A múlt század harmincas éveiben járunk, a helyszín a vidéki Anglia ahol a Mortmain család egy igazi várban lakik, várárokkal és mindennel ami egy várhoz csak kell.
Az író apa, és a festőmodell édes mostoha Topaz, két lányt, és egy fiút nevelget. Főhősnőnket Cassandrát, és nővérét a csodaszép Rose-t, és az aranyos öcsikét Thomas-t. A várban a mindenes szerepét betöltő Stephen is velük él. Egy napon sajnos kiderül, hogy fogytán a tartalékuk, így egyetlen pénzkereső a családban Stephen, aki szó nélkül, mi több boldogan áldozza fel magát a család érdekében, mint kenyérkereső.
A nők összedugják a fejüket, hogy megoldást találjanak az elkeserítő anyagi helyzetükre. Topaz úgy gondolja visszatér Londonba, hogy újra modellt ülhessen, Rose elszánja magát a férjhez menésre, Cassandra pedig a naplóját gyarapítja a napi történésekkel.
Rose férjhez menése és az anyagi csődtől való menekülés felbolygatja a nyugodt napokat a várban, ahol az épület is külön életet él, a maga szeszélyes módján, -elsősorban a természeti erőknek köszönhetően.
Hamarosan felbukkannak a vár jogos örökösei,és a lányok úgy érzik csakis a két ifjú meghódítása vezethet sikerre.
Hirtelen igazi társasági életet élhetnek, aminek természetes kellékei az új ruhák és cipők, az estélyekről nem beszélve.
"...egyszer azt olvastam, hogy az úrhölgyek, akik gyertyás vacsorára mennek, gyertyafénynél is kell, hogy felöltözzenek."
Bár lehetett volna picit pörgősebb is a történet, nekem így is nagyon tetszett. Igazi különlegesség, rengeteg humorral fűszerezve.
Bár úgy gondoltam biztosan tudom mi lesz a könyv vége, tudott a szerző meglepetést okozni.
Cassandra remek narrátor volt, könnyű volt vele szimpatizálni.
Értékelés:
4,9 várban élő cseresznye az 5-ből!!!
Hú ezt én nagyon rosszkor kezdtem el, és mivel nem sok minden történt benne, inkább félreraktam jobb napjaimra. Amúgy szerintem nagyon hasonló a Camparihoz, azt épp most olvasom, és szintén untat kicsit, de most már végignyomom. :D
VálaszTörlésAmúgy biztos nem rossz könyv ez, csak a mai világhoz képest kicsit lassú, de tuti lesz olyan időszak, amikor majd engem is elkap a hangulata.
Ezt a könyvet én is félre tettem egy picit, és most sikerült befejeznem.
TörlésValahogy mostanában úgy vagyok az olvasással, hogy nagy elánnal vágok bele, aztán el is megy a kedvem attól amit épp olvasok, mert valami mást keresek.:P
Valószínűleg kisebb válságban vagyunk olvasás téren:-)
Mondjuk épp a Campari volt a kivétel, imádtam!És nagyon gyorsan el is olvastam :-)