Linwood Barclay : Levegő nélkül

Nagyon megválogatom, hogy thriller / krimi műfajból mit olvasok el. A legtöbbször klisék halmazába botlunk. Ezúttal üdítő kivételre bukkantam! A szerző igencsak termékeny, és volt már szerencsém korábbi magyarul megjelent könyvéhez - így azonnal lecsaptam könyvre. A General Press kiadó remek ruhát szabott a könyvhöz, igényes, kész élmény kézbe venni a könyvet. Rettenetesen idegesített, hogy akárhány tippem is volt, a szerző mindet megcáfolta! Adva van egy hat éve eltűnt feleség, és egy zárkózott férj aki nagy nehezen új életet kezd. Aztán egy kotnyeles korábbi szomszéd Andrew eltűnt feleségét véli látni korábbi lakhelyükön... Megismerjük Andrew új párját, és annak öccsét, sőt Brie családja is szerepet kap a nem mindennapi történetben. Az ilyen információk természetes módon csakis kérdések egész sorát veti fel, hiszen ha Brie él miért nem a férjét kereste meg először? vagy legalább a rendőrséget? Hol volt eddig? És mégis miért pont most bukkant fel? Az elején kicsit zavart, hogy ugyanazt hallottam a szereplőktől mint amit a következő oldalon a rendőrségi kihallgatáson le lett írva. Picit ismétlésnek hatott. Aztán olyan gyorsan csúsztunk bele az események sodrásába, hogy csak kapkodtam a fejem. Minden egyes szereplő, szál elvezetett egy újabbhoz, de nem a megoldást nyújtotta, hanem újabb kérdéseket vetett fel. A szerző remekül kijátszotta a több karakter mozgatásával járó lehetőségeket, így a gyanúsítottak listája is egyre csak bővült. Ezúttal sem csalt a megérzésem, remek, csavaros történetet választottam. A szerző korábbi kötetei is szép, magas százalékon szerepelnek az értékeléseknél, így úgy dönötöttem mazsolázok még a műveiből. Értékelés: 4 elgurított cseresznye!!!

Madeline Miller: Akhilleus dala

Görögország és mitológia, egy már ezerszer hallott és látott történet. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi újat tud nekünk adni egy már kétezer évvel ezelőtt megírt történet? Érdemes-e egyáltalán belepiszkálni az alapműbe, másképpen elmesélni? A könyv olvasása után a válaszom egyértelműen az, hogy igen. Ilyen módon és ebben a formában ahogy az írónő tette mindenképpen. Talán annyit spoiler nélkül elárulhatok, hogy minden kisebb-nagyobb módosítás (az eredeti történethez képest), amelyet a szerző eszközölt, megfontolt és szükséges volt a karakterek új nézőpontból való megismeréséhez, bemutatásához, valamint a mondai világ tovább gondolásához, tovább építéséhez. Azonban itt meg kell említeni, hogy aki arra számít, hogy főleg a trójai háborúról fog olvasni azt ki kell ábrándítanom. Természetesen a történet szerves része marad, de a szereplők életének korábbi szakaszairól is sok szó esik. Az írásmód és a nyelvezet páratlan, nincs benne egy felesleges szó vagy jelző, véleményem szerint a magyar fordítással remek munkát végzett a fordító, hűen tükrözi az eredeti szöveg stílusát. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek amellett, hogy a mitológia által felmerülő témák mai napig relevánsak maradtak. Jól felépített és kiválóan megírt történet, képes az érzelmekre hatni. Szórakoztat, művel és közben elgondolkodtat. Az ember jelleme meghatározza a sorsát, és minden egyes döntésével megállíthatatlanul halad ennek beteljesítése felé. A könyv magyar kiadásának borítója egyszerű mégis egyedi, a pajzs szerepeltetése (ami feltehetően Akhilleusz pajzsa) érdekes ötlet. Ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel és szereti a görög mitológiát, és azoknak, akik egy jól felépített izgalmas világra és történetre vágynak. 4 pajzsos cseresznye az 5-ből!!!

Julian Fellowes: Tökéletlen múlt

 

A Downton Abbey rajongók bizonyára számon tartják az író nevét, követik a munkásságát, olvassák a könyveit. 

Bevallom a könyv fülszövegének olvasása közben döbbentem rá, hogy már volt szerencsém az íróhoz, mégpedig a Belgravia c. könyve kapcsán.  Az említett könyvnek kétszer futottam neki, de nem tudta lekötni a figyelmem. Így elengedtük egymást. 

Maradjunk annyiban, hogy szerintem a szerző stílusa terebélyes, nem tudok rá jobb jelzőt. Bő lére ereszti a mondanivalóját. Ezt aztán vagy magáénak tudja tenni az olvasó, vagy sem.

Ebben a történetben két fiú barátságát ismerhetjük meg a hetvenes években. Majd fény derül arra is miért fordítottak hátat egymásnak. 

A két fiatal fiú napjainkban már idős urak, Damian pedig volt barátját kéri meg-  utalva arra, hogy mennyire szoros barátok voltak, -hogy keresse meg azt a nőt aki az akkori lányok közül esetleg teherbe esett tőle...

A jelenben Damian megtört, beteg ember akinek az inasain kívül senkije sincs...illetve egy régen papírra vetett szemrehányó sorok szerint mégiscsak született egy gyereke...

Damian ( volt) barátja- aki valamiért a történet végéig névtelen marad  - a logikus és ésszerű indokok ismeretében elvállalja az időutazást. Egy lista alapján nyomába ered az esetleges örökösnek, aki nyilván örül majd a tetemes örökségnek. 

Felváltva villannak fel a képek a múltból. Bálokról, társasági életről, kétségbeesett lányokról, és hozományvadász fiatal férfiakról. Öt női sorsot ismerhetünk meg. Számomra igencsak felszínes , léha életeket, érdek kapcsolatokkal.

Lehetett volna ez a történet nagyon jó, ha a szerző kicsit pörgősebben ír. Néhol rettentően leült a történet, az olvasó elveszti az érdeklődését. Pedig jó a stílus, a megfogalmazások,  az akkori kor remekül lett bemutatva.

A borító nagyon hangulatos, elegáns.

Értékelés: 3 arisztokrata cseresznye az 5-ből!!!

T. M. Logan: A Nyaralás

 

Éppen nyaraló szezon van, mi lehetne aktuálisabb mint ez a könyv? És mi lehetne átlagosabb, mint pár barátnő és a családjuk akik közös nyaralást terveznek? 

Kate a főszereplőnk - de a történet alatt a többi szereplő is szóhoz jut, bevallom ez engem meglepett.

A baráti társaság rég látta egymást, a kapocs a négy barátnő. Egyetlen szingli van köztük, a többiek mind családosak. Bemelegítünk, aztán kezdődik az izgalom, méghozzá elég átlagos ügyből kifolyólag. Kate ugyanis árulkodó üzeneteket talál férje mobilján...

                „Nézd csak, mivé lettünk: egy megcsalt feleség és egy kétségbeesett szerető.”

Apró súrlódások, feszültségek, lobbanékony kamaszok. Óhatatlanul is felbukkanó múlt. Ezek mind színesítik a történetet, ráadásul rengeteg fejtörést okoznak az olvasónak, hogy vajh melyik momentum számít majd a történet végén. A múlt eseményei mennyire lesznek hatással a jelen történéseire?

A szerző remek egyensúlyban adagolja a feszültséget, mindig történik valami, árgus szemmel figyelünk, hogy melyik az a jel amire valóban érdemes koncentrálni. 

Olvasás közben eszembe jutott, hogy mennyire klisére épül a sztori, de mégis ez olyan klisé ami sosem kopik el. A párkapcsolati drámák, szerelmek örök témát szolgáltatnak az íróknak. És persze gyakran rájövünk, hogy nem látjuk a fától az erdőt...

Kellemes csalódás volt a szerző! Férfi létére remekül beilleszkedik a női szerepbe, teljesen átérezve a nők lelki világát.

Tetszett, hogy átlagos emberekről szólt a történet, senki sem tökéletes, nem csupa mosoly és idill a barátság, a felnőtt barátság meg pláne. Volt vita, veszekedés, sértődés. Hihető, a realitás talaján mozogtak a szereplők.

A csattanó is jól szólt. Igaz én a végén nem hittem el a pici megvezetést.

A borító nagyon jó lett!

Értékelés:

4 nyaraló cseresznye az 5-ből!!!

 

Jennie Field: Sorshasadás

 

         "Nos, mi voltunk azok, akik megtörtük a világot."

Egy kis valóság, egy kis kémkedés, nagy szerelem és árulás. 

Mi köze lehet egy átlagos nőnek az atombombához, és miért követik, majd keresi meg az FBI? 

Volt idő mikor Rosalind  fontos ember volt és veszélyes helyen dolgozott. Volt szeretője nem csak munkatársa volt, ám Rosalind csak évekkel később szembesül a férfi valódi kilétével.

Rosalind fájó utazást tesz a múltba, közben a harcedzett FBI ügynök Charlie remek partnere lesz a kémjátszmában, amiben csak az az állandó, hogy percenként változik.

Szerelemben és háborúban mindent szabad, tartja a mondás, és van akik ezt szinte kötelezőnek érzik. Úgy gondolom nem Rosalind az egyetlen nő a történelemben aki hagyta, hogy az érzelmek befolyásolják a döntéseit.

Rosalind és Charlie egyformán szimpatikusak voltak. Charlie klasszikus hős, igazi férfi, esendő.
Aki nagyon kémkedőset akar olvasni, annak szerintem kevés lesz a történet, főleg az érzelmekre alapoz a történet. Vannak benne azért sikátoros, ijesztgetős, véres részek is, de nem egy klasszikus kémregény.

Sajnos picit el lett húzva a vége, rövidebb lezárás hatásosabb lett volna szerintem.

Értékelés:4 kémkedő cseresznye az 5-ből!!!

Rachel Winters: Szerelem sokadik látásra

 Ez most nagyon jólesett. Felvidított és nagyon jókat nevettem.  Cuki volt. Nagy érdeme, hogy nincs tele klisékkel, üdítő újdonság ebben a műfajban.
Remekül szórakoztam. Simán el tudnám képzelni filmben is, annyi remek jelent volt benne.

Evie forgatókönyvírókat inspirál, hogy írjanak. Nem egy könnyű munka.

Egy furcsa, és Evie számára teljesen hátrányos egyezség keretén belül Evie meg próbálja be bizonyítani, hogy a szirupos filmek romantikus jelenetei a valóságban is működhetnek. Amíg ő próbálkozik addig elvileg készül a forgatókönyv. Közben Evie egyik barátnője esküvőjére készülnek, találkozik egy érdekes apa - lánya párossal, és a főnökénél mindig vészhelyzet van.

Mindenkinek megvan a maga elvárása a könnyed csajos könyvekkel szemben. Nekem csak annyi, hogy ne legyen lebutítva, nem kell bele tökéletes nő/ férfi. És ne lihegjenek már egymás látványától is.

Nos maradéktalanul teljesült minden kívánságom. Sőt még a borító is nagyon tetszik, simán elbírja a rózsaszínt.

Értékelés:

5 szingli cseresznye az 5-ből!!

Bella Ellis : Az eltűnt hitves

 A Bronte nővérek nyomoznak 1.

Az biztos, hogy a választásom befolyásolta, hogy a szerző a Bronte nővérek szereplésével álmodta meg ezt a sorozatot. Bella nagy rajongója a testvéreknek, innen az ötlet, hogy az okos, talpraesett lányok ne csak a lápvidéken sétáljanak, hanem nyomozzanak is.

Olyan klasszikus, bájos krimi. Izgalomból, vérből ijesztgetésből kellő mértéket tartva.Élvezet volt olvasni, és bevallom nem jöttem rá a megoldásra. Viszont nagyon élveztem a lányok szócsatáit.

"Jobb lett volna neked, ha lánynak születsz,Branwell. Akkor már a bölcsőben meg kellett volna tanulnod, hogyan uralkodj magadon, hogyan viseld el a csalódást, és hogyan érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz."

Micsoda szerencse, hogy a Bronte nővérektől nem messze történik egy rejtélyes eset. A közeli földesúr felsége rejtélyes körülmények között tűnik el a szobájából, csak bőséges mennyiségű vért hagyva maga után...

Nincs más hátra mint előre, a három lány próbál minél több nyomot rögzíteni, felderítve mi történt azon a végzetes estén.

Tetszett, hogy nem vezetett egyenes út a megoldáshoz, volt pár mellék vágány is, ebből is érződött, hogy rendesen ki lett dolgozva a történet.

A szerző próbálja a Bronte lányokat is megismertetni velünk. Ami nagyon jól sikerült. kedvenc könyvem róluk  A Bánat íze  c. könyvből, amiből szintén hű képet kapunk a testvérekről, a nők akkori helyzetéról, kilátásairól. Bár számomra sok újdonságot nem derült ki ami a magánéletüket illet, jó volt  újra olvasni, hogy mennyire tehetségesek, kitartóak és okosak voltak.

Amikor hasonló könyvet olvasok folyamatosan azon dilemmázom szerettem volna e abban a korban élni...Jó lett volna e csak azon aggódni, hogyan házasodjak, és hogy kellően alázatosnak tűnjek. A nők ma is el vannak nyomva, csak másképp. Ma is másodhegedűs szerepe jut nekünk a saját életünkben. "Cserébe" dolgozhatunk és mienk a háztartás terhe cselédek nélkül...

Értékelés:

4 Nyomozó cseresznye az 5-ből!!!

Elizabeth Kay: Hét hazugság

 

Az ember alapvetően társas lény -persze vannak kivételek - de minden ember ahogy idősödik, jó esetben egyre több embert gyűjt maga köré. Kezdetben csak a család, aztán az iskolatársak, közös sportolás vagy hobbi kapcsán, vagy egy jó szomszéd által, de egyre tágul a kör.

Kinek több jut, kinek kevesebb, de érdemes megbecsülni őket, az élet viharain sokkal könnyebb evezni, ha nem egyedül fogjuk a lapátot. Persze a barátságok is hol lazulnak, hol erősödnek, attól függ éppen milyen élethelyzetben vagyunk. 

A felnőtt barátságok egyik nagy mérföldköve ha valamelyik fél megházasodik, párt talál. Ez a történet pont egy szituációból indul ki. Jane a végletekig rajong Marni-ért. A rossz családi  kapcsolata;Lelépett apa, beteges húg és demenciában szenvedő anya mellett Jana-nek Marnie jelenti a családot. 

Mint valami féltékeny anya, olyan kritikus Marnie vőlegényével szemben, természetesen a világért meg nem bántaná azzal, hogy őszintén elmondja a véleményét Charles-ról. Inkább hallgat, és gyűlnek a fekete pontok...

Érdekes volt a könyv thriller jellege, hiszen Jane nem fordul ki önmagából, inkább azt mondanám ő teljesen másképp lát egy adott szituációt mint az emberek többsége. A magánytól való félelem szemüvegén keresztül látja az embereket, és mindenki aki bármilyen csekély változást indíthat el Marni- val való bensőséges viszonyában az veszélyes.

Megértettem Jane-t , bár mélységesen elítélem azt, hogy csupán gyűlöletből másoknak komolyan ártsunk.

És milyen érdekes, hogy olvasás után jó pár nappal már más érzésekkel gondolok vissza a könyvre mint akkor. Nem láttam bele annyi mindent mint most. Összetett, elgondolkodtató regény. Komoly témát feszeget. A lelki sérülések nem látszanak rajtunk, pont ezért veszélyesek. 

Értékelés:

3 kirekesztett cseresznye az 5-ből!!

Beth O'Leary: Otthoncsere

A szerző korábbi könyve - Ágybérlő   - még élénken él bennem, pedig tavaly nyári olvasmány volt!!  Így egyértelmű volt, hogy az új könyvét is el fogom olvasni. Kicsit komolyabb témákat feszeget ez a könyv. Az olvasmányos stílus maradt, akárcsak a finom humor. Néhol úgy éreztem, mintha egy remek vígjátékot néznék.

Az élet úgy hozta, hogy unoka és nagymama lakást, és ezzel életet cserélnek. Leena megy vidékre, Elieen nagyi meg felköltözik a zajos városba.
Az, hogy milyen lelki történések lappanganak a háttérben, arra is fény derül- erre utaltam a komolyabb témával.
Amit szerettem a történetben az, hogy sokszínű, és remek karaktereket alkotott a szerző. Ugyancsak pozitívum, hogy nemcsak a fiatal generáció képviselteti magát.

Természetesen ezeket a könyveket azért szeretik sokan mert tudjuk, hogy csakis boldog lehet a befejezés, legyen akármekkora baj, és tragédia. Nekem ez nem túl életszerű, sajnos nem mindenki kapja meg a boldogságot, bármennyire is jogosnak érezzük.
A fiatal és idős generáció sem mindig talál egymásra az életben, és az sem törvényszerű, hogy egy adott társaság minden tagja imádja a másikat, és persze az sem fordulhat elő, hogy valaki kilóg vagy valakit kirekesztenek.
Sokkal többet adna egy egy ilyen történet ha árnyaltabb lenne, ha több színt, és realitást vinne bele a szerző, attól még maradna szórakoztató és életigenlő.
A környezetváltozás, vagy az, hogy nyitottak vagyunk egy számunkra teljesen új élethelyzetre még nem jelent garanciát arra, hogy el is érjük vele a célunkat.
Ami a nagyi párkeresését illet, nagyon édesen volt tálalva, de ebben a korban nemcsak a digitális kihívás ami óriási akadály nekik, de például úgy adja elő az időskori testi kapcsolatot is mintha ez is csak szándék kérdése lenne. Akarom és úgy lesz.
A legtöbb idős ember attól még nem tanulja meg kezelni az okostelefont mert a kezükbe kerül, és nem egyszer, hanem egymilliószor kell elmagyarázni egyetlen funkció működését.
Az, hogy egy halom nyugdíjas mellé mégis jut egy szál jóképű, független agglegény már csodaszámba megy...

Mindent összevetve meg kapja a négy cseresznyét, mert olvasmányosan ír.

Értékelés:
4 csodás cseresznye az 5-ből!!!

Jessica Barry: Szabadesés

Pontosan azt kaptam a könyvtől amit vártam. A realitás talaján mozgó thriller egyetlen unalmas mondatot sem tartalmaz, már az elején rögtön a sztori közepébe csöppenünk.

Allison és párja kis repülőgépe lezuhan, Ő túléli de a vőlegénye nem. Érdekes módon Allison csodával határos túlélése után valamiért menekülni kezd, nem tűnik jó ötletnek, hogy megvárja a segítséget. A senki földjén, egyedül, bármilyen tartalék nélkül vág neki az ismeretlen terepnek.

Allison és anyja Maggie szemszögéből felváltva ismerhetjük meg anya és lánya viszonyát. Főleg persze Allison életét, aki azt hitte sínen van az élete.
Érdekes módom minél jobban halad a történet annál több titok kerül a felszínre mind Allison, mind a családjuk életéből.

Miközben Allison halad a maga útján éhesen és egyedül, addig anyja makacsul kitartva  nyomoz lámya- számára- ismeretlen élete után.

Nagyon szépen felfejtődnek a szálak. Allison egyre közelebb kerül a céljához, Maggie pedig már túl sokat tud...

Nem túl bonyolult,mégis minden apróságra odafigyelő történetet kaptam, ami simán megtörténhet.
Csak azért nem kapta meg a kapitális öt cseresznyét, mert van ami kicsit kiszámítható volt.

4 lezuhant cseresznye az 5-ből!!!

Anne B. Ragde 3.

 Pihenni zöldellő mezőkön:

Ismét elájultam Ragde teljesítményétől. Valahol azt reméltem helyrerázódik a Neshov testvérek élete, és vidámabb lesz a befejezés.

Miután Tor a baleset kapcsán képtelen volt a farmot irányítani Torunn a lánya átvette tőle ám miután Tor úgy dönt végleg kiszáll Torunn is összeomlik.

Hiába szerez Margidó egy segítőt a farmra Kai Roger a saját érzelmeivel ostromolja a lányt, aki pusztán érdekszerelmet gyanít Roger érzései mögött. Torunnak túl sok a farm megmentése,  az egyetlen Neshov ápolása, aki felesége halála óta még a körmét sem vágta le. Torunn nem lát kiutat mint, hogy szó nélkül elmenekül a farmról. A testvérek értetlenül állnak a dolog előtt, úgy érzik Torunn nem tudta értékelni, hogy az egész farm immáron az övé. 

Terveget sző Erlend  miután valóságot ölt a gyermek áldás, nyaralóként álmodozik a farmról, Margidó pedig a temetkezési vállalkozása egy részét telepíti a farmra. Mindenki önző módon csak a saját boldogulását tartja szem előtt, mintha Tor sosem élt volna. Senkit sem érdekelnek a disznók, az öreg sorsa, Torunn összeomlása apja döntése miatt.

Margidó csak a koporsóival törődik, és a legjobb szeretne lenni a szakmában, ezért még arra is képes, hogy a Sírhant művek sorozatot nézze, ha már aznapra a saját halottai elfogytak.

Erlend bár boldog, mégsem tud ellenállni egy alkalmi partnernek. 

A farm végül elnéptelenedik, a disznók kényszervágásra lettek ítélve, az öreg otthonba kerül, Torunn felkeresi azt a férfit aki elől a farmra menekült.

Hirtelen véget értek a nagyra törő álmok a farm felvirágoztatásáért....szinte látom ahogy valahol Norvégiában egy gyönyörű mező közepén omladozik az egyszer oly impozáns ház.

Már szó sincs a család újra egymásra találásáról, megértéséről,már senki sem akarja újjá éleszteni az elhamvadt rokonságot. Beletörődtek, hogy minden Neshov magányos és nem jár nekik a család, a boldogság. Az írónő remekül jut el a sivárságig, szinte látjuk magunk előtt a lecsupaszított embereket, és az egyszer volt családi boldogság színhelyét.

Nem szokásom megemlíteni a fordítót és a borító tervezőt, de mivel mindkét munka remekül sikerült kivételt teszek. Miszoglád Gábornak köszönhetjük a remek fordítást, és mindhárom gyönyörű borítót Kiss Gergely készítette.

Anne B. Ragde 2.

 Remeterákok:

Alig vártam,hogy a Berlini nyárfák folytatását is olvashassam,és egyáltalán nem csalódtam!

Ebben a részben folytatódik a három Neshov testvér élete, kibővülve a karácsony este megtudott titokkal, amivel egyikük sem tud mit kezdeni. Így egyszerűen nem vesznek tudomást róla. Mindenki visszatér a régi életébe.

Tor újra a disznóinak szenteli minden életét, "apjáról"ugyanúgy tudomást sem véve,E rlend visszautazik Koppenhágába, hogy újra civilizáltnak érezhesse magát a farm puritánsága után, Torunn is visszatér otthonába, és egy nem várt szerelem feledteti vele a fagyos hangulatú karácsonyt. Margidó pedig visszatér a halottakhoz,akikkel nem kell kínos párbeszédet folytatnia. 

A nyugalom nem tart sokáig...Tornak újabb és újabb gondokkal kell megbirkóznia a farmon  a nehézségek előle az alkoholba menekül és baleset éri, ezzel arra kényszerítve Torunnt, a lányát, hogy újra a farmra utazzon, de talán soha vissza sem tért volna ha nem kellett volna elmenekülnie az új szerelem elől ,aki mély sebet ejtett a lányon azzal, hogy egy futó kaland után gyermeke fogant.

Erlend és barátja pedig bár egyneműek, mégis családra gyermekre vágynak, amit egy leszbikus kapcsolatban élő pár által teljesülhet.

Látszólag mindenki a saját életével foglalkozik, de mégsem tudják elszakítani a kényszeredetten létrejött családi szálat.

Torunn bár szenved a farmon mégis zsarnok apja mellett marad aki a baleset óta tehetetlen dühöt érez mindenki iránt, még talpraesett lánya szakértelme iránt is bár már azt tervezi Torunn fogja átvenni a helyét a farmon.

Minden erőfeszítés ellenére nem kerülnek közelebb egymáshoz a családtagok, mintha átok ülne rajtuk mióta Anna az anyjuk meghalt. A ház is pusztulni kezd patkányok lepik el az ólakat a ház pedig szürke és megfakult. A monoton mindennapok a sikertelenség kétségbeesett lépésre készteti Tort..

A szerző ebben a részben is olyan egyszerűen de lényegre törően fogalmaz , hogy le sem bírjuk tenni a könyvet. Feszültséggel teli minden oldal a család amely hiába próbálja elfogadni megszeretni egymást, minden próbálkozásuk kudarcba fullad, pedig sehol máshol nem találják a szeretetet az elfogadást ezzel taszítva magukat mind mélyebbre. Egyedül Erlend az aki bár sokak által megvetett homoszexuális kapcsolatban él mégis szeretve van, és nem őrli fel az,hogy nincs családja akire számíthat.

Ritkán van olyan könyv, történet ami napokig elkísér. De miután elolvastam a könyvet úgy éreztem a szomorúságot  a tehetetlenséget mintha csak a saját környezetemben történtek volna az események.

Ennek a kötetnek is remekül sikerült a borítója,és már alig várom,hogy a befejező részből megtudjam mi lesz a sosem volt családdal.

Anne B. Ragde 1.

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem a  A Halhatatlanok  bejegyzésemnél, hogy az ott említett trilógiát menthetem a régi közös Könyvmolyok blogból. Szóval átemelem őket.

Berlini nyárfák:

Ez a könyv szó szerint rám talált.Valahogy mindig szembe jött velem, és aztán nem volt más választásom mint megvenni.

Ez egy három kötetből álló trilógia, ebben az első részben megismerkedhetünk a három Neshov testvérrel, és az egyikük sosem látott lányával.

Tor, Margidó, Erlend és Tor lánya Torunn Norvégiában gyűlnek össze miután a testvérek anyja agyvérzésben meghal. A hideg téli Norvégia tökéletesen jellemzi a család kapcsolatát és lelkiállapotukat.

Tor lakik csak otthon a farmon,malacokat tenyészt,a másik két testvér már elköltözött Erlend Koppenhágában él, homoszexuális, sikeres kirakatrendező és nagyon boldog a párjával. Bár Margidó is Norvégiában él, már hét éve nem látogatta meg családját, Ő temetkezési vállalkozó. Mindenkinek megvan a saját oka rá miért is kerüli a többieket ami egészen a könyv végégig nem derül ki, illetve csak nagyon lassan bontakozik ki, de ennek ellenére nem unalmas, sőt végig izgalmas a történet, bár nem peregnek az események, egy felesleges sor sincs a könyvben.

Részletesen megismerhetjük mindhármukat Ragde remek karaktereket alkotott, és hihetetlen aprólékossággal mutatja be őket. Ritkán találkozom ilyen történettel, ahol ennyire részletesen, alaposan megismerhetjük a főszereplőket. Tulajdonképpen az első kötet csak az ő bemutatásukkal foglakozik, Margidó vallásos temetkezési vállalkozó, aki épp egy öngyilkos fiút kísér utolsó útjára....

Erlen Koppenhágában már a karácsonyra készül, közben érzi, hogy történni fog valami nyomasztó dolog, és szinte megkönnyebbül amikor kiderül "csak" az anyja haldoklik.

Tor a gazdaságot igyekszik talpra állítani,minden azon múlik hány kismalacnak adnak életet a kocái-Tor bemutatása nagyon tetszett, az állatokhoz való viszonya,ahogy bánik velük-szinte honvágyam volt,hogy újra állatokkal foglalkozzam, bár sokkal több az árnyoldala mint a szépsége Tor mégsem hajlandó lemondani a farmról.

Torunn hasonlóan apjához, szintén állatokkal foglalkozik épp friss társtulajdonos lesz egy kisállatrendelőben, az utóbbi években ez volt az egyetlen sikerélménye, ugyanis egy hosszú kapcsolata szomorú véget ért.

Karácsony előtt pár nappal akaratuk ellenére tehát összegyűlik a család Neshov család farmján. Család bár mindenki idegennek érzi a másikat, egyedül Erlend és Torunn ért szót, amiért Tort sosem érzett féltékenység gyötri. És míg azt hiszik, hogy egyetlen dolguk, Anna az anyjuk temetésének elintézése, ha halk szavú apjuk, akiről valamiért egyetlen gyereke sem vesz tudomást, a karácsonyi vacsoránál megszólal..

Remek családi trilógia, alig várom mi lesz a szereplők sorsa. A borító és a cím remek, híven tükrözi a könyv mondanivalóját, ami manapság sok könyvnél elcsúszik.

A Norvég táj, a családi kötelékek lelki boncolgatása, a vidéki élet nehézségei és annak hiteles bemutatása teljesen elvarázsolt.

A folytatás: Remeterákok, Pihenni zöldellő mezőkön.

Az elmúlt napok, és a csillagok

A hatékonyság érdekében egy bejegyzésben számolok be két, ezerhatszázhuszonnyolc évvel ezelőtt olvasott könyvekről-  összefésülve a címeket, akár egy harmadik könyv címe is lehetne. Hehe.

Kezdem a Minnie Darke:Megmondják a csillagok könyvvel, még emlékszem miről is szólt.

"A véletlen nem más, mint az, amikor Isten névtelen akar maradni."

Justine és Nick gyerekkorukban szomszédok voltak, aztán a kamaszkor idején belépett az első szerelem is. Kibontakozni nem volt idő mert Justine és családja elköltöztek.
Justine kezdő újságíró, Nick próbálkozó színészpalánta amikor is véletlenül összefutnak.

A találkozásuk  után Justine-t megrohanják az emlékek, nem mellesleg kiderül, hogy Nick ugyan olyan jó fej mint anno.
Nick nagy horoszkóp rajongó, Justine ezt felismerve próbálja befolyásolni a csillagokat...

Egészséges mértékben érdekel a magazinok (általában) utolsó oldala. Persze ha jót írnak azonnal magamra veszem, ha meg rosszat akkor hanta az egész.
Remekül szórakoztam Justine próbálkozásain, nem vettem túl komolyan a könyvet, és szerintem nem is kell. Tökéletesen kikapcsolt, jó volt csak annyi gondot a nyakamba venni, hogy összejön e Justine terve vagy sem.
Nem nyálas, nem rózsaszínes enyelgés.Remek egyensúly minden téren.
Majdnem megkapta az öt cseresznyét!

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

Szerintem könyvtáras, könyvesboltos könyveket bármikor el lehet adni a könyvrajongóknak. Hiszen miről is lehetne jobb olvasni mint a saját szenvedélyünkről?

Miranda örököl egy könyvesboltot és ezzel egy egész lavina indul el a fiatal nő életében, ami nemcsak barátjával való kapcsolatát kérdőjelezi meg, de szüleinek is újabb és újabb kérdéseket tesz fel. Csak éppen válaszokat nem kap.
A könyvesboltban nyomok is vannak, hála Miranda nagybátyjának, aki így akar a lány tudomására hozni valamit.
Bevallom nekem a könyves nyomozósdi sokkal érdekesebb volt mint Miranda, saját életével kapcsolatos tépelődés. Repestem az örömtől, hiszen a könyvben csupa olyan könyv szerepel amit olvastam! (Már ami megjelent magyarul)

Nekem a vége kicsit el lett nyújtva, csattanósabb lett volna egy gyorsabb lezárás.

Négy cseresznyét adtam neki.

Eithne Shortall: Az élet Henry után

A szerző igazán meglepett a könyvével, mert a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Egy gyászról, újrakezdésról szóló történetben egy apró csavar is szerepel, ami teljesen más irányba viszi Grace sorsát.

Grace és Henry fiatal boldog pár, akik közös életük alapjait raknák le amikor egy balesetben Grace elveszti Henry-t.
Grace gyásza kellős közepén a véletlen útjába sodorja Andy-t aki kiköpött mása Henry-nek. De hogyan lehetséges ez?

Úgy tűnik  mintha Andy jelenléte életben tartaná Henry-t. Mintha egy meghosszabított kéz lenne, amely nem engedi el Grae-t, éreztetve vele, hogy Heny valamilyen formában még vele lehet.

Egyre érdekesebben alakul Grace és Andy kapcsolata, miközben a lány élete olyan vágányon halad tovább amin nem biztos,hogy Grace haladni szeretne...

Sokszor Marian Keyes stílusa köszönt vissza olvasáskor, és nemcsak Dublin miatt. A fura család, szülők és testvérek humorral átitatott karakterei is mind mind Keyes -t juttaták eszembe. Szinte nosztalgikus hangulatba kerültem olvasás közben.

Alapvetően egy érzelemdús és érdekes könyv a gyászról, megbékélésről, továbblépésről, apró túlzásokkal és érdekes karakterekkel.
Ki hinné, hogy nem megy csődbe egy étterem, ha a tulajdonos elzavarja a betérő vendégeket?? Csak egy példa a túlzásokra..
Számomra Grace is elég furcsán reagált egy egy helyzetre, és mintha túl hamar meggyászolta volna Henry-t.

A történet vége szerencsére életszagúra sikerült, ezzel kiérdemelve a négy cseresznyét.

Értékelés:
4 gyászosan szereplő cseresznye az 5-ből!!!

Lucinda Riley: A szerelmes levél

Még el nem felejtem muszáj megdicsérnem a könyv ruháját, elképesztően szép.

Sok rajongója van a szerzőnek, nem véletlenül. A sok kedves szerzőm - akárcsak Kate Morton, vagy Kimberly Freeman - általában két idő síkon futtatja a történetet. Előtérbe helyezve a családot vagy éppen a szerelmet.

Most egy kicsit mást kaptam mint amit megszoktam a szerzőtől. Krimibe illő jelenetek peregnek az olvasó szeme előtt, és elég korán belecsapunk a lecsóba.

Egy híres színész James Harrison halála kész lavinát indít el. Az újságíró Joanna cikket ír a szertartásról, ahol egy idős hölgy segítségére siet.

Később levelet kap a hölgytől, benne egy levéllel, amiről a feladó azt állítja több is van a birtokában...

Joanna végül nem találkozik az idős nővel, ellenben egyre furcsább dolgok történnek körülötte...

Még nem tudom mennyire tetszett ez a történet, hiszen akik ismernek tudják, hogy nem vagyok nagy krimi szerető. Tény, nem ez lesz a kedvencem könyvem a szerzőtől.

Nehéz a könyvről többet írni, anélkül, hogy  bármi fontosat eláruljak. A nyomozósdi mellett azért a romantika is helyet kapott a könyvben - számomra néhol túlzóan is.

Érdemes elolvasni a szerző sorait a könyv születésével kapcsolatban.  Annyit elárulok, hogy sokáig kilincsel Lucinda mire talált kiadót a könyvére. És ennek nem az volt az oka, hogy nem találták volna elég jónak!

Értékelés:
3 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!

A műkedvelő sorozatgyilkos - Hannibal

Nagyszerű, hogy végre megint kiadták, az utolsó kiadása már igen régen volt (2006), emiatt a beszerzése sem volt eddig egyszerű, akinek pedig megvan, azok közül csak igen kevesen válnának meg a könyvtől érthető okokból :D

A borító letisztult és egyszerű, de mégis szép és igényes.
Minden elismerésem az tervezőnek, még Hannibal is elégedett lenne a munkájával.
Első tény : a Hannibal valódi mestermű a maga nemében.

A krimi irodalomban ma már valóban klasszikusnak nevezhető a könyv, azonban a történetvezetés és maga cselekmény a mai napig eltérő a legtöbb hasonló könyvhöz képest.
Az hogy ez előnyére válik , vagy éppen hátrány, ember legyen a talpán aki megmondja.
Előnyök közé sorolható az, hogy az előző két részekhez képest, nem csak pár oldal erejéig
találkozhatunk magával a doktorral, hanem végre övé a főszerep, amit már a Vörös Sárkány
óta várunk, hogy betöltsön.
Ezzel egy tökéletes ívet ír le a három könyv ( a Hannibal Rising című előzmény könyvet
nem számolva, az sem stílusában sem minőségében nem vethető össze ), amelynek tetőpontját
a Hannibal-ban éri el.

Maga a történet önmagában lehet, hogy nem lenne túl érdekes, viszont a karakterek remekül
kidolgozottak és árnyaltak, így nem marad bennünk hiányérzet a könyv letétele után, ha csak
az nem, hogy most találkoztunk a doktorral utoljára.
Nem igyekszik semmit a szánkba rágni a könyv, vannak megjegyzések és utalások, amik
esetleg csak többszöri olvasásra tűnhetnek fel, ami viszont véleményem szerint nem ront a
könyv élvezhetőségi faktorán.
Esetlegesen hátrány lehet, hogy a könyv eleje kissé nehezen indul, lassúnak és feleslegesnek
tűnhet, (az azonnali akció ellenére), de hamar kiderül, hogy ebben a könyvben semmi nincs
ok nélkül leírva, és egy felesleges szó nincs a történetben.
Lényegében visszakapjuk Clarice Starlingot akit már a Bárányok hallgatnak során
megismerhettünk, egy utolsó nagy sorozatgyilkos - vadász kalandra, amibe persze még
beszáll bosszúszomjas volt páciense a doktornak, mind jellemét, mind pedig kinézetét
tekintve félelmetes és ocsmány Mason Verger, valamint a pénzéhes és mohó Commendatore
Rinaldo Pazzi is.
Nem véletlen, Starling szereplése, hiszen ő az egyetlen (Will Graham-en kívül) aki valóban
kiismeri Dr.Lectert, és megérti, hogy mi az, ami valójában Hannibalhoz tartozik, és nem csak
a „személyiség- öltönye” részét képezi.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni, a lényegről, az események központi
figurájáról és irányítójáról, Dr. Hannibal Lecterről is, aki köztudottan megnyerő, kifinomult és
remek az ízlése.
Hihetetlenül intelligens és végtelenül destruktív.

Az ember úgy nézi, mint egy vihart és vele járó hatalmas villámokat… és ahogyan a vihar
pusztít, és fákat csavar ki tövestől, úgy hagyja maga mögött a halottakat Hannibal is.
Hatással van a teljes környezetére, és minden emberre, akivel csak kapcsolatba kerül.
Dr. Lecter olyan, mint maga Firenze… van benne valami ősi és nemes, ragyogó és
kiemelkedő, kifinomult és mégis brutális, egyszerre félelmetes és veszélyes, mint egy igaz
reneszánsz kori város… de ennél az analógiánál maradva , Hannibal maga a reneszánsz ember
eszmény megvalósulása…a tudomány és művészet találkozása, maga az ember-
központúság, ő mégis a dolgok felett áll.
A nyers kíváncsiság a leküzdhetetlen erő minden tette mögött. Ez az egyetlen és igazi oka
minden tettének, valamint a jó ízlés elleni vétkek megtorlása, a durvaság, a tahóság és
proliság teljes mértékű megsemmisítése.
Azonban mint oly sokszor az elképzelés jó csak a kivitelezés sikerül elég véresre.
Hiába ami tény az tény, az ő karakterének, az ízlésének valóban Európa felel meg a
leginkább, és felettébb jól és természetesen is áll neki.

Összességében véve ez egy érdekes és rendkívül izgalmas könyv, 5 Bâtard-Montrachet adok
rá a 5-ből. :D
Krimi és pszicho-thriller téren egyedülálló alkotás, szóval egyétek- vegyétek, nem fogjátok
megbánni semmiképpen :)

Ajánlom azoknak is, akik esetleg már látták a filmet, mivel a történet hasonló, de még csak
véletlenül sem egy az egyben ugyanaz.

Bejegyezte Csenga, diktált a fia:-)

Még egyszer

Nagyon ritka, hogy én egy könyvet  újra olvassak, és nem csak az időhiány miatt, és azért mert túl sok a jó könyv. Hanem azért is, mert azt gondolom nem tud annyira új és izgalmas lenni a második vagy sokadik nekifutás, hogy érdemes legyen "leragadni" egy könyvnél.

A Fény az ablak mögött kivétel ! -2013-ban jelent meg először a General Press gondozásában, idén pedig újra - És azért kivétel mert ennyi idő eltelte után meglátva a könyvet - még ha új ruhát is kapott - azonnal megrohantak a kellemes érzések, a történet egy - egy mozzanata. Ebből már tudtam, hogy ezt újra fogom olvasni!

Akárcsak korábban, most is magával ragadott  a két idősíkon futó történet, amiben minden szerepel ami egy remek regényhez kell; kastély, szerelem, titok a múltból, háború.

A szerző olyan remekül fésülte össze a jelent és a múltat, hogy szinte levegőhöz sem jutottam olvasás közben.  A szereplők elevenek, a cselekmény izgalmas és sodró lendületű, nincs idő unatkozni, sóhajtozni. Hajtani kell a lapokat, mert tudni akarjuk minden kérdésre és titokra  a választ.



Bár nagyon szép, kellemes színvilágú lett az új borító, nekem a szívem csücske az első kiadás ruhája marad. 

Értékelés:
5 újra érő cseresznye az 5-ből!!!

Beth O' Leary: Az ágybérlő

Igazi nyári olvasmány. A leterhelt agyamnak felüdülés volt a negyven fokban (szerintem több is volt az) Olvastatta magát, rendkívül gyorsan haladtam vele.Szerelem, humor, kis izgalom, csillám póni- röviden a történet. Nekem már a borító is nagyon bejött, nincs túl lihegve, mégis vonzza a szemet.

Tiffy (nem olyan a név mint egy tüsszentés??:D) hajléktalan lesz. Sürgősen szüksége van egy albérletre, pénze azonban maximum egy szobára van. Leon-nak szüksége van a pénzre, amiből pénzt csinálhat csak egy ágy, amit kiadhat.
Mivel Leon éjjel dolgozik, Tiffy pedig nappal, felváltva használják az ágyat, így mindenki jól jár.

Szerettem a könyvben, hogy a szerző nem húzta a végtelenségig a- sosem találkoztak - részt. Sőt nagyon jól lett megoldva.
Ahogy lenni szokott mindkét fél kicsit problémás, féltékeny barátnő, őrült ex, és egy börtönbe zárt család tag.
Nekem kicsit túl kerek volt a történet- csupa önzetlen barát, tökéletes pasi, tökéletes lány, pont mindenki jókor van jó helyen, és mindenkinek menő foglalkozása van. Jobb lett volna kicsit több szeplővel a történet, de valamiért a szerző nagyon tökéleteset szeretett volna alkotni.
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy Tiffy nem törékeny szőke szalmaszál, akit a szél is elfúj.

A komfort zónámon belül maradt minden rózsaszín izé, és humorban is bővelkedik ezért majdnem tökéletes volt.

Értékelés:
4 fényes nyári cseresznye az 5-ből!!!

Sandie Jones: A másik nő

A hétköznapokban gyakori téma az anyós meny párharc, mégis ritka, hogy ez egy regény témája.

Emily és Adam mint sok ezer másik fiatal találkozik és egymásba szeretnek. Kapcsolatuk szépen alakul attól a ténytől eltekintve, hogy Adam édesanyja minden alkalmat megragad, hogy Emily tudomására hozza nem tetszik neki, sem maga Emily sem semmi más, amit a lány tesz vagy mond. Persze mindezt csakis négyszemközt, mikor senki sem látja vagy hallja, csakis a lány. Pamela a külvilágnak azt mutatja igenis kedveli Emilyt, és boldog, hogy fia révbe ért.
Emily kezdi azt hinni, hogy paranoiás mert akárkivel beszél mindenkitől azt hallja vissza, hogy Pamela kedveli őt...

Az idős nő minden kártyát kijátszik Emily ellen amit csak lehet. A finom beszólásoktól egészen addig, hogy épp az eljegyzési partin esik össze ájultan.

Adam természetesen az anyját védi akinek mindig a család volt az első. Emily nem tudja mit tegyen, hiszen szereti a fiút, aki viszont az anyját szereti.

A történet egy bizonyos pontig  a szokásos klisék mentén zajlik ami az anyós meny párharcot illeti. Némi tűzszünet, hogy aztán újult erővel törjön elő minden ellentét és harag.

Ahogy lenni szokott a sok csatározás miatt megroppan Emily és Adam házassága, ám amikor azt hinnénk, hogy a szokásos forgatókönyv vár a házaspár kapcsolatára a feje tetejére áll a sztori.

A legvége vérbeli thriller, bár nekem nem szólt akkorát mint vártam, minden esetre izgalmas volt.
Jól meg lett tekerve a sztori, visszájára fordítva mindent.

Azért elgondolkodtató a történet, hogy két nő, ahelyett, hogy összefognának az életben, mennyire tudják gyűlölni egymást. És a gyűlöletükre vagy van igazi ok és érv, vagy nincs. Mindenki tisztában van vele, hogy senki sem lehet senki tulajdona, mégis ezen megy a csatározás. Az én kicsi fiam, az én férjem hajtogatja mindkét fél.
Akár párhuzamot is vonhatunk a saját életünkre vonatkozóan. De azt hiszem kevesen lesznek akik belátják, hogy a semmiért utálják az anyóst vagy a menyecskét. Persze mindenkinek rögtön van vagy ezer oka és sérelme, de tény, hogy csak ebben a két esetben nem szokás a megbocsájtás.

A borítóról is essék szó, elsőre nagyon jónak tűnik, de aztán újra és újra szemen bökött az a piros műanyag vállfa..na ezzel nem tudok megbarátkozni.

Értékelés:
4 anyósnak szánt zöld cseresznye az 5-ből!!!