A jelenben egy idősek otthonában járunk, egy férfi egy rokonát látogatja, aki egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a külvilággal.
Viszont mindketten szívesen lapozgatnak egy fényképalbumot, így töltve ki a látogatási időt.(Itt jegyzem meg, hogy számomra szinte az első oldalaktól egyértelmű volt ki a két titokzatos lapozgató.)
Marie és Mac a hetvenes években kezdik meg közös életüket új házukban, a hangzatos Sunnyside falai között.
Beköltözésük napján, - július 29 ( Ez éppen a névnapom:))) - és aztán minden évben ugyanazon a napon egy képet készítenek a ház előtt.
Amit picit hiányoltam a mélység. Kicsit darabosnak tűnt a történet, de lehet, hogy ez a történet vezetésnek köszönhető, hiszen több évet felölelve követhetjük az eseményeket.
Illetve a cím alapján én többet szerettem volna olvasni a házról, a kialakításáról, főleg annak fényében, hogy a könyv alcíme- A ház, amit építettünk - azt sugallja, hogy jelentős szerepet tölt majd be a történetben.
Pár mondat erejéig szerepel a kert, illetve időnként konyha felújítás, új szőnyeg. De én azt reméltem, hogy a szerző lelket ad a háznak amibe az olvasó bele tud szerelmesedni.
Illetve Marie és Mac sem került hozzám közel, az igazi személyiségük sem került a felszínre.
A család életére hatással voltak a világban történtek, főleg Marie volt aki behozta otthonukba a híres, ám számukra mégiscsak idegenek életet.
Így a történetben helyet kapott Elvis halála, vagy éppen Diana hercegnő házassága...
Bevallom Marie ezen tulajdonsága ellenszenves volt.
Persze ahogy telnek az évek gyarapodik a család. Gyerekek, sógorok, anyósok jönnek mennek a lapokon.
Kicsit olyan ez a könyv mintha az utcáról benéznénk egy kivilágított otthonba, látjuk ahogy zajlik az élet, és rá csodálkozhatunk, hogy bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során nagy vonalakban ugyanazokat az utakat járjuk be. Igazi nyári olvasmány. Kikapcsolódáshoz, pihenéshez tökéletes választás a filmként pergő családregény.
Értékelés 4 családi cseresznye az 5- ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése