2014. szeptember 30., kedd

A. S. A. Harrison: Halálos hallgatás

 
"Évek múltán is úgy fog erre a levélre emlékezni,mint ami alapvetően megváltoztatta a hozzáállását , mint ami szép csöndben megadta a kegyelemdöfést a benne élő kislánynak, és hozzájárult új, kiábrándult énje kialakulásához."

Egy újabb thriller ami két ember kapcsolatát boncolgatja. Mi van ha valami ami évtizedekig kerek egész volt( vagy éppen annak tűnt) az egyik fél jóvoltából pillanatok alatt darabokra hullik?
A szerző ezt mutatja be, két negyvenes éveiben járó emberen keresztül.
Todd törekvő építkezési vállalkozó, párja Jodi pszichológus, aki magánpraxist vezet,otthonában fogadja azt a pár kiváltságos embert akit elvállal.

 Bár az együtt eltöltött húsz év nem  egyenletesen sima  és boldog Jodi úgy érzi teljesen jó úton haladnak eltekintve a kisebb szépséghibáktól, mint a nehéz gyerekkoruk, vagy Todd depressziója.

Todd viszonyt folytat egy egyetemista lánnyal, aki mellesleg legjobb barátja lánya. A kapcsolat fordulóponthoz ér, mikor kiderül, hogy a lány terhes.
Todd újra fiatalnak, sármosnak, szabadnak érzi magát. Összeköltözik a laza és fiatal szeretőjével.

Jodi egy ideig türelmesen várja, hogy Todd észhez térjen.
Ám minden jel ellenére, -ami arra enged következtetni, hogy a férfi legszívesebben mindkét nőt megtartaná, -Jodi egy levelet kap, ami felszólítja, hogy harminc napon belül költözzön el a fényűző otthonukból.
Jodi egy pillanat alatt világosan látja, hogy Toddon kívül immár a bambuszpadló, a gránitlapok és pultok, a hatalmas gardrób mind-mind az enyészeté, vagyis a férfié lesz, tekintve, hogy nem házasodtak össze... várjon vagy tegyen valamit?

A könyv sokáig altatja az olvasót, aztán hirtelen beindul, és egyik zűrös szál után jön a másik.
A történet végét egyszerűnek, már-már sablonosnak vártam, de erre is rácáfolt a könyv.

Bár a borítón a Holtodiglan könyvhöz hasonlítják, az ajánló szerint jobb is, én ennek azért nem ültem fel, sőt kár lenne összevetni a műfajban a legjobbakat, mert mindenkinek más a befutó.


Értékelés:
4 becsapott cseresznye az 5-ből!!!

 

2014. szeptember 27., szombat

Anton DiSclafani: Veszélyes vágyak

Nagyon sok bennem a kérdés a könyv kapcsán, vagyis inkább kétely Thea jellemét illetően . Akárhogy is nézem nem tudtam megkedvelni ezt a lányt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a történet nem volt jó. Nagyon is jó volt! 

A harmincas években járunk, Thea tehetős családja Floridában él. A hatalmas és elszigetelt birtok a narancsligetivel, maga a Paradicsom  az Atwell család számára.
Thea és öccse, Sam iskolába sem járnak, orvos apjuk oktatja őket. A csendes és törékeny anya pedig gyerekei minden lépését vigyázza.

"Nem volt senki, aki nálam szebb, gazdagabb, bármi módon különb lett volna. Persze mindig izgatott a gondolat, hogy vajon létezik -e valahol valaki, aki képes felülmúlni engem."

Az Atwell család visszahúzódó életet él, egyetlen társaságuk Georg bácsi, annak felesége, és fiúk Georgi. A három gyerek sülve- főve együtt van, imádják egymást.
Thea és Sam ikrek. Születésük nagy meglepetés volt a család számára, hiszen csak egy gyermeket vártak. Az elszigeteltség még inkább ráerősít az ikrek szoros érzelmi kötelékére, egymás minden rezdülését ismerik.
A kamaszkor azonban Theából előhozza a nőt, aki szerelemre, csodálatra, kizárólagosságra vágyik. Mivel más férfi nincs a közelben ezt a vágyát unokatestvérére vetíti, aki a lehető legrosszabb módon reagál erre.
Az, hogy mi történt azon a végzetes napon, szinte csak az utolsó lapokon derül ki. 

 "Ma már látom, hogy egyetlen módon biztosan elkerülhető lett volna az, ami történt: azzal, ha meg sem születek. Ha egyikünk hiányzik a képletből: Georgie, Sam vagy én."

Theát egy jó nevű, otthonától távoli magániskolába küldik, ahol nagy figyelmet fordítanak az úrinők nevelésére, de, hogy a szigort kissé más színben tüntessék fel a hangsúly a lovagláson van.
Thea a lovak és a lovaglás ellenére büntetésként éli meg, hogy kiszakították a földi mennyországból. Szerette a szüleit, az egzotikus otthonát, és főleg testvérét. 

"Légy könyörületes Thea, olyan képesség ez, amivel a Jóisten egyedül minket, embereket ruházott fel." 

Az elkényeztetett lány egy olyan világba csöppen ahol már nem ő az egyetlen fiatal lány, nem ő az egyetlen tehetséges lovas. Egyetlen csodálója sem akad. Annál több a gazdag, hozzá hasonlóan gondtalan fruska akiket szüleik az erényük elvesztése feletti aggodalom miatt küldték a Yonahlossee Lovas Leánytáborba.

"Istenem milyen nevetségesnek láttam mindezt; a hierarchia nüanszait, a társadalmi státusz patikamérlegen történő méricskélését."

Az időrendben ugrálva teljes képet kapunk a gyönyörű birtokról, születésükről és gyerekkorukról.
Illetve Thea tépelődését, dühét, az új életét követhetjük nyomon.
Thea tudat alatt ugyan, de anyját hibáztatja mindenért. És tudatosan vagy sem úgy érzi a maga módján bosszút kell állnia rajta...

" A tudatom mélyén mindig ott motoszkált a gondolat, hogy ha nem akarnék olyan sok mindent, talán boldogabb lehetnék."

Az iskolában eltelt idő alatt kiderül, hogy anyja számára nem ismeretlen az iskola, sőt az igazgató felesége anno barátnője volt..
Thea nem tud elszakadni a múlttól, ugyanakkor minden erejével azon van, hogy a jövőjét építse, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem követ el több hibát...

A könyv kiváló példája annak, hogy (látszólag) semmi sem történik ok nélkül. Elég egyetlen hiba, hogy örökre megfosszanak minket a megbocsátástól és a szeretettől.

" Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy túlságosan nagy árat fizettem azért az egy - két percért."

Thea végletekig megélt érzelmei, apja imádata, és az, hogy anyját hol gyűlölte hol szerette, meglehetősen rázós érzelmi alapot ad a regénynek. Valahol  együtt tudtam érezni a lánnyal, de azzal ami a magániskolában történt teljességgel elvágta magát előttem, akkor is ha az utolsó pillanatban helyesen cselekedett.
Szeretem azokat a történeteket amik nem egyértelműen feketék vagy fehérek. Ez egy tipikusan olyan történet ahol mi is ugyan úgy marcangoljuk magunkat, hogy kit szeressünk, kinek bocsássunk meg, mint a szereplők.

A szerző remekül mozgatta a szálakat, nem tűnt elnyújtottnak a történetben rejlő titok, igazság szerint  nálam nagyot ütött.
A szülők álságossága és felelőssége nagyon jól kitűnik. Ahogyan az is ahogy Thea a saját szerepét, helyét látja a családban.

Gondolhatnánk, hogy a szerző a lovasiskolát amolyan különc dologként gyúrta a történetbe, igazság szerint az alkotó műlovarnő volt, így adta magát, hogy olyasvalamit is beleírjon első könyvébe amiről van ismerete-  élvezhetővé, és közelivé hozta ezt a gyönyörű sportot, azoknak is akik nem tudnak lovagolni.

A borító nagyon szép, ám szerintem valahogy túl fényes, túl kerek a történethez képest. 
Arról nem beszélve, hogy a szőke hölgy köszönőviszonyban sincs főszereplőnk kinézetével.
Egy ódon iskola, pár ködben felsejlő ló sokkal inkább illet volna a történet hangulatához.

Értékelés:
5 szenvedélyesen piros cseresznye az 5-ből!!!
 



2014. szeptember 25., csütörtök

Rick Yancey: Az Ötödik hullám

"Nincs ragyogó csészealj. 
Nincs kapcsolat. 
Nincs ajándék. 
Nincs követelés. 
Nincs figyelmeztetés. 
Pusztítást és halát hoznak. 
Hullámokban."



Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez a könyv, és azt sem bánom, hogy sorozat! 
A rengeteg  földönkívüliekről szóló film és könyv után egyszer csak megjelennek a sokat emlegetett lények.
Ám amikor már az ajtóban állnak akkor sem hiszik el, hogy ezúttal tényleg vége az emberiségnek.

Az első hullámtól kezdve, ami áramszünettel kezdődött, az utolsóig kitartott a hitetlenkedés.
 Eleinte még a YouTube-ra feltöltött videók is viccesre vették a figurát, ám ahogy egyre fogytak az emberek úgy vált világossá, hogy tényleg a lét a tét.
Cassie egyedül marad.

"Futsz= meghalsz. Maradsz= meghalsz. Ennek a bulinak, Úgy tűnik,ez a központi témája."

A két szálon futó történet elmeséli az első hullámtól Cassie, és családja sorsát, a második szál pedig a jelen.
Cassie egyedül marad, egy katonai támaszpont felé tart, ahol remélhetőleg ott találja öccsét.

"És ha ez az emberiség utolsó háborúja, akkor én vagyok a csatatér."

Az emberek szinte teljes tudatlanságban vannak, már ami az idegeneket illeti.
Nincsenek robotszerű gépek, sem zöld lényecskék, mégis ott vannak mindenhol.

A szerző különleges és nagyon is valóságszerű, hihető történetet alkotott. Nekem végig futkosott a hideg a hátamon.
Cassie  nagyon jó karakter. Ahogyan a többi szereplő is.(Evan nekem szimpatikusabb volt mint Ben)
Egy icipicit talán a szerelmi szál ami annyira nem tetszett, illetve túl rózsaszín lett a történet az egész könyv hangulatához képest. De ez sem volt annyira túlírva, és nem is volt hosszú ez a rész sem.

A történet egyedi, remek a stílusa, és ott ahol kell humoros is.
Azt hiszem ebben a műfajban nyugodtan írhatom, hogy tökéletes könyv!!!

Értékelés:
5 földönkívüli cseresznye az 5-ből!!!


Emily the Strange: Elveszett emlékek

"Sosincs a közelben amnéziakúráló központ , amikor kéne."

Ha különc tizenéves lennék ez lenne az önsegítő könyvem. Ki ne szeretne olyan különleges, vicces, talpraesett lenni mint a lány akiről a könyv szól?
Főhősünk egy Feketekő nevezetű kisvárosban "ébred".

Nem tudja ki ő, hol vannak a szülei (már ha vannak), hol lakik, és egyáltalán jó helyen van-e.

A történet mellett a könyv különlegessége a rajzok, ami a képregények világát idézik, fekete és piros színeivel. 
Megismerhetjük a várost -térképpel mellékelve, a kávézót ahová először betérünk, és persze sok már fura szereplőt.
Aztán az is kiderül, hogy hősünk sem éppen átlagos, van egy -két trükk a tarsolyában.

Eleinte tetszettek a fura nevek, és a még furcsább élethelyzetek, de aztán pont ez lett a veszte a könyvnek, egyre több fura meg nem fejtett dolog halmozódik. Néha elvesztettem a fonalat is.
De ez valószínűleg annak tudható be, hogy ez a könyv egy sorozat első része. Szóval azt hiszem mindenre fény derül majd.

Ajánlom minden különlegességre vágyó tininek, és gyermeklelkű felnőttnek.


Értékelés:

4 Robbanó cseresznye az 5-ből!!!

 

Clare Mulley: A kémnő aki sokakat szeretett


"1952 júniusában halott nőt találtak egy dél-kensingtoni szállodában. Meggyilkolták. Túlélte a háborút, aztán meghalt egy szerelemféltő tébolyult kezétől. A nő Christine Granville, háborús hősnő volt."

Egy icipicit csalódtam, ugyanis  Christine lebilincselő és mozgalmas élete nem egy olvasmányos regény formájában íródott.
Ez a könyv inkább dokumentarista írás. Abból is a tömör, sűrű szövésű fajta, ami elsőre egy áthatolhatatlan dzsungelnek tűnik.


A Lengyel származású gazdag lány a háború kitörésekor vakmerő lépésre szánja el magát. 
A szövetségesek és egyben saját hazája megsegítésére a titkosszolgálat embere lesz, meg sem áll Nagy - Britanniáig.


 Az, hogy mennyire erre született, mi sem bizonyítja jobban mint kitüntetések sora -  György-érdemrenddel, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) polgári fokozatával és a francia Croix de Guerre-rel, Háborús Kereszt.

Többen mondták róla, hogy a veszély éltette. Ez meg is látszik az életrajzán, hihetetlen kalandokban volt része.
A kötetben két alkalommal is több tucat fekete- fehér fénykép hozza testközelbe nemcsak Christinet, de a családjáról, gyermekkorának otthonáról, és barátairól is szerepelnek felvételek.

Szeretem az ilyen történeteket amikor a sok millió ember közül kiemelünk egyet, és megtudjuk róla hogyan élt, kiket szeretett, egyáltalán, hogy milyen élete volt. Főleg ha ilyen gazdag, és különleges életet ismerhetek meg mint egy kémnőjét.


Értékelés:

3,9 kémcseresznye az 5-ből!!!



 

2014. szeptember 23., kedd

Régi ismerősök

Emlékszem még milyen nagy hűhó volt pár éve Elizabeth Gilbert könyve miatt, sokáig ellenálltam, hogy egy agyonreklámozott, arcba nyomott könyvet olvassak, aztán egyszer nagyon akciósan megvettem, és tetszett... az Ízek, Imák, Szerelmek  ( Eat, Pray, Love) könyvről van szó, és a lelkesedésem a folytatásig kitartott mert a Hűség -et is elolvastam.

A szerző könyvét ezúttal a Partvonal kiadó jelenteti meg októberben.


A lélek botanikája nagyívű regény – egy nagyívű századról. Hatalmas térbeli ugrások jellemzik; az olvasó Londonból indulva eljut Peruba, Philadelphiába, Tahitire és Amszterdamba. Az út során felejthetetlen karakterek tűnnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák.
 Elizabeth Gilbert új regényének középpontjában a szerelem, az erotika, a kalandok és a tudományos felfedezések állnak.




Katarina Mazetti a Jótündér keresztanya aki tanulságos de kellően humoros történeteket mesél nekem.



A pasi a szomszéd sír mellől és a Pingvinélet szerzőjének vadonatúj könyve!
A svéd sikerszerző legújabb könyve merész vállalkozás. Arról beszél, amiről a romantikus filmek és regények többnyire szemérmesen hallgatnak: hogy a szerelem nem csak fellobban. El is múlik.
A svéd sikerszerző legújabb könyvében megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét.
Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!


Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.

2014. szeptember 19., péntek

Matthew Norman: Házas - társas

 
"Könnyebb akkor szeretni a másikat, míg fiatal vagy, semmiről nem tudsz semmit. Aztán egyre nehezebb, ahogy öregszel. A szerelem ilyenkor már kemény dió."

Mindig is érdekelt, hogy a férfiak mit gondolnak rólunk, a világról, a házasságról. Egyáltalán mennyiben gondolkodnak másképp mint mi.
Ez egy remek regény, amely egy férfi szemén keresztül mutatja be a mai felgyorsult világunkat.

Tom egy több száz főt foglalkoztató cég egyik alkalmazottja. Unalmas és érdektelen munkája mellett a haszontalanság érzése is frusztrálja. 
Gyönyörű felesége és kislánya mellett boldog ugyan, de van némi hiányérzete, amit csinos, huszonéves gyakornokával való flörtöléssel kompenzál.

Felesége Anna egy alapítványnál dolgozik, vagyis nagyon is hasznos munkát végez, ráadásul Tommal ellentétben napi több órát edz és csakis kalóriaszegény ételt fogyaszt.

Tom már így is a béka feneke alatt érzi magát, ráadásul kiderül, hogy élvhajhász, többszörösen elvált apja megkapja a Pulitzer- díjat.
Curtis több rangos irodalmi díjat is begyűjtött írói pályafutása alatt, az alkoholista szerző a Pulitzer-díjat fiáról, Tomról írt novellával nyeri el.
Tom évekig dolgozott a regényén de apja sikerének fényében nem meri megmutatni senkinek.

Aztán a férfi felett végleg összecsapnak a hullámok, a munkahelyén ádáz ellensége lesz a főnöke, a kislánya egy idegen szőke férfit rajzol le, Katie pedig egyre hevesebben flörtöl vele.
Mostoha apja és mostoha anyja mellett  az édesszüleivel is csak a zűr van.

Gördülékeny, humoros, remek stílusban megírt, mai modern regény életünkről,a és persze az álmokról, vágyakról. Meg arról, hogy ezekből a vágyakból és álmokból mennyit tudunk megvalósítani.


Értékelés:
5 családbarát cseresznye az 5-ből!!!


 

2014. szeptember 18., csütörtök

Ezt is várom..

A Tarandus kiadó kezd a szívem csücske lenni, az Esti ködök kertje után, novemberben újabb ígéretes könyvük érkezik. 

Curtis Sittenfeld: Sisterland -Ikerország 
 

 Kate és Violet ikertestvérek, akiknek az élete szoros kapcsolatuk ellenére is nagyon különböző vágányon halad. Mindketten különleges képességgel születtek, amelyet gyerekkorukban azonos mértékben alkalmaztak is: erős megérzés ez, egyfajta természetfeletti tudás emberekkel, helyzetekkel, a jövő történéseivel kapcsolatban. Felnőve azonban nagyon másképpen viszonyulnak különös adottságukhoz: míg Kate minden igyekezetével azon van, hogy elnyomja, és normális, hétköznapi életet éljen, addig Vi a maga teljességében kibontakoztatja, és médiumként keresi kenyerét.
Azután egy őszi napon Vi számára nyilvánvalóvá válik egy közelgő földrengés lehetősége, testvére pedig megérzi a katasztrófa pontos dátumát. Olyan információ ez, amelyet nem tarthatnak meg maguknak, hiszen meg kell adni a lehetőséget, hogy az emberek fölkészüljenek a túlélésre. Nagy médianyilvánosságot kap tehát a jóslat, és a feszültség szinte tapinthatóvá válik, ahogy a megjelölt dátumhoz közeledünk. Valóra válik-e a jóslat, és mindent elnyel a föld? Vagy tévedés az egész, és Vi megszégyenül az egész kisváros előtt? És bármelyik lehetőség következik is be, lehetséges-e a túlélés a testvérek és családjuk számára?

2014. szeptember 17., szerda

Neil Gordon : A Hallgatás szabálya



"Tudod, megegyeztünk abban, hogy elmondjuk neked az igazat. De, hogy mi is az igazság, ez már nem volt olyan világos."

Úgy jártam ezzel a könyvvel mint aki balettozni szeretne, de aztán egy karate edzésen találja magát...
Vagy azt is mondhatnám, hogy tipikus férfi irodalom. Nekik valahogy jobban fekszenek a szövevényes, kémes, politikai történetek.

Az elején még teljesen képbe voltam.
Isabel Montgomery  e-mailt kap az apjától. Ez nem egy átlagos levél(folyam),az apa az életet kezdi el mesélni a lányának. Honnan, hová jutottam felépítéssel.

A gondok ott kezdődtek, hogy a fülszöveg dacára nemcsak egyetlen ember, vagyis az apa ír Isabelnek, hanem több személy egy bizonyos szövetség, csoport, és mindenki a saját emlékei szerint írja le, hogyan ismerkedtek össze, kinek mi volt a szerepe abban a bizonyos szövetségben.

Kerekedik a sztori, ugyanakkor szét is ágazik, millió mellékszál, szereplő, esemény. 

A könyv borítója filmes borító, utána olvasgatva a filmnek sokan pont azt rótták fel a film hibájának, amit én fentebb a könyvnek, vagyis, hogy bonyolult, sokrétű.

Nem vagyok egy agytröszt, lehet ezért is dolgoztatott meg annyira ez a történet.

 "A sűrű szövésű és izgalmas könyvből Robert Redford rendezett hasonlóan lebilincselő filmet, amelyben ő maga játssza a főszerepet, és mellette olyan világsztárok bukkannak fel, mint Stanly Tucci, Susan Sarandon és Nick Nolte."

( A sűrű szövés igencsak találó jelző a könyvre!)




Értékelés:
 3,5 bonyolult cseresznye az 5-ből!!!


2014. szeptember 15., hétfő

Gerard Van Emmerik: Csibefiú


Az 1955- ben született szerző Hollandiában, egy eldugott kis tanyán töltötte a gyerekkorát.


Így nem csoda, hogy ez a regénye is élethűen adja vissza a tanyavilág hangulatát, nemcsak a táj szépségét és csendjét, de az elszigeteltség és magány is kiérződik a lapokon.

Lucast egy családi incidens után apja és anyja elköltözteti egy eldugott tanyára. Kap egy kis házat és tyúkokat. A férfi először megszeppen a hirtelen kapott szabadságtól, és gyámoltalan is, hiszen egész eddigi életében gondoskodtak róla.
A magának való harmincas férfi végül beleszokik a vidéki életbe.
Egy nap váratlanul egy bajba jutott lány áll Lucas portáján.
Lucasnak elég volt egy pillantás, hogy szerelembe essen.

Noor aztán viszonozza a kicsit idősebb férfi érzelmeit, és feleségül megy Lucashoz.

Az ő különleges és furcsa szerelmükről szól ez a regény, amire nincs is elég jelző.

"Szegény Lucas. A második legkedvesebb, aki minden bizonnyal maga is megértette, hogy akármit tesz, soha többé nem lehet belőle a  legkedvesebb." 

Azon kívül, hogy kedves, bájos és szép, van benne valami nyomasztó, félelmetes és egyedi.
Lucas és Noor nem átlagos emberek, mindketten hordoznak valamit a múltból, Lucas pedig még ennél is nehezebb feladvány.
A szeretet, szerelem, ragaszkodás furcsa formáját jeleníti meg a szerző. 

A vidéki élet megjelenítése mellett hátszélként ott van a háború, ami kevés nyomot hagyva ugyan, de hat a szereplők életére.
A városi emberek, a szomszédok, mind -mind meghatározzák a könyvet.

Volt egy sejtésem, hogy miként zárul a történet, de a szerző sokkal jobb befejezést írt mint amit én gyanítottam.

Olvasás közben nekem kicsit Anne B. Ragde könyveinek hangulata érződött, aki szerette a Berlini nyárfák könyvet és a folytatást is, annak ez is tetszeni fog.


Értékelés:

5 Csibecseresznye az 5-ből!!!


2014. szeptember 11., csütörtök

Ron Rash: Serena


"Azt akarom, hogy mindent megtapasztalhassak, amit te."

Valahol Észak- Karolina  hegyvidékein befut a vonat. A vonatról leszáll Mr.Pemberton és újdonsült felesége.
Az állomáson egy terhes nő várja őket.
Így indul a nem mindennapi történet az 1930-as évek Amerikájában.

Mr. és Mrs. Pemberton fakitermelő vállaltuk felvirágoztatásra készülnek. Sajnos a legrosszabbkor, a természetvédők Nemzeti Park létrehozásán fáradoznak.

A könyv eleinte szép lassan csordogál, megismerjük a telepet, az ott élőket, a nehéz és veszélyes munkát. Tetszett, hogy a munkásokról is képet kapunk, köztük járunk, megismerjük a félelmeiket, az egyszerű életüket.

Mrs.Pemberton, vagyis Serena több szempontból is feltűnést kelt, nemcsak azért mert férjével együtt fáradhatatlanul dolgozik, hanem furcsa viselkedésével félelmet vált ki az emberekből. Férfi nyeregben lovagol és egy idomított sassal kígyókra vadászik. És ez még nem minden...

Ahogy halad a történet, egyre inkább krimi felé hajlik, hol a véletlen, hol a szándékosság szedi az áldozatait, az emberek hullanak mint a legyek.
És a hullahegyeken ott áll a megrendíthetetlen nő Serena, akinek nincs múltja, viszont a jövőjét kristálytisztán látja.

Az Arany Pöttyös könyvek kizárólag felnőtteknek szólnak, így nem lepődtem meg, hogy ennyire komoly, misztikus és véres sztorit kaptam. Pergősebb cselekményt elviseltem volna, kicsit lassú volt nekem a történetvezetés.

Kis szépséghibája ellenére remek könyv, különleges, és alapos.


Értékelés:

4 kivágott cseresznye az 5-ből!!!



Már megint egy elefánt!

A Szelíd vadak  után, és az Elefántsuttogó előtt ismét egy elefántos könyvre bukkantam.
Én ezt évekkel ezelőtt egy kedves ismerőstől megkaptam már, el is olvastam. Tündéri sztori egy szerencsétlen örökösről, aki pechjére épp egy elefántot örököl.
Egyik kalandból a másikba csöppennek, még most is tisztán emlékszem ahogy röhögve hemperegtem az ágyon olvasás közben.

Rokonom Rosy humoros kalandregény, amelyben egy fiatalember, Adrian Rookwhistle örökségképpen egy részeges nőstény elefánthoz jut. Az ellenállhatatlanul mulatságos, századfordulói történet az angol regény humoros hagyományait követi. Ez a vonzása teszi oly népszerűvé.
Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy kora nyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának képében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak. S mire minden elrendeződik, és hőseink végre révbe érnek, Adrian is megbékül a gondolattal, hogy ezentúl egy rokonszenves elefánthölgy társaságában töltse napjait.



Az Európa kiadó látott fantáziát az újra kiadásban- szerencsére!!
Szeptember végén jelenik meg. 

2014. szeptember 9., kedd

Ezt is várom...

A Tarandus kiadót nemrég fedeztem fel magamnak. Októberben ezt a gyönyörűséget adják ki.

A borító álomszép!


Jün-ling Töoh bírónő frissen diagnosztizált betegsége következtében el fogja veszteni emlékezetét, a beszédformálás és -értés képességét, a kommunikáció lehetőségét. Úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul, Malajziába utazik, ahol fiatalkorában hosszú időt töltött, és nekilát leírni emlékeit, ameddig még képes rá.
Malajzia japán megszállásának idején a fiatal Jün-ling és nővére fogolytáborba kerültek, ahonnan csak Jün-lingnek sikerült kimenekülnie. A háború végeztével úgy döntött, hogy beváltja testvérének tett ígéretét: épít egy japánkertet. Fel is kereste Aritomót, a japán császár egykori kertészét, hogy megbízza a kert megépítésével, ő azonban nem vállalta. Helyette azt az ajánlatot tette Jün-lingnek, hogy dolgozzon nála tanoncként, tanuljon tőle, hogy aztán majd megépíthesse a saját kertjét.
A történet kibontakozása során egyre több titokra derül fény Aritomo személyével kapcsolatban, s végül nyilvánvalóvá válik, hogy részt vett a háború alatt abban a titkos, Aranyliliom fedőnevű japán küldetésben, amelynek célja a megszállt területekről összerabolt kincsek elrejtése volt. Aritomo sosem beszélt erről senkinek, de titokzatos eltűnése előtt hátrahagyott egy rejtélyes térképet, amely a hozzáértő szemet nyomra vezetheti. Jün-ling úgy dönt, hogy mielőtt meghal, el kell tüntetnie a nyomokat, és újjá kell építenie Aritomo kertjét, amely kezd az enyészeté lenni - mint minden más is a világon, legyen az tárgy, emlék, érzés vagy gondolat.

2014. szeptember 8., hétfő

Grégorie Delacourt: Vágyaim listája


Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel. Egyrészt iszonyat jól van megírva, a rövidsége ellenére teljesen kerek történet, másrészt baromira tiltakozom  a végkifejlet miatt.
Lehet naiv vagyok amiért más befejezést kívántam.

A negyvenhét éves Jo boldog embernek vallja magát, van egy rövidáruboltja, egy blogja!!! a Tündérujjak, két felnőtt gyereke és kedves férje.
Jo azonban ahogy elmeséli nekünk az életét, valahogy a szavak mögül kicseng a a csalódottság a vágyakozás.
Hol a jelenben, hol a múltban járunk. Felvillan Jo gyerekkora, a házasságkötés, gyerekszületés.

Jo barátnői unszolására kitölt egy lottószelvényt. És nyer...
És aztán a nyereményről kiállított csekk egy cipőben végzi...
És Jo anélkül, hogy egy fillért is költene elkezdi vágyai listáját megírni, újra és újra.
Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy semmit sem vett meg, és senkinek sem szólt, sem a gyerekeinek, sem a férjének...

Az az érzésem Jo megrekedt a múltban. Az ott ért bánatot pedig hurcolta tovább.
Az álmodozása pedig csak arra volt jó, hogy a jelenben sose legyen teljesen elégedett.
Napjait kitöltötte a munka amit szeret, a barátai, akiket szintén szeret, és a családja. 
Ám akárhányszor megtudunk valami jót a férjéről vagy a gyerekeiről, Jó elégedetlen hangja is megszólal.
A férje nem elég romantikus, a gyerekek nem elég hálásak.
A sok hétköznapi apróság mellé amire Jo vágyik, mint egy új vasaló vagy nyaraló, megjelennek azok a vágyak is amiket nem lehet pénzzel megvenni.
Egyrészt megértettem Jót, másrészt legszívesebben megráztam volna.

Aztán jön az a rész amit el sem tudtam képzelni...

Még most, napokkal a könyv olvasása után is  agyalok, töprengek. Ki volt a hibás? Történhetett volna másképp is? Mennyit bírunk el? Mennyire tudunk szeretni? És miért tudjuk elárulni azt aki mindennél fontosabb nekünk?

Zseniális történet!!

A könyv borítója csodaszép lett.

Értékelés:

5 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!





Graeme Simsion: A Rosie - projekt

 
A párkeresés témája örök kedvence akár könyvről akár fimről legyen szó. Nem nagyon lehet vele mellélőni, akár szakirodalomról akár szórakoztató műfajról beszélünk.
Ha az illető pedig kicsit más mint az átlagember akkor még inkább felkelti az olvasók kíváncsiságát.


A nem hétköznapi Don Tillman egy Asperger- szindrómás genetikus professzor. Anélkül, hogy az Asperger- szindróma orvosi mivoltának utána néztem volna, gondoltam nem szeretnék tudományoskodni, pusztán az érzelmeire hagyatkozva olvastam, Don feleség keresésének történetét.


Don tisztában van vele, ahogy Ő fogalmaz-" Harminckilenc éves vagyok,magas, edzett és intelligens, viszonylag jó munkahelyi pozícióval és az átlagnál magasabb, docensi jövedelemmel.Ezekből logikusan következik, hogy a nők széles skáláját kellene vonzanom."
Valamiért mégsem vonzza. Talán a túl nagy elvárások. Talán a furcsa viselkedése miatt. Don úgy érzi kerek az élete. Imádja a munkáját, a otthonát, élete kiszámítható történések egymásutánja. Mindig ugyan azok a megnyugtató cselekedetek, napi rutin szerint éli az életét, percre pontosan beosztva saját idejét, legyen szó előadásról vagy főzésről.

 Hétről hétre ugyan abban az időpontban megy piacra, és minden héten, minden nap ugyanazt az ételt eszi. A nem várt akadályok, változások bizonytalansággal töltik el. Jelszava lehetne akár a - Csak semmi spontaneitás!

Don úgy érzi igazán kerek lehetne kocka élete, ha találna egy feleséget.Ez igazán nagy feladat. Éppen ezért kérdőívet készít amin éppúgy szerepelnek többválasztós kérdések, Likert- skálák, keresztvalidálás (jelentsen bármit is) látszat- és pótkérdések.
Főhősünk úgy érzi ezzel a módszerrel jelentős időt és energiát spórol magának a feleségkeresés útvesztőiben.
Barátai azonban keresztülhúzzák a percíz Dont, mikor egy vakrandi keretében megismertetik Rosie-val.


Az első pár oldal nagyon szórakoztató volt. Don megnyilvánulásai és fura szokásai szórakoztattak, jókat kacarásztam az elméletein.
Aztán egy bizonyos idő után már idegesített ez az ember. Úgy éreztem, szindróma ide vagy oda, hogy neki csak elvárásai vannak, mindent meg tud magyarázni, mindenki fejre esett csak ő nem.
Egy idő után minden csodabogár lehet fárasztó. Ez történt velem és Donnal is. Elfáradtam.
Én egy átlagos érzelmű és intelligenciájú ember vagyok (lehet ezt mások nem így gondolják) és bevallom kevés a türelmem a kukacoskodó emberekhez.
Don sokkal okosabb nálam, de ez nekem nem elég, a sok idegesítő jellemvonása cseppet sem ellensúlyozza azt, hogy akár fel is nézhetnék rá.
Aki kíváncsi Don és Rosie ésszerű szerelmére az csatlakozzon azokhoz az emberekhez, akik velem együtt már több mint 40 országban teszik ugyanezt.


Értékelés:
3 fura cseresznye az 5-ből!!!









2014. szeptember 5., péntek

Katie Cotugno: Hogyan szeress?

 
A történet nagyon jól indult, a könyv jó a feléig fenntartotta az érdeklődésem.
Az előtte és utána időrendben íródott szerelmi sztori egy kamasz szerelem és azt az követő évek és következmények krónikája.
Reene és Sawyer gyerekkoruk óta ismerték egymást. Szüleik közös étterme, és barátsága mindig jelen volt a két gyerek életében. Reena és barátnője Allie vágyának tárgya pedig mindig is Sawyer volt.

Nekem a két fiatal egymásra találása kusza és nagyon halvány volt. A történetek fényében pedig még inkább.
Igazából Sawyer volt számomra a rejtély. Sosem szerettem ezt a -nekem mindegy- típusú fiúkat, akik lusták voltak még udvarolni is, épp az tetszett nekik aki mellettük állt. Kérdésre sosem adnak egyenes választ, és minden menő és elfogadható, csináljanak bármit is.

Egy ideig még izgalmas is volt ez az előtte, utána dolog hiszen a jelenben kezdődik a történet, ahol éppen Reena Sawyer gyerekét babusgatja, az apuka pedig sehol sincs.

Aztán ez az előtte, és utána teljesen összemosódik, köszönhetően annak, hogy szinte ugyanaz történetik a jelenben is mint a múltban. Semmi extra nem történik, találkozások, befejezetlen beszélgetések, kis hempergés, pár csók, és elég sok családi feszültség tarkítja a történetet.
A sztori végét borítékoltam, a sok szenvedés és sóhajtozás, meg vágyak halmozása egyszer csak muszáj, hogy beteljesüljön, hirtelen minden a helyére kerül.
A szerző mondanivalója jó lenne, de az elcsépelt közhelyek teljesen elvették ezt a mondanivalót.
Mindig lesznek leányanyák, mindig lesz olyan akik túl korán szembesülnek tetteik következményével. Ettől még lehetnek jó emberek, jó anyák, apák és nem foghatnak  mindent a rossz kezdésre.
Nehéz felnőttnek lenni, de ez egy olyan életszakasz amit muszáj kipróbálnunk akkor is ha örökké szerelmes kamaszt szeretnénk játszani.


Talán ha kicsit pörgősebb és kevésbé ismétli önmagát akkor nem tűnt volna fel a sok nyafogás sem.

Értékelés:

3,5 zöld cseresznye az 5-ből!!




Torták és csokis finomságok

 
Imádok sütni. Az olvasás mellett ez a tevékenység tud leginkább kikapcsolni, ilyenkor csak én vagyok és a habverőm.
Eleinte nem mertem nehezebb sütiket elkészíteni, maradtam a biztos terepen, és gyűltek a muffinok, és piték.
Aztán lett pár nagyon klassz receptem, gondoltam a félsz nem tarthat vissza attól, hogy házi krémest vagy dobostortát süssek. Bevallom utóbbi annyira nem hajaz a cukrászdai dobostortához, ám az íze feledteti ezt a kis malőrt.

AZ Alexandra kiadó Hagyományos receptek sorozatának eme darabja kedvenc lett, nem is lehetne más ennyi csokis finomsággal.
A klasszikus csokis sütik mellett kanalazható csokis csodák, illetve a csoki és gyümölcs frigyéből létrejött sütemények is szerepelnek.
Aki tortasütésre adja a fejét annak is van bőven miből válogatnia.
Nagy örömömre megtaláltam egy régi klasszikust, aminek a receptjét elkevertem, viszont nem volt lelkierőm a netet átbogarászni a házi puding receptje után. Jelentem ez is benne van, és nagyon az az érzésem, ez ugyanaz a klasszikus recept amit én anno elhagytam.
Egy esős hétvégén nem is lehetne jobb program, minthogy a család kiválassza az áhított édességet, mi pedig elkészítsük neki.


Értékelés:
5 cseresznyés puding az 5-ből!!!




Levesek Egészséges és laktató fogások


  Az olasz konyhára jellemző egyszerűség a levesek esetében is jól megfigyelhető. A kamra polcain többnyire megtalálható összetevőkből és az éppen termő idényzöldségekből egy-kettőre ízletes, laktató és egészséges ebédet, vacsorát, de akár reggelit is az asztalra varázsolhatunk. Legyen bár sűrű, krémes vagy különleges, egy kis meleg leves mindig felmelegíti a lelkünket.



Az Alexandra kiadó nagy örömömre folytatja a szép és hasznos hagyományos receptfüzetek kiadását, a Rizottó  és az Aprósütemények  után itt vannak  a tartalmas és laktató levesek.

Korábban évekig nem voltam valami nagy levesfaló, ám idővel egyre inkább igényem van erre az ételre is.
A klasszikusok mellé, mint a húsleves, paradicsom és borsóleves  szeretnék új ízeket is kipróbálni.
Erre minden lehetőségem adott az új füzetkém jóvoltából. 
Ami sokak számára vonzó lehet, hogy a kötet nemcsak a teltségérzetünkre apellál, hanem egészségesek is a benne szereplő ételek.

Az igazán vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a Pitypanglevest! Aki pedig költői magasságokba emelkedne annak a Felhőcske levest ajánlom.
Persze a földhöz ragadtabbak se féljenek nekik is van választék, gombával, hagymával, hússal készült levesek széles tárházát rejti a receptfüzet.

Értékelés:
5 illatos cseresznyeleves az 5-ből!!!

2014. szeptember 2., kedd

Ezt is várom


Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias, lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség - és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan "vívmányai", mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet.
Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású - s szintén özvegy - tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek - egyúttal kívülállónak - minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?
A számos közös érdeklődésből, egyebek közt a könyvek, az irodalom szenvedélyes szeretetéből táplálkozó vonzalom lassú bimbózását az őrnagy éretlen fia igyekszik sunyin feltartóztatni. A pénzéhes Roger szemet vetett a családi örökségre, melyet a nagyapja megosztott két fia, az őrnagy és öccse között. Mindeközben Mrs. Ali is csatára kényszerül: mogorva unokaöccse arra igyekszik rávenni, hogy hagyományaikat tiszteletben tartva, engedje át a megörökölt csemegeboltot. A hangulat csak még inkább puskaporossá válik, amikor az anyagias Roger rejtélyes célból új tervvel áll elő, majd Mrs. Ali családjában is igencsak meghökkentő hír fokozza a háborús helyzetet.
Mindezen nehézségek ellenére az őrnagy elszánja magát a hódító hadjáratra, és meginvitálja Mrs. Alit a helyi klub éves táncrendezvényére. Az este varázslatosan kezdődik, ám nem éppen varázslatosan ér véget. Attól tartva, hogy talán örökre le kell mondania a szeretett hölgyről, Pettigrew őrnagy vakmerő áldozatra szánja el magát. Hogy ennek köszönhetően kap-e újabb esélyt, azt nem tudhatja...

A Pettigrew őrnagy utolsó csatája szórakoztató, örömtelien megnyerő hangú, mégis gondolatgazdag mese, melynek minden újabb fordulata érdekfeszítően eredeti. Bűbájos hangulatú regény két özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a szerelem. Az óvilági színtér és a nagyon is modern konfliktusoktól feszült cselekmény keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus történet korunkban, egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus terjedése.


Az ígéretes könyvecskét, aminek nem mellesleg teljesen beleszerettem a borítójába, a Cartaphilus kiadó jelenteti meg október közepén.

2014. szeptember 1., hétfő

Denise Jaden: Soha nem elég


Kicsit másra számítottam. Több vattacukorra és kevesebb zord valóságra.
A szerzőt a téma egy barátja kapcsán találta meg.
Amerikában több mint  8 millió táplálkozási zavarral küzdő ember él. Ez a szám egyszerűen sokkoló!!!
A szerző egy egészen más oldaláról mutatja be ezt a betegséget. Sokaknak biztosan beugrik a Jégviráglányok c könyv, ez szerintem annál sokkal élesebb képet ad.

Loann imádja a nővérét, annak ellenére, hogy Claire szép, szőke, okos, karcsú és minden más ami Loann nem. Ennek ellenére jó testvérek, és normális családba nevelkednek.
Ám egyre gyakrabban érzi úgy Loann, hogy testvére viselkedése alaposan megváltozott. Az ellentétek kiélesedésének az sem tesz jót, hogy Loann fülig szerelmes nővére fiújába.

Ami dühített az a szülők vaksága. Anyu, apu dolgozik, van ennivaló, és egyben van a ház, mi más gond lehet akkor?? Kommunikáció nulla, odafigyelés nulla. Apuka meg tripla nulla!!!

Egyedül Loann látja, hogy nővérével valami nagyon rossz történik, Ő hívja fel szülei figyelmét Claire gondjaira, amit aztán Claire támadásként él meg.

A történet a családi problémák mellett elágazik az iskolai életre, és Loann mellett feltűnik egy hallgatag, de annál szimpatikusabb fiú  Marcus.

Szerencsére a történet mellőzi a kliséket, és igazán életszagúra sikerült. Loann döntései bár nem mindig ésszerűek és elfogadhatóak, én mégsem vártam többet egy összezavarodott tizenhét éves lánytól, aki még saját gondjai mellé szülei helyett is igyekszik döntéseket hozni.

A végkifejlet igazán meglepett, kevésbé zord befejezésben reménykedtem.

A szerző remekül érzékelteti a táplálkozási zavarok összetett mivoltát. 
Ha azt vesszük valamilyen szinten mindenki küzd ezzel. Hiszen a divat azt diktálja, hogy legyél egészséges, fitt, karcsú. A ma elérhető, sokszor mesterséges ételek halma örök harcot jelent az embernek. 
Mivel az evésről leszokni lehetetlen mindenféle diétával, megvonással próbálunk úrrá lenni étvágyunkon. Van akinek ez tölti ki a mindennapjait, és van akinek az egész életét. Aztán ahogy ez a szokás felülkerekedik az emberen, már betegségről beszélünk.
Sok lány, nő úgy gondolja csak akkor kaphatja meg a vágyott elismerést, akkor érhet el sikereket ha olyannak láttatja magát amiről azt hiszi, hogy elvárják tőle. Akkor is ha ezért súlyos árat kell fizetnie.

A táplálkozási zavarok nem pillanatok alatt alakulnak ki. A beteg akár évekig is képes egy egészen más személyt alakítani, olyan mint egy tehetséges színésznő. Lelkesen sportol és kedvence a zöldség...mindenki csodálja, felnéz rá, hiszen mennyi mindent megtesz, hogy kerek, egész, és sikeres élete legyen. Aztán mindenkit sokkol mikor lehullik az álarc.

Értékelés:
5 sovány cseresznye az 5-ből!!!



 

 


Claudia Pinerio: Szívecskéd


"Olyan szarul megy nekik a beszélgetés, hogy folyton leveleket kell írniuk, vagy mi az isten?"

Inés szerint egészen addig tökéletes család voltak mígnem férje holmijai között rúzzsal írt üzeneteket nem talált.
De mivel Inés nem szeretné elkövetni azt a kapitális hibát, mint anno az anyja, inkább hallgat, és várja, hogy Ernestó észhez térjen. Hiszen a kedves feleség, a meleg családi fészek és egy szép kamaszlány nem érhet fel, holmi nőcskével.
Aztán  persze kiderül, hogy Ernestónak futó viszonynál sokkal nagyobb vaj van a füle mögött. Inés pedig megvédi azt ami az övé...

Még szerencse, hogy ilyen rövidke ez a kis könyv, ugyanis annyira lebilincselt Inés ámokfutása, hogy ezt nem lehetett napokig halogatni.
Néhol a feleség szarkazmusában magamra ismertem. 
Rendkívül jó karakter, aki kellő önáltatással és iróniával evickél át az élet nehézségein.

"Minden kenyerem a vajas felével lefelé esett le, és ezt el kellett fogadnom."

A krimi felé hajló történet rövidsége ellenére bővelkedik fordulatokban. Ami igazán meglepi az olvasót az a hétköznapi történetből elburjánzó őrület. A látszat mögött iszonyatos gondok, problémák feszülnek, amik előbb- utóbb a felszínre is törnek.

Értékelés:
5 megcsalt cseresznye az 5-ből!!!