Stefanie H. Martin: Bloomsbury szerelmesei

 

"Kitalálni egy jó életet valószínűleg ugyanolyan nehéz, mint megélni az."

Nagyon vártam már ezt a könyvet, valahogy megéreztem, hogy ennyire olvasmányos és izgalmas lesz.

Vágytam már valami hasonló történetre.

A sokak által ismert Virginia Woolf  és testvére Vanessa életébe nyújt betekintést a könyv. A két fiatal lány életébe apjuk halálakor lép az olvasó. 

A szülőknek négy közös gyerekük született, de korábbi házasságaikból is voltak gyerekeik. Miután mindkét szülőt elvesztették immáron a fiatal testvérek minden döntésre maguk maradtak. Virginia Woolf mindig is "érdekes" volt az olvasóknak, nemcsak a különleges és tehetséges íróra kíváncsiak vele kapcsolatban az emberek, hanem az idegösszeroppanások és depressziós periódusaira is.

A történet gerince Virginia és Vanessa út keresése, harca a kor akkori elvárásaival szemben. Virginia írni szeretne, Vanessa festeni. Önálló, karrierről álmodozó, független nőkként tekintenek magukra.

Nem átallnak férfi kíséret nélkül nyilvános helyeken megjelenni, olyan háztartásban élni, ahol nincsenek férfi családtag felügyelete alatt, önálló döntéseket hoznak, fűző nélkül járnak, és sorolhatnám a botrányosnál is botrányosabb megnyilvánulásaikat,  Közben harcolnak basáskodó, őket elnyomni akaró féltestvérükkel. A gyerekkorukból hozott traumákkal.

Megdöbbenve olvastam, hogy mennyi mindenen mentek keresztül. Regénybe illő életük volt. A szerző pedig remekül átadta életük minden aspektusát, lelki vívódásaikat. Szoros, néhol már már beteges kapcsolatukat. Vetélytársak, riválisok voltak, ugyanakkor egymás támaszai, örök szövetségesek. Mégis állandó feszültség vibrált közöttük. 

Néhol túlzásnak éreztem a szexualitást, homoszexszulaitás megjelenítését, vulgaritást - bár ezt az utószóban megmagyarázza a szerző, mégis azt éreztem túlságosan tolakodó módon tolja az olvasó képébe.

Különleges, jól megírt történet. Mindenképpen érdemes elolvasni.

Értékelés:

4 Bloomsbury cseresznye az 5-ből!!!

Jenni E. Walsh: Bonnie és Clyde

 

"-Egy napon, Clyde, találkozni fogsz valakivel, aki esélyt sem ad arra, hogy lőj..."

Bármennyire is hülyén hangzik szerettem ez a könyvet, a két szerelmes történetét. Ketten a világ, és a rendszer ellen. Én azt gondolom, hogy a körülmények áldozatai voltak, Bonnie meg pláne, aki csak a szívét követte.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A harmincas évek elején járunk. Tombol a gazdasági világválság. És a véletlen által megszületik az egyik leghíresebb rablópáros. A történetükbe akkor kapcsolódunk be, mikor hosszas levélváltások után Clyde engedménnyel, előbb kikerül a börtönből. 

Bonnie nem számol azzal, hogy Clyde megtörik a bent töltött idő alatt, és hamarosan az is tisztán létszik, hogy idekint sem lesz könnyebb. A rendőrök folyamatosan a nyakában lihegnek és zaklatják. Nem kell sok idő ahhoz, hogy Clyde újra rossz útra térjen.

"Tisztálkodunk. Kicsavarjuk a vért a ruháinkból, ellátjuk a sebeket - az egész túlságosan is megszokottá vált."

A szerző nem a szikár tényeket szerette volna papírra vetni, hanem mint embert, szerelmest, fiatal párt bemutatni őket. Bonnie szemén keresztül követhetjük nyomon az igen rövidre szabott életüket. Clyde 26, Bonnie 23 éves volt.

Az érzelmek ábrázolása és átadása remekül sikerült. Nem rózsaszín történet az övék. Mégis teljesen átüt a lapokon a feltétlen odaadás, elfogadás és szerelem. Rengeteg új dolgot tudtam meg róluk, számomra rengeteg újdonságot tartogatott a könyv. Például rablópárosként tartották őket számon, de az igazság az, hogy vajmi kevés időt töltöttek tényleg csak kettesben. Zömében társaikkal együtt raboltak és menekültek. Köztük Clyde testvérével és Bonnie barátnőjével. 

Ma már nehezen választható szét, hogy mennyi volt az igazság, és mennyi a fantázia szüleménye  azokban az információkban amik róluk kaptak szárnyra. Egy ideig hősök voltak az emberek szemében, aztán közellenséggé váltak. Vérszomjasnak,  könyörtelennek nevezték őket. Akármilyenek is voltak, az eltelt majd kilencven év alatt sem merültek feledésbe.

Emlékezetes olvasmány marad.

Értékelés:

5 elrabolt cseresznye az 5-ből!!!

Sophie Villard: Madame Exupéry és az égbolt csillagai

"-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
 

Hét évvel ezelőtt nagy hatást tett rám Consuelo Gómez  Vasárnapi levelek  könyve. Olvasás közben végig potyogtak a könnyeim. Így amint megláttam a Kossuth kiadó jóvoltából megjelent kötetet azonnal lecsaptam rá.

Milyen volt a híres Kis herceg írójának házassága? Hogyan készültek a könyvek? Mi vagy ki volt a legfontosabb a híres író életében; Az írás? A repülés? Vagy a felesége?

Úgy gondolom a híres és tehetséges emberek, valahogy a magánéletükben elviselhetetlenek. Ez olvasás közben aztán egyre csak beigazolódni látszott. Egy kisfiú alakja rajzolódott ki, aki felnőttet játszott a saját életében is. Közben el volt veszve, hajszolta az élményeket, kísértette a sorsot és mindig mindenki előtt nyitva állt a szíve. A saját örömének hajszolása közben észre sem vette mennyire önző.

A viharos házasság, az izgalmas utazások  mellett mellékszereplőként olyan művészek sétálnak át a lapokon mint Picasso, Chagall, vagy éppen Greta Garbo.

Consuelo karaktere végtelenül szimpatikus volt, még akkor is ha nem értettem egyet a döntéseivel, az állandó alázattal és rajongással amit férje iránt érzett.

Színes, izgalmas életük volt, a történelem pedig remek hátteret biztosított a filmként pergő történetüknek.

Értékelés:

5 csillagos cseresznye az 5-ből!!!

Caroline Bernard: Frida Khalo és az élet színei

A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na- ami engem nagyon kiborított, le sem írom, járjon mindenki utána - ..nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

 Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy mi lett volna ha nem történik az a bizonyos baleset, és Frida orvos lesz ahogyan azt tervezte. Kevesebb szenvedés jut neki a magánéletben? Kielégítette volna, hogy embereket gyógyít? 

Az mindenképpen csodálatraméltó ahogyan vállalta önmagát. Nem érdekelte ki mit szól a ruhatárához, a viselkedéséhez, a fura festményeihez. 

A festés tulajdonképpen minden volt neki; kényszer, gyógyír, terápia, szenvedély.

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. A szerző túl nagy hangsúlyt helyezett a héjanászukra és keveset a művészetre, festészetre.

Összességében remek olvasmány.

Értékelés:

4 cseresznye a vásznon az 5-ből!!!

Frida, a boszorkányok és az asztal

Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.

Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.

A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,

Joanna Trollope: Barátnők

Büszkén írhatom, hogy a nálunk megjelent Trollope köteteket mind olvastam. Szeretem a szerzőt mert mindig aktuális témákban ír. Emberi kapcsolatok, szerelem, barátság, család.
Mostani könyvének címe mindent elárul. Négy főiskolai barátnő immáron a negyvenes éveit tapossa. Mindegyikük révbe ért a maga módján. Amikor már azt hiszik, hogy velük aztán már tényleg semmi sem történhet- karrierjük csiszolgatásán kívül -mindegyikük újra választás elé kerül.

A történet fő mondanivalója számomra az örök dilemma egy sikeres nő kapcsán. Vagyis karrier vagy magánélet. Ha a szakmánk nem szimplán megélhetés hanem karrier, akkor örök dilemma a választás kényszere. Mit áldozzunk fel? A támogató hátteret, vagy a folyamatos kihívás és fejlődés lehetőségét.

Manapság persze sok embernél nem kérdés a karrier, hiszen a munka egy szükséges "rossz" az életünkben. Igazi áldás ha szeretjük, élvezzük azt amiből el tudjuk magunkat és a családunkat tartani.

A négy barátnő életén keresztül, négy különböző krízishelyzetet ismerhetünk meg. Mi van ha biztosnak hitt karrierünk véget ér egy nap? Mi van ha egyedülálló kamaszfiú anyjaként egyszer csak szerepet kérne a rég nem látott apa? Mi van ha munkamániánk miatt társunk mellőzve érzi magát? Mi van ha valaki, akivel megalapoztuk a jövőnket teljesen félreismertük?

Bár egyik szereplő sem került közel hozzám, olvasmányos volt, és fordulatokban bővelkedett a történet. Igazából a befejezéssel sem voltam kibékülve, furcsa döntéseket hoztak a szereplők.
Ennek ellenére maradok híve a szerzőnek.

Amit kicsit sajnálok, hogy a kiadó megtörte azt a remek szériát, hogy nagy alakú, kemény táblás kötésben jelentek meg a szerző könyvei.

Értékelés:
4 barátnőtől kapott cseresznye az 5-ből!!

Segítség, főzök!

A kreatív címre figyeltem fel először, ami szerintem egy plusz pont a kötetnek, mert valljuk be szakácskönyv esetében nehéz hangzatos címet kreálni.
A kötet nem titkolt célja, hogy a mai fiatal generációt arra ösztönözze, hogy esetleg ők maguk süssék meg a pizzájukat mielőtt bepötyögnék a pizzafutár számát.

Száz recept közül lehet választani, ezek között megtaláljuk a fent említett klasszikus pizzát is, vagy éppen a hamburgert. De a rágcsálnivalók is helyet kaptak akár csak a desszertek, és van bőven nem éppen hétköznapi recept is - Thai kókuszos rizs zöld citrommal és garnélával.
 A vállalkozó kedvűek akár egy teljes menüsort is elkészíthetnek meglepve mondjuk a szülőket egy hétvégén.

Az én személyes kedvencem a Villámgyors harapnivalók szekció, amelyben a legtöbb étel fél óra alatt elkészíthető és nagyon hangzatos is, mint például a Pad Thai.

Bár nincsenek fázisfotók a kötetben, egyértelműen és lényegre törően van fogalmazva. Négy adagra elegendő az alapanyag mennyiség és az előkészítésre, sütésre, főzésre szánt idő is fel van tüntetve, akárcsak az étel nehézségi foka. A betűméret remek, nem kell hunyorogva bogarászni a sorokat, az ételfotók pazarak és vibrálóak.

Szerintem a főzőcskézést mindenki élvezni fogja aki a kötetet választja társául a konyhában, a bevásárlást kell valaki másra bízni :-)

Értékelés:
5 sütögető cseresznye az 5-ből!!!

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

"Harmincéves vagyok, jöttem rá, és soha senkivel nem sétáltam kézen fogva."

Eleanor számára nincs más, csak saját maga. Harmincéves, szingli akinek napjai monotonitását Anyuka heti hívásai szakítják csak meg.
Eleanor gyerekkori tragédiája után a nevelőszülők ugyan adnak a lánynak enni, van mit felvennie, és van hely ahol alhat, élni azonban nem tanították meg. Immár a saját lábán áll ugyan, de annyira magányos, hogy sokszor napokig nincs kihez szólnia. A kollégái is kerülik, bogaras vénlánynak könyvelve el.

 "Ha valaki megkérdezi: „Hogy vagy?", azt kell mondanod, hogy „JÓL”. Nem mondhatod, hogy előző éjszaka úgy sírtad magad álomba, mert két egymást követő napon nem volt kihez szólnod. JÓL vagy, mondod."

Egy nap aztán Elenaor szerelembe esik, úgy gondolja itt az alkalom, hogy végre olyan történjen vele ami Anyuka elismerését is kivívja. Olyan lehet mint bárki más. Esetleg még azt is érezheti, hogy valakinek fontos, hogy szeretik.
Szívfacsaró volt olvasni Eleanor életét, ugyanakkor a történet nagysága abban rejlik, hogy annyira tárgyilagos a saját szenvedésével szemben, hogy nem sajnálkozunk, hanem eszeveszetten drukkolunk neki, hogy végre megtapasztalhasson egy másfajta életet. Eleanornak nincs viszonyítási alapja, így naiv rácsodálkozással éli meg az élet -másnak -átlagos eseményeit, egy fodrásznál történt látogatást, vagy azt, hogy új, csinos ruhát vesz.
A társas kapcsolatokról, barátságok kötéséről nem beszélve.

Talán korainak tűnik év könyveként emlegetni, de rám ebben az évben kevés könyv volt ekkora hatással!
Nemcsak magunkra ismerhetünk a sorok között, de szembesülhetünk azzal is, hogy gyakran milyen előítéletesek vagyunk másokkal, akiket nem is ismerünk, de elkönyveljük őket valamilyennek.

 "Egy ábrándban bármit megvalósíthatunk, bármit az égvilágon."

 (A könyv borítója nagyon szép lett!)

Értékelés:
5 páros cseresznye az 5-ből!!!

Jill Shalvis: Egyszerűen ellenállhatatlan

"Üdvözöljük Lucky Harborban!

 2100 szerencsés ember

és 10 100 kagyló otthona"

Maddie két féltestvérével karácsony előtt nem sokkal érkezik a festői szépségű kisvárosba ahol  megtekinthetik anyai örökségüket, ami nem más mint egy lepusztult motel.
Főszereplőnk Maddie mentsvárként tekint az örökségre, a határozott Tara megszabadulna tőle, a csavargó Chloe-nak nincs határozott véleménye.

A három nőt megannyi kedves helybéli, rengeteg büfé és egy forgalmas söröző fogadja. Úgy tűnik hiába kisváros az emberek vajmi keveset ülnek otthon. Ha nem söröznek akkor hamburgert tolnak az arcukba vagy shaket isznak, az biztos, hogy a város a vállalkozók paradicsoma.
Maddie már az első napon belefut a polgármesterbe, aki a város igazgatása mellett szintén vállalkozó, és nem mellesleg a helyi szívtipró, aki úgy tűnik csak Maddie-re várt eddig. Jax Cullen tökéletes férfi, még szerszámöve is van!

Élveztem ezt a történetet nincs benne unalmas rész, egy motel felújításáról olvasni meg pláne izgalmas.
A lányok előbb utóbb rádöbbennek, hogy anyjuk tulajdonképpen jót tett velük, hogy egy emberként kell valamiért küzdeniük, a receptes dobozában  talált bölcsességek  által pedig jobban megismerhetik anyjuk sosem ismert oldalát.

 Azért a nagy munkát időről- időre megszakítja pár csókcsata meg flörtölés, ezekből én kevesebbet is elviseltem volna, körülbelül minden harmadik oldalon van lihegés meg tapizás. (Néhol még ennél is több.)

Meglepő tény, hogy a sorozat közel ötven részes!!!! Aki végigolvassa a Lucky Harbor köteteket kaphatna egy "Legkitartóbb olvasó" érmet, vagy valami.

Értékelés:
3 moteles cseresznye az 5-ből!!!

Ann Patchett: Útvesztők

Azóta vártam egy újabb könyvet a szerzőtől amióta a - már megszűnt -  Kelly kiadó kiadta a szerző Életszonáta könyvét. Sajnos eddig ez a két könyve jutott el hozzánk, remélem a Kossuth kiadó lesz az akinél Ann Patchett könyveit majd kereshetjük.

Dr.Marina Singh a Vogel gyógyszergyárban dolgozik. Orvosnak készült ám rezidens évei alatt egy esete tragikus véget ért, így az orvoslásnak hátat fordított. Munkatársa és barátja Brazilíába utazik a gyógyszergyár egyik fejlesztése miatt, ám a férfi meghal, amiről csak egy szűkszavú táviratot kapnak. Marina lesz az akinek válaszokért az Amazonas mellékfolyójáig kell utaznia.

Marina furcsa kapcsolata a főnökével, barátja halála, és a homály ami a titkos kutatást övezik mind arra sarkallja a nőt, hogy a lehető legrövidebbre fogja a látogatást.
Marina még az utazás előtt megtudja a titkos projekt részleteit, ő pedig bevallja főnökének, hogy rezidens évei alatt a mostani kutatást vezető, és soha el nem érhető Dr.Swenson kezei alatt dolgozott.

A helyszínre érve Marina csupa akadályba ütközik, Dr.Swenson-t mindenki foggal-körömmel védi a betolakodóktól, hetekig nézi a szállodai szobája falait, mikor végre felbukkan Dr. Swenson ám válaszokat nem ad, így Marina úgy dönt a dzsungelbe is kénytelen behatolni, ha csak barátja sírhelyét fel tudja keresni már nem utazott hiába.

Marina el sem tudta képzelni mi vár majd rá, így nemcsak Marina de az olvasó is tátott szájjal "nézi" a tenyérnyi lepkéket, a huszonnégy órás hangyát, az elképesztő mennyiségű esőt, amibe állva bele lehet fulladni, a Lakasi törzs tagjait, akik ugyan eltűrik a fehér embert, de soha ki nem ismerhetőnek bizonyulnak.
Ha nem lett volna egy csavar a történet végén akkor is azt mondom, hogy zseniális volt.
Kedvenc lett!

Értékelés:
5 amazonasi cseresznye az 5-ből!!!

Joel Levy : Ötven fegyver amely megváltoztatta a történelmet

A kötet a Kossuth kiadó Ötven dolog amely megváltoztatta a történelmet-növény, állat, vasút, fegyver -kötetek egyik kiadása.
Mindegyik kötetben azonos, hogy igényes és nagyon szép a kivitelezésük.

Ebben a kötetben a kőbaltától az atombombáig és robotokig bezárólag több ezer év technikai fejlődését történelmileg hitelesen tárja elénk ez a könyv.

Külön plusz pontot érdemel a szerző, amiért nem csak a technikai jelentőségét vizsgálja egy adott fegyvernek, hanem politikai, társadalmi és taktikai jelentőségükről is beszámol. 

Az képek kellően szemléletesen és korhűen ábrázolják a fegyvereket, a rajzok és illusztrációk meglepően igényesek, így egyszerűen áttekinthetővé teszik a felépítésük megértését.

A történelmi tények meggyőzően hiteles adatokkal vannak alátámasztva, az anatómiai leírások pedig világosan és értetően vannak fogalmazva, így könnyen megérthetővé teszi az egyes harci eszközök működési elvét.

Az írásmód élettel teli gördülékeny, élvezhető gyorsaságú tempóban halad, egy cseppet sem száraz vagy unalmas.

A fejezetek se nem túl rövidek, se nem túl hosszúak, terjedelemben pont megfelelőek, egyszerre pont kellő mennyiségű információt kapunk.

Az ötven fegyver minden esetben okkal, és igen változatosan lett kiválasztva és bemutatva. 

Véleményem szerint a bemutatottak közül egyik sem éppen lett volna elhanyagolható vagy kihagyható – sőt – a lista még jóval hosszabb is lehetett volna.

Valószínűleg éppen ezért a fegyvereknek maga az ötvenes listára való leszűkítése is hatalmas feladat elé állíthatta a könyv készítőjét – amit szerintem sikeresen megoldott

Jó volt észrevenni, hogy az olyan biológiai fegyverekről sem feledkezett meg, mint például a felsorolásban is szereplő himlő.

Azoknak ajánlanám akik eleve szeretik a történelmet és a fegyvereket , de azoknak is élvezetes időtöltés gyanánt szolgálhat, akik nem annyira tájékozottak a témában.

Értékelés:
5 történelmi cseresznye az 5-ből!!!

Amy Stewart: Lány pisztollyal

"Szert tettem egy revolverre, hogy megvédjem magunkat, és nemsokára használnom is kellett."

A szerző korabeli újságok, feljegyzések, bírósági iratok segítségével megírta Constance Kopp és testvérei történetét. Illetve kezdetét, hiszen a Kopp nővérek alcímre elkeresztelt sorozatnak ez az első része.
Constance nem kevesebbet ért el akkoriban, minthogy ő lett Amerika első női seriffhelyettese.

1914-et írunk. Constance, Norma és Fleurette egy tanyán élnek, távol a város zajától. Az önkéntes száműzetésük a múltba nyúlik vissza, de erről a testvérek nem beszélnek. Constance a legidősebb, így ő tölti be a családfő szerepét. Bár van egy fivérük, önállóságukat féltve elutasítják, hogy költözzenek fivérükhöz, aki nemrég nősült meg. Csendes, egyhangú életüknek egy városba való kocsikázás vet véget. Bricskájuk egy autómobillal ütközik. A határozott Constance kártérítést követel a balesetet okozó férfitól. Constance ekkor még nem sejti, hogy a gazdag selyemfestő gyárosba kötött bele, aki nem riad vissza a törvénytelen módszerektől, és barátai is ebből a körből kerültek ki.
A nevesincs, szegény nőkkel nem foglalkoznak, egy gazdag és befolyásos emberrel szemben nem tehetnek semmit, nőként meg pláne nem.
Talán ez szította fel Constance harci kedvét, talán az eseménytelen élete, de tény, hogy az elszánt nő addig üti a vasat míg nem talál egy embert -Heath seriff személyében - aki szintén nehezen viseli, hogy csak annak lehet igaza akinek pénze van.
A jogos kártérítési igényből aztán fenyegető levelek, ablakon berepülő féltéglák, betörés, gyújtogatás  lesz. Minél többször zaklatja Henry Kaufman és bandája a három védtelen nőt, ők annál elszántabbak lesznek. Mivel a törvény továbbra is szemet hunyna a dolog felett a testvérek Heath seriff javaslatára a nyilvánossághoz fordulnak.

A történet elsősorban a Kopp nővérekről szól, a nők helyzetéről, ugyanakkor a gazdag ember, szegény ember közötti órási szakadék, és kizsákmányolás nemcsak a Kopp nővéreket érinti.
Izgalmas, és nem mellesleg humorban bővelkedő kalandregény arról, hogy bárkik is vagyunk, ha éppenséggel nőnek is születtünk mindig álljunk ki önmagunkért, az igazunkért. És ha tehetjük másokért is.

A három nő eltérő jellemét, stílusát a szerző ragyogóan mutatta meg. Mindegyiküket megkedveltem. (A szívem pedig  Heath seriffért dobog:-)

Értékelés:
5 vagány cseresznye az 5-ből!!!

Tomsics Emőke: Háborúképek

A Magyar nemzeti Múzeum őrzi a kötetben található fotókat. Az Érdekes  Ujság (akkoriban még nem Újság) 1915-ben  harctéri fotópályázatot  hirdetett amatőr fotográfusoknak. Olyan nagy számban jelentkeztek, hogy további két pályázatot kellett még indítani. A legjobb tíz mappát őrzi ma a múzeum.
Az amatőr és haditudósítók felvételei között az első amelyen elfogják Ferenc Ferdinánd főherceg elleni merénylet egyik elkövetőjét.

A képek mellett persze olvashatunk a fényképezés és a propaganda szerepéről a háborúban, és arról is mik voltak a legnépszerűbb témák a profi és amatőr fotográfusok között.
Igazán meglepődtem mert a sok amatőr felvétel egyszerűen zseniális! Legyen szó léggömbös felderítőket megörökítő képről, vagy éppen egy elesett hadnagy temetéséről.
A cím alapján azt hihetnénk, hogy a képek zöme a harctéren készült, ám a könyv szélesebb témát ölel fel. Hétköznapi tevékenységek, mint például a mosás éppúgy szerepel a képeken mint az aratás háborús időkben.
A témák között az ember legjobb barátja a kutya is felbukkan, de lovak vagy drótkerítés cölöpén mosakodó macska is főszereplője egy-egy képnek.

Azért is tetszett ez a kötet- a téma ellenére- mert ebben a helyzetben vagyis a háború alatt is az emberi reakciók érdekelnek. A hétköznapi élet folytathatósága, miközben  bombázók húznak el az ember feje felett, vagy éppen  emberségesen viselkedni a pokol kellős közepén.
Sok megindító kép is helyet kapott a kötetben. Az elesett katonák látványa mindig szívszorító. Ami igazán megrendítő, hogy látszik a fotókon, hogy nem a mai korra jellemző érzéketlenséggel lettek megörökítve ezek az emberek.

Mindenképpen kötelezőnek érzem ezt a könyvet.

Értékelés:
5 háborús cseresznye az 5-ből!!!

William Bynum: A tudomány rövid története

"A tudomány különleges dolog , a legjobb eszköz arra, hogy tudakozódjunk a világról és mindenről ami magába foglal – önmagunkat is beleértve."

Érdekes és élvezetes arról olvasni , hogy mindent ami ma körülvesz minket, amit magától értetődőnek veszünk – az oltásoktól az elektromos áramig – hogyan fedezték fel, és jöttek rá hasznosításuk módjaira elődeink.
Az a tudás amit ma birtokolunk, sok ezer év és még annál is több ember hosszadalmas és fárasztó munkájának eredménye.
Ezek az emberek forradalmasították azt a területet amin dolgoztak, vagy épp az alapjait rakták le egy új tudományágnak.
Sokszor azonban nem szándékosak voltak ezek a felfedezések, hanem a véletlen következményei.
Az egyetlen, ami közös mind Vesalius-ban, Arisztotelészben, vagy éppen Stephen Hawking-ban, az a kíváncsiság.
Ha nincs kíváncsiság az emberekben önmagunk és a környezetük felépítésének megértésére, akkor valószínűleg mai napig barlangokban laknánk és vadászgatnánk kint az erdőkben.
Bynum erre akarja rávezetni az olvasóit is, a kíváncsiság az egyik legfontosabb dolog, ha valaki tudománnyal akar foglalkozni.
Nem a részeredmények vagy a felfedezés haszna a lényeges, akit csak az ebből eredő haszon érdekel az soha nem lesz képes meglátni azt, hogy valójában hogyan működnek a dolgok, mert nem is érdekli igazán.
A felfedezésekhez vezető utak az igazán érdekesek és valóban lényeges dolgok.
( A közhiedelemmel ellentétben, a tudományban a sikertelen kísérletek vagy a megcáfolt hipotézisek is segítik a fejlődést, azáltal, hogy szűkítik a lehetséges „jó válaszok’’ számát.)

Nyelvezete könnyed, gyorsan olvasható, a szöveg felépítése egyszerű és követhető.
Terjedelme ellenére információban gazdag, kellően nagy képet ad egyes emberekről és korokról ,anélkül hogy elveszne a részletekben.
Megértéséhez nincs szükség az olyan tudományokban való jártassághoz, mint a kémia, a fizika vagy a biológia, mindenki számára érthető és élvezhetően megírt ismeretterjesztő könyv.
Ajánlanám mindenkinek akit csak egy kicsit is érdeklődik a technika és a természettudományok iránt.

Értékelés:
5 tudományos cseresznye az 5-ből!!

Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember

"Minden családban tudják, ki mennyi szeretetet érdemel."

 A szerző neve nekem az Oroszlánkölykök könyve miatt volt ismerős, ezen könyve most jött velem szembe, és mivel családregényről van szó tudtam, hogy nekem való és még a majd' hétszáz oldal sem tántorított el.
A Kossuth kiadó új köntösben jelenteti meg a szerző műveinek legjavát, hat könyvet, és ez volt az első a sorban.

A helyszín Port Philip 1945. Itt él a Jordache család. A kimért és zord szülők, valamint két fiúk és lányuk.
A családban úgymond mindenki a túlélésre játszik. Ki így, ki úgy próbálja a lehető legtöbbet kihozni abból ahová éppen született.
Aprólékos és nagyon éles képet kapunk az őszes fő és mellékszereplőről.
Mindhárom gyerek sorsát nyomon követhetjük, felváltva lépünk be az életükbe, gondolataikba, vágyaikba.
Olvasás közben számomra a legmegdöbbentőbb azok a bennem zajló változások voltak. Évtizedeken átívelő történetben mindhárman rengeteget változnak, történnek velük jó és rossz dolgok, és ezek a változások éppúgy hatottak rám is ahogy rájuk. Hol melléjük álltam, hol szívből utáltam őket.
A rossz döntéseiknél a fejemet fogtam.

Rudolph a család jóindulatú reménysége, aki elszántan küzd, hogy egyszer ott lehessen ahol a városka egyik leggazdagabb embere.
Gretchen aki színésznői álmokat dédelget, de hamar rájön, hogy mivel tud a legkönnyebben haladni egy kényelmes élet felé.
Az öntörvényű Tom, aki hisz benne, hogy ököllel is bármit elérhet.

Tetszett ez a nem tökéletes család, reális, életszerű emberi kapcsolatok, buktatók ezrei, és azok a fránya gyökerek, amik mind hatnak a szereplőkre. És persze mindenhol felbukkan egy gazdag ember aki mintha csak gúnyolódna a három szegény sorsú szereplő felett, akik sosem érhetik el, hogy ne csak gazdagnak érezzék magukat, hanem úgy is nézzenek ki.

"Esik Porto Santo Stefanóban, esik Velencében és esik Kaliforniában is. A Jordache testvéreknek nem kedvez az időjárás."

Nem tudom megmondani mitől több ez a családregény mint több tucat másik társa. Talán mert úgy éreztem, hogy hiteles. Hogy ilyen számtalan családdal megtörténhet, hogy rengeteg olyan ember él a világban akiknek ugyan van családja mégis pont miattuk éri annyi kudarc. Nincs a történetben semmi meseszerű, itt nem nyeri el a jutalmát senki sem, csak mert pusztán jó.

Értékelés:
5 gazdag cseresznye az 5-ből!! 

Stefano Mancuso - Alesandra Viola: A fák titkos nyelve

A könyv öt rövid, de annál tartalmasabb fejezete kitűnő ismeretterjesztő irodalom mindenki számára.
A könyv azt a több ezer éves állítást igyekszik megcáfolni, miszerint a növények fejletlenek, a többi élőlényhez képest.

Az elmúlt száz év tudásanyagát összegyűjtve érvel  a híres olasz tudós StefanovMancuso és Alessandra Viola újságíró.

Megismerkedhetünk olyan híres gondolkodók álláspontjaival mint Arisztotelész, Démokritosz, Carl von Linné és Darwin valamint betekintést nyerhetünk a növényi élet az emberi szem számára rejtett világába.
Megismerhetjük azokat a néha elképesztően ravasz  technikákat amiket a növények kifejlesztettek az idők során a szaporodásukra, önvédelmükre  és táplálkozásukra.

A növényi intelligencia számtalan aspektusát tárja elénk a könyv mindazonáltal, a könyv az elsőtől az utolsó szóig reális talajon mozog, nem kicsinyítve le a növények valós szerepét a természetben, kézzel fogható bizonyítékokkal és tényekkel támasztva alá a tudományos állításokat.

Rávilágít arra is, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a növények az emberek nélkül is vígan élnének tovább, fordítva ez viszont ez már nem igaz.

Érdekes, sőt kifejezetten vicces, ahogyan a növények, és a vallások közti kapcsolatot ábrázolja a szerző páros. 

"Néhány vallás szentként tiszteli a növényeket- vagy bizonyos részeiket - , mások viszont gyűlölik sőt démonizálják őket."

"Megesett az inkvizíció korában, hogy bizonyos növényeket együtt ültettek a vádlottak padjára azokkal a boszorkányokkal, akik ezeket használták. Így járt a fokhagyma,a petrezselyem és az édeskömény is !”

 Be kell vallanom szegény petrezselymet kissé megsajnáltam, nem hinném, hogy máglyahalált érdemelt.:D

A keresztények  egyes téves értelmezései szerint, a növények nem egyenlők az állatokkal és egyáltalán nem intelligens lények.

(Ha visszaemlékezünk Noé híres történetére eszünkbe juthat, hogy csak állatokat vitt fel a bárkájára, növényekről a szentírásban nem esik szó, az özönvizet mégis túlélik, ugyanúgy a táj élettelen részeiként mint a hegyek, völgyek, és sivatagok.)

Az iszlám vallás szintén a tárgyak közé sorolja a növényeket.

Nem csoda tehát hogy nagy területen és rendkívül sok ideig ez a gondolat megragadt az emberek fejében.

Véleményem szerint ez a könyv személetes módon, kitűnő példákon keresztül mutatja be a mai korban rendkívül hasznos mondanivalóját, anélkül hogy szárazzá vagy unalmassá válna.

Értékelés:
5beszélő cseresznye az 5-ből!!!

Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak

A természettudományt tanító szerző, egy barátjának állít emléket ezzel a könyvvel.

Ismét a fiatalok problémái a fő csapásvonal.
Aysel és Roman egy internetes oldalon lépnek kapcsolatba egymással a Sima Átkelés nevű honlapon, ahol társakat lehet keresni az öngyilkossághoz.

Aysel-t édesapja tette készteti arra a lányt, hogy véget vessen az életének. Iskolatársai kerülik, igaz a lány is tisztes távolságot tart mindenkitől. Apja tette után azon aggódik, vajon mennyit örökölhetett apja gyilkos természetéből.

Roman magát okolja a családjában bekövetkezett tragédiáért, úgy érzi nem érdemli meg, hogy éljen.
Minden ami korábban örömet szerzett neki, vagy amiben sikeres volt, annak hátat fordított, egyetlen dolog érdekli, hogy megtalálja a társát akinek a segítségével nem hátrálhat meg az utolsó percben.

A történet jól lett megírva, ám szerintem túl sokszor említik a depressziót, holott szerintem egyik fiatal sem volt depressziós, csak túl nagy volt a teher amivel egyedül meg tudtak volna birkózni.
Aysel oka túl kevésnek tűnt olvasás közben, bár teljesen meg lehet érteni de mégis  túl drasztikusnak éreztem az öngyilkosság fontolgatását.


Amikor a két fiatal megismerkedik igyekeznek a célra összpontosítani, vagyis nem megkedvelni egymást, főleg pedig nem lebeszélni a másikat a szándékáról.
Azért is volt nehéz számukra a döntés, mert nem akarnak ők  meghalni, ám úgy gondolják a jelen helyzetükben ez lenne a legjobb megoldás nekik és a környezetüknek.
A visszaszámlálás elkezdődik.

"Néha akkor jövünk rá, pontosan hogyan élünk, ha látjuk, mások milyennek látnak minket."

Aysel anyukáját egyáltalán nem értettem, egy szülő semmilyen helyzetben nem védekezhet azzal, hogy nem tudja mit mondhatna, ezért hallgatott, ilyen nincs.
Főleg annak fényében, hogy a lánya számára egy teljesen új családba kell, hogy beilleszkedjen egy ilyen trauma után.
A gyerekeinket arra kell megtanítani, hogyan tudják megoldani a problémákat, illetve hogy merjenek segítséget kérni, beszélni róla.
Aysel és Roman remek példája annak, hogy egyetlen ember figyelme is mennyit segíthet abban, hogy más szemszögből tekintsünk a helyzetünkre.


Értékelés:
4 mélabús cseresznye az 5-ből!!!

Joanna Trollope: Szeretőből feleség

Trollope hétköznapi élethelyzetekről ír, korábbi könyveihez hasonlóan ebben a történetben is olyan problémát jár körül ami bármikor, bárkivel megtörténhet.
Évtizedes házasságban élő Guy úgy érzi, hogy túl a hatvanon végre olyan életet szeretne élni amire vágyik, és azzal akit szeret. És ez a valaki nem a felesége, hanem fiatal harmincas éveiben járó szeretője Merrion.
Az idős férfi bíróként dolgozik, felesége Laura feladva karrierjét minden idejét és energiáját először férjének majd gyerekeinek szenteli. A látszólagos boldogság évtizedekig kitart.
Guy és Merrion hét évig bujkált és titkolózott, a férfi egy nap úgy határoz, hogy Laura elé áll, és elmondja, hogy válni akar.

Amiről azt hisszük, hogy csak két embert érint arról hamarosan kiderül, hogy mindenkinek van hozzá köze aki Guy és Laura családjához tartozik.
Két fiuk Simon és Alan valamint az unokák, na és Simon felesége Carrie mind-mind más véleményen vannak a hirtelen családi drámáról, és persze mindenki ki is nyilvánítja a véleményét.
Természetesen sokkal nagyobb galibát okoznak, mintsem, hogy segítsenek a helyzet békés megoldásában.
Laura a mártír szerepében tetszeleg, Guy pedig a csendes bűnbak. Egyértelmű, hogy kire kell haragudni, és az is, hogy kit kell védelmezni és segíteni. Simon anyja mellé áll, olyannyira, hogy anyja válóperes ügyvédje lesz, így apjával szemben kell mindent elkövetnie, hogy anyja megkapja mindazt amit csak elvehet.
Az események gyorsan követik egymást, egyik percről a másikra változnak a dolgok.

Az élet nagy kérdései: Mennyi mindent akarunk/akarhatunk még magunknak amikor mindenünk megvan? Önző dolog-e egy egész család életét felborítani egyetlen ember boldogsága érdekében? Miért várunk évtizedekig megtévesztve a társunkat, hogy minden rendben van? És mennyi esélyünk van egy fiatal nő mellett, ha mi már nagypapák vagyunk?
Szerintem nagyon Laura hibáira lett kihegyezve a történet, a vén kecske is megnyalja a sót típusú Guy pedig fel lett mentve minden alól, mondván mit lehet tenni ha egyszer szerelmes lett?
Merrion volt az egyetlen figura akinek teljesen egyértelműek és logikusak a lépései.


Amit picit hiányoltam az Guy és Laura személyiségének bemutatása. Nagyon keveset tudunk meg róluk.
A történet vége, ha lehet még több kérdést vet fel, mint azt a könyv elején sejteni lehet.

Ez már az ötödik könyve a szerzőnek amit olvastam, és továbbra is kíváncsian várom milyen történetei vannak még. Hamarosan jön újabb könyve Lányok és férfiak címmel.

Értékelés:
4 elhagyott cseresznye az 5-ből!!!

Joanna Trollope: Porcelánéletek

A szerzőnek ötödik könyvét adta ki a Kossuth kiadó.
A másik család és a Sógornők  olvasmányos, érdekes könyvek voltak.  A Pap felesége, és a Mostohák még olvasásra vár.
A nemrég megjelent könyv gyönyörű, porcelán almás borítójának  nem tudtam ellenállni.

A Susie Sulliven - kerámiák otthonos, családias termékeket állít elő. Kézzel készülnek a tejes kancsók, bögrék, tányérok, tálkák, vázák.

A család és a vállalat feje Susie, aki három felnőtt lány édesanyja. Kemény és dolgos évek állnak az asszony mögött, aki rengeteg munkával és fegyelemmel egy egész birodalmat irányít. 
Látszólag a család minden tagja boldog. Három lánya és egyik veje  oszlopos tagja a vállalatnak. Értékesítési, és kereskedelmi igazgatók, tervezők.

Ám csendesen ugyan de egyre határozottabban fogalmazzák meg nem tetszésüket anyjuk döntéseivel kapcsolatban, aki bábként, csupán akarata végrehajtóiként tekint gyerekeire.

A viták mellett, a lehető legrosszabbkor beállít egy éltes hippi férfi, aki nem kevesebbet állít, minthogy Susie apja, aki még csecsemőként hagyta nagyszülőkre egyetlen lányát, hogy aztán feleségével, Susie anyjával szabadon élhessenek.

Kártyavárként omlik össze Susie élete. Három lányával elbeszélnek egymás mellett, férje pedig hirtelen a sarkára áll, és szembesíti feleségét a csökönyösségével, apja pedig háttérben maradva ugyan, de fenyegető árnyként telepedik a nő életére.

Ha évtizedekig főnökök vagyunk, mind otthon, mind egy vállalat élén, nehéz belátnunk, hogy nemcsak a jelenben, de a múltban is hibázhattunk. Észre sem véve, ha megbántottuk a férjet, elhanyagoltuk a gyereket.

Cara, Grace és Ashley nemcsak anyjukkal szemben kénytelenek változásokat eszközölni. A házas Cara és Ashley a családjukra is kell, hogy kellő energiát fordítson, míg Grace egy kényelmetlen kapcsolatban szenved.

Bár sokan unalmasnak tartanak olyan könyvet olvasni, ami akár a saját életükről is szólhat, én éppen ezért szeretem az ilyen történeteket. Tükröt tart elénk, ami által átgondolhatjuk, hogy mit teszünk jól vagy éppen rosszul a saját életünkben, karrierünkben, családunkban.
( A karrierista életszemlélet nagyon távol áll tőlem. Egy vállalat, soha nem tud annyit adni mint egy szerető férj, és a gyerekeink. Saját magát fosztja meg a boldogság lehetőségétől az, aki csak akkor érzi magát sikeresnek ha aktatáskát szorongat, nem pedig pelenkát.)

Trollope igazi zsonglőrként tartotta kézben a sok szereplős történetet. Kidolgozott, és izgalmas családregény született, ahol a szereplők egyéni élethelyzete mellett egy hatalmas vállalat mindennapi mozzanatit és végigkísérhetjük.

Értékelés:
4 boldogságot adó cseresznye az 5-ből!!

Christian Jungersen: Eltűnsz

 
"...boldogtalan kutyák módjára telepedünk le bárhová, ahol egy kevés hely és meleg van."

A dán szerzőnek ez a harmadik regénye.

A fülszöveg rögtön megfogott. 

Az iskolaigazgató Frederik, felesége Mia és kamaszfiúk Niklas átlagos dán család. Jómódban élnek, szeretik a munkájukat.

Mia úgy érzi tizenöt év házasság és pár rossz év után férje újra az az ember akihez anno hozzáment.
Nyaralásuk alkalmával azonban kártyavárként omlik össze a röpke boldogság. Egy életveszélyes helyzet után a kórházban férjénél agyhártya daganatot diagnosztizálnak. És bár a daganat műthető, az orvosok szerint a férfi olyan személyiségváltozáson megy keresztül ami örökre szólhat.

Mia átértékeli a tökéletes három évüket, és az azt megelőző rémálmot, amelyben a szeretők éppúgy szerepelnek mint a munkamánia. 
A műtét után Frederik agresszív, érzéketlen és kiszámíthatatlan lesz. Tiszta pillanataiban pedig csak sír.
Mia próbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, vigyázni a férjére, és feltérképezni ezt a furcsa  betegséget. 
Támogatói csoportot keres, ahol némileg hasonló helyzetben lévőktől vár támaszt és segítséget.

Ám a családnak még fellélegezni sincs ideje, amikor kiderül, hogy Frederik sikkasztott...

Mikor volt beteg Frederik? És mikor egészséges? Hogyan, és hová sorolják be tetteit?
Hogyan hozzon helyre mindent Mia egymaga?

Lendületes regény egy rémálomról.
Ijesztő volt olvasni, hogyan tud egyik napról a másikra idegenné válni számunkra a valaha hozzánk legközelebb álló személy.
Az anyagi és lelki terhek elviselése lehetetlennek tűnik.
Van jó megoldás és életszemlélet ilyen esetekre?

Voltak a regényben gyengébb részek, számomra ilyen volt a történet vége, és pár momentum, amit a szerző az izgalmak miatt alkalmazott, de úgy gondolom itt a kevesebb több lett volna. Kicsit sok volt, hogy a történetben lassan már minden szereplő agysérült lett.

Összességében egy izgalmas, elgondolkodtató történet.

Értékelés:
4 horpadt cseresznye az 5-ből!!!