"Szert tettem egy revolverre, hogy megvédjem magunkat, és nemsokára használnom is kellett."
A szerző korabeli újságok, feljegyzések, bírósági iratok segítségével megírta Constance Kopp és testvérei történetét. Illetve kezdetét, hiszen a Kopp nővérek alcímre elkeresztelt sorozatnak ez az első része.
Constance nem kevesebbet ért el akkoriban, minthogy ő lett Amerika első női seriffhelyettese.
1914-et írunk. Constance, Norma és Fleurette egy tanyán élnek, távol a város zajától. Az önkéntes száműzetésük a múltba nyúlik vissza, de erről a testvérek nem beszélnek. Constance a legidősebb, így ő tölti be a családfő szerepét. Bár van egy fivérük, önállóságukat féltve elutasítják, hogy költözzenek fivérükhöz, aki nemrég nősült meg. Csendes, egyhangú életüknek egy városba való kocsikázás vet véget. Bricskájuk egy autómobillal ütközik. A határozott Constance kártérítést követel a balesetet okozó férfitól. Constance ekkor még nem sejti, hogy a gazdag selyemfestő gyárosba kötött bele, aki nem riad vissza a törvénytelen módszerektől, és barátai is ebből a körből kerültek ki.
A nevesincs, szegény nőkkel nem foglalkoznak, egy gazdag és befolyásos emberrel szemben nem tehetnek semmit, nőként meg pláne nem.
Talán ez szította fel Constance harci kedvét, talán az eseménytelen élete, de tény, hogy az elszánt nő addig üti a vasat míg nem talál egy embert -Heath seriff személyében - aki szintén nehezen viseli, hogy csak annak lehet igaza akinek pénze van.
A jogos kártérítési igényből aztán fenyegető levelek, ablakon berepülő féltéglák, betörés, gyújtogatás lesz. Minél többször zaklatja Henry Kaufman és bandája a három védtelen nőt, ők annál elszántabbak lesznek. Mivel a törvény továbbra is szemet hunyna a dolog felett a testvérek Heath seriff javaslatára a nyilvánossághoz fordulnak.
A történet elsősorban a Kopp nővérekről szól, a nők helyzetéről, ugyanakkor a gazdag ember, szegény ember közötti órási szakadék, és kizsákmányolás nemcsak a Kopp nővéreket érinti.
Izgalmas, és nem mellesleg humorban bővelkedő kalandregény arról, hogy bárkik is vagyunk, ha éppenséggel nőnek is születtünk mindig álljunk ki önmagunkért, az igazunkért. És ha tehetjük másokért is.
A három nő eltérő jellemét, stílusát a szerző ragyogóan mutatta meg. Mindegyiküket megkedveltem. (A szívem pedig Heath seriffért dobog:-)
Értékelés:
5 vagány cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése