Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel. Egyrészt iszonyat jól van megírva, a rövidsége ellenére teljesen kerek történet, másrészt baromira tiltakozom a végkifejlet miatt.
Lehet naiv vagyok amiért más befejezést kívántam.
A negyvenhét éves Jo boldog embernek vallja magát, van egy rövidáruboltja, egy blogja!!! a Tündérujjak, két felnőtt gyereke és kedves férje.
Jo azonban ahogy elmeséli nekünk az életét, valahogy a szavak mögül kicseng a a csalódottság a vágyakozás.
Hol a jelenben, hol a múltban járunk. Felvillan Jo gyerekkora, a házasságkötés, gyerekszületés.
Jo barátnői unszolására kitölt egy lottószelvényt. És nyer...
És aztán a nyereményről kiállított csekk egy cipőben végzi...
És Jo anélkül, hogy egy fillért is költene elkezdi vágyai listáját megírni, újra és újra.
Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy semmit sem vett meg, és senkinek sem szólt, sem a gyerekeinek, sem a férjének...
Az az érzésem Jo megrekedt a múltban. Az ott ért bánatot pedig hurcolta tovább.
Az álmodozása pedig csak arra volt jó, hogy a jelenben sose legyen teljesen elégedett.
Napjait kitöltötte a munka amit szeret, a barátai, akiket szintén szeret, és a családja.
Ám akárhányszor megtudunk valami jót a férjéről vagy a gyerekeiről, Jó elégedetlen hangja is megszólal.
A férje nem elég romantikus, a gyerekek nem elég hálásak.
A sok hétköznapi apróság mellé amire Jo vágyik, mint egy új vasaló vagy nyaraló, megjelennek azok a vágyak is amiket nem lehet pénzzel megvenni.
Egyrészt megértettem Jót, másrészt legszívesebben megráztam volna.
Aztán jön az a rész amit el sem tudtam képzelni...
Még most, napokkal a könyv olvasása után is agyalok, töprengek. Ki volt a hibás? Történhetett volna másképp is? Mennyit bírunk el? Mennyire tudunk szeretni? És miért tudjuk elárulni azt aki mindennél fontosabb nekünk?
Zseniális történet!!
A könyv borítója csodaszép lett.
Értékelés:
5 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése