2013. december 11., szerda

William Landay : Jacob védelmében


A könyv egy év történéseit öleli fel. Andrew Barber  egy Newton nevű kisvárosban kerületi államügyész, huszonkét hosszú évig. Aztán történik a városban egy gyilkosság, Andy nyomozni kezd, egészen addig amíg nem terelődik a fiára, Jacobra a gyanú...

A történet a gyilkosság ellenére nagyon szelíden indul. A kisvárosban a konszolidált családok és a  jól nevelt gyerekek és a tevékeny szülői munkaközösség kellőképpen megrendül, mikor a közösségük egy tagját, egy tizennégy éves fiú holttestét találják az iskola melletti parkban.

Látszólag nincs indíték, nyom is kevés. Lassan beindul a gépezet, találnak egy használható ujjlenyomatot, ami Jacob Barber -hez tartozik. Aztán a kor vívmányai is a törvény segítségére sietnek, a Facebook és egyéb internetes nyomoknak köszönhetően megvádolják a fiút, majd megkezdődik Jacob tárgyalása ami apjának felér egy vesszőfutással. Nemcsak fiát kell megvédenie, de saját magát is, hiszen épp azok ellen kell fellépnie akiknek évtizedekig dolgozott.
Lassan új megvilágításba kerül Jacob átlagos tinédzser élete, a szülők kapcsolata nemcsak egymással hanem a gyerekükkel is, sőt a tágabb környezet véleménye is napvilágra kerül.
Ahogy halad a nyomozás, nemcsak Jacobról derülnek ki elszomorító dolgok, de a szülőkről is, főként az apa múltjáról, ami nemcsak az ügy kimenetelére van hatással, de a házasságára is.

"Ha beírja a Google-ba, hogy "Jacob Barber" , háromszázezer találatot kapott volna."

A könyv Jodi Picoult-t : Tizenkilenc perc c.könyvéhez hasonló, ez egy picit krimiszerűbb, és itt csak az apa, Andy szólal meg a lapokon. Kicsit hiányoltam is a többi szereplő szemszögét, jó lett volna, ha mindegyiküknek teret ad a szerző. Ezen kívül nagyon hiányoltam a szülők és Jacob közötti kommunikációt. Számomra érthetetlen, hogy ez alatt az egy év alatt soha nem kérdezték meg- Te voltál? Meg tudtad tenni? Bántott valaki? Hogy került az áldozat ruhájára az ujjlenyomatod? Mit érzel? stb. A könyvben egyetlen oldalt sem áldoznak ennek. Ami egyrészt hihetetlen, másrészt baklövés a szerző részéről. Egy ilyen horderejű ügyben kérdések milliói merülnek fel, a család három tagja pedig némán csinálta végig azt az egy évet. Egyéb téren a szerző alapos volt részletes, remek adalékokkal tette még izgalmasabbá a könyvet, és egész végig kétségek között tudott tartani, nem tudtam eldönteni, hogy Jacob -e a gyilkos, vagy sem.

A könyv legvégén, szinte az utolsó oldalon derül ki minden, engem a lezárás nagyon megrázott. 

A történet nemcsak egy izgalmas thriller egy amerikai kisvárosról, hanem egy szomorú lehetőség tényét is vázolja, miszerint  millió eshetőség, félresiklás, öröklődés, és ráhatás alakít egy gyereket, egy jellemet. Hiába érzi a szülő, hogy mindent megtett, ha a gyereke rossz úton jár, ha nem őszinte, ha érzéketlen nem lehet senki másra mutogatni csak a szülőkre.

"Az, hogy az emberi testben másodpercenként előforduló elektromos jelekből kémiai reakciókból pontosan hogyan válik gondolat, motiváció, késztetés, - meddig tart a rideg gépezet, és hol kezdődik a tudat, a gépezet lelke - nem kifejezetten tudományos kérdés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem tudunk olyan kísérletet kitalálni, amely megragadhatná, vagy mérhetővé és megismételhetővé tenné a folyamatot. Mert minden tudásunk ellenére megingathatatlan tény: nem tudunk és soha nem is leszünk képesek ésszerű magyarázatot adni arra, miért cselekednek az emberek úgy, ahogy."
/Paul Heitz/

Értékelés:
4,99 ésszerűtlen cseresznye az 5-ből!!





2 megjegyzés:

  1. Ez jól hangzik! Érdekel, kívánságlistára vele!

    VálaszTörlés
  2. Ha szereted Jodi Picoult könyveit, ez is tetszeni fog.

    VálaszTörlés