Veronica Henry: Hosszú hétvége

Így - az egyáltalán nem érzékelhető - nyár kellős közepén, én sem kívánnék magamnak mást, csak egy hosszú hétvégét. Gondoltam adjunk az érzésnek, ezért esett a választásom erre a könyvre.

Ami jó volt, az a helyszín, és a hamisítatlan nyaralós hangulat. Ami viszont túl sok volt, azok a szereplők. Nagyon sok szálat tartott kézben a szerző, és nagyon gyorsak voltak a váltások, bevallom nem is voltam kíváncsi mindenkire...

Adva van egy kicsi, de impozáns szálló. Mind az alkalmazottak, mind a vendégek főszereplővé lépnek elő erre a bizonyos hosszú hétvégére. Bepillantunk a kulisszák, és az ajtók mögé.
Tulajdonképpen Claire a fő főszereplő. A szálló igazgatójaként az ő élete bonyolódik a leginkább, és az ő múltjába is bepillantást nyerünk.
Csalfa férj, esküvőre készülő legénybúcsús szereplők, a szálló tulajdonosai, és egy fiatal pár mellett a dolgozók is aktívan szövik a szálakat.

Amiben biztos voltam, hogy "boldog befejezés" ezúttal sem maradhat el, hiába fogytak az oldalak, és egyre csak késtek a megoldások.

Igazi strandkönyv, ahol a bágyadt napsugarak, és naptej illata mellett el is hisszük, hogy minden gondunk megoldódhat.

Értékelés:
3 szállodai cseresznye az 5-ből!!!

Beatriz Williams: A nyári feleségek

"...úgy érzi, megélt több életet, volt szerelemtől mámoros bakfis, becsapott szerető, hidegen számító csábító és sietős menyasszony."


A szerző az előző könyvével Perszelő nyár -ral  belopta magát a szívembe. Így nagyon örültem az újabb könyvének.

Bár egyáltalán nem csalódtam, azért azt megjegyzem, hogy kissé egy kaptafára íródott a két történet, hiszen ebben a történetben is a szépek és gazdagok közti szerelemi civódás a lényeg, és persze egy csodás sziget, nyár, és partik.

Miranda 1951. nyarát tölti a csodálatos Winthrop -szigeten, anyja ugyanis férjhez megy, így Miranda hirtelen egy egész családot kap, na meg egy egész kolóniát, ahol mindenki szép és gazdag.
  És mindeki mindenkivel khm... . Természetesen amiről nem beszélnek az nincs. Így történhet meg, hogy a sok elhallgatott titok  és légyott, és tiltott szerelem óriási gubancokat és tragédiát okoz.
A fiatal lány mostoha testvérével felfedezi a szigetet, megismerkedik a gazdag és befolyásos családokkal, és persze szerelmes lesz.

1969. Miranda ismét a szigetre utazik, hogy menedéket találjon a saját élete elől. És persze várja a múlt, ami egyáltalán nem lett lezárva.


– Csak most az egyszer – ígérte olyan őszinte hangon, hogy tudtam ez hazugság.

A két idősíkon futó történet teljesen lebilincselt, még akkor is ha sejteni véltem a szereplők sorsát. Mindez nem vont le a hatásból, hiszen a szerző remek hangulatteremtő, és a karakterek is remekül kidolgozottak.
Nagyon fekszik az írónak ez a léha miliő megjelenítése. Lustán nyúlnak el a napok a gazdagok lábai előtt, és puszta unalomból okoznak helyrehozhatatlan károkat egymásnak.

Értékelés:
4,9 buja cseresznye az 5-ből!!!

Thierry Cohen: Jobb lett volna élni

2001.Május 8. A húszéves Jeremy szerelmi bánatában öngyilkos lesz. A tervébe viszont valami hiba csúszik, ugyanis magához tér, mellette a szeretett lány aki elutasította, de  most  már élete párja...minden szép és jó, az viszont igencsak ijesztő, hogy Jeremy semmire sem emlékszik...
A dátum 2002. Május 8.

Jeremy élete tulajdonképpen egy -egy napból áll, amikor magához tér és csak az biztos, hogy telnek az évek és mindig, minden teljesen új neki. Mondhatnánk, hogy átlagos a fel felvillanó életútja, elveszi feleségül Victoriát, aki miatt annak idején eldobta az életét, gyereke születik, költöznek, és a karrierje is beindul.
De ki az a férfi aki átaludja az életet? És ki az aki éli Jeremy életét? 
A legborzalmasabb az, hogy az egy-egy napra magához térő Jeremy egészen más ember mint akivel Jeremy minden ébredése alkalmával szembesül.

A történet eleje nagyon izgalmas volt, teljesen lekötött a sodrás, hogy vajon Jeremy mire ébred a következő alkalommal, milyen változás történetek az életében. Jeremy élete vagyis az az ámokfutás amit megismerünk belőle, az egyre durvább és szerintem attól még a legoptimistább ember is a kardjába dőlne. Ráadásul a könyv terjedelme miatt szinte biztos voltam benne, hogy a vége nagyon le lesz egyszerűsítve. Így is lett. Az alap ötlet jó volt, de a kivitelezésen lehetett volna még finomítani.

Egész olvasás alatt éreztem, hogy mi lesz a végkifejlet, mi is kellene tennie Jeremynek, hogy megszakadjon ez az életnek nem igazán nevezhető szenvedés. 
A szerző szerintem misztikusra szerette volna venni a dolgot, de az elején túlságosan is nagy falatokat dob az olvasónak, a végére pedig már csak morzsák maradnak, így nem volt akkora hatása a befejezésnek.


Értékelés:
3 új életet kezdő cseresznye az 5-ből!!!

Louisa Young: Drágám tudatom veled...

A könyv borítója remekül sikerült, valahogy át tudja adni a könyv hangulatát.
Ennek ellenére a kiadó részéről tévedésnek gondolom ezt a könyvet,valahogy nem ez az ő műfajuk, és a fülszöveget sem találták el. Most áldom a kíváncsiságom, csak ezért vettem kézbe ezt a könyvet.


Kevéssel az I.világháború előtt kezdődik a könyv, Riley éppen a szárnyait próbálgatja, próbál többre vágyni mint amit a társadalmi helyzet megengedne, ugyan akkor szülei elismerésére is vágyik, akik viszont úgy érzik fiúknak túl kevesek már ők. Az első komoly szerelem, tévedések, és vágyak közepette köszönt be a háború. Riley úgy érzi csupán egyetlen helyes döntést hozhat.

 "Légy bátor, ha nagy bajba kerülsz az életben fiú – mondta neki, – és türelmes ha kicsibe. Légy derűs. Isten ébren van."

A háború a borzalmak kifogyhatatlan tárháza. Az ellenfelek elkeseredett harca, vagy éppen a betegségek felsorolása éppúgy hozzá tartozik a háborús regényekhez mint a puskák és ágyúk, vagy éppen a lövészárkok. Viszont ez a könyv volt az első, ahol a sebesült katonák sorsát is nyomon követhetjük. Hogyan hoznak helyre végtagokat, roncsolódott arcokat. 
Minden elismerésem az orvosoknak, na és azoknak akik a rengeteg fájdalom ellenére is próbáltak újra emberi életet élni, még úgy is, hogy életük végéig magukon hordozták a háború borzalmait.

A három nő, és két férfi sorsa párhuzamosan fut a szemünk előtt, mindig van kiért izgulnunk, és ami nagyon tetszett a történetben, hogy senki sem volt tökéletes. Hibát, hibára halmoztak, őrlődtek a saját vágyaik és a vélt vagy valós elvárások között, az emberek azt latolgatták kinek rosszabb, kinek van szánalmasabb sorsa a sajátjánál. Szóval igazi, gyarló emberként viselkedtek. 
Felborult a világ, az élet rendje, az otthon ülő és virágot rendezgető úrinőknek hordágyat vagy kormány kereket kellett ragadniuk, kellett valami nekik is, hogy úgy érezzék, ha ők nincsenek a világ sosem lesz többé jó.
Van aki a várakozás apátiájába süllyedt, és képtelen volt a borzalmak között egy normálisnak mondható életet élni. Na és persze ott voltak azok a huszonévesek akik tették amit mondtak nekik, de amint véget ért a háború már senki sem akart az átélt borzalmakról tudni.

 "Egy kis szünet. Talán egy idegösszeomlás? Az jólesne."

A történet jó pár valós személyt és eseményt is rejt, ettől még inkább megdöbbentő a könyv.
Bevallom Riley ellenszenves volt a történet elején, de aztán ahogy jobban megismertem elnyerte a szimpátiámat.

Az első pár oldal után majdnem feladtam, furcsán és bizarrul indult, de aztán letisztult és egy nagyon hatásos, megrázó történet bontakozott ki. 

Értékelés:
4,9 háborús cseresznye az 5-ből!!! 

J. Sterling : Hibátlan játék

Nincs problémám a kiszámítható történetekkel, a romantikus, szerelmi sztoriknál ugye borítékolva van a boldog végkifejlet, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon van megíva.

Próbálkozom ezzel a műfajjal, mert igenis vannak itt is gyöngyszemek, de ezúttal is egy hibás gyöngyre bukkantam.

Azt már megszokhattuk, hogy az ilyen történetek zömében a lány álomszép, a fiú is tökéletes, esetleg kicsit agresszív és gondjai vannak az érzelmek közlésével.

Tulajdonképpen kár részletesebben elővezetnem a sztorit, mert klisék halmaza.

A gyönyörű Cassie sosem akar a nagyképű, beképzelt, macsó, és szexi Jack barátnője lenni, dehogy áll be a nyálcsorgató lányok sorába. Ennek ellenére egymás karjaiba sodorja őket a szerelem vagy mi.

Ehhez asszisztál Cassie barátnője, és Jack öccse.

Egyébként nem sok minden történik velük, általában kilépnek vagy épp belépnek valahová ahol Jack is tartózkodik, vagy meccsen ülnek - Jack baseball játékos. Erről a remek sportágról is vannak unalmas részek a könyvben,

Aki szereti a szappanoperák világát, azt ahol sokadik rész után sem történik semmi eget rengető és a stílus egyszerű, annak jó kikapcsolódást lehet a könyv. Engem csak untatott a sok ismétlés.
Én is szoktam káromkodni, úgy egy hónap alatt csúszik ki annyi a számon, mint itt egy oldalon!

"...csak néztem rá ellenségesen, szűkre húzott szemmel." - Cassie nincs tisztában azzal, hogy ez szemizélés korai ráncokat jelent!

"Gyorsan összehúztam az ajkamat" - Ezt muszáj nekem is megtanulnom!!!!

"...elégedetten szemléltem, hogyan feszül a popsim ívére a csípőfarmerem." - Hova, mi feszül??

"Cicus!" -mijáúúúúúú.





 

J.A. Redmerski: A Soha határa

A Gyönyörű sorscsapás, Dublin Street, Egyszeregy  után itt az újabb baklövésem... bár a felsoroltak közül még ez volt a legolvashatóbb, sőt mi több voltak részek amik kifejezetten tetszettek.

Vigyázat, sok-sok cselekmény leírást tartalmaz!!!!!

Ebben a történetben már kissé idősebbek a szereplők, Camryn húsz, Andrew huszonöt éves. Mindketten menekülnek...szó szerint. Egy buszon ismerkednek meg amíg a busz járatok  átszelik Amerika államait, van idő az ismerkedésre.
Camryn barátja meghalt, testvére börtönben ül, anyja a férfiakat próbálgatja, ki lehetne az új társa, barátnője fiúja pedig rámozdul szegény főhősünkre. A lány besokallva a sok-sok problémától találomra buszra szál, hogy minél messzebb legyen az otthonától.
A buszon, minő öröm feltűnik a jóképű, tetovált, laza srác Andrew-beszélgetnek, zenét hallgatnak...aztán kiderül, hogy a srác apja haldoklik, és a fiú a kórházba "siet".

A történet jó része, az volt, hogy itt a testiségen kívül azért volt valódi ismerkedési szakasz, volt jó pár meghitt pillanat, vagy éppen humoros rész, és tetszett az is, hogy csak úgy neki indulunk a nagyvilágnak, hátunk mögött hagyva a szürke hétköznapokat.

A baj az volt, hogy ahogy haladt a történet egyre csökkent a színvonala, na meg a bébi és moccanatlanul szavaktól már sikíthatnékom volt. Sajnos megint előtérbe került, a szex, ennek is a vulgárisabb része. Amit le lehetett volna írni szépen, vagy éppen finoman, azt itt nem sikerült megvalósítani. Na meg a tökös srác imázs sem hiányozhat a történetből, aki kiveri mindenkinek a fogát, a lány meg természetesen álomszép stb.

A történet elejétől folyton lebegtetve van, hogy a fiúnak van még egy nagy-nagy titka, amit én kb. az 5. oldalon már kitaláltam... be is jött, a végén persze van nagy dráma, meg minden, hogy minél boldogabb lehessen a befejezés.

Sokszor emelgettem a szemöldököm-szerintem egy agydaganatos fiúnak, aki oké, hogy állandóan kanos, nem hiszem, hogy pont egy kézimunkára van szüksége egy kórházi ágyon, ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy a súlyos beteg mellé, befekhet a barátnője melltartóban bugyiban, hogy aztán a kórházi pecséttel ellátott takaró alatt egymást kényeztessék...
Persze a két fiatalnak volt pénze utazgatni, ennivalóra is futotta, meg motelekre-ez nem is volt kérdés.
Ha volt kedvük megálltak itt-ott zenélgetni, mit ad isten a srác gitározik, remek hangja van, na meg kiderül, hogy a lányban is egy Celine Dion veszett el.

Szeretem ha az ilyen romantikus történetek némileg a realitás talaján maradnak, és most itt főleg az érzelmekre gondolok. Nekem túl sok volt, és túl giccses. Mindenkinek van múltja, vannak problémái, a szüleivel, magával az élettel stb. unalmas volt folyton visszakanyarodni ezekhez a dolgokhoz, és nyafogni meg rágódni rajtuk, főleg, hogy nem voltak akkora horderejű dolgok. A fiú apjának haldoklása meg kissé háttérbe lett volna szorítva, én valahogy többet vártam a vagány fiútól, nem csak annyit, hogy néha sóhajt egy nagyot...

Sajnálom ezt a könyvet, mert a szerző jól ír, jó stílusa van. Azt hiszem ez a könyv áldozatul esett a most tomboló divatnak.


Értékelés:
3 vándor cseresznye az 5-ből.

E.L. James:A szürke ötven árnyalata

                                 Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre-mint mindenre amit nagyon reklámoznak megjelenés előtt..anno a Vízköpő -t hasonló kíváncsisággal vártam,majd  olvastam ,tudni akartam mit tud,miben rejlik az "ereje",hogy milliók olvassák.
Minap egy cikkre bukkantam,ami nem kevesebbet állított,hogy az amerikai háziasszonyok a könyv hatására sokkal többet szexelnek a férjükkel,mint házas éveik alatt eddig bármikor:O De miért?? Mert ebben a könyvben egynél kicsit(nagyon) több a szexjelenet?? Egyébként szerintem semmi extra nincs a könyvben...nem vagyok prűd,nem háborodtam fel,nem forgott a gyomrom...egyszerűen csak szépen lépésről lépésre leírja mi történik az ágyban...a szerző saját bevallása szerint,(aki egyébként álnéven ír,és több írói álnevet használ) a negyvenes évei válságtermékének tartja a könyvet-és persze nem hitte,hogy ekkora durranás lesz a könyv...mit könyv egy egész sorozat!!!
Amiben nem hiszek az a szexualitás ekkora ereje...vagyis,hogy engem ne kössön semmi más egy emberhez csak a testiség...ez számomra elképzelhetetlen...nekem Grey csak egy test volt végig olvasás közben,egyszerűen a szexen , a testiségen kívül nem tudtam semmit hozzátársítani...Ana pedig csak egy fiatal lány ,aki szerintem rossz első férfit,első élményt kapott ki....
Számomra kevés volt benne a valódi kapcsolat építés fázisai...valahogy az e-mail nekem nem pótolja a beszélgetést,ismerkedést.
Egyébként  egy korábbi olvasásom kapcsán( Légy a felesége)sejtem miért olyan népszerű ez a könyv ,mert elhiteti az olvasóval,hogy van ilyen ,létezik a tökéletesen gazdag,és gyönyörű szexisten hapsi,aki mindig tudja mi kell a nőnek...és persze elég ránéznie a szeretett nőre máris megkívánta....

Nem érzem azt,hogy időpocsékolás volt elolvasni a könyvet,inkább amolyan tanulságféle volt,van ilyen is,lehet írni ilyet is.... nekem kicsit azok a romantikus füzetkék jutottak eszembe(Romana,Júlia) ez annyiban különbözik,hogy a címében nem sejtetik,hogy miről is szól-Csókolj fulladásig, Száz évig ölelj!stb- és persze nagyobb terjedelemben van megírva mint az 50. oldalas füzetek.
Úgy érzem,hogy a túlságosan az ágyjelenetre korlátozódott,reméálem az  első részhez képest a többi fejlődni fog,szeretném ha Ana és Gray úrfi is fejlődne,érnének,egymással karöltve kicsit egészségesebb lélekre tennének szert.
Ami pedig a Twilight beütést illeti,nos Grey tiszta Edward-vagyis nagyon hasonló karakter...de szerintem kár hasonlítgatni. Van akinek tetszeni fog ,van akinek nem....de egy könyvnek szerintem az is siker ha ennyien beszélnek róla,kíváncsiak rá.

Értékelés:
3,5 cseresznye az 5-ből!

Marian Keyes:Egy sármos férfi

       "A nehéz dolgokkal megbirkózunk, a lehetetlen kicsit tovább tarthat."


      Keyes meglepett ezzel a témával...de a kiadó még inkább,mégpedig azzal, hogy nem igazán tudta miről is szól ez a könyv, ha tudja biztosan nem kap ilyen lila színt,és ilyen címet, a virágcsokorról és a tűzijátékról nem beszélve...Persze aki olvasta Keyes könyveit az többnyire a könnyed témákra emlékszik,pedig a Van valaki odaát? is egy éppen komolyabb témát a gyászt dolgozza fel.

Ebben a könyvben három fiatal nő, köztük egy testvérpár Marnie és Grace illetve Lola életét követhetjük nyomon. Ahogy halad a történet úgy derül ki, hogy mégis mi, illetve ki az aki összeköti a három lányt.

Ez a történet főleg arra döbbentett rá, hogy a szavak mennyire nem mérvadóak, mondani bármit lehet. Az igazán mérvadó dolog az a tett! Mire vagyunk képesek ha valakit szeretünk, milyen kisebb-nagyobb tettekre ragadtatjuk magunkat, ha valaki fontos nekünk, ha őszintén szeretjük.

A három nő szomorú,és megrázó múlttal rendelkezik, Paddy, az a személy akit mindhárman igyekszenek elfelejteni.
Paddy, aki éppen nősülni készül és ígéretes politikai karrier előtt áll. A látszat azonban csal, a gáláns, jóképű,sziporkázó, könnyed és laza férfi valójában egy szadista ,beteg állat...
A történet közben,ahogy felváltva olvashatjuk a három nő életét, közben egy-egy oldal erejéig mint képkockák villannak fel azok a megaláztatások,verések amiket el kellett viselniük e szeretett férfitól.

Olvasás közben arra gondoltam, hogy biztos vagyok benne,hogy valahol sajnos az ilyesmi ma is megtörténik, időről-időre hasonló hírek  röppennek fel,borzolják az átlagos ember kedélyeit.
A kérdés talán hiábavaló - Miért? Mert a hatalom megrészegíti őket? Vagy átlagos villanyszerelőként is így viselkednének?( Hogyan tud egy ember mindenkit elbűvölni ,hogy aztán a négy fal között csikket nyomjon el a szereleme tenyerén??)

Kicsit sekélyesnek éreztem a három nő érzelmeit. Hiszen Paddy semmit sem nyújtott nekik, semmi olyat amiért megérte volna hagyni,hogy tönkremenjen az a jövő amit még meg sem éltek. Mindhárman egyetlen okot tudtak csak felhozni,hogy karizmatikus,na meg a szex! Bocs, ez két érv volt, de akkor is...

A szerző ezúttal sem aprózta el történetet.

Politika, ,család, gyerekkor, mind-mind helyet kap a vaskos kötetben. És bár a téma nagyon komoly, ahol lehetett azért a humort sem nélkülözi a könyv.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Petra Nagyova-Dzerengova:Nézz magadra!

                    A családon belüli erőszak sajnos nagyon aktuális téma, a három gyermekes édesanya most ezzel a könyvével is demonstrálja,hogy nem szabad szemet hunynunk az erőszak felett!!
Lydía akár boldog házasságban is élhetne ha férje, a művelt és okos egyetemi professzor nem rajta vezetné le a dühét.De sajnos Lydía nem tud a kedvében járni,vagy az abrosz gyűrött vagy nem elég lelkesen pattan ki az ágyból reggelente.Ok mindig van arra,hogy kezet emeljen rá,hogy meg rugdossa,hogy a falhoz csapkodja a fejét.
Lydía élettere beszűkül, csak két kislánya a lakás falai maradnak neki. Egyre inkább retteg,hogy férje egy nap nem tudja abbahagyni a verést,ő meghal de mi lesz a gyerekeivel??

Lydía élete szép lassan megváltozik édesanyja és nővére is Lydíára szeretnének támaszkodni,miközben sejtelmük sincs,hogy éppen neki lenne szüksége segítségre.
Főszereplőnk élete lassan krimibeillő lesz,minden olyan dolgon átmegy amit ilyenkor egy anya keresztülmegy,egy ideig próbál mintafeleség lenni,lesni férje minden szavát,megalázkodni is csak a gyerekei biztonságban legyenek,aztán mikor már semmi sem segít jönnek a fenyegetőzések,az utcán éjszakázás...

Hosszú és tekervényes út vezet odáig,hogy Lydía segítséget mer kérni,hogy a családja előtt is végre ki merjen mondani dolgokat,hogy rendbe tegye az összes múltbéli sérelmét is ami az anyját és nővérét is távolságtartásra késztette.

Fordulatos és nagyon tanulságos történet.

Emile Ajar:Előttem az élet

                         "Az élet ,az egy olyan izé,ami nem való mindenkinek."


Amikor ilyen jellegű könyvet olvasok-ahol kisgyerek mesél baromi érettséggel felszerelkezve,mindig elszégyellem magam...mert bár neki baromi nehéz,és egyedül!!! van ,és szegény ,és mindig csak a holnap van előtte mint a jövő csodás reménye,mégis boldog,mégis tud örülni,mégis ilyen humorral,életszeretettel beszél a nehézségekről.
Biztosan sok ilyen hely van a világon..és biztosan sok ilyen Rosa mama is,csak nekünk innen nehéz ezt elképzelni.

Momóból is biztosan több van és az ember csak reménykedik,hogy nekik van holnapjuk.A könyv elején persze szerintem mindenki hitetlenkedve rázza a fejét,hogy olyan nincs,és még a 70'-es években sem volt,hogy valaki lerakja egy nőnél a gyerekét és elmegy kurválkodni....én valahogy pesszimista alkat vagyok ilyen téren,és azt mondom,hogy az elmaradt országokban még ma is létezhet ilyen sőt....

Rosa mama öregszik,Momó pedig felnő....miközben sok-sok ember,különböző nemzetiségű ,nyelvű,hitű embert ismerhetünk meg,igazi nemzetközi kavalkád vonul fel a könyv lapjain.

Azt hiszem ez az a könyv amit olvasni kell,átélni,átérezni nem pedig beszélni róla.


értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Lesley Pearse:Remény

Szeretem Pearse könyveit,mert egyediek ,különlegesek ugyanakkor nagyon izgalmasak is,minden női alakját egyből a szívembe zártam.
Úgy tűnik ez a könyve ,és Hope a főszereplő marad a kakukktojás a könyvei között,mert valahogy elmaradt az izgalom olvasás közben,talán a túl sok részletben vesztem el,idegesített,hogy egy-egy momentum :például az időjárás ,több karakter szájából elhangzik,ismételve egymást.

A történet 1836-ban indul ,Hope nem véletlenül kapta a nevét,egy házasságtörés gyümölcse és a hófehér bölcsőből egyenesen egy omladozó viskóba kerül a Renton családhoz akik egyébként a házban szolgálnak ahol Hope született....

Gyermekkorának hamar vége szakad mikor kénytelen menekülőre fogni,meg sem áll Bristolig...

Bár a történet folyamatosan pörög ,változik valami mégis hiányzott nekem belőle...maga Hope személye sem lopta be magát a szívembe,igaz ,hogy amikor hideg volt fázott,ha nem evett éhség gyötörte de ennél jobban nem sikerült Őt megismernem és ez zavart.

Természetesen Hope hiába menekül a titkolt ,és ismert múltbéli dolgoktól azok egyre-másra felbukkannak az életében.

Alapvetően szeretem a hasonló regényeket,szívesen követem egy ember életútját,pláne ha ilyen eseménydús mint Hopé, de valahogy sok helyen untam már olvasni ,ahogy egyik szenvedésből a másikba esik.

Ettől függetlenül Pearse az egyik kedvencem marad,hiszen korábbi könyveivel: Hit,Titkok,Utazók nekem már bizonyított.


Értékelés:

4,5 cseresznye az 5-ből!

Tóth Olga:Csupasz nyulak

Nem volt szerencsés választás sem a borító, sem a cím. Egy ismerősöm ajánlotta csak ezért vettem kézbe a pici, kétszáz oldalas könyvet.

Eszter és húga felváltva szólalnak meg a könyv lapjain, mesélnek álmaikról, vágyaikról a jelenlegi sivár helyzetükről. Leginkább saját családjuk közönye az, ami elkeseríti a a testvérpárt, ennek ellenére egymás felé sem nyitnak.
Eszter teherbe esik... Telnek a hónapok anélkül, hogy családjának elmondaná.Várja, hátha anyjának feltűnik egyre gömbölyödő pocakja. De anyja nem törődik vele, ahogy a többi gyerekével sem. Látszólag példás családanya, dolgozik, ellátja a háztartást, "neveli" gyerekeit... Eszter húga is anyja figyelmére áhítozik mindhiába. Pedig jól tanul, szorgalmas, igyekvő anyjának mégsem elég jó.

Az ember dühödten olvassa a sorokat, és egyre csak azt kérdezi magától, hogy miért is szül az ilyen nő?? Minek neki gyerek, ha sosem kérdezi meg tőle minek örülne, miről álmodozik, mire vágyik? Helyette belesüpped saját maga sajnálatába, az összes dühét és keserűségét amit férje iránt érez azt a gyerekein veri le.

Számomra azért is volt fájó olvasni a könyvet,mert rengeteg momentum köszönt vissza a saját gyerekkoromból. Nálunk is a leggyakoribb szó a nem volt bármit is szerettem volna, nem volt játék, családi program...a nem vagyok fontos senkinek érzés...rideg tartás-mindig ez jut eszembe.. Testvéreimmel is egy ideig összetartottunk, aztán már mindegyikünk csak saját magával törődött...egyszer-kétszer kiálltunk ugyan egymásért a szüleink előtt de aztán már nem volt kedvünk/erőnk még ezeket a csatákat is megvívni...

Tessék elolvasni és okulni belőle!!!

Tóth Olga szociológus lévén különös érzékenységgel nyúlt a témához. Jó lenne ha a könyvnek lenne folytatása!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Lisa Jewell:Vince és Joy

Lisa Jewell-től korábban a 15perc Hírnevet olvastam,és tetszett,hogy a klisés csajos történetbe belecsempészett egy kis pluszt is.Ebben a sztoriban az első szerelem el nem múlásáról olvashatunk,hihető,normális egyáltalán nem csöpögős stílusban.
Joy és Vince tizennyolc évesek mikor egy nyári vakáció alkalmával találkoznak,Joy egy családi traumát próbál elfelejteni,Vince pedig egy betegségéből adódó műtét után lábadozik.
Mindössze egy hét az aminek elég kell,hogy legyen arra,hogy egymásba szeressenek és végre lerázzák a szüzesség béklyóját magukról-ugye ,hogy nem kell tizennégy évesen már szexelni????????-üzenet a mai tiniknek.
Ám egy át szerelmeskedett éjszaka után Vince másnap csak egy levelet talál a küszöbön aminek felét elmosta az eső.....
Így kezdődik illetve folytatódik Vince és Joy élete,egészen középkorukig.Hol Vince hol Joy életét követjük nyomon fejcsóválva hiszen mindenki érezte már milyen az igazi szerelem mégis hány és hány ezer ember alkuszik meg ma is ,figyelmen kívül hagyva a hetedik érzékét, a szíve dobbanását.
Van olyan barátnőm aki ugyanazt csinálja mint a könyvbéli Joy és Vince -állandóan megalkuszik,és én hallgatom a szokásos mondatokat-Szeretem de....kedves csak.....ha ilyen mondatok elhangzanak vagy akár csak megfogalmazódnak akár egyik akár másik félben,akkor jó ha tudja ,hogy NEM az igazival van.
(Akár terápiás könyvként is remekül funkcionálhat,azoknak akik elszalasztották vagy meg sem találták a másik felüket.)
Vince és Joy jó pár évig csak kerülgetik egymást,néha -néha felbukkanva egymás életébe,hol egy macskának,hol egy jó barátnak köszönhetően,hogy aztán újra visszatérjenek saját is kialkudott boldogtalanságukhoz,mert nem akarták elhinni,hogy ami azon a nyáron történt örökre szólhat.....
Annyi két másik név is lehetne a cím,a történet bizonyosságot ad arra,hogy mindenkinek megvan a saját igazija csak van aki nem ismeri fel! vagy éppen olyan okok miatt mint Vince és Yoy elsodródnak egymás mellől.
Vártam,hogy majd a történet szirupos,csöpögős lesz de remek lett a befejezés is.

"...Ez a bajom ez a nagy szerelem ,és nincs rá gyógyszerem...."


Az Ulpius remek munkát végzett,lett légyen szó a fordításról vagy a borítóról!!!

Lesley Pearse:Titkok

1913-ban Adele kishúgáért siet az iskolába,épphogy odaér mikor a testvére a forgalmas utcán egy autó elé lép,ami halálra gázolja......Így indul a történet,amelyen végig követhetjük Adele sorsát kezdve a gyásztól, szegénységtől,nélkülözéstől,az anyai terroron át,amely végül Adelet idegenekhez,anyját pedig az elmegyógyintézetbe juttatja.Adele miután mindenhol kitaszítottnak érzi magát,és miután nevelőtanára molesztálja ,egy éjszaka végső elkeseredésében egyetlen élő rokonához indul.
Családi titkok,sebek kerülnek újra napvilágra.Adele és egyedül élő nagymamája próbál egy családot alkotni annak ellenére,hogy Adelnek fogalma sincs miért nem hajlandó senki sem az  anyjáról beszélni vele.
Hamarosan Adele egy új barátot is megismer Michaelt akivel részben megoszthatja a családja körüli gondokat,mivel Michael is hasonló nehézségekkel küzd.És közben fogalmuk sincs arról,hogy sorsuk azon a napon végérvényesen összefonódik mikor Michael megszólítja a lápon virágot szedő Adelet.
Tartottam attól,hogy  Pearse is azok közé a siker írók közé tartozik akik egy kaptafára gyártanak több ezer sztorit,de kellemesen csalódtam.Életszerűen írja le egy család nélkül maradt kislány keserves gyermekkorát.Miközben hihetetlen fordulatok,és összefonódásokon keresztül ábrázolja,hogy mennyi véletlen határozza meg egy-egy család sorsát,életét.És ez a történet is egy újabb bizonyíték,hogy nincs olyan múltbéli hiba,titkok amire idővel ne derüljön fény.

Bár a borító gondolom Adelet ábrázolja,azért szerintem lehetett volna kicsit kreatívabb is a megálmodója.....

Elizabeth Gilbert:Izek,imák,szerelmek

Akárhányszor megláttam ezt a könyvet,rögtön fintorogni kezdtem...mert annyira reklámozták,annyira jókat mondtak róla,arról nem beszélve hogy a boritóján Julia Roberts,és Hillary Clinton áradozik a műről.Nekem ezek mindig gyanúsak....aztán eltelt egy kis idő,már nem volt mindig szem előtt a könyvesboltokban,és a véletlen folytán olcsóbban hozzájuthattam,gondoltam ennyiért még a hülyének is megéri hát még nekem:)
Elizabeth tulajdonképpen már révbe ér,mikor úgy érzi sehol sem tart.Hiába a szép ház, a férj,a jó munka ,Elizabeth szenved és változtatni akar.
A válási hercehurca után úgy dönt oda megy ahová kivánkozik,mindenféle kötöttség nélkül.És mivel nem tudott dönteni Olaszország,India,és Indonézia között ,úgy döntött mindhárom helyre elmegy.
Olaszországi útja volt a kedvencem:) mert miről is szól Olaszország? A jó ételekről és jóképű férfiakról-Lizzi pedig beleveti magát az élvezetekbe-már ami az evést illeti:) és oldalakon keresztül,cseppet sem unalmasan olvashatunk a kocsikeréknyi pizzákról,és a mézes-mogyorós fagyicsodákról.
Az élevezetek és a kényeztetés után irány India ahol a lelked is megpihenhet végre,és ahol Liz belátja hiába is szeretne egy csendes ,amerika lány lenni ,nem megy ezért az asramban is ahová meditálni és imádkozni járnak az emberek ,idegenvezető lesz és mikor nem meditál azzal foglalkozik,hogy mások jól érezzék magukat az elvonulásuk alatt.Közben persze ,megismerkedhetünk az Indiaiak hitével,életfelfogásával, a meditációval.Mindezt érdekesen ,nem pedig tantárgyszerűen előadva.
Miután Liz lelkileg is megerősödött irány Indonézia Bali-ahol már járt és ahol egy öreg füvesember jóslata szerint újra visszatér-a jóslat bevált ,Liz pedig felekresi az öregembert-aki természetesen nem emlékszik rá...
Ez az a rész, ahol Liz feladja függetlenségét és újra közel enged magához egy férfit...
Persze a könyv sokkal többről szól,mint amit leirtam,csak nem szeretném az összes szereplőt,és eseményt megemliteni,mindenki fedezze fel maga:)
Azt ajánlom annak aki el szeretné olvasni a könyvet,hogy lehetőleg olyankor olvassa amikor bármennyi időt rá tud szánni a könyvre-mondjuk a nyári szabadság alatt,vagy most még a hosszú téli estéken.Mert csak úgy lehet teljesen élvezni,átérezni a történetet,ha folyamatosan együtt utazunk Lizzel.Ez a könyv nem való a kapkodós hétköznapokra.

Lesley Pearse:Hit

"Ez a barátság az életedbe kerül"-olvasható a borítón,és olyan tömör sokat igérő volt a tartalom,hogy már szaladtam is a pénztárhoz.Ami még a könyv mellett szól,hogy 862oldal!!! Ezúton üdvözlöm az Ulpius kiadót,hogy ismét puha kötésben adta ki ezt a vaskos kötetet:(
Laura ötvenévesen börtönben éli élete hátralévő éveit-megölte a legjobb barátnőjét.Aki ezek után azt gondolja ez egy tipikus börtönsztori könyv lesz téved.Nagyon kevés szó esik a benti életről már csak azért is mert Laurának egy nap látogatója érkezik aki nem más mint egy régi szerelem.Stuart ,aki megdöbbenéssel fogadja a hírt,hogy Laura képes volt embert ölni,ráadásul Jackiet akit szintén jól ismert.Stuartnak köszönhetően beindul a gépezet,hogy megmentse Laurát az életfogytig tartó bezártságtól.
Stuart nyomoz,Laura pedig hol írásban,hol beszélgetésekben de újra éli az életét....
Laura és Jackie élete már gyermekkorukban összefonódik,mindig jelen vannak egymás életébe.Jackie a szerencsésebb mert szerető családban él,Laura pedig belecsöppen a nyomorból Jackie családjába ahol tárt karokkal fogadják.
Szerelem,házasság,drog,alkoholizmus,születés,halál-minden ami egy ember életében megtörténhet Laurával megtörténik,egy hazugságra épített élet ami összeomlik,és ami helyébe újat kell építeni.

Személy szerint Laura nekem nem volt szimpatikus.Élete során ha válaszút elé került mindig a rosszat választotta-ez nagyon dühítő tud lenni olvasás közben!!!
De nagyon izgalmas ,tartalmas történet,habár csak egy ember életét ábrázolja.Gyorsan elfogyott az a több mint nyolcszáz oldal. A borító egy kicsit értelmetlen nekem,hisz a hölgyemény éppúgy jelképezheti Jackiet is és Laurát is meg amúgy sem illik a történethez....de lehet velem van a baj.