Benedict Wells: És véget ér a magány

"A nehéz gyerekkor  olyan, mint egy láthatatlan ellenség: soha nem tudhatjuk, mikor sújt le ránk."

A fiatal szerző regényét nem ajánlom depresszióban szenvedőknek. Annak ellenére letehetetlen a könyv, hogy árad belőle a szomorúság, és igencsak kevés azon oldalak száma ahol valami felemelőről olvashatunk.

Narrátorunk Jules, aki szüleit tragikus hirtelenséggel elveszíti. Bátyja és nővére sem jelentenek nagy támaszt a fiúnak, mindhárom gyereket alapvetően változtatja meg a veszteség. Intézetbe kerülnek és  a korábbitól teljesen eltérő életformára mindhárman más és más túlélési stratégiát dolgoznak ki.

"Kilenc év után olyan tökéletesen alakítottam a gondtalan, életvidám intézetlakó szerepét, hogy olykor pár pillanatra magam is elhittem, hogy tényleg ilyen derűs vagyok."

Felnőttként aztán  próbálnak egymásban vigaszt keresni, bepótolni az elveszett és egyben elárult éveket, mikor nem voltak ott egymásnak.
Jules igazi magának való fickó lett, semmiben sem leli örömét, tehetséget pedig végképp nem érez semmihez. Még az intézetben egyetlen barátra tesz szert, a szintén különc Alva -nak is megvan a saját jól bejáratott tragédiája. Főleg róluk szól a történet, különös násztáncukról, ami hol közelebb hozza, hol elsodorja őket egymástól. Jules megszállottan ragaszkodik a lányhoz, felnőttként is Alvától reméli a boldogságot amit gyerekkora óta hiába hajszol.

"Percekért  harcoltam, ha arról volt szó, hogy elérjem a buszt. De éveket tékozoltam el, mert nem azt tettem, amit akartam."

Közben feltűnnek a színen Jules testvérei, az ő sorsukat, életük alakulását is nyomon követhetjük. lassan kovácsolódnak egy nagy családdá, amire mindig is vágytak.

A szerző elhiteti velünk, hogy megannyi szenvedés és szomorúság után igenis jár a boldogság, a gondtalan évek, nagy szerelem. Van aki aztán megkapja, van aki nem.
Sok mindenről szól ez a könyv, és nagyon szépen van megírva. Valahol mind egyformák vagyunk, mégis annyi mindenben különbözünk. Mindig vágyunk valamire ami éppen nincs, állandóan hátrafelé nézünk, a múltat elemezgetjük, hiányokat görgetünk magunk előtt ahelyett, hogy azt élnénk át amiben éppen vagyunk, azt vennénk számba mennyi mindenünk van. Talán az a boldogság kulcsa, hogy a szenvedést és veszteségeket mennyire tudjuk feldolgozni és magunk mögött hagyni.

Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!

Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény

 
Barátnőmmel nemrég megállapítottuk, hogy Chevalier bármit írhat, nekünk tetszik és kész!
Ezek után meg is ijedtem, ugyanis a történet eleje nem nyűgözött le, már-már unalmasnak véltem, és épp kezdtem kétségbeesni mikor felpörögött a sztori.

Kétségkívül ráismerni a szerző stílusára, kicsit mégis más ez a könyve.
Az 1850-es években játszódik a történet. Egy egyszerű kvéker lány ( A Barátok Vallásos Társasága -vagyis a kvékerek )  története, aki Angliából Amerikáig utazik nővérével, akit vőlegénye vár az ígéret földjén.
A hosszú és fárasztó az út. Honor pedig egy szempillantás alatt egyedül találja magát. Bár vissza is fordulhatna, a lány mégis úgy dönt személyesen keresi fel nővére vőlegényét. Hiába kerül oly távol Angliától, az elutazása előtti történések még élénken élnek a lányban, így mindenképpen kíváncsi rá, mi jót tartogathat számára Amerika.


A lánynak vannak elképzelései új hazájáról, ám a képzelet és a valóság nem is állhatna távolabb egymástól.
A városnak nevezett Faithwell egy poros, pár házból álló település csupán. Hőség van és göröngyös utak.
Honor nővére vőlegényénél Adam-nél talál otthonra. Ahol legnagyobb megdöbbenésére egy nő is lakik, aki Adam öccsének özvegye.
Honor az első perctől kezdve kínosan érzi magát a hármas tagjaként.

Honor barátnőjének írt leveleiben beszámol Amerika minden furcsaságáról, az emberektől kezdve az ételeken át.

Folttakaró készítés, szökött rabszolgák, egy rabszolgavadász férfi Donovan, és persze Jack gondoskodnak arról, hogy Honor egy idegen helyen megtalálja önmagát.



Értékelés:
4 folttakaróra varrt cseresznye az 5-ből!!

Jonathan Tropper: Mielőtt végleg elmegyek - Felkavaró vallomás a férfilélekről

 
A könyv alcíme miatt lettem kíváncsi a könyvre. Néha jó lenne biztosat tudni a férfiakról. Hogy mit éreznek, mit gondolnak, nemcsak rólunk hanem úgy általában a világról, az életről.

Kicsit mást kaptam amit vártam, vagyis nem mást, nekem inkább a hangulatával volt bajom, ez az örökös siránkozás és negatív hozzá állás nagyon nem jön be.
Ha nem a múlt miatt ment a rinyálás, akkor a jövő miatt. 
Mindig akadt valami amin Silver, a főszereplő siránkozhatott, legyen az egy elrontott zenei karrier, vagy éppen a fiatalság mulandósága.
Talán ez a könyv is olyan tipikus férfi irodalom, amit csak a férfi érthet meg, mi nők túl optimisták és vidámak vagyunk az ilyen könyvekhez.
Kicsit hiányoltam azt, hogy a szereplők komolyan is gondolják amikor magukat okolják az elszalasztott lehetőségek, a nem nevelt gyerekek, és a kifulladt kapcsolataik miatt. De ahogy kicsit is belegondoltak a saját szerepükbe a történtek alakulása miatt, rögtön a pohár után nyúltak, vagy megjelent a színen valamelyik haver aki még az illetőnél is lúzerebb.

Ha úgy tetszik Silver kap egy lehetőséget a sorstól, hogy másképp élje az életét, na és, hogy talán másképp gondoljon vissza azokra az évekre, amik szerinte pocsékba mentek.

A könyvtől eltérően szerintem a film nagyon jó lesz, valahogy azt hiszem ez a hangulat, na meg a karakterek, valahogy a filmvásznon fognak igazán kibontakozni.

Értékelés:
3,6 negatív cseresznye az 5-ből!!!

Anthony Capella: A Jégkirálynő

Capella előző könyve,  A Kávék költője kedvencem lett, és nagyon vártam már, hogy újra olvashassak tőle, na és persze reménykedtem, hogy ez a könyve is elvarázsol majd.

Mindkét könyv jellemezője, hogy nagyívű, részletes, és  alapos. A  történet kerete nemcsak mint váz jelenik meg a lapokon, hanem nagyon is ki van dolgozva, a szerző figyelmét semmi sem kerülte el.

Mindkét könyv esetben férfi főszereplőt kaptunk, és bár A kávék költőjének Robertje számomra sokkal színesebb karakter volt, azért Carló is elég erőteljes szereplő.

A történet a Mediciek udvarából indul, Carló  kivételesen egy olyan inas, aki szereti azt amit csinál, a királyi udvar jég desszertjeinek készítésében vesz részt.

A véletlen , na meg az akkori politikai helyzet, és egy reménytelen szerelem , az angol királyi udvarba repíti. Károly királynak kell elkészítenie a finomabbnál finomabb jeges finomságokat.

Amíg Carló a jég, és jégkása, valamint a gyümölcsök és szirupok világában otthonosan mozog, addig az emebri kapcsolatok, az ármány, cselszövés és szív ügyek útvesztőiben rendre eltéved.

Amíg a kávés könyvében faltam minden információt ami a kávéról szólt, így egy picit soknak , és hosszadalmasnak tartottam ezt, pedig szórakoztató volt. Kissé hosszúnak éreztem magát a könyvet is, pörgősebbnek, izgalmasabbnak hittem.
Egy picit hiányoltam az érzelmeket, több romantikát is elbírt volna a történet.

A következő Capella könyv előtt kicsit pihenek, de mindenképpen folytatom a művei elolvasását, tudom meglepő, de a következő könyvében is eszünk- A szerelem étke - is jónak ígérkezik.


Értékelés:
4 fagyis cseresznye az 5-ből!!!

Anthony Capella: A kávék költője

" Amikor egy nő kávét ad egy férfinak, az iránta érzett vágyát mutatja ki vele."

Nagyszabású, lehengerlő, stílusos, gördülékeny, izgalmas és humoros-ez mind-mind ez a nagyszerű könyv, ami olyan mint egy pompás színházi előadás, remek szereplőkkel, és lélegzetelállító díszletekkel.

Robert Wallis a bohó, örökké izgalmakat kereső főszereplőnk utazásainak, szerelmeinek, kalandjainak társai lehetünk.

Megfordulunk London költői negyedibe, bordélyházakban, Afrika vadregényes tájain, és a sivatagban. Ülünk kényelmes fotelben, kávés zsákokon, teveháton, vagy éppen hajón.

"Érdekes, ugye, hogy az ember megtesz ekkora utat, lát ennyi mindent, és mégsem az újdonságokon és furcsaságokon elmélkedik, hanem azon, amit otthon maga mögött hagyott..."

A véletlen sodorta a kávét Robert útjába, vagy éppen fordítva... nem számít, mert  Robert az örökös adósságokban tengődő bohém huszonéves, kapva kapott az alkalmon, hogy egy családi vállalkozás egyik támogató karja legyen és a Pinker családnak segítsen összeállítani egy kávé kalauzt, amely egységes rendszerbe tömöríti a sok-sok kávét, hogy bárhol a világon kóstoljanak egy-egy fajta kávét, mindenki tudja milyen az a mogyorós aroma, vagy szegfűszeges utóíz.

Már elég lett volna ha csak a kávék világába repít el ez a gyönyörű regény, de ennél sokkal többet kaptam. Robert révén egy csomó érdekes emberre és számtalan érdekes helyre nyertem bepillantást.  Oscar Wilde, Thomas Lipton, Richard Burton is feltűnik a könyv lapjain.

"Ez a rengeteg szakértelem, mind a maga szolgálatában, Robert. És a hatalmas vagyon, amire szert tehet, egy gyönyörű nő, akit elnyerhet, történelem, amit maga írhat. Ó, hogy irigylem magát, fiatal barátom!"

 Londonban kávéztunk, Afrikában a helyi törzsek szokásait bámultam szájtátva. Robert szerelmes lett majd csalódott, hogy még szerelmesebb lehessen, versengett egy előkelő úrilányért, egy színes bőrű rabszolgalányért, hosszú leveleket írt, és a humora sosem hagyta cserben, akármilyen pácba is került valahogy mindig a talpára esett.

"Fent valahol,Afrika magas hegyei között mind a mai napig van talán egy falu, amely élvezi az újratölthető szódásszifon, egy fa vécéülőke, a The Yellow Book 1897.áprilisi száma, egy csorba Wedgwood kávéscsésze , egy tucat Remington írógép és a civilizáció más különféle alkalmatosságai által nyújtott előnyöket."

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!!

Sara Fawkes : Amit csak Ő akar

Miután egyre másra jelennek meg a könyvpiacon az erotikus könyvek, sokszor arra gondolok, hogy el kellene párat olvasnom, hátha vannak köztük olyanok amik meggyőznek arról, hogy ebben a műfajban is lehet jót írni.

A Szürke ötven árnyalata nem győzött meg. Ennél a könyvnél a borító ragadta meg a figyelmem, tetszik, hogy nincs rajta se bilincs, se félmeztelen kigyúrt férfi.

Azt kell, hogy mondjam ez a könyv nem volt rossz, tetszett a stílusa,  bár az erotikus mivoltához híven, bőven van benne ágyjelenet. Valahogy az jutott eszembe, hogy a nők nem szexfilmet néznek, hanem olvassák... nekem a kevesebb több, ilyen téren is, így nem igazán látom értelmét , ha három oldalanként van benne ágyjelenet-rendesen részletezve.(Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy itt-ott volt némi zavar,és baki.)

Szerintem a történet tucatnyi másik erotikus könyv ajánlója is lehetne. A szegény lány Lucy, Manhattan egyik hatalmas multi vállalatánál beugró munkát végez, persze sok pénzről, gondtalan életről álmodozik, de szülei halála után, még az egyetlen örökségét, a házát is elveszti, így a puszta létfenntartásért küzd.
Munkahelyén felfigyel egy vonzó férfire, aki egy nap kezdeményez Lucy pedig enged a csábításnak. Az már csak később derül ki, hogy az ominózus férfi a vállalat igazgatója.
Jeremiah Hamilton  személyes asszisztensének kéri fel a lányt, minden földi jót, luxust és rengeteg pénzt ajánlva, amit Lucy nagy pironkodás közepette elfogad.

"-Mit ért személyi asszisztens alatt?
-Amit csak akarok."

Az üzlet létrejött, innentől kezdve Lucy Jeremiah játékszere, minden értelemben.

Ami igazán nem tetszett, az a férfi állandó basáskodása szex közben, miért kell káromkodni, közönséges trágár szavakkal megnyilvánulni? A csaj már úgyis, szó szerint eladta magát neki...

Lucy-t sem értem, nem értem ezt a fajta függőséget. (ahogy az alkoholt, és a drogot sem értem, persze a csoki az más) Sok minden fontos az ember életében, de nekem ez a testiség dolog pénzért valahogy annyira megalázó, értelmetlen...

Hogy mikor áldoz le ezeknek a könyveknek a sikere/divatja számomra rejtély, úgy látom mintha a kiadók még csak most lendültek volna bele csak igazán, és tucatszám potyognak a rossz ágyak, döngető férfiak, fojtogató szenvedélyek, fülledt éjszakák. Alapvetően ugyan arra a koncepcióra épülve, a szegény,pironkodó, tapasztalatlan lány, boldogan teszi szét a lábát a hatalmas (minden téren) kő gazdag, jóképű hercegnek, aki csak őt akarja.

Hogy van -e tanulsága ezeknek a könyveknek, illetve lehet-e belőle okulni, tanulni, vagy csak pusztán szórakoztatja az arra kíváncsiakat magam sem tudom.

A könyv egyébként sorozat, így  Lucy és Hamilton na meg az újabb szereplő(k) története nem ér véget az első résszel.

Értékelés: 
3 vonzó cseresznye az 5-ből!!

John Grisham:Theodore Boone (3.) A Vádlott

Grisham számtalan könyve közül pont ezt a mini sorozatot ajánlották nekem,ezen belül is a harmadik részt.Szerencsére a sorozat részei egymástól függetlenül is értelmesek,nem kapcsolódnak össze ,az az egy közös bennük,hogy a tizenéves Theodore Boone a főszereplő.

Eddig valamiért elkerültek a szerző könyvei,de ez után a könyv után keresni fogom a műveit,igazán jó volt olvasni,érdekes,pörgős és remek a stílusa is. Egy percet sem unatkoztam.

A történet két szálon fut,egyrészt Strattenburg kis városát gyilkossági ügy tartja lázban, egy helyi lakos Pete Duffy-t azzal vádolják,hogy megölte feleségét. A tárgyalás napján azonban a férfi eltűnik...

A másik szál maga Theo ,aki körül egyre több fura dolog történik,iskolai szekrényét feltörik ,és többször megrongálják a bicaját,sőt attól sem riadnak vissza az ismeretlenek,vagy ismeretlen ,hogy kövekkel dobálózzon...közben maga Theo is gyanúba keveredik!

Theo nagyon szerethető karakter,végre egy igazán vagány kis srác aki állandóan jön-megy,bírósági tárgyalásokra jár,és szülei nyomdokaiba lépve ügyvéd szeretne lenni. Tetszett,hogy bár Theo okos,mégsem lett zseninek beállítva,megmaradt egy kisgyereknek aki imád bicajozni és a számítógép előtt enni.

A többi szereplő is nagyon illik a kisvárosi képbe,a szülők is szimpatikusak,egy szóval kerek az egész,kikapcsolja az embert,miközben együtt nyomoz és izgul a szereplőkkel.
Kifejezetten nekem való műfaj,a krimiket annyira nem szeretem,a thriller viszont ha ilyen jól van megírva,jöhet minden mennyiségben.
Ezt a sorozatot nyugodtan adhatjuk a tizenéves gyerekeink kezébe is,néha a varázsló pálca helyett használhatják a szürke állományukat is.

Maga a könyv is remek kiadás,nemcsak a kemény fedele miatt,még a betű méret is olvasó barát.


A szerző eddig huszonhárom!! igazságügyi thrillert írt,és könyveit több mint harminc nyelvre fordították már le.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Mats Strandberg Sara B.Elfgren:A Kör

  "Engelsfors.Angyalzuhatag.Szép név és egy nyomorult város a semmi közepén.Minden oldalról sűrű erdők veszik körül,ahol gyakran eltévednek az emberek.Egyesek sohasem kerülnek elő."

Sokáig próbáltam ellenállni ,hogy egy újabb sorozatba kezdjek,de a több Moly lelkesedése miatt már engem is érdekelt a dolog.
Kicsit megijesztett a sok karakter-és ez végig így is maradt.Túl sok volt nekem ennyi csaj:-) Így hat felé kellett figyelnem ,hat családot megismerni.

A Svédek bár nem gondolnám,hogy depressziós nép,mégis olyan nyomott,borús,baljóslatú légkört tudnak teremteni az írásaikkal,hogy olvasás közben fázni kezd az olvasó.
Ez a légkör átitatja  az egész sztorit,és a hat lány hétköznapjait is.
Ami a különleges képességeiket illeti,még az is tetszett,hat boszi,sötét éjszakák az erdő közepén.
Ami viszont nem tetszett,hogy számomra lassú volt,minden nézőponton át kellett rágni magam,tulajdonképpen sokszor éreztem úgy,hogy áll a történet.Ezért lassan is haladtam vele,napokig csak oldalakat haladtam,holott az elejét szó szerint faltam.

Egy öngyilkosság(?) után,ami a lányok iskolájában történik,indítja el a folyamatot,ami összehozza a hat különböző lány karaktert,és kezdődik a mágia-kicsit reméltem ,hogy kedvenc szerzőm Alice Hoffman féle boszorkányos történet lesz,amit a szerzőnek mindig elhiszek!! Amivel olvasás közben szembesültem,hogy ez tini könyv,igaz sok ifjúsági irodalmat olvasok,de most úgy érzem ez tényleg! nekik szól! Én nem tudtam kellően ráhangolódni a történésekre,és egyik szereplő sem volt szimpatikus.

Fiatalbb szemmel olvasva izgalmasabbnak hat,jobban tudnak azonosulni a lányokkal,nekem pedig ideje lesz érettebb boszorkányok társasága után nézni:-)

A borító hihetetlenül jó lett,szép és egyben félelmetes is.

Trilógiáról lett légyen szó ,lesz még két rész:A Tűz,A Kulcs.

Értékelés:

3,5 boszis cseresznye az 5-ből!!

Regina O'Melveny:Téboly és gyógyulás

                                          A szerzőt hazájában az Egyesült államokban eddig költőként ismerhették,most pedig egy lebilincselő regénnyel lepte meg az olvasókat,imádtam minden sorát.
A XVI. században Velencében indul a történet,ahol Gabriella Mondini édesapja nyomdokaiba lépve ellesi tőle az orvoslást. Édesapja sokat utazik,keresi az új betegségeket a gyógymódokat és gyógyfüveket.
Utazásának azonban nem akar vége szakadni és levelei is egyre ritkábbak ,zavarosabbak.Gabriella úgy dönt két szolgálójával apja nyomába ered és hazahozza.
A talpraesett nővel bejárjuk egész Európát,minden egyes országban talál valami apró jelet ami arra utal,apja járt ott, gyógyított aztán tovább állt.Svájc,Skócia,Németalföld,Marokkó vagy éppen a sivatag mind-mind varázslatos hely,Gabriella mégis egyre elcsigázottabb,apjáról ellentétes híreket hall,van ki tisztelettel beszél róla és van aki szerint megtébolyultan bolyong a világban....
Van ahol boszorkánysággal vádolják a gyógyítani tudó nőket így kénytelen férfiruhát ölteni ,van ahol vallási háború kellős közepébe csöppenek,és van mikor a természettel kell dacolniuk,hogy túléljék a következő napot.

Hihetetlen utazásban volt részem,közben megismertem az akkori kor szokásait,az embereket ,betegségeket amit Gabriella szorgalmasan gyűjtött a betegségek enciklopédiájába amit édesapjával terveztek megírni és megjelentetni.

A szerző elhitette velem,hogy Gabriella Mondini valóságos személy volt,hogy valóban megtette ezt a hatalmas utat Velencétől a "világ végéig".

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!

Adriana Trigiani:Életünk legszebb nyara

             "A Mulligan családban erősek a gyökerek,de az ágak már többé-kevésbé elhaltak."

Trigiani a hangulatteremtés nagymestere.Ez a könyve jelent meg elsőnek magyarul 2004-ben. Azt hittem a Szerelmem,Nella marad a szerzőtől az örök kedvenc,hát most ez a könyve megelőzte.
Aki olvasta a Tánc a világ végén-t ,annak ez is "kötelező".

Adva van virginiában egy kisváros Big Stone Gap,benne megannyi kedves ember,köztük a patika tulajdonosa Ave Maria. Imádom ahogy a szerző bemutatja az embereket, az érzéseiket, és hiába ,hogy itt is vannak pletykás vénasszonyok, alkoholista férfiak mégis mindenkit szeretünk,kedvelünk. Mindenkinek megvan a maga szerepe ,teszi a dolgát mi pedig végigkísérhetjük a város lakóit a szürke hétköznapokon,ünnepeken,temetésen,esküvőn.
Ave Maria vénlány-így könyveli el a város a talpraesett ,szeretni való nőt,aki nemhogy vénlánynak,de öregnek sem érzi magát.Vágyik a szerelemre,családra.

Édesanyja halála után egy hónappal, fura dolgokra bukkan.Levelekre amelyekből kiderül egy s más,ami arra készteti Ave Mariat,hogy maga mögött hagyjon mindent....

Kezdem azt hinni,hogy minél "átlagosabb" egy könyv,egy történet,az nekem annál jobban tetszik.Hiszen látszólag nem történik semmi...csordogál az élet egy apró városkában,bekukkanthatunk a függönyük mögé,részt vehetünk az ilyen olyan mulatságokon,és drukkolhatunk,hogy Ave Maria jó döntéseket hozzon és végre szerelmes legyen! És persze közben millió érzelem  vonul el előttünk,amikbe mi is belekóstolhatunk,hiszen mindenki volt már boldog,szomorú ,kétségbeesett vagy tanácstalan.

        "Fiatalságom utolsó pillanatait élem,nem akarok tovább várni arra,hogy fiatal legyek."

A borító és a cím ne tévesszen meg senkit,kicsit úgy tűnik mintha valami kis bájos kamasz szerelem kibontakozása sejlene fel a könyvben,pedig erről szó sincs.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Amy Tan:A gyógyító lánya

          

"Ez a korom-folytatta Apa-sokkal különb mint az Anhui fenyőé.Olyan ritka fajta fából  készítjük,melyet manapság tilos kivágni.Szerencsére nekünk vannak villám sújtotta,istenek által megáldott fáink készleten."



Amy Tan ismét egy remek kis misztikus családregényt adott ki a kezei közül,nekem visszahozta a Száz titkos érzék könyvének hangulatát,már nagyon vágytam rá.

Remekül felépített könyv,mely Ruth életével indul,aki ma modern nő,úgynevezett árnyékíró-vagyis íróknak segít érthetővé,fogyaszthatóvá tenni a könyveiket. A munka, élettársa és annak két lánya ,folyamatos szélmalomharcra készteti a nőt,mert valahogy úgy érzi Ő csak egy szükséges kellék a háztartásban,nem családtag.... anyja hirtelen egészségromlása arra készteti őt ,hogy alaposan visszaemlékezzen gyerekkorára,anyjával való kapcsolatára.Anyja egyre furcsább dolgokat állít múltjáról,anyjáról,életéről ,Ruth először azt gondolja,hogy mindennek a betegségéhez van köze,ám amikor az édesanyjától  évekkel ezelőtt kapott papírköteget kínairól lefordítják Ruthnak ,kiderül milyen fordulatos,szomorú és hiedelmekkel teli életét élt az édesanyja,és mennyi mindent másképp tud ,mint ahogy valójában történt....

Mind a mai szál,mint pedig a az anyja ,és a nagymama élete lebilincselő volt számomra.Érdekes volt a párhuzam,hogy a három nő élete,érzései,gyermekkorának nehézségei  annyi hasonlóságot mutatott.

Nekem a kínai kultúra mindig is egy misztikus világot jelképezett,ebből most is becsempészett a szerző a történetbe ,olyan jó érzékkel adagolva,hogy nem tűnik sem soknak,sem túlzásnak a csontdoktorok,hiedelmek varázslatos egyvelege.

A jó pár száz oldal elképesztően gyorsan fogyott, ahogyan San Francisco,Hon kong, vagy  éppen Peking utcáit járjuk szereplőinkkel.

Értékelés :
 5 cseresznye az 5-ből!!

Ingrid Noll:A patikusnő

Nem szeretem a krimiket sem a bűnügyi regényeket,ez a könyv mégis felcsigázott.A tartalom alapján azt hittem olyan nőről szól aki hideg-rideg,számító ,méregkeverő dög.Hella ennek ellentéte -a fiatal patikusnő az igaz szerelmet keresi,végre boldog akar lenni és szeretne meg felelni a merev,nyárspolgár szüleinek.Ám mindig rosszul választ....és ezeket a rosszul választásokat,és egyre bonyolódó életét meséli el egy kórházban az ágy szomszédjának.
Hella bármit képes volt megtenni a szerelemért,segédkezni egy gyilkosságban,majd megszabadult egy vetélytárstól-de mindezt olyan "ártatlanul" ,hogy nekem eszembe sem jutott ,hogy Hella tudatában van tetteinek. Bár nagyon pörgős a sztori,és ugye hullák is vannak,Noll olyan humorosan,gunyorosan fogalmaz,hogy elfelejtjük,hogy krimit olvasunk.
Kisebb csavarokkal is megtűzdelte Noll a történetet -de ha leírnám a könyv tartalmát elveszne az izgalom-inkább csak azt tanácsolom,aki kíváncsi egy nem átlagos szerelmi háromszögre,egy átlagos patikus nő életére mindenképpen olvassa el. Egy negatívum,hogy néha Hella nagyon felidegesített a határozatlanságával!-ezért kerül is mindig valami zűrbe.

Anita Amirrezvani:A Virágok Vére

Szeee ajánlására vettem ki a könyvtárból a könyvet:) Köszönet érte:)
Egyszer volt hol nem volt.Isten előtt semmi sem volt.
Azizam Iránban él a családjával.Szegénységben,de tisztességesen ,ám édesapja halála után anyjával kénytelenek elszegődni egy rokon családhoz szolgálni.
Azizam minden vágya,hogy szőnyegeket tervezzen és készítsen,ám már ebben az időben is egy nőnek semmi más gondja nem volt,csak hogy eladó sorba kerülve megfelelő férjet találjon,ez szinte lehetetlen mert szegény családból származik,és hozománya sincsen.
A történet a 17.században játszódik-de ennek ellenére szinte semmit sem változott a világnézet,miszerint egy nő kevesebb mint egy férfi, és csak az lehet egy nő célja,hogy jól menjen férjhez,és szép maradjon száz éves koráig!!! Sokszor sikítani tudtam volna,amikor Azizam szenvedéséről olvastam-amit kinek köszönhetünk???? Igen egy férfinak.Ferejdún szigát köt Azizammal-vagyis házasságot,de csak három hónapra.Ez a házasság annyiból áll,hogy a férfi használja a lányt-fújjjjjjjjj,amikor akarja,ezért cserébe előre megállapodott összeget fizet neki. Azizam még ennek is örül,hiszen édesanyjával így nem nélkülöz annyit és a befogadó családja is tovább eltűri jelenlétüket.
Azizam abban reménykedik,hogy Ferejdún elégedett lesz vele,és rendes feleségként ténylegesen elveszi.Ám csalódnia kell,mi több választás elé kerül mikor megtudja Ferejdún legjobb barátnőjét Nahidot készül elvenni...Nahidnak fogalma sincs róla,hogy Azizam leendő férjének ágyasa...
Azizam nekem nagyon szimpatikus karakter volt,mert bár sokszor hibázott,ennek ellenére a helyébe én is mindig úgy döntöttem volna ahogy ő.
Nagyon jól van felépítve a történet,megismerhetjük a 17.századi Iránt,benne egy szegény nő életét,aki önállóságra vágyik és megtudhatjuk azt is milyen kemény ,fáradtságos munka árán születik meg egy-egy gyönyörű szőnyeg,mindezt dúsítva a történet közben egy-egy mesével ,bár nem szeretem a meséket ezeket mégis élvezettel olvastam.
A történet vége tulajdonképpen nyitott maradt,vagyis nem szokványosan zárul le,ami vagy azt jelenti,hogy döntse el mindenki maga mi legyen Azizam sorsa,vagy azt ,hogy folytatás is lesz,én utóbbinak örülnék jobban:) 
És én a könyv címéről teljesen mást hittem,de elolvasva a könyvet megtudhatjuk mit is jelent pontosan a Virágok Vére!