Főnöke Marjorie nagy hatással van a lányra, a titokzatos nő szinte rögtön bizalmába fogadja Odelle-t. Odelle munkaideje alatt visszatér az íráshoz, amint legépeli a munkahelyi leveleket a finom papír és az iroda csendje írásra sarkallja.
Barátnője esküvőjén megismerkedik egy furcsa fiúval, aki egy festményt mutat neki, mondván egyetlen öröksége anyjától. Odelle megszervezi, hogy a galéria igazgatója felmérje mekkora értéket képviselhet az ismeretlen szerző képe.
Odelle életének legizgalmasabb kalandja veszi kezdetét. Párhuzamosan olvashatjuk Odelle és Marjorie különös barátságának alakulását, és visszarepülünk az időben (1936) a helyszín pedig Dél-Spanyolország.
A tehetős bécsi műkereskedő Harold Schloss feleségével és lányával házat bérelnek Spanyolországban. A ház körüli munkákra egy testvérpárt alkalmaznak akik teljesen felborítják a lakók életét. A család még csak nem is sejti mekkora veszélyt jelent rájuk majd a furcsán viselkedő lány, és a jóképű fiú Isaac Robles, a spanyol polgárháborúról már nem is beszélve.
Spanyolországban születik az a festmény is amely később Angliáig jut és összekapcsolja a szereplők múltját és jelenét.
Jessie depresszióban szenvedve kezdte el írni ezt a történetet, előző könyve - A babaház úrnője- sikere váratlanul érte őt.
A történeten nem érződik, hogy a szerzőt hátráltatta valami, sőt zseniálisan szőtte a szálakat, annyira lekötött a történet, hogy még időm sem volt azon agyalni, hogyan kapcsolódik össze a festmény sorsa a szereplőkkel.
Odelle és Marjorie karaktere kiemelkedően jól sikerült, nagyon elevenek. Pont attól kelnek igazán életre, hogy annyira eltérő a személyiségük.
A könyv borítója sziporkázó, színes és összetett akárcsak maga a történet.
Értékelés:
5 festegető cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése