Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála

               

                 "Gyilkosság reggel, álarcosbál este, rejtélyes üzenetek és megégett főkomornyik."

 

Rég olvastam ilyen agyafúrt könyvet. Nemcsak egy rejtélyt kell megoldani, de nyolc ember bőrébe kell bújni, az állandóan változó környezettel lépést tartani, és kitalálni ki a barát, és ki az ellenség. És legfőképp nem elveszíteni önmagunk.

Aiden Bishop abba a szerencsétlen helyzetbe találja magát, hogy egy olyan kastélyban vendég, ahol senkit sem ismer, és olyan testben ébred ami nem a sajátja.

A Hardcastle család álarcosbált rendez kicsit morbid módon  egy tragédiára megemlékezve...ebbe csöppen főszereplőnk aki versenyt fut az idővel. Vagy megnevezi Evely Hardcastle gyilkosát, vagy örökre a kastély foglya marad. Nyolc gazdatest áll rendelkezésre, testenként huszonnégy óra. 

Nekem az egész nagyon egyben volt. Hiába próbáltam árgus szemekkel figyelni, én bizony nem találtam benne sem logikai bukfencet, sem kivetnivalót. Minden egyes oldallal egyre több információt, kirakós darabkát, szereplőt kell megjegyeznünk.

Nem elég, hogy egy láthatatlan gyilkos után lohol, Aiden sincs biztonságban. Nagyon szimpatikus karakter  könnyen a szívembe zártam. Szorítottam neki, hogy sikerüljön a küldetés. 

A szerzőnek sikerült az összes szereplőt színesnek, elevennek megalkotni; szinte lelépnek a lapokról. Arról nem beszélve, hogy zseniálisan mutatja be, hogyan birkózik  meg Aiden a gazdatestek fizikai adottságaival  és a  lelki  beállítottságokkal.

Igazi irodalmi csemege ez a könyv. Korábban nem olvastam még hasonlót sem, így nekem egyedinek hatott. Részletes, és nagyon jó stílusban íródott, gyönyörű megfogalmazásokkal. Nagyon igényes, öröm volt olvasni.

Értékelés: 5 álarcos cseresznye az 5-ből!!!

Tökéletes lányok

 Minő véletlen, hogy a könyvcímek ennyire passzolna; A Tökéletes alany,  és a Tökéletes feleség.

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: A tökéletes alany

Kedvelem a laza thriller jellegű történeteket. Amin lehet izgulni, kellő számú csavar, és tanulság található benne. 

Jessica egy pszichiátriai felmérésre jelentkezik - mondjuk úgy, hogy él egy más által elhalasztott lehetőséggel - könnyű pénz ami gyorsan jön. Jessica pedig nyugodt szívvel küldheti tovább a megszerzett pénzt a szüleinek.

Bár egyszerűnek tűnik a történet, a szerzők nagyon alaposak voltak, remekül kidolgozták a hátteret. Aprólékos volt, de nem unalmas. Ilyen az amikor szerintem az olvasó teljes képet kap.

Elkezdődik a teszt, Jessica teljes titoktartást aláírva kiszolgáltatja magát a híres pszichiáternek.

Az ember valahogy úgy gondolja, ha valaki híres, vagy valamilyen módon felette áll, akkor annak az illetőnek hiszünk, behódolunk. Legyen az orvos, vagy jogász, esetleg egy kő gazdag valaki. Jessica is ebbe a csapdába sétált bele, amikor egyik hajmeresztőbb teszt követi a másikat, ő pedig mindig megmagyarázva annak létjogosultságát eleget tesz neki. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha kiderül, hogy a végén Jessica már csak túl szeretné élni a nagy tesztelést.

Négy cseresznyét kapott. Számomra abszolút fogyasztható volt. Ugyan a főszereplő nem került közel hozzám, ám az ellenséget közösen gyűlöltük.

J.P. Delaney : A tökéletes feleség

Tartottam picit a sztoritól, mert nekem a technikai újdonságok még mind csak a jövő. Egyáltalán nem a kézzelfogható most. A mesterséges intelligencia, vagy  a klónozás számomra hajmeresztő. Nem lehetőséget látok benne, hanem félelmet kelt. 

Tim a cégének és a tudásának köszönhetően újra elővarázsolja eltűnt feleségét Abbiet. Igen ám de Abbie csak másolat...

Abbie2 fel lett töltve az eltűnt nő emlékeivel, és minden olyan információval ami megtévesztően hasonlít az eredetiére. Nekem itt is volt az a pont amitől nem tudtam átélni, átérezni ezt a szituációt. Oké, hogy Abbie2 nem érzett éhséget, sosem fázott és a többi, de ettől eltekintve egyáltalán nem érzékeltem, hogy ő egy robot. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz a történet szempontjából? Valóban ilyen a mesterséges intelligencia ami tökéletesen másolja az emberi érzelmeket, érzéseket??

A történet zajlik a jelenben, Abbie egyre másra fedez fel ellentmondást Tim szándékával kapcsolatban. Próbálja az összes felvillanó emléket értelmezni. A másik szálat pedig a cégnél dolgozó valaki meséli el Tim és Abbie kapcsolatát, ahogy azt a külvilág látta.

Azt gondolom, hogy ezek a forradalmian új lehetőségek az emberiségre csak bajt hoznak. Mert rosszul fogjuk használni, vagy már most rosszul használjuk azt ami elérhető a számunkra. Erre remek példa Tim, aki szerintem egy beteg agyú pöcs.

A könyv vége tartogatott jó pár csavart- itt már figyelnem kellett!! Bár remekül lett megírva és tényleg izgalmas volt mégsem estem tőle hanyatt. Azért megkapta a négy robotos cseresznyét az 5-ből!!

Kate Quinn: Alice hálózata

 "Annyira keserves dolog a remény, sokkal keservesebb, mint a harag."

 Azért várt ennyit a polcon, mert nagyon szürke kisegér kinézete van. Sajnos ilyen felszínes vagyok, és nekem kell, hogy egy könyvnek szép ruhája legyen. (Például Kate Morton könyvei mind olyan elegánsak; kemény fedelesek, vonzó ruhával) megérdemelt volna ez a zseniális könyv, egy nagyon szép borítót!!!




Zseniális történet arról, hogyan lehet a két világháborút összekötni, két teljesen különböző  nőt egy csapattá kovácsolni.
 Charlie a saját élete elől menekül, rögeszmésen keresve a háború alatt eltűnt unokatestvérét. Eve szintén saját maga, a múltja elől menekül. A valaha ragyogó Eve árnyéka önmagának, lelkileg és testileg megnyomorítva tengeti mindennapjait, mígnem egy nap Charlie be nem kopogtat hozzá.

Hogyan lesz valaki kém? Mi az amit elképzel róla az ember, és mi a valóság? Elég csak bátornak lenni?

 "Elidőztünk a boldogságunk törékeny buborékában, abban a fajta boldogságéban, amely a mélabú felett lakozik..."

Miközben Charlie lohol egyik nyomtól a másikig, szép lassan kibontakozik Eve homályos múltja.
Minél inkább közeledünk a cél felé, annál borzalmasabb és izgalmasabb kalandokba csöppenünk.


A szerző valódi kémnő alakja előtt tiszteleg a könyvvel, sőt kémnők előtt!!!

Értékelés:
5 kémséges cseresznye az 5-ből!!!!

Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Valami komolyra vágytam, hát megkaptam.  A Gold család élete szív fájdítóan szomorú. Nagyon különleges történet ez, és nemcsak a karakterek miatt. Minden annyira klappol a sztoriban, annyira a helyén van, hogy le sem lehet tenni a könyvet az utolsó oldalig.

1969-ben négy gyerek ellátogat a városba érkezett vándor médiumhoz...
Az évek alatt aztán nagyon keveset, és nehezen beszélnek arról, hogy melyiküknek mit jósolt a furcsa nő. Egy valami azonban biztos, a testvérek az egész életüket meghatározó információ birtokába jutottak...vagy azt hitték.
A szavak ereje egy csodás regénybe gyúrva. Amikor elhisszük, hogy a sors kőbe vésett, és nincs választásunk.
Négy különleges élet út, amelyek mindegyikénél vártam a csodát, a megváltást. Mondhatni végig reménykedtem az egész könyvet.

Akárcsak korábban  Benedict Wells  könyve, vagy az Anne B.Ragde által írt trilógia (aminek a bejegyzései a blog költözéskor elvesztek) ez a könyv is egy láthatatlan lenyomatot képez a lélekben. És nem pusztán azért mert szomorú, hanem mert olyan érzékenységgel, alázattal jeleneti meg az emberi lélek legfájdalmasabb érzését, félelmeit, hogy nem lehet nem emlékezni rá.

A szerző nemcsak kellően érzékeny, de nagyon precíz is volt. A szereplők foglalkozását tekintve nagyon látszik, hogy rengeteg munkát fektetett abba, hogy  az olvasó valódinak érezze akár a bűvész Klara foglalkozását, akár Simon vérrel és verejtékkel elért eredményeit a táncban, vagy éppen Varya kutatását.

Azt azért meg kell említenem, hogy a történet elején kicsit megijedtem, mert Simon életével kezdünk, és annyira távol áll tőlem  szerző nyíltsága ami a szexualitást illeti, hogy megfordult a fejemben, hogy ez nem az én könyvem lesz.

A könyv ruhája is megérdemel egy mondatot, nagyon  szép. Képen nem látszik a sok csillogó kövecske, sem az érintéskor tapasztalható bársonyos érzet.

Figyelni fogom a szerzőt!

Értékelés:
4,9 halhatatlan cseresznye az 5-ből!!

Eoin Dempsey: Fehér rózsa

A szerző előző magyarul megjelent könyvét nem olvastam, ebben az esetben a  fülszöveg fogott meg, izgalmasnak ígérkezett.
Kicsit csalódott voltam a  történet elején, mert elég gyengére sikerült. Voltak a történetben pontatlanságok is. Például az este széthúzott függöny reggelre már behúzva volt. Vagy a biztonsági öv ellenére a szereplő simán arrébb csúszott egy métert... Pedig én aztán nagyon láma vagyok, kiszúrja a szemem a baki mégsem veszem észre.

Egy német lány, Franka és egy Luftwaffe pilóta Werner története a második világháború idején.
Ahogy az ilyen kiélezett helyzetben lenni szokott, senki sem az akinek elsőre látszik.

Franka a családja nyaralójában húzza meg magát, elvágva a külvilágtól. Ekkor botlik az erdőben eszméletlenül heverő férfira.

Pattogós, gyors, izgalmas sodrású regény. Megismerjük a múlt szálait, mindkét szereplő szemszögéből, közben pedig haladunk a jelenben a meg sem jósolható végkifejlet felé.

Továbbra is nyitott és kíváncsi vagyok az első és második világháború eseményeire, bár ebben az esetben csak a két szereplővel történtek voltak újdonságnak mondhatóak. A szerző maradt a biztonságos, mindenki által ismert momentumok felsorakoztatásánál. Így a történelmi tudásom nem gyarapodott.
A történet vége az ami felhozta majdnem öt cseresznyére a sztorit. Jó lett megírva, izgalmas volt.

Értékelés:
4,9 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!

Két könyvről (gyorsan és röviden)

A sok eső mindent elmosott; utat és jókedvet egyaránt. Egyebek között azt az erőmet is, hogy bejegyzést írjak pedig mindkét könyv remek volt a maga nemében.

"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy." 

Ez a kedvenc idézetem, a kedvenc fájdalmas és reménykedő YA kategóriában olvasott könyvből, és az sem változott, hogy az a bizonyos könyv A Csillagainkban a hiba. (Pedig 2013-ban olvastam!!!!)
Kis (????) időt kihagyva újra belevágtam egy hasonló regénybe ez pedig nem más mint Rachael Lippincott: Két lépés távolság.

Két fiatal, egy lány és egy fiú akik a gondtalan kamaszkor helyett kórházak és kezelések között kénytelenek létezni. Ahogy lenni szokott valami új és varázslatos költözik a nagyon is szűk keretek között létező mindennapjaikba. A szerelem semmire sem jó, de sok mindenre elég. Szerintem. És valahogy így vannak ezzel a szereplők is, mert az egymás iránt táplált érzések minden mást elnyomnak. A betegséget, a rettegést.

Mindig örülök az egyedi és találékony megoldásoknak a hasonló történetekben, így itt sem volt hiányérzetem, és nem találtam hasonlóságot sem más regényhez képest , ami hasonló műfajban íródott. Ez mindenképpen dicséretes.
Ebben a történetben is megtaláltam a kedvenc idézetem:

"Ezen a világon mindenki kölcsönkapott levegőt szív!"

A történet vége is egész jól el lett találva szerintem!

Négy cseresznyét kapott.


Christine Leuness: Cellába zárva: 

Ez egy nagyon kemény könyv, számomra legalábbis az volt, főleg ahogy tartottunk a végkifejlet felé.

Átlagos német család. Aztán ahogy Hitler hatalomra kerül, a család tizenéves fia a Hitlerjugend tagja lesz és nagyon tetszik neki. Agymosás és miegymás, megtörténik. A szülők összeszorított szájjal hallgatják Johannes baromságait, féltve az életüket nem mernek nyilatkozni. Finoman próbálják ugyan terelgetni fiúkat, de úgy tűnik hiába.
A szülők aztán egy zsidó kislányt bújtatnak fiuk tudta nélkül. A család összes tagja egymást figyeli árgus szemekkel, akárcsak a szomszédok...
A háború a családot sem kíméli, legyenek bármilyen derék hazafiak is.
Addig-addig sújtja őket egyre másra a tragédiák sora, mígnem Johaness egyedül találja magát a lakásban...persze nincs egyedül.

"- Milyen idős vagyok? - kérdezte egyszer minden előzmény nélkül, miközben áttetsző tükröződését vizsgálgatta az ablaküvegben."

Johannes élete el lett szúrva, mert ugye mi lett volna ha... Mi lett volna ha normális gyerekkor, tanulás várt volna rá, nem ez amiben felnőtt. Persze Elsa is teljesen más sorsot érdemelt. És mennyi ilyen embert hozott létre az a szörnyű időszak???

Egyetlen pici hiányérzetem maradt, ez pedig Elsa személye. Nagyon keveset tudunk meg róla, pedig lett volna idő, hely teljesen kibontani a személyiségét. Helyette annyit tudunk meg róla, hogy vannak szülei,vőlegénye, és retteg. És rab.

Majdnem megkapta az öt cseresznyét.

Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Nagyon régen olvastam már ehhez hasonló romantikus történetet. Nekem a Love Story ebben a kategóriában mindent visz.

Ez a történet azért marad emlékezetes mert igaz történet!!! A szerző több mint egy évtized távlatából idézi fel szomorú és romantikus kapcsolatát egy fiúval.
Jessica tizenhét éves. Bár Danny nem az első szerelme, a lány még csak nem is sejti, hogy a fiúval való kapcsolata gyökeres változásokat hoz az életébe. Annyi akadályt és könnyet, hogy ha előre is sejtene valamit úgysem hinné el.

Nehéz úgy írni a két fiatal szerelméről, hogy semmit se áruljak el. Attól függetlenül, hogy Jessica és Danny küzdelme egymásért igazán megható, sajnos nekem döcögősen indult, és az egészen a történet végéig darabos volt.
Annyi dráma és fájdalom hömpölyög a lapokon, hogy az már a hihetetlen kategória.
Danny fiatal volt, vonzó, életerős nem is gondolná az ember mennyi sebet rejtegetett. Felépített ugyan egy életet, de ez annyira törékeny volt, hogy bármikor darabokra törhetett.

Látszólag le lett zárva a történet, de úgy tűnik, hogy lesz még folytatás.

Értékelés:
4 Közeli cseresznye az 5-ből!!!

A szerelem illata, vagy PPP :-)

"Valahol a helyes és helytelen között létezik egy tövisekkel körülvett kert, én ott találkoztam veled."

A Rózsdás Rózsa Parfüméria azoknak segít akik kicsit bizonytalanok. Egy édes illat, egy elixír és akiket - amúgy is - egymásnak teremtett az ég apró lökést kapnak a szerelem elnevezésű társasjátékban.
Mimosa aromatőr, anyja minden lépését vigyázza, hiszen az aromatőr dolga, hogy saját magát háttérbe szorítva másoknak segítsen. Mimosa orra olyan mint valami érzelmi iránytű. A csalódás a reménykedés, vagy éppen a harag messziről szaglik rólunk, így egy aromatőr számára nyitott könyvek vagyunk.
Természetesen a tinédzser Mimosa iskolába szeretne járni, szerelmes szeretne lenni, de persze közben éppúgy kutyulná a varázsitalokat mint korábban. De  ebben a tündéri történetben sem kaphat meg mindent az ember lánya amit csak akar.

Sok pluszt kaptam ettől az elsőre egyszerűnek tűnő YA történettől. Érződik a történeten, hogy alaposan ki lett dolgozva az illatokkal való játék. Bepillantást nyerünk ebbe a varázslatba, az illatok, virágok, növények koktéljainak elkészítésébe.

Bár következetesen amatőröket olvastam az aromatőrök helyett, imádtam minden egyes sorát. Olyan jól el lettek találva az arányok - család, szerelem, barátság - hogy öröm volt újra és újra visszatérni a csodásan buja kertbe, és Mimosa kusza - szerelmi- életébe, ahol minden oldalon egy újabb fordulat és illat várt.
Szerelem ellen is van orvosság, ki ne szeretne egy fiola PPP-t ha egyszer a helyzet úgy kívánja? Biztos vagyok benne, hogy nagy kereslet lenne rá, ha valóban létezne ilyen elixír.

A fejezetek elején pedig bölcs gondolatokat olvashatunk aromatőröktől.

"Az elixírek megsúgják az elmének amit a szív már úgyis tud."
Begonie, aromatőr, 1768

Igazán bájos és eredeti történet. A könyv borítója is remekül sikerült, a borítók belső oldalai is kaptak díszítést.

Értékelés: 4,9 illatos cseresznye az 5-ből!!!

Rosie Walsh: Hét nap szerelem

 "Az ember sosem túl idős a vágyakozáshoz."

Teljesen mást vártam ettől a könyvtől. Kis habos -néha sírós- szerelmi sztorit. Az eleje még rendben is volt, aztán jöttek a titkok meg a tragédiák.

Sarah és Eddie hét napig élnek olyan szerelemben amit felnőttként maximum tinikorban tartunk elképzelhetőnek.  Tökéletes napokat töltenek együtt. Ám másik életük visszarántja őket ahol múltjuk, munkájuk, gondjaik és titkaik vannak.
Hét nap a világ Sarah számára, aki válása küszöbén úgy érzi a sors valamiért kárpótolta.

Nem tart sokáig a boldogság. Eddie amint elutazik mintha megszűnne létezni. Telefonja süket, Facebook profilja nem frissül. Sarah Eddie- nek szánt üzenetei valahol az éterben keringenek, anélkül, hogy Eddie egy pillantást vetne rájuk.
Sarah értetlenül áll a történtek előtt, képtelen belenyugodni Eddie döntésébe.

Lövésem sem volt, hogy mi fog kisülni ebből a nagy titkolózásból. Cseppenként adagolja a szerző az információkat Sarah gyerekkoráról és a jelen történéseiről, ahol Sarah megpróbál talpon maradni a csalódás után.
Egy ponton aztán tisztul a kép, lassan lehull a lepel minden korábbi takargatnivalóról, de még itt is kapunk csavarokat amiktől más színezetet kap az egész történet.

Mondhatnánk, hogy ilyen nincs is, de jól tudjuk, hogy a valóságban sokkal hajmeresztőbb dolgok is megtörténnek. Nem volt számomra idegen, hogy elhiggyem, a sors útja valóban annyira kifürkészhetetlenek mint Sarah és Eddie esetében.

A könyv borítója kicsit megtévesztő, túl színes és vidám ahhoz képest, hogy mennyi fájdalom, lemondás és bűntudat tölti meg a lapokat.

Értékelés:
4,9 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!

Lucy Foley: A meghívó

"Csak úgy sodródtam, és gőzöm sem volt arról, mire képes az emberi szív."

1951. Hal újságíró, - bár szeret magára íróként gondolni - egy barátja révén meghívót szerez egy pazar partira, amit egy idős grófnő ad befolyásos emberek számára, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy készülő filmhez.
Hal itt találkozik a titokzatos és szép Stellával. Szenvedélyes egyéjszakás kalandba bonyolódnak. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy többet megtudjanak egymásról, így csak a saját képzeletük alakítja a másikat.

1953. Az idős grófnő örömmel értesíti Hal-t, hogy velük tarthat a mesés útra. A Riviérán végighajózva népszerűsítik az elkészült filmet.
A film női és férfi főszereplője, egy fotós, és a rendező mellett Hal is felszállhat a luxusjachtra.
Hal legnagyobb megdöbbenésére Stella is a grófnő vendége.

Nem egy átlagos, kis szerelmi történet ez, hiszen a két szereplő felnőtt emberként találkozik, nem a fiatalságuk első romantikus szerelmét látják a másikban.
Bár a történetük illetve a múltjuk megismerése lassan csordogál, a jelen nagyon is pörgős.
A többi szereplő, -akik nem mellesleg remek karakterek -  mind üde, pezsgő színfoltjai a történetnek. Egy olyan világba enged betekintést amit csillámporosnak és gondtalannak hiszünk.

A szerző minden szereplő életébe betekintést nyújt. Hal és Stella múltját is megismerjük. A film, a grófnő egyik felmenője, egy napló. Ezek együtt alkotják a szép és lírai történetet. Nem mellesleg a szerző remek hangulatteremtő, a mediterrán életérzés kézzelfogható, annak ellenére, hogy puha takaró, és forró tea volt a kísérőm olvasás közben.

Kicsit túl sok volt nekem a történet, a személyes tragédiák, annyi minden történik a lapokon, hogy kicsit úgy éreztem el lett aprózva a sztori. Kár volt egyszerre ennyi figurát mozgatni, mintha mindegyikükre egyetlen mondatot szánt volna az író.

Az utolsó lapokon a feszültség a tetőfokára hág, krimibe illő fordulatokkal.
Kicsit más lett a történet befejezése mint ami elképzeltem, de így sem okozott csalódást.

A borító nagyon hangulatos, ha a hölgy haja az úszósapka alatt szőke, akkor minden klappol:-)

Értékelés:
4 luxus cseresznye az 5-ből!!!

J. P. Delaney: A lány a múltból

Nem csodálkoznék azon ha ezt a könyvet kevesen olvasnák el. A lány innen onnan kezdetű címekkel az utóbbi időben tucatszám jelennek meg könyvek, egyik gyengébb mint a másik. Nem értem miért lett akkora divat ezt a címet használni, hiszen az első A lány... véleményem szerint egy közepes történet volt.

Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.

Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.

Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.

A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.

A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.


Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!

Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet azonnal éreztem, hogy ilyen átéléssel, gondolatokat, érzelmeket közvetíteni, átadni nem lehet anélkül, hogy az ember ne legyen érintett a témában.
A könyv végére lapozva aztán a szerző meg is osztja velünk élete egyik legnehezebb aspektusát. Öccse tizenhét évesen öngyilkos lett.

Az öngyilkosság nem csak egyszerűen kényes vagy nehéz téma. Megérteni, felfogni, elfogadni egyenesen lehetetlen.
Aki itt maradt az azon gyötri magát, hogy talán nem adott elég szeretetet, minden túl kevésnek bizonyult  ahhoz, hogy szerette maradjon. És ott a düh is, hogy vajon aki megtette nem szerette őt eléggé ahhoz, hogy az élet mellett döntsön...patthelyzet. Mit lehetett volna másképp csinálni? Tenni?  Mondani? Jövőképet adni, biztonságot, és még sorolhatnám.

Nemcsak a főszereplő Lex, de családja, jövőjük is darabokra hullik mikor öccse agyonlövi magát a garázsukban. Nem hirtelen elhatározás, pillanatnyi vágy hajtotta. Tyler mindent alaposan megtervezett, előkészített.

"Ez a legförtelmesebb irónia: Ty annyira gyűlölte az életét, hogy úgy döntött véget vet neki, majd rögtön visszajön a házunkba, vissza a szobájába, és ott ragad, mégpedig olyan elkeseredetten, mint még soha, hogy változtasson az életén."

 Lex orvosa szeretné ha a lány naplót írna, öccsével közös emlékeket elevenítene fel-főleg azért mert látja, hogy a lány képtelen beszélni az érzéseiről, félelmeiről-és azért is, hogy Lex tisztán lássa ne csak öccsét, hanem saját szerepét is a családjuk és Tyler életében.
Miközben Lex felidézi öccse alakját, életét, röpke boldog óráit a jelenben egy levelet talál, ami Ty volt barátnőjének szól. Lex azt hiszi talán ott van előtte a magyarázat mindenre. Persze kiderül, hogy nem minden fekete vagy fehér és egy ember lelkébe, fejébe sosem láthatunk bele igazán, még akkor sem ha az illető a testvérünk.

A szerző minden ismert klisét elkerült, a szokásos hatásvadász fordulatokkal sem élt. Nagyon elevenbe vágó, fájó és jól megírt történet.
Néha magamat sem értem mi vonz egy-egy YA (ifjúsági) könyvhöz, de ahogy a fenti példa is mutatja nem mindig felesleges időpocsékolás időt áldozni ezekre a kötetekre.

 Pici hiányérzetem azért maradt. A történet szerint Ty egyik barátja is öngyilkosságot követ el, de ez olyan gyorsan le lett zárva, el sem mondva mi történt, miért tehette. Egy pár mondatos adat a magas öngyilkossági számokról, és kész. Ezt a szálat jobban kibonthatta volna a szerző.

Értékelés:
5 életben maradt cseresznye az 5-ből!!!

Robyn Schneider: Egy új élet reménye

Úgy tűnik továbbra is várnom kell-na meg nem bedőlni mindig- addig amíg a YA (ijfúsági) könyveknél marad a szenvedés a divat, mint fő téma.
 Kivételesen egy fiú a főszereplő, Ezra aki ígéretes tenisz tehetség, és természetesen végzős. Kitaposott út az övé, hiszen a sportban nyújtott kitűnő teljesítményével nem lesz nehéz megoldani a továbbtanulás gondját.
Ám egy váratlan baleset átírja Ezra még el sem kezdődött jövőjét, minek következtében a fiúnak új célokat kell találnia.

 "Arra ítéltettem, hogy örökre olyasvalaki legyek, aki tizenhét évesen végleg elveszítette a meghatározó tulajdonságait, ahelyett, hogy meglelte volna őket."

Ebben a történetben nagyon élesen elkülönülnek a karakterek. Ezra régi életében -amit addig észre sem vett- a buta és felszínes fiúk és lányok társaságában töltötte. Barátnője is ebből az elit, ám de álságos csoportból került ki, aki mindig csupa rózsaszín és csak nyávogni tud.
A baleset után Ezra a másik csoportban találja magát, ahol többek között gyerekkori barátja is megtalálta a helyét (Toby, aki nekem százszor szimpatikusabb volt Ezránál) akik különcök, furák, okosak és a vitacsoport tagjai.
Persze felbukkan a messziről jött új lány, akit titok leng körül, és aki természetesen Ezra szívügye lesz.

Körülbelül az ötödik oldal után-miután Cassidy felbukkant-kitaláltam a drámát, amit a lányt új iskolába vitte.
Innentől kezdve csupa szenvedés és sóhaj a történet. Semmi új vagy értelmes nem történik csak az ami ilyenkor szokásos-szenvedünk, próbáljuk kitalálni a nagy titkot, és olyan párbeszédek zajlanak le az egyébként tök gyerekesen viselkedő szereplők között, hogy az egy komoly drámában is megállná a helyét.
 Még mindig meg tud lepni ezeknek a tiniknek a felszínessége, butasága, önzősége. Minden a buli, a népszerűség és a bálkirálynős baromságok körül forog.

Ami Ezrát illeti, a töprengés, hogy valójában hová is tartozik, már sokkal értelmesebb volt. Ez a része nagyon jó volt a történetnek.

Mióta valaki (nem tudom ki volt az első) kitalálta, hogy a tiniregények fő cselekménye már nem elég, -vagyis a szerelmi sokszögek,-gondolt egy merészet és bánattal sújtotta főszereplőinket. Jöhetett a betegség, a cudar gyerekkor, a csonka család, öngyilkosság, iskolai zaklatás szóval bármilyen tragédia amit aztán lehet csűrni-csavarni.
Személy szerint a Csillagainkban a hiba óta nem olvastam ebben a műfajban olyat, ami maradéktalanul tetszett volna.


Értékelés:
3 szánakozó cseresznye az 5-ből!!!

Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

"Szerettem volna hinni, hogy ha egyszer szerelmes leszek, annak megadom a módját."

Aki önálló könyvként olvasta, annak jelzem, hogy ez a könyv egy két kötetes sorozat, az első rész a Harold Fry valószínűtlen utazása. Sajnos ez sehol sincs feltüntetve. Csupán a szerző másik magyarul megjelent könyveként szerepel a borítón, kissé félrevezető módon.


Ez a történet nekem jobban tetszett mint Harold utazásának megörökítése, valahogy sokkal mélyebb és emberibb volt. Queenie egy végső stádiumos betegeknek fenntartott intézményben arra vár, hogy Harold -egy régi ismerős és szerelem- meglátogassa mielőtt túl késő lenne...
Queenie élete lehetne csupa szomorúság és dráma, mégis olvasás közben inkább azt gondoltam, hogy nagyon erős jellem, és milyen jó lehet ennyire alkalmazkodónak lenni. Bármit is hozott Queenie számára az élet, megpróbálta belőle a legtöbbet kihozni. Ugyanakkor szerény volt és áldozatkész. És -szerintem- ez az áldozatkészség volt minden bajának okozója.

Egy szerelmes nő, aki egy életen át megtartotta magának az érzelmeit, egy barát, aki féltő gonddal próbálja orvosolni mások baját, egy segítő kéz, aki abban reménykedik, hogy egyszer minden jóra fordulhat.
Ám Queenie legyen bármennyire kitartó szerelmes, jó barát, és tegyen meg mindent másokért, ez sajnos nem jelenti azt, hogy ennek hatására majd csoda is történik.

Míg az idős nő barátja megérkezésére vár tollat és papírt ragad és leírja mindazt amit talán hosszú évekkel korábban kellett volna elmondania.
(Itt jegyzem meg, hogy aki egy levélregényt vár, amint azt a könyvcím is sugallja, csalódni fog, mert nincsenek a regényben levelek.)

 Nagyon szép, érzékeny regény született. Érdemes időt szánni rá, belemélyülni, mert csak így érdemes olvasni.
A szép és lírai történet hatásfokát növeli a fejezetek között található rajzok, melyek az éppen aktuális fejezethez kapcsolódnak. A borítón szereplő cipők is egy, a könyvben található fejezet illusztrációi.

Értékelés:
4,9 bűnbánó cseresznye az 5-ből!!!

Glendon Swarthout: Őrület és Szerelem

Maradjunk csak az őrületnél, már ami a könyv címét illeti, ugyanis hiába vártam a vadnyugati prérin indiánfoltos lovon való vágtát, és szemérmes csókokat. Helyette az arcomba lett tolva a zord és kegyetlen élet az 1850-es években mikor az első telepesek próbálták megvetni a lábukat a kietlen tájon.
A telek itt hosszúak és hidegek voltak, mínusz negyven fok és hónapokra való elzárás attól a "külvilágtól" ami egyébként is mérföldekre volt. Itt a szomszédok nem tudtak átruccanni csak úgy egymáshoz. Fa helyett szénával tüzeltek, kávébab helyett szárított rozsból készült a kávé. Igazi tégla helyett gyeptéglával építkeztek, vagy egyszerűen a földbe vájták a kunyhókat.

Loup- itt él Mary Bee Cuddy, aki tanárnőnek szegődött el. Ám egykettőre egyedülálló gazdálkodó lett belőle, saját földdel. Bár teljesen másképp képzelte el élete kalandját valamiért mégiscsak szereti ezt az életet. Nő létére remekül helytáll.
Sajnos nem mindenkinek sikerül ezt az életformát megszokni. A sok spekuláns hamis ígéretekkel és rengeteg hazugsággal csalja lépre az embereket, akik hátra hagyva mindenüket, jó esetben férjjel, feleséggel új életet kívánnak kezdeni. Az amerikai hadsereg segítségével igyekeznek leigázni az indiánokat, akik ádáz ellenségnek bizonyulnak.
Az ígéret földjén nem várt nehézségekkel néznek szembe, és sokan nem bírják a testi lelki terheket. A férfiakkal legtöbbször az alkohol végez, vagy öngyilkosok lesznek. A nők pedig eszüket vesztik...

Mary nehéz feladatot vállal magára. A környékbeli telepes családok közül négy nőt kell Iowába vinni. Mind a négy nő belerokkant az itteni életbe. Az érintett családok szégyellik ami velük történt, így egy-egy ilyen utaztatást igyekeznek titokban tartani.
Egy metodista lelkész felesége vállalta, hogy Iowából minden nőt hazavisz a családjához, vagy szanatóriumba kerülnek. Eddig kell Mary-nek eljutni a nőkkel.
Az út öt hét. Indiánokkal, viharokkal, magánnyal és négy őrült nővel kell megküzdenie Mary-nek. Az utolsó pillanatban megveszi George Briggs földfoglaló idejét öt hétre, amennyiben sikerül elérniük úti céljukat háromszáz dollárt kap.

Megismerjük a négy nő rövid és kegyetlen életét amit telepesként éltek. Majd útnak indul a dobozszekér, a leszíjazott nőkkel.

Rég olvastam már ennyire kemény történetet. A szerző nyolc évig gyűjtőtte az anyagot, hogy hiteles képet adjon a telepesek életéről, a nők kiszolgáltatott helyzetéről és az erőfeszítésekről, amik sokszor meddőnek bizonyultak. Hihetetlen kemény életük volt ezeknek az embereknek, akiknek lelki szemeik előtt termő talaj, kigömbölyödött jószágok, és töménytelen mennyiségű termés lebegett. Gyakran azonban az indiánok elhajtották az állataikat (jó esetben életben hagyva a gazdákat), az aszály elvitte a termést, télen pedig mindenük ami megmaradt megfagyott.
A nők a megszámlálhatatlan házimunka mellett szinte folyamatosan szültek. A gyerek halandóság hatalmas méreteket öltött.

Mary annyira valóságos karakter, hogy nehezen hiszem el, hogy kitalált személy. Az első mondattól kezdve a szívembe zártam, és felnéztem rá.Élt bennem egy elképzelés a nős és a férfi sorsát illetően.De nagyon kevésnek bizonyult amit én elképzeltem. Ezért remek ez a regény, a szerző egyszerűen sokkolt! Voltak részek amiket többször el kellett olvasnom, mert nem akartam elhinni, hogy valóban jól értettem a leírtakat.

Kétségtelen, hogy kegyetlen, és zord és ezernyi negatív jelzővel lehetne elrettenteni az olvasástól, én mégis zseniálisnak tartom. És nagyon is ajánlom elolvasni.
A borító remekül sikerült.

Értékelés:
5 kegyetlen cseresznye az 5-ből!!!

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Szilvakék damasztfüggöny mögött  bújuk meg New Yorkban a Gyönyörű titkok múzeuma.
A tulajdonos Sardie professzor, aki igyekszik a világ minden tájáról a legbizarrabb  csodákat összegyűjteni. Legyen az ember vagy állat. Még lányát Coralie-t  is bemutatja a múzeumban.
 
A lány egyetlen társasága és bizalmasa a házvezetőnő.
Coralie egyre inkább fellázad apja ellen aki semmitől sem riad vissza, hogy minden az ő elképzelése szerint alakuljon. Legyen szó a lányáról vagy az alkalmazottairól.

Eddie Ukrajnából menekül el apjával. Egészen New Yorkig jutnak, azonban itt  sem vár rájuk nyugodt élet. Nélkülözés, éhezés jut osztályrészül nekik.
Apját és hitét megtagadva más munka után néz, mint a varrás.

"Egész életemben azon gondolkodtam, hogy miből vagyok; hogy szalma van-e bennem vagy dobogó szív, vagy egyszerűen égő vággyal kívántam mindazt, amim nem volt."

Eddie egy öreg fotográfus segédjének áll. Kitanulja a szakmát, majd megörökli mestere felszerelését mellyel baleseteket, bűnügyeket fotóz a képeket pedig újságoknak árulja.

A két fiatal egymáshoz vezető útja tragédiával, tűzvésszel és gyilkossággal van kikövezve.
Mindketten új életet szeretnének, ahol önmaguk lehetnek anélkül, hogy a múltjuk utolérné őket.


Alice Hoffman  igazi varázsló. A komor hangulatú történet gyönyörű megfogalmazásban íródott, így nem lehet letenni a regényt. Ráadásul a  könyvben szereplő tűzesetek valós eseményeken alapulnak. Mindkét tűzesetet sikerült úgy átadnia a szerzőnek, hogy teljesen át tudtam élni a káoszt, a fejvesztett menekülést és tébolyt.
Nem egy könnyű nyári olvasmány, de a megfogalmazások és Hoffman utolérhetetlenül jó stílusáért érdemes elolvasni a könyvet.

Már jó ideje egy kedves barátnőm megajándékozott Hoffman korábbi könyvével, a Galambok őrizőivel, most ezután a könyv után jó lenne minél hamarabb olvasni, még akkor is ha ez a könyve kissé nagyobb falat mint a Gyönyörű titkok múzeuma.

A szerzőtől még olvasnivaló: Átkozott boszorkák , Itt  a földön, A tizenharmadik boszorkány.

Értékelés:
5 múzeumi cseresznye az 5-ből!!!

Jamie McGuire: Red Hill

 
"Tudom, hogy a világnak egy pénteken lett vége."

Jó ideig maga a szerző tartott vissza a könyvtől. 
A szerelmes köteteivel nálam igencsak mellé lőtt. (Gyönyörű sorscsapás)
Nem hittem, hogy tud tökös zombis, világvégés könyvet írni. Pedig tud!!
Remek szereplők, pergő cselekmény, akciódús jelenetek jellemzik a könyvet.
Nincs benne nyafogás, időhúzás.

Scarlet, Miranda, és Nathan a főszereplőink. Váltakozó szemszögből ismerhetjük meg a saját világvége történetüket.

"Nem tudtam, meddig maradhatunk életben, de azt igen, hogy nem fogok meghalni az átkozott zombiapokalipszis első napján."


Van akit a véletlen, van akit pedig a tudatosság irányított Red Hill-be. Messze a várostól az eldugott farmház remek rejtekhelynek tűnik.
Főszereplőinkhez a rázós út alatt aztán többen is csatlakoznak. A szerző remekül kötötte össze a karakterek szálait, így az idegenekből egycsapásra ismerősök lettek.

Nem mondom, hogy elállt a szavam a történettől, de azt hiszem amit lehetett kihozott a zombis műfajból.

Épp annyi öldöklés, és trutyi volt benne amit még elviseltem. És remekül jelent meg a káosz közepén, a szerelem ami fénysugárként hatolt át a sötét hangulaton.
A történet nemcsak magából az útból áll, ami alatt szereplőink számtalan veszélynek teszik ki magukat, csakhogy a biztonságosnak hitt Red Hill-be érjenek, hanem aztán a farmházban töltött napok is helyet kapnak a történetben.

Jamie kisasszony nem volt rest odavetni a zombiknak egypár kedves szereplőt!! Volt akinél bizony, felhördültem, hogy ne már!!!
A figurák reakciói élethűek voltak, ahogy maga a hirtelen világvége is.

"Ha csak kicsit is olyan lesz, mint a filmeken, akkor az életünk halálközeli élmények közötti átmenetek  sora lesz."



Pár apró szépséghibája azért van a történetnek. Legyen egy ember bármilyen felkészült és előrelátó azért nem hinném, hogy életszerű annyi élelmet felhalmozni ami egy nagyobb csoport embernek évekig kitart. Sajnos a fegyver és lőszerkészlet is hasonlóan kiapadhatatlan volt, ez is nehezen hihető.
A könyvben van egy mellékszereplő, konkrétan egy bika, akinek szintén Red Hill az otthona. Nos egy kifejlett bika nem egy marék füvet csócsál egész nap, ám valamilyen csoda folytán az állatnak is évekre elegendő takarmány volt felhalmozva.

"Pontosan úgy nézett ki minden, mint ahogy a világvégén várná az ember."

Értékelés:
4,9 zombimentes cseresznyés szörp. 

Nina George: Levendulaszoba

"És minden tévedés értelmet nyer, ha meggyőződésből tesszük."

 
Azt reméltem kedvencet avatok a könyvvel. 
Az eleje nagyon tetszett, sőt az egész mondanivalója.
De főleg az a báj varázsolt el,ami azokat a történeteket lengi körül amikben nagy szerepet kapnak a könyvek, az olvasás szeretete.
Szép gondolatoktól és megfogalmazásoktól hemzseg a könyv, nekem mégis elment a kedvem tőle.

A szerző átesett a ló másik oldalára azzal, hogy túl tökéleteset és szerethetőt szeretett volna alkotni.
Ömlengő lett és túlzásokba esett.

Egy megtört szívű férfi, Párizs, a Szajnán ringatózó könyvesbolt -Irodalmi Patika - egy elhagyott nő, egy bérház számos különc lakóval, egy 21 évig szunnyadó levél és utazás.

Jean Perdu és Max Jordan útra kel. Miközben az ő kalandjaikat követhetjük nyomom, megszólal Manon is, aki összetörte Jean szívét.

Lehet ha kicsit jobban ráhangolódtam volna a könyvre tetszett volna.
Így viszont csak kimazsolázgattam belőle a számomra tetsző dolgokat.

"Nézze, én a könyveket gyógyszerként árulom. Vannak olyan könyvek, amelyek egymillió embernek emészthetők. Mások csupán száznak. Sőt,vannak olyan gyógyszerek, pardon könyvek, amelyeket csupán egyetlenegy embernek írtak."

A borító gyönyörű, mondjuk egy levendulamezővel nem lehet melléfogni.
  

Értékelés: 4 könyvben rejlő cseresznye az 5-ből!!! 

David Levithan: Nap nap után

 
"Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét."

Hű, nem tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy különleges, szomorú, lebilincselő, extrém meg sok minden más.

A. élete kész rejtély. Azt is írhatnám csupa csoda! Ez a csoda annyiból áll, hogy A.-nak van tudata. Tudatos döntései, gondolatai, de ezekhez nincs saját teste.
Minden nap új emberben ébred. Így van ez születése óta. Gyerekként azt hitte ez a normális, és mindenki kénytelen "költözni" akár van hozzá kedve akár nem.

" Vasárnap reggel Ainsley Mills ágyában ébredek. Gluténérzékeny vagyok, félek a pókoktól, viszont három skót terrierrel büszkélkedhetek, akik közül kettő velem alszik."

A. eleinte még élvezte is ezt a gyökértelen létet. Minden alteregójában talált valami szerethetőt. És minden megszerzett tudást elraktározott. A véletlen döntötte el, hogy A. fiú lesz aznap avagy lány. 
Lehet, hogy egy napig vegetáriánus lesz, és lehet, hogy élsportoló.
A. nemtelennek érezte magát, mind fiúként, mind lányként jól érezte magát. A test neki csak egy burok volt, amivel láthatóvá vált mások számára.


Ám egy nap A. egy fiú bőrébe bújva annak barátnőjébe szeret. És ez a szerelem arra sarkalja A.-t, hogy válaszokat keressen létezésének kérdéseire. Vágyni kezdte az állandóságot, egy saját testet, amin nem kell osztoznia. Családot, múltat akart.

"A szomorúságban amúgy semmi szép és jó nincsen - ez csak mítosz.
A szomorúság beleragad a vonásainkba, és abban bizony nincs finomság."

Bár vannak kérdések amikre nem kaptam választ: Például, hogy A. miért csak tizenhat éves korig "öregedett"?? Mitől nem lett idősebb? - ettől függetlenül teljesen a könyv hatása alá kerültem.

Kicsit gyors lett a befejezés, jó lett volna többet megtudni erről a furcsa test nélküli létezésről.

Összességében ez egy remek, nagyon eredeti regény, szép gondolatokkal.

Értékelés:

4.9 láthatatlan cseresznye az 5-ből!!

Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag

"Kinyitottam, és a doboz belsejében egy piros-fehér-kék szalagra felfűzött csillag alakú medál lapult.
-Charlie Wyatt Ezüst Csillaga - mondta Al néni."

Nagyon aranyos, bájos, és tanulságos történetet írt Walls. Ám nekem mégis maradt némi hiányérzetem. Nem is azzal van bajom, hogy tudtam mi lesz a befejezés, hanem az egésszel  ami majdnem tökéletes, mégis hiányzik belőle valami.
A karakterek vagy jók, vagy rosszak. Aki jó az nagyon jó, és szerethető. Aki rossz az meg a velejéig romlott. A kettő között nincs átmenet.
A testvérpár Liz és Jean ( Bean) is kedvesek, édesek, szerethetők. 
Ahogy a Virginiai Byler lakói is rögtön megkapják a besorolást és kész.

Lehetett volna ezt a történetet sokkal hitelesebbre és hihetőbbre formálni.
Adva volt hozzá minden, egy idegileg kifáradt anyuka a 70' -es években. A Vietnami háború. Fehérek és színesek konfliktusai. Családi titkok, amelyek nem is voltak olyan rettenetesek. 
Mindenkinek van múltja, története ezerféleképpen el lehet ezt mesélni.
A szerző ugyan ügyesen kitalálta a történetet, kutyult bele varázslatot,  némi egyediséget is, de nekem kevésnek bizonyult.

Ennek ellenére olvasmányos, szerethető történet.

"Nem szeretem a terveket - mondta anya. - A lehetőségeket szeretem."

"Az emberek általában olyankor kérnek tanácsot, amikor már tudják, mit kéne csinálniuk, csak szeretnék valaki mástól is hallani."

"Számíthatsz rá, hogy történni fog valami, ha beülsz a főnököd mellé a hátsó ülésre." 

Értékelés:

4 kisvárosi cseresznye az 5-ből!!