2020. szeptember 30., szerda

Camille Pagán: Jól vagyok, ahogy te sem

 


Jaj de beszédes ez a cím! Imádom.

Penelope akárcsak sok ezer sorstársa főz, mos, takarít, dolgozik és nem mellesleg van egy férje. Mindig van fontosabb mint saját magunk, az életünk. Sokkal fontosabb dolgok vannak; határidők, bevásárlás...hogy flottul menjen az agyrémnek érződő hétköznapok halmaza.

Ott motoszkál az agyunk hátuljában, hogy nem jó ez így, valami hiányzik, mennyire másképp szeretnénk. Több figyelmet. Több ölelést.Több szabadidőt.Hogy fontosnak érezhessük magunkat.

Talán Penelope sosem változtatott volna semmi, de történik valami amitől mindent megkérdőjelez, és újra szeretné építeni az életét.

Milyen sokan élnek párkapcsolatban, házasságban. Miért van az, hogy ami másnak megy az nekünk nem? Hogy lehet valaki évtizedek múltán is szerelmes? Miért ragaszkodunk valakihez? Mire vágyunk? Hogyan tegyünk boldoggá valakit? Na és saját magunkat?? Meddig ér az én, és hol kezdődik a mi?? Ugyanazt akarjuk egyáltalán?

Ezernyi kérdés amire választ várunk. Két ember bukdácsolása, ami örökké aktuális lesz. Mindig lesznek esküvők, és mindig lesznek válóperek. És ami közte van??

A sok önfeláldozó nő nem is tudja, hogy saját maga alatt vágja a fát…

Az őszintesége miatt tetszett a történet, nincs benne semmi szirup meg romantika. Nyers valóság.

 Értékelés:

4 kiábrándult cseresznye az 5-ből!!

Laura Marshall: Ismerősnek jelölt


 Jelentem az olvasás remekül megy. Ami még akadozik azok a beszámolók, igyekszem haladni, mert akár egy héttel olvasás után is már nehéz egy normálisabb terjedelmű értékelést össze kalapálni.


Impulzus választás volt a könyv, nem túl vaskos, thriller; jöhet.

Mondhatnám, hogy milyen trendi, aktuális témához nyúlt a szerző. Az online tér ma már sokszor fontosabb mint a valóság. Tulajdonképpen két helyen élünk egyszerre, és mindkét helyen a tökéletességre törekszünk.

Louise szürke hétköznapjait él négyéves fiával. A férje elhagyta, barátai, társasága nagyon kevés. Sokszor érzi, hogy még mindig nyomasztja gyerekkora, egy ballépés, amiért még mindig vezekel.

A régi idők elevenednek meg amikor évfolyam találkozóra hívják, és ismerősnek jelöli egy volt osztálytársa, aki mellesleg halott...

Egyrészt alakul a jelen, alakul a találkozó, lassan egy -két régi barát, vagy osztálytárs felbukkan, másrészt meg tudjuk mi is történt egy végzetes iskolai bulin.

Én nem kitalálni szoktam dolgokat, hanem ráérezni. Ezúttal cserben hagyott ez a képességem, fogalmam sem volt róla hány bűnöst is kell keresni.

Az első szerelem, a helyünk egy adott csoporton belül, elfogadás, befolyásolhatóság, család, párkapcsolat. Minden szépen összegyúrva és nagyon jól eladva.

Felnőtt fejjel visszagondolva ijesztő milyen sebezhetőek vagyunk fiatalon. mennyi minden van hatással ránk. Mennyi minden alakít minket. Úgy tűnik csak a vakszerencsén múlik ha nem leszünk sérült, szorongó felnőttek. 

Értékelés:

4 fiatal cseresznye az 5-ből!!!


2020. szeptember 26., szombat

Egyet a szájnak, egyet a kéznek


 

A napokban döbbentem rá, hogy ha elindul az ember lánya otthonról, egyre több mindent kell magával cipelnie. Nem elég a dezodor, fésű, pénztárca, kulcs .... már maszk is kell, hivatalos nevén orr- szájmaszk!! és kell mindenféle kendő meg zselé...kész menetfelszereléssé duzzad a táska.

Én próbálom a lehető legjobbat, legtöbbet kihozni mindenből...vagyis erősen próbálkozom. A boltban ahol szert tettem az első cseresznyés mintás maszkra a véletlen műve volt. De nem bántam meg, hogy megvettem, akkor is ha a mögöttem sorban álló hölgyek méltatlankodtak, hogy már ebből is divatot csinálnak..ha már egyszer kell, akkor legyen olyan amit szívesen tapasztok a szám elé!

A második vásárlásom tudatos volt. Most, hogy újra teljes erőbedobással olvashatok, a régi és kicsit egyszerű könyvszütyőm társat kapott. Sőt társakat!! Most azt hoztam amit fel is avattam amint a kezembe került- még mindig maradunk a zöldség gyümölcs vonalon :D ezúttal egy vízlepergetős, citromos szépség gazdija lettem. Nagyon sok helyen árulnak ilyen könyvtokokat, de bevallom még az üzletekben sem láttam ilyen igényes darabokat! Szasza néven futó Molytársam készíti ezeket a szépségeket.



2020. szeptember 13., vasárnap

Frida, a boszorkányok és az asztal


Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.


Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.


A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,



2020. szeptember 9., szerda

Az elmúlt (Hó)napok...

Körülbelül április óta várok arra, hogy végre megugorjak egy akadályt, és kijelenthessem, hogy ezt is megcsináltam.
Most, hogy kezemben a bizonyíték, hogy tudok valamit, már el is felejtettem milyen nem rettegésben élni...
Az olvasást, a blogot, a lazítást teljesen el kellett felejtenem, mostantól pedig próbálom magam utolérni.