hidegen hagy felesége állapota.
Maribeth elhatározza hát, hogy kiszáll. Vesz egy vonatjegyet és meg sem áll még elég távol nem lesz mindentől és mindenkitől. Pihenni akar, levegőt venni, túlélni, hogy túlélt egy szívrohamot.


Bár nem hiszem, hogy én lennék ennyire bátor és ennyire "szívtelen" mint Maribeth, mégis meg tudtam érteni.
A picivel több mint egy hónapnyi magányos pihenés alatt aztán felszínre kerül egy csomó régi sérelem, Maribeth-nek van ideje végiggondolni az életét. Megtudhatunk mindent a múltjáról, családjáról, szüleiről.
A sok kis mozaikból kirajzolódik, hogy milyen sokszor csak sodródunk éveken keresztül, a sok napi feladat, az újabb és újabb célok mellett nem jut idő átgondolni, megbeszélni, feldolgozni a minket ért impulzusokat.
A könyv mondanivalója remek, viszont néhol kicsit meseszerűen alakultak Maribeth dolgai.
Példának okáért én aztán hiába mennék világgá, még egyetlen éjszaka egy olcsó motelben is akkora anyagi kihívás, hogy maximum egy hídig jutnék.
Az új lakóhelyén a nő rögtön talál kiadó lakást, jó fej szomszédokat és persze egy jóképű kardiológust akit titok leng körül.
Maribeth problémája nagyon is valóságos, ám a a körülmények amiket a szerző teremtett nem kellően reálisak szerintem. Ennek ellenére le sem tudtam tenni a könyvet, és remélem nem ez lesz az egyetlen felnőtt közönségnek szóló könyve.

Értékelés:
4 szökött cseresznye az 5-ből!!!

Eileen Cook: Címlapsztori

A tizennyolc éves amerikai diáklányt Jill -t a négyhetes olaszországi tanulmányi út során súlyos baleset éri. Gazdag apukája repülőt küld lányáért, hogy családja körében lábadozzon, na meg, hogy derüljön ki miért ült autóba, és főleg miért következett be egy végzetes baleset, ami a hatóságok szerint szándékos volt.

A sztori egyetlen biztos pontja, ami miatt aztán káosz uralja az egész történetet az Jill emlékezet kiesése. A lány legutolsó emléke még az utazás előtti időszak, vagyis egy teljes hónap az az idő amiről a lány semmit sem tud.
Miután szembesítik a zord valósággal, hogy valami szörnyűség történt, és ezért valószínűleg ő a felelős megkezdődik az egy helyben való toporgás. Mindenféle szakértő, diákok, tanárok na meg persze az internet népe nyilatkozik, ezek töltik ki jobbára a könyvet.
Ki mit tud, vagy inkább tudni vél arról a bizonyos napról.
Bár Jill egyetlen egyszer ugyan összeroppan, de általánosságban csak rázza a fejét, hogy ő bizony tök jó fej, szorgalmas diák aki egyetemre készül, remek barát, és persze minden szülő álma.
Az apuka egy kretén, aki azt reméli elegendő pénzzel bármi elintézhető. Az anyuka megvan szeppenve és talán ez akadályozza meg abban, hogy a több mint egy hónapnyi idő alatt egyszer is érdemben beszéljen a saját gyerekével.

Nem ez az első ilyen jellegű történet, amiben a kulcsfontosságú esemény rekonstruálása  azon múlik, hogy a főszereplő mire - nem - emlékszik.
Kétségkívül gyorsan lehet haladni a könyvvel, pár oldalanként apró információ morzsák  kerülnek elő, ebből rakosgatja ki az olvasó a teljes képet, ami teljes egészében csak az utolsó oldalon mutatkozik meg.
Engem nem tudott  letaglózni ez a sztori, valahogy túl vérszegény volt. Jill karaktere egyáltalán nem életszerű, sosem úgy reagált ahogyan kellett volna az ő helyzetében. Fura volt, hogy egyáltalán nem voltak kérdései, kételyei amit mondtak neki nyugtázta és kész. Teljesen más reakciókat vár az olvasó egy ilyen helyzetben, talán ezért sem tudta nálam elérni a történet a kellő hatást.
 Minden szereplő olyan száraz volt mint a hungarocell.

Értékelés:
3 gonosz kis cseresznye az 5-ből!!!

Lauren Graham: Gyorsan elhadarom ( A Szívek szállodájától a Szívek szállodájáig...)

Furcsának tűnhet de nem kizárólag a Szívek szállodája sorozat miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Sőt az utolsó részekben picit meg is utáltam a két Gilmore lányt,- szerintem mindkét karakter tök rossz irányba ment el.
Lauren könyvére voltam kíváncsi, még akkor is ha ezen könyv egészen más mint  regénye az Egy nap talán amit imádtam. Egyébként ennek a könyvnek a megírásáról is ejt pár szót Lauren.

Lauren elmeséli milyen gyerek volt, hogyan indult el a színészi pályán, milyen lehetőségeket hagyott ki, vagy éppen ragadott meg. Hogyan böjtölte ki azt a sok-sok évet amíg csak statiszta volt reklámfilmekben, ahol ő volt a "tömeg" és még véletlenül sem a főszereplő.

Szerettem, hogy a szerző nem fényezi túl magát, és annyira boldog volt mikor megkapta Lorelai szerepét- úgy, hogy még csak meg sem nézték, hogy leendő lányával Alexis B.-vel, vagyis Rory -val, hogy mennyire passzolnak anya-lánya párosként. Na de nem árulok el minden kulissza titkot, csak még annyit, hogy tudtátok, hogy ez volt Lauren első olyan sorozata amelyet nem kaszáltak el az első évad után???
 Szerencsére Lauren kellően bőbeszédű így rengeteg mindent megtudhatok róla és a sorozatról is. Sőt a sorozat folytatásába is betekintést nyerünk.
Legyen elég annyi, hogy nagyon gyorsan elolvastam. Lauren remekül ír, nemcsak érzékletesen, de humorosan is.
A titkos ételtáblázaton megszakadtam a röhögéstől. Lauren elkényeztet minket, jó pár saját fotóval gazdagítva a könyvet.

Lauren régen és ma. (Saját bevallása szerint soha nem vette igénybe plasztikai sebész tudását...nos ezt mindenki döntse el saját maga.)

Értékelés: 4,99 szállodás cseresznye az 5-ből!!!