2014. szeptember 1., hétfő

Claudia Pinerio: Szívecskéd


"Olyan szarul megy nekik a beszélgetés, hogy folyton leveleket kell írniuk, vagy mi az isten?"

Inés szerint egészen addig tökéletes család voltak mígnem férje holmijai között rúzzsal írt üzeneteket nem talált.
De mivel Inés nem szeretné elkövetni azt a kapitális hibát, mint anno az anyja, inkább hallgat, és várja, hogy Ernestó észhez térjen. Hiszen a kedves feleség, a meleg családi fészek és egy szép kamaszlány nem érhet fel, holmi nőcskével.
Aztán  persze kiderül, hogy Ernestónak futó viszonynál sokkal nagyobb vaj van a füle mögött. Inés pedig megvédi azt ami az övé...

Még szerencse, hogy ilyen rövidke ez a kis könyv, ugyanis annyira lebilincselt Inés ámokfutása, hogy ezt nem lehetett napokig halogatni.
Néhol a feleség szarkazmusában magamra ismertem. 
Rendkívül jó karakter, aki kellő önáltatással és iróniával evickél át az élet nehézségein.

"Minden kenyerem a vajas felével lefelé esett le, és ezt el kellett fogadnom."

A krimi felé hajló történet rövidsége ellenére bővelkedik fordulatokban. Ami igazán meglepi az olvasót az a hétköznapi történetből elburjánzó őrület. A látszat mögött iszonyatos gondok, problémák feszülnek, amik előbb- utóbb a felszínre is törnek.

Értékelés:
5 megcsalt cseresznye az 5-ből!!!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése