2016. november 26., szombat

Dinah Jefferies: A Teaültetvényes felesége

A szerző anyósától kapta az ötletet a könyv megírásához. Az asszony a 1920-as években gyermekkorát Indiában és Burmában töltötte.

A szerző  varázslatos teaültetvényre megálmodta a fehér lady alakját, aki tizenkilenc évesen férjhez megy. Az özvegy férfi Ceylon szigetén él, és itt kell új életet kezdenie Gwen-nek is.
Laurence csak nehezen tárja fel ifjú felesége előtt a teaültetvényen évekkel ezelőtt történteket. Nem meglepő, ha Gwen tudni akarja miért titkolt el a férfi egy feleséget. Sőt egy apró sírhelyet is amit maga fedez fel az ültetvényen.
Sógornője a furcsa és szeszélyes Verity sem segít Gwen-nek új élete kialakításában, sőt mintha féltékeny lenne a nőre.
Az új asszony nehezen alakít ki jó kapcsolatot a házban szolgáló őslakosokkal, a gyanakvó és távolságtartó természetük ellenére Gwen tiszteli őket.
A fiatal nő minden titok ellenére is a jövőre igyekszik koncentrálni, nem is tehet másképp, hiszen állapotos lesz.

Gwen nem is sejti, hogy a szülés éjszakáján ő maga is olyan titok hordozója lesz ami mintha ez  törvényszerű lenne újonnan kapott családjában.

Az ilyen történetek a legizgalmasabbak, mikor nem tudhatod biztosan ki az ellenség. A főszereplőnek néha  támad ugyan egy-egy kósza gondolata, sejtése, de az események közben nehéz tisztán látni ha  hatalmas teher nyomja a vállad.
A könyv második felétől válik igazán izgalmassá, nemcsak a családon belüli történések, de a teaültetvény jövője is párhuzamosan ad okot izgalomra.
Ahogy már lenni szokott a történet legvégén tisztul ki a kép, hullik le a lepel és vallhatja be bűnét minden szereplő.

Tökéletes hangulatteremtés, és nem mindennapi történet ez a könyv. Remek stílusban íródott.
Bár az elején szó esik a teaültetvényről, magáról a teáról, én azért szívesen olvastam volna még többet erről.
A történet lezárása nem minden szereplő szempontjából volt teljes, pici hiányérzetem maradt.

A könyv borítója egyszerűen csodaszép.

Értékelés:
4,9 cseresznyés tea az 5-ből!!!





2016. november 22., kedd

Sylvia True: Szerdai barátság

 
"-Csak annyit mondj, hogy nem fogsz pornót nézni!"

A pozitív cím és a kellemes színvilágú borító ellenére ez egy nagyon nehéz témát feszegető könyv.
Adva van négy (kezdetben öt, de egyikük hamar kikerül a csoportból)  nő, teljesen különböző családi háttérrel, karakterrel. Mindannyian  egy terápiás csoport kezdő tagjai lesznek, ahol hasonló függőségben szenvedő emberek társainak nyújtson hathatós segítséget. Ez a közös bennük. Vagy mégsem?
Nem sokat tudok a szexfüggőségről, így nekem az is új volt, hogy mennyi mindent takarhat ez a címke.
Vannak olyan függők akik a szexchat, az online láthatatlanság izgat, van akit a pornónézés, és van akit az, hogy minél több alkalmi partnert találjon. De mindegyik függőségre ugyanúgy reagál a partner. Az érzés, hogy megalázták, elárulták, becsapták azonos. 
Mind a négy nő évek óta tolerálja partnere függőségét. A történetben szereplő férfiak azzal, hogy beismerték függőségüket, mintha egyúttal felmentést kaptak is volna a felelősség alól. Ők próbálkoznak, eljárnak terápiára. De az örökös rettegés, a titkolózás a család és ismerősök előtt a nőkre marad. A dühükre  és félelmükre a csoport üléseken próbálnak megoldást találni. Vajon ők is függők, hogy férjeik, párjaik mellett maradnak? Egyszerűbb lenne kilépni, mint maradni?
Mennyit, és meddig lehet elviselni egy függő oldalán?


A csoportból egyedül Gail érzi úgy, hogy férjével átlendültek a holtponton és újra tudnak házaspárként működni. Hannah van a legrosszabb helyzetben (szerintem) hiszen két pici gyereke előtt is el kell játszaniuk a szerető apát és anyát. Lizzy és Bridge kilépnének a kapcsolataikból, de ezer szállal kötődnek párjaikhoz az okozott szenvedések ellenére.
A kezdeti stagnálás aztán hirtelen lavinaként indul be, és minden nőnél letarolja az addigi egy helyben toporgást. A feje tetejére áll az életük, és a végszót nekik kell végre kimondani.

"Aztán számolni kezd. Ott van az ő pszichológusa, Adamé, a párterapeutájuk, Adam mentora, az ő csoportterapeutája, az iskolapszichológus, és elég valószínű, hogy hamarosan Aliciának is lesz sajátja. Az annyi, mint nyolc. Egy négytagú család nyolc pszichológussal."

Nagyon gyorsan fogytak a lapok, és még csak elképzelésem sem volt, hogy oldódik meg ennyi sors.
Szerencsére a szerző a realitás talaján maradva találta ki egy - egy szereplő választását, sorsát.

Értékelés:
4 függő cseresznye az 5-ből!!!


 

2016. november 19., szombat

Új Moriarty könyv

 A férjem valamit titkol  és a   Add vissza az életem!  után nagyon megörültem egy újabb könyvnek a szerzőtől. November végén jelenik meg.

Ellen professzionális hipnoterapeuta, aki úgy hiszi, tudja, milyenek az emberek. Felismeri a motivációikat, a problémáik mögött rejlő lélektani okokat, és segít megtalálni a megoldást. Élete végre minden területen jól alakul: újdonsült kapcsolata Patrickkel rendkívül reménykeltőnek tűnik. A férfinak azonban nem egyszerű a sorsa: néhány éve megözvegyült, egyedül neveli a fiát, ráadásul legutóbbi szerelme megszállottan zaklatja őt. Ellen szeretne mindent megtudni a zaklatóról, és nem is sejti, hogy valójában már nagyon is ismeri őt...

Ó, ez a borító!! :-)

2016. november 18., péntek

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

"Röviden szólva tehát úgy tekintsenek magukra, mint egy postára adott csomagra."

1946. Sydney. Hatszáz feleség, huszonnégyezer kilométer, egy háborúban szolgált repülőgép-hordozó, és négy nő sorsa megtörtént események alapján felelevenítve. Dióhéjban ez Moyes legújabb remekműve ami az első pillanattól kezdve beszippantott, és az utolsó oldalig fogva tartott.

A szerző nagymamája is megjárta ezt a különös utat Angliába, sok száz sorstársával együtt. Bevallom még soha nem hallottam ezekről a gigantikus utakról. A háború alatt szövődött szerelmek, és házasságok a pároknak immár elérhető közelségbe kerültek. A feleségek végre férjükhöz indulhattak, új családjukhoz és új hazájukba.

"Valami különös senki földjén éltek, az ausztráliai életük még nem ért véget, az új még nem kezdődött el, nekik pedig folyton a jövőn járt az eszük, amelyről alig sejtettek valamit..."

A Victoria nevű hatalmas csatahajó nyolc hét alatt ért Angliába. A sajátságos élettér, a bizonytalanság a különböző társadalmi rétegek igencsak  furcsa helyzeteket teremtettek. Frances, Avice, Margaret és Jean egy kabinba kerülnek. Az út során lassan mindenkit megismerünk.

A negyvenhárom éve szolgáló hadviselt kapitány különös, utolsó útján először távolságtartással kezeli a rengeteg nőt, majd ahogy egy-egy nő sorsába belelátva, azon aggódik, hogy mindenkit elvigyen Angliáig.

 Hatszáz nő összezárva a harcokban kimerült férfiakkal nem kevés rizikóval jár. Bár szigorú szabályok szerint élnek, a nemek közti keveredés, átmulatott éjszakák nem minden esetben akadályozhatók meg. A korabeli feljegyzésekből, újságokból kiderül, hogy igazán embert próbáló út volt. Többek között gyilkosság, öngyilkosság is történt. Több feleség kapott szívtelen-"Nincs rá szükség, ne jöjjön" üzenetet. Őket a lehető leghamarabb kitették a hajóról, és a Vöröskereszt segítségével utaztak haza. Volt olyan feleség is aki az út végén tudta meg, hogy férje időközben meghalt.

A hajónak volt saját újságja, a Napi Hajóhíradó, előadásokat tartottak a nőknek, hiszen egy ismeretlen országba készültek, így nagyon keveset tudtak az ottani életről. Megválasztották a Victoria királynőjét is. Hosszú heteket kellett várni a postára, ezeket a napokat egyre nagyobb aggodalommal várták a nők, hiszen sokan kaptak elbocsájtó szép üzenetet szerelmesnek hitt hitvesüktől. A hajón futótűzként terjedtek a rossz hírek.

A szerző zseniálisan oldotta meg, hogy megismerjük az egész hajót, a kapitányt, képet kapjunk a hajón szolgáló legénységről is, de a négy nő története is hibátlanul haladjon.
Teljesen bele lehet merülni a nem mindennapi kalandba. Kedvenc lett!

Értékelés:
5 hadihajón utazó cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 17., csütörtök

Olvasnám

 A könyv már csak a borítója miatt is kell! A Cartaphilus kiadó a Kate Morton könyv mellé még jó párral előrukkol karácsony előtt.

  Maud ​fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a világgal. Egyvalakit azonban nem tud és nem is akar elfelejteni: barátnőjét, Elizabethet – aki eltűnt. Vagy akiről azt hiszi, hogy eltűnt, és veszélyben van. De senki nem hallgat rá: sem a lánya, sem a gondozói, sem a rendőrök, és legkevésbé Elizabeth fia. Netán az ő keze lenne a dologban?
Maud csak a házában szanaszét kitűzött kis céduláira, az érzéseire és emlékfoszlányaira hagyatkozhat, de elhatározza, hogy kideríti az igazságot, és megmenti a barátnőjét. Eltökéltsége a megszállottsággal határos. Kutat Elizabeth üres házában, az utcákon és a kertben, de időérzéke, teste és a tárgyak sora is mindinkább cserben hagyja. Az összeszedegetett töredékek végül mégis elvezetik valahová: a régmúltba, egy másik megoldatlan rejtélyhez. Sukey, a nővére röviddel a II. világháború után váratlanul eltűnt, sorsára sosem derült fény. Vajon eltűnésének rejtélye megmutatja az utat Elizabethhez?

Itt egy újabb világvége, két nővel és víz nélkül.

 Mire ​​lennél képes, hogy megvédd a vízforrásodat egy kiszáradt világban?
A világvége nem bonyolult. Egyszerűen csak nincs többé semmi: se munkahely, se iskola, se üzlet, se közlekedés. Nincsenek emberek sem, csak a megmaradt kevesek. Ők a túlélők, akiknek egyetlen célja van: a fennmaradás. A civilizáció összeomlása után legfőbb törekvésük az élelem megszerzése és a védekezés.
Anya és Lynn túlélők. Anya nő, harcos és gazdálkodó egy személyben. Felnevelte a lányát, gondoskodott enni és innivalóról, biztonságot teremtett kettejüknek a farmon, megvédelmezte otthonukat a betolakodóktól. S ami a legfontosabb: megvédte legnagyobb kincsüket, a kis tavat, ivóvizük forrását. Puskával kel és fekszik.
Lynn tizenhat éves. Anyán kívül mással még nem beszélt, mást nem is nagyon látott. Kilencéves kora óta tud vezetni, pontosan céloz és lő, ért a víztisztításhoz, és jól bánik a fejszével.
Aszályos volt a nyár, az életadó tó vize apadni kezd. Dél és kelet felé is tábortüzek füstje látszik. Vajon a távoli város kiszolgáltatott menekültjei vagy rossz szándékú betolakodók közelednek? Nem lehet tudni. Akár így, akár úgy, Anyának és Lynn-nek készülnie kell a télre, védelmezniük kell a tavat, meg kell védeniük magukat az idegenektől és a prérifarkasoktól.


Valamiért egy évekkel ezelőtt olvasott könyv jutott eszembe erről a könyvről, nem tudom miért, de valami hasonlót várok mint amit amilyen a  Semmi sem áll az éjszaka útjába 

Fájdalma egyszerre volt pajzs és gát is: egyfelől védelmezte a további fájdalomtól és a szembenézés kényszerétől, másfelől érzéketlenné tette az élet új lehetőségei iránt. A gát leomlásával azonban végül szembenézett félelmei forrásával és emlékeivel, s végre elfogadta szülei halálát.
Útjának leírása kegyetlenül őszinte és kegyetlenül gyönyörű. Mindnyájunkhoz szól, hiszen a gyász mindennapos tapasztalat, mindnyájunkat utolér. Claire Bidwell Smith küzdelme nem volt hiábavaló: célba érésének egyik bizonyítéka, hogy ma sikeres gyászterapeutaként dolgozik Los Angelesben.
A ​​halált, a gyászt és a veszteséget öt lépésben engedjük közel magunkhoz: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. Erre az öt jelképes fejezetre oszlik Claire Bidwell Smith könyve is, amelyben felidézi a szülei halála árnyékában eltelt fiatalságát, majd azt az utat is, amelyet e súlyos teherrel a lelkében megtett. Hosszú volt ez az út, alkohol és drogok buktatóival, pusztító és függőséget okozó kapcsolatok zsákutcáival. Claire alig múlt tizennégy éves, amikor a szüleinél szinte egyszerre diagnosztizáltak rákbetegséget, és csupán huszonöt éves, amikorra már mindkettőjüket eltemette. A kétségbeesés és a magány eleve kudarcra ítélt kapcsolatokba űzte, amelyben démonaival küzdve megsértett másokat, és maga is megsérült.

Új Kate Morton könyv!!

 Felszáll a köd,  Az elfeledett kert,  Távoli órák és a Titkok őrzője után végre egy újabb Kate Morton könyv, ami november végén jelenik meg.


1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.
Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

2016. november 16., szerda

Nyereményjáték a Maxim Kiadónál


A Maxim Kiadó egyik korábbi regényéhez kapcsolódóan nyereményjátékon lehet részt venni  a Dream válogatás Facebook oldalán (https://www.facebook.com/DreamValogatas/),  itt minden egyéb tudnivalót megtalálsz a játékkal és a részvételi feltételekkel kapcsolatban.
A nyereményjáték időtartama: 2016. november 12-24.


 

2016. november 14., hétfő

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

 "Egy nőnek meg kell őriznie a higgadtságát és a méltóságát...És minél több pénzt költenie kalapokra. A kalapáru a legmegfelelőbb gyógyír a szomorúságra."


1913. karácsonya előtt nem sokkal kapcsolódhatunk be a Cavendish család életébe, akik egy gyönyörű angliai birtokon élnek.
Akár egy pazar színházi előadás, gyönyörű díszletek között jönnek-mennek a szereplők.
Lady Octavia aki magánytól és szeretetlenségtől szenved. Két lánya hamarosan megkezdheti a bálozást, a ruhák és kérők körül forognak a lányok gondolatai.
Harry fiatalúr csúf kis titkot rejteget, haszontalan élete értelmét keresi, közben merő véletlenségből tönkreteszi más életét is.
William a ház ura sem ilyen életet kívánt magának, a felelősség állandó aggodalmakra ad okot. Szabadabb, örömtelibb életet áhít magának.

Sajnos mintha a szereplők élete előre meg lenne írva, úgy tűnik senki sem léphet le a neki szánt útról.
Ám egy téli éjszakán egy tragédia a család összes tagjára hatással lesz, még akkor is ha sokuk számára az éjszaka történetek örök homályban maradnak.

Hangulatos történet, azonnal be lehet lakni a könyvet, gyorsan olvasható annak ellenére, hogy semmi rendkívüli nem történik a lapokon.
A szerzőtől remek húzás volt, hogy a csalási birtokon dolgozók életébe is bepillantást enged. Így megtudhatjuk milyen felemás érzések, érzelmek fűzték anno a munkásokat, cselédeket a munkaadójukhoz.
Lehet irigyelni, majd sajnálni a Cavendish családot, akiknek látszólag megvan mindenük, mégis a szívük szerint teljesen más életet választanának.

Majdnem lebeszéltem magam erről a könyvről a borítón szerencsétlenkedő kislány teljesen hazavágja az amúgy szép képet.

Értékelés:
4 úri cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 10., csütörtök

Kerstin Gier: Silber -Az álmok második könyve

Igazságtalan lenne azt írni, hogy a sorozat ezen része jobb volt mint az első. (Mindkettő tökéletes.) Biztosan állítom, hogy Gier kisasszony nem egy trilógiára volt kalibrálva, kivételesen olyan szerző aki jól bánik a sorozatokkal.

Ebben a kötetben folytatódik Liv és nem kevés szereplős családja története, immáron egyesülvén a két család, a kutya és a macska, na meg az új nagyi, aki elég mostoha.
A könyv gyönyörű ruhája, a fejezeteknél látható díszítés, a vigasztaló vaníliás kifli receptje, és a szabályok baráti álmok látogatása estén mind csupa jutalom a történet mellé.
Pörgős, humoros és nem mellesleg izgalmakban bővelkedett ezen rész is. A szerző mintha patikamérlegen adagolta volna a hozzávalókat, semmi sem tűnik soknak, sem az ifjúkori szerelem ballépései és buktatói, sem az álmokban való hadakozás egy újabb ellenséggel, -aki ráadásul rébuszokban beszél, - sem az új családban fellépő súrlódások. Mindenki remekül alakítja a szerepét, sőt új karakterek is csatlakoznak az álmodók népes táborához, többek között egy édes kislány és a tesója, valamint egy félmeztelen jakuzziban ülő nő is!
A titokzatos Secrecy  személyét  továbbra is homály fedi, és még mindig túl sokat tud.
Liv húga, Mia is nagyobb szerepet kap, mondhatni minden lépését vigyázzák.
Azért az első rész -gonosz-szereplői is aktívan részt vesznek a folytatásban, tovább bonyolítva szívünknek kedves szereplők életét.

És amíg a harmadik részre várunk, lehet megálmodni a saját ajtónkat az álmok birodalmában.


Értékelés:
5 álomajtón lógó cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 6., vasárnap

Elizabeth Berg: Álmok szárnyán

"A lelkemben lakozó magányt feledtető, hűséges, odaadó szeretetre vágytam, és eksztázisra mely örökké tart."

George Sand 1804 -ben született Amantine Lucile Aurore néven. A francia szerző termékeny és különleges életutat tudhat magáénak. Története kedvenc életrajzi könyvemmé lépett elő. A szerző remekül ábrázolta a különc, szenvedélyes nőt, aki úgy gondolta abban a korban amiben élt férfi névvel, és férfiruhában tud igazán érvényesülni. Így vették őt komolyan mint szerzőt. Több mint nyolcvan művet írt, volt olyan termékeny három év, mikor tíz!!! könyv került ki a kezei alól.

A szeretetre és figyelemre éhes kislány korán magára marad. Miután öccse és édesapja gyors egymásutánban meghalnak anyja és apai nagymamája jelenti a családot. Anyja nem sokáig bírja a Nohant-i birtok magányát, és anyósa társaságát, ezért visszatér Párizsba, George ekkor még nem tudja, hogy anyja korábbi kétes hírű foglalkozását választja lánya helyett.

 Fiatalon férjhez megy, de hamar rádöbben, hogy egy gyermekkori kedves ismerősből nem feltétlenül lesz jó férj és társ. Hosszú évekig szenved férje rideg közönyétől és basáskodásától, többek között vagyona, birtoka fölött is férje rendelkezett.

"A házasságunk elején tartunk még, de mintha túlságosan késő lenne bármihez."

Mind szakmai mind magánélete viharos, hullámzó és nagyon változatos. Első regényét még közösen írja első, nála hét évvel fiatalabb szeretőjével. De hamar rájön, hogy egyedül is remekül boldogul. Elsöprő sikerű regénye az Indiana a kolerajárvány kellős közepén jelenik meg, mégis pillanatok alatt szétkapkodják, akárcsak később az összes többi könyvét.
Geroge rendkívül impulzív személyiség, állandó lángolásra vágyik, ezért számos szeretője volt. Volt hosszabb kapcsolata is, Chopin például kilenc évig volt élettársa. "Chopin Nohant-ban komponálta életműve felét."
Állítólag viszonya volt egy francia színésznővel is, de sokan ezt cáfolják.

"Akármit is mondtak egyesek a viselkedésemről, és az erkölcseimről, én a magam módján féltem Istent, és ez békét, iránymutatást adott nekem."

Barátai között több illusztris név is szerepel: Victor Hugo, Balzac, Liszt Ferenc, Gustave Flaubert.

Sokszor költözik, oda teszi át székhelyét ahol ahol épp a művésznegyed található. Életében egyetlen állandó otthona Nohant, teli emlékekkel. Ide sokszor menekül hosszabb időre is, írni vagy csak feltöltődni. Háza mindenki előtt nyitva áll, sokszor tucatnyian gyűltek össze egy-egy napra, vagy akár hetekre.

Nagylelkű és barátságos nőt ismertem meg, a Berg által írt könyv tökéletes könyvélmény.

Értékelés:
5 költői cseresznye az 5-ből!!!

2016. november 1., kedd

William Bynum: A tudomány rövid története

"A tudomány különleges dolog , a legjobb eszköz arra, hogy tudakozódjunk a világról és mindenről ami magába foglal – önmagunkat is beleértve."

Érdekes és élvezetes arról olvasni , hogy mindent ami ma körülvesz minket, amit magától értetődőnek veszünk – az oltásoktól az elektromos áramig – hogyan fedezték fel, és jöttek rá hasznosításuk módjaira elődeink.
Az a tudás amit ma birtokolunk, sok ezer év és még annál is több ember hosszadalmas és fárasztó munkájának eredménye.
Ezek az emberek forradalmasították azt a területet amin dolgoztak, vagy épp az alapjait rakták le egy új tudományágnak.
Sokszor azonban nem szándékosak voltak ezek a felfedezések, hanem a véletlen következményei.
Az egyetlen, ami közös mind Vesalius-ban, Arisztotelészben, vagy éppen Stephen Hawking-ban, az a kíváncsiság.
Ha nincs kíváncsiság az emberekben önmagunk és a környezetük felépítésének megértésére, akkor valószínűleg mai napig barlangokban laknánk és vadászgatnánk kint az erdőkben.
Bynum erre akarja rávezetni az olvasóit is, a kíváncsiság az egyik legfontosabb dolog, ha valaki tudománnyal akar foglalkozni.
Nem a részeredmények vagy a felfedezés haszna a lényeges, akit csak az ebből eredő haszon érdekel az soha nem lesz képes meglátni azt, hogy valójában hogyan működnek a dolgok, mert nem is érdekli igazán.
A felfedezésekhez vezető utak az igazán érdekesek és valóban lényeges dolgok.
( A közhiedelemmel ellentétben, a tudományban a sikertelen kísérletek vagy a megcáfolt hipotézisek is segítik a fejlődést, azáltal, hogy szűkítik a lehetséges „jó válaszok’’ számát.)

Nyelvezete könnyed, gyorsan olvasható, a szöveg felépítése egyszerű és követhető.
Terjedelme ellenére információban gazdag, kellően nagy képet ad egyes emberekről és korokról ,anélkül hogy elveszne a részletekben.
Megértéséhez nincs szükség az olyan tudományokban való jártassághoz, mint a kémia, a fizika vagy a biológia, mindenki számára érthető és élvezhetően megírt ismeretterjesztő könyv.
Ajánlanám mindenkinek akit csak egy kicsit is érdeklődik a technika és a természettudományok iránt.

Értékelés:
5 tudományos cseresznye az 5-ből!!