A párkeresés témája örök kedvence akár könyvről akár fimről legyen szó. Nem nagyon lehet vele mellélőni, akár szakirodalomról akár szórakoztató műfajról beszélünk.
Ha az illető pedig kicsit más mint az átlagember akkor még inkább felkelti az olvasók kíváncsiságát.
A nem hétköznapi Don Tillman egy Asperger- szindrómás genetikus professzor. Anélkül, hogy az Asperger- szindróma orvosi mivoltának utána néztem volna, gondoltam nem szeretnék tudományoskodni, pusztán az érzelmeire hagyatkozva olvastam, Don feleség keresésének történetét.
Don tisztában van vele, ahogy Ő fogalmaz-" Harminckilenc éves vagyok,magas, edzett és intelligens, viszonylag jó munkahelyi pozícióval és az átlagnál magasabb, docensi jövedelemmel.Ezekből logikusan következik, hogy a nők széles skáláját kellene vonzanom."
Valamiért mégsem vonzza. Talán a túl nagy elvárások. Talán a furcsa viselkedése miatt. Don úgy érzi kerek az élete. Imádja a munkáját, a otthonát, élete kiszámítható történések egymásutánja. Mindig ugyan azok a megnyugtató cselekedetek, napi rutin szerint éli az életét, percre pontosan beosztva saját idejét, legyen szó előadásról vagy főzésről.
Hétről hétre ugyan abban az időpontban megy piacra, és minden héten, minden nap ugyanazt az ételt eszi. A nem várt akadályok, változások bizonytalansággal töltik el. Jelszava lehetne akár a - Csak semmi spontaneitás!
Don úgy érzi igazán kerek lehetne kocka élete, ha találna egy feleséget.Ez igazán nagy feladat. Éppen ezért kérdőívet készít amin éppúgy szerepelnek többválasztós kérdések, Likert- skálák, keresztvalidálás (jelentsen bármit is) látszat- és pótkérdések.
Főhősünk úgy érzi ezzel a módszerrel jelentős időt és energiát spórol magának a feleségkeresés útvesztőiben.
Barátai azonban keresztülhúzzák a percíz Dont, mikor egy vakrandi keretében megismertetik Rosie-val.
Az első pár oldal nagyon szórakoztató volt. Don megnyilvánulásai és fura szokásai szórakoztattak, jókat kacarásztam az elméletein.
Aztán egy bizonyos idő után már idegesített ez az ember. Úgy éreztem, szindróma ide vagy oda, hogy neki csak elvárásai vannak, mindent meg tud magyarázni, mindenki fejre esett csak ő nem.
Egy idő után minden csodabogár lehet fárasztó. Ez történt velem és Donnal is. Elfáradtam.
Én egy átlagos érzelmű és intelligenciájú ember vagyok (lehet ezt mások nem így gondolják) és bevallom kevés a türelmem a kukacoskodó emberekhez.
Don sokkal okosabb nálam, de ez nekem nem elég, a sok idegesítő jellemvonása cseppet sem ellensúlyozza azt, hogy akár fel is nézhetnék rá.
Aki kíváncsi Don és Rosie ésszerű szerelmére az csatlakozzon azokhoz az emberekhez, akik velem együtt már több mint 40 országban teszik ugyanezt.
Értékelés:
3 fura cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése