Úgy tűnik továbbra is várnom kell-na meg nem bedőlni mindig- addig amíg a YA (ijfúsági) könyveknél marad a szenvedés a divat, mint fő téma.
Kivételesen egy fiú a főszereplő, Ezra aki ígéretes tenisz tehetség, és természetesen végzős. Kitaposott út az övé, hiszen a sportban nyújtott kitűnő teljesítményével nem lesz nehéz megoldani a továbbtanulás gondját.
Ám egy váratlan baleset átírja Ezra még el sem kezdődött jövőjét, minek következtében a fiúnak új célokat kell találnia.
"Arra ítéltettem, hogy örökre olyasvalaki legyek, aki tizenhét évesen végleg elveszítette a meghatározó tulajdonságait, ahelyett, hogy meglelte volna őket."
Ebben a történetben nagyon élesen elkülönülnek a karakterek. Ezra régi életében -amit addig észre sem vett- a buta és felszínes fiúk és lányok társaságában töltötte. Barátnője is ebből az elit, ám de álságos csoportból került ki, aki mindig csupa rózsaszín és csak nyávogni tud.
A baleset után Ezra a másik csoportban találja magát, ahol többek között gyerekkori barátja is megtalálta a helyét (Toby, aki nekem százszor szimpatikusabb volt Ezránál) akik különcök, furák, okosak és a vitacsoport tagjai.
Persze felbukkan a messziről jött új lány, akit titok leng körül, és aki természetesen Ezra szívügye lesz.
Körülbelül az ötödik oldal után-miután Cassidy felbukkant-kitaláltam a drámát, amit a lányt új iskolába vitte.
Innentől kezdve csupa szenvedés és sóhaj a történet. Semmi új vagy értelmes nem történik csak az ami ilyenkor szokásos-szenvedünk, próbáljuk kitalálni a nagy titkot, és olyan párbeszédek zajlanak le az egyébként tök gyerekesen viselkedő szereplők között, hogy az egy komoly drámában is megállná a helyét.
Még mindig meg tud lepni ezeknek a tiniknek a felszínessége, butasága, önzősége. Minden a buli, a népszerűség és a bálkirálynős baromságok körül forog.
Ami Ezrát illeti, a töprengés, hogy valójában hová is tartozik, már sokkal értelmesebb volt. Ez a része nagyon jó volt a történetnek.
Mióta valaki (nem tudom ki volt az első) kitalálta, hogy a tiniregények fő cselekménye már nem elég, -vagyis a szerelmi sokszögek,-gondolt egy merészet és bánattal sújtotta főszereplőinket. Jöhetett a betegség, a cudar gyerekkor, a csonka család, öngyilkosság, iskolai zaklatás szóval bármilyen tragédia amit aztán lehet csűrni-csavarni.
Személy szerint a Csillagainkban a hiba óta nem olvastam ebben a műfajban olyat, ami maradéktalanul tetszett volna.
Értékelés:
3 szánakozó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése