A szerző egy megtörtént esetet dolgozott fel legújabb könyvében, ami a 19.századi Angliába kalauzol el bennünket.
Emily Faithfull vagy ahogy barátnője becézi, Fido és Helen Codrington életének abba a szakaszába pillanthatunk bele, mikor is hét év megszakítás után, a két nő Londonban találkozik, és újra felveszik barátságuk fonalát.
" A hosszú szünet, a hét esztendő, mialatt Fido és Helen ismeretlenek voltak egymás számára, résként tátog közöttük, akár egy kínos hasadás a harisnyán."
Ekkor még Fido nem is sejti, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia csak azért mert Helen barátnője.
A könyv régi levelezésekre, újságcikkekre hagyatkozik. Donoghue az apró részekből, részletekből próbálja rekonstruálni az akkor híressé vált ügyet.
Nemcsak egy házasság botrányos körülmények között történő szétcincálása miatt érdekes a könyv, hanem egy nagyon jó korrajz is arról az időszakról mikor az női egyenjogúsági mozgalmak virágkorukat élték. Rengeteg nő önállósodott, nem szorulván erős férfi kézre. Ilyen Fido is, akinek saját nyomdája van és nőket is alkalmaz! (Fido élete és karrierje is hűen lett rekonstruálva)
A két nő annak ellenére kebelbarátnők, hogy egymásnak szöges ellentétei. Míg Helen a gazdag és előkelő asszonyok életét éli, tele unalommal és pletykákkal, addig Fido önálló, harcos nő, aki szerint minden nőnek joga van az önállósághoz a választójoghoz.
" A függetlenség, a saját otthon, az utazás... - Fido az ujjain számlálja. - A szabadság jobb társa sokunknak. mint a szerelem."
Fido a távol töltött esztendők után, Helen házassági válságának kellős közepében találja magát, ahol akarata ellenére is aktív résztvevője lesz annak. Helen pedig könyörtelenül kihasználja naiv, hiszékeny és a barátságukért bármit feláldozni hajlandó barátnőjét. Félrevezeti, hazudik neki, férjét sokkal rosszabb színben tünteti fel, mint ahogy az valójában felelős lenne a kialakult helyzetért.
"Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét.
-Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet -feleli Helen halkan."
Helen számára váratlan fordulatot vesznek a dolgok mikor férje elszánt lépést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon a feleségétől ...
Bár ebben a történetben a nő a bűnös, mégis mire napvilágra kerül a dolog, olyannyira felnagyítják, kiszínezik Helen hibáit és vétkeit mint valami vásári komédiában. Az akkori szokások, a jog pedig minden vétségre, hibára, erkölcstelenségre duplán világít rá, főleg ha nőről van szó. Akkoriban egy válóper beadásához már az is elég volt indokként, ha a férj szerint a nő kacérkodott, fecsegett és költekezett!!
Ennek ellenére nem volt gyakori a válás, sőt, ennél nagyobb botrány nem is létezett akkoriban. - Nagy - Britanniában 1620 és 1852 között évi két válásnál nem akadt több!! - ezeknek a számoknak a tükrében el lehet képzelni mekkora szenzáció volt egy gazdag férfi és léha felesége drámája, amiről az akkori újságok napi szinten cikkeztek.
" Ha a nők megszabadulhatnának a férjüktől annak kockázata nélkül, hogy azzal a gyermekeiket is elveszítik , félő, hogy ijesztően nagy számban tennék meg!"
Számomra megdöbbentő, hogy akkoriban mennyire korlátoltak és felszínesek voltak az emberek.
A szerző remekül ötvözte a képzeletet és a valóságot. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, és az is igaz, hogy sodró lendületű és tele intrikával és szenvedéllyel, de a szexualitás ami a könyv elején az ajánló taglal, az akkori korra jellemzően burkoltan, szégyenlősen jelenik meg. Így nem kell attól tartani, hogy közönségesnek hat a történet, sőt. A szerző másik könyve a Cafka számomra túl nyers, és néhol brutális volt. Ez a könyve viszont minden ilyesmit mellőz. Igazán érdekes volt olvasni az akkori társadalom, az emberek általános vélekedését a házasságról, a nők szerepéről. Olybá tűnt nekem, hogy elméletileg felnéznek a nőre és tisztelik, gyakorlatban viszont gyakran lekezelően és felsőbbrendűen viselkedtek a nőkkel.
Értékelés:
5 egyenjogú cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése